Észak-Magyarország, 1981. február (37. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-17 / 40. szám
1961. február 17. kedd Kozmikus „melegház” Nyílhat-e orchidea az űrben? Furcsa, kedves látvány: a Szojuz T—3—Szaljut—6 űrállomáson növények zöldelltek. Némelyek azt mondják, hogy a növények megalapozhatják az ember Földön kívüli életét. A Föld felszínén az anyagok vég nélküli mechanikai és kémiai körforgása megy végbe. Miért ne mehetne végbe ez a körforgás az űrhajó zárt kis világában is? A növények a Földön leveleikkel felszívják, elnyelik a szennyező anyagokat, és táplálékot adnak cserébe. Az űrbe magunkkal vitt növények miért ne lehetnének képesek szakadatlanul nekünk dolgozni? A gondolat Konsztantyin Ciolkovszkijtól származik, aki hozzátette: „A gravitációt sem a növények, sem az emberek nem érzékelik; ez mindkettőjük számára igen előnyös lehet. A növényeknek nem lesz szükségük vastag törzsre és ágakra, amelyek a termés súlyától gyakran letörnek...” De vajon a növények nélkülözhetik-e a földi nehézkedési erőt? Hogyan nőnek a súlytalanság állapotában? A súlytalan uborka Ezek nem szónoki kérdések. Az űrrepülés gyakorta vetette fel őket. Az első kísérletek — úgy tűnik — a tudós jóslatát igazolták. A „súlyuktól” megszabadult növények olykor valóban gyorsabban fejlődnek. De csak kezdetben. Istenigazában fejlődni, gyümölcsöt hozni, magot érlelni a világűrben sehogyan sem akarnak. Valerij Rjumin, egyszer megmutatta a Földön levő űrbiológusoknak az uborkapalánta elfonnyadt hajtásait, és így panaszkodott: — Már másodszor ültettük el az uborkamagokat, és megint ugyanaz: mihelyt kifogy a magból az az erő, amelyet a természet rejtett bele, a növekedés megszűnik, a növény elpusztul. Sokáig rosszul érezte magát a Szaljut—6 fedélzetén az arabidopsis nevű növényke is, amely előzőleg gyors fejlődésével, kis méreteivel és igénytelenségével vonta magára az űrbiológusok figyelmét. De a türelem „arabidopsist” termett. A legutóbbi hosszú űrexpedíció folyamán az arabidopsis kinyílt. Méghozzá Leonyid Popov születésnapján, mintha gratulálni akart volna, a növény kipattantotta parányi bimbóit, őt vissza is hozták a Földre ... De itt a tudósokra csalódás várt. Minden virága meddő volt... De mégis ... mégis az első növény volt, amely kinyílt a világűrben. Alekszandr Masinszkij, a biológiai tudományok kandidátusa az újságíróknak elmondta, hogy az orbitális űrkomplexum új legénysége megpróbálta a sikert tovább fejleszteni. Amint megérkeztek az űrállomásra, azonnal bekapcsolták a „Szvetoblokkot”, azt a műszert, amelyben már a Földön hajtatott arabidopsis palánták voltak. A következő napon a növény levele kissé megsárgult. De ennek oka nem a súlytalanság, hanem inkább az lehetett, hogy a palánták bizonyos ideig sötétben voltak. És végül a siker nem maradt el. A léggyökér bizonyít Kiderült, hogy a növények képesek hosszú ideig súlytalanságban élni. Ezt végül az orchideák bizonyították be. Az orchidea a trópusokon is fittyet hány a gravitációnak. Gyökerei gyakorlatilag minden irányban nőhetnek. Ezért választották ki őket az űrkísérlethez. A pompás virágokból a legutóbbi expedícióra egy „ágyasra valót” vittek fel. A virágok néhány nap múlva ugyan elfonnyadtak, de a növények körülbelül fél évig éltek az űrállomáson. Léggyökereket eresztettek, szépen növekedtek, majd visszajöttek a Földre, és most egy laboratóriumban fejlődnek tovább. Lesz-e az űrhajóból kozmikus „melegház”? Ez attól függ, hogy a vetést megtanuljuk-e. Leonyid Kizim, Oleg Makarov és Gennagyij Szterekalov borsó- és búzaszemeket, lenmagokat vittek magukkal. Különféle speciálisan előkészített talajba helyezték a magokat. Irányított és szórt fénnyel világították meg, és a villamosság hatásának tették ki őket. Ily módon próbálták meg kártalanítani a jövendő növényeket az elvesztett gravitációért. Az eredmény? Még várat magára. De a remény él, most a tét óriási. Az élet „űrexportja” megéri. A kegyelet mércéje úgy hozta a sors, hogy az utóbbi években több temetésem vettem részt, államin és egyházin. Néhány nappal ezelőtt a televízió, egyik késő esti adásában összevetette a két temetkezési formát. Kíváncsian vártam, milyen mélységig merülnek el a témában, amelyrégen foglalkoztat. Elmerülésről szó sem volt, még a felszínt sem tudták átfogni, ezért nem érzem ismétlésnek, ha néhány dolgot megemlítek. Először is ma már nem számít kuriózumnak a polgári gyászszertartás. Ezt azért kell hangsúlyozni, mert elterjedése gyorsabb, mint ahogyan a szolgálatra felkészültek az arra illetékesek. Miskolci adatokkal tudom ezt igazolni, mert összesített megyei adatot nehéz lenne beszerezni. A Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda kimutatása szerint 1977-ben 351, az elmúlt évben 628 polgári gyászszertartást rendeztek. Három év alatt csaknem megkétszereződött az ilyen igény. Az iroda igen jól együttműködik a temetkezési vállalattal. Magnózene, kiskórus, ha igénylik zenekar teszi felejthetetlenné a búcsú perceit. Ehhez járul a szónok, s itt kell megállnunk. • A házasságkötéseknél és a névadó ünnepségeknél mondjuk így, szakképzettek a szónokok, hiszen zömében anyakönyvvezetők látják el a feladatot. De kik beszélnek a temetéseken? Akik erre vállalkoznak. Miskolcon 14 olyan embert tart számon az iroda, akiket nagyüzemekből, vállalatoktól kértek ki ennek a felkérésnek a teljesítésére. Nehéz vállalkozót találni, éppen ezért színvonalról beszélni is nehéz. Pedig itt lenne a legnagyobb szükség a retorikai ismeretekre, a pszichológiára, a tapintatra, a kiváló beszédkészségre. A házasságkötésnél, névadásnál már szabadon beszélnek a szónokok — a temetésen rendszerint rátapadnak a papírra, s felolvasnak. És mit olvasnak fel? Egy halotti beszéd tömény filozófia. Filozófia akkor is, ha pap mondja — idealista filozófia. Csakhogy a papnak a kezében a biblia, az idézetek kifogyhatatlan tárháza, amelyből úgy vigasztal, hogy szem nem marad századon. Ne vegye senki trivialitásnak a megjegyzést, de falun és városon egyaránt évszázadok óta az volt a mércéje a pap beszédének, hogy „vigasztalásával” milyen mértékben tudta könnyekre fakasztani a gyászoló gyülekezetét. Ha mindenki sírt, akkor szépen beszélt a pap. Az egyházi szertartásban — bármilyen felekezetről is van szó — közismertek azok a halotti imák, énekek, amelyeknek már a felcsendülésekor megindulnak az emberek. Filozófia van a polgári gyászszertartás szónokának beszédében is — materialista filozófia. Okosan, ügyesen szerkesztve ebben is benne van a vigasztalás, csak egészen más alapokkal, s ennek kifejezésére ritkán találják meg a formát. Az alap nyilván nem a biblia, de akkor mi? Az idézetekhez minden szónok ragaszkodik, s egyik-másik temetésen úgy éreztem már magam, mint valami rendhagyó irodalomórán. Ady, Babits és József Attila bizonyára nem sejtette, hogy verseiből vett idézetek valaha a bibliai idézeteket fogják pótolni. Mit és hogyan? Nem mi vagyunk illetékesek rá, hogy vázlatot adjunk. De ki az illetékes? Ki segít annak a gyári esztergályosnak, hogy ne olvassa fel a halott pontos nacionáléját a ridegen hangzó évszámok sokaságával, hogy ki ne vonatolja az illető munkakönyvi adatait, megtűzdelve verssorokkal? Hol vannak az okos, politikus szépíróink, pedagógusaink? Miért utasítják sorra vissza, ha ilyen segítséget kérnek tőlük? Nem, valóban nem hálás dolog temetni, vagy temetési beszédet írni. A társadalmi temetések azonban szaporodnak, s ha nagyon belegondolunk, nem is olyan nehéz versenyre kelni egy papi beszéddel, hiszen ezek a gyászoló emberek nem az ige vigaszára várnak a búcsú pillanatában. Ezek az emberek úgy fogják fel a halált, ahogyan az a maga elkerülhetetlen végzetszerűségében bekövetkezik.Miskolcon kívül már több Társadalmi Ünnepségeket Szervező Iroda működik megyénkben. Legtöbb gondjuk a polgári gyászszertartással van. Nem a tárgyi külsőségek, hanem a temetőszónokok miatt. AduMm nőtt* Ha vizes a virsli Ételünk, italunk nagyító alatt A vásárlói szokások és ízlések különbözők, de egy valamiben minden vevő egyetért: jó minőségű, finom, friss árut szeretne tálalni az asztalára. A megyei Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet elsődleges feladata a közvetett fogyasztói érdekvédelem. Rendszeres vizsgálataik azt a célt szolgálják, hogy az élelmiszeripari üzemekből ne kerüljön a boltokba rossz minőségű áru. Elkészült az intézet elmúlt évi tapasztalatainak értékelése: az üzemekből összesen 2282 terméket vizsgáltak meg, ezek közül 218 élelmiszermintának nem felelt meg a minősége. Mit mutat a mérleg? Örvendetes, hogy jobb lett a cukor. A szerencsi gyárban automata laboratóriumokat állítottak be, és megvalósították a cukorrépa cukortartalom szerinti átvételét. A Sátoraljaújhelyi Dohánygyár korszerű gépeket vásárolt, ugyanakkor bevezették a minőségi premizálást. Ennek eredményeképp javult a cigaretta is, ízletesebbek az üdítő italok — tapasztalták a vizsgálatot végzők. A Kisvárdai Szeszipari Vállalat Miskolci Üzeme az elmúlt évben kezdte meg a Coca- Cola gyártását, s ezzel a termékükkel az őszi ipari vásáron nagydíjat nyertek. Milyen a jó kenyér? A vevő a frisset, a ropogósat, az illatosat keresi. S joggal bosszankodik, ha szalonnásat, savanyút kap. Nos, bizonyára a vásárlók is tapasztalták: megyénkben javult a sütőipari termékek minősége. Bővült a választék is. Jórészt a sütőipari üzemek jelentős műszaki fejlesztésének köszönhető, hogy a boltokban többféle kenyeret találunk. A rozslángokat, a kukoricásat már megszerették a vásárlók, s néhány helyütt már kapható a sajtos kenyér is. Az élelmiszer-ellenőrző intézet dolgozói viszont úgy találták: romlott a húsipari termékek minősége. A hentesáruk nemcsak kevésbé sól ízűek, de magasabb a vizes sótartalmuk is. A MÉVI javaslatára a Miskolci Húskombinát a múlt év második felében új anyagnormát vezetett be, így azóta jobb nyersanyagból készülnek a különböző töltelékáruk. A Borsod megyei Tejipari Vállalat termékeinek javult a minősége, s ennek joggal örülhetünk. Mint ahogyan azt is jólesően veszik tudomásul a vevők, hogy gazdaggabb lett a választék. A boltokban már megtaláljuk a karamellás tej mellett a másfél százalékos zsírtartalmú, fogyókúrázóknak való tejet, vehetünk csemegekörözöttet vagy kunsági gomolyát, Daniella krémtúrót. A tejipari vállalat most már évek óta a lejárt szavatossági idejű árut precízen összegyűjti a boltokból, s abból ipari tejport gyárt. Az élelmiszer útja a fogyasztóig ma még korántsem tökéletesen korszerű — bizonyítják a vizsgálati tapasztalatok. A nagykereskedelmi raktárak szűkek, s bizony előfordul, hogy a margarint, a zsírt, az olajat hűtés nélküli hőmérsékleten tárolják, így aztán megtörténik, hogy a gyárban a még jó minőségű áru, mire a vevő asztalára kerül, már korántsem olyan ízletes. Rendről rendre a boltokban is ellenőrizték az élelmiszert az intézet szakemberei. A megvizsgált árul öt százalékát kifogásolták! Hogy hibás termékeket találtak, annak oka az is: a boltvezetők csupán a mennyiségi átvételt tartják fontosnak, s nem ügyelnek az áru minőségére. Az viszont már igazán nem a bolt hibája, ha egy élelmiszeripari üzem szűkebb választékot kínál. A hűtőpultokban jelenleg nyolc-tízféle baromfiipari termék található, kevesebb, mint 1979-ben. Többször hiába keressük például a csirkeaprólékot. Az élelmiszer-ellenőrző intézet tevékenysége segítő szándékú. Ha a vizsgálat során hibát észlelnek a szakemberek, a kijavítás módjára is javaslatot tesznek. Mikes Márta : Az Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló Intézet tapasztalatai szerint javult az üdítő italok minősége Laczó József felv. Bolti dolgok Szóbeli panasz, a Miskolc, Széchenyi út egyik boltja ürügyén, a téli vásár idején.Leírassék a bolt? Ne írassék? Amúgy is sok a dolguk, éppen, mert téli vásár, tehát leértékelés van, meg egyébként is piti dolog, szeressük inkább egymást gyerekek, hagyjuk az egészet, egyébként a bolt neve úgy kezdődik, hogy Si, úgy végződik, hogy rály.) A panaszos pedig azt mondja, hogy sapkát akart volna ott venni, gyereknek valót, boltosat, leértékeltet, valami 25 forintokért. látván a kirakatban több színben, igen megörült, mert sejtette, hogy nem csupán gyereknek lesz jó, hanem felnőttnek iS, mivel tágul, és amolyan sísapka Csakhogy ez már másoknak is eszébe jutott, ennek következtében elfogytak a sapkák. Kivéve a kirakatban levőket. A kirakatból pedig... mondani sem kell tovább, nem veszik ki. Nem bízd azt! Majd a jövő héten! Akkorra viszont már vége a téli vásárnak, a leértékelésnek. (Happy end: a Tanácsház téri Sportboltban ugyanezeket mégis megvette: 20 forint és 60 fillérért. Még egy happy end: a Tanácsház tériben még az ugyancsak leértékelt kesztyűket is kivették a kirakatból. Tanulság: az élet teljesen kiszámíthatatlan.) Akárcsak az iskolai feladatok elvégzésének hogyanja, mikéntje is, miket most már a legapróbbaknak töltőtollal kellene művelniük. Hadd tanulják azt is! A töltőtollat A patronosat, mert ez a — mi is? A legegyszerűbb? A szabvány? — Szóval ez a használatos. Azaz, használatos lenne, de a tintával töltött patronok, minél inkább írnak vele, annál inkább kifogynak. Ilyen patronok a boltokban pedig (sajnos!) természetesen nem kaphatók. Üres patronnal pedig nem lehet lövöldözni, illetve feladatot megoldani. Pedig lehetséges, hogy akik a patronos töltőtollakat készítik, azt is tudják: szükségesek a megtöltött, tintával töltött patronok is. Majd csak előfordulnak egyszer ilyen patronok is, ha valamely élelmes ember felfedezi a szükségletet. Ámbár mintha az élelmes emberek száma is fogyatkozna. Ez a kijelentés remélhetőleg hamis, mivel csupán egy apróság miatt került ide, de hát az ember sohase tudhatja... A karabiner miatt került ide, mert ez sem kapható. A karabiner pedig egy kis mütyür, az úttörők, a kisdobosok főként tudják, mi az, mert a derékszíjon rendszeresített alkalmatosság, mire kulcsot, kulacsot, mi egymást lehet akasztani. Lehetne, ha lenne De az állami boltokban, sajnos! (lásd,1 mint fent). Ellenben az egyik eladó, ki nyilván ösméri a dörgést, tanácsolja az elkeseredett arcú nem-vásárlónak: menjen el Mari nénihez. ott található mindennap a kis bizsus kosarával a miskolci Búza téri piacon, neki van karabínerje. Ha neki sincs, akkor ne menjen sehová, kár a benzinért. Mari néni sajnálkozik, de nincs karabiner. Mond még néhány ezt-azt, miket nem lenne helyénvaló leírni, de a lényegi nincs. Hát ide jutottunk! Már Mari néninek sincs, pedig az iskolákba hamarosan — ki tudja hány ezer gyereknek — kell! Ejnye, ejnye. Mari néni, hát ez az illem?... De hagyjuk ezt, ne lövöldözzünk üres patronokkal. Priska Tibor /