Észak-Magyarország, 1986. február (42. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-11 / 35. szám

1986. február 11., kedd A KNEB a zöldség-gyümölcs ellátásról $ sz' • |§ í -aj ^SiWouül ;-*x ' A- s A vizsgálat főbb megál­lapításai a közfelfogással részben egybecsengnek, rész­ben attól eltérőek. Íme, az országos vizsgálat főbb meg­állapításai. O Aimi a piaci drágasá­got illeti: 39 százalék­kal emelkedett a zöldség és 30 százalékkal a gyümölcs árszínvonallá 1981—1984. években. Az átlagos fogyasz­tói árszí­nvonal - eme­l­k­edés­n­él alig valamivel nagyobb ez a növekedés. Az 1985. évi fő­szezonban a zöldségárak nem emelkedtek, sőt valamelyest csökkentek. Az átlagos ár­színvonal-emelkedéshez hoz­zájárult egyrészt, hogy újab­ban egész éviben lehet a vi­szonylag drága primőrárut — paradicsomot, paprikát, uborkát, salátát, retket — kapni, másrészt, hogy javult a termékek minősége. Az árszínvonal-emelkedést indokolja a felhasznált vegy­szerek 22—27 százalékos, az energiahordozók 46 százalé­kos drágulása. Ha ehhez még a munkabérek és köz­terheik növekedését is hoz­záadjuk, akkor érthető, hogy a nagyüzemek felhagytak a nagy élőmunkaigényű kultú­rák termelésével. Jelenleg a zöldség 62 százalékát, a bur­gonya 73, a gyümölcs 60 szá­zalékát a kistermelők terme­lik. A nagyüzemek csaknem kizárólag a feldolgozóipar szükségleteinek kielégítésére, a tartósításra szánt zöldség­félék (zöldbab, zöldborsó, gyökérzöldség, káposzta) ter­melésére szorítkoznak. Ezek a kultúrák kevés kézi mun­kát igényelnek, és a nagy­üzemekben még jövedelme­­zőek.­ A termékf­orgal­mazás többcsatornás rend­szere bevált, az eddigi ta­pasztalatok kedvezőek. A termékek nagy része gyor­sabban, kevesebb közremű­ködő részvételével jut el a fogyasztókhoz. Az áruk mi­nősége, választéka, előkészí­tettsége javult, több az el­árusítóhely. Nem csupán a több mint 3000 magán-kiske­reskedő, hanem gyakran a Zöldért-boltok is közvetlenül a termelőktől szerzik be áruikat. A szállítási utak lerövidítésével a készletezé­si és fuvarköltségek csök­kentek, a friss áru minősé­ge javult. Az országban működő nagybani piacok közül kettő (a fővárosi Agrounió, és a veszprémi) érdeklődés hiá­nyában nem működik. A többi piac fontos szerepet játszik a helyi (megyei) el­látásiban, de nem ad meg­felelő információt a terme­lői és a fogyasztói árak ki­alakításáihoz, nem segíti az időnként jelentkező árufe­­leslegek levezetését, nem ,biz­tosítja az adásvételi ügyle­tek ellenőrizhetőségét.­­ A vizsgálat nem mu­tatta ki a lánckeres­kedelem létezését, illetve an­nak árfelhajtó hatásait. (Kö­vetkezésképpen a lánckeres­­kedő maffia nyomára sem akadtak.) Egyedi esetekkel találkoztak ugyan, de árfel­hajtó hatás akkor sem érvé­nyesült. Amikor több a vi­szonteladó, akkor az árré­sen többen osztozkodnak. Vagyis az árak emelkedését nem a lánckereskedelem el­burjánzása okozza. A termelők mégis a zöld­ség-gyümölcs fogyasztói árak­nak kevesebb, mint a feléhez — esetenként alig egyharmadá­hoz — jutnak hozzá. Ilyen sokba kerülne a forgalmazás ? A Zöldért­nél bizonyíthatóan igen. Mi­vel drágán, magas rezsivel, rossz eszközkihasználással dolgozik. A forgalomból való részesedése 1980—84-i­en 50 százalékkal csökkent. A tá­roló- és feldolgozói kapacitá­­sokat 50s—60, saját fuvaresz­közökét 30 százalékig hasz­nálja ki. Ezért a Zöldért az elad­hatóság felső határán úgy alakítja ki árait, hogy azok a magas ráfordításokra fe­dezetet nyújtsanak, így a 80-as évek elejétől a Zöl­dért piaci szerepe gyökere­sen megváltozott: a korábbi ármérséklő hatás helyett ár­felhajtó hatást gyakorol. A Zöldért így is veszteséges.­­A csökkenő forgalmon be­lül ugyanis nő a költséges téli-tavaszi tárolás és áruk részaránya. A tárolás ton­nánkénti állami támogatása négy év alatt a felére, ös­­­szesen 120 milió forinttal csökkent.) Az alacsonyabb forgalmi költségekkel mű­ködő tsz-ék, magánkereske­dők viszont a Zöldért-árak­­hoz igazodva indokolatlanul magas nyereségre tesznek szert.­­ A népi ellenőrök or­szágos vizsgálata meg­állapította, hogy a kister­melők megnövekedett ará­nya, piaci kiszolgáltatottsá­ga, a szervezettség hiánya szeszélyesen kiegyensúlyo­zatlanná teszi egyes zöld­ség- és gyümölcsfélék ter­melését. Jelenleg a kister­melő túl nagy kockázatot kénytelen vállalni, az idő­járástól és a piaci viszo­nyoktól függően. A népi ellenőrzés tény­megállapítását, helyzetelem­zését ezúttal is javaslatok­kal zárta. Legfontosabbnak a termelés biztonságának, kiegyensú­l­yozottságának megteremtését tartják. Ez a jó ellátás és a kedvező ár­alakulás alapja. A lakossági ellátásban meghatározó szerepet játszó kistermelést mindenekelőtt a helyi nagyüzemek szervezhe­tik, segíthetik, az állatte­nyésztéshez hasonlóan saját tevékenységük részévé tehe­tik, magukba integrálhat­ják. Főként Bács-Kiskun, Heves, Szabolcs-Szatmár és Csongrád megyékben talál­hatók jó példák. A nagy­üzemek elvégzik a gépi munkákat, szaporítóanyag­gal, kemikáliákkal, fóliával látják el a kistermelőket. A munka leggyengébb pontja az értékesítés szervezése. Nem szabad lemondani a nagyüzemekben a paradi­csom, a paprika, az uborka termelésének fejlesztéséről, piaci egyensúlyt, ellátási biz­tonságot szolgáló szerepéről. Az érdemi előrelépést a ha­tásos érdekeltség, a gépesí­tés, az ösztönzés teszi lehe­tővé. A termelési biztonság, a kiegyensúlyozott ellátás csak úgy teremthető meg az új körülmények között, ha nem csökken tovább, hanem egy­értelműen növekszik az ál­lam piacszabályozó szerepe. Túlkínálat esetén például nélkülözhetetlenek az állami intervenciós felvásárlások. Ahhoz, hogy a szövetke­zeti kereskedelem ne árfel­hajtó, hanem ármérséklő sze­repet játsszon a piacon, ész­szerű szervezés, a felesleges eszközök leépítése, a for­galmi költségek következe­tes csökkentése szükséges. Ebben sokat segíthet a Ská­la—a Zöldért fúziója. Végül, de nem utolsósor­ban meg kell teremteni az adózási rendet és fegyelmet a zöldség-, gyümölcsforgal­­mazásban. A kistermelő és a fogyasztó kiszolgáltatott­ságának nem lehet jogtalan haszonélvezője a kereskede­lem. A nagybani piacok ér­demi szerepvállalása, a bi­zonylati rend és fegyelem újragondolása és újraszabá­lyozása révén születhet eredményes megoldás. A lakosság friss zöldség­­gyümölcs áruellátásának je­lentősége lényegesen na­gyobb, mint annak aránya a kertészeti termelésben. Ha­zánkban évente mintegy öt­millió tonna kertészeti ter­méket állítanak elő. Ennek körülbelül a felét, 2,5 mil­lió tonnát — jelentős rész­ben tartósítva — exportá­lunk. A lakosság fogyasztá­sa évi 1,8—i1,9 m­i­llió tonna friss kertészeti termék, melynek a felét vásárolja, másik felét saját célra meg­termeli. A lakosság friss­­áru-beszerzése tehát nem éri el a teljes zöldség-, gyü­mölcstermelés 20 százalékát. A magyar gazdaság képes az évi 900—950 ezer tonna zöld­ség-, gyümölcsáru-termelés és -forgalmazás gondjaival megbirkózni. K. J. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 A munka a legnagyobb hidegben sem szünetel Fotó: Csákó Gyula Disznótorok évadját éljük, s nemrég magam is hivata­los voltam egy népi munka­lakomára. A vacsoraasztal roskadozott előttünk a sok jótól. Húslevest kanalaztunk apró aranyló gyöngysze­mekkel és aranyló kari­kákkal a tetején, főtt húst ettünk ríkató tormával, hur­­kát-kolbászt sülten. S aztán a súlyos, nehéz ételek tár­saságában arról beszélget­tünk, hogy mennyire nem áll arányban a történelem, az eszmék, a gondolkodás haladásának tempójával az ember étkezésének fejlő­déstörténete. Mert ugye, már kétszáz évvel ezelőtt is disz­nót öltünk télidőben, pedig hol volt akkor még a son­kavágó gép, hol volt még az opart, vagy a tonalitás, a hangnem nélküli zene. Ahogy ma a távbeszélés összekap­csolja Ausztráliát Európával, úgy köt össze bennünket két­száz évvel ezelőtti elődeink­kel a káposztás ételek és más, gyomrot megfekvő ké­szítmények fogyasztása Tel­jes egyetértésben állapítot­tuk meg az elnehezülés hatá­rán, hogy nagyjából még az emberiség hasfájásai is kö­zösek. Igen bizony, az em­beriségnek sok nehéz dolog feküdte meg a gyomrát, olya­nok, mint az inkvizíció, a Bach-korszak, a fasizmus stb. És persze, az éhség is jobban fájdította a gyomro­kat, mint­ egy legújabb kori kiadós disznótor. És mikor mit tartottak az éléskamrá­ban , úgy védekeztek: tu­dománnyal, guillotinnal, for­radalommal stb. A mi történelmi étrendünk sem nevezhető semmiképp diétásnak; igaz, eleink és kü­lönösen asszonyőseink, kitű­nő teafüvek, növényi párla­tok gyűjteményével álltak el­len a különböző kerek ba­jainak. A gyógynövénykúra újra divat lett napjainkban, egyre inkább teret hódít a különböző főzetek készítése és kortyolgatása. A gyógy­növényismerettel azonban gyakorta baj van, ezért gon­doltam, hogy közreadok itt néhány speciális receptet, kerülve annak látszatát is, hogy kuruzslónak vagy mé­­regkeverőnek nyilvánítsa­nak . . . A túlságosan híg lére eresz­tett műfajok és fogások, s általában minden túláradás, gátlástalanság és túlzott „őszinteség” ellen meggyő­ződéssel ajánlom a cintoriát, a lósóska- vagy libanampó­­főzetet. Remek fogóteák. Aki nagyon megszokta, hogy köhögés nélkül hazud­jék , igyon köhögtető teát. Elsőrendűen oldja a betoke­­sedett igazságérzetet. A dühös, a hivatali ügyekben türel­metlen emberek fogyassza­nak galagonyateát. Magas vérnyomás ellen hatásos, szinten tartja a vércukrot, s idén már nem emelkedik öt százalék fölé. Valószínűleg nemzedéki felhalmozódás eredménye, hogy korunkra erősen jel­lemző az epések és a mája­sok előretörése. Manapság kicsit vagy jobban, de min­denki epés vagy májas. Ugyanis, aki valóban az , az panaszkodik reá. Aki nem, az úgy viselkedik. A bete­gesen józanok, a csak befe­lé mosolygók és más sikeré­től rohamra indíttatottak főz­zenek teát erdei borsmentá­ból. Utolsónak hagytam a ma­gam medicináját. Kedvelt gyógynövényem az erdei vá­gásokban, mezsgyéken te­nyésző magas, ezüstösen boly­hos, szagos Artemisia ab­sinthium, a fehér üröm. Az apróbb görcsök és helyi bán­­talmak ellen . kitűnő, gyo­mornyugtató ital. Szintén fo­gó jellegű és túlontúl kese­rű. Aki túlontúl keserűnek találja, annak ízesítésre a kakukkfüvet ajánlom. Engem az ürömfű keserűsége nem borzaszt. Én ugyanis az ürömfűből örömteát forrá­zok, ha úgy adódik és szük­ségem van reá (ez pedig sok­szor van) — akár minden este. Aki annyira sajátjának és kezéhez simulónak akar­ja érezni a világot, s aki úgy szeretne örülni egy ajándék­ba kapott zsebkendőnek, egy pár zokninak és a reggelek­nek, ahogy én érzem, s ahogy én örülök , annak ajánlom, hogy tartsa kar­nyújtásnyira saját főzető örömteáját. Szedhető min­den rossz szó, lépés és pilla­nat partján. S anélkül, hogy bármi károsodást okozna, mértéktelenül fogyasztható Jó lenne az utcasarkokon árulni, mint nyaranta a jég­krémet vagy a fagylaltot szokták. Pataky Dezső Teareceptek Kétmilliárdos beruházás Regionális távbeszélő-központ épül Miskolcon A miskolci, regionális táv­beszélő-központ építése, majd felszerelése a Magyar Posta VII. ötéves tervi, legna­gyobb beruházása. A költ­ségek összesen 2 milliárd forintra rúgnak, több mint 1 milliárdba kerülnek majd a különböző műszaki esz­közök, berendezések. A re­gionális távbeszélő-központ üzembe helyezésének határ­ideje 1990. A beruházás tel­jes befejezését egy évvel ké­sőbbre, 1991-re dátumozták. A Miskolci Postaigazgató­ság új épületének alapkövét a tervek szerint ma helye­zik el. Pontosabban fogal­mazva, egy acélkapszulát betonoznak be az egyik pil­lér alapjaiba. A hetven cen­timéteres, krómacélkapszula az építkezéssel kapcsolatos dokumentumokat, híreket tartalmazza. Hogy mikor ke­rül majd ismét napvilágra, pontosan nem számítható ki, talán unokáink unokái láthatják majd ismét. A mai ünnepségre meghívták Tóth Illést, a Magyar Posta el­nökét. A program szerint ő helyezi majd el a kapszu­lát." Az idén elkezdődött, VII. ötéves tervben a korábbiak­nál lényegesen nagyobb le­hetőségei nyílnak a postá­nak a fejlesztésre, ezen be­lül az elavult távbeszélő­hálózat korszerűsítésére. Eh­hez csupán egy adat: az új távbeszélő-központ berende­zései teszik majd lehetővé, hogy megyénk minden tele­pülése bekapcsolódjék az országos távhívóhálózatba, s azon keresztül összeköttetés teremthető majd tulajdon­képpen az egész világgal. Nem ünneprontásnak szán­juk, de úgy érezzük, min­denképpen szükséges meg­jegyeznünk: ez az építkezés majdhogynem a huszonne­gyedik óra utolsó percében kezdődött meg. A korsze­rűtlen, elavult telefonháló­zat már akadályozza a gaz­dasági feladatok végrehaj­tását. A pénteki sajtótájé­koztatón véleményünket osz­tották a Miskolci Postaigaz­gatóság vezetői, Koczka An­tal igazgató, és a közelmúlt­ban kinevezett új műszaki igazgatóhelyettes, Sztahura László. Persze egyúttal az is megjegyzendő, hogy az el­múlt két esztendőben Mis­kolcon 7 ezer új távbeszé­lőt szereltek fel, amelyre az ország más városaiban alig­ha volt példa. Mindeneset­re a beruházás költségeinek előteremtésére csak most nyílt mód. Az új távbeszélő-központ tervezése természetesen már évekkel ezelőtt megkezdő­dött. Erre a munkára a BHG­­ Híradástechnikai Vál­lalat, az Északterv, a Mis­kolci Postaigazgatóság Ter­vező és Műszaki Nyilvántar­tó Irodája vállalkozott. A kivitelezésre versenytárgya­lást hirdettek, amelynek be­fejezésekor az Észak-ma­gyarországi Állami Építőipa­ri Vállalat képviselői álltak fel nyertesként. Az ÉÁÉV szakemberei a különleges be­rendezéseknek helyt adó épületet hozzák majd tető alá. Az alapozáshoz az el­múlt év őszén, 1985 októbe­rében kezdtek hozzá. Teg­nap délelőtt ifjú Kalmár László építésvezető elmond­ta, hogy a földmunkákkal az elmúlt év végére elké­szültek, azóta befejezték az alapozás jó részét, s jelen­leg a különböző szerkezeti elemek összeszerelésénél tar­tanak. Vállalatuk a szerző­dés szerint 1989. szeptember elsején fejezi itt be a mun­kát, de másfél évvel koráb­ban, 1988. március 31-re már majdnem teljes egészében át kell adniuk az épületet, mert ekkor már kezdődik a kényes berendezések szere­lése. A posta nagyon szigo­rú feltételeket szabott meg a versenytárgyaláson. Ha az ÉÁÉV nem készülne el pon­tosan, akkor a szokásos köt­béren felül további összeget köteles fizetni — minden késett hónap után félmillió forintot. „Ilyen feltételek között — fogalmazott az építésvezető — egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ne dolgozzunk jó minőségben és határidőre.” Az építők nem beszélnek a levegőbe. A munka folya­matosan, szervezetten ha­lad. Az elmúlt heti csikor­gó hidegben sem tartottak fagyszabadságot. A 3318 négyzetméter alapterületű, 5 szintes épületet 410 millió forintért hozzák tető alá. Ennyit az épületről. De mit nyújtanak majd a ben­ne elhelyezendő berendezé­sek? A pénteki tájékozta­tón elhangzott, hogy Bor­­sod-Abaúj-Zemplén megye és Miskolc távbeszélő-hálóza­ti fejlesztésének alapvető feltétele egy megfelelő ka­pacitású távhívóközpont. A miskolci belváros elő­fizetőit jelenleg elavult, Rotary­­rendszerű főközpont és az ugyancsak korszerűtlen, PAM-típusú mellékközpon­tok szolgálják ki. Az új köz­pont üzembe állításával nyí­lik majd lehetőség a szol­gáltatások színvonalának ja­vítására mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben. Az új főközpontra 33 ezer új állomás kapcsolható majd. Mivel a jelenleg már létező hálózatot is természe­tesen ide kötik majd, 21 800 új állomás létesíthető. Mis­kolcon most 9 ezer telefon­igénylőt tartanak számon. Az új központ kapacitása tehát még akkor is elegen­dő lesz, ha időközben to­vábbi ezrek kérik a postá­tól új állomás felszerelését. A Crossbar-rendszerű főköz­pont tovább bővíthető: tel­jes kapacitását ötvenezer állomásig bővíthetik. A táv­hívóközpont kapacitása több mint kétszeresére emel­kedik. Üzembe helyezése után a jelenlegi 2 ezer be­szélgetés helyett egyidejűleg 4800 beszélgetést lehet majd lebonyolítani. A főközpont és a távhívóközpont úgy­nevezett felügyeleti rendsze­rét számítógéppel vezérelt automatika vezérli majd. Miskolc három főközpontja, az avasi, a diósgyőri és az épülő új között a legkorsze­rűbb vezetékes és vezeték nélküli átviteltechnikai esz­közök alkalmazását terve­zik. A munkában az építő­ipari vállalaton kívül, részt vesz a BHG, a Villamosbe­rendezés és Elektrotechnikai Vállalat, az Akkumulátor- és Szárazelemgyár, a Telefon­gyár, valamint a Miskolci Postaigazgatóság hálózatépí­tési üzeme. Udvardy József

Next