Észak-Magyarország, 1986. május (42. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-24 / 121. szám
1986. május 24., szombat sport Érdekes mérkőzések az NB II-ben Fő a kanizsaiak feje Vasárnap délután a 34. fordulót rendezik meg a labdarúgás második vonalában. A KVSE hazai környezetben fogadja a Nagykanizsát, a DVTK pedig Hódmezővásárhelyen kísérli meg a pontszerzést. Legutóbb a barcikaiak nem keltettek rossz benyomást Vácott, megérdemelten szereztek egy pontot. Babosra ismét számíthat Kaszás Gábor vezetőedző, de Csipke játéka továbbra is kérdéses. A sárga-kékek háza táján még mindig beszédtéma a szegediek elleni hazai találkozó. Hadd jegyezzük meg: kár a múlton elmélkedni, változtatni azon nem lehetséges, s egyébként sem azon az összecsapáson dőlt el a barcikaiak sorsa. Egy dolog elgondolkoztató: miért van az, hogy a vegyészek a „nagycsapatok” ellen képesek felszívni magukat, a többiekkel szemben viszont... A diósgyőriek berkeiben jó a hangulat, hiszen kevesen gondolták, hogy a csapat képes lesz 0-2-ről fordítani a keszthelyiekkel szemben. A gond talán úgy jelentkezik: vajon mi lett volna, ha az idősebbek nem lépnek pályára? Nos, vasárnap Hódmezővásárhelyen már ott lesz a kezdő csapatban Veréb, Teodora, Oláh és Görgei egyaránt. Ez nem jelenti, hogy Gál Béla lemondott volna a fiatalokról, de úgy ítéli meg, hogy idegileg elfáradtak, s erős még nekik a heti két játéknap. Most Danes jut szóhoz, Mida és Breznai pihen. Várhatóan 4—4—2-es formációban próbálkoznak a piros-fehérek, akik mindenképpen pontszerzésre készülnek.Kazincbarcikán Halmosi, Hódmezővásárhelyen Szabó J. bíráskodik majd a holnap délután 5 órakor kezdődő találkozókon. További NB II-es mérkőzések : Váci Izzó—SZEOL DÉLÉP SE, Szekszárdi—Salgótarján, Sopron—H. Szabó L. SE, Veszprémi SE— Ganz-MÁVAG, Eger SE— Komló, Szolnok—Dunaújváros, Nyíregyháza—Bajai SK, Keszthely—D, Kinizsi. Városi bajnokságtól az NB I-ig „A becsvágy repített bennünket” Bőcsön Bari László indította el tömegsport szinten az asztaliteniszezést. 1978- ban még csak a városi bajnokságban szerepeltek, három esztendővel később azonban már NB II-es együttessel büszkélkedhettek a helyiek. Az utóbbi évek már az igazi felfutás jegyében teltek el, hiszen tavaly bronzérmesek lettek a nők, a közelmúltban véget ért pontvadászatban pedig a második helyen végeztek. Az ezüstérmes helyezés egyébként álmaik teljesülését is jelentette, mert emelik az NB I létszámát, s a bécsi lányok — történetük során első alkalommal! — a legjobbak közé kerültek. Bari László, majd később Kovács István aligha gondolt volna ilyesmire. Egy asztallal kezdték, s az iskolai toborzón hetven gyerek jelent meg, volt tehát kikből válogatni. Mostanság a sörgyár étkezdéjében gyakorolnak és edzenek, összehasonlíthatatlanul jobb körülmények között. Dankovics József negyven éve él a sportágban, ismeri a vérkeringését, s a bécsi sikerekben is tevékeny részt vállalt. — Érmes helyezés volt a célunk — mondta. — Szerettük volna megőrizni helyünket a dobogón, de amikor hírét vettük a létszámemelésnek, módosítottunk tervünkön, s úgy határoztunk, hogy megpályázzuk az NB I-et! — Nem volt ez kicsit merész dolog? — Azzal tisztában voltunk, hogy a Borsodi Építők Volán csapatát senki nem ütheti el az aranyéremtől. Ránk csak a Gamma lehetett veszélyes. Ősszel itthon 8-8-as eredményt értünk el velük szemben, a fővárosban viszont legyőztük őket 10-6-ra. Ez jelentette a fordulópontot. Később arról beszél a neves szakember, hogy példásan jó az együttműködés a borsodi—miskolci szakosztályok között. Amikor a DVTK szélnek eresztette az asztaliteniszezőket, Kriston, Badarász és Kertész a népkerti csarnokban folytatták, a többiek Bőcsre kerültek. A kapcsolat azóta is sportszerűen egészséges, nevezhetjük példamutatónak, hiszen profitál belőle mindkét szakosztály. A miskolciak elsősorban fiatalokat adnak a bőcsieknek, hadd erősödjenek, a második vonal ugyanis kitűnő előkészítést jelent a nagyobb feladatokra. Mindez nem kizárólagosan a nőkre igaz, a férfiaknál a December 4. Drótművek is bekapcsolódott a „csereberébe”. De térjünk vissza a bécsi hölgyekhez! Cseh Tivadar, az egyesület „mindenese”, az asztaliteniszezés megszállottja elsősorban a lányok akarását dicséri: — Hihetetlen becsvággyal játszottak a mieink végig a bajnokságban. Széles és Brilla szinte mindig szóhoz jutott, rajtuk kívül Kolos, Czirják és Lipusz szerepeltek, de ugrásra készen áll Sinkovics és Molnár is. Az ellenfelek stílusától függően „sakkozhattunk”, kit, mikor játszatunk. Dankovics József (aki „mellesleg” társadalmi szaktanácsadói minőségben segíti a szakosztályt) házi értékelése szerint Széles nyújtotta a legnívósabb teljesítményt, aki 52 összecsapáson bizonyult jobbnak ellenfelénél. Brilla küzdőképességből vizsgázott jelesre, de Kolos és Czirják is ötvenszázalékos mérleg feletti produkcióval rukkolt elő. Sikerük értékét kétségkívül emeli az a tény, hogy a lányok abszolút amatőr alapon ütötték a fehér kaucsuklabdát. Szerteágazó helyeken dolgoznak (ügyvéd, bérelszámoló, nyomdai alkalmazott akad köztük), így az edzések koordinálása nem egyszerű szakvezetői feladat. • Röpke néhány esztendő alatt jutottunk az élvonalba, s ez figyelmeztet, hogy érdemes törődni a csapattal, van fantázia a lányokban — jegyzi meg Cseh Tivadar. — Úgy gondolom, még nem érnek teljesítőképességük csúcsára. Amennyiben sikerül számukra a minimális feltételeket biztosítani, megkapaszkodhatnak az NB I-ben. A patrónus részéről (a Bécsi Sörgyárról van szó) a támogatás biztosított, nincsenek anyagi gondjaik, s az utaztatás is megoldottnakekinthető. Érdekes, hogy az NB I-es szereplés nem jelent plusz terheket, sőt, kevesebbet kell utazniuk, ami felér egy jelentős összeg megtakarításával. A jutalmazást úgy oldják meg, hogy olykor lehetőséget biztosítanak egy-egy külföldi túrára. Hamarosan például az NSZK-ban versenyeznek a lányok, talán kevéske vonzerőt így is ki tudnak fejteni. Akad persze gond is. Ezek közül az első helyre kívánkozik a terem hiánya. A sörgyári étkezdét kinőtték, újra lenne szükség. Épül a községben egy tornaterem, talán augusztusban átadják rendeltetésének. Ez az utánpótlás-nevelésben segíthet sokat, de mivel a játékosok miskolciak, kellene egy termet bérelni a hét bizonyos napjaira, hogy gyakorolni tudjanak a lányok. Remélhetőleg pozitív irányba mozdulnak el a holtpontról, mert ezt kívánja a sportág megyei érdeke (is). Régen volt ugyanis egy évben két együttese az élvonalban Borsodnak S hogy ez az állapot tartós maradjon, olykor bizony áldozatokra is szükség van. A bécsi lányok, sportvezetők most tele vannak várakozással és tervekkel. Esélyeiket nem értékelik túl, de hozzáállásukból és igyekezetekből azért lehet kicsit következtetni a jövőre ... Doros László Pepsi Kupa: ötödször Ötödik alkalommal rendezik meg ma Miskolcon a nemzetközi női tőrvívó csapatversenyt, melyre NSZK-beli, olasz, svéd, osztrák, jugoszláv, lengyel, csehszlovák, román, bolgár és magyar klubok együtteseit hívták meg. A Borsod Sörgyár által támogatott viadal H1 órakor kezdődik az egyetemi körcsarnokban. Képünk a tavalyi Pepsi Kupán készült. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Szolnokiak az élen A május 21-i ünnepélyes megnyitót követően a Leninvárosba érkezett csapatok nem tétlenkedtek. Kihasználva az ideális repülési időt, egymás után emelkedett a magasba mind a tíz hőléggömb, közöttük Cieslak Szeveusz kapitány vezérletével a lengyel csapat. Három versenyszám után a szolnokiak „elhúztak” és 2000 pontot érő teljesítménnyel az első helyre kerültek. A két borsodi csapat egyelőre a sereghajtó szerepét tölti be, s nagyon rá kell „fűteniük”, hogy a még hátralevő négy versenyszámban felküzdjék magukat legalább a középmezőnye. A résztvevők május 24- én a programot Hajdúszoboszlón folytatják, ahol részt vesznek a Hüse Károlyemlékversenyen. Szöveg: Fekete Kép: Csákó Útkeresés - örömökkel és gondokkal SZŰK FÉL ESZTENDŐVEL ezelőtt alakult meg Miskolcon a Vízművek SC. Feladatául azt kapta, hogy keltse életre a város halódó úszóéletét. A „vizesek” — mint arról januárban már írtunk — átvették a DVTK és az MVSC sportolóit, s napok alatt megszervezték a szakosztályt. Delneky Miklós ügyvezető elnökkel és Kiss József vezető edzővel az eltelt időszak eredményeit, gondjait tekintettük át. A klub maradéktalanul eleget tett tömegsport-feladatának. Gondozta (és a jövőben is fogja) az iskolai úszásoktatást, szakemberei lelkesen foglalkoztak a kicsikkel, így közülük nagyon sokan sajátították el a sportág alapjait. (Az uszodabérleti díjat rendszeresen kapták, a tanács pontosan és időben fizetett.) Közel sem ment minden ilyen zökkenőmentesen a versenysport területén.Először szülői értekezletet tartottak, hogy a papákkal-mamákkal megértessék: miért volt szükség a Vízművek SC-re?Igyekeztek eloszlatni a felmerült kételyeket, s vázolták elképzeléseiket. Ami az anyagiakat illeti: a négy „vizes” bázisvállalat, valamint a megyei és a városi tanács v. b. illetékes osztálya előteremtette az induláshoz szükséges tőkét, az utaztatást pedig a Miskolci Vízművek, Fürdők és Csatornázási Vállalat buszával oldották meg. Költségvetésükből felszerelések vásárlására is futotta (könyvjóváírással a DVTK-tól és az MVSC-től is kaptak a nélkülözhetetlen „kellékekből”). A legfontosabb dolog — az uszodák bérleti díja — viszont egyelőre rendezetlen! (Itt kell megjegyeznünk, hogy a Vízművek SC-t éppen azért hívták életre, hogy az úszószakosztályt megszabadítsák a drága bérleti díjtól. A DVTK és az MVSC ugyanis képtelen volt az évről évre emelkedő összeg folyósítására.) A helyzet jelenleg a következő: a Vízművek SC hozzávetőlegesen 600 ezer forintos évi költségvetéséből 300 ezret visszafizet saját bázisszervének. Ezt a paradoxont — az ügyvezető elnök szavaival élve — sürgősen orvosolni kell. A klub ígéretet kapott a nyitott kérdés rendezésére — a megoldás eddig azonban késedelmet szenved. Két út tűnik járhatónak: 1. fel kell emelni a Vízművek SC állami támogatását (300 ezerrel), hogy gond nélkül fizethessen a vízhasználatért; 2. a bázisvállalatok egyszerűen „felejtsék” el ezt a bevételi forrást. A SZEMÉLYI FELTÉTELEK rendeződtek. Hárman (Kiss József, Helcz Péter és Fázold Henrik) fő-, négyen (Szabó Emese, Szabó László, Friedrich László, Zsámbok Jánosné) pedig mellékállásban edzősködik. A gárda gyakorlatilag változatlan, a DVTK-nál és az MVSC-nél ugyancsak a felsoroltak oktattak. (Váltásra, új mesterek bekapcsolására csak jövőre — a ’86-os tapasztalatok összegzése után — vállalkoznak.) A foglalkozásokra — az eredeti elképzeléseknek megfelelően — a diósgyőri és a Szabadság téri uszodában került sor: a gyerekek reggelente háromszor, délutánonként pedig négyszer tréningeztek. Kétszázharminc sportoló látogatta az edzéseket (120- an a gyengébb nemet képviselték). A vezető edző — túl azon, hogy saját maga is gyakorló mester — rendszeres ellenőrzéssel és tanácsokkal segítette kollégáit. Megítélése szerint az edzők között jó a munkamegosztás, s már nem kell attól tartani, hogy a felszínre kerülnek az egykori DVTK-s vagy MVSC-s érdekek. (Ez az örvendetes tény a sportvezetés és a klub irányítóinak diplomáciai érzékét dicséri.) A szakosztály képviselői a szűk fél év alatt négy versenyen jártak. Megfordultak Nyíregyházán, Gyöngyösön, Debrecenben, Egerben. Kitettek magukért, több érmes helyezést harcoltak ki és az elért időeredmények már a szebb jövőt ígérik. Az elkövetkezendő hetekben, hónapokban részt vesznek egy gyulai és szegedi „kiránduláson”, rajthoz állnak a megyei csapatbajnokságon, az országos vidéki küzdelemsorozaton, a korosztályos viadalokon és az olimpiai reménységek versenyein. (Ha elérik a 300 ezer forintos bérleti díj „felszabadítását”, háromszor többet költhetnek majd a versenyeztetésre.) A VÍZMŰVEK SC gondot fordít arra is, hogy sínre tegye az utánpótlás-nevelést, a tehetséggondozást. Jelenleg a ’77—’79-es korosztály tagjait toborozzák. Jelentkező bőven akad, a szülők szinte „bombázzák” az edzőket. Saját bevételüket az oktatásból származó díjjal növelik, melyből aztán a nyári kassai edzőtáborozásuk költségeit is fedezik.A tanfolyamok a hatévesek részére június közepén kezdődnek. Tervezik a legügyesebbek és fizikai szempontból is rátermettek leigazolását — így egy csapásra két „legyet” üthetnek.) Céltudatosan és nyugodt körülmények között tevékenykednek tehát. Ha pedig végérvényesen sínre teszik Miskolc úszósportját — ígérik —, hozzálátnak a vízilabdázás „meggyógyításához” is. Reméljük, hogy lesz hozzá elég erejük! Kolodzey Tamás Csak röviden... LABDARÚGÁS: Az Ózdi Kohász labdarúgó csapata 1961-ben megnyerte az NB I-es bajnokságot, s az egyesület történetében először jutott fel az élvonalba. Május 24-én, szombaton kerül sor a 25 esztendővel ezelőtti esemény megünneplésére. Az ÓKSE az SBTC öregfiúkkal találkozik, a nagy érdeklődéssel várt mérkőzés 16 órakor kezdődik. Pályára lép a fekete-fehér színekben — többek között — Budai, a Szurdoki testvérek, a Borbász testvérek, Zalai, Gyárfás, Róth, míg a tarjániak között Szojkát is láthatják a nézők. A találkozót követően baráti beszélgetés és közös vacsora zárja a programot. KÉZILABDA. Testnevelési Főiskola—Ózdi Kohász 28-23 (13-11). Ózd, NB I/B. női. Ld.: Szabó (8), Barcsik (4). Jók: Lovászné, Szabó, Barcsik. Jól játszott az ózdi gárda, a nagyobb tudás előtt azonban fejet kellett hajtania. Miskolci Spartacus—Kazincbarcikai Sütőipari Kinizsi 12-12 (6-6). Miskolc, NB II. női. A küzdelmes mérkőzésen a második félidőben a vendégek már 10-7-re vezettek, a szövetkezetiek azonban jó hajrával pontot mentettek. Ld.: Csányi (4), illetve Bányászná (5). Jók: Fajcsák, Tarrné, illetve Bányászná, Doszpoly.