Észak-Magyarország, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-15 / 139. szám
f ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 4 Városszépítő szobrok Miskolcon a felszabadulás előtt csak olyan nagy történelmi személyiségek kaptak monumentális szobrot, mint Kossuth Lajos, Deáki Ferenc, Petőfi Sándor, vagy Szemere Bertalan. Erzsébet királynőt csak a melléig mintázták meg. Alakos szobrokkal, domborművekkel emlékeztek meg a nagyobb történelmi eseményekről is. A felszabadulás után az új nagy történelmi sorsfordulót emlékoszlopok hirdették, s csak az utóbbi húsz év alatt kezdték beépíteni a városi képbe a kisebb, csupán díszítőelemként szolgáló műalkotásokat. Mitagadás, eleinte volt is baj velük. A Hunyadi utcán meztelenül furulyázó fiúcska miatt addig háborogtak a heroizmushoz szokott „szép lelkek”, míg eltüntették onnan. Az SZMT-székház melletti kamasz fiúkra, akik vizet me rítenek, bugyit húztak. Diósgyőrben az Ady Művelődési Ház előtt álló kedves korsós lánykát oly ocsmányul befestették, hogy szégyenében bevonult az épületbe fürdeni, míg a tatarozás folyt. Várhatóan rövidesen megtisztálkodva kikerül majd az ottani szolgáltatóház előtti térre. Aki nyitott szemmel jár a városban, közel száz új és régi műalkotást számlálhat össze. Nemcsak parkokat, köztereket, hanem intézmények udvarait is díszítik. A megyei kórházban például több is van. Itt — hátul az udvaron — talált végső menedéket az egy tömbből faragott egymásra boruló két nő. Többféleképpen magyarázták ennek a kőszobornak a mondanivalóját, de a magyarázatok közül egyik sem bírja a nyomdafestéket. Az egészségügyi dolgozók edzettek, az élet nyomorúságaiból annyit látnak naponta, hogy őket már semmi sem botránkoztatja meg. Nagyon kellenek ebbe a rohanó városba a szemet pihentető, kedves szobrok, csak észre kellene venni őket. A gyerekek fogékonyabbak. Elnézem, hogyan szállják meg időnként a Dél- Kiliánon álló ,,Kezek”-et, beleülnek a hatalmas kőtenyérbe, s a maguk módján ismerkednek. Az Árpád és Kuruc utca közt van egy szép nagy park, s benne az arcukat ég felé fordító, guggoló pár, a csillagnézők. Örömmel látom, amikor fiatal anyukák a kőszobor erős karjára ültetik a kisgyereket. Tudom, a szobrok nem használati tárgyak, mégis úgy gondolom, nem baj, ha a kicsik korán megtanulják észrevenni őket. Az sem ártanak, ha az iskolai környezetismereti órákon a közeli szobrok is méltatást kapnának. Ha a várost díszítő szobrok kis másolataiból kiállítás nyílna, biztosan jó néhányra rácsodálkoznának az emberek; — milyen kedves, milyen szép. S ha megkérdeznék, hol van elhelyezve, kitűnne, hogy éppen azon az útszakaszon, amelyen naponta kétszer végigvágtat munkába menet és jövet. Álljunk meg egy pillanatra ezeknél az alkotásoknál, hiszen a városépítők és -szépítők azért vásárolták, azért helyezték el, hogy gyönyörködjünk bennük, megpihenjen rajta tekintetünk. Nem kell mindenben eszmei mondanivalót keresni, hiszen szép az, ami érdek nélkül tetszik. A. I. ’ Mágnás Misiké a Palotában Ne tessék ebben a címben semmiféle ironizálást keresni. Egyszerűen arról van szó, hogy a Mágnás Miskának egy olyan kicsinyített változatát láthattam a lillafüredi Palotaszállóban, hogy arra a Miska becézés is nagy lenne, így lehetne Misiké. Kicsike, rövidke, de kellemesen szórakoztató produkció, a Miskolci Nemzeti Színház művészeinek vendégjátékában. Szirmai Albert nagy hírű operettjét „miniatürizálták” a színház tagjai: Gyarmati Béla írta a szellemes összekötéseket, ő „zsugorította” a történetet, Herédy Éva alkalmazta, hangszerelte a kis színpadra a zenét — ő kíséri a zongorán, Fejes Zoltán (klarinét) és Csikós József (hegedű) közreműködésével —, a játék sok-sok férfi- és női szerepét pedig két színész, Palóczy Frigyes és Kátai Zsuzsa játssza, énekli, sőt táncolja. A Mágnás Miska világsikere után, meg hogy a legtávolabbi faluban is ismerik filmről — tévéből —, a felszabadulás óta ez a Keleti Márton rendezte film érte el az eddigi legnagyobb nézettséget! —, dallamai mindenfelé ismerősek, alakjai színészóriások megformálásában lettek közismertek, nem kis vállalkozás két színésszel megjeleníteni ezt az operettet. Ám a kis együttes igen jól közelített feladatához: szinte az egész játék egy óriási, képzeletbeli idézőjelben pereg, grimaszt vág nemcsak az operettbeli arisztokratákra, hanem az operettek történeteire is, átmenti az értéket, azaz a játék zenéjét és derűjét. Az összekötő szövegekből, illetve félmondatos utalásokból s mindig kitűnik, hol tartunk a történetben, a két szereplő éppen akkor melyik szereplőt személyesíti meg — még a Pixi—Mixi grófi páros is érzékelhető —, egy-két ruhaváltás, apró változtatás, akár csak egy kendő, s máris más és más alakban állnak előttünk a szereplők. A két színészre különösen nagy teher hárul. Kátai Zsuzsának Rolla grófnőt, vagy a merőben más jellegű Marosát, néha még a kleptomániás nénit és mást is meg kellett jelenítenie, Palóczynak meg Baracs mérnököt, Miskát, Korláthy grófot, Pixit, Mixit, Eleméry Taszilót, meg ki tudja hirtelen, hogy a két színész hány és hány alakban állt előttünk, mindenkor hihetően más figurát asszociálva. Szólóik, de különösen kettőseik jól idézték a kis színpadra az operett forrpontjait. Kátai Zsuzsa énekhangja, játéka az elmúlt másfél évben igen sokat fejlődött, „színpadbiztosabb” lett, s különösen a Marcsa-jelenetekben volt igazán elismerésre méltó. Úgy tűnik, Palóczy mellett még inkább érzett valami biztonságot. Palóczy játéka roppant színészi gyakorlatról árulkodott, valamennyi alakját el tudta hitetni. Páros — egy órányi — produkciójuk igen szép teljesítmény, kellemes, értékes művészi szórakoztatás. A jelenvoltak, az ország különböző részeiből jött szakszervezeti beutaltak az előadás végén még ráadást, ismétlést is kívántak. A Mágnás Miska története című művészi „kisvállalkozás” kéthetenként a Palotaszálló vendégeit szórakoztatja, máskor a megyét járja. Érdemes megnézni. fbenedek) Bélyegkiállításon Miskolcon, a Fazekas utcai Általános Iskolában bélyegkiállítás nyílt abból az alkalomból, hogy az iskolában 20 évvel ezelőtt alakult meg a bélyeggyűjtő szakkör. A kerti virágokat, egzotikus növényeket ábrázoló hazai és külföldi bélyegkülönlegességeket sok érdeklődő tekinti meg. Fojtán László felvétele Miskolc archív fölökön Miskolc archív fotókon címmel kiállítás rendezésén dolgozik a helyi Fotógaléria. Munkájukhoz kérik azon amatőr fotósok, képtulajdonosok segítségét, akiknek a birtokában (helytörténeti, városképi dokumentációs, vagy fotóesztétikai szempontból) értékes fotóanyag van. A meglevő képeket, negatívokat a Városi Művelődési Központ Miskolc, Széchenyi 36. szám alatti titkárságán kell leadni június 23-ig. Minden átadott anyagot szakszerűen kezelnek, azokért teljes felelősséget vállalnak. Kérik, segítsék a kiállítás minél teljesebb értékű megvalósítását. A képek feldolgozásából készült kiállítás megtekinthető a Miskolci Fotógalériában július, augusztus hónapokban, Budapesten pedig majd a Miskolc bemutatkozik eseménysorozat keretében. M Ünnepség Gyermeknapi ünnepséget rendez június 16-án délelőtt 16 órától Miskolcon, a Rónai Sándor Művelődési Központ színháztermében az Értelmi Fogyatékosokat Védő megyei Szervezet. A megye területéről várják a gyerekeket. 1984. június 15., péntek é az iskorúak szja (Folytatás az 1. oldalról) Magyarországon — más országokhoz viszonyítva — igen magas és évről évre nő az idős emberek száma. Míg 1960-ban az össznépesség 16,8 százalékát, 1983-ban már 21,1 százalékát tették ki a nyugdíjasok. Az évtized végére 22,3, kétezerre pedig várhatóan 23 százalék lesz ennek a néprétegnek az aránya. Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy a hetven éven felüliek mintegy 22 százaléka egyedül él. Sürgetően aktuális tehát a téma, mellyel a tájértekezlet foglalkozott, s dr. Poór Sándor, aki a házi szociális gondozás jelenlegi helyzetéről szólva ismertette a fejlesztéssel kapcsolatos tennivalókat. — Az idős korúak számának növekedése — mondotta az előadó — társadalmi, gazdasági és szociális problémákat jelent, s ezekkel foglalkozni kell. Hazánkban jelenleg hivatásos szociális gondozónők és társadalmi gondozók látják el azokat az idős, beteg embereket, akik kórházi kezelést nem igényelnek, de önálló életvitelre már képtelenek. Figyelemre méltó az a felfogás, hogy egy bizonyos koron túl már nem lehet csupán szociális helyzet alapján megítélni, kinek van szüksége gondozóra. A gondozást, mint szolgáltatást kell felfogni, s a hálózatot is ennek szellemében kell tovább építeni, bővíteni. A család mai struktúrája — mindkét szülő dolgozik, ott vannak a gyerekek is — sok esetben alkalmatlan arra, hogy jól lássa el a magatehetetlen öreget, hiszen a nap nagy részében ezek egyedül maradnak a lakásban. Lehetővé kell tenni, hogy a családok is igényelhessék, mint szolgáltatást a szociális gondozást. A főreferátumot követő előadásokból kitűnt, hogy más megyében is — akárcsak nálunk —, a községekben élőbb ez a házi gondozási munka, mint a városokban. A társadalmi gondozók tiszteletdíjat kapnak, s azt szeretnék, ha ez az összeg magasabb lenne a jelenleginél és ha béresítenék. Román Demeterné, a Sza^bolcs megyei vezető szociális gondozónő jól összegezte a hivatásos gondozók és a társadalmi gondozók feladatait. Az utóbbiak szerepe, hogy mintegy pótolják a családot, közvetítsék a külvilág dolgait, s eljárjanak a gondozott ügyeinek érdekében. Több körzeti orvos is szót kapott az értekezleten, s érződött, ismerik a rájuk háruló feladatokat, hiszen ők ismerik a területükön élő idős embereket, s azok körülményeit. A szélesedő gondozói hálózatnak tehát legfontosabb egészségügyi háttere maga a körzeti orvos. A tapasztalatcsere jellegű tanácskozás minden bizonnyal közelebb visz ahhoz, hogy Miskolcon is élőbb, szervezettebb legyen ez a tevékenység. / Útközben — Borsod is Niklai Ádám új verseskötete Niklai Ádám — jelenleg Debrecenben élő — költő ifjúkorának egy részét Abaújban töltötte, majd az ötvenes-hatvanas évek fordulóján megyénkben — Kazincbarcikán — élt hosszú évekig, és Miskolcon dolgozott. A nemrégen zárult ünnepi könyvhét újdonságai között találkozhattunk harmadik — Előjelek című — kötetével. A könyvheti ajánlás szerint e válogatott verseket tartalmazó kötetben „első pillantásra a hagyományosság tűnik szembe formában és tartalomban egyaránt, de Niklai másik, markánsabb arcéle is megmutatkozik, az ironikus, kesernyés, kritikai hang, az epigrammatikus él”. Nos, a kötetben öt ciklusba szétosztva száztizenhárom, meg egy vers olvasható, s ha követi az olvasó a költőnek a fülszövegben írt gondolatait, a gyermeki kifestőkönyvek pontokat összekötő vonalrajzairól, el kellene hogy vesse az önként adódó lehetőséget, a száztizennégy vers kínálta gondolatok összefüggéseinek, láncolatának további gondolását. Pedig, ha az egyes versek mögött megérezhető élettörténeti mozzanatokra következtetünk, az egyes versek mondandóját, mögöttes tartalmát — a gyermekrajzok pontjaihoz hasonlóan valami képzeletbeli vonallal összekötjük, kisebb-nagyobb kihagyásokkal Niklai utolsó negyedszázadát követhetjük nyomon, megismerhetjük azokat a magánéleti és környezeti-közéleti körülményeket, amelyek a kötet verseit ihlették, a költő indulatait, érzelmeit meghatározták. A kötet egyik ciklusának címe: Útközben. Ebben és más ciklusokban is előbukkannak Niklai borsodi évei, itteni élményei, az épülő Kazincbarcika életének pozitív és negatív jegyei. A nagyjából huszonöt esztendő, ami ebben a válogatásban tükröződik mind a költő, mind pedig a társadalom életében egyaránt tartalmas, gazdag volt. A versek egyaránt magánéleti feltárulkozások és közéleti füstölgések. Niklai tud szeretni és tud felháborodni. Tud ragaszkodni társához és tud háborongni a közéleti visszaéléseken, az újgazdagok életvitelén. Ki tudja fejezni magát epigrammában, és több fejezetet igénylő versóriásban is költői módon fejti ki gondolatait; néhány versén érezhető a bevallottan, tudatosan követett példakép hatása, egészében azonban nyelve önálló, egyéni, mindenkor közérthető, világos, mondandója mindenkor elgondolkoztatóan tartalmas. Noha időnként fel-felbukkan a versekben a halál közelségét tükröző pesszimizmus — korábbi betegsége talán indokolja ezt? —, egészében mégis életigenlés, napjaink jelenségeinek, történéseinek míves megfogalmazása jellemzi Niklai Ádám Előjelek című verseskötetét (hm) r A hónap műtárgya Biblia Mazeppa kora Az utóbbi hetekben-napokban, sokszor esett szó a könyvekről. Az ünnepi könyvhét után vagyunk ... Aki akart, ezúttal is sok szép könyvvel gazdagodott. Nem véletlen ezúttal a szépség hangsúlyozása, az összehasonlítások szerint is a magyar könyvművészet megállja a helyét. Magyarán: van alkalmunk a szép kiállításban gyönyörködésre is. Az a Biblia, amelyet mától, június 15-től a Borsod— miskolci Múzeumban láthatnak az érdeklődők, a szép könyvek között is méltán tarthat számot megkülönböztetett figyelemre, érdeklődésre. A bevezető szövegének tanúsága szerint ez a Biblia Mazeppa — Iván Sztyepanovics — idejében készült. (Mazeppát 1687-ben választották a zaporozsjei kozákok hetmanjuknak.) A könyv fedele nehéz selyem brokáttal borított, úgynevezett sarokfogókkal díszített, a vékony ezüstlemez-táblákon a négy evangélista látható, középen pedig a keresztrefeszítés. A nyomtatott, nagyon szép metszetekkel díszített Biblia a Herman Ottó Múzeum legújabb szerzeményeinek egyike, s most lesz látható először, a hónap műtárgya kiállítási sorozatban. Amint az már szokás, a kiállított „műtárgy” mellett érdekességek is olvashatók lesznek, így például olyan írásrészletek, amelyek a múzeum könyvgyarapításáról, a könyvtár helyzetének alakulásáról tudósítanak. Így például a Felső-magyarországi Reggeli Hírlapban ez olvasható 1936. május 29-én: „A Miskolci Könyvnapot a város a legmesszebbmenő anyagi és erkölcsi támogatásban óhajtja részesíteni. Dr. Halmay Béla polgármester a sajtó útján fogja, felkérni a város közönségét arra, hogy a könyvnap alkalmából mindenki ■ tehetsége szerint vásároljon könyveket és áldozzon a magyar irodalom oltárán. A város jó példával fog elöljárni ,és a könyvnapon a Múzeum könyvtára, valamint a városi iskolák részére vásárolni fog könyveket.” Hogy milyen fontos volt a városi segítség a múzeumnak, az egy korábbi írásból kiderül: Miskolcon járt ugyanis a vidéki múzeumok főfelügyelője és „lesújtó véleménnyel” volt a múzeum könyvtáráról; az igazgató akkor (48 évvel ezelőtt) helyszűkére, valamint anyagi fedezet hiányára hivatakozott, ami miatt a rendszeres gyűjtés „kivihetetlen volt”. Azóta sok idő telt el. A most kiállított Biblia azt példázza, hogy a múzeum igyekszik értékekkel gyarapítani könwvgyűjteményét is. (t. a. j.) i