Észak-Magyarország, 1985. augusztus (41. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-01 / 179. szám

sz k Nemzetközi Tisza-túra Az elmúlt évek hagyományaihoz hasonlóan az idén is vízre szálltak a XVIII. nemzetközi Tisza-túra résztvevői. Az öt országból - az NDK-ból, az NSZK-ból,­ Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról - verbuválódott 370 főnyi gárda a felső-tiszai Tivadarból indult, a végcél Szeged. Gipszbányát nyitnak Rudabányán A gazdasági körülmények arra kényszer­tették a ruda­­bányai vasércbányát, hogy bezárja az ország egyetlen vasérclelőhelyét és más ki­bányászható termék után nézzen. A tervezett termék­­bővítésből kényszerű ter­mékszerkezet-váltás lett ak­kor­, amikor hozzákezdtek a reményteljes vállalkozáshoz, a gipszbánya megnyitási­ munkálataihoz. A bányavezetés az évekkel ezelőtt elvégzett kutatások­ból tudta, hogy nagy men­­­nyiségű gipsz található a környező területeken. A kö­zelmúltban elvégzett fúrások megerősítették ezt a feltéte­lezést, ezért is kezdték meg július elején a bánya nyitó­árkának kialakítását. Az­ ér­tékesítéssel nem lesz gond, ugyanis a cement- és az épí­tőipar igen élénken érdeklő­dik minden olyan megoldás iránt, ami lehetővé tenné a drága import csökkentését. Októberben már 100 tonna gipszet akarnak bányászni, hogy megkezdődhessenek a hasznosítás lehetőségeit fel­­mérő kísérletek. A korábban kis mennyiségben felszínre hozott gipszet a cementipar szakemberei már tüzetesen megvizsgálták, és az vo­lt a véleményük, hogy legalább olyan jó tulajdonságokkal rendelkezik a rudabányai anyag, mint a jóval drágább külföldi. Az építőipari alkal­mazás lehetőségeit október­től kutatják majd, ekkor kezdődnek meg a kísérleti égetések. A bányavezetés tervei sze­rint K­líifi második felétől in­dul meg a folyamatos gipsz­­termelés. Ekkortól vállalkoz­tak nyers és égetett gipsz szállítására is. A járműjavítás helyzetét vizsgálta a KNEB Befejeződött a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság­nak a személygépkocsi- és alkatrész-forgalmazás, vala­mint a hazai járműjavítás helyzetét feltáró országos célvizsgálata, amelyet 1981 elején indított lakossági be­jelentések alapján. A vizs­gálatot az tette szükségessé, hogy az utóbbi két évben jóval több panasz érkezett az autó- és alkatrész-forgalma­zással, valamint a járműja­vítással kapcsolatban, mint a megelőző esztendőkben. A célvizsgálat az 1988 óta el­telt időszakot tekintette át, de egyes kérdések előzmé­nyeinek vizsgálata vissza­nyúl­ik 1979-ig. A KNEB összefoglaló je­lentése megállapítja: a sze­m­­élygépjá­rm­ű­vek jav­í­tásá­­hoz szükséges pótalkatrészek és szerkezeti elemek iránti kereslet alapvetően a hazai autópark típus és életkor sze­rinti összetételétől, illetve az ezt meghatározó személy­gépkocsi-importtól függ. A hazai személygépjármű-állo­mány kor szerinti összetéte­le — évente 100 ezer autó importja ellenére — fokoza­tosan romlott, s 1988 végén az autóknak már mintegy 80 százaléka volt öregebb a nemzetközileg még elfoga­dott 10 évnél. Azóta a sze­mélyautók 7,9 éves átlagko­ra tovább nőtt és 1981 vé­gére megközelítette a 8,4 esztendőt. A járművek cse­réje, valamint az autóval még nem rendelkezők igé­nyének fokozatos kielégítése a VII. ötéves tervidőszakban — a számítások szerint — évente mintegy 180 ezer gépkocsi behozatalát teszi szükségessé — állapítja meg a jelentés. A személygépkocsi-állo­mány mennyiségi növekedé­sét — 1981—1984 között mintegy 30 százalékkal nőtt az autók száma — az el­múlt öt évben nem követte arányos mennyiségű, ütemes al­kat­részi import. Ennek egyik­ oka, hogy az alkatrész-for­galmazó vállalatok a gépko­csi-tulajdonosok érdekeivel ellentétben 1984-re az előző évinél mintegy 8 százalékkal kevesebb alkatrészt és szer­kezeti elemet rendeltek az autógyáraktól, s az ellátást nehezítette az is, hogy a külföldi gyártók egy része a megrendelt alkatrészeknek csak 85—90 százalékát szál­lította le. Az alkatrész-ellátási gon­dokat növelte, hogy az AFIT Tröszt megszűnése után a megfelelő pénzeszközökkel rendelkező önállósult egysé­gek a­ javításokhoz leggyak­rabban szükséges alkatré­szekből nagyobb készleteket raktároztak. Az ilyen kész­let-felhalmozás más autója­vító szervezetek elől vonta el a zökkenőmentes munkához elengedhetetlen alkatrésze­ket, s így sok esetben mes­terséges hiányhoz is veze­tett. A KNEB-vizsgálat ta­pasztalatai szerint a szervi­zek a munkák 15 százalékát csak akkor tudták elvégez­ni, ha az autótulajdonos ma­ga szerezte be a szükséges alkatrészeket a kiskereske­delmi hálózatból. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLI. évfolyam, 179. szám­ára: 1,80 Ft Csütörtök, 1985. augusztus 1. Bizakodó hangvételű felszólalások az Európa-találkozón ..Senki sincs teljesen meg­elégedve a helsinki záróok­mány megvalósításával, még­is minden hozzászólásban he­lyeselték az európai bizton­sági folyamat továbbvitelét" — így foglalja össze a hel­sinki külügyminiszteri kon­ferencia első napján szerzett benyomásokat vezércikkében a szerdai Helsingin Sano­­mat. A finn lapok két biztató elemet emelnek ki az eddig elhangzottakból: mind a szovjet, mind az­ amerikai külügyminiszter és számos más felszólaló bizakodóan szólt a novemberi szovjet— amerikai csúcstalálkozóról, s szinte valamennyien aláhúz­ták a soron levő budapesti és bécs­i találkozók jelentő­ségét a kontinens légköré­nek további javulása szem­pontjából. Ismét a legna­gyobb finn újság, a függet­len Helsingin Sanomat kife­jezésével: „Nyilvánvaló, hogy mind Keleten, mind Nyuga­ton egyidejűleg keletkezőben van a készség a tartalmas megbeszélésekre." Sevardnadze szovjet kül­ügyminiszter beszédéből két új elemet emelnek ki a Fin­landia palotában tartózkodó diplomáciai és sajtómegfi­gyelők: a KGST és a Közös Piac közötti közeledésre vo­natkozó ajánlat ilyen tekin­télyes nemzetközi fórum előtti megerősítését, és a „második kosárban” foglalt­a a kereskedelmi, gazdasági (Folytatás a 2. oldalon) Eduard Sevardnadze szovjet és George Shultz amerikai külügy­miniszter megbeszéléseik előtt Helsinkiben. Baráti eszmecserék a VIT-en Szerdán Fejti György, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Bizottságá­nak első titkára volt a Ma­gyar Nemzeti Klub fórum­­sorozatának vendége. A mint­egy 150 szovjet és magyar fiatal részvételével lezajlott eszmecsere központi témája ezúttal Magyarország gazda­sági fejlődése volt. Fejti György bevezetőben áttekintette a felszabadulás után eltelt időszak gazdasági fejlődését. A hetvenes évek végén két fő célkitűzés n­o­galmazódott meg: a tőkés fizetési mérleg egyensúlyá­nak helyreállítása, illetve az elért életszínvonal megtar­tása. Az MSZMP XIII. kong­resszusa ennek a program­nak a megvalósítását ele­mezte, mérlegelte, s megál­lapította: az egyensúlyi fo­lyamat kedvezően változott, és 1980—1984 között 15 szá­zalékkal csökkent az ország adósságállománya — mon­dotta a fórum vendége. A magyar politikai dele­gáció fiataljai szerdán, a XII. Világifjúsági és Diáktalálko­zó ötödik napján , újabb két­oldalú baráti találkozókon vettek részt. Hámori Csabának, a KISZ KB első titkárának vezetésé­vel magyar fiatalok délelőtt a csehszlovák nemzeti klub­ba látogattak el. Hazánk képviselőit Jaroslav Jeneral, a Csehszlovák Szocialista Ifjúsági Szövetség KB elnö­ke fogadta. Ugyancsak szer­dán délelőtt a magyar dele­gáció egy másik csoportja a Német Szövetségi Köztársa­ság klubját kereste fel, dél­után pedig a laoszi küldött­ség vendégszeretetét élvez­hették a magyar delegátu­sok. A szívélyes légkörű esz­mecseréket kulturális műsor egészítette ki. A csehszlovák —magyar baráti találkozón a Hegedűs együttes szórakoz­tatta az egybegyűlteket. Az NSZK-klubban M. Kecskés­­ András pantomimművész lé­pett a közönség elé, míg a laoszi és magyar fiatalok találkozóján Boros La­jos polbeat-énekes adott műsort. Továbbra is rendkívül élénk a moszkvai Világifjú­­sági és Diáktalálkozó politi­kai fórumainak, a tematikus központoknak a munkája. A béke és a leszerelés kérdé­seivel foglalkozó egyes szá­mú központban folyik a leg­tevékenyebb munka. Vitán­ként ötven, hatvan felszó­laló is szót kér, mindegyi­kükre természetesen nem is kerülhet sor, pedig az elnök szigorúan betartatja az öt­perces időtartamot. Öntözik a tiot Még nem is olyan régen a szűnni nem akaró esőzé­sekre panaszkodtunk, de alig telt el tucatnyi hőséget hozó nap, máris ujjnyi re­pedésekről siámolnak be a határt járó emberek. Nem véletlen tehát, hogy ahol le­het, nagy erőkkel folyik az öntin­és. Megyénkben saj­nos, az utóbbi években csökkent az öntözhető terü­let, a gazdaságok pénzte­lenségre hivatkozva, fel­hagytak a mesterséges esőz­­tetéssel. Kivétel természete­sen itt is akad, például a Szerencsi Állami Gazdaság. A dombvidéki öntözőfürt „síivé” egy mesterséges tó, amelybe a Tokta vizét szi­­vattyúztak fel, s innen ke­rül a vii a szomjas földek­re. Képünkön, a nagyüzem 116 hektáros babtáblájában Kézi Gyula a berendezést el­lenőrzi. ■ [UNK] [UNK]

Next