Észak-Magyarország, 1984. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-10 / 264. szám

1984. november 10., szombat SLÁGERMÉRKŐZÉSEK AZ UEFA KUPÁBAN A Partizán a Videoton ellenfele Pénteken délben ismét sor­soltak Zürichben. A labda­rúgó UEFA Kupában 12 or­szág 16 csapata volt érde­kelt, közöttük a Videoton is. A november 28-án és de­cember 12-én sorra kerülő, nyolc közé jutást eldöntő mérkőzéseket sorsolták ki. A székesfehérváriak különö­sebben nem panaszkodhat­nak, ugyanis jugoszláv el­lenfelet kaptak. A Partizán Belgráddal kell mérkőzniük az említett napokon. A Par­tizán a 16 közé jutást ha­talmas bravúrral harcolta ki, ugyanis Angliában 6-2-es vereséget szenvedett a Queens Park Rangerstől, ha­zai környezetben aztán káp­rázatos teljesítménnyel 4-0- ra győzte le a londoniakat, s az idegenben szerzett gó­lokkal a következő körbe ke­rült. A belgrádi aréna félel­metes légköréről mondta Al­len Mullery menedzser: — ,,Életemben nem láttam ilyen közönséget. Ez a sta­dion maga a pokol­. Lesz még néhány sláger­összecsapás a 8 közé jutá­sért, létrejön az Anderlecht —Real Madrid és a Ham­burg—Inter találkozó. A pá­rosítás: Anderlecht—Real Madrid, Szpartak Moszkva— FC Köln, U. Craiova—Zsel­­jeznicsar, Hamburg—Inter, Widzew Lódz—Dinamo Minszk, Tottenham Hotspurs —Bohemians Prága, Man­chester United—Dundee Uni­ted, Videoton—Partizán Belg­­rád. SZAK-MAGYARORSZÁG 11 E­gy témáról hárman ■'/ - —!Úszásban megcsillant a reménysugár? Miskolcon jelenleg a DVTK-nak, az MVSC-nek és a Miskolci Postásnak van úszószakosztálya. A három egyesületnél együttesen csak­nem 400 igazolt versenyző­vel foglalkoznak. Annak el­lenére, hogy a korábbi év­tizedek huzavonája után Diósgyőrben építettek egy fedett uszodát, a három szak­osztály lehetőségei megköze­lítően azonosak — akár a személyi, akár a tárgyi fel­tételeket nézzük. Ezért be­szélgetésünk során dr. Fá­­zold Ádámtól, a DVTK, Vígh Józseftől, az M. Postás szakosztályvezetőjétől és Helcz Pétertől, az MVSC ed­zőjétől szakosztályuk vonat­kozásában ugyanazon kérdé­sekre kértünk választ. — Hozott-e előrelépést a szakosztálynál az idei év? DR. FAZOLD ÁD­ÁM: — Szakosztályunknál százöt­venre nőtt az igazolt ver­senyzők száma, így létszám­ban, s az utánpótlás ered­ményességében feltétlen fej­lődést értünk el. Időeredmé­nyekben és technikai felké­szültségben szintén egyértel­mű az előrelépés. Egyébként Peimli Piroska személyében már minősített versenyzőnk is van. A szakosztály, de az egész város szempontjából kár, hogy meg kellett vál­nunk Kovács Zsolttól, aki a BVSC-nél már országos csú­csot javított... VÍGH JÓZSEF: — Ná­lunk nyolcvanra nőtt az iga­zoltak száma, s ebben a „bé­káktól” a felnőttekig min­den korosztály képviselve van. Szinte kivétel nélkül minden versenyzőnk javított legjobb eredményén, s ez feltétlenül fejlődés. A javu­lás üteme és mértéke azon­ban lehetett volna nagyobb is. Amennyiben Glázer Krisztina, Borossi Gábor, Karas Attila és Temesi Ju­dit továbbra is lankadatlan szorgalommal és lelkesedés­sel dolgozik, jelentős javu­lást is el tudok képzelni szakosztályunkban. HÖLCZ PÉTER: — A ne­hézségek ellenére szépen fej­lődtünk. Itt elsősorban Cso­­rna Enikőt említeném, aki megyénk határain túl is nagyszerűen helytállt, hiszen a Gyöngyösön megrendezett OVB-n valamennyi számban döntős volt, és 100 m pil­langón új megyei csúcsot úszott. Biztató, hogy Molnár Katalin, Székely Csilla, Len­gyel Tibor az idén egyre jobban felzárkózott Enikő­höz. — Lemaradásunk fő okát az országos élmezőnytől mi­ben látja? Dr. F. A.: — Átlagon fe­lüli eredményt csak átlagon felüli munkával lehet elér­ni. Ez egyaránt vonatkozik az edzésmunka mennyiségé­re és minőségére. Az orszá­gos szintű fejlődéshez a je­lenlegi edzésidő kevés, és a legnagyobb lelkesedés esetén sem lehet megoldás a mel­lékállásban, vagy éppen tár­sadalmi munkában történő edzősködés. V. J.: — Nagy az előnyös helyzetben levő egyesületek „szívóhatása”. Amelyik fia­tal átlagon felülit produkált, azt felszippantja a főváros. Nálunk nehézséget okoznak az anyagiak is. A mi szak­osztályunk kizárólagosan csak a postásszakszervezettől kap támogatást, s igencsak szerény keretek között kell gazdálkodnunk. H. P.: — Ahelyett, hogy növeltük volna, egy órával csökkentették az edzésidőt 150 fiatalnak a napi 6 óra kevés, különösen, ha figye­lembe vesszük, hogy 25 ver­senyzőnk naponta kétszer edz. Szakosztályunk tagjai­val mindössze Kiss József vezető edző és jómagam dol­gozunk. Így kevés lehetőség nyílik a személyes foglalko­zásokra, az egyéni technika finomítására. — Mit tart a fejlődés alap­feltételének? Dr. F. A.: — Az edzésidő feltétlen növelését, főállású edző alkalmazását. Vala­mennyi sportágban, így az úszásban is, az edzésmunka egyre sokrétűbb. A jó ered­mény előfeltétele az átlagon felüli kondíció. Ezért egy kondicionáló terem létreho­zása — az előbbiek megva­lósulása esetén — már szin­te optimálissá tenné feltéte­leinket. Ennek reális lehető­sége van, hiszen az uszoda előterében ez megvalósítha­tó ... V. J.: — Szerintem is alap­­feltétel a vízben és szára­zon történő edzéslehetőségek javítása. Továbbá, s ez nem is kíván anyagiakat: jobb együttműködés az iskolák­kal, megértőbb támogatás a testnevelők részéről. Azokat a gyerekeket, akik nálunk szerették meg a sportot, s szereztek erőt, ügyességet, bátorságot, ne csalogassanak más területre. H. P.: — Az edzésidő csökkentése helyett, annak feltétlen növelését. Jobb összhangot a kötelező úszás­­oktatás és a sport között. A kettő ne zavarja egymást! Színvonalasabb szakmai to­vábbképzéseket, s lehetősé­get hasznos tapasztalatok kicserélésére. — Szakosztályát képesnek tartja-e ezek megvalósítá­sára? Dr. F. A.: — Egyesületünk további megértő támogatása esetén igen. Annál is in­kább, mert szakosztályunk­nál is megalakult a szülői munkaközösség, s velük együttműködve kedvezően alakíthatjuk lehetőségein­ket. Ebben az esetben há­rom-négy év alatt országos viszonylatban is az átlagos­nál jobb szakosztállyá fej­lődhetnénk. Remélem az akadályok felszámolását, s bízom abban, hogy vágyam­ból valóság lesz. V. J.: — Képesnek tartom szakosztályunkat a további töretlen fejlődésre, mert tár­sadalmi munkás segítőtár­­saim, Tollas Erzsébet és Csótai István a közeljövő­ben edzői minősítést szerez­nek, s ez szorgalmas mun­kájukban minőségi előrelé­pést is hoz majd. H. P.: — Ennek záloga el­nökségünk messzemenő tá­mogatása, s az a gyümölcsö­ző aktivitás, amit ennek ér­dekében szakosztályunk tár­sadalmi elnöksége kifejt Kossárik Nándor ­ / • Bz Mi-Sag: Ózdi Íolz-DELÉP SC Sorsolták a férfi kézilabda Magyar Népköztársasági Kupában. Az Ózdi Kohász csapatának ellenfele a legjobb négy közé jutásért a DÉLÉP SC együttese lesz. A mérkőzéseket december 7-én és 1- én játsszák le. Képünkön Pribék, az ózdiak egyik erőssége (a fe­­kete-fehérek egyik hazai bajnoki találkozóján) kapura törés köz­ben látható. A napokban került sor Miskolcon, a városi műjég­pályán az I. Édász Borsodi Nagydíj elnevezésű nemzet­közi jégkorongtornára. Négy csapat három estén át vetél­kedett a helyezésekért, s a nézők soraiban ott volt dr. Kozári Józsefné, a Magyar Jégsport Szövetség elnöke is. Készségesen válaszolt kér­déseinkre. — Köztudott, hogy a jég­­szövetség nálunk nem tar­tozik a legfontosabb testüle­tek közé. Bizonyára nincs könnyű dolguk ... — Finoman fogalmazott! Kifejezetten nehéz az irá­nyítás, hiszen sok nehézsé­get kell leküzdenünk. De ne felejtse el, hogy három sportággal dolgozunk. Hoz­zánk tartoznak a műkorcso­lyázók, jégkorongosok, vala­mint a gyorskorcsolyázók. Némi túlzással azt is mond­hatnám, hogy olyan ez, mintha összevonnánk a mű­vészi torna, az atlétikai és a síszövetséget. Eddig sze­rencsére minden akadályt átugrottunk. Testületünkben kiváló szakemberek tény­kednek, szakbizottságaink élén a sportágak ismert és elismert vezetői állnak. Ami pedig az anyagiakat illeti, annyiból gazdálkodunk, amennyi rendelkezésünkre áll. — Szót váltottunk néhány­­ elijátékossal. Panaszkod­nak, azt mondják, keveset törődik velük a sportveze­tés! — Határozottan leszöge­zem: mind az OTSH, mind pedig a jégsport szövetség igenis sokat tesz értük! Konkrét példákat is említhe­tek. Az Újpesti Dózsa szak­osztályának megmentése ér­dekében sokat kilincseltünk, aztán előbbre léptünk, a fel­tételeket illetően is. Kicse­rélték a Kisstadion teljes csőhálózatát, sátrat kapott a Millenáris, lehet hokizni a Budapest Sportcsarnokban. Vagyis nem mondhatják, hogy nincs a talpuk alatt jég. Arról nem tehetünk, hogy nálunk a viszonylag enyhe időjárás a hokisok számára kedvezőtlen. És itt jegyezhetem meg: vidéken is található már több együttes. Munkájukra, eredményeikre figyelünk, a kibontakozás útját kutatjuk. — Válogatottunk képes-e megkapaszkodni a világbaj­nokság B-csoport­jában? — Félő, hogy nem. Esé­lyeink nem a legrózsásab­­bak. Ahhoz, hogy tartósan gyökeret verjünk a második vonalban, több pályára, pénzre, csapatra, játékosra lenne szükségünk. — A sportág népszerűsí­tése érdekében egy-két ta­lálkozóra meghívhatnák a szovjet, vagy éppen a cseh­szlovák válogatottat! — Mi is gondoltunk már erre, a dolog azonban kis­sé bonyolultnak tűnik. Mert a magyar válogatottnak a tisztes helytállásra sem len­ne esélye, macska—egér harc folyna a pályán. Tehát, egy­szerre két nagycsapatot kellene vendégül látnunk, az időpontok összeegyeztetése pedig csaknem megoldhatat­lan feladat. Rangos tornák­ra, kupákra, világbajnoksá­gokra készülnek ... Annyit elárulhatok terveinkből, hogy BEK-döntőt szeretnénk lebonyolítani. Bízunk abban, hogy előbb-utóbb megkapjuk a rendezés jogát. — Váltsunk „témát”. Úgy tűnik, a műkorcsolyázó él­mezőnybe hosszú ideig nem kerülnek be a magyar spor­tolók. Nincs méltó utálja Almássynak, Regőczynek, Sallainak. — Ők hárman világklas­­­szisok voltak, akik nem „te­remnek” minden bokorban. Személy szerint azonban bi­zakodom, mert sok tehetsé­ges fiatallal rendelkezünk. Minden a szorgalmuktól függ. Amióta kondícióedző foglalkozik a legügyesebbek­kel, jobban futnak. Mert ed­dig általában az volt a kér­dés, hogy versenyzőink bír­ják-e erővel, vagy sem­ ör­vendetes, már nem kell at­tól tartanunk, hogy a negye­dik-ötödik perc végére ki­fulladnak. Ha van erő, van jégbiztonság is, és kissé le­egyszerűsítve, a többi már az akaraterőn múlik. — Az elmúlt években sze­mélyi ellentétek hátráltatták a m­unkát. .. — Igen, volt bőven vita, sértődés. Amikor foglalkoz­tunk az ügyekkel, rendre ki­derült: álproblémákról van szó. Reméljük, hogy most már minden sínre jutott. — Gyorskorcsolyázásban úgyszólván semmilyen ki­emelkedő nemzetközi ered­ményt nem tudunk felmu­tatni! — Pedig a világon min­denhol nyitott pályán fut­nak, így természetesen ná­lunk is. Sok helyen jártam már, nyugodt szívvel mond­hatom: a városligeti létesít­mény az egyik legszebb a világon. Több edzéssel, több szorgalommal előbbrelépést érhetünk el. Sajnos egyik legjobbunk, Hunyadi Emese jelenleg sérült, gyógyulása hosszabb időt vesz igénybe. Hozzá hasonló „kaliberű” sportolónk pedig jelenleg nincs.­­­­ Annak ellenére, hogy a magyar jégsportot nem „jegyzik", diplomatáink ré­vén nagy tekintélyt vívtunk ki magunknak! — Szó szerint így van! Terták Elemér és Pásztor György például neves szak­­ember. Mindketten tagjai nemzetközi szövetségük el­nökségének. Jómagam 28 esztendeje dicsekedhetem nemzetközi műkorcsolya baj­noki bírói minősítéssel. — Legközelebb merre szó­lítja a kötelessége? — A moszkvai nemzetközi viadalon pontozok majd. Később minden valószínűség szerint jelen leszek az Eu­rópa- és világbajnokságon is. Kolodzey Tamás Három téli sportág helyzetéről Válaszol: dr. Kozári Józsefné Csak röviden... MA a miskolci városi sportcsarnok műjégpályáján 17 óra 30-tól jégkorong-ta­lálkozóra kerül sor, így a létesítményt az említett idő­pontban korcsolyázásra nem lehet igénybe venni. MEGVÁLTOZTAK a mis­kolci városi sportcsarnok te­lefonszámai. Az újak, köz­pont: 87-244. Igazgató: 88-602. SPORTÖLTÖZŐ. A napok­ban kedves ünnepségre ke­rült sor Szögligeten. A köz­ségi fiatalok társadalmi mun­kában, a helyi tanács segít­ségével öltözőt építettek. Az avató ünnepséget követően a DVTK labdarúgó-csapata ját­szott hírverő mérkőzést a helyi egyesület csapatával. A diósgyőriek 300 néző előtt 5-1-re nyertek. TEKE: Borsodi Építők Vo­lán SC—DMVSC 7-1 (2717- 2441). Miskolc, NB II. férfi. Egyénileg: Zámbó 489, Ju­hász 467, Németh I. 461, Szé­kely 450, Németh Z.j 431. VÍVÁS. Hollós Endre ál­tal felajánlott kupáért Mis­kolcon vetélkedtek a serdü­lők. Mindhárom fegyvernem­ben a diósgyőriek nyertek, az ózdiak előtt. KOSÁRLABDA: Veszpré­mi Volán—DVTK 93-86 (51-47). Veszprém, NB I női. Vezette: Elmauer, Major. Ld.: Netzné (27), Jászka (20), Tóthné (11). PÓCZOS GYULA nyerte a háromnapos I. Duna menti szupermaratoni futóversenyt. A A 200 kilométeres viadal végeredménye: 1. Póczos (Ózdi Kohász) 12:53:39, 2. Kiss 12:58.31, 3. Pollák 13:12,29. ÚSZÁS. November 7. tisz­teletére versenyt rendeztek Miskolcon. A győztesek, fér­ 7. fiúk: Kriston (MVSC), Schif­­ner (Ózdi Kohász), Fázold­ A (DVTK), Papp (MVSC). Szé­­­­nási (DVTK), Tóth (DVTK), Csernus (DKSE). Nők: Cse­­r­­ma (MVSC), Tamás (DVTK), Gyulai (MVSC), Zsámbok (DVTK), Eperjesi (DVTK). A MEGYEI ökölvívó-szö­vetség ismét megrendezte és­­ eredményesen befejezte já­tékvezetői tanfolyamát. Ti­­zenketten vizsgáztak ered­­*­ményesen, akik között első­sorban a sportágat szerető fiatalok, aktívak találhatók.­­ Erdélyi János, a szövetség elnöke elmondta, hogy a­­­ vizsgázók többsége már ed­zői diplomával is rendelke­zik ! 5 ERDEI futóversenyre ke­rült sor november 7. tisz­­­teletére Miskolcon. A pont­verseny végeredménye: 1. DVTK 134, 2. MVSC 75, 3. Hajdúböszörmény 68, 4. H. Papp J. SE 57, 5. Edelény 54. .. SAKK. Mozgalmas napok vannak a mezőkövesdi sak­kozók mögött, az utóbbi­­ időben ugyanis két verseny keretében is asztalhoz ültek. A városi egyéni minősítő viadalon Póta szerezte meg a győzelmet 6,5 ponttal, mö­götte holtverseny alakult ki a 6,6 pontos Éberth, Papp és Varga között. Az ese­ményt követően rendeztek egy villámversenyt is, ezt Varga nyerte 10,5 ponttal az ugyancsak 10,5 pontos Éberth előtt.

Next