Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

• ", 1^80 j&rtÍHS petl­el ;t­ Versengő építők legalább «gf is én** F "Ass egyfS: megyei beruhá­­z­­ási vállalat versenytárgya­­­­lást hirdet. Közzéteszi a lé­­­­tesítmény funkcióját (rende­lőintézet), a kivitelezés mód­ját (univáz-szerkezet), a be­ruházási költségkeretet, a­­ munka tervezett kezdését és­­ befejezését, az ajánlat be­­­­nyújtásának határidejét és az­­ ajánlatok felbontásának dá­­­­tumát. A költségkeret: ezres pontosságú. A kezdés idő­pontja a versenytárgyalás ki­írásától számított 1—2 hó­nap. A befejezés határideje: a kiírástól számítva bő egy , év. A pályázat határideje: a kiírástól számítva alig több, mint egy hónap. Ilyen vállalati közlemé­nyek most már tucatszámra jelennek meg. Ám, ha arra gondolunk, hogy egy 1982-es minisztertanácsi rendelkezés értelmében — 1983-tól kez­dődően — minden 2 millió forintos kivitelezési érték fe­letti építkezésre ilyen rend­szerben kell kivitelezőt talál­ni, akkor bizony kevés. Még nem az igazi Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium illeté­kesei arról számolnak be, hogy egyre javul a sikeresen meghirdetett versenytárgya­lások­ aránya, ez év elején már elérte a 70 százalékot is. Az 1983-as adatokat néz­ve­ kiderül azonban, hogy az ÉVM-vállalatoknál 50 milli­árd forint értékben létrejött új szerződésekből mindössze 4 milliárd forint értékű ta­lált így gazdára. (Eközben a vállalatok felmentést kérnek — és úgy látszik kapnak — a versenytárgyalás alól.) Érdemes megvizsgálni, me­het az akadályozó tényezők és melyek jeleznek elmozdu­lást, kimozdulást az építő­ipari holtpontról. Vegyük sor­ra először az akadályozó té­nyezőket. Még mindig nincs kellő egyensúly a kereslet és kínálat között az építési pia­­con. Noha a beruházások, az új építkezések mennyisége, értéke csökkent, de a kivi­telezői kapacitás is összezsu­gorodott. Ma sem tolonganak munkáért az építőipari vál­lalatok, szövetkezetek. Akadályozó tényező az­­, hogy a versenyzők a legfon­tosabb szempontokat mint feltételt kézhez kapják, vagy­is amiben versenyezniük kellene, az adottnak vehető. Ilyenek: az építkezés költsé­ge, határideje. Sőt, a terve­zett létesítmény műszaki megoldása (esetünkben uni­­váz) máris meghatározza a versenyzők körét. Ha már versenyről van szó, nem túl erőltetett a sportból vett ha­sonlat: atlétákat keresünk, akik pontosan 10,2 mp alatt futják le a száz métert, az egyes lépéseik hossza 2,5 mé­ter és a lábuk 100 centimé­ter hosszú legyen. De akkor miben versenyeznek... ? Visszatérve a példánkra: hagyni kellene a kivitelező­ket, ők mondhassák meg, ho­gyan, mennyi idő alatt, és mennyiért építik fel a kívánt épületet. (Sőt, a tervezőket is bevonva a versenybe, az adott területre — mondjuk egy 8 tantermes iskolát — ilyen vagy olyan szerkezetből kí­vánják megépíteni.) Vagyis a megrendelő egy­szerre, előre túl sok kártyát kijátszik, és aki betartja az előírásokat, az számíthat a megrendelésre, amely vi­szont már sok szubjektív té­nyezőtől függően dől el. (Mennyire megbízható a ki­vitelező, a megrendelővel milyen a személyes kapcso­lat stb.). Nem állítjuk, hogy itt-ott nem alakult ki az árak, technológiák, határ­idők versenye, hiszen akad már olyan kiírás, amely ki­jelenti: „az árlejtésre a ver­senytárgyalás során lehető­séget biztosítunk”. Kérdé­sünk: miért a versenytár­gyalás során? Miért nem a beküldött ajánlatban? Versengésre késztet Most pedig vegyük sorra a pozitívumokat. A legnagyobb erénye az új, noha másutt és máskor már jócskán ki­próbált módszernek, rend­szernek, hogy versengésre késztet. Ha arra gondolunk, hogy az elmúlt évtizedekben sok esetben kijelölték a ki­vitelezőt, hogy területileg meghatározták, hogy ki, hol építhet és főképpen mit, hogy ehhez megadták a ha­táridőt, meg az árat is, ak­kor mindenképpen üdvözöl­ni kell az új rendszert.­­Mert azért tartozunk annyival az igazságnak, hogy a megadott költségkeretek igencsak fe­szesek, nem olyan könnyen teljesíthetők. És ugyanez igaz a határidőkre is. Sporthason­lat: magasra rakják az ugró­­lécet, és várják, hányan ígé­rik annak átugrását, ■ ha jó az eredmény. Vagyis a beruházó, a megrendelő ■ nyertes...) A következő pozitívunnak tekinthető, hogy az így meg­szerzett megrendelés a sza­badáras munkák körébe so­rolódik. Erre sokan felszisz­­szemnek: lám, újból emel­kedhetnek az építőipari árak. Véleményünk szerint, ahol valóságos a verseny, ott a piaci ár — még ha az esetleg magasabb is a korábbi rög­zített, maximált árnál — ösz­tönöz a jobb munkára, a költségtakarékosságra, a na­gyobb munkafegyelemre, hi­szen az ár a versenytársak között és nem az irányító szerv és a vállalat közötti al­ku alapján alakul ki. Ha csak azt sikerül elérni, hogy nem a megszokott mértékben emelkednek az árak, máris nyertünk az ügyön. Az sem megvetendő, hogy a vállalat maga ajánlkozik. Tehát — lélektanilag is — más a helyzet a hivatalos, vagy csak telefonokon ke­resztül történő kijelöléshez képest: a munka határideje, minősége, költsége sokkal in­kább számon kérhető, a nem teljesítés alól nehezebb ki­bújni. Legyen valódi Amiben nem tudunk egy­értelműen állást foglalni: sok vagy kevés jogszabály írja elő, miként is kell egy ver­senytárgyalást kiírni, lebo­nyolítani. A jogászok több, pontosabb, részletesebb jog­szabályi útmutatót javasol­nak a ma már itt-ott felbuk­kanó szabálytalanságok, tör­vénybe ütköző cselekedetek megfékezésére. (Külföldön vaskos könyvek tartalmazzák a közszállítási-versenytárgya­­lási szabályzatokat.) Ugyan­ennek az éremnek a másik oldalát a megrendelők, beru­házók, kivrtelenek képvise­lik: ne legyen több jogsza­bály, mert az megköti a ké­süket, csak korlátokat állít. Lehet így, lehet úgy, a lé­nyeg: a versenytárgyalás le­gyen valódi. Késztessen, sőt kényszerítsen tényleges ver­sengésre, hogy a múlt relik­viái közé kerüljön a kivite­lezői érdektelenség, a hanyag munka és a be nem tartott határidő. K. m. t amely­ a Putnoki Bárpszemta . A Borsodi Szénbányáik Mik­­kolci Bányaüzemének egyet­len aknája, Lyukóbánya már évek óta több, mint egymil­lió tonna szenet termel. A vállalat vezetői a hetvenes évek végén határoztak úgy, hogy a nagy szénvagyonnal rendelkező putnoki térség­ben is „milliomos” üzemet alakítanak ki. Ennek érde­kében — mint ezt dr. Meskó László, a Borsodi Szénbá­nyák létesítményi főmérnöke a helyszínen elmondotta — közel 620 millió forintot for­dítanak a Putnoki Bánya­üzem fejlesztésére, korszerű­sítésére. A kivitelezési mun­kálatokba bekapcsolódott — többek között — a Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat borsodi körzete is. A putnok­­mocsolyási térségben új füg­gőleges aknát készítettek el, melynek véglegesítésén még dolgoznak. A 270 méter mély, 6 méter átmérőjű betonidom­­kővel kifalazott aknán tör­ténik az anyagbeadás, a meddőkiszállítás, a főszel­lőztetés, és a szociális épület elkészülte után a dolgozók egy részének be- és kiszállá­sa. Az aknamélyítők több, mint 200 millió forint érté­kű munkát vállaltak. A kivitelezést­a m­unkái j­o­kát a körzet putnok-mocso­­lyási üzeme 1978-ban kezdte meg. Múlt évi kiemelkedő munkájukért az idén Élüzem kimmel tüntették ki a több mint százfős kollektívát. Mint Juhász Tibor, a fiatal üzemvezető-helyettes elmon­dotta, az üzem dolgozói há­rom szocialista brigádba tö­mörülve igyekeznek mara­déktalanul teljesíteni felada­taikat. Két bányász-kőműves brigádjuk van, az egyiket, a Béke nevét viselő kollektívát Kovács Lajos vájár, a mási­kat, amelyik Petőfi nevét vi­seli, Stefán Zoltán vájár ve­»«#• Az teama kö­rstovának — Kun Béla nevét viseli — Magyar Barnabás lakatos a vezetője; ez a brigád min­den munkaterületen méltó társa a bányászoknak. Nagy feladatuk még az idén — többek között — a 600 mé­ter hosszú vágat kihajtása és biztosítása a középső szin­ten, a kerülővágattal és a ra­kodóval együtt. A hátralevő időben a feladatok maradék­talan elvégzése érdekében még a jelenleginél is jobb együttműködésre­ van szük­ség az aknamélyítők és a Putnoki Bányaüzem között. Új mikroszámítógépek A számítástechnikában ta­pasztalható új fejlődési irányzatoknak megfelelő mik­roszámítógép-családot fej­lesztett ki a székesfehér­vári Videoton Elektronikai Vállalat. A legkisebb tagja az első hazai oktatási és személyi felhasználásra szánt „családi” számítógép, a tévé­komputer, amely színes és fekete-fehér videojátékokra ugyanúgy alkalmas, mint ko­moly számítási feladatok el­végzésére. A sorozatgyártá­sát jövőre kezdik meg. A család legnagyobb teljesít­ményű tagja a VT 32, ame­lyet elsősorban tudományos és műszaki feladatok elvég­zésére szánnak. Több mun­kahelyes berendezés, a mű­szaki paraméterei a hasonló külföldi gépek között is ver­senyképessé teszik. Palántázzák a dohányt! A változékony időjárásban minden arra alkalmas napot kihasználva dolgoznak a cecei hatás­ban. A cecei Béke Termelőszövetkezetben húsz hektáron palántázzák a dohányt. Hatások oda-vissza: Csomagolás,______ minőség, export A hárma fogalma­k fáé oda-vissza mutató nyilat le­hetne rajzolni, hiszen a cso­magoláson múlik nagyon sok esetben a minőség, a minő­ségen pedig minden esetben az export. Fordítva: az ex­port sikertelensége a minő­ségből fakad, a minőségi hiá­nyosság pedig sok esetben a csomagolás fogyatékosságai­ra is visszavezethető. Az or­szág konvertibilis exportbe­vételének mintegy 8 száza­lékát évek óta a mi megyénk üzemei biztosítják. A Borsod megyei népi el­lenőrök a kora tavaszi hó­napokban kilenc egységre ki­terjedő vizsgálatot végeztek, hogy megállapítsák, miként hajtották végre vállalataink azt a felső szintű­­ fásítást, amely az exportra kerülő termékek minőségének és csomagolásának javítására vonatkozik. A vizsgálat ki­derít­ette, hogy vegyipari, ko­hászati, élelmiszeripari üze­meink a jó ternék előállítása mellett nem készültek fel megfelelően a teljes kereske­­delm­i forgalom lebonyolítá­sára. Tengeri szállítás esetén a kohászati termékek felüle­te rozsdásodik, az ammóni­­umnitrát átkristályosodik a klíma miatt. Ez a két eset természetesen csak példa a többi közül... A vizsgálati anyag azt is megállapította, hogy a cso­magolási hiányosságokból fa­kadó minőségi­ omlások egye­di jellegűek, ilyen okok mi­att még nem borultak fel szerződések, de a minőségi reklamáció sohasem ma­radt el. Régi gondjuk exportáló vállalatainknak, hogy nem akkor és nem olyan men­­­nyiségben kapják a csoma­golóanyagot, amikorra és amilyen mennyiségben ren­delik. A Tokaj-hegyaljai Ál­lami Gazdasági Borkombinát például időnként féléves üvegkészletet kénytelen tá­rolni, noha a gyártó, a Sa­­jószentpéteri Üveggyár már külső tárolókat is épített a szállítás ütemességének javí­tása érdekében. Igen, megyénkben kétélű a téma, hiszen csomagoló­anyag-gyártók is dolgoznak, méghozzá nem is kis kapaci­tással. A Tiszai Vegyi Kom­binát törekvései dicséretesek: az elmúlt 1—2 év során hat termékét magyar szabvánnyá fejlesztette és folytatja, más termékekkel a sort A szab­ványok kialakításánál a TVK elég gyorsan alkalmazkodik a nemzetközi követelmények­hez. Az üvegipar — lévén régebbi iparág — magyar szabvány szerint dolgozik, ám bebizonyosodott, hogy az MSZ túlságosan tág teret en­ged meg a méreteltéréseknél. Emiatt a palackozókban sű­rűn törnek az üvegek és gya­korta romlanak el a palac­­koztógépek is. A nemzetközi borpiacon egyébként válto­zatlanul nem versenyképe­sek a magyar palackok (és a címkék sem, amelyek el­­színeződnek, elhalványod­­nak­. Kiderült a külpiacon, hogy a hazánkban gyártott parafa­dugók nem olyan jók, mint a külföldiek. Azt pedig már a vizsgálat során derítették ki a népi ellen­őrök­­, hogy drágábbak is. Nemcsak nyu­gaton, hanem keleten is nő­nek az igények a csomago­lással szemben. A szovjet partner például azt kéri a borgazdaságoktól, hogy fehér márványkartonba csomagol­ják a kitűnő magyar boro­kat, helyezzenek a csomagok­ba alsó és felső betétlapot, majd az egész csomagot ra­gasszák körbe__ A TVK fejlesztette, az üveggyár éppen most fejlesz­ti, korszerűsíti gyártmányait. De ezzel még nem ért és nem ér véget a csomagolás folyamata. Mert a jó és szép köntöst rá is kell adni az árura! És itt magasodik is­mét egy akadály, amelyet át kellene ugrani. Csakhogy ná­lunk nincs csomagológép­­gyártás. A meglevő hűtőipari, tejipari csomagológépek je­lentős része elavult. De­ pél­dául a Magyar Hűtőipari Vállalat Miskolci Gyárában van egy tőkés eredetű kar­ton felállító, -hajtogató, -záró gép, amely használaton kívül áll. Ott van az üzemben, gondosan ápolják, nehogy be­rozsdásodjék. Nem tudjál? használta, mert a kartonok (rhagyár) nem mérettartóul és a gép nem ilyen minőségű,, hez van programozva. Mel­lesleg ragasztani­ sem tud, mert a ragasztószalag sem alkalmazkodik a nemzetközi szabványhoz. _ Nos, gondok, azok vannak bőségesen, de az is igaz, hogy a népi ellenőrök nem állóvi­zeket zavartak meg ezzel a vizsgálattal. Csaknem min­den vizsgált egységnél eléjük tárták a folyamatban levő intézkedési programokat. Szó esett egy magyar—portugál részvénytársaság létrehozásá­ról, parafadugó-ügyben. A BVK szakemberei kísérleti eredményekről számolhattak már be egy újfajta — ol­csóbb és jobb — műanyag kupak „bölcsőjénél”. A kez­deményezésekhez támogatá­sát adta a megyei népi el­lenőrzési bizottság és csatol­­­ta a saját vizsgálati tapasz­­­talatait, javaslatait is. A poeé­ta két irányba vitte az anyagot: a potens irányító szervekhez és a vizsgálatba bevont vállalatokhoz. Lévay Györgyi vedelmi vezet ez LKM-ben (Folytatás az 1. oldalról) A tavalyi — az ország egész kohászatát sújtó — ne­hézségek után 1984-ben ked­vezőbben alakultak a kül­piaci lehetőségek — mondta Deák János, a Külkereske­delmi Minisztérium főosz­tályvezetője, a METALIM­­PEX felügyelő bizottság el­nöke. Sikerült több közel­és távol-keleti piacra újból bejutni,­ vagy fenntartani a korábbi kapcsolatokat. Ne­hezíti a magyar törekvése­ket, hogy számos fejlődő or­szág — főleg a tengerrel rendelkezők — a jóval elő­nyösebb szállítási feltételek révén, kisebb ráfordítással és nagyobb haszonnal tud­nak kereskedni. Ugyanak­kor az a minőség, amit az LKM elő tud állítan­i, kere­sett cikk, és éppen ezért nagyon fontos a termékvá­laszték bővítésében, a mi­nőségi acélok skálájának gyarapításában mutatkozó készség. Ez jelent további piaci lehetőségeket az LKM- nek. A tegnapi tárgyaláson ennek részleteit tárgyalták meg és tekintették át az LKM kereskedelempolitikai koncepcióját 1985-ig, vala­mint nagy vonalakban érin­tették a VII. ötéves tervidő­szakra kialakítandó kereske­delmi stratégiát. A kereskedelmi vezetők megismerkedtek a termelő berendezésekkel, azzal a lé­tező kapacitással, aminek termékeit a jövő esztendők­ben a piacokra kell helyezni.­ ss. L |

Next