Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-03 / 102. szám

^r;C VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! WM 4/ MSZ1WP BORSOD-4B4m­/FMPr PN MEGYET BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XL. évfolyam, 102. szám­ára: 1,40 Ft Csütörtök, 1984. május 3. Békét, biztonságot! Májusi seregszemle Kazincbarcikán Ünnepségek megyeszerte N­emzetiszín és vörös zászlók, színes szalagok, májusiak, magasan lebegő léggömbök, ün­­neplő ruhás emberek, népi táncosok, pró­bálgató zenekarok, labdával, karikával gyakor­­latozgató gyerekek. Virágzó ágakkal gyülekező gyerekek. Fehér papírgalambokkal és élő ga­lambokkal gyülekező gyerekek. A most harminc­éve város, Kazincbarcika lakóinak átlagélet­kora alatta van a harmincnak, látni ezt a gyü­lekezőkből, a kora reggeli színes kavargásból is. Május elsején is korán ébredt a város, az utcákon, a gyülekezőhelyeken már a kora dél­előtti órákban növekedtek a csoportok, emel­kedett a hangulat. Megyénk idei május elsejei központi ünnepségét itt, a most 30 éves Ka­zincbarcikán rendezték meg, érthető hát a fris­seség, a készülődés. Kilenc órakor a Rákóczi téri dísztribünön elfoglalta helyét az elnökség, köztük Grósz Károly, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára, Körtvélyes Ist­ván ipari miniszterhelyettes, dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke, Monos János, az SZMT elnöke, dr. Vékony Ernő, a kazincbarcikai párt­­bizottság első titkára, Takács István, Kazincbar­cika városi tanácselnöke, valamint a megye, a város párt-, állami, társadalmi tömegszerveze­teinek más képviselői, vezetői. Ezt követően pe­dig megkezdődött a város és a környék gyárai, üzemei, vállalatai, intézményei dolgozóinak lát­ványos, fegyelmezett, jókedvű felvonulása. A sort a város életében meghatározó szerepet betöl­tő, az ország üzemei között is rangos helyet elfoglaló, vörös zászlóval, többszörös kiváló címmel kitüntetett Borsodi Vegyi Kombinát dolgozói nyitották meg. Jöt­tek a központi irányítás dolgozói, köztük sok kiváló feltaláló, újító, felvonultak a kombinát legrégibb gyárá­nak, a nitrogénműtrágya­gyár dolgozói, kiknek mun­kája minden évben több millió dollár árbevételt biz­tosít. A PVC-gyár dolgozói­nak munkája szinte a világ valamennyi részébe eljut, méltán képviselve a magyar ipar hírnevét. A műanyag­­feldolgozó dolgozói első ne­gyedévi tervüket túlteljesít­ve érték el szép eredményei­ket. a kombinát legfiatalabb gyára, az intermedier, a ma­gyar—szovjet gazdasági in­tegrációban teljesíti megbíz­hatóan feladatát. Jó ritmusban, fennakadás, torlódás nélkül vonultak a különböző vállalatok, intéz­mények dolgozói. Felvonul­tak a Habselyem Kötöttáru­­gyár barcikai és kurityáni üzemének dolgozói. Talán mások nem bántódnak meg, de ennek a gyárnak asszo­nyai, lányai jöttek a legmu­­tatósabb ruhákban, ami per­sze érthető. Jutott tőlük ar­ra is, hogy az általuk ter­melt, szép, színes kendőkből dobáljanak a felvonulást né­zők sokaságába. A Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat körzeti dolgozói is felvonul­tak: eddig már kilencszer nyerték el a Kiváló Körzet címet. A háromszorosan ki­váló Kézműipari Vállalat a városban és a környező te­lepüléseken biztosít munka­­lehetőséget főként a nőknek, termékeikkel számos díjat is nyertek. A 20 éves Kön­­­nyűbetongyár évente 10 ezer családi ház felépítéséhez ele­gendő, igen keresett gázszi­­likát blokkot gyárt. Az 1955- ben alakult Sajómenti Ipari Szövetkezet termékeit nyu­gati országokban és a Szov­jetunióban is szívesen vise­lik. Az elmúlt években egy­más után négyszer nyerte el a KISZÖV Vándorzászlaját. Felvonultak a város, illet­ve környéke ellátásáért, tisz­taságáért dolgozó vállalatok képviselői is. A Városgazdál­kodási Vállalat múlt évi eredményei alapján elnyerte a Kiváló Vállalat címet, sok közük van ahhoz, hogy Bar­­cika többször is megkaphat­ta a „Tiszta, virágos város” címet. A Kazincbarcikai Áfész nemcsak a városban, hanem még kilenc települé­sen is gondoskodik a megfe­lelő áruellátásról. A Kazinc­barcikai Sütőipari Vállalat hí­re, rangja jóval túljutott már a városon, termékeiket min­denütt szívesen vásárolják, nem véletlen, hogy éppen május elsején is több dolgo­zójuk vehette át a Kiváló Dolgozó kitüntetést. A Vo­lán helyi üzemegysége há­romszoros élüzem, dolgozói közül többen „milliomosok”: Jacsó Emil, Szabó István több mint másfél millió, Szabó József, Brückler Ottó, Hegedűs János, Tóth András pedig több mint egymillió kilométert vezetett baleset­­mentesen. Hadd essék szó az egyik legimpozánsabb felvonuló egységről is: gépek érkeztek, mondhatni, nehéz gépek, dübörögve, hatalmas erőket sejtetve, ugyanakkor valami könnyed eleganciával, maga­biztosan. Azok a gépek, ama sok lóerők nem a város út­jaira valók, nem is itt a he­lyük, láttuk már őket ren­getegszer dolgozni, földuta­­kon vonulni, de mégis va­lami különös, felemelő érzés volt így együtt, a városi há­zak között látni ezeket a gé­peket: kombájnt, fűkaszálót, a mezőgazdaságban ma hasz­nálatos, sokféle munkagépet. A Bánvölgye Tsz tartott ki­csiny bemutatót munkahad­seregéből. Biztonságot, erőt sugárzott ez a menet, szí­vesen néztük. Persze, a me­zőgazdaságot nemcsak ezek a gépek képviselték. Való­színű, hogy a sok száz (sok ezer?) gyerek, ha szavazásra került volna a sor, az első helyet nem a hatalmas gé­peknek adta volna, hanem annak az ugyancsak félel­mesre termett, mégis vala­­mi kényes-peckes léptekkel csattogó, türelmetlenségében hatalmasakat nyihogó, erejét fékezni alig-alig bíró cső­­dörnek, mely egy bátor lo­vast vitt a hátán, és szinte várni lehetett: egyszer csak beleúnva a rövidre fogott, leszorított lépésekbe, felre­pül, mint egy táltos! Az ötletekről szólva vi­szont rögtön hadd idézzük fel a Borsodi Hőerőművet. Ennek kicsinyített mása is ott „vonult” bizony Barcika utcáin, a sok neves vendég­gel teli tribün előtt. Az erő­mű három kéménye közül kettő nem, de a harmadik annál jobban ontotta a füs­töt! Jól érzékeltetve: ma még itt tartunk! Jó lenne vala­mit tenni (filtert tenni) a még füstölő, környezet­szennyező kéményre. Az erő­mű dolgozói egyébként a füsttől függetlenül kiválóan látják el tennivalójukat, akárcsak az ugyancsak több­szörösen kiváló megyei Víz­művek barcikai üzemvezető­sége. Tiszta, jól érthető volt az ő ötletük is: zacskós vi­zet vittek a tribünön levők­nek. Tudjuk, hogy megyénk­ben sajnos még száznál több faluba kényszerülünk, a nit­rát miatt ily módon, zacskó­ban szállítani az egészséges ivóvizet a csecsemőknek, a terhes mamáknak. Még min­dig az ötletekből: az ÉRV kocsiján a „közkútból” sár­gás, zavaros víz folyt. Isme­rős, az utóbbi hónapokból ez a víz. Ismerős viszont a múlt év tavasza óta tartó A megyei, központi ünnepség elnöksége a dísztribünön Az alapításának 35. évfordulóját ünneplő Borsodi Vegyi Kombinát felvonulói Tavasz Körkép a gyümölcsösökből lm Mk meg a remények Április utolsó napjaiban mind a mezőgazdasági nagy­üzemekben, mind a háztáji gazdaságokban aggódva vár­ták az éjszakákat a gyü­mölcstermesztő gazdák, ter­melők. A Meteorológiai In­tézet egész országra kiter­jedő hűvös légtömegeket jel­zett. Hóval, havas esővel, s ami legsúlyosabb, faggyal. A gyümölcsösök — kajszisok, meggyesek, csereeznyésker­­tek — idei termése bizony veszélybe került. A baj elő­re jeleztére, ahol tudtak, természetesen felkészültek. Éjszakai ügyelettel, köd- és füstgyertyákkal, füstöléssel. Mindezek mérsékelhetik a jelentkező kárt, ám akármi­lyen intenzitással végzik, ha­tásuk nem mindenható. A gyümölcstermesztők legfőbb reménye tehát csak az ma­radhatott: rövid lesz, s a vártnál kevesebb mínuszt hoz a tél „utóvédcsapata”. Nos, túl vagyunk ezeken a gyümölcstermesztés szem­pontjából kritikus napokon. De milyen áron? Milyen veszteségekkel? Erről tuda­kozódtunk tegnap, megyénk több gyümölcstermesztő kör­zetében. Gönc, Kossu­th Tsz, Mada­ras László, kertészeti ága­zatvezető: — Gönc a kajszi híres tájkörzete. Csupán a szövetkezetünk 177 hektár kajszival rendelkezik. Idén a virágzás a tavalyihoz ha­sonló nagy termést ígért. Ám, a fák pirosbimbós álla­pota óta már három fagyos éjszakánk volt. A legsúlyo­sabb április 29-én, éjszaka, akkor mínusz 3 fokot is mér­tünk. A kár? Ma még nem lehet erről egyértelműen nyilatkozni. Ha az apró­­ d­ö­gkezdeményeket köröm­mel szétnyomjuk, egyelőre nem tapasztalható­ sárgulás, bámulás.­­ Ebből úgy tűnik, nincs vagy legalábbis nem nagymérvű a károsodás. De hangsúlyozom, úgy tűnik! Pontosan csak akkor dől el, amikor a barack már eléri a 14 milliméteres átmérőt. Ha ugyanis károsodott, ak­kor ára lehull a fáról. Egye­lőre — s ezt örömmel mond­hatom — szép, eleven a magkezdemény, nagyon sze­retnénk, ha az is maradna. S persze leginkább azt sze­retnénk, ha a fagyosszentek már nem látogatnának meg minket, vagy ahogy itt. Gön­cön mondják: már nem „ha­barnák be a babot”. (Folytatás a 2. oldalon1) A fővárosi ünnep A budapesti Felvonulási téren, május elsején, 9 óra 57 perckor, gongszó csendült. Egy pillanatra az egész ha­talmas tér elcsendesedett, minden szinte mozdulatlanná vált, csak a­ teret övező há­zak homlokzatát szinte elbo­rító vörös és nemzetiszínű drapériát, a proletár inter­nacionalizmust, a pártot él­tető, a mind eredményesebb gazdasági munkára buzdító, és a békét követelő transzpa­renseket mozgatta, surrogta­t­­ta a szél. Újabb gongszó, és egy másodperc alatt megele­venedett a kép : úttörők százai futottak keresztül a Dózsa György úton, hogy vi­dám szóval, friss virággal köszöntsék a tribünökön he­lyet foglaló közéleti szemé­lyiségeket: a párt vezetőit, a kormány tagjait, a társadal­mi és a tömegszervezetek képviselőit, s a munkásmoz­galom veteránjait, a terme­lésben élen járó szocialista brigádok, munkakollektívák tagjait, a május ünnepre ha­zánkba érkezett külföldi (Folytatás az S. oldalon) szakszervezeti delegációkat. A kispajtások egy csapata a Népköztársaság címerével ékített központi díszemel­­vényhez szaladt, amelyen ott volt Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Benke Valéria, Gáspár Sándor, Havasi Fe­renc, Korom Mihály, Maróthy László, Méhes Lajos, Németh Károly és­ Sarlós István, a Politikai Bizottság tag­jai: Gyenes András, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke. Ahogy a vörös nyal­kendő­­sök átnyújtották nekik csok­raikat, éppen tíz óra lett. Fanfár harsant, jelezve: megkezdődött a budapesti dolgozók május 1-i felvonu­lása. A fanfárok újabb hangjai­ra megindult a nyitó élőkép: sok száz zászlós fiataltól övezve, a tér közepén álló, szépen díszített kocsi árbo­cának tetejére ünnepélyes (Folytatás a 2. oldalon)

Next