Észak-Magyarország, 1982. szeptember (38. évfolyam, 204-229. szám)
1982-09-26 / 226. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Honfoglalás, hat év után ismét saját otthonban ! Az aulát szinte teljesen betölti a zene. Nagyszünetben ! — „miért ne tennénk a diákok kedvére!” — mondta valamivel később Sarkadi Antal, a sátoraljaújhelyi közgazdasági szakközépiskola igazgatója — divatos ritmusokat közvetít az iskolarádió. No, persze mást is ad majd, legalábbis tervezik, mert az egyik KISZ-alapszervezet riporterkedésre „specializálódik”. Erről egyébként csak úgy mellékesen esett szó, de azután tovább boncoltuk a témát, mert az iskola vezetése igencsak komolyan gondolja, ha lépni akarnak előre, nagyobb nyilvánosságot kell adniuk a feladatoknak, és persze a gondoknak is. Meg kell őket osztani a diákokkal — mondta az igazgató, s rögtön a példát is adta hozzá, hogy nem maradnak a szavaknál. Szokás, hogy az újhelyi középfokú iskolák KISZ-vezetői tanévkezdés előtt néhány napra táborba vonulnak. Az idei táborozás alkalmával „szót kért” Sarkazfi Antal. A tanév feladatairól beszélt, a tanévindítás gondjairól. Például arról, hogy az órarend kialakítása milyen nehézségeket jelent, lévén hogy most tapasztalják majd ki az ötnapos tanítást. Előfordulhat, hogy menet közben jobb megoldást találnak, s akkor épp a diákok érdekében él, változtatni fognak. Hogy miért kellett erről beszélni velük? Az igazgató azt mondja erről, csak azért, hogy ne fejvesztett kapkodásnak tűnjön a diákok szemében a munka. S hogy érezzék, a napi feladatok megoldásán sok múlik. És a mércét magasabbra kell emelni. Többek között azért is, mert hat év kényelmetlenkedése után végre ismét saját otthonban működik a „kéri”, ahogy itt a közgazdasági szakközépiskolát emlegetik. A műemlék jellegű épület felújítása befejeződött. Most belakják az épületet. A szó szoros értelmében, hiszen a zárt udvarból kialakított aula lehetőségeit most keresik (éppen, irodalmi emlékhelyeinkből van itt fotókiállítás, de tartottak már, s terveznek ide irodalmi estet is), s nagyrészt a diákokon is múlik — vagy teljesen rajtuk múlik! —, hogy az alagsori, tágas klubhelyiségben milyen életet alakítanak ki. A klubhelyiséget egyébként most rendezgetik be; az igazgató azt mondja erről, a diák párlamenten nagyon fogadkoztak. Azután ott lesz a könyvtár is — egyedi terv készült a nagyon szép terem berendezésére —•, szeretnék mihamarabb átadni... Szóval van tennivaló bőven. S közben olyan „apróságok” is akadnak, minthogy meg kell értetni a diákokkal; a nagyon szép iskolára jobban kell vigyázniuk. Az albérleti években lazult kicsit a fegyelem... A beiskolázással most sem volt gondjuk. Sőt. Sokat el kellett utasítaniuk. A számviteli-gazdálkodási és az igazgatási-ügyviteli ágazaton jelenleg 294 tanulójuk van. Az oktatás feltételei jók — már ami a tárgyi feltételeket illeti. Mert gondok azért akadnak. Például az, hogy nehéz közgazdász tanárt kapni. Gyakorlatilag megoldatlan a képzésük, ahányan végeznek, azok az ország negyvennyolc közgazdasági szakközépiskolájából nyugdíjba menőket sem tudják pótolni. Márpedig a működőket is „elcsábítja” az ipar... Van azért jó hírük is; három hiábavaló év után végre sikerült betölteni a magyar—orosz szakos állást. És szó van arról, hogy a jövőben esetleg bővülnének a tagozat lehetőségei, egy pénzügyi tagozat indításához — roppant nagy iránta az érdeklődés! — van elvi hozzájárulásuk. S helyük is lenne. Néhány tantermüket ugyanis most — kölcsönbe — átadták az általános iskolának. Hat évig az általános iskolások segítették ki őket, most viszonozzák, amíg felépül az új általános iskola. Feladatok? Az új tanterv most éri el a negyedikeseket És az ötnapos tanítás bevezetése is szorosabb, fegyelmezettebb munkát kíván. Az órák elosztása jóformán csak a kezdő lépés. Bár nem könnyű lépés. Mindenesetre arra figyelniük kellett, hogy nulladik órája ne legyen hétfőn olyan gyereknek, aki hétvégén hazautazik. Háromnegyed nyolcra viszont már a buszok és a vonatok is bent vannak... Az első tapasztalatok? A délelőtt sokat kivesz a tanulókból... Van amikor fél háromra jutnak az ebédhez. A délutáni tanulásba nehezen lendülnek bele... Nyilván pedagógiailag is új helyzetet teremt ez... Arra kell törekedni, hogy magán a tanórán többet elsajátítsanak. Aktivizáló órákat kell tartani. Ez nem új, de mégis más tanári munkát kíván. — Meggyőződésünk, hogy a munkaközösségeknek, a pedagógiai szakirodalomnak most igazán nagyon nagy szerep kell, hogy jusson ... Egyszerűen szükséglet, hogy átadják, megbeszéljék tapasztalataikat a nevelők. És az is szükséges, hogy ne kívül a diákokon, hanem velük együtt alakítsuk ki ezt az új munkaritmust. Vagy életritmust, ha úgy tetszik... Szóval feladat van elég... De nem panaszképpen mondják. Mert a mérleg másik serpenyőjében mégiscsak az van, hogy visszaköltözhettek a régi iskolába... A felújított, összkomfortos épületbe... Megint együtt lehetnek ... Csutorás Annamária Fotó: Fojtán László Nagyszüleiben - a felújított iskolában Holnapiél: képzőművészeti világhét A néhány éve kialakult hagyománynak megfelelően, az ősz kezdetének egy hete a képzőművészeté. Az idén a képzőművészeti világhét szeptember 27-én, holnap kezdődik és jelszava: Művészet a társadalomért. A képzőművészeti világhetet 1975 óta rendezik meg, tehát most nyolcadik alkalommal. Évről évre változik ugyan a világhét jelmondata — legutóbb például annak jegyében rendezték meg, hogy a művész a társadalom hasznos tagja de lényege változatlan. A képzőművészeti világhét feladata, hogy a festészet, szobrászat, grafika, iparművészet törekvéseivel és tevékenységével párhuzamosan mozgósítsa az embereket a vizuális értékek felismerésére, befogadására, és ezzel közkinccsé változtatására, létesítsen kapcsolatot a mű és a közönség között, járuljon hozzá ahhoz, hogy a világ óhajtott átalakulása a humánum és a minőség jegyében felgyorsuljon. Hazánkban a képzőművészet és a nagyközönség kapcsolata évszakoktól, ünnepi alkalmaktól függetlenül, általában folyamatos. Kiállítótermeinkben egymást követik a különböző tárlatok, művelődési házainkban is gyakori vendég a képzőművészeti kiállítás, igen szép számmal szaporodnak kiállítóhelyeink, és hivatásos művészeink rendszeres bemutatkozása mellett mind gyakrabban ismerkedhetünk meg tehetséges amatőrök és amatőr alkotó közösségek munkáival. A tárlatok látogatottsága azt igazolja, hogy az alkotó és a befogadó közönség részéről a közeledés kölcsönös. A képzőművészeti világhét csak ezt a folyamatos, kölcsönös érdeklődést kívánja még hangsúlyosabbá tenni, amikor erre az időpontra sűrítettebben rendeznek kiállításokat, amikor talán több és ünnepélyesebbek a művek és a közönség találkozásai, s amikor gazdálkodó szerveink esetleg éppen a következő évi támogatásról, a mecenatúra mikéntjéről döntenek. Az idei jelszó, a Művészet a társadalomért azt kívánja dokumentálni, hogy amit képzőművészetünk létrehoz, teremt, az a társadalom előrehaladását szolgálja, minden művészeti alkotásnak ez a célja és feladata. Az egész évi bizonyítás mellett a holnap kezdődő hét képzőművészeti eseményei ezt kívánják aláhúzni. (bm) 1982. szeptember 26., vasárnap Hármat próbálnak, kettőt előkészítenek Miskolci színházi kockák A Miskolci Nemzeti Színházban szeptember 1-én volt az évadnyitó társulati ülés, másnap megkezdődtek a próbák, tegnapelőtt, pénteken pedig a Kamaraszínházban már felhúzódott a függöny, az érdeklődők megtekinthették Noel Coward Vidám kísértet című vígjátékának felújítását. Ez most folyamatosan színre kerül, csakúgy, mint holnaputántól, szeptember 28-tól a nagyszínházban az elmúlt évad egyik nagy sikere, Bruckner Angliai Erzsébet című történelmietlen színműve. Az új premierre sem kell sokáig várni: október 8-án lesz az első. A színházi próbatábla tele van. Minden délelőtt és este folytak az elmúlt héten a nagyszínházban az évadnyitó „Csak egy nap a világ”, a Kamaraszínházban pedig a Black comedy próbái. Ugyancsak próbálják már a gyermekeknek szánt Micimackót. Ezen a héten a próbarend annyiban változik, hogy esti próbákat már nem tudnak tartani, hiszen a színpadon már előadás lesz esténként a már említett felújításokból. * Kint vannak már a próbatáblán azoknak a daraboknak a szereposztásai, amelyek próbái később kezdődnek. Az operettek kedvelői bizonyára nagy örömmel fogadják, hogy november közepén bemutatásra kerül Kálmán Imre Marica grófnő című operettje, amelyhez a tánc- és énekpróbák már elkezdődtek és október 5-én kezdik el a teljes felkészülést. Az operettet Szűcs János rendező állítja majd színre. A Játékszínben október 10-én kezdődik az első új darab próbája, Szőke István rendező irányításával. Boris Vian komédiája, a Mindenkit megnyúzunk, a francia tengerparton játszódik 1944 nyarán a normandiai partraszállás idején. * További két, az előző évadról áthozott darab felújítására is készül a színház, mind a kettőt október 19-től láthatja újra a közönség: a nagyszínházban a Villon és a többiek kerül felújításra, a Játékszínben pedig a Varsói melódia. Csiszár Imre rendező irányításával folyik Peter Shaffer Black comedy című komédiájának előkészítése, a bemutató október 10-én lesz a Kamaraszínházban. A nagyszínház első bemutatója, egyben új magyar színpadi mű születését is jelenti. Polgár András Csak egy nap a világ című játékát vendégrendező, Gát György, a Magyar Televízió rendezője teremti színpadra. * Új magyar színpadi mű születése különös izgalmat jelent mindenkor színháznak, rendezőnek, színésznek, közönségnek, kritikusnak egyaránt. Az írónak ez már a negyedik színpadi műve, több regény, tévéfilm élén olvasható a neve. Mint előzetesben már többször szóvá tettük, e darabnak a címe nem túl szerencsés, mert a felnőtt generációban a második világháború egyik slágerét asszociálja, amely Vaszary János erősen fasisztoid színpadi művéből készült filmjének — Egy nap a világ — nagy slágere volt, és kezdő sora — Csak egy nap a világ — révén vált ismertté-hírhedté. Szükségtelen harminckilenc év távlatából vitatkozni e film és e slágerbetét tendenciáinak helytelenségével, de tagadhatatlan, rossz szájízt kelt. Megnyugtatásul azonban elmondható, hogy Polgár András darabja mondandójának ezen a világon semmi köze nincs a Vaszary János-féle Csak egy nap .. .-hoz. Napjainkban játszódik, egy szociális otthonban, s hogy miért akarja a szerző az otthon lakóival azt éreztetni, hogy csak egy nap a világ, az majd kitűnik a darab előadásakor, és esetleg akkor lehet vele vitázni, vagy egyetérteni. * A színház nézőtéri széksorait még ponyvatakaró fedi. A székek még nyári pihenőjüket töltötték e héten, de a színpadon már élénk az élet. A „Csak egy nap a világ” próbájára néztünk be. Zsúfolt volt a színpad. Alighanem negyvennél több ember mozog e produkcióban, köztük viszonylag kevés a fiatal, hiszen a szociális otthonokat általában idősek lakják. Gát György rendező egy, a nézőtérre ácsolt dobogóról irányítja a próbát, beszalad a színpadra, előjátszik, magyaráz, instruál. A fekete körfüggöny előtt éles kontrasztként jelentkeznek a nagyrészt még csak jelzett díszletek, berendezési tárgyak, a három szint magasan elhelyezett vaságyak. A forgón is többemeletes, illetve -szintes építmény, amely forgás közben több helyszínt jelez. Sok helyszínen játszódik a darab, a kibontakozó díszlet láthatóan a gyors váltásokat, a helyszínek könnyű egybekapcsolását kívánja segíteni. A nagyszámú szereplőgárdában örömmel láttuk Kovács Máriát, aki korábban hosszú évekig volt színházunk művésze, s most erre a szerepre visszatért. A legfőbb szereplők Polgár Géza, Tímár Éva és Gáspár Tibor; igen jelentős szerepeket játszik többek között Sallós Gábor, Fehér Tibor, Somló Ferenc, Szabados Ambrus, Bánó Pál, Kanalas László, Csiszér András, Csapó János, Olgyay Magda. A fiatalabbak közül a próbán Sándor Erzsi, Maár Ági, Milviusz Andrea tűnt fel. Amikor elhagytuk a nézőteret, éppen ahhoz a részhez ért a próba, amikor a darabbeli szociális otthon öregjei sivár életük színesítésére megrendezik minden évi Ki mit tud? vetélkedőjüket ... * A bemutatón mint említettük, október 8-án lesz. Még több, mint tíz nap van hátra ... (benedek) M Ünnepi hangverseny ünnepi hangversenyt tartanak Mezőkeresztesen, a műemléki templomban október 1-én, délután 5 órai kezdettel a zenei világnap és Kodály Zoltán születésének 100. évfordulója alkalmából Kovács Endre orgonaművész, Simándi József és Straudel Pilz (NSZK) énekművészek, valamint a Miskolci Bartók Kórus közreműködésével. Balla Ödön: Grand Hotel Hungária (2) Egy éve dolgoztam már a Reggeli Újságnál, amikor új napilap jelent meg: a Nemzet. Egy ügyes jogász — ő lett a lap felelős szerkesztője — valami régen elfelejtett és általa kiásott rendelet alapján megkapta a lap indításához az engedélyt. A reggel megjelenő ellenzéki baloldali lap alapjában véve bulvárlap volt. Az emberek szívesen is vették, de hogy hogy nem, a Nemzet időnként mégis pénzhiányban szenvedett. Előfordult, hogy a tulajdonosok kora reggel pénz után futottak, hogy a nyomdaszámlát kifizethessék. Megtörtént az Aradi utcában levő szerkesztőségben, hogy reggel az újságírók csendben várták, amíg a főszerkesztő, vagy a helyettese visszaérkezik és kifizeti a nyomdát. Addig ugyanis a rotációs gépek nem indultak. A szerkesztőség tagjai csak akkor lélegeztek fel, amikor meghallották a nyomdagépek dübörgését, ami azt jelentette, hogy már nyomják a lapot. A TURULMADÁR LOVASAI Nos, ennek a lapnak munkatársa lettem, persze megtartottam vasárnapi állásomat is a Reggeli Újságnál. A lap rendőri rovatvezetője, Lovas Sándor lett, én pedig a helyettese, Lovas Sanyi, aki a második világháború alatt munkaszolgálatosként halt meg a fronton, vidám, cigány mellett mulatozó bohém ember volt. És emellett kiváló újságíró. Annak idején számos kitűnő, leleplező riportja jelent meg. Az idősebb újságíró-generáció tagjai talán még most is emlékeznek a turulmadár bravúrjára. Megtudta ugyanis, hogy az egyik elmegyógyintézetben súlyos visszaélések történnek, a főnök az elmebetegeket saját javára dolgoztatja. Lovas egyik este felmászott a Ferenc József-híd (most Szabadság-híd) turulmadarára. Ez persze önmagában akkoriban nem volt különös szenzáció, gyakran fordultak elő ilyen esetek. Hiszen még sláger is volt: „Ahol az ember felmászik a fára, a turulmadárra, ott van Budapest ..Ezek az esetek csak ritkán végződtek öngyilkossággal. Amikor ugyanis a madár lovasát a tűzoltók leemelték, bevitték a főkapitányság életvédelmi osztályára, s rendszerint az egyik beosztott — többnyire a „léleklátó” Kele János — foglalkozott vele. Arra már nem emlékszem, miért nevezték Kelét léleklátónak, miután ezeknek a szerencsétlen nincsteleneknek nem a lelkébe, hanem a szemébe kellett volna látnia. A madárra mászás oka ugyanis abban rejlett, hogy az illetőnek egy fityingje sem volt. Miután az illető a rendőrségen lemondott öngyilkossági szándékáról, az épülettel szemben levő kocsmából vacsorát ho z pénzhiányos Nemzetnél