Észak-Magyarország, 1981. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-18 / 15. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG TO * Kulcs, óra, okmánybélyeg, vicc... Tizenöt éve alakult meg Prágában a Különlegesség­gyűjtők Klubja. Ezer tagja van. A Vasutasok Központi Kultúrotthonában találkoz­nak egymással. A klub tájé­koztatólapot ad ki, csere­börzét szervez. Jelenleg ki­lenc gyűjtőszakosztályuk van: képeslap, autómodell, sörös emléktárgy, sajtcímke, bo­­rotvapenge-tasak, autogram, miniatűr flaska és címke, pipa, csokoládé- és rágógu­mipapír és papírszalvéta­gyűjtő szakosztály. A szakosztályok időnként a gyárakkal együtt szavazást rendeznek arról, hogy me­lyik a legszebb címke, cso­magolóeszköz. A csokoládé- és rágógumipapír, illetve a papírszalvéta-gyűjtők most készülnek az utóbbi évek leg­szebb svájci, francia és nyu­gatnémet csokoládépapír­já­­nak kiválasztására. Ítéletük­ben bárki megbízhat, hiszen van gyakorlatuk: a prágai Stanislav Kramsky több mint 28 372 csokoládépapírt gyűj­tött össze a világ minden tájáról, nyolcvan országból. A legnagyobb rágógumipapír­­gyűjteménnyel — 6900 da­rabbal — a plzeni Zdenek Pisarik mérnök dicsekedhet. A Különlegességgyűjtők Klubja némely tagjainak egyelőre még nincs szakosz­tályuk. Mit gyűjtenek ők? Kétszáz különböző tárgyat, köztük kulcsot, órát, társas­játékot, térképet, könyvet, hanglemezt, kerámiát, érmé­ket, plakátot, osztrák—ma­gyar okmánybélyegeket, nap­tárt, zászlócskákat és vicce­ket. A filemnicei Mirek Jun­ gyűjtő például Napóleon és korának relikviáit gyűjti. Birtokában 1320 képeslap, 138 könyv, 100 kis szobor, 55 grafikai lap, sok érme van. A prágai klub már kétszer rendezett országos gyűjtőta­­lálkozót. Legutóbb 1980-ban. A prágai Vasutasok Kultúr­otthonában három nagy te­rem és hat kisebb helyiség állott a gyűjtők rendelkezé­sére. Temérdek anyag fért el itt, de csak töredéke a több százezer cseh és szlovák gyűjtő érdekességeinek. A Marianské Lázné közelében lakó Alois Svanda gyűjteményében több mint száz zenélőóra ketyeg. Fűzikára és torna Hosszú időn át az volt az elmélet és a gyakorlat, hogy a szívbetegek gyógyulásához teljes nyugalomra és pihe­nésre volt szükség. Újabban azonban egyre általánosabb az a vélemény, hogy a gyógyszeres kezelésen kívül, éppen a mozgás az egyik legfontosabb gyógyító ténye­ző. A szívbetegek hosszas fektetését a korai felkelés, a torna, a fürdő, a masszázs és az úszás váltja fel. A ta­pasztalatok szerint, mindez nemcsak azért jó a betegek­nek, mert így hamarabb el­érik teljesítőképességük ma­ximumát, hanem azért is, mert ezáltal nem a betegsé­gük, hanem a teljesítményük köti le a figyelmüket. A fürdőkúra előnye abban mutatkozik meg, hogy a víz­ben levő oldott és szabad széndioxid a bőrön át bejut a szervezetbe, és ott a szív­működést és a keringést ked­vezően befolyásolja. Hatásá­ra a szervezetben különféle aktív anyagok szabadulnak fel, amelyek az artériák tágí­tásával növelik a rajtuk át­­áramló, oxigénben gazdag vér mennyiségét. Természe­tesen a kedvező hatások el­lenére a fürdő terhelés a szív­betegek számára, azért csak­ az orvos által előírt módon vehető igénybe. A fürdőkúrát gyógytorna és úszás egészíti ki. Ezek az izmok mozgatása révén ja­vítják a légzést és a kerin­gést, s fokozzák a szívizom munkaképességét. A mozgás­­terápia azonban nagy körül­tekintést igényel: csak az egyéni elbírálás és a fokoza­tosság elvének megtartásával alkalmazható. A betegek teljesítőképessé­gét terheléses vizsgálatokkal határozzák meg. Ilyenkor a beteget különféle nagyságú és különböző ideig tartó meg­terhelésnek teszik ki, és köz­ben figyelemmel kísérik az érvelés, a vérnyomás, a lég­zés és az EE © változását. Kezdődik a tornagyakorlat egy utógondozóban. Hatezer éves ércbánya A Belgrádi Régészeti In­tézet munkatársai és a szer­biai Bor város Bányaipari és Kohászati Múzeumának dolgozói érdekes leletre buk­kantak. Majdanpek környé­kén, a feltételezett neoliti­­kum kori rézbányászati köz­pont területén egy hatezer éves bányát találtak. A lele­tek között szerepel néhány bányászati eszköz, többek közt egy szarvasagancsból készült csákány. A legna­gyobb munkaeszköz súlya el­éri a 7 kilót. A jugoszláv régészek foly­tatják a Vodna-Glava hegy feltárását, ahol a tervek sze­rint az ország egyetlen sza­badtéri bányászati múzeumát létesítik. A távvezetékek ördöge A téli hónapokban gyak­ran kínálnak lencsevégre kí­vánkozó témát a fotósoknak az elektromos távvezetékek behavazott, vagy éppen zúz­­­maraköpenybe öltözött sod­ronyszálai. A laikusnak sze­met gyönyörködtető az égre rajzolódó mesebeli „kottavo­nalak” látványa, ám a szak­emberek szemével koránt­sem ilyen poétikus e kép. A villamosenergia-ipar dolgozói ugyanis szinte ál­landó riadókészültségben vannak, amikor ilyen „idilli” módon támad a tél. A hu­zalokra telepedő jégkristály­halmaz a párás levegőben és a fagypont alatti hőmérsékle­ten nemritkán 8—10 centi­méter vastagságúra is meg­hízik. Kiszámították, hogy ez a többletsúly méterenként 10 —12 kilogramm terhelést je­lent. Ilyenkor két tartóosz­lop között — átlagosan 250 méteres távon —, nem ke­vesebb, mint 30 mázsányi súly nehezedik egyetlen szál sodronyra. Ekkora túlterhe­léstől — kiváltképp, ha még a szél is besegít — gyönge húrként pattan szét egy-egy vezeték. Előfordult olyan eset is, amikor az általában hét szál sodronyból álló há­lószakasz hétszer 30 mázsás súlyától még az acél tartó­oszlopok is kicsavarodtak he­lyükből. A „távvezetékek ördögével”, ahogyan szakberkekben titu­lálják, azonban többnyire el­bánnak az áramszolgáltatás hivatásos őrei. Méghozzá igen ötletes módszerrel lendülnek ellentámadásba. Két tartóosz­lop között, átmenetileg ki­iktatnak a forgalomból egy­­egy vezetékszakaszt, s úgy­nevezett „égi rezsóval”, fűtő­árammal melegítik a sodro­nyokat. A hő hatására a ve­zeték késként vágja át a rá­telepedett jégpáncélt, s meg­szabadul veszedelmes terhé­től. m 1981. január 18., vasárnap 0 A szovjet-indiai béke­­barátsági és együttmű­ködési szerződés alap­ján évről évre fejlődnek a szovjet—indiai kapcsolatok. Az együttműködés egyik fon­tos területe a békés célú űr­kutatás. A múlt nyáron a Szovjet­unióban szovjet hordozóra­kéta segítségével földkörüli pályára juttatták a „Bhasz­­kara” nevű második indiai szputnyikot. A kísérlet célja az indiai szakemberek által készített televíziós készülék és mikrohullámú berendezés segítségével tanulmányozni a földben elhelyezkedő ásványi kincseket. A Szovjet Tudományos Akadémia és az Indiai Űrku­tatási Szervezet szerződést írt alá arról, hogy 1981-ben felbocsátják a harmadik in­diai szputnyikot. A két első szputnyikhoz hasonlóan ezt is szovjet hordozórakéta se­gítségével juttatják az űrbe. i Szovjet-iniai űrkutatás Indiai szakemberek tekintik meg az indiai szputnyik fellövésére előkészített szovjet hordozórakétát Kapros busa, csigapörkölt, varjúleves Szakácskönyv a szabadtól Néprajzi és gasztronómiai érdekességeket tartalmaz egy­idejűleg az a tanulmány, amelynek szerzője egy szat­mári tanító, Makay Béla. A turistvándi pedagógus — ma­ga is tisztelője és gyűjtője a hagyományoknak — népraj­zos ismerősének bátorításával kezdett hozzá két esztendeje a pásztorételek még ma is fellelhető receptúráinak gyűjtéséhez, kutatásához. Túl munkájának derekán, derült azután ki, hogy a szépen gyarapodó anyag alkalmas más ínyencségek egykori ké­szítési módszereinek feljegy­zésére is, így született meg a majd százoldalas tanulmány. Érdekessége, hogy a recep­tek mindegyikét saját tapasz­talataik alapján az erősebb nem képviselői mondták toll­ba. Másik jellegzetessége, s ezért is viseli a „Szabadtűz­nél” címet a munka, hogy a konyhán kívül bográcsban, rostélyon, nyárson, parázson és forró hamuban elkészít­hető vadász-, halász- és pász­torételekről van szó benne a Felső-Tisza vidékéről... Erdészek, vadászok, a me­ző, a legelő, a rét és a víz­partok emberei mondták toll­ba egy-egy kedvenc cseme­géjük receptúráját, s szóltak a finom ételek titkairól, amelyek náluk apáról fiúra szálltak. Csaknem 150 ételről szer­zünk ily módon tudomást, a legapróbb részletekig elme­sélve. Elénk tárul a kapros busa, a pirított csík, a pa­rázson sült rák, a halfasírt elkészítésének „hogyanja”, a varjúleves és csigapörkölt — akik megízlelték, esküdnek rájuk! —, a nyúl, az őz, s a fácán pörköltjeinek, vadasai­nak tucatnyi főzési rejtelme. A valójában szakácsköny értékű gyűjtemény különle­gessége, hogy az étkek, a fi­nom falatok készítői egyes szám első személyben nyilat­koznak meg a szatmári táj ízes nyelvezetén. Napjainkban a zártkertek, a kempingek sokasodásával egyre több alkalom és lehe­tőség nyílik a szabadtűznél készíthető ételek előállításá­ra. Az erre vállalkozók szá­mára is sok érdekességet, új­donságot nyújthat a gyűjte­mény. — Ezért szeretném a ku­tatómunka eredményét fel­ajánlani a kiadónak, Végh Antal száz szatmári recept­jét már összegyűjtötte, an­nak bővítése, kiegészítése le­hetne ez a száznegyvenegy­­néhány étel a szabadtűz mel­lől — mondja Makay Béla, a turistvándi tanító. K. Z. Akinek élesebb a látása - jobban vezet Sok ember látása már nem éles, anélkül, hogy erről tu­domása lenne. Ez az utcai közlekedésben végzetes kö­vetkezményekkel járhat. A közlekedési balesetek 96—98 százalékát a vezető hibája okozza, gyakran azért, mert a vezető csökkent éleslátás­ban szenved. Megvizsgálva a hivatásos gépkocsivezetők egy csoport­ját, akik csak 70 százalékos és ennél kisebb látásélesség­gel rendelkeztek, 70 százalé­kuknál fogyatékosságot ta­pasztaltak vezetési módban, hirtelen indultak és túl gyak­ran fékeztek. Többségük jó­val biztosabban vezetett, mi­után látásgyengeségüket szemüveggel, vagy kontakt­­lencsével korrigálták. A szakemberek hangsú­lyozták, hogy minden, negy­venedik életévét betöltött járművezetőnek rendszeresen vizsgáltatnia kell szemét. A húszéves gépkocsivezetők 22 százalékánál mutattak ki lá­táskárosodást, míg ez az arány a negyvenéveseknél 43, az ötvenéveseknél 68, a hat­vanéveseknél 82 és a het­venéveseknél 91 százalékra emelkedett. Nem állja meg a helyét az a sok ember által képviselt vélemény, hogy a szivár­ványhártya érzékenységét sö­tétben, fényvédő üveggel mérsékelni lehet. Ellenkező­leg, a szem éjszaka amúgy is korlátozott különbségtevő érzékenységét ez még tovább csökkenti. Házi készítésű, sö­tét védővel ellátott motor­kerékpár-védőszemüveget vi­selni este és éjszaka ezért bűnös könnyelműség. A vendég megkérdezi a házi­asszonyt: N — Ki az az idős hölgy, ákd ott a sarokban beszélget? — Az egyik lányom — vála­szolja kimérten a háziasszony. — Ó, istenem! — próbálja helyrehozni hibáját a vendég — ugye sokkal idősebb, mint ön? ★ A skót kiveszi a takarékban levő pénzét. Miután a pénztá­ros a takarékkönyvben szerep­lő összeg utolsó pennyjét is át­adta, a skót megszólal: — Most visszaveheti az egé­szet, csak azt akartam megtud­ni, hogy megvan-e! ★ A fiú sírva jön haza az is­kolából, s kijelenti, hogy a ta­nár nagyon rosszul bánik vele, állandóan beleköt. Az apa másnap bemegy az iskolába, tiltakozik a tanárnál. Az meg­kérdezi a fiút: — Mondd, John, mennyi egy meg egy? A fiúcska zokogni kezd: — Látod, apa, már megint kezdi! ★ A kis Eriknek megbetegedett a mamája, nagyon megfázott. Telefonál a mama barátnője: — Erik, hogy érzi magát a mamád? — Egész jól néz ki, a hangja meg nem fontos. Két barát beszélget. — Egy egészen kis kocsit akarok venni. — Vigyázz, hogy feltétlenül legyen benne biztonsági öv. —­ Miért? — Mert akkor nincs szükség kötelező biztosításra, majd azt mondod, hogy hátizsák. ★ A korzikai megkérdezi ba­rátját: — Mi van Luigival? — Dolgozik. — Dolgozik? Hát már egyál­talán nincs mit csinálni?*’ ★ Az apa szigorúan rászól kis­fiára : — Hányszor mondtam, hogy ne játssz a gyufával! — Nem játszottam, csak meg kellett gyújtanom a cigarettát. Egy asszony egy csomó gyer­mekkel maga körül az állat­kertben azzal a kérdéssel for­dul az alkalmazotthoz, hogy hol lehet látni a zsiráfot. .. — Sajnos, nagyságos asszo­nyom, a zsiráfot csak öt óráig láthatják a látogatók, s most már fél hat van. A csalódott gyerekek lármázni kezdtek az alkalmazott azon­ban hajthatalan maradt. Végül a hölgy így érvelt: — Húsz mérföldről érkeztem a 12 gyerekemmel, hogy meg­mutassam nekik a zsiráfot, és ön azt mondja, hogy már ké­ső. — Hogyan, ezek mind az ön gyerekei ? — Természetesen. — Hát akkor . . . Várjanak egy percet, rögtön hozom zsiráfot ezt látnia kell! ­m.mmm• é

Next