Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-15 / 88. szám

1986. április 15., kedd Közvetlenül az egészség­­ügyi világnap előtt tűzte na­pirendre Sátoraljaújhely Vá­ros Tanácsa a kórház re­konstrukciójának ügyét dr. Lakatos Zoltán igazgató fő­orvos tájékoztatása alapján. Behatóan elemezték és meg­vitatták a tanács tagjai a felújítás során eddig megva­lósult létesítményeket és a még megoldásra váró felada­tokat. A sátoraljaújhelyi kórház egyike megyénk és hazánk legrégibb egészségügyi inté­zeteinek. A század elején, 1903-ban kezdték építeni, s a következő évben már meg­kezdődhetett benne a gyó­­gyítómunka. Érthető tehát, hogy annyi évtized után ko­runkban felújításra, bővítés­re, korszerűsítésre szorult, hiszen Miskolctól kezdve az északkeleti országhatárig az egész zempléni tájnak: Hegy­aljának, Hegyköznek, Bod­rogköznek ez az egyetlen kórháza, s így mintegy száz­ezer ember egészségügyét hi­vatott szolgálni, sőt szükség esetén még a közeli kelet­szlovákiai községekből is fo­gadnak betegeket. Másfél évtizeddel ezelőtt kezdték meg a kórház re­konstrukcióját amelyre ed­dig több százmillió forintot fordítottak. A kórház előtti telken megépült a mentőál­lomás, a rendelőintézet, nő­vérszállás, orvosi lakások, legújabban pedig a központi gyógyszertár, emeleti részén hét orvosi lakással. A legnagyobb gyarapodás a kórház területén történt. A rekonstrukció első évei­ben a korszerű energiaellá­tás és a kiszolgáló létesít­mények egy része, éspedig transzformátorház, kazánház, ezeradagos konyha, 1,5 ton­na teljesítőképességű moso­da épült. Az 1980-as évek­től került sor a gyógyító feladatokat ellátó létesítmé­nyek megvalósítására. Ezek közül első helyen kell emlí­teni azt a stílusában, külle­mében is szép, hétszintes épületet, amelyben a szülé­szet és a gyermekosztály kapott otthont. Felszereltsé­ge, műszerezettsége minden tekintetben megfelel a kor­szerű gyógyítás feltételeinek. Az elmúlt évben fejező­dött be a III. sz. épület re­konstrukciója. Ide került a régi, szűkös helyéről a sze­mészet, gégészet és a rönt­genosztály, s itt t­alálható a kórház gyógyszertára is. A megüresedett épületekben kialakították az idegosztályt, bőrgyógyászati osztályt és a detoxikáló állomást. A ren­delőintézet zsúfoltságának enyhítésére a körzeti orvosi rendelőket kitelepítették a lakóterületekre, ami a város lakosainak a kényelmét is szolgálja. Sok még a tennivaló a sá­toraljaújhelyi kórház teljes rekonstrukciója terén. El­kezdték és tovább folytatják az intenzív osztály, a szo­ciális helyiségek létesítését. Legnagyobb feladatuknak tekintik a régóta tervezett északi pavilon megépítését és a régi épületek felújítá­sát. Jó ütemben halad a szervezetileg a kórházhoz tartozó füzérradványi szana­tórium felújítása. Elégedetten állapították meg a városi tanács tagjai, hogy az eddigi építkezések, a modern berendezések hat­hatósan segítik lelkiismere­tes munkájukban a kórház szakorvosait, egészségügyi dolgozóit, jól szolgálják Sá­toraljaújhelyen a korszerű gyógyítás és betegellátás ügyét. Hegyi József Adókedvezmény kisiparosoknak, kisvállalkozóknak A NOVIKI Kisüzemi In­novációs Iroda csaknem ezer olyan pályázatról adott szakvéleményt az elmúlt év­ben, amelyet kisiparosok, gmk-k nyújtottak be, adó­alapjuk csökkentésére. Az iroda — amelynek fő tevé­kenységi köre a kisvállalko­zások munkájának műszaki, pénzügyi segítése — arra számít, hogy az idén ennél jóval többen élnek a kedve­ző lehetőséggel. A kisiparosok, kiskereske­dők, gmk-k, vállalati gazda­sági munkaközösségek, szak­csoportok és polgári jogi tár­saságok adóalapjának csök­kentését az a pénzügyi minisz­tériumi rendelet teszi lehe­tővé, miszerint az ipari te­vékenységet folytató kisvál­lalkozó adójának akár 30 százalékától is mentesül, ha bevételének túlnyomó több­sége energiatakarékos vagy környezetvédelmi termékek, illetőleg gyógyászati eszközök készítéséből, javításából származik. Az adókedvez­mény további tíz százalékkal növekszik, ha saját talál­mányát egyéni vállalkozó gyártja és forgalmazza. A kisvállalkozók az adóked­vezményre pályázatot nyújt­hatnak be, amit a NOVIKI szakértők bevonásával véle­ményez, minősít. A pályázati rendszer eddi­gi tapasztalatai szerint az érintettek közül viszonylag kevesen tudják, hogy tevé­kenységükre adókedvezményt kérhetnek és kaphatnak, ezért az innovációs iroda el­határozta, hogy a kisvállal­kozók érdekvédelmi szervei­vel — főként a KKIOSZ-szal — a jelenleginél szorosabb együttműködést alakít ki. A nagyvállalatok gazdasági munkaközösségei sok esetben szintén nem tudnak arról, hogy az ő munkájukat is adókedvezmény segítheti, és ennek elnyeréséért­­ nem vál­lalatuknak, hanem nekik kell folyamodniok. Sok vagy kevés a jog­szabály? Örök vitatéma ez a jogalkotók és a jogal­kalmazók között. Vannak, akik azt állítják, hogy egy jogrendszer milyenségét so­ha nem szabad a hatály­ban levő paragrafusok szá­mán mérni. Legalább ugyanolyan hiba ugyanis egy új jogszabályt nem megalkotni, ha azt a tár­sadalmi-gazdasági viszo­nyok­­ indokolttá teszik, mint hatályban tartani olyan rendelkezéseket, ame­lyek feleslegesen reguláz­­zák az állampolgárok, vagy éppen a gazdálkodó szer­vezetek magatartását. A szakemberek nem ta­gadják, hogy manapság bi­zonyos területeken túlsá­gosan is részletesek, apró­lékosak a különféle jogi rendelkezések, a paragra­fusok útvesztőiben olykor már a jogászok sem tud­nak eligazodni. Ugyanak­kor azt is figyelembe kell venni, hogy a társadalmi­gazdasági viszonyok egyre bonyolultabbak, az életnek sok olyan területén is nö­vekszik a jog szerepe, ahol korábban kevésbé volt rá szükség. Az igazságügyi miniszter parlamenti saj­tótájékoztatóján a gazda­sági szabályozást hozta fel egyik példaként. Amíg a tervutasításos rendszer volt az uralkodó, és a minisz­tériumok részletekbe me­nően konkrétan megszab­ták a gazdálkodó szerveze­tek feladatait, a jognak szükségképpen kevés sze­rep jutott. Amióta azon­ban a tervutasítás meg­szűnt, a vállalatok, szö­vetkezetek által követendő magatartást egyre inkább jogi normák terelik bizo­nyos keretek közé. Lehet erre azt mondani, hogy lám, mennyivel növekedett a gazdasági jogszabályok száma, mégsem hihető, hogy ez szükségképpen ne­gatív jelenség lenne. Hi­szen a gazdálkodó egysé­gek éppen ezzel kapnak a korábbinál nagyobb moz­gásteret, növekszik dönté­si jogkörük, s vele együtt persze a felelősségük is. Ezzel a példával a mi­niszter sem azt akarta ér­zékeltetni, hogy ma már nincsenek olyan „jogsza­bálygyártási” törekvések, amelyek indokolatlanok, s amelyeknek gátat kell vet­ni. Elsősorban az alacso­nyabb szintű joganyagban sok a kifogásolni való. Az egyes minisztériumok ma még gyakran olyankor is a rendeletalkotás fegyveré­hez nyúlnak, amikor vala­milyen fontos feladatot más eszközökkel — példá­ul új ösztönzési rendszer kidolgozásával, a gazdasá­gi érdekeltség megteremté­sével — kellene megolda­niuk. Az adminisztratív módszerek alkalmazása, a tiltások és kötelességek előírása persze többnyire egyszerűbb, s ráadásul ön­igazolásul is szolgálhat, hi­szen utólag elmondhatják: mi kiadtuk a jogszabályt, igazán nem tehetünk róla, hogy „lent” nem hajtották végre. Az effajta szemlé­let azért is káros, mert képviselői valójában nem a feladatokat akarják megol­dani, csupán az ágazat, a minisztérium „önadmi­nisztrálását” tartják fon­tosnak. A jogrendszer egységes­ségének, áttekinthetőségé­­nek biztosítása érdekében a következő években jelentős feladatok várnak az igaz­ságügyi kormányzatra. S tegyük hozzá: nemcsak a gazdasági életben. Jelenleg a lakosságot közvetlenül érintő rendelkezések között is még igen sok a bonyo­lult, a laikusok számára érthetetlen, követhetetlen paragrafus, s ezek igencsak megnehezítik az állampol­gárok jogainak érvényesí­tését. Az emberek ma már joggal igénylik, hogy ne kelljen valamennyi jogi problémájukkal rögtön ügy­védhez fordulniuk, hogy maguk is tisztában lehes­senek legfontosabb jogaik­kal. Régi igazság, hogy min­den jog csak annyit ér, amennyi megvalósul belő­le. S az elmúlt évek gya­korlatából példák tucatja­it lehetne sorolni arra, ho­gyan rövidítette meg az embereket pusztán az a tény, hogy nem voltak tisz­tában a jogaikkal. A negatív társadalmi je­lenségek elleni harcban is fokozott szerepet kell vál­lalniuk a következő évek­ben a jogszabályoknak. A kormány által nemrégiben elfogadott ötéves kodifiká­­ciós program szerint ma­gas színtű jogszabályt al­kotnak a gyermek- és if­júságvédelemről, módosít­ják a családjogi törvényt, újraalkotják a szabálysér­tésekre vonatkozó rendel­kezéseket. Remélhetően, az elképzelések megvalósulá­sával olyan új paragrafu­sok születnek majd, ame­lyeket megismerve, nem sokallni, hanem tisztelni fogjuk a jogszabályokat. D. A. Nem sokallni - tisztelői ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Bezárásra ítélve... Az ügy nem zárult le vég­legesen. Még van egy kis­ idő. Mihez? Ahhoz, hogy eldől­jön, a jelképes mérleg me­lyik serpenyője süllyed job­ban alá. Vagyis: ebben a tulajdonképpen „a maga ne­mében mindkét félnek iga­za van” történetben mi (ki) lesz „erősebb”? * Alaptények I. (... avagy mi kerül a mérleg egyik serpe­nyőjébe?) Adva vagyon egy nagy­község (Izsófalva), valamint a közigazgatásilag hozzá tar­tozó két társközség (Ormos­bánya, Rudolftelep). Bányásztelepülések. Nagy munkás (bányász) múlttal. A falvak házaiban annak idején az országnak temérdek szenet a felszínre hozó, má­ra már többnyire nyugdíjas munkások élik csendes min­dennapjaikat. Persze, élnek fiatalok is e három településen. Nekik sem mindegy ... Gyalogolni, kerékpározni, buszon utazni jó, kirándu­lások alkalmával. De nem a több kilométerre lévő tele­pülésre egy izzóért, egy elemlámpáért, egy akármi­lyen apróságér­t... Alaptények II. (... avagy mi van a mérleg másik ser­penyőjében?) Jött a tanácshoz a levél. Még január elején. Benne az értesítés a vállalattól. (Bor­sodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat); az ormosbányai vegyesruházati boltot X hó­nap múlva — veszteséges üzemeltetés miatt — bezár­ták. Erről lapunkban is beszá­moltunk annak idején.­­Ak­kor a vállalat igazgatója úgy nyilatkozott: „Nem vég­legesen lezárt téma még ez... ”, ami arra engedett következtetni, hogy a tanác­­csal közösen keresnek vala­miféle „kecske—káposzta” megoldást, így csak meg­marad majd ez a bolt. (Utó­lag már érkezett is erre vo­natkozóan levél az igazgató­tól. Ez is valami.) Közbevetőleg egy telefon­­beszélgetés. Meglepő, ami a vonal túlsó végéről a veze­tékeken át e sorok írójának fülébe jut. Először tényleg csak a fülébe, de mintha restül hallana, többször is rákérdez a hallottakra: Tes­sék!? További négy boltot? Micsoda? Hogy be akarnak zárni még négyet? Igen. A tanácselnök akkor megismételte, sorolta a té­nyeket: Ormosbányán és Ru­dolftelepen az iparcikkbolto­kat (Borsodi Iparcikk Keres­kedelmi Vállalat), ugyancsak Ormoson egy élelmiszerüz­letet (Borsodi Élelmiszer Ke­reskedelmi Vállalat), ráadás­ként még az izsófalvi ház­tartási tüzelőolaj kutat (Ede­­lényi Áfész). Közben történt: az élelmiszerboltot nem zárták be, mert 30 százalékos bérletidíj-mérséklést kapott a vállalat. Indoklások: veszteségesek, magas bérleti díjak ... Két furcsaság. Amennyiben a két emlí­tett iparcikküzletet bezár­ják, a három községben egyetlen ilyen profilú egység sem lesz! (Izsófalván már évekkel ezelőtt bezártak egyet.) A Borsodi Iparcikk Keres­kedelmi Vállalat levelében értesíti a tanácsot, hogy ez év május 31-gyel felmondja a bérleti jogviszonyt... (Ta­nácselnök : „A törvények szerint egy üzletet csak a bezárás bejelentésétől számí­tott 6 hónap után lehet be­zárni.”) Konklúzió. Nincs. Még nincs. Mészáros István Az érelmeszesedés ellen Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Inté­zetben kutatják, hogy hazai élelmiszereink tartalmaznak­­­ olyan többszörösen telítet­len zsírsavat, amely gátol­ja az érelmeszesedést. A nemrég megkezdett vizsgála­tok során az országunkban forgalmazott tengeri halakat is elemzik. A szakirodalom­ban közölt legújabb adatok szerint ugyanis ezekben a halakban — főleg a m­akrel­­lákban és a lazacokban — olyan zsírsav van, amely csökkenti a vér zsírszintjét, gátolja a vérrögök képződé­sét, következésképpen aka­dályozza az érelmeszesedés kialakulását. Ezt, bizonyítja az is, hogy a tengerek men­tén élő emberek, akik ezek­kel a halakkal táplálkoznak, ritkábban szenvednek érel­meszesedés, szívinfarktus miatt. A magyar szakembe­rek arra a kérdésre keresik a választ, hogy a konzervált vagy mélyhűtött tengeri ha­lak húsában is fellelhető-e ilyen „védőanyag”. Meleg, vagy nem meleg? ... ez itt a kérdés. És nem is egy. Számlálgatom, szerda óta hány cetlit dugtak a kezembe, tettek az asztalomra a kollégáim, mondván: a dolog rám tartozik. Féligazság. Mert a „dolog” a Távhőre is tartozik. Április 9-én jelent meg la­punkban egy rövid információ arról, hogy a berobbanó me­leg miatt a Távhő leáll a miskolci lakások fűtésével. Teszi pedig mindezt április 8-tól, mintegy kétszáz hőszabályozó automatika átállításával. A hír hallatán mintha megbolydult volna néhány lakó fe­jében működő ,,hőszabályozója” is. Telefonáltak az Avas-dél­ről, a Győri kapui és Killián­i lakótelepről: „Hogy van ez az ügy, hiszen náluk már március 25-től... áprilistól... (és itt rengeteg dátum következett, mind 8-a előtti), langyosak, sőt hidegek a radiátorok. Fűtés tehát nincs, csak fűtési díj, amit a Távhő, akár fázunk, akár melegünk van, akkor is bekas­­­szíroz?” A kérdéseket ismét továbbítottuk a Távhőnek. A választ ezúttal Sinka Andrástól, a cég üzemviteli osztályvezetőjétől kaptuk: — Helytelen volt ilyet mondani, és leírni (mea kulpa, ha mondták, hát leírtuk...), hogy „leállunk a fűtéssel”. A Táv­hő április 15-ig, a fűtési szezon hivatalos befejeztéig nem szokott leállni a fűtéssel. Április 15-ig a szolgáltatásunkat igénybe vevők jogosan fizetik az átalánydíjat. Ezt követően pedig, ha a hideg miatt tovább üzemelünk, a pótdíjat. A szezon befejezte előtt már változékony az idő, ilyenkor az automatákra támaszkodunk. Plusz 12 fok felett „lekap­csolnak”, de ez óráról órára változhat, ingadozhat, mint a kinti hőmérséklet. A lapnál jelentkező panaszosok problémá­ja valószínűleg egyedi, és szerencsésebb volna a bejelenté­sekkel nálunk jelentkezni... — mármint a Távhőnél. —k—g—

Next