Észak-Magyarország, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-10 / 263. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 A képernyő előtt Egri Ikai - I­ farkas Lehet egy kérdéssel több? — kérdezi Egri János, immár csaknem öt esztendeje minden második vasárnap, alkonyat­kor. Ha a nyári szüneteket leszámítom, akkor is nagyjából úgy száz alkalommal jelentkezett ez a műsor, s ha részvevői talán nem is nagyszámúak, a passzív játszótársak száma alighanem százezrekkel mérhető esetenként. A néző nem egyszerűen néző ezeknél az adásoknál, hanem maga is igyek­szik megfejteni a feladványokat, s talán bosszankodik is, ha korán jelenik meg a képernyőn a megfejtés. Egri játékai tömegeket mozgatnak. A korábbi, Játék a betűkkel című műsora valósággal tömegmozgalommá lett, társasjátékként is elárasztotta az országot, diákok és munkások, értelmiségiek és háziasszonyok kapcsolódtak be az érdekes, s a leleményen felül nem kevés nyelvhelyességi ismeretet kívánó és nyilvá­nosságával azt terjesztő vetélkedőbe, s ki tudja, hányan vet­tek benne részt anélkül, hogy a nyilvánosság kött szerepeltek volna, klubokban, magántársaságban. A keresztkérdés, amely részben utódjának tekinthető, ugyancsak két embernek biz­tosít ugyan vetélkedési lehetőséget a kamerák előtt, ám alighanem százezrek kísérlik meg a megfejtést a játékosokkal egy időben. Nehezen fogadható el a Rádió- és Televízióújság­­tól, hogy a keresztrejtvény kockáinak közlését megszüntette azzal az indoklással, hogy a meghatározások úgyis csak az adásban hangzanak el. Éppen ez volt a nézőnek az érdekes, hogy ő is hallotta a meghatározást, s a versenyzővel együtt próbált felelni, azaz beírta a maga újságpéldányán a kockák­ba a megfejtést, sokszor megelőzve a versenyzőt. Így most a keresztkérdés csökkentett izgalmat ad, mert a néző való­ban csak néző lehet és nem játékostárs, hiszen a kockahálót nem látja. A Lehet egy kérdéssel több? esetében, Egri most újított. Adásonként egy-egy világhírű fotóst kíván bemutatni. Már meg is kezdte a sort november 7-én. Igen jó, hogy a játék ismeretterjesztő vonásai e kiselőadással gazdagodnak. Ám igen rossz, hogy a tényleges játékidő csökken. A legrit­kább eset, hogy egy versenyző — a legjobb esetben — egyet­len adáson belül vívhassa meg csatáját, s mint most is, a legizgalmasabb fordulók előtt elhangzik: jöjjön el két hét múlva. Talán kevesebb lehetne az egyes feladatok után a képek ismételt átnézése és megmagyarázása, talán olyan öt-tíz perces betétműsorok követhetnék ezt az adást, ame­lyeknek elhagyásával bővíteni lehetne a „nyerőben levő” játékos idejét (mint az néhány más adásfajtánál, például sportnál nem ritka), de kár a lendületből kiejteni a verseny­zőt és a nézőt egyaránt. Egyébként e játék egyik korábbi rek­­vizituma, a tévéjáték is tömegsikert tudhatott maga mögött, klubokban és magánlakásokban egyaránt tévéfociztak, meg egyéb módon vívtak a kis masinákkal, aztán elég hamar elvirágzott a népszerűsége, legtöbb helyen már csak leltári tárgy, vagy sem. Maga az alapjáték változatlanul népszerű, még ha színvonala, a képek nehézsége, Egri játékvezetői svádája olykor hullámzó is. A teljesen felkészületlen, csak a puszta szereplésért jelentkező versenyzők jelenléte és azok jutalmazása viszont változatlanul bosszantó. * A farkas hét évtized messzeségéből idézte lakásainkba Molnár Ferenc láttatásában a századforduló polgári világát, mentalitását. A végletesen féltékeny ügyvéd és a maga szőtte álmokban igencsak csalódott feleség egyetlen estéjébe sűrítetten, fölényes biztonsággal rajzolja fel Molnár a for­dulatos történetet, rámutatva, „milyen nagyravágyók is vagy­tok ti, polgárasszonyok, milyen ostobák is ti, polgári férjek, de az álomból való ébredés majd kijózanít benneteket.” 1912-ben írta Molnár e darabját, amikor már színpadismerete mindjobban kiteljesedik, színpadi dialógusai, játékfordulatai mind hatásosabbá lesznek. Horváth Ádám, a tévéváltozat rendezője némi tömörítéssel az eredeti mű minden szellemes­ségét átmentette a képernyőre, s — bár a televízió lehető­ségei könnyítették a több helyszín és az egyik szereplő gyors változásait, ami hajdan külön bravúrt jelentett — egészében maradéktalanul élvezhettük Molnár szellemes játékát. A há­rom főszereplő közül Huszti Péter az álomképekben mintha maga is kicsit kikacsintott volna, mondván, nem kell az egé­szet nagyon komolyan venni. Márkus László és Almási Éva hiteles Molnár-i alakokat állítottak elénk. Szellemes, kelle­mes, jó emlékű játék élvezői lehettünk. Benedek Miklós Százegy év... ! Gizella néni meghatottan kö­szönte meg az ünneplést min­denkinek ... — Kicsit nehezen hallom már, de figyeltem ám a szép verseket, mondta a szobá­jában, ahová gondozónője be­gördítette kerekes kocsiján. Pámer Gizella, Hejcén, a megyei tanács általános szociá­lis otthonában most ünnepelte százegyedik születésnapját. A megemlékezésre összegyűltek az otthon lakói, a hejcei általános iskolából gyerekek, akik virág­gal, versmondással ünnepelték Pámer Gizella, polgári iskolai tanárnőt, aki ötven éven ke­resztül tanította, oktatta tanít­ványainak a természettudomá­nyos ismereteket. Harminc éve él Hejcén. Életének számadatai nagyoknak tűnnek, hiszen 1880- ban született, születésnapjának elmúltával belépett e százket­­tedik évébe... A megyei Vö­röskereszt képviseletében Szkle­­nárné Fóris Irén köszöntötte az otthon legidősebb lakóját. Aki bár járni már nehezen tud, ko­csijával esténként a televízió elé gördül, szereti nézni az ér­dekesebb műsorokat, árulták el egyik kedves szokását a gon­dozónők. Kedves arcú, kendője alól barna haja látszik, alig van ősz hajszála. Százegy év ... A gyerekek, akik az iskolából ünnepelték, gondolatban el-elkalandoztak, hiszen a néni a múlt század­ban született, olyan dolgokat is átélt, amik a történelemkönyv­ben vannak leírva, milyen sok dolgot láthatott életében ... A köszöntők, versek elhang­zása közben egyre gyűlt Gizella néni ölében a virág ... Hát ez bizony már százegy év — mo­solygott ránk.­ ­ ke — Folyosón Miskolcon a TIGÁZ új épületé­ben. Fotó: Temesi November 7-ét ünnepelte megyénk (Folytatás az 1. oldalról) amelyhez szolgálati lakás is épült. Ugyancsak november 6-án vették birtokba a le­­gyesbényiek a felújított, ki­bővített művelődési házat. Az edelényi járásban — több új létesítmény sorában — átadták a rakacai óvodát. A 25 kisgyermeket befogadó in­tézmény társadalmi összefo­gással épült meg, s a későb­biekben ötvenhelyesre is bő­víthető. Az encsi járás valamennyi településén tartottak koszorú­­zási ünnepségeket, megemlé­kezéseket. Encsen pénteken délután 3 órakor koszorúz­­ták meg a szovjet hősi em­lékművet, majd a járási mű­velődési központban ünnepi műsor köszöntötte az évfor­dulót. Mezőcsáton pénteken délelőtt tartottak koszorúzási ünnepséget, majd délután hat órakor nagygyűlésen emlé­keztek meg az intézmények dolgozói az októberi forrada­lom évfordulójáról. Tiszapal­­konyán a November 7. Ter­melőszövetkezet megalakulá­sának 20. évfordulóját üs­­­­­nepelték. Pénteken délután kiállítás nyílt a művelődési házban, szombaton pedig a mezőcsáti járási és a lenin­­városi úttörőénekkarok hang­versenyét rendezték meg. A mezőkövesdi járásban több településen tartottak koszorú­zási ünnepséget, az ünnep előestéjén megemlékezéseket. A járási székhelyen pénte­ken délután fél hatkor ko­­szorúzták meg a város főte­rén levő szovjet hősi emlék­művet, majd a művelődési központban ünnepi nagygyű­lést rendeztek. A TESZÖV apparátusának dolgozói november 6-án em­lékeztek meg az októberi forradalom évfordulójáról. Az ünnepségen a szövetkezeti mozgalomban kifejtett ered­ményes munkásságáért tizen­öt termelőszövetkezeti dolgo­zó vette át a Kiváló Terme­lőszövetkezeti Munkáért ki­tüntetést. A Borsodi Szénbá­nyák Vállalat dolgozói az ünnepi megemlékezést köve­tően Új emberiség címmel dísztorna-bemutatót rendez­tek Ormosbányán. 1981. november 10., kedd Az emlékezés jegyében a­ kollégium 430 éve és Kalczy Kétnapos tudományos fel­olvasó ülés kezdődött teg­nap, november 9-én reggel Sárospatakon, a Comenius Tanítóképző Főiskolán. A Magyar Pedagógiai Társaság neveléstörténeti szakosztálya és borsod-miskolci tagozata, valamint Sárospatak város Tanácsának művelődésügyi osztálya szervezte a felolvasó ülést, amelynek tegnapi elő­adásai a sárospataki kollé­gium 450 éves történetéből merítették témájukat. A felolvasó ülés résztvevőit — neveléstörténészeket, volt pataki diákokat és pedagó­gusjelölteket — Ködöböcz Jó­zsef nyugalmazott főigazgató­helyettes köszöntötte — s ke­­köszöntötte a résztvevőket Tóth József, Sárospatak város tanácselnöke is —, hangsú­lyozva, hogy a tudományos kutatómunka, a múlt haladó örökségének feltárása a je­lenkori neveléshez is hasznos ismereteket adhat. A tudományos felolvasó ülés első napján négy na­gyobb témakörben tíz elő­adás hangzott el. Az első előadást dr. Benda Kálmán történész tartotta A pataki kollégium a magyar művelő­désben címmel. Mi is az a pataki szel­lem? Egyáltalán: volt s van-e pataki szellem? E kérdés szolgált kiindulópontul az előadónak, aki előadásában gyakorlatilag a középkortól vezette le a pataki iskola történetét. A történelem sors­fordulóit sorra szedve bizo­nyította: Patak már a közép­korban fontos helyet vívott ki magának. Az a tény — a későbbiekben —, hogy olyan földesurai voltak, akik ál­doztak a művelődésre, a tu­dományokra, a művészetekre, lehetővé tette, hogy jobban fejlődhessen mint más ha­sonló státusú városok. Külö­nösen a Rákócziak korában indult virágzásnak az iskola. Későbbi évszázadokban pe­dig — megváltozott körülmé­nyek között —, éppen azért vált naggyá, mert kép­es volt egy egész tájegység — a Ti­szán inneni terület — szelle­mi középpontjává válni. Az alapkérdésre végül is a következő választ adta dr. Benda Kálm­lán: — A pataki iskola a­zért válhatott és vált minden időkben a magyar művelődéstörténet egyik meg­határozó tényezőjévé, mert miközben szorosan kapcsoló­dott a tájhoz, a Tiszán inneni területekhez egyfajta népi jelleggel, ugyanakkor e táj népiségét, kultúráját ma­gyar, sőt európai szintre is tudta emelni. Tájhoz való kapcsolódásának egyik — bár bizonyára nem véletlen — bizonyítéka, hogy a pata­ki iskola falai közül kerül­tek ki a sorsfordító nemzeti mozgalmak vezéralakjai is. Ruszkay András és Ködö­böcz József a kollégiumi ne­velés jellegzetességeiről tar­tottak előadásokat. Három előadás foglalkozott volt sá­rospataki tanárokkal. Dr. Koncz Sándor a Szatmári- Paksi családdal, Szabóné dr. Fehér Erzsébet Erdélyi János népiskolai könyvtárával, E. Kovács Kálmán pedig dr. Karády György pedagógiai tevékenységével foglalkozott. Négy előadás hangzott el a hagyományok témaköréből. Hegyi József a régi sárospa­taki diákélettel, dr. Bakos József a régi pataki diákélet sajátos jellegével és kisugár­zásával foglalkozott előadásá­ban. Érdekes, s nyilván to­vábbi kutatásokat is érdemel annak vizsgálata, hogy a nép­szólások például még a mai napig is őriznek régi pataki diákhagyományokat vagy szokásokat. A „kálvinista bú­csú” kifejezés p­éldául egyér­telműen a pataki nyári egzá­­menekre utal, amelyek való­ban már-már népünnepély jellegű eseményeknek számí­tottak. A múltból a mába ívelt át dr. Csizmadia Ernőnek, a Közgazdaságtudományi Egye­tem rektorának visszaemlé­kezése: Pataki diákéveim öröksége címmel. Tamás Márta főiskolai hallgató pe­dig arról szólt, hogy a ha­gyományok miként szövik át a mai kollégiumi életet. Pél­da az önművelésre és az ön­képzésre: kollégiumi kere­tekben foglalkoznak a hall­gatók logopédiával. Ilyen ismeretekre munkájuk során szükségük lehet, de a főis­kolai képzésbe „nem fér bele”. A felolvasó ülés résztvevői tegnap Széphalomra, illetve a sátoraljaújhelyi levéltárba látogattak. Ma tíz előadás hangzik el. Kazinczy Ferenc a magyar művelődésben cím­mel dr. Deme László tart előadást, s a továbbiakban Kazinczy pedagógiai jelentő­ségét „járják körül”. Szó lesz a mai napon néhány nagy alma materről és a kollégi­umtörténeti kutatások prob­lémáiról. 24. Válás Egyvalamire nagyon jól emlékszem. Petter egy két­ágyas szobát foglalt, és vé­gül is azért tette meg a hosszú utat Amerikából hogy velem beszéljen. Te­hát felmentünk a szobájá­ba, Petter bezárta az ajtót , és Roberto megőrült. Biztos volt abban, hogy Petter mindent meg fog tenni azért, hogy engem át­hangoljon vagy elraboljon. A szállodának három bejá­rata volt. Minden bejárat­ Pettertól­ hoz oda állított egy barát­ját, ő pedig a kocsijával szüntelenül körbehajtott a szálloda körül — készen arra, hogy beavatkozzon, ha szükséges. Petter és én a szállodai szobában ül­tünk, Roberto körbe­járt a szálloda körül, és én min­den harminc másodpercben azt mondtam: „ez ő me­gint rí A motor zúgása át­hatolhatatlan volt. Órákon keresztül így ment. Az ab­laknál ültem, kifelé me­redtem, és Petter tanácsait hallgattam, egészen hajna­lig. Lidércálom volt Petter elhagyta Messinát, anélkül, hogy döntött vol­na. A következő hetekben sok levél jött tőle. Gon­dolkodási időt kért. Egyik nap én írtam neki: „Ked­ves Petter, újra és újra azt írom neked szabad és vég­érvényes elhatározásomból, hogy a válásunkat le kell folytatni, ezt a szituációt meg kell magyarázni, me­lyet az egész világ figye­lemmel kísér. Mit mondjak vagy tegyek, hogy megér­tessem veled, nincs értel­me az időnyerésnek? A tiszta válás az egyetlen le­hetőség arra, hogy meg­mentsen minket. Akkor a sajtó abbahagyja, hogy té­ged otthon és az irodádban zavarjon. Piának is meg­lesz a nyugalma, ha iskolá­ba megy, és ránk sem fog­nak úgy vadászni, mint a vadállatokra ...” „Tudom, hogy tragikus dolog egy házasság befeje­zése, de ez még senkit nem ölt meg.” 1949. augusztus 5-én a sajtóképviselőm Rómában a következő nyilatkozatot ad­ta: „A hosszú ideje tartó rosszindulatú híresztelések elérték azt a pontot, mely­ben fogolyként érzem ma­gam, ha nem szakítom fél­be hallgatásomat. Megbíz­tam az ügyvédemet, hogy folytassa le a válásomat. Ezenkívül az a kívánságom, hogy visszavonuljak a ma­gánéletbe, ha befejeztem a filmemet.” Egy nappal később egy olasz újság arról tudósí­tott, hogy gyereket várok Rosselinitől. A nemzetközi sajtóban azonnal szárnyra kapott ez a hír. Minden más hír azonnal másodran­gúnak tűnt. A stromboli forgatás befejezése után úgy éltem Rómában, mintha ostromállapot lenne, bezárt ajtók és ablakok mögött. Következik: újcsalád újÉlet MA NYITJUK MEG ÚJ 14. SZ. VAS-MŰSZAKI SZAKBOLTUNKAT, Arnót, Felszabadítók útja 70. sz. alatt Szolgáltatásaink: OTP-ügyintézés Szaktanácsadás Minta utáni értékesítés Hétfőtől csütörtökig Pénteken Kéthetenként 7.00 órától 12.00 óráig 14.30 órától 18.30 óráig 8.00 órától 12.00 óráig 14.30 órától 18.30 óráig szombati nyitvatartás 7.00 órától 16.00 óráig Helyette: hétfő a szabadnap.

Next