Észak-Magyarország, 1984. május (40. évfolyam, 102-126. szám)
1984-05-26 / 122. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Könyvek, könyvek, könyvek Téren és boltban Nyilván megérezték az inyenc könyvbarátok, hogy jó lesz igyekezniük. Még messze volt a nyitás órája, de Miskolc városközpontjában, a Kazinczy könyvesbolt előtt már viszonylagos szabályos sorokba rendeződve vártak a vásárlók. Az ünnepi könyvhét idején persze máskor is megesik ilyesmi. Aki nem véletlenül vásárol könyvet, aki csak csöppnyit is jártas a könyvheti kiadói szokásokban, az tudja: nem árt bebiztosítani az áhított újdonságot. Az idén különösen így van ez. Olyannyira, hogy bár még hivatalosan meg sem nyílt . Miskolcon a könyvhét — délután 4 órakor tartották a városi megnyitó ünnepséget, a megyeire pedig ma délelőtt kerül sor Sárospatakon, a terjedelmes könyvheti kínáló, ajánló jegyzékből jó néhányat ki is lehetett pipálni, elfogyott. Rosendorf Ferencné, a Kazinczy könyvesbolt vezetője szinte villámsebesen pipálja ki ceruzájával a hiányzókat. Ami volt — de nincs már! Meglepően sok verseskötetet jelöl. — És még azt mondják, nem szeretik nálunk a verseket ... — Ez nem azt jelenti, hogy kapósak a verseskönyvek. Sokkal inkább azt, hogy alig kapunk néhány példányt belőlük. Mutatóba ha akad még az író szemmel 1983-ból, elfogyott Bárczy János új kötete, Gyurkovics Tibor könyvéhez pedig nyilván az azonos című, a közelmúltban lefutott tv-sorozat keltett érdeklődést. Kapósak voltak a Gyorsuló idő sorozat könyvei, s lehetne sorolni tovább. Nyilván sokan már a könyvheti találkozókra is készülnek, mert a megyében és a Miskolcon megforduló írók, költők megjelent művei iránt is nagy volt az érdeklődés. A Kazinczyban például egy szálig elkelt Kolozsvári Grandpierre Emil regénye, A burok. Az író a megyei könyvtár vendége lesz a jövő héten. A lankadatlan vásárló-érdeklődő azért ritkán megy ki üres kézzel a boltból. Az ünnepi könyvhétre 130-féle kiadványt jelentettek meg a kiadók, s utánnyomás alig van mutatóba köztük. Úgyhogy van azért még miből válogatni. Még délben is szóltak a kalapácsok a miskolci Szabadság téren. Sokakat csalt oda a kopácsolás, akik talán nem is tudtak a könyvhétről. Farmernadrágos fiatalok buzgólkodtak a sátrak és a táblák körül. A kiváncsiak megálltak, nézték őket egy darabig, azután mentek a dolguk után. A sátrak meg üresek voltak. De néhányan, az elszántabbak, harmadszor - negyedszer is, fáradhatatlanul, kitartóan visszajöttek. Egy tizennyolc éves forma, barna hajú lány már harmadszor tűnt fel. — Vásárolni jött? — Igen, Moldova György Puskás-ügy című könyvéért és még ha találok valami érdekességet. Szeretem a könyvtér hangulatát, szeretek itt cél nélkül is válogatott misszfákon—... — Természetesen. De akkor már a barátommal. Délután neg.v. Ez már igazán a könyvünnep a miskolci könyvtéren. Apró zászlócskákkal, zászlófüzérekkel, s az alkalmi térbejáró valamicskét lefog a Széchenyi utcán csörömpölő villamos zajából. Tele a tér. Jó sokan kijöttek. Olyanok, akik minden esztendőben itt vannak, s olyanok is, akiknek arca nem rémlik régebbi megnyitókról. Feltűnően sok a fiatal. A vásárlók között is. Idő, míg odafér az ember közvetlenül a pulthoz. Idős néni a gyermekkönyvsátornát. Szorítják mindenfelől. Tétovázik, azután felemeli a meséskönyvet. Meglehet, unokája nem nagyobb annál a kissrácnál, aki mellette kapaszkodik, hogy rálásson a pultra. A dinoszaurusszal szemez, a Búvár zsebkönyv fedőlapján. Nyüzsög a tér. S bár nézelődőből a több, azért a vásárló sem kevés. Gazdát cserél pénz es könyv. Röpke csitulása a tér állandó hullámzásának. A hivatalos megnyitó . .. „Szerezzen élményteli pillanatokat az olvasónak . . Kívánság, mely jó lenne, ha beteljesülne. De hát a könyvhét ezért is van — hogy segítse az egymásratalálást A könyvét és az olvasóét. S az író emberét is persze. Az itt élő írók közül kijöttek néhányan. Feltűnik Gulyás Mihály, Serfőző Simon arca. Egy hétig él majd a tér. Várja az olvasót könyvvel, dedikáló íróvendégekkel is. S ki tudja, talán lesznek néhányan, akik ezen az ünnepi könyvhéten kapnak kedvet az olvasásra ... Csutorás—Nagy—Fojtán A miskolci Szabadság téren állították fel a könyvhét sátrait az idén. Az első nap nagy érdeklődést hozott. Választás - együtt 1984. május 26., számból Gazda kellene ! ’ Adalék a munkás-színjátszásra való emlékezéshez ' Négy héttel ezelőtt, a május elsejei ünnep alkalmából jelent meg április 30-i lapszámunkban a Munkás kulturális közösségeikre emlékezem című cikk, amely többek között azt tette szóvá, hogy a nagymúltú borsodi és miskolci munkáskulttuális hagyományokat folytató és ápoló együttesek, színjátszó csoportok, kórusok, zenekarok lassan már csak az idősebb generációk emlékezetében élnek, felszámolódtak, kevés számú utódaik igen halványan emlékeztetnek a mindenképpen tiszteletet érdemlő elődökre. Gyarmathy Ferenc színművész, a Miskolci Nemzeti Színház tagja ennek a cikknek apropóján kereste fel szerkesztőségünket. Gyarmathy Ferenc Miskolc szülötte, a régi munkás színjátszó csoportokban nevelődött. A felszabadulást követően a Magyar—Szovjet Társaság színjátszó csoportjának volt tagja, ottani színészi, illetve színjátszói munkájára ügyeltek fel és szerződtették a Miskolci Nemzeti Színházhoz. Érdemes megemlíteni, hogy ez a színjátszó csoport adta többek között a magyar színházművészetnek Fülöp Zsigmondot, Kállai Hónát, Nagy Attilát, hogy csak három kiemelkedő szmeaz egyéniséget említsünk. Gyarmathy Ferenc, színházi munkája mellett, hű maradt a munkás-színjátszáshoz, az amatőr színjátszó mozgalomhoz, különböző tanintézeti csoportoknak volt vezetője, majd 1957-től 1963-ig a Közlekedési Dolgozók Szakszervezetéhez tartozó miskolci József Attila Művelődési Otthon igen jo hírű, nagyon sokremek előadást felmutató színjátszó csoportját vezette. A művelődési otthont ISHJS- ban megszüntették. Gyarmathy most is tanintézeti csoportokkal foglalkozik a színházi munkája mellett. (Aki nem tudná, a József Attila Művelődési Otthon a Petőfi Sándor utcán volt, jelenleg anyakönyvi hivatal, illetve házasságkötő terem van az épületben..) .— Ez a cikk az újságban a munkás kulturális közösségekről nagyon elgondolkoztatott. Sokáig töprengtem rajta. Úgy gondolom, el kell mondanom ezzel kapcsolatos gondolataimat, mert nagyon régen foglalkoztat a téma és egyre inkább úgy látom, nincs, aki az amatőr színjátszó mozgalom gazdája akarna Miskolcon lenni. — kezdte beszélgetésünket Gyarmathy Ferenc.. — Több mint húsz éve már, hogy megszűnt a József Attila Művelődési Otthon. Igen sok tehetséges színjátszó működött ott, csakúgy, mint más, azóta megszűnt miskolci csoportokban. Azóta szeretném valami módon újra összehozni az együttest. Nem akarok én vezető lenni, de nagyon szeretném, ha nem halna meg végleg ez a mozgalom. Nagyméretű albumot nézegetünk, benne fényképek, gondosan kivágott, beragasztott újságcikkek, meg néhány plakát. Mind-mind az ötvenes-hatvanas évek fordulóján még virágzó miskolci munkás-színjátszás, az amatőr színjátszó mozgalom szép emlékeit idézi. (Nagy számban találkozhattam ebben az albumban a magam negyedszázaddal régebben írt kritikáival, egyéb Másaimmal.) Régen nagyon népszerű, s lassan már elfelejtett színjátszók neve, arcképe kertül elő lapozgatás közben. — Amikor megszűnt a művelődési otthonunk, a csoportot a Bartók Béla Művelődési Központ vette át — folytatja Gyarmathy Ferenc. — De ebben az intézményben a Diósgyőri Vasas Művészegyüttes lett a favorit, a tánckar mellett a színjátszás háttérbe szorult, így én hamarosan meg is váltam az intézménytől, a csoport vezetését Nyilassy Judit színházi rendező vette át, de ugyanezen okok miatt ő is hamar eltávozott, s a csoport lassan feloszlott. Csakúgy, mint más munkás színjátszó együttesek utóda. Napinkban jóformán csak Szép László színjátszó-rendező dolgozik utolsó mohikánként ezen a területein, még a Gárdonyi Géza Művelődési Házban is megszűnt az új utakat kereső, országos hírű Manézs Színpad működése. Sokfelé próbálkoztam, hogy a József Attilából és máshonnan ismert, korábbi sikeres és igen tehetséges színjátszókból egy erőteljes városi csoportot létrehozzak. Igen sokukkal beszéltem személyesen és lettek volna bőven újabb jelentkezők. Csak éppen gazdát nem találtam, aki, vagy amely e csoportot vállalna. Telt, múlt az idő. 1981-ben fölkerestem a Miskolci Városi Művelődési Központ igazgatóját, Halmai Lászlót, akinek elmondtam szándékomat, vázoltam milyen terveim lennének. Érdeklődéssel és lelkesedéssel fogadta javaslatomat és megbeszéltük, hogy másban is rögzítem elképzeléseimet. 1981. augusztus 4- én bevittem az írásos tervezetet, Halmai László kiadta az ügyet intézésre helyettesének, Pigay Imrének. A javaslatomban szerepelt az is, hogy a művelődési központ tegyen közzé a lapokban egy rövid felhívást, kérje jelentkezésre a munkás színjátszókat. Ismétlem a dátumot: 1981. augusztus 4-e volt. — Ennek csaknem három éve . . . — Igen. Azóta néma csend. Három éve ... Az emlékeket őrző albumot összecsuktuk, de vajon elég-e, ha csak néhány ilyen album őrzi a munkás szín-te játszó csoportok emlékét. Nemcsak Gyarmathy Ferenc állítja, hogy erő és tehetség lenne egy amatőr színpad létrehozásához, de gazda kellene hozzá ... Talán még nem késő ... fbenedek) Szövetkezeti versmondók Ötödik alkalommal hirdették meg a szövetkezetekben dolgozó fiataloknak és idősebbeknek az országos szavalóversenyt, melynek megyei döntőjét tegnap, május 25-én tartották, meg Miskolcon, a II. Rákóczi Fejette Megyei Könyvtár előadótermében. Huszonhatan jutottak el a borsodi ipari, fogyasztási és termelőszövetkezetek versmondói közül a megyei döntőre. Elsősorban a fiatalabb korosztály képviseltette magát, mintegy jelezve, hogy a szövetkezetekben is a fiatal korosztály az, amelyik szívesen mond verset. E versenynek — miként azt a sorszáma is jelzi — van hagyománya, az elmtúk versenyeként a megyében csaknem kétezer fiatal próbálkozott a versmondással. A maguk gyönyörűségére és társaik szórakoztatására, épülésére több százan vesznek részt közülük az irodalmi színpadok munkájában. De a legfontosabb talán mégis csak az — s erről szó esett a megyei döntő megnyitóján —, hogy szívesen olvasnak verseket, gazdagítják magukat. A versenyzők egyébként kétkét verset mondtak el. A magyar és a világirodalom klasszikusait és mai költőinket egyaránt „megszólaltatták” a versmondók, akik közül a legjobbak képviselik a megye szövetkezeti versmondóit majd az országos döntón. Képeslaptörténeti kiállítás Képes levelezőlap régen és ma címmel kiállítást rendez a Debreceni Orvostudományi Ér tem és a Képzőművészeti Kiadó az egyetem elméleti tömbjének előcsarnokában, s azon 1870-től, az első képeslap megjelenésétől kíséri nyomon annak történetét, sőt előállításának nyomdatechnikai fejlődését is. A kiállítás május 29-én, 12 órakor nyílik meg Debrecenben és június R-ig látogatható. ,merr most Kilencedszer kerül sor a kórusok országos minősítésére. A Borsod megyei kórusok minősítő hangversenyét Sárospatakon rendezik meg ma, május 26-án, szombaton és május 27-én, Sárospatakon, a művelődés házában. Tizenhárom borsodi énekkar mutatja be, a két napon műsorát. Ma este 6 órától a leninvárosi Derkovits Művelődési Központ vegyeskara, a sárospataki művelődés háza kamarakórusa és a Comenius Tanítóképző Főiskola női kara mutatja be műsorát. Vasárnap délelőtt 10 órakor folytatódik a minősítő találkozó, a művelődés háza előtti téren a résztvevő kórusok közösen adják elő Kodály—Berzsenyi : A magyarokhoz című művét. Vasárnap tíz kórust minősítenek a bemutatott program alapján. Az encsi városi művelődési központ női kara, az ÉMV kórusa, a mezőcsáti Kiss József Művelődési Központ Egressy vegyeskara, a Szerencsi Édesipari Vállalat művelődési hárának férfikara, az emődi vegyeskar, az Ózdi Népművelési Intézmények vegyeskara, a mezőkövesdi városi művelődési központ kórusa, a diósgyőri Vasas Művelődési Központ vasas vegyeskara, a kocsi Gyöngyvirág vegyeskar és a miskolci NME vegyeskara küzd a minősítésekért. ő kórushangverseny Mm X 5n v nZ 1 VH :>/