Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
1987. január 31., szombat III. Cement Kupa Az idén harmadik alkalommal került megrendezésre az asztalitenisz Cement Kupa. Az eseményre a Miskolc városi bajnokságban szereplő együttesekből hívták meg a résztvevőket a szervezők. Az ÉPFU és a HCM szakszervezeti bizottságainak támogatásával lebonyolított rendezvényen tizenketten álltak asztalhoz a hejőcsabai 45-ös Számú Általános Iskola tornatermében. A végeredmény: 1. Kelemen István (Gyógyszertári Központ), 2. Doros L. (Sajtó SK), 3. Szilágyi Cs. és Barati (mindkettő HCM), 5. Feledy (Sajtó SK) és Matika (HCM). Miért vette a kalapját yi Szőke János? Egy edzőváltozás hátteréről z edzőváltozások általában indulatok és érzelmek zsilipét húzzák fel, az érdekelt felek sebeket adnak és kapnak, a szakítások a legritkább esetben történnek „zajtalanul”. Az alábbi esetnek jócskán akad tanulsága. Olyan tapasztalatok is leszűrhetők belőle, amelyek túlnőnek egy szakosztály, esetleg klub keretein. A levélben az állt, hogy a jövőben nem kíván edzőként tevékenykedni a szakosztályban. Elhatározásában elsődlegesen személyi okok motiválták. A lemondást tartalmazó levelet október végén fogalmazta, de csak november közepén juttatta el az illetékeseknek. A sportágban húsz esztendőt töltött el, az aktív versenyzést 1982-ben hagyta abba, s az utóbbi két évben ő irányította a Borsodi Építők Volán salakmotoros szakosztályában folyó szakmai munkát. Tavaly októberben érezte úgy, hogy elég, nincs tovább, betelt a pohár. Szőke János csendesen elköszönt. — Nem így képzeltem el a befejezést — mondja. — Edzőként volt részem sikerben, akadtak jó pillanatok, de kevésbé szerencsések is. A végére ez utóbbiak kerültek túlsúlyba, olyan helyzet alakult ki, amelyből nem láttam kiutat. Szerelőnk, Tóth Endre nem mindig és nem mindenben állt a rendelkezésünkre. Akadt néhány kiválasztott sportolója, a többiekre azonban jóval kevesebb gondot fordított. Szinte semmiféle segítséget nem kaptam tőle. 1986-ban legalább tíz esetben utaztam el sportolókkal szerelőként, csak éppen alkatrészt nem vihettem. Nem tagadom, az is zavart, hogy tavaly például egyetlen nyugati útra sem utazhattam, mert rendszerint betelt a létszám. — Miben látja az alapvető problémát? — A sportágunkban egy húron kell pendülnie, versenyzőnek, edzőnek és szerelőnek. A jó motor nélkülözhetetlen, a felelősség tehát azonos arányban oszlik meg. Ha ez az egyensúly felborul, akkor a szekér már nem tart jó irányba, lehetetlenné válik a kormányzása. Megítélésem szerint Tóth Endre olyan mértékben igényelt beleszólást szakmai kérdésekbe, vezetői tevékenységi körbe tartozó feladatok megoldásába, amely zavarta a zökkenőmentes munkát. Rám senki nem mondhatja, hogy összeférhetetlen a természetem, de gyakran kerültem haza feldúlva, ingerülten, s nem a legszerencsésebb, ha az ember családi körben vezeti le a feszültséget. — Mivel foglalkozik most? — Visszakértem magamat korábbi munkahelyemre, a Borsod Volánnál dolgozok üzemanyagkút-szerelőként. Nyugodtabbak a napjaim, kiegyensúlyozottabbnak érzem az életemet, elfoglaltságom nyolc órára korlátozódik. Kővári Kázmért aligha szükséges bemutatni. Egy évtizeden keresztül őrködött a miskolci salakmotoros szakosztály fölött, „bábáskodását” számtalan bajnoki elsőség, nagyszerű nemzetközi siker fémjelezte. Néhány esztendeje a BEVSC ügyvezető elnöki tisztjét látja el, feladatai megnövekedtek, már egy „nagy család” ügyes-bajos gondjaival kell foglalkoznia. Szőke lemondása váratlanul érte. — Jancsit senki nem mozdította el a helyéről — jegyzi meg beszélgetésünk elején. — Kérését méltányolták a klub irányítói. Társadalmi elnökünk vezetési stílusából adódik, hogy senkire nem erőszakol olyan munkát, amelyet tessék-lássék módra, kelletlenül végezne. Szőke félreállt, követséget nem menesztettünk utána, megpróbáltuk megkeresni az utódát. — Sikerült? — Salakosaink új edzője Szakos István lett. Régebben motorozott, nemzetközi bíró, segédedzői minősítéssel rendelkezik. Személyével kapcsolatban máris hallani felvetéseket, ezekre hadd reagáljak csak annyival: nem minden esetben a legkiválóbb sportolókból lesznek a legjobb edzők. S még valamit: az lenne az igazi, ha versenyzőink saját maguk tudnák megcsinálni a motorjukat, mert ebben az esetben aligha merülne fel ilyen gond. Duró László, a BEVSC szakosztályvezetője egyáltalán nem repes az örömtől, amikor értesül, mire vagyok kíváncsi. — Csak annyit mondhatok, hogy Szőke Jancsi szerelői munkát is végzett a tanulómotorokon, így egyfajta munkakapcsolata volt Tóth Endrével, és olykor bizony előfordultak nézeteltérések, afférok. Szőke elsősorban az anyag-, alkatrészellátottságot sérelmezte, kevésnek találta, ami a rendelkezésre állt. Gondolni sem mertem, hogy ilyen következménnyel jár majd a súrlódás. A népkerti műhelyből zörej hallatszik. Tóth Endre és Koszorán Bertalan dolgoznak. Amíg sorolom Szőke távozásának indokait, a szerelő figyelmesen hallgat és később is higgadtan formálja a mondatokat. — Tény, hogy nem volt felhőtlen a kapcsolatunk — kezdi. — Tudja, ha az ember huzamosabb időt dolgozik egy helyen, sokat lát, tapasztal és bizonyos esetekben hangot ad véleményének. Én nem szeretem az üvöltözést, a trágár beszédet, s ezt soha nem titkoltam. Amikor mindezt szóvá tettem, Szőke megsértődött. Végül már nem is beszéltünk. Ami a konkrét vádjait illeti: a pályán csak az edzés előtt próbálhatjuk ki a motort, közben nincs rá mód, tehát alaptalanul állítja, hogy helyette vezettem edzést. Ha valamelyik versenyre alkatrész nélkül utazott el, akkor erről kizárólag ő maga tehet. Az alkatrészeket ugyanis nem én adom ki, azokat igényelni kell, és a szakosztályvezető utalványozza a központi raktárból. Miért lettek volna kedvenceim? Nekem az a dolgom, hogy megcsináljam a motorokat. A sportolók közül senki nem állíthatja, hogy bármikor elhessegettem. Ha szóltak, igyekeztem segíteni, vannak azonban versenyzők, akik egy év alatt egyszer kerestek meg, de akkor sem tudták megmondani, mi a motor baja. Furcsa módon mindig a leszálló ágban levő emberek hivatkoznak motorproblémákra. Akad nálunk olyan sportoló, aki nyolc éve húzza a gázt, de még soha nem nyert egyetlen versenyt sem. Mindig a motorja volt rossz?... Nem Szőke munkájának bírálata mondatja velem, de tény, hogy az utóbbi két évben hozzánk került, levizsgázott fiatalok nyolcvan százaléka eltávozott tőlünk, felhagyott a sportolással. Az idegenbeli eseményekre sem utaztam szívesen, mert a többi szakosztállyal igen elrontotta a korábbi egészséges kapcsolatot. Pedig Debrecenben, Szolnokon, Gyulán, Nyíregyházán, Szegeden nem önmagát képviselte, hanem egy szakosztályt, egy klubot, ha úgy tetszik, egy várost. Mifelénk egyébként az utóbbi években a szerelőkkel visszatérően gond támadt. Nem volt jó Bernáth, nem felelt meg Váradi, úgy látszik, most én vagyok a soros. Amikor egymást követték a sikerek, mindenki fürdőtt a fényben. Pillanatnyilag nem rózsás a helyzet, s alighanem könnyebb másban keresni a hibát, mint egy alapos önvizsgálatot tartani. Nem haragszok Szőkére, megbénítottnak sem érzem magamat, de valahol belül azért töprengésre késztet a dolog, ami az érintettek véleménye. Valójában nem történt semmi különös, mindössze egy szakvezető vette a kalapját. Az egykori kitűnő motoros edzőként nem tudta megváltani a világot, igaz, ez más pálya, mint amelyen korábbi sikereit elérte, összetettebb a feladat, jóval keményebb a képzeletbeli kispad, s bizonyára nem egészen a véletlen műve, hogy saját akaratából a félreállás mellett döntött. Sokan nem értik, miért megy mostanság „másképpen” a Jawa motor a miskolciak alatt, mint annak idején. Nos, a gépekhez ember (is) szükségeltetik, csak magasan kvalifikált sportoló képes úrrá lenni a lóerőkön. A szakosztály háza táján kevésbé sikeres évek járnak, de ez a sport törvényszerű velejárója. Ha majd újra teljes lesz az egyetértés a Népkert fái alatt, aligha adódik alkalom a negatív fejezetek szaporítására. Talán ez a legnagyobb tanulsága Szőke János elhatározásának. Doros László E ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Silövő OB fház aranyérmes Golyatetőn megkezdődött az országos sílövőbajnokság. A nyitányon jól helytálltak a Honvéd Papp József SE sportolói, igaz, a felnőttektől valamivel többet vártunk. Az ifjúsági fiúk mezőnyében 15 kilométeren Bráz Zoltán szerezte meg az elsőséget (edző: Szöllősi István és Bokros Grófifi 53:54 perces idővel, 5 kilaperccel. A férfi felnőtteknél 20 kilométeren Lidi az ötödik, Szöllősi pedig a hatodik helyen végzett. Csapatban a H. Papp J. SE ezüstérmes lett. A juniorok 15 kilométeren viaskodtak, a miskolci Páli a harmadik helyet szerezte meg, csapatban a H. Papp J. SE gárdája a második helyen végzett. A női felnőtteknél Kalo negyedik lett 10 kilométeren. Bráz Zoltán A legfontosabb: a kutatások közkinccsé tétele A közelmúltban tudományos ülést tartott a Miskolci Akadémiai Bizottság sport- és mozgásbiológiai munkabizottsága. A Frenkl és Szilágyi professzorok által tartott előadásokat nagy érdeklődéssel hallgatták a jelenlévők. Vitathatatlan: növekszik a sporttudományok szerepe; szükség van a kutatásokra és a felfedezett, vagy a hosszú évek fáradságos munkájával „előállított” eredmények minél előbbi gyakorlati alkalmazására. A MAB sporttémájú tevékenységéről a közvélemény tulajdonképpen semmit nem tud. Ez a tény késztetett arra, hogy felkeressem dr. Csótai Józsefet, a munkabizottság titkárát. —• Mikor alakult meg a „testület”? — öt esztendővel ezelőtt. Nyugodtan mondhatom: az élet és a jól felfogott érdek motiválta az elhatározást. Még annyit, hogy a MAB-ot a Magyar Tudományos Akadémia hozta létre és a bizottság regionális feladatokat is ellát. — Kérem, mutassa be szervezetüket! — A munkabizottság elnöke dr. Kassay László főorvos. Jómagam — mint testnevelő tanár — töltöm be a titkári funkciót. Novemberben alakultunk újjá és mindjárt számos tervvel, elképzeléssel „kopogtattunk”. Van közöttünk orvos, pszichológus, pedagógus. Tavaly — egymás között — arról is beszéltünk, hogy eddig nem tudtuk magunkat kellőképpen „eladni”. Ezen azt értem, hogy munkánkat nem propagáltuk, szinte elfeledkeztünk a tájékoztatásról. Éves munkatervünk van, a témaköröket felosztottuk. Foglalkozunk a rehabilitációval, az ellenőrzéssel, a megelőzéssel, az úgynevezett szakmai rásegítéssel, az edzéselméleti pedagógiával. — Nézzünk egy konkrét példát! — Előbb tisztázzunk egy lényeges dolgot. Van-e a testneveléssel és sporttal foglalkozó tudományos probléma? A felelet egyértelmű igen! Ahhoz, hogy egy testnevelő tanár magas színvonalon tudja megtartani óráit, elméletileg szakmailag és gyakorlatilag tökéletesen felkészültnek kell lennie. Igen ám, de ez csak úgy képzelhető el, ha előzőleg az illetékes területen dolgozók tudományos kutatásokkal, hosszú évek megfigyeléseivel, gyűjtőmunkájával például szakirodalmat „teremtenek”, melyből aztán lehet tanulni. Itt szeretném megjegyezni, hogy a testnevelő tanárokkal kapcsolatban „gondjaink” vannak. Közülük csak kevesen vállalkoznak a tudományos munkára, többségükből hiányzik az ilyen irányú érdeklődés. Talán azért, mert a befektetett időt és fáradságot — az eredményhez, esetleg elismeréshez viszonyítva — sokallják. — Milyen az információáramlás a MAB-on belül? Hogyan jutnak el a tagjaik által végzett kutatások a „fogyasztókhoz"? — Mivel a témaválasztást egymás között csináljuk, így értelemszerűen a már elvégzett feladatot is magunk között vitatjuk meg először. Aztán szélesítjük a kört egy tudományos ülés összehívásával, melyre természetesen azokat invitáljuk, akiket az adott dolog elsősorban érint. A következő lépcsőt — a MAB regionális szerepének megfelelően — mondjuk egy egri előadássorozat jelentheti. Nagyon fontos, hogy a kutatásokat, megfigyeléseket, felméréseket publikálni kell, nehogy veszendőbe menjenek. A mi feladatunk tehát tulajdonképpen az ismeretterjesztés is, no persze nem a TIT szintjén. — A MAB által kiírt pályázatokon a sport- és mozgásbiológiai munkabizottság tagjai közül célba ért-e már valaki? — Örömmel mondhatom: igen! Dr. Peja Márta, a Gyermekegészségügyi Központ osztályvezető főorvosa a gyógytestnevelés és a rehabilitáció témakörében pályázatot nyert. Óriási mennyiségű hasznosítható adat birtokában van, s az elkövetkezendőkben szervezünk egy tudományos ülést, hogy a köztudatba is átültessük a lényeget, s mindenki számára elérhetővé tegyük. Mert a legfontosabb a kutatások közkinccsé tétele! — A decemberi ülésüket követően „néhányan” kifogásolták, hogy nem kaptak meghívót. — A MAB nagytermében tömegeket nem tudtunk elhelyezni, a meghívók is sorszámozottak voltak, s csak annyit postáztunk, amennyi hely akadt. — Elmondaná az előadások lényegét? — Szilágyi professzor az űrkutatásban alkalmazott élvonalbeli módszerekkel drámaian támasztotta alá a mozgásszegény életmód következményeit. Az izomsorvadást, a csontritkulást, a mozgatórendszer károsulását „ecsetelte”. Valamennyiünk számára világossá vált, hogy mit kozkáztatunk. Vállaltuk az elhangzottak továbbítását! Frenkl professzor az általános, közép- és felsőfokú iskolák kapcsolatát elemezte. Kifejtette: felülről lefelé „mutogatnak”, lentről pedig felfelé. Mire a diák az egyetemekre, főiskolákra kerül, a tanulásra hivatkozva gyakorlatilag már semmilyen mozgást nem végez. Társadalmi és egyéni szinten sem közömbös, hogy a végzett értelmiség — a jövő letéteményesei — milyen állapotban vannak! Meg kell szüntetni az egymásra mutogatást, s az iskolatípusokban kiemelt feladatként kell kezelni a testkultúra ügyét. Befejezésül leszögezte: a MAB sport- és mozgásbiológiai munkabizottságában sem csalhatatlanok dolgoznak, ezért az érdeklődőknek teret, a kíváncsiskodóknak pedig lehetőséget adnak a tevékenységükbe való bepillantásra. Kolodzey Tamás Csak röviden... JÁTÉKVEZETŐI TANFOLYAMOT indít a Leninvárosi Labdarúgó Szövetség játékvezetői bizottsága. Az érdeklődők február 15-ig jelentkezhetnek. A tanfolyammal kapcsolatos bővebb felvilágosítást hétfői napokon 15 órától adnak a Leninváros Városi Tanács művelődési, egészségügyi és sportosztályán. Sí: Jól szerepeltek a Honvéd Papp József SE serdülő alpesi síelői az országos bajnokságon. Óriás műlesiklásban a serdülő II. korcsoportban Deák Endre a második helyet szerezte meg. A csapatbajnoki aranyat ebben a számban a Deák—Kelen—Szala összeállítású együttes nyerte. MEGVÁLTOZTAK a DVTK központi telefonszámai. A jövőben a klubot az 52-496, az 52-388 és az 52- 585-ös számokon hívhatják az érdeklődők. Fernen A február 8-i, Ciprus—Magyarország labdarúgó EB- selejtező mérkőzésről a ciprusi televízió nem ad helyszíni közvetítést. A Magyar Televízió forgatócsoportja azonban ott lesz az eseményen, s kedden, február 10- én, 21.25 perces kezdettel a második műsorban egyórás összefoglalót sugároz a találkozóról.