Észak-Magyarország, 1986. április (42. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-15 / 88. szám
1986. április 15., kedd Közvetlenül az egészségügyi világnap előtt tűzte napirendre Sátoraljaújhely Város Tanácsa a kórház rekonstrukciójának ügyét dr. Lakatos Zoltán igazgató főorvos tájékoztatása alapján. Behatóan elemezték és megvitatták a tanács tagjai a felújítás során eddig megvalósult létesítményeket és a még megoldásra váró feladatokat. A sátoraljaújhelyi kórház egyike megyénk és hazánk legrégibb egészségügyi intézeteinek. A század elején, 1903-ban kezdték építeni, s a következő évben már megkezdődhetett benne a gyógyítómunka. Érthető tehát, hogy annyi évtized után korunkban felújításra, bővítésre, korszerűsítésre szorult, hiszen Miskolctól kezdve az északkeleti országhatárig az egész zempléni tájnak: Hegyaljának, Hegyköznek, Bodrogköznek ez az egyetlen kórháza, s így mintegy százezer ember egészségügyét hivatott szolgálni, sőt szükség esetén még a közeli keletszlovákiai községekből is fogadnak betegeket. Másfél évtizeddel ezelőtt kezdték meg a kórház rekonstrukcióját amelyre eddig több százmillió forintot fordítottak. A kórház előtti telken megépült a mentőállomás, a rendelőintézet, nővérszállás, orvosi lakások, legújabban pedig a központi gyógyszertár, emeleti részén hét orvosi lakással. A legnagyobb gyarapodás a kórház területén történt. A rekonstrukció első éveiben a korszerű energiaellátás és a kiszolgáló létesítmények egy része, éspedig transzformátorház, kazánház, ezeradagos konyha, 1,5 tonna teljesítőképességű mosoda épült. Az 1980-as évektől került sor a gyógyító feladatokat ellátó létesítmények megvalósítására. Ezek közül első helyen kell említeni azt a stílusában, küllemében is szép, hétszintes épületet, amelyben a szülészet és a gyermekosztály kapott otthont. Felszereltsége, műszerezettsége minden tekintetben megfelel a korszerű gyógyítás feltételeinek. Az elmúlt évben fejeződött be a III. sz. épület rekonstrukciója. Ide került a régi, szűkös helyéről a szemészet, gégészet és a röntgenosztály, s itt található a kórház gyógyszertára is. A megüresedett épületekben kialakították az idegosztályt, bőrgyógyászati osztályt és a detoxikáló állomást. A rendelőintézet zsúfoltságának enyhítésére a körzeti orvosi rendelőket kitelepítették a lakóterületekre, ami a város lakosainak a kényelmét is szolgálja. Sok még a tennivaló a sátoraljaújhelyi kórház teljes rekonstrukciója terén. Elkezdték és tovább folytatják az intenzív osztály, a szociális helyiségek létesítését. Legnagyobb feladatuknak tekintik a régóta tervezett északi pavilon megépítését és a régi épületek felújítását. Jó ütemben halad a szervezetileg a kórházhoz tartozó füzérradványi szanatórium felújítása. Elégedetten állapították meg a városi tanács tagjai, hogy az eddigi építkezések, a modern berendezések hathatósan segítik lelkiismeretes munkájukban a kórház szakorvosait, egészségügyi dolgozóit, jól szolgálják Sátoraljaújhelyen a korszerű gyógyítás és betegellátás ügyét. Hegyi József Adókedvezmény kisiparosoknak, kisvállalkozóknak A NOVIKI Kisüzemi Innovációs Iroda csaknem ezer olyan pályázatról adott szakvéleményt az elmúlt évben, amelyet kisiparosok, gmk-k nyújtottak be, adóalapjuk csökkentésére. Az iroda — amelynek fő tevékenységi köre a kisvállalkozások munkájának műszaki, pénzügyi segítése — arra számít, hogy az idén ennél jóval többen élnek a kedvező lehetőséggel. A kisiparosok, kiskereskedők, gmk-k, vállalati gazdasági munkaközösségek, szakcsoportok és polgári jogi társaságok adóalapjának csökkentését az a pénzügyi minisztériumi rendelet teszi lehetővé, miszerint az ipari tevékenységet folytató kisvállalkozó adójának akár 30 százalékától is mentesül, ha bevételének túlnyomó többsége energiatakarékos vagy környezetvédelmi termékek, illetőleg gyógyászati eszközök készítéséből, javításából származik. Az adókedvezmény további tíz százalékkal növekszik, ha saját találmányát egyéni vállalkozó gyártja és forgalmazza. A kisvállalkozók az adókedvezményre pályázatot nyújthatnak be, amit a NOVIKI szakértők bevonásával véleményez, minősít. A pályázati rendszer eddigi tapasztalatai szerint az érintettek közül viszonylag kevesen tudják, hogy tevékenységükre adókedvezményt kérhetnek és kaphatnak, ezért az innovációs iroda elhatározta, hogy a kisvállalkozók érdekvédelmi szerveivel — főként a KKIOSZ-szal — a jelenleginél szorosabb együttműködést alakít ki. A nagyvállalatok gazdasági munkaközösségei sok esetben szintén nem tudnak arról, hogy az ő munkájukat is adókedvezmény segítheti, és ennek elnyeréséért nem vállalatuknak, hanem nekik kell folyamodniok. Sok vagy kevés a jogszabály? Örök vitatéma ez a jogalkotók és a jogalkalmazók között. Vannak, akik azt állítják, hogy egy jogrendszer milyenségét soha nem szabad a hatályban levő paragrafusok számán mérni. Legalább ugyanolyan hiba ugyanis egy új jogszabályt nem megalkotni, ha azt a társadalmi-gazdasági viszonyok indokolttá teszik, mint hatályban tartani olyan rendelkezéseket, amelyek feleslegesen regulázzák az állampolgárok, vagy éppen a gazdálkodó szervezetek magatartását. A szakemberek nem tagadják, hogy manapság bizonyos területeken túlságosan is részletesek, aprólékosak a különféle jogi rendelkezések, a paragrafusok útvesztőiben olykor már a jogászok sem tudnak eligazodni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a társadalmigazdasági viszonyok egyre bonyolultabbak, az életnek sok olyan területén is növekszik a jog szerepe, ahol korábban kevésbé volt rá szükség. Az igazságügyi miniszter parlamenti sajtótájékoztatóján a gazdasági szabályozást hozta fel egyik példaként. Amíg a tervutasításos rendszer volt az uralkodó, és a minisztériumok részletekbe menően konkrétan megszabták a gazdálkodó szervezetek feladatait, a jognak szükségképpen kevés szerep jutott. Amióta azonban a tervutasítás megszűnt, a vállalatok, szövetkezetek által követendő magatartást egyre inkább jogi normák terelik bizonyos keretek közé. Lehet erre azt mondani, hogy lám, mennyivel növekedett a gazdasági jogszabályok száma, mégsem hihető, hogy ez szükségképpen negatív jelenség lenne. Hiszen a gazdálkodó egységek éppen ezzel kapnak a korábbinál nagyobb mozgásteret, növekszik döntési jogkörük, s vele együtt persze a felelősségük is. Ezzel a példával a miniszter sem azt akarta érzékeltetni, hogy ma már nincsenek olyan „jogszabálygyártási” törekvések, amelyek indokolatlanok, s amelyeknek gátat kell vetni. Elsősorban az alacsonyabb szintű joganyagban sok a kifogásolni való. Az egyes minisztériumok ma még gyakran olyankor is a rendeletalkotás fegyveréhez nyúlnak, amikor valamilyen fontos feladatot más eszközökkel — például új ösztönzési rendszer kidolgozásával, a gazdasági érdekeltség megteremtésével — kellene megoldaniuk. Az adminisztratív módszerek alkalmazása, a tiltások és kötelességek előírása persze többnyire egyszerűbb, s ráadásul önigazolásul is szolgálhat, hiszen utólag elmondhatják: mi kiadtuk a jogszabályt, igazán nem tehetünk róla, hogy „lent” nem hajtották végre. Az effajta szemlélet azért is káros, mert képviselői valójában nem a feladatokat akarják megoldani, csupán az ágazat, a minisztérium „önadminisztrálását” tartják fontosnak. A jogrendszer egységességének, áttekinthetőségének biztosítása érdekében a következő években jelentős feladatok várnak az igazságügyi kormányzatra. S tegyük hozzá: nemcsak a gazdasági életben. Jelenleg a lakosságot közvetlenül érintő rendelkezések között is még igen sok a bonyolult, a laikusok számára érthetetlen, követhetetlen paragrafus, s ezek igencsak megnehezítik az állampolgárok jogainak érvényesítését. Az emberek ma már joggal igénylik, hogy ne kelljen valamennyi jogi problémájukkal rögtön ügyvédhez fordulniuk, hogy maguk is tisztában lehessenek legfontosabb jogaikkal. Régi igazság, hogy minden jog csak annyit ér, amennyi megvalósul belőle. S az elmúlt évek gyakorlatából példák tucatjait lehetne sorolni arra, hogyan rövidítette meg az embereket pusztán az a tény, hogy nem voltak tisztában a jogaikkal. A negatív társadalmi jelenségek elleni harcban is fokozott szerepet kell vállalniuk a következő években a jogszabályoknak. A kormány által nemrégiben elfogadott ötéves kodifikációs program szerint magas színtű jogszabályt alkotnak a gyermek- és ifjúságvédelemről, módosítják a családjogi törvényt, újraalkotják a szabálysértésekre vonatkozó rendelkezéseket. Remélhetően, az elképzelések megvalósulásával olyan új paragrafusok születnek majd, amelyeket megismerve, nem sokallni, hanem tisztelni fogjuk a jogszabályokat. D. A. Nem sokallni - tisztelői ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Bezárásra ítélve... Az ügy nem zárult le véglegesen. Még van egy kis idő. Mihez? Ahhoz, hogy eldőljön, a jelképes mérleg melyik serpenyője süllyed jobban alá. Vagyis: ebben a tulajdonképpen „a maga nemében mindkét félnek igaza van” történetben mi (ki) lesz „erősebb”? * Alaptények I. (... avagy mi kerül a mérleg egyik serpenyőjébe?) Adva vagyon egy nagyközség (Izsófalva), valamint a közigazgatásilag hozzá tartozó két társközség (Ormosbánya, Rudolftelep). Bányásztelepülések. Nagy munkás (bányász) múlttal. A falvak házaiban annak idején az országnak temérdek szenet a felszínre hozó, mára már többnyire nyugdíjas munkások élik csendes mindennapjaikat. Persze, élnek fiatalok is e három településen. Nekik sem mindegy ... Gyalogolni, kerékpározni, buszon utazni jó, kirándulások alkalmával. De nem a több kilométerre lévő településre egy izzóért, egy elemlámpáért, egy akármilyen apróságért... Alaptények II. (... avagy mi van a mérleg másik serpenyőjében?) Jött a tanácshoz a levél. Még január elején. Benne az értesítés a vállalattól. (Borsodi Ruházati Kereskedelmi Vállalat); az ormosbányai vegyesruházati boltot X hónap múlva — veszteséges üzemeltetés miatt — bezárták. Erről lapunkban is beszámoltunk annak idején.Akkor a vállalat igazgatója úgy nyilatkozott: „Nem véglegesen lezárt téma még ez... ”, ami arra engedett következtetni, hogy a tanáccsal közösen keresnek valamiféle „kecske—káposzta” megoldást, így csak megmarad majd ez a bolt. (Utólag már érkezett is erre vonatkozóan levél az igazgatótól. Ez is valami.) Közbevetőleg egy telefonbeszélgetés. Meglepő, ami a vonal túlsó végéről a vezetékeken át e sorok írójának fülébe jut. Először tényleg csak a fülébe, de mintha restül hallana, többször is rákérdez a hallottakra: Tessék!? További négy boltot? Micsoda? Hogy be akarnak zárni még négyet? Igen. A tanácselnök akkor megismételte, sorolta a tényeket: Ormosbányán és Rudolftelepen az iparcikkboltokat (Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat), ugyancsak Ormoson egy élelmiszerüzletet (Borsodi Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat), ráadásként még az izsófalvi háztartási tüzelőolaj kutat (Edelényi Áfész). Közben történt: az élelmiszerboltot nem zárták be, mert 30 százalékos bérletidíj-mérséklést kapott a vállalat. Indoklások: veszteségesek, magas bérleti díjak ... Két furcsaság. Amennyiben a két említett iparcikküzletet bezárják, a három községben egyetlen ilyen profilú egység sem lesz! (Izsófalván már évekkel ezelőtt bezártak egyet.) A Borsodi Iparcikk Kereskedelmi Vállalat levelében értesíti a tanácsot, hogy ez év május 31-gyel felmondja a bérleti jogviszonyt... (Tanácselnök : „A törvények szerint egy üzletet csak a bezárás bejelentésétől számított 6 hónap után lehet bezárni.”) Konklúzió. Nincs. Még nincs. Mészáros István Az érelmeszesedés ellen Az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézetben kutatják, hogy hazai élelmiszereink tartalmaznak olyan többszörösen telítetlen zsírsavat, amely gátolja az érelmeszesedést. A nemrég megkezdett vizsgálatok során az országunkban forgalmazott tengeri halakat is elemzik. A szakirodalomban közölt legújabb adatok szerint ugyanis ezekben a halakban — főleg a makrellákban és a lazacokban — olyan zsírsav van, amely csökkenti a vér zsírszintjét, gátolja a vérrögök képződését, következésképpen akadályozza az érelmeszesedés kialakulását. Ezt, bizonyítja az is, hogy a tengerek mentén élő emberek, akik ezekkel a halakkal táplálkoznak, ritkábban szenvednek érelmeszesedés, szívinfarktus miatt. A magyar szakemberek arra a kérdésre keresik a választ, hogy a konzervált vagy mélyhűtött tengeri halak húsában is fellelhető-e ilyen „védőanyag”. Meleg, vagy nem meleg? ... ez itt a kérdés. És nem is egy. Számlálgatom, szerda óta hány cetlit dugtak a kezembe, tettek az asztalomra a kollégáim, mondván: a dolog rám tartozik. Féligazság. Mert a „dolog” a Távhőre is tartozik. Április 9-én jelent meg lapunkban egy rövid információ arról, hogy a berobbanó meleg miatt a Távhő leáll a miskolci lakások fűtésével. Teszi pedig mindezt április 8-tól, mintegy kétszáz hőszabályozó automatika átállításával. A hír hallatán mintha megbolydult volna néhány lakó fejében működő ,,hőszabályozója” is. Telefonáltak az Avas-délről, a Győri kapui és Killiáni lakótelepről: „Hogy van ez az ügy, hiszen náluk már március 25-től... áprilistól... (és itt rengeteg dátum következett, mind 8-a előtti), langyosak, sőt hidegek a radiátorok. Fűtés tehát nincs, csak fűtési díj, amit a Távhő, akár fázunk, akár melegünk van, akkor is bekasszíroz?” A kérdéseket ismét továbbítottuk a Távhőnek. A választ ezúttal Sinka Andrástól, a cég üzemviteli osztályvezetőjétől kaptuk: — Helytelen volt ilyet mondani, és leírni (mea kulpa, ha mondták, hát leírtuk...), hogy „leállunk a fűtéssel”. A Távhő április 15-ig, a fűtési szezon hivatalos befejeztéig nem szokott leállni a fűtéssel. Április 15-ig a szolgáltatásunkat igénybe vevők jogosan fizetik az átalánydíjat. Ezt követően pedig, ha a hideg miatt tovább üzemelünk, a pótdíjat. A szezon befejezte előtt már változékony az idő, ilyenkor az automatákra támaszkodunk. Plusz 12 fok felett „lekapcsolnak”, de ez óráról órára változhat, ingadozhat, mint a kinti hőmérséklet. A lapnál jelentkező panaszosok problémája valószínűleg egyedi, és szerencsésebb volna a bejelentésekkel nálunk jelentkezni... — mármint a Távhőnél. —k—g—