Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-10 / 264. szám
1984. november 10., szombat SLÁGERMÉRKŐZÉSEK AZ UEFA KUPÁBAN A Partizán a Videoton ellenfele Pénteken délben ismét sorsoltak Zürichben. A labdarúgó UEFA Kupában 12 ország 16 csapata volt érdekelt, közöttük a Videoton is. A november 28-án és december 12-én sorra kerülő, nyolc közé jutást eldöntő mérkőzéseket sorsolták ki. A székesfehérváriak különösebben nem panaszkodhatnak, ugyanis jugoszláv ellenfelet kaptak. A Partizán Belgráddal kell mérkőzniük az említett napokon. A Partizán a 16 közé jutást hatalmas bravúrral harcolta ki, ugyanis Angliában 6-2-es vereséget szenvedett a Queens Park Rangerstől, hazai környezetben aztán káprázatos teljesítménnyel 4-0- ra győzte le a londoniakat, s az idegenben szerzett gólokkal a következő körbe került. A belgrádi aréna félelmetes légköréről mondta Allen Mullery menedzser: — ,,Életemben nem láttam ilyen közönséget. Ez a stadion maga a pokol. Lesz még néhány slágerösszecsapás a 8 közé jutásért, létrejön az Anderlecht —Real Madrid és a Hamburg—Inter találkozó. A párosítás: Anderlecht—Real Madrid, Szpartak Moszkva— FC Köln, U. Craiova—Zseljeznicsar, Hamburg—Inter, Widzew Lódz—Dinamo Minszk, Tottenham Hotspurs —Bohemians Prága, Manchester United—Dundee United, Videoton—Partizán Belgrád. SZAK-MAGYARORSZÁG 11 Egy témáról hárman ■'/ - —!Úszásban megcsillant a reménysugár? Miskolcon jelenleg a DVTK-nak, az MVSC-nek és a Miskolci Postásnak van úszószakosztálya. A három egyesületnél együttesen csaknem 400 igazolt versenyzővel foglalkoznak. Annak ellenére, hogy a korábbi évtizedek huzavonája után Diósgyőrben építettek egy fedett uszodát, a három szakosztály lehetőségei megközelítően azonosak — akár a személyi, akár a tárgyi feltételeket nézzük. Ezért beszélgetésünk során dr. Fázold Ádámtól, a DVTK, Vígh Józseftől, az M. Postás szakosztályvezetőjétől és Helcz Pétertől, az MVSC edzőjétől szakosztályuk vonatkozásában ugyanazon kérdésekre kértünk választ. — Hozott-e előrelépést a szakosztálynál az idei év? DR. FAZOLD ÁDÁM: — Szakosztályunknál százötvenre nőtt az igazolt versenyzők száma, így létszámban, s az utánpótlás eredményességében feltétlen fejlődést értünk el. Időeredményekben és technikai felkészültségben szintén egyértelmű az előrelépés. Egyébként Peimli Piroska személyében már minősített versenyzőnk is van. A szakosztály, de az egész város szempontjából kár, hogy meg kellett válnunk Kovács Zsolttól, aki a BVSC-nél már országos csúcsot javított... VÍGH JÓZSEF: — Nálunk nyolcvanra nőtt az igazoltak száma, s ebben a „békáktól” a felnőttekig minden korosztály képviselve van. Szinte kivétel nélkül minden versenyzőnk javított legjobb eredményén, s ez feltétlenül fejlődés. A javulás üteme és mértéke azonban lehetett volna nagyobb is. Amennyiben Glázer Krisztina, Borossi Gábor, Karas Attila és Temesi Judit továbbra is lankadatlan szorgalommal és lelkesedéssel dolgozik, jelentős javulást is el tudok képzelni szakosztályunkban. HÖLCZ PÉTER: — A nehézségek ellenére szépen fejlődtünk. Itt elsősorban Csorna Enikőt említeném, aki megyénk határain túl is nagyszerűen helytállt, hiszen a Gyöngyösön megrendezett OVB-n valamennyi számban döntős volt, és 100 m pillangón új megyei csúcsot úszott. Biztató, hogy Molnár Katalin, Székely Csilla, Lengyel Tibor az idén egyre jobban felzárkózott Enikőhöz. — Lemaradásunk fő okát az országos élmezőnytől miben látja? Dr. F. A.: — Átlagon felüli eredményt csak átlagon felüli munkával lehet elérni. Ez egyaránt vonatkozik az edzésmunka mennyiségére és minőségére. Az országos szintű fejlődéshez a jelenlegi edzésidő kevés, és a legnagyobb lelkesedés esetén sem lehet megoldás a mellékállásban, vagy éppen társadalmi munkában történő edzősködés. V. J.: — Nagy az előnyös helyzetben levő egyesületek „szívóhatása”. Amelyik fiatal átlagon felülit produkált, azt felszippantja a főváros. Nálunk nehézséget okoznak az anyagiak is. A mi szakosztályunk kizárólagosan csak a postásszakszervezettől kap támogatást, s igencsak szerény keretek között kell gazdálkodnunk. H. P.: — Ahelyett, hogy növeltük volna, egy órával csökkentették az edzésidőt 150 fiatalnak a napi 6 óra kevés, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy 25 versenyzőnk naponta kétszer edz. Szakosztályunk tagjaival mindössze Kiss József vezető edző és jómagam dolgozunk. Így kevés lehetőség nyílik a személyes foglalkozásokra, az egyéni technika finomítására. — Mit tart a fejlődés alapfeltételének? Dr. F. A.: — Az edzésidő feltétlen növelését, főállású edző alkalmazását. Valamennyi sportágban, így az úszásban is, az edzésmunka egyre sokrétűbb. A jó eredmény előfeltétele az átlagon felüli kondíció. Ezért egy kondicionáló terem létrehozása — az előbbiek megvalósulása esetén — már szinte optimálissá tenné feltételeinket. Ennek reális lehetősége van, hiszen az uszoda előterében ez megvalósítható ... V. J.: — Szerintem is alapfeltétel a vízben és szárazon történő edzéslehetőségek javítása. Továbbá, s ez nem is kíván anyagiakat: jobb együttműködés az iskolákkal, megértőbb támogatás a testnevelők részéről. Azokat a gyerekeket, akik nálunk szerették meg a sportot, s szereztek erőt, ügyességet, bátorságot, ne csalogassanak más területre. H. P.: — Az edzésidő csökkentése helyett, annak feltétlen növelését. Jobb összhangot a kötelező úszásoktatás és a sport között. A kettő ne zavarja egymást! Színvonalasabb szakmai továbbképzéseket, s lehetőséget hasznos tapasztalatok kicserélésére. — Szakosztályát képesnek tartja-e ezek megvalósítására? Dr. F. A.: — Egyesületünk további megértő támogatása esetén igen. Annál is inkább, mert szakosztályunknál is megalakult a szülői munkaközösség, s velük együttműködve kedvezően alakíthatjuk lehetőségeinket. Ebben az esetben három-négy év alatt országos viszonylatban is az átlagosnál jobb szakosztállyá fejlődhetnénk. Remélem az akadályok felszámolását, s bízom abban, hogy vágyamból valóság lesz. V. J.: — Képesnek tartom szakosztályunkat a további töretlen fejlődésre, mert társadalmi munkás segítőtársaim, Tollas Erzsébet és Csótai István a közeljövőben edzői minősítést szereznek, s ez szorgalmas munkájukban minőségi előrelépést is hoz majd. H. P.: — Ennek záloga elnökségünk messzemenő támogatása, s az a gyümölcsöző aktivitás, amit ennek érdekében szakosztályunk társadalmi elnöksége kifejt Kossárik Nándor / • Bz Mi-Sag: Ózdi Íolz-DELÉP SC Sorsolták a férfi kézilabda Magyar Népköztársasági Kupában. Az Ózdi Kohász csapatának ellenfele a legjobb négy közé jutásért a DÉLÉP SC együttese lesz. A mérkőzéseket december 7-én és 1- én játsszák le. Képünkön Pribék, az ózdiak egyik erőssége (a fekete-fehérek egyik hazai bajnoki találkozóján) kapura törés közben látható. A napokban került sor Miskolcon, a városi műjégpályán az I. Édász Borsodi Nagydíj elnevezésű nemzetközi jégkorongtornára. Négy csapat három estén át vetélkedett a helyezésekért, s a nézők soraiban ott volt dr. Kozári Józsefné, a Magyar Jégsport Szövetség elnöke is. Készségesen válaszolt kérdéseinkre. — Köztudott, hogy a jégszövetség nálunk nem tartozik a legfontosabb testületek közé. Bizonyára nincs könnyű dolguk ... — Finoman fogalmazott! Kifejezetten nehéz az irányítás, hiszen sok nehézséget kell leküzdenünk. De ne felejtse el, hogy három sportággal dolgozunk. Hozzánk tartoznak a műkorcsolyázók, jégkorongosok, valamint a gyorskorcsolyázók. Némi túlzással azt is mondhatnám, hogy olyan ez, mintha összevonnánk a művészi torna, az atlétikai és a síszövetséget. Eddig szerencsére minden akadályt átugrottunk. Testületünkben kiváló szakemberek ténykednek, szakbizottságaink élén a sportágak ismert és elismert vezetői állnak. Ami pedig az anyagiakat illeti, annyiból gazdálkodunk, amennyi rendelkezésünkre áll. — Szót váltottunk néhány elijátékossal. Panaszkodnak, azt mondják, keveset törődik velük a sportvezetés! — Határozottan leszögezem: mind az OTSH, mind pedig a jégsport szövetség igenis sokat tesz értük! Konkrét példákat is említhetek. Az Újpesti Dózsa szakosztályának megmentése érdekében sokat kilincseltünk, aztán előbbre léptünk, a feltételeket illetően is. Kicserélték a Kisstadion teljes csőhálózatát, sátrat kapott a Millenáris, lehet hokizni a Budapest Sportcsarnokban. Vagyis nem mondhatják, hogy nincs a talpuk alatt jég. Arról nem tehetünk, hogy nálunk a viszonylag enyhe időjárás a hokisok számára kedvezőtlen. És itt jegyezhetem meg: vidéken is található már több együttes. Munkájukra, eredményeikre figyelünk, a kibontakozás útját kutatjuk. — Válogatottunk képes-e megkapaszkodni a világbajnokság B-csoportjában? — Félő, hogy nem. Esélyeink nem a legrózsásabbak. Ahhoz, hogy tartósan gyökeret verjünk a második vonalban, több pályára, pénzre, csapatra, játékosra lenne szükségünk. — A sportág népszerűsítése érdekében egy-két találkozóra meghívhatnák a szovjet, vagy éppen a csehszlovák válogatottat! — Mi is gondoltunk már erre, a dolog azonban kissé bonyolultnak tűnik. Mert a magyar válogatottnak a tisztes helytállásra sem lenne esélye, macska—egér harc folyna a pályán. Tehát, egyszerre két nagycsapatot kellene vendégül látnunk, az időpontok összeegyeztetése pedig csaknem megoldhatatlan feladat. Rangos tornákra, kupákra, világbajnokságokra készülnek ... Annyit elárulhatok terveinkből, hogy BEK-döntőt szeretnénk lebonyolítani. Bízunk abban, hogy előbb-utóbb megkapjuk a rendezés jogát. — Váltsunk „témát”. Úgy tűnik, a műkorcsolyázó élmezőnybe hosszú ideig nem kerülnek be a magyar sportolók. Nincs méltó utálja Almássynak, Regőczynek, Sallainak. — Ők hárman világklasszisok voltak, akik nem „teremnek” minden bokorban. Személy szerint azonban bizakodom, mert sok tehetséges fiatallal rendelkezünk. Minden a szorgalmuktól függ. Amióta kondícióedző foglalkozik a legügyesebbekkel, jobban futnak. Mert eddig általában az volt a kérdés, hogy versenyzőink bírják-e erővel, vagy sem örvendetes, már nem kell attól tartanunk, hogy a negyedik-ötödik perc végére kifulladnak. Ha van erő, van jégbiztonság is, és kissé leegyszerűsítve, a többi már az akaraterőn múlik. — Az elmúlt években személyi ellentétek hátráltatták a munkát. .. — Igen, volt bőven vita, sértődés. Amikor foglalkoztunk az ügyekkel, rendre kiderült: álproblémákról van szó. Reméljük, hogy most már minden sínre jutott. — Gyorskorcsolyázásban úgyszólván semmilyen kiemelkedő nemzetközi eredményt nem tudunk felmutatni! — Pedig a világon mindenhol nyitott pályán futnak, így természetesen nálunk is. Sok helyen jártam már, nyugodt szívvel mondhatom: a városligeti létesítmény az egyik legszebb a világon. Több edzéssel, több szorgalommal előbbrelépést érhetünk el. Sajnos egyik legjobbunk, Hunyadi Emese jelenleg sérült, gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe. Hozzá hasonló „kaliberű” sportolónk pedig jelenleg nincs. Annak ellenére, hogy a magyar jégsportot nem „jegyzik", diplomatáink révén nagy tekintélyt vívtunk ki magunknak! — Szó szerint így van! Terták Elemér és Pásztor György például neves szakember. Mindketten tagjai nemzetközi szövetségük elnökségének. Jómagam 28 esztendeje dicsekedhetem nemzetközi műkorcsolya bajnoki bírói minősítéssel. — Legközelebb merre szólítja a kötelessége? — A moszkvai nemzetközi viadalon pontozok majd. Később minden valószínűség szerint jelen leszek az Európa- és világbajnokságon is. Kolodzey Tamás Három téli sportág helyzetéről Válaszol: dr. Kozári Józsefné Csak röviden... MA a miskolci városi sportcsarnok műjégpályáján 17 óra 30-tól jégkorong-találkozóra kerül sor, így a létesítményt az említett időpontban korcsolyázásra nem lehet igénybe venni. MEGVÁLTOZTAK a miskolci városi sportcsarnok telefonszámai. Az újak, központ: 87-244. Igazgató: 88-602. SPORTÖLTÖZŐ. A napokban kedves ünnepségre került sor Szögligeten. A községi fiatalok társadalmi munkában, a helyi tanács segítségével öltözőt építettek. Az avató ünnepséget követően a DVTK labdarúgó-csapata játszott hírverő mérkőzést a helyi egyesület csapatával. A diósgyőriek 300 néző előtt 5-1-re nyertek. TEKE: Borsodi Építők Volán SC—DMVSC 7-1 (2717- 2441). Miskolc, NB II. férfi. Egyénileg: Zámbó 489, Juhász 467, Németh I. 461, Székely 450, Németh Z.j 431. VÍVÁS. Hollós Endre által felajánlott kupáért Miskolcon vetélkedtek a serdülők. Mindhárom fegyvernemben a diósgyőriek nyertek, az ózdiak előtt. KOSÁRLABDA: Veszprémi Volán—DVTK 93-86 (51-47). Veszprém, NB I női. Vezette: Elmauer, Major. Ld.: Netzné (27), Jászka (20), Tóthné (11). PÓCZOS GYULA nyerte a háromnapos I. Duna menti szupermaratoni futóversenyt. A A 200 kilométeres viadal végeredménye: 1. Póczos (Ózdi Kohász) 12:53:39, 2. Kiss 12:58.31, 3. Pollák 13:12,29. ÚSZÁS. November 7. tiszteletére versenyt rendeztek Miskolcon. A győztesek, fér 7. fiúk: Kriston (MVSC), Schifner (Ózdi Kohász), Fázold A (DVTK), Papp (MVSC). Szénási (DVTK), Tóth (DVTK), Csernus (DKSE). Nők: Cserma (MVSC), Tamás (DVTK), Gyulai (MVSC), Zsámbok (DVTK), Eperjesi (DVTK). A MEGYEI ökölvívó-szövetség ismét megrendezte és eredményesen befejezte játékvezetői tanfolyamát. Tizenketten vizsgáztak ered*ményesen, akik között elsősorban a sportágat szerető fiatalok, aktívak találhatók. Erdélyi János, a szövetség elnöke elmondta, hogy a vizsgázók többsége már edzői diplomával is rendelkezik ! 5 ERDEI futóversenyre került sor november 7. tiszteletére Miskolcon. A pontverseny végeredménye: 1. DVTK 134, 2. MVSC 75, 3. Hajdúböszörmény 68, 4. H. Papp J. SE 57, 5. Edelény 54. .. SAKK. Mozgalmas napok vannak a mezőkövesdi sakkozók mögött, az utóbbi időben ugyanis két verseny keretében is asztalhoz ültek. A városi egyéni minősítő viadalon Póta szerezte meg a győzelmet 6,5 ponttal, mögötte holtverseny alakult ki a 6,6 pontos Éberth, Papp és Varga között. Az eseményt követően rendeztek egy villámversenyt is, ezt Varga nyerte 10,5 ponttal az ugyancsak 10,5 pontos Éberth előtt.