Észak-Magyarország, 1983. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1983-02-13 / 37. szám

1983. februá­r 13., vasárnap Az edelényi járásban közlekedésről mindenkinek A közlekedésre nevelésben, a közlekedési ismeretek fej­lesztésében nincs holt sze­zon, akkor sem, amikor a kedvezőtlen útviszonyok, a hó, a falv, a síkosság és a ködök miatt sokan választ­ják a vonatot, az autóbuszt munkába járáshoz saját jár­művük helyett. Télen jobban jut idő egy-egy rövidebb, vagy hosszabb tanfolyamra, de népes hallgatóságra szá­míthat néhány érdekes té­májú előadás is, ha a köz­lekedés izgalmas kérdéseivel foglalkozik az előadó. Az encsi járási Közleke­désbiztonsági Tanács a TIT- tel, az iskolákkal, a társa­dalmi szervekkel közösen gazdag programot ígér 1983- ra is az edelényi járásban, ahol a közlekedésre nevelés­nek jó hagyományai vannak. Az elsők közt épültek meg itt a jól felszerelt KRESZ- parkok, ahol az általános is­kolás tanulókon kívül az óvodások is gyakorolhatják a legelemibb tudnivalókat pe­dagógiai irányítás, felügyelet mellett. A járási Közlekedésbiz­tonsági Tanács minden év­ben megszervezi a nemzet­közi ifjúsági kerékpáros­versenyek területi vetélke­dőit, irányításukkal szép eredmények születtek az el­múlt évben az „iskolák a közlekedés biztonságáért” versenyben. A rudabányaiak országos sikere tanúsítja, a tanulóifjúság közlekedésre neveléséért eredményesen fáradoznak a járásban, ahol a jók közt a legjobbak or­szágos első helyezést értek el. A közlekedési ismeretek felújítására a munkahelyeken is mind nagyobb gondot for­dítanak és nem feledkeznek meg arról sem, hogy meg­győződjenek róla, mennyit is ért a továbbképzés a gya­korlatban. A járás üzemei­ben, a termelőszövetkezetek­ben továbbra is népszerűek a „Vezess baleset nélkül” mozgalom nyitott program­jai. Az eredmények mellett szólhatunk azokról a felada­tokról is, amelyek folyama­tosan munkát adnak a já­rási KBT különböző szakbi­zottságainak. Ilyen a forga­lomszervezés is. Minden hasznos javaslat, ötlet hoz­zájárulhat a járás közleke­désbiztonságának javításá­hoz. Ahol „szorít a cipő”, ott különösen nagy jelentősége van a gyors segítségnek. Ha aránytalanul emelkedik a gyalogos-, vagy kerékpáros­balesetek száma, akkor a korábbinál nagyobb figyel­met szentelnek az ilyen ese­tek megelőzésére. Nemcsak a gyalogosok, vagy a kerékpá­rosok körében, hanem a la­kóhelyeken, a munkahelye­ken, a hivatásos gépjármű­­vezetők körében is. Az önkéntes rendőrök, a társadalmi segítők munkáját rendszeresen igénybe veszik, a központi közúti ellenőrzé­si akciók mellett területi el­lenőrzéseket is tartanak. Már most készülnek a tervek a KRESZ-parkok jobb hasznosítására, a nagyobb is­kolákban terepasztalokat ál­lítanak fel. A változatos terepadottsá­gú edelényi járásban nincs holt szezon a közlekedési is­meretek terjesztésében, és a járási KBT arra törekszik, hogy a balesetek megelőzése érdekében minden korosz­tály számára lengyen fontos mondanivalójuk. W. J. Vonzóbb, tartalmasabb programot a telek­ KISZ-munkában A települések fejlesztésé­vel, a közigazgatási változá­sokkal megnövekedett az utóbbi időben a lakóterületi politikai munka jelentősége. Különösen így van az ifjú­sági szervezetben, amely so­raiba tömöríti a különböző rétegekhez tartozó fiatalokat. Az elmúlt esztendőben a KISZ Borsod megyei Bizott­sága értékelte a KISZ lakó­helyi tevékenységének ta­pasztalatait. Ebből kitűnt, hogy a lakóterületi KISZ- munka színvonala elmarad a várttól. Ezért a megyebizott­ság határozatot hozott a la­kóhelyi mozgalmi munka to­vábbfejlesztésére. Erről ta­nácskoztak a közelmúltban Ózd környékén, a községi és lakóterületi alapszervezetek fiataljai is. Az ózdi városi-járási bi­zottság területén harminchá­rom lakóhelyi KISZ-alap­­szervezet működik, ebből öt a városban. A tagság azok­ból a fiatalokból áll, akik nem tagjai a munkahelyi, vagy tanintézeti alapszerve­zeteknek. Életkoruk jóval alacsonyabb, mint a munka­helyi KISZ-alapszervezetben levő fiataloké. Ebből adódóan rendkívül gyakran változik a létszám. Részben család­­alapítás, részben katonaság miatt gyakran megszakítják a KISZ-tagságot hosszabb-rö­­videbb időre. Ez is oka an­nak, hogy a lakóterületi KISZ-sz­ervezeteknek nincs káderutánpótlási tervük. Esetleges a KISZ-vezetők ki­választása is. Persze akad kivétel, hiszen Arlón, Járdán­háza-Varácson és Bánrévén, a községi pártalapszerveze­­tek segítségével megfelelő a KISZ párttaggá ajánló és nevelő tevékenysége. A politikai képzés alapja az ifjúsági vitakör, amelyet viszonylag rendszeresen tar­tanak a fiatalok, bár a vi­takörvezetők felkészültségére a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítani. Hasonlóan a témaválasztásra, hiszen első­sorban ezzel lehet vonzóvá tenni a vitaköröket. A lakó­­területi KTSZ-sz­ervezeteknél — szinte kivétel nélkül — élénken érdeklődnek a fiata­lok a sport iránt. Legnép­szerűbb a labdarúgás, az asz­talitenisz és a sakk. Egyre többen vesznek részt túrá­kon, természetjáráson, or­szágjáró kirándulásokon. A területi KISZ-munka természetesen nem merülhet ki a sportolási lehetőségek biztosításában, a sportolás­ban. Az Ózd városi­ járási KISZ-bizottság 1982. évi munkaprogramjában is meg­található feladat a KISZ ér­dekvédelmi, érdekképviseleti tevékenységének fejlesztése, az ifjúsági vitakörök színvo­nalának emelése, a megfele­lő információs hálózat ki­építése. Csak ezek megte­remtése után válhat igazán tartalmassá a szervezeti élet. És amint azt az arlói, bán­révei lakóhelyi KISZ-szerve­­zetek példája igazolja, ez megvalósítható feladat. (monos) ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Ki hogyan boldogul? Rises! Nemzedékek Az alkony, mint egy­­ nagy szürke madár, puhán, lassan eresz­kedik a négyesi tájra. Ez már az Alföld pereme, sze­münk messzire kalandoz­hat, s városlakó lévén, át­­érezzük, miért verselt olyan szépen Petőfi Sándor erről a látszólag mozdulatlan táj­ról. A csend szinte tapintha­tó. Halk járású Ikarus au­tóbusz húz csak el mellet­tünk, az ablakok mögül kíváncsi tekintetek vizsgáz­tatják az idegent, vajon mit kereshet erre ilyenkor? A főutcán egy öregember ballag, kocsmában, bár­sonykabátban, csizmában. Ráérősen lépdel, dolga alig­ha sietős. Néha megemeli földre szegezett tekintetét, végignéz a házsoron, de­bepillant egy-egy udvarra. Vajon mire gondolhat? Em­lékeiben kutat, vagy a hol­napot tervezi? Az öregek napközi ottho­nában megelevenedik, kéz­zelfoghatóvá válik a törté­nelem. A 86 éves Riczkó Antal bácsi természetesen még jól emlékezik, a vala­mikori sumássorsra, azokra az időkre, amikor „tíz ka­taszteri holdat egy kaszá­nak le kellett vágni”. — Tizenhét évig jártam — mondja — egy valki em­berhez részesaratónak. — Irgalmatlan, kemény munka volt, de csak azzal tarthat­tuk fenn magunkat. No és — teszi hozzá — egy kis ügyeskedéssel a hal körül. Nálunk csempéznek hívják azt az alkalmatosságot, ami­vel a halat fogjuk. Emlék­szem, egyszer vagy két má­zsát vettem ki vele a víz­ből. Mind jó potyka volt fél-, háromnegyed kilós Akkoriban még itt­ mindez világ víz alatt volt, és jól megtermett benne a hal. A feleségem aztán eladta a kövesdi vásáron, így pén­zeltünk belőle egy ki­csinyég. Vajon miért e furcsa köz­ségnév? — Talán azért nevezik így — halljuk a 87 éves Kerékgyártó Györgyöt, mert az Eger patak vize, amíg ideér a városból, négy ka­nyart „mutat le”. Én úgy tudom, hogy nyolcszáz éve létezik a község. A környe­­­zete nádas, zsombékos volt, a török idők alatt oda búj­tak az emberek, így mene­kültek meg sokan a pusz­tulástól. De ez a község négy kilométernyire van Ivánkától, s ugyanennyi a távolság tőlünk Valkig. Ki tudja? Lehet, hogy így kap­ta a nevét.. . „Ivánka, Valk ...” Bár­hogyan fordítjuk a szót, a kisközségek neve mindun­talan beleszövődik a mon­datokba. Borsodivánkát g­azdagabb, módosabb em­­berek lakták, Négyest a­zegényebb, de büszke la­kosok. Valkot pedig azok, akiknek minduntalan fejet kellett hajtaniuk a termé­szet előtt. Az ő termésüket vitte el legelőször a Tisza áradása. De az emberek sorsa kisebb-nagyobb elté­réssel régebben és most is egyforma, s így gyakran inkább összefogtak, egy­mást támogatták, semmint ellenségeskedtek volna. Legfeljebb afféle „legé­nyest” jártak el néha egy­más ellen. Zelei Endre, a volt ter­melőszövetkezeti elnök így emlékezik: “ Ezerkilencszáznegyven­­kilencben alakult meg a csoport, akkor­ 13 családdal. Növénytermesztéssel, szar­vasmarhával, sertéssel fog­lalkoztunk. Most Ivánkán van a szövetkezet központ­ja, de ez nem jelenti azt, hogy csak annak a község­nek a lakosaival törődné­nek. A négyesi középítke­zésekhez ugyanúgy bizto­sítják a fuvart, a pénzbeli segítséget mint Ivánkának és Valknak. Szükség is van rá, hiszen a tanács csak na­gyon kevés pénzből gazdál­kodhat, s nem futja min­denre. De azért mindenki szeretne boldogulni, még ha most nehezebb is, mint pár évvel korábban volt. Hogyan boldogulnak ifjú Pápai Andrásék? A választ a porta mutatja, ahol kö­zépkorú háziasszony szavai (Riczkó Antal lánya) kísér­nek: — Haladni, teremteni csak­­ egyféleképpen lehet­séges. Sok munkával és még több munkával. Én a szö­vetkezet helyi varrodájá­ban dolgozom, a férjem ugyancsak a tsz dolgozója. Itthon pedig állattartással foglalkozunk. Van két te­henünk, négy fias kocánk, hat hízónk, baromfi, nyúl, miegymás. Hajnalban ke­lünk és késő este kerülünk az ágyba. Megéri, hogyne érné meg a vesződség, hi­szen másképpen nem csi­nálnánk. A gyerekeink a városban, Miskolcon élnek. Ha nem támogatnánk in­nen őket, nehezen haladná­nak egyről a kettőre. Persze nagy hiba lenne azt gondolni, hogy a falun olyan könnyű és egyszerű megélni. A Rákóczi utca 80-as számú házában Kiss Gyula felesége és kislánya társaságában így sorolja gondjait: — Nemrégiben szereltem le a katonaságtól, feleségem is most ment vissza a gyes­ről dolgozni. A pénz, amit együtt keresünk, már elég lenne a megélhetéshez. De mi szeretnénk állatokat tar­tani, „megindulni”. Köl­csönt szeretnénk felvenni, de nagyon bonyolult az ügyintézés a takarékszövet­kezetben. — Tudják az a baj szólal meg huszonéves fele­sége —, hogy szüleink nem­igen támogathatnak ben­nünket. Így nehezebben, lassabban boldogulunk. Ám az is biztos: szorgalommal, kitartással mindent el lehet érni. No és türelemmel... Egyik napról a másikra nem sikerülhetnek a dol­gok. Mi úgy gondoltuk, hogy itt Négyesben mara­dunk, itt építjük fel ma­gunknak az életünket. A sorsát nemigen tudja senki előre. De ha az akarat nem hiányzik. Már este van Négyesen, az öreg és az újabban épí­tett házakban kigyulladnak a sárga fénnyel világló lám­pakörték. Többnyire csak az udvarok végén, a gaz­dasági épületek , környékén mozgolódnak a helybeliek, az állatok ellátása ad mun­kát mindenkinek. A mai napra tervezett fa­lugyűlést hatra hirdették, de szinte mindenki tudja: nemigen lesznek pontosak az emberek. Előbb elvégez­nek minden munkát a ház körül, s csak azután jön­nek majd beszélgetni a kö­zös dolgokról. — Milyen hangulatra szá­mít — kérdezzük a Bor­­sodivánkai Községi Közös Tanács elnökétől, Csató Flóriántól. — Lehet, hogy egyszer­­kétszer felforrósodik majd a levegő, de szerintem nem lesznek nagyon haragosak a négyesiek. Olyan ered­ményekről számolhatunk be ugyanis, amelyek itt min­denképpen örömet okoznak az egyes embereknek és a közösségnek is. Az­ elmúlt esztendőben a három köz­ségben összesen 3 kilomé­ternyi földúton végeztük el az alapkövezést. A költsé­gek csökkentése érdekében a gépeket béreltük, a kohó­salakot éjjel szállította ré­szünkre a Volán. Jóleső érzés volt tapasztalni, hogy a négyesiek nagy többsége vállalt társadalmi munkát, örömmel dolgozott a közös­ségért­. Biztosak lehetünk abban, hogy ebben az év­ben is egy emberként moz­dulnak majd a helybeliek a hívó szóra. Mert az embe­rek itt nemcsak jól és job­ban akarnak élni, hanem jól akarják magukat érezni lakóhelyükön, s ezért öröm­mel járulnak hozzá a tele­pülés fejlesztéséhez. Ud­vardy József­Fotó: Fojtán László így készül a csempes... Kovács Istvánné, a klubkönyvtár vezetője: a négyesi fiatalok szívesen ol­vasni­­ krimit, de szeretik a szép verseket is ... Ha megvan az akarat... Kiss Gyuláék a községben élve ke­­resik boldogulásukat.

Next