Észak-Magyarország, 1982. május (38. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-01 / 101. szám
WAG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK ! AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZFMPLfIX MEGYEI BIZOTTSÁGÁWAK LAPJA XXXVil. évfolyam, 101. számára: 1,80 Ft Szombat, 1082. május 1. Május ünnepén Az emberiség történelmében vannak olyan ünnepek, aelyek fontos határkövet jelképeznek a társadalmi haladás útján. Május elseje 1889 óta ünnepe és harci seregszemléje öt kontinens minden népének. A májusok története vérrel kezdődött. Kilencvenhat esztendővel ezelőtt az elnyomott, kizsákmányolt, jogaitól megfosztott és semmibe vett munkásosztály kibontotta az ébredés, a felemelkedés zászlaját. A múlt század munkásmozgalmának egyik fő célja a 14—18 órás munkaidő helyett a híres három 8-as bevezetése volt, vagyis 8 órai munka, 8 óra szórakozás, 8 óra pihenés. Az I. Internacionálé már 1866-ban határozatot hozott a 8 órás munkaidő kivívásáért, 1884-ben az amerikai szakszervezetek kongresszusa is követelte, hogy 1886. május 1-ig csökkentsék a munkaidőt, ellenkező esetben országos sztrájkot kezdenek. Mivel a követelést nem teljesítették, a sztrájk valóban kirobbant, s 1886. május 1-én a Michigan tó partján — először a munkásmozgalom történetében — a tüntetők közé lőttek. Két nappal később Chicagóbe a rendőrök sortüze dörrent: hat halott és félszáz sebesült vére folyt. A munkásság sztrájkja ekkor ugyan még sikertelen maradt, de megmutatta, hogy a munkásosztály egyre inkább megelégeli az emberi méltóság megalázását, az emberi jogok lábbal tiprását. Éppen ezért döntött úgy a II. Internacionálé első kongresszusa — amely 1889-ben Párizsban, a Bastille lerombolásának 100. évfordulóján ült össze, hogy nagy nemzetközi tüntetésen kell követelni a közhatalomtól a nyolcórás munkaidőt, mégpedig valamennyi országban és városban azonos napon, 1890. május elsején. Így lett 1890. május 1. a világ proletariátusának első nagy harci seregszemléje. Az azóta megtett űrt sem volt könnyű a világ munkásainak. Az évenkénti felvonulások, tüntetések szinte minden esztendőben hol itt, hol ott emberáldozatokat követeltek. Az utcán hömpölygő munkástömegek azonban megértették az egységükben rejlő erőt, mind elszántabbak, bátrabbak lettek és megtanulták gyűlölni az osztályellenséget. A magyar munkásság is megértette a nemzetközi demonstráció jelentőségét. Első alkalommal 60 000 munkás vett részt a budapesti nagygyűlésen, miközben a forradalomtól rémüldöző burzsoázia eltorlaszolta lakásai ajtaját, lehúzta ablakai redőnyét. Pedig Szapáry belügyminiszter mindent megtett a védelmükre. Katonaságot, csendőrséget vonultatott fel, sőt , még két vidéki ezredet is Budapestre rendelt, hogy vérbefojtsák a nép esetleges felkelését. A szocialista világmozgalomnak, az első marxista munkáspártnak, a proletariátus internacionalista öntudatának a gyümölcse a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió létrejötte volt. Az 1917-es Októberi Forradalommal megkezdődött a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet korszaka. Mi, magyarok elsők között léptünk erre az útra. 1918. május 1-én a magyar munkásság már forradalmi külsőséggel ünnepelhetett a proletár internacionalizmus nagy ünnepén, és 1919-ben a proletárdiktatúra dicsfényénél vonult fel a munkásság májusi ünnepére. Sajnos azonban az örömet és boldogságot — amely ekkor a magyar népet betöltötte — hamar felváltotta az ellenforradalom sötét korszaka. 1920-tól 1945-ig nemegyszer hangzott fel a jelszó, a kiáltás: ez a május — véres május, jövő május — vörös május! így fogalmazott ezekben az években a munkásság, mert élt benne a Tanácsköztársaság reménye, s bízott benne, hogy eljön az idő, amikor a véres május elsejéket felváltja a derűs, szabad májusi ünnep. És amikorra ez bekövetkezett, nálunk 1945-ben, ez egyben azt is jelentette: egy sor ország kiszakadt a tőkés rendszerből, s elkezdődött a szocialista világrendszer kibontakozása. A Nagy Októberi Forradalom győzelme és a Szovjetunió létrejötte óta a munkások, a dolgozók különböző osztagainak május elsejei seregszemléjét egyre kevésbé lehet elszigetelni. Az imperialistaellenes harc bármely frontján fellépő erők — május elsején éppúgy, mint az év bármely napján — nemzetközi támogatást élveznek. Az erős és virágzó Szovjetuniótól és a mellette álló szocialista országoktól kértek és kaptak segítséget a már felszabadult vagy függetlenségükért harcoló gyarmatok és félgyarmatok. S számíthatnak erre a táborra, segítségre a kapitalista országok dolgozói is, akik napról napra tiltakoznak a kizsákmányolás, az elnyomás, a munkanélküliség, a rettegés ellen, így terebélyesedik ki a munkásság összefogásának májusi eszméje és tölti be rendeltetését a mai kor követelményeinek színvonalán, mint ahogyan Rosa Luxemburg mondta annak idején: „A nyolcórás munkanap elérése után sem szűnik meg a májusi ünnep. Mindig, amíg tart a munkásság harca a burzsoázia és kormányai ellen, amíg nem teljesítik minden követelését, minden esztendőben a májusi ünnep lesz ennek kifejezője." Hadd tegyük hozzá Rosa Luxemburg szavaihoz, hogy a felszabadult népek május 1-én összegezik a megtett utat, felmérik, honnan indultak, s hová jutottak. Mi, magyarok büszkén gondolhatunk arra e májusi ünnepen, hogy pártunk vezetésével az elmúlt évtizedekben maradandót alkottunk, nagy tetteket hajtottunk végre. Mindnyájunk keze nyomán gyökeresen megváltozott hazánk, átalakult társadalmunk rendje, az emberek élete, gondolkodása, magatartása. Olyan alkalom tehát ez az idei május 1-e, amikor vidáman, felszabadultan örülhetünk eddigi eredményeinknek, munkasikereinknek, ünnepeljünk jókedvvel, a jól végzett munka örömével! FODOR * Kádár János látogatása Angyalföldön Kádár János, mint sok esztendeje minden május elseje előtt, most is ellátogatott Angyalföldre. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát pénteken délelőtt a XIII. kerületi Pártbizottságon — ahol programja kezdődött — Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Budapesti Pártbizottság első titkára, Deákábor, a XIII. kerületi Pártbizottság első titkára és Bozsik József, a városrész tanácselnöke fogadta. Deák Gábor számolt be röviden mindarról, ami Angyalföldön az elmúlt évben — Kádár János legutóbbi ottjárta óta — történt. A tájékoztatón részt vettek a XIII. kerületi párt-végrehajtó bizottság tagjai, valamint Kádár János angyalföldi választókerületének körzeti párt- és népszorvttitkárai. — Érezzük a felelősségünket abban — hangsúlyozta Deák Gábor —, hogy politikai tőkénket, amelyet pártunk évtizedek nehéz munkájával halmozott fel, a feladatok következetes végrehajtásával megőrizzük, a tettek és szavak erejével gyarapítsuk. Tudjuk, látjuk, hogy ma a politikai munkának is fokozott segítséget kell adnia a gazdaságnak. Az elmúlt gazdasági év legfőbb tapasztalata, hogy kerületünkben felerősödtek az egyensúly irányába ható tényezők. Számunkra különösen fontos, hogy nagyvállalataink termelése és gazdálkodása kiegyensúlyozott volt, fejlődésük folytatódott, jövőjük továbbra is biztosított. Ami Angyalföldet közvetlenebbül illeti: tavaly 1392 lakás épült fel, az idén — úgy tervezik — vagy két és fél ezer új otthont, hoznak tető alá. Az elmúlt esztendőben újabb bölcsőde és óvoda enyhített a szülők gondjain, két további bölcsődét várhatóan az idén is megnyitnak. Elmondható: a közhangulat nyugodt, kiegyensúlyozott, a párt, a vezetés iránti bizalom — a reális napi gondok ellenére — töretlen, nőtt a közügyek iránti érdeklődés. Kádár János elismeréssel szólt a hallottakról, gratulált az eredményekhez, s további munkasikereket kívánt Angyalföld dolgozóinak. A pártbizottság épületében nemrég nyílt meg az angyalföldi fiatal képző- és iparművészek kollektív kiállítása — a Központi Bizottság első titkára ennek megtekintésére is szakított időt szorosra szabott programjából. Csavlek András festőművész és Gyurcsek Ferenc szobrászművész kísérte végig a tárlaton. A látogatás a Magyar Hajó- és Darugyár Daru- és Kazángyárában folytatódott, ahol Szép János vezérigazgató és Steiner Arnold, a pártbizottság titkára fogadta a vendéget. A forgácsoló gépműhelyben már várták a munkások a Központi Bizottság első titkárát, aki meg-megám egy-egy WC-esztergánál, hogy kezet szorítson a nagy teljesítményű masináknál dolgozókkal.( folytatás a 2. oldalon) Vállalati, szövetkezeti kitüntetések Északmagyarországi Vegyimnyv»k Az elmúlt esztendőben végzett kiemelkedő munka, az eredményes gazdálkodás alapján az ipari miniszter és a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöksége Kiváló Vállalat címmel tüntette ki az Északmagyarországi Vegyiműveket. Ebből az alkalomból tegnap délután ünnepséget rendeztek a gyár kultúrtermében, ahol a munkában élenjáró dolgozókat, a meghívott vendégeket, közöttük Körtvélyes István ipari miniszterhelyettest, dr. Havasi Bélát, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának titkárát, a VDSZ elnöksége képviseletében megjelent dr. Kiss Mihályt, dr. Balogh Andrást, az SZMT titkárát Dimény Tivadar, az ÉMV szakszervezeti bizottságának titkára köszöntötte, majd Szőke Béla igazgató mondott ünnepi beszédet. Elmondotta, hogy a több éve folyó következetes munka az 1981-es gazdasági évben realizálódott. Korábban rangsorolták termékeiket, majd ezt követően kidolgozták a vállalat hosszú távra szóló feladattervét. Kiemelt feladatként határozták meg a gyártmányszerkezet korszerűsítését, amelyet fegyelmezett munkával valósított meg a kollektíva. Ma, az ÉMV a 2,8 milliárd forintos termelési értékével nagyságrendjében a magyar vegyipar középvállalata, ám a népgazdaság egyes területeit vizsgálva a 2600 dolgozót számláló kollektíva munkája meghatározó. A mezőgazdaság kemizálásában, a hazai növényvédőszer-ellátásban igen jelentős a gyár szerepe. A termelési feladatokat a tervezett szinten teljesítették, s mintegy 11 százalékos bruttó termelési értéknövekedést értek el. Ez a növekedés az elmúlt évben meghaladta a vegyipari átlagot, s jelentőségét csak növeli, hogy igen kedvező, gazdaságos termékszerkezet kialakításával jött létre. A belföldi igényeket maradéktalanul teljesítve, fontos feladatként határozták meg az export növelését. A külkereskedelmi (Folytatás a 3. oldalon) w Éljen május elseje! LACZÓ JÓZSEF FOTÓMONTÁZSA * j