Észak-Magyarország, 1983. augusztus (39. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-16 / 193. szám
1983. augusztus ItI., keddi A közügyek iránti személyes felelősség... Meggyőződéssel vallom, hogy ma már igencsak kevés azoknak az embereknek a száma, akik közömbösek tudnak maradni szűkebb hazájuk, lakóhelyük fejlődése, alakulása, sorsa iránt. Mindezt állítom azért is, mert az elmúlt évek számtalan tapasztalata győzött meg az országban megnyilvánuló lelkes társadalmi összefogásról. Egy-egy település jövőjét alakító tervek megvalósulása nemcsak a településen élő közösség, de mondhatnánk: a társadalom érdeke is. Végső soron közösségi érdek mindaz, ami szocialista társadalmunk zökkenőmentes fejlődését, az állampolgárok folyamatos és kiegyensúlyozott életvitelét biztosítja. Éppen ezért szükséges alaposan mérlegelni és megtervezni a területfejlesztés átfogó kérdéseit. Tudomásul kell vennünk, hogy főleg a jelentősebb mértékű területfejlesztés eldöntésekor egyetlen szervezetet, vagy szervet sem befolyásolhat elfogultság. Valamennyi fejlesztéssel kapcsolatos kérdés eldöntésénél mindenekelőtt az kerüljön előtérbe, hogy az állampolgárok a lakóhelyükön, vagy annak közelében találjanak munkaalkalmat. A területfejlesztés széles körű megvalósításának és a javaslatok összegzésének egyik leglelkesebb patrónusa a Hazafias Népfront. Sajátos helyzetéből adódóan valamennyi hosszú távú terv kidolgozásakor, a javaslatok összegzésekor igényli az érintett terület lakosságának véleményét, javaslatait. A területfejlesztésben nemcsak a konkrét feladatok megvalósításában tudnak értékes segítséget nyújtani, az önzetlen társadalmi munkások, hanem már a tervezés időszakában is; elvégre mégiscsak a területen élő emberek azok, akik mindenkinél jobban és pontosabban ismerik a helyi körülményeket és feltételeket, az igényeket. Tudnivaló, hogy az elkövetkezendő évek terület- és településfejlesztési terveinek kidolgozása igencsak bonyolult munka és alapos szakértelmet kíván, s nem válhat azonnal valóra minden város, község lakóinak valamennyi óhaja, kívánsága. Igény, kívánság pedig van mindenütt. Az egyik legutóbbi felmérés is igazolja, hogy ma még nagyon sok faluban hiányoznak a fontos bekötő utak, a községben épült új vagy régi házak között is elhanyagolt, kiépítetlen a járda- és úthálózat, így — főleg az őszi esőzések idején — még gumicsizmában is alig-alig lehet közlekedni. Márpedig a falu is lakóhely, mégpedig nem is jelentéktelen, hiszen az ország lakosságának fele falvakban él. Mindent összevetve tehát arra kell törekedni, hogy a lakosság mindenütt, faluban és városban egyaránt megtalálja az élet nélkülözhetetlen feltételeit. Nem arra van szükség, hogy a jövőben szerte az országban gombamódra épüljenek, vagy települjenek az ipari üzemek, hiszen erre nincs anyagi lehetőségünk, de talán nem is lenne szükséges. Inkább arra kell törekednünk, hogy a jelenleg még szűkös munkalehetőségeket kínáló területeken kapjon otthont és honosodjék meg a feldolgozóipar, valamint a fogyasztási szolgáltatás. Mindez azonban csakis akkor valósulhat meg, ha az ipari üzemeken túl, a mezőgazdasági és fogyasztási szövetkezetek is felismerik, egyrészt a fejlesztésben rejlő lehetőségeket, másrészt figyelembe veszik az adott terület közvéleményének elgondolásait, egyetértését. A legszélesebb rétegek bevonása a területfejlesztésbe nemcsak anyagi haszonnal jár, de erősíti a közösségi ellenőrzést, a legszélesebb nyilvánosság fontosságába vetett hitet is. Egyetlen jelentősebb alkotás valóra váltásakor sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy ma már az emberek döntő többségének növekszik a személyes felelőssége a közügyek iránt, különösen akkor, ha az ember tudja és érzi, hogy egy-egy fejlesztési elképzelés az ő részvételével, véleményének, javaslatának figyelembevételével árul esett. Növekvő export | Rarer_* frwenetSR. i*®-' dett Önállóan eacportra dolgozni a Kismotor- és Gépgyár mezőkövesdi gyára. Az NSZK-beli Moerbiger-cég számára gyártanak alkatrészeket, pontosabban pneumatikus munkahengerekkeB működtető fedeleket. A gyártmány teem egyenerű, nergjm ® iszgényes“ ára, Ennek ellenére elégedett a megrendelő a mezőkövesdiek munkájával. Bizonyítja ezt, hogy tavaly 3,5 millió, as idén már 7,8 millió forint értékben exportálnak. A jövő évi igénybejelentés ettől is nagyobb. Új berendezés Új tüzelőberendezést álltanak üzembe az Észak-magyarországi Tégla- és Cserépipari Vállalat mátraderecskei téglagyárában. Ezzel a beruházással (amelynek összege több mint 60 millió forint) a téglagyár gazdaságtalan olajtüzelését gáztüzelésűre cserélik, amely éves szinten csaknem 20 millió forint megtakarítást eredményez. Visszatért remények Vetés és betakarítás egy időben A csapadékmérő edények tanúsága szerint 70 milliméter eső hullott Szikszó környékén. Pontosan annyi, ami visszaadhatta a már veszni látszó reményeket. Varga Zoltán kerületvezető nagyot sóhajtott: — Most jöttünk a határból, össze sem lehet hasonlítani a két héttel ezelőtti látvánnyal. Az akkor kókadó, furulyázó növények most szinte új színt kaptak, szépen telnek a csöveken a szemek. A repedéseket még a záporok sem tudták teljesen eltüntetni, de most már rendelkezésre áll a kellő vízmennyiség, az érési időszakra a talajban. Tíz napja még azon gondolkodtunk, hogy vajon negyven mázsát tud-e majd adni a kukorica, most pedig már közel hatvanmázsás termés kecsegtet. Legalábbis a kerületben, mert a többi határrészünkben nem ilyen egyértelmű a kép. A rosszabb vízgazdálkodású talajainkon nagyobb kárt okozott az aszály. Ami nem biztató előjel, hiszen a nyári érésű növényeknél is hat-nyolc mázsával kevesebbet takarítottak be a becsültnél. Az őszi búza 3,8 tonnás hektáronkénti termése legalábbis ezt mutatja A kerületvezető rá is bólintott: — Sajnos, ez így van. Az aszály mázsákat vitt el, de a rekkenő meleg valamit vissza is adott. Nem kellett a terményt szárítani, így közel kétmillió forintot takaríthattunk meg az üzemanyagon. Viszont azt is el kell ismerni, hogy mi is hibáztunk. Nagy volt a búzaterületünk, nem tudtuk a vetésváltást kedvezően megoldani, s így mázsákat vesztettünk. Indokolt kockázat volt ez, hiszen a gabonaprogram keretében a több termésért prémiumot kapunk, de a jövőben ezt már nem szabad vállalni. Igaz, még mindig 1650 hektáron készítjük elő — jó ütemben — az őszi búza alá a talajt, de jelentősen növeltük az elővetemény növények területét. Új növényként 150 hektárom próbálkozunk borsótermesztéssel, s a repce is több mint négyszáz hektáron fog majd díszleni. De ez még a jövő év „zenéje”. Bár az igaz, hogy az alapokat most nyár végén, s kora ősszel kell ehhez megteremteni. Elsősorban vonatkozik ez a tápanyag-utánpótlásra, amelyből meglehetősen gyengén áll a szövetkezet. Sajnos, az állatállományunk létszáma annyira kicsi, hogy intenzív szervestrágyázásra nem gondolhatunk. Viszont a talajaink humuszban szegények, amelyeleve meghatározza az elérhető hozamok szintjét. Csak a műtrágyázás nem lehet jó megoldás, nemcsak azért, mert drága, hanem azért is, mert a talajélet hiányában a növények a tápanyagot kevésbé tudják felvenni. Ezért próbálkozunk az idén először zöldtrágyázással. Mivel az esőzések után az olajretek, vagy a napraforgó termesztése sikeres kecsegtet, kísérletképpen, 150 hektáros, humuszképző anyagnak fogjuk termeszteni a talajba forgatásig e kultúrákat, így augusztusban, bármilyen szokatlan, egyszerre fognak vetni és betakarítani. A közeli napokban megérkezik az a helikopter, amelynek tartályaiból szájperzselő vegyszert juttatnak ki a napraforgóra. Előnye, hogy a tányérokban, egyszerre érnek be a szemek, s egy héttel előrébb lehet hozni a betakarítást. A 440 hektáros napraforgó-területem, így a jövő hét végén megkezdődhet a vágás. Varga Zoltán: — Tíz nap alatt elcsépelheti a termést az adapterrel felszerelt, négy kombájnunk. A termés — köszönhetően az utóbbi napok esőinek — nem is lesz olyan rossz, hiszen 1,7 tonna magra számolunk hektáronként. De az első őszi betakarítás a silóvágás lesz, hiszen gépeink már kigurultak a határba, hogy a sűrű tőállománnyal termesztett kukoricát betakarítsák. A csapadékhiány talán ennél a kultúránál éreztette legjobban kedvezőtlen hatását, mert hektáronként mindössze százszázötven mázsás termésre számolhatunk. És ez sajnos, nagyon gyenge eredmény. Így a szikszói Béke Termelőszövetkezetben érthetően nagyobb figyelemmel fordulnak az abraknövény, a kukorica betakarítása elé. A 600 hektáron termesztett kultúra ugyanis nemcsak az állattenyésztés fontos növénye, hanem árunövény is, amelynek árbevételére a szövetkezetben nagy szükség van. Ha a kora őszi fagyok nem befolyásolják az érést, akkor a csapadék visszaadta remények valósággá, mérhető hozamokká változnak. — kármán — ÉSZAK - MAGYARORSZÁG 3 Csökkent a bírság Víz, levegő, zaj és egyebek Érdemes néhány adattal kezdenünk. Az 1982-es esztendőt alapul véve, a Lenin Kohászati Művekre 30 millió forint pénzbírságot szabtak ki környezetszennyezésért. Az összeg nagyságára utal az a tény is, hogy a Borsod megyében a pénzbírságok 90 százalékát mindössze négy nagyvállalat, az LKM, az ÖKÜ és két vegyiüzemünk, a BVK és a TVK fizeti. Nem volna igazságos elhallgatni azt sem, hogy az ózdi kohászati kevesebbet fizet, mint a diósgyőri, s végül még valamit: az LKM- re kiszabott bírság java része a nagyolvasztók esafuwit kohóinak, pontosabban az általuk okozott, teveeoszennyezésnek „köszönhető”. Mit tehet egy környezetszennyező ipari létesítmény a környezetvédelemért? Nagyon sokat. Nem wtetlen, hogy a Lenin Kohászati Művek vállalatvezetése nemrégiben ismét áttekintette a gyár környezetvédelmi tevékenységét. Ennek eredményeiről, s a legújabb kutatásokról kérdeztük meg Kosztis Lászlót, az energiagazdálkodási osztály vezetőjek — Szervezett környezetvédelmi tevékenységről a vállalatunknál az ötvenes évek végétől, a hatvanas évek elejétől beszélhetünk. Ez az az időszak ugyanis, amikor a termelés intenzíven növekedett, s ennek arányában növekedett a lég- és vízszennyeződés is. Jelenleg ezt a tevékenységet a főenergetikus szervezet végzi, azon belül is egy 15—17 fős csoport, akik zömmel laboránsok. — Melyek a munka főbb területei? — A levegő, a víz körülbelül két éve a veszélyes hulladékok, s a legújabb terület — amelyre nemrégiben jelent meg jogszabály a Magyar Közlönyben — a zajvédelem lesz. — Tehát lesz zajbírság is? — Igen, lesz, de ez főleg az új létesítményeket érinti, s a kifelé irányuló zajártalmakat mérik. Bár lehet, hogy mi sem mentesülünk majd ez alól az oxigéngyár és a salakgranuláló miatt. — A kohászat szempontjából talán a legfontosabb a levegőszennyezés. Milyen javulás, előrelépés történt az elmúlt években ezen a területen? — A hatvanas évektől a mai napig olyan kedvező eredményt sikerült elérnünk, hogy például az 1962-es évhez viszonyítva az összes szennyező por- és gázkibocsátásunk az egynegyedére csökkent! A legnagyobb szennyezőforrás nálunk a kohó. Ezért fokozatosan kiépítettük a kohógázt fesztitő berendezéseket. Jelenleg már öt ilyen működik. Ily módon a kohógáznak a 85 százalékát tudjuk hasznosítani, de további fejlesztésekkel várható, hogy a kohógáz-felhasználás megközelíti a lehetséges minimális szintet. Ez jó példája annak, hogy a környezetvédelem és az energiagazdálkodás szempontjai sokszor egybeesnek. Egyrészt a kohógáz nem jut levegőbe, másrészt a hulladékenergia felhasználása földgázt vált ki. A légszennyezést tekintve jelentős javulást hozott a KAC termelésbe lépése ie, hiszen a modern berendezés és a helyi tisztítóberendezéseknek köszönhetően) az acélgyártás során keletkező por- és kéndioxid-kibocsátás körülbelül a tizedére csökkent. Sok bosszúságot okoz nekünk (és a környékén élőknek) a salakgranuláló. Ezért tulajdonképpen bírságot sem fizetünk, hiszen orrfacsaró „illatát” leszámítva, a levegőbe juttatott porszennyeződése elenyésző a kohókéhoz képest. De a lakossági panaszok nyomására most ennek a korszerűsítésére törekszünk. Már kidolgoztunk egy előtervet az új granulálóra, pályázatot nyújtottunk be, s szeretnénk, he ennek elfogadása után részesedhetnénk az országos és a megyei környezetvédelmi alapból, hiszen a beruházás mértéke meghaladná a 80 millió forintot. Szó esett az előbb a vízről is. Ki ne emlékezne még arra a barnásvörösesen csordogáló Szinvára, amelynek a „megfestésében” az első számú vádlott az LKM volt... — Igen, bár a „volt” már jelzi a múlt időt. A szennyezőanyagok nagy része (a vasiszap és a fenol) valóban az LKM-től eredt. S hogy mit értünk el az intézkedésekkel? 1970-ben vasiszapsűrítő üzemet létesítettünk a vállalatnál a vasiszap kinyerésére. Jelentős javulást hozott a generátorgáz-gyártás, s az érctömörítő mű megszüntetése is, amellyel minimálisra csökkent a fenolszennyezés. Fekáliás csatornák épültek, s most már a városi csatonába kerül a korábban Szinvába menő fekália. Ami a legfontosabb és legfrissebb: a kombinált acélműi beruházás keretében megvalósult a központi szennyvíztisztító telep rekonstrukciója. Most végzik a beüzemelési munkálatokat, s várható, hogy néhány hónapon belül érzékelhető javulás lesz a kibocsátott víz tisztaságában, így a Szinva vizének tisztaságában is. S a vízszennyezéshez még egy kedvező szám: 1962-től 1981- ig körülbelül a felére csökkent az LKM által kibocsátott szennyvizek fajlagos mennyisége. Ha a rekonstrukció meghozást a várt eredményt, talán végleg meg is szűnik a vízszeinyenek után fizetett bírságunk. — A harmadik fontos ásf űhet: a veszélyes kttttacé* kok. A vállalatnál szbgem anyagok tartoznak abba a kategóriába? — Azokkal telztesn, amelyekkel nincs problémái a fáradt olaj, savak, tógák, szén-tetraklorid stb. Ezeknek megoldódott a gyűjtése, tárolása, még a hasznosításé is. Ezeket leszámítva, jelenleg három veszélyes hulladékunk van, ami után megbírságoltak minket. Az első az ipari hűtővizek tisztítása során nyert magas vastartalmú iszap, amibe csekélyétell is vegyül, ennélfogva veszélyes hulladéknak nándaül. fis mostanáig a Hidasrétre került. Nemrégiben állapodtunk meg a rudabányai vasércbányával, hogy az egyéb vastartalmú iszapokkal együtt ezt a hulladékot elszállítják tőlünk, és ércük dúsítására felhasználják. A másik anyag az olajedzésnél keletkező olajos iszap. Ezt a TIFO hulladékégetőjében fogjuk ezentúl ártalmatlanná tenni. S végül veszélyes hulladéknak minősülnek az olajemulziók is. Ezeknek a megbontásával és hasznosításával kapcsolatosan laboratóriumi kísérleteket végzünk. A környezetvédelmi tevékenységünket összegezve, még valamit szeretnék mondani: megalakult egy környezetvédelmi bizottság is a vállalatnál, amely évente több alkalommal is ellenőrzést tart. Ez évben harmadszor rendezzük meg a most már hagyományossá vált energiatakarékossági és környezetvédelmi napokat. Keresztény Gabriella A rekonstrukció során korszerűbb lett a víztisztító berendezés gépháza is Irmai István felvétele TranszInáM Meszengi Jelentősen fejleszti melléküzemági tevékenységét a szerencsi Lenin Termelőszövetkezet. Ondi majorjukat alakítják át valóságos iparteleppé. A csepeli transzformátorgyárral és annak balmazújvárosi részlegével kooperálva alakítanak ki egy mintegy ötven munkaerőt foglalkoztató üzemet. Ebben nagyméretű transzformátorokat fognak gyártani, amelyeket eddig importból kellett beszerezni. Az új melléküzemág épületeit már kialakították, és gyors ütemben folyik a trafógyártáshoz szükséges gépek, berendezések felszerelése. A tervek szerint még az idén megkezdik a folyamatos gyártást, s mintegy 15 millió forint értékben gyártanak transzformátorokat Jövőre az ondi transzformátorokat gyártó tsz-melléküzemág termelési értéke várhatóan már eléri a 90—100 millió forintot. A tsz már rendelkezike a szükséges szakmunkásokkal, elsősorban asztalos szakmunkásokkal és villamosipari szakemberekkel, herminc jelentkező pedig Cser>pelett, illetve Balmasújváron sem volt átképzésem,