Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)

1982-05-01 / 101. szám

WAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZFMPLfIX MEGYEI BIZOTTSÁGÁWAK LAPJA XXXVil. évfolyam, 101. szám­ára: 1,80 Ft Szombat, 1082. május 1. Május ünnepén Az emberiség történelmében vannak olyan ünnepek, a­e­­lyek fontos határkövet jelképeznek a társadalmi hala­dás útján. Május elseje 1889 óta ünnepe és harci se­regszemléje öt kontinens minden népének. A májusok története vérrel kezdődött. Kilencvenhat esz­tendővel ezelőtt az elnyomott, kizsákmányolt, jogaitól meg­fosztott és semmibe vett munkásosztály kibontotta az ébre­dés, a felemelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgal­mának egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a híres három 8-as bevezetése volt, vagyis 8 órai munka, 8 óra szó­rakozás, 8 óra pihenés. Az I. Internacionálé már 1866-ban határozatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért, 1884-ben az amerikai szakszervezetek kongresszusa is követelte, hogy 1886. május 1-ig csökkentsék a munkaidőt, ellenkező eset­ben országos sztrájkot kezdenek. Mivel a követelést nem teljesítették, a sztrájk valóban kirobbant, s 1886. május 1-én a Michigan tó partján — először a munkásmozgalom törté­netében — a tüntetők közé lőttek. Két nappal később Chica­­góbe­ a rendőrök sortüze dörrent: hat halott és félszáz sebe­sült vére folyt. A munkásság sztrájkja ekkor ugyan még si­kertelen maradt, de megmutatta, hogy a munkásosztály egy­re inkább megelégeli az emberi méltóság megalázását, az emberi jogok lábbal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacionálé első kongresszusa — amely 1889-ben Párizs­ban, a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján ült össze­­, hogy nagy nemzetközi tüntetésen kell követelni a közhata­lomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig valamennyi ország­ban és városban azonos napon, 1890. május elsején. Így lett 1890. május 1. a világ proletariátusának első nag­y harci se­regszemléje. Az azóta megtett űrt sem volt könnyű a világ munkásai­nak. Az évenkénti felvonulások, tüntetések szinte minden esz­tendőben hol itt, hol ott emberáldozatokat követeltek. Az utcán hömpölygő munkástömegek azonban megértették az egységükben rejlő erőt, mind elszántabbak, bátrabbak let­tek és megtanulták gyűlölni az osztályellenséget. A magyar munkásság is megértette a nemzetközi demonst­ráció jelentőségét. Első alkalommal 60 000 munkás vett részt a budapesti nagygyűlésen, miközben a forradalomtól rémül­döző burzsoázia eltorlaszolta lakásai ajtaját, lehúzta ablakai redőnyét. Pedig Szapáry belügyminiszter mindent megtett a védelmükre. Katonaságot, csendőrséget vonultatott fel, sőt , még két vidéki ezredet is Budapestre rendelt, hogy vérbe­­fojtsák a nép esetleges felkelését. A szocialista világmozgalomnak, az első marxista mun­káspártnak, a proletariátus internacionalista öntudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzel­­­­me, a Szovjetunió létrejötte volt. Az 1917-es Októberi Forra­dalommal megkezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Mi, magyarok elsők között léptünk erre az útra. 1918. május 1-én a magyar munkásság már forradalmi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacio­nalizmus nagy ünnepén, és 1919-ben a proletárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Saj­nos azonban az örömet és boldogságot — amely ekkor a magyar népet betöltötte — hamar felváltotta az ellenforra­dalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nemegyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, jövő május — vörös május! így fogalmazott ezekben az években a mun­kásság, mert élt benne a Tanácsköztársaság reménye, s bí­zott benne, hogy eljön az idő, amikor a véres május elsejé­ket felváltja a derűs, szabad májusi ünnep. És amikorra ez bekövetkezett, nálunk 1945-ben, ez egyben azt is jelentette: egy sor ország kiszakadt a tőkés rendszerből, s elkezdődött a szocialista világrendszer kibontakozása. A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szovjetunió létrejötte óta a munkások, a dolgozók különböző osztagai­nak május elsejei seregszemléjét egyre kevésbé lehet elszi­getelni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők — május elsején éppúgy, mint az év bármely napján — nemzetközi támogatást élveznek. Az erős és virágzó Szovjet­uniótól és a mellette álló szocialista országoktól kértek és­­ kaptak segítséget a már felszabadult vagy függetlenségü­kért harcoló gyarmatok és félgyarmatok. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista országok dolgozói is, akik napról napra tiltakoznak a kizsákmányolás, az elnyomás, a munkanélküliség, a rettegés ellen, így terebélyesedik ki a munkásság összefogásának májusi eszméje és tölti be rendeltetését a mai kor követelményeinek színvonalán, mint ahogyan Rosa Luxemburg mondta annak idején: „A nyolc­órás munkanap elérése után sem szűnik meg a májusi ün­nep. Mindig, amíg tart a munkásság harca a burzsoázia és kormányai ellen, amíg nem teljesítik minden követelését, minden esztendőben a májusi ünnep lesz ennek kifejezője." Hadd tegyük hozzá Rosa Luxemburg szavaihoz, hogy a felszabadult népek május 1-én összegezik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hová jutottak. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ünnepen, hogy pártunk vezetésével az elmúlt évtizedekben maradandót alkottunk, nagy tetteket hajtottunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, átalakult társadalmunk rendje, az emberek élete, gondolkodása, magatartása. Olyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, amikor vidá­man, felszabadultan örülhetünk eddigi eredményeink­­­­nek, munkasikereinknek, ünnepeljünk jókedvvel, a jól végzett munka örömével! FODOR * Kádár János látogatása Angyalföldön Kádár János, mint sok esztendeje minden május elseje előtt, most is elláto­gatott Angyalföldre. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát pénteken délelőtt a XIII. kerületi Pártbizottsá­gon — ahol programja kez­dődött — Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Budapesti Párt­­bizottság első titkára, Deák­ábor, a XIII. kerületi Párt­­bizottság első titkára és Bo­­zsik József, a városrész ta­nácselnöke fogadta. Deák Gábor számolt be röviden mindarról, ami An­gyalföldön az elmúlt évben — Kádár János legutóbbi ottjárta óta — történt. A tá­jékoztatón részt vettek a XIII. kerületi párt-végre­­hajtó bizottság tagjai,­­ vala­mint Kádár János angyal­földi választókerületének kör­zeti párt- és népszorvttitká­­rai. — Érezzük a felelősségün­ket abban — hangsúlyozta Deák Gábor —, hogy poli­tikai tőkénket, amelyet pár­tunk évtizedek nehéz mun­kájával halmozott fel, a fel­adatok következetes végre­hajtásával m­­egőrizzük, a tet­tek és szavak erejével gya­­rapítsuk. Tudjuk, látjuk, hogy ma a politikai mun­kának is fokozott segítséget kell adnia a gazdaságnak. Az elmúlt gazdasági év leg­főbb tapasztalata, hogy ke­rületünkben felerősödtek az egyensúly irányába ható té­nyezők. Számunkra különösen fontos, hogy nagyvállalataink termelése és gazdálkodása kiegyensúlyozott volt, fejlő­désük folytatódott, jövőjük továbbra is biztosított. Ami Angyalföldet közvetlenebbül illeti: tavaly 1392 lakás épült fel, az idén — úgy tervezik — vagy két és fél ezer új otthont, hoznak tető alá. Az elmúlt esztendőben újabb bölcsőde és óvoda enyhített a szülők gondjain, két to­vábbi bölcsődét várhatóan az idén is megnyitnak. Elmond­ható: a közhangulat nyu­godt, kiegyensúlyozott, a párt, a vezetés iránti bizalom — a reális napi gondok ellené­re — töretlen, nőtt a köz­ügyek iránti érdeklődés. Kádár János elismeréssel szólt a hallottakról, gratulált az eredményekhez, s további munkasikereket kívánt An­gyalföld dolgozóinak. A pártbizottság épületében nemrég nyílt meg az angyal­földi fiatal képző- és ipar­művészek kollektív kiállítá­sa — a Központi Bizottság első titkára ennek megtekin­tésére is szakított időt szo­rosra szabott programjából. Csavlek András festőművész és Gyurcsek Ferenc szob­rászművész kísérte végig a tárlaton. A látogatás a Magyar Hajó- és Darugyár Daru- és Kazángyárában folytatódott, ahol Szé­p János vezér­­igazgató és Steiner Arnold, a pártbizottság titkára fo­gadta a vendéget. A for­gácsoló gépműhelyben már várták a munkások a Köz­ponti Bizottság első titkárá­t, aki meg-megám egy-egy WC-esztergánál, hogy kezet szorítson a nagy teljesítmé­nyű masináknál dolgozókkal.( f­olytatás a 2. oldalon) Vállalati, szövetkezeti kitüntetések Északmagyarországi Vegyim­nyv»k Az elmúlt esztendőben végzett kiemelkedő munka, az eredményes gazdálkodás alapján az ipari miniszter és a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége Kiváló Vállalat címmel tün­tette ki az Északmagyaror­szági Vegyiműveket. Ebből az alkalomból tegnap délután ünnepséget rendeztek a gyár kultúrtermében, ahol a­ mun­kában élenjáró dolgozókat, a meghívott vendégeket, kö­zöttük Körtvélyes István ipari miniszterhelyettest, dr. Havasi Bélát, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkárát, a VDSZ elnöksége képviseletében megjelent dr. Kiss Mihályt, dr. Balogh Andrást, az SZMT titkárát Dimény Tivadar, az ÉMV szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte, majd Szőke Béla igazgató mondott ünnepi beszédet. Elmondotta, hogy a több éve folyó következetes mun­ka az 1981-es gazdasági év­ben realizálódott. Korábban rangsorolták termékeiket, majd ezt követően kidolgoz­ták a vállalat hosszú távra szóló feladattervét. Kiemelt feladatként határozták meg a gyár­tmányszerkezet kor­szerűsítését, amelyet fegyel­mezett munkával valósított meg a kollektíva. Ma, az ÉMV a 2,8 milliárd forintos termelési értékével nagyság­rendjében a magyar vegy­ipar középvállalata, ám a népgazdaság egyes területeit vizsgálva a 2600 dolgozót számláló kollektíva munkája meghatározó. A mezőgazda­ság kemizálásában, a hazai növény­védőszer-ellátásban igen jelentős a gyár szerepe. A termelési feladatokat a tervezett szinten teljesítet­ték, s mintegy 11 százalékos bruttó termelési értéknöve­kedést értek el. Ez a növeke­dés az elmúlt évben meg­haladta a vegyipari átlagot, s jelentőségét csak növeli, hogy igen kedvező, gazdasá­gos termékszerkezet kialakí­tásával jött létre. A belföldi igényeket maradéktalanul teljesítve, fontos feladatként határozták meg az export növelését. A külkereskedelmi (Folytatás a 3. oldalon) w Éljen május elseje! LACZÓ JÓZSEF FOTÓMONTÁZSA * j

Next