Észak-Magyarország, 1987. január (43. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-31 / 26. szám

1987. január 31., szombat III. Cement Kupa Az idén harmadik alka­lommal került megrendezés­re az asztalitenisz Cement Kupa. Az eseményre a Mis­kolc városi bajnokságban szereplő együttesekből hív­ták meg a résztvevőket a szervezők. Az ÉPFU és a HCM szakszervezeti bizott­ságainak támogatásával le­bonyolított rendezvényen ti­zenketten álltak asztalhoz a hejőcsabai 45-ös Számú Ál­talános Iskola tornatermé­ben. A végeredmény: 1. Kele­men István (Gyógyszertári Központ), 2. Doros L. (Saj­tó SK), 3. Szilágyi Cs. és Barati (mindkettő HCM), 5. Feledy (Sajtó SK) és Matika (HCM). Miért vette a kalapját y­i­­ Szőke János? Egy edzőváltozás hátteréről z edzőváltozások általában indulatok és érzelmek zsilipét húzzák fel, az érdekelt felek sebeket adnak és kapnak, a szakítások a legritkább esetben történnek „zajtalanul”. Az alábbi esetnek jócskán akad tanulsága. Olyan tapasztalatok is leszűrhetők belőle, amelyek túlnőnek egy szakosztály, esetleg klub keretein.­­ A levélben az állt, hogy a jövőben nem kíván edző­ként tevékenykedni a szak­osztályban. Elhatározásában elsődlegesen személyi okok motiválták. A lemondást tartalmazó levelet október végén fogalmazta, de csak november közepén juttatta el az illetékeseknek. A sportágban húsz eszten­dőt töltött el, az aktív ver­senyzést 1982-ben hagyta abba, s az utóbbi két év­ben ő irányította a Borso­di Építők Volán salakmoto­ros szakosztályában folyó szakmai munkát. Tavaly ok­tóberben érezte úgy, hogy elég, nincs tovább, betelt a pohár.­­ Szőke János csendesen el­köszönt. — Nem így képzeltem el a befejezést — mondja. — Edzőként volt részem siker­ben, akadtak jó pillanatok, de kevésbé szerencsések is. A végére ez utóbbiak kerül­tek túlsúlyba, olyan helyzet alakult ki, amelyből nem láttam kiutat. Szerelőnk, Tóth Endre nem mindig és nem mindenben állt a ren­delkezésünkre. Akadt néhány kiválasztott sportolója, a töb­­­biekre azonban jóval keve­sebb gondot fordított. Szin­te semmiféle segítséget nem kaptam tőle. 1986-ban leg­alább tíz esetben utaztam el sportolókkal szerelőként, csak éppen alkatrészt nem vihettem. Nem tagadom, az is zavart, hogy tavaly pél­dául egyetlen nyugati útra sem utazhattam, mert rend­szerint betelt a létszám. — Miben látja az alapve­tő problémát? — A sportágunkban egy húron kell pendülnie, ver­senyzőnek, edzőnek és sze­relőnek. A jó motor nélkü­lözhetetlen, a felelősség te­hát azonos­­ arányban oszlik meg. Ha ez az egyensúly felborul, akkor a szekér már nem tart jó irányba, lehetet­lenné válik a kormányzása. Megítélésem szerint Tóth Endre olyan mértékben igé­nyelt beleszólást szakmai kérdésekbe, vezetői tevékeny­ségi körbe tartozó feladatok megoldásába, amely zavarta a zökkenőmentes munkát. Rám senki nem mondhatja, hogy összeférhetetlen a ter­mészetem, de gyakran ke­rültem haza feldúlva, inge­rülten, s nem a legszeren­csésebb, ha az ember csalá­di körben vezeti le a fe­szültséget. — Mivel foglalkozik most? — Visszakértem magamat korábbi munkahelyemre, a Borsod Volánnál dolgozok üzemanyagkút-szer­előként. Nyugodtabbak a napjaim, ki­egyensúlyozottabbnak érzem az életemet, elfoglaltságom nyolc órára korlátozódik. Kővári Kázmért aligha szükséges bemutatni. Egy évtizeden keresztül őrködött a miskolci salakmotoros szakosztály fölött, „bábásko­dását” számtalan bajnoki elsőség, nagyszerű nemzet­közi siker fémjelezte. Né­hány esztendeje a BEVSC ügyvezető elnöki tisztjét lát­ja el, feladatai megnöveked­tek, már egy „nagy család” ügyes-bajos gondjaival kell foglalkoznia. Szőke lemon­dása váratlanul érte. — Jancsit senki nem mozdította el a helyéről — jegyzi meg beszélgetésünk elején. — Kérését méltá­nyolták a klub irányítói. Társadalmi elnökünk vezeté­si stílusából adódik, hogy senkire nem erőszakol olyan munkát, amelyet tessék-lás­­sék módra, kelletlenül vé­gezne. Szőke félreállt, kö­vetséget nem menesztettünk utána, megpróbáltuk megke­resni az utódát. — Sikerült? — Salakosaink új edzője Szakos István lett. Régebben motorozott, nemzetközi bíró, segédedzői minősítéssel ren­delkezik. Személyével kap­csolatban máris hallani fel­vetéseket, ezekre hadd rea­gáljak csak annyival: nem minden esetben a legkivá­lóbb sportolókból lesznek a legjobb edzők. S még vala­­mit: az lenne az igazi, ha versenyzőink saját maguk tudnák megcsinálni a mo­torjukat, mert ebben az esetben aligha merülne fel ilyen gond. Duró László, a BEVSC szakosztályvezetője egyálta­lán nem repes az örömtől, amikor értesül, mire vagyok kíváncsi. — Csak annyit mondha­tok, hogy Szőke Jancsi sze­relői munkát is végzett a tanulómotorokon, így egy­fajta munkakapcsolata volt Tóth Endrével, és olykor bi­zony előfordultak nézetelté­rések, afférok. Szőke első­sorban az anyag-, alkatrész­ellátottságot sérelmezte, ke­vésnek találta, ami a ren­delkezésre állt. Gondolni sem mertem, hogy ilyen kö­vetkezménnyel jár majd a súrlódás. A népkerti műhelyből zö­rej hallatszik. Tóth Endre és Koszorán Bertalan dol­goznak. Amíg sorolom Szőke távozásának indokait, a sze­relő figyelmesen hallgat és később is higgadtan formál­ja a mondatokat. — Tény, hogy nem volt felhőtlen a kapcsolatunk — kezdi. — Tudja, ha az em­ber huzamosabb időt dolgo­zik egy helyen, sokat lát, tapasztal és bizonyos ese­tekben hangot ad vélemé­nyének. Én nem szeretem az üvöltözést, a trágár be­szédet, s ezt soha nem tit­koltam. Amikor mindezt szóvá tettem, Szőke megsér­tődött. Végül már nem is beszéltünk. Ami a konkrét vádjait illeti: a pályán csak az edzés előtt próbálhatjuk ki a motort, közben nincs rá mód, tehát alaptalanul állítja, hogy helyette vezet­tem edzést. Ha valamelyik versenyre alkatrész nélkül utazott el, akkor erről kizá­rólag ő maga tehet. Az al­katrészeket ugyanis nem én adom ki, azokat igényel­ni kell, és a szakosztályve­zető utalványozza a közpon­ti raktárból. Miért lettek volna kedvenceim? Nekem az a dolgom, hogy megcsi­náljam a motorokat. A sportolók közül senki nem állíthatja, hogy bármikor el­hessegettem. Ha szóltak, igyekeztem segíteni,­­ vannak azonban versenyzők, akik egy év alatt egyszer keres­tek meg, de akkor sem tud­ták megmondani, mi a mo­tor baja. Furcsa módon min­dig a leszálló ágban levő emberek hivatkoznak mo­torproblémákra. Akad ná­lunk olyan sportoló, aki nyolc éve húzza a gázt, de még soha nem nyert egyet­len versenyt sem. Mindig a motorja volt rossz?... Nem Szőke munkájának bírálata mondatja velem, de tény, hogy az utóbbi két évben hozzánk került, levizsgázott fiatalok nyolcvan százaléka eltávozott tőlünk, felhagyott a sportolással. Az idegenbeli eseményekre sem utaztam szívesen, mert a többi szak­osztállyal igen elrontotta a korábbi egészséges kapcso­latot. Pedig Debrecenben, Szolnokon, Gyulán, Nyíregy­házán, Szegeden nem ön­magát képviselte, hanem egy szakosztályt, egy klubot, ha úgy tetszik, egy várost. Mifelénk egyébként az utób­bi években a szerelőkkel visszatérően gond támadt. Nem volt jó Bernáth, nem felelt meg Váradi, úgy lát­szik, most én vagyok a so­ros. Amikor egymást követ­ték a sikerek, mindenki für­dőtt a fényben. Pillanatnyi­lag nem rózsás a helyzet, s alighanem könnyebb másban keresni a hibát, mint egy alapos önvizsgálatot tartani. Nem haragszok Szőkére, megbénítottnak sem érzem magamat, de valahol belül azért töprengésre késztet a dolog, am­i az érintettek vé­leménye. Valójában nem történt semmi különös, mindössze egy szakvezető vette a kalapját. Az egykori kitűnő motoros edzőként nem tudta megvál­tani a világot, igaz, ez más pálya, mint amelyen koráb­bi sikereit elérte, összetet­tebb a feladat, jóval kemé­nyebb a képzeletbeli kispad, s bizonyára nem egészen a véletlen műve, hogy saját akaratából a félreállás mel­lett döntött. Sokan nem értik, miért megy mostanság „máskép­pen” a Jawa motor a mis­kolciak alatt, mint annak idején­. Nos, a­­ gépekh­ez ember (is) szükségeltetik, csak magasan kvalifikált sportoló képes úrrá lenni a lóerőkön. A szakosztály há­za táján kevésbé sikeres évek járnak, de ez a sport törvényszerű velejárója. Ha majd újra teljes lesz az egyetértés a Népkert fái alatt, aligha adódik a­lkalom a negatív fejezetek szaporí­tására. Talán ez a legnagyobb ta­nulsága Szőke János elhatá­rozásának. Doros László E ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Silövő OB fh­áz aranyérmes Golyatetőn megkezdődött az országos sílövőbajnokság. A nyitányon jól helytáll­tak a Honvéd Papp József SE sportolói, igaz, a felnőttektől valamivel többet vár­tunk. Az ifjúsági fiúk mezőnyében 15 kilo­méteren Bráz Zoltán szerezte meg az el­sőséget (edző: Szöllősi István és Bokros Grófifi 53:54 perces idővel, 5 kilaperc­­cel. A férfi felnőtteknél 20 kilométeren Lidi az ötödik, Szöllősi pedig a hatodik helyen végzett. Csapatban a H. Papp J. SE ezüst­érmes lett. A juniorok 15 kilométeren vi­askodtak, a miskolci Páli a harmadik he­lyet szerezte meg, csapatban a H. Papp J. SE gárdája a második helyen végzett. A női felnőtteknél Kalo negyedik lett 10 kilométeren. Bráz Zoltán A legfontosabb: a kutatások közkinccsé tétele A közelmúltban tudomá­nyos ülést tartott a Miskol­ci Akadémiai Bizottság sport- és mozgásbiológiai munka­­bizottsága. A Frenkl és Szi­lágyi professzorok által tar­tott előadásokat nagy érdek­lődéssel hallgatták a jelen­lévők. Vitathatatlan: növek­szik a sporttudományok sze­repe; szükség van a kutatá­sokra és a felfedezett, vagy a hosszú évek fáradságos munkájával „előállított” eredmények minél előbbi gyakorlati alkalmazására. A MAB sporttémájú tevékeny­ségéről a közvélemény tu­lajdonképpen semmit nem tud. Ez a tény késztetett ar­ra, hogy felkeressem dr. Csótai Józsefet, a munkabi­zottság titkárát. —• Mikor alakult meg a „testület”? — öt esztendővel ezelőtt. Nyugodtan mondhatom: az élet és a jól felfogott érdek motiválta az elhatározást. Még annyit, hogy a MAB-ot a Magyar Tudományos Aka­démia hozta létre és a bi­zottság regionális feladato­kat is ellát. — Kérem, mutassa be szer­vezetüket! — A munkabizottság el­nöke dr. Kassay László fő­orvos. Jómagam — mint test­nevelő tanár — töltöm be a titkári funkciót. November­ben alakultunk újjá és mindjárt számos tervvel, el­képzeléssel „kopogtattunk”. Van közöttünk orvos, pszi­chológus, pedagógus. Tavaly — egymás között — arról is beszéltünk, hogy eddig nem tudtuk magunkat kellőkép­pen „eladni”. Ezen azt ér­tem, hogy munkánkat nem propagáltuk, szinte elfeled­keztünk a tájékoztatásról. Éves munkatervünk van, a témaköröket felosztottuk. Foglalkozunk a rehabilitá­cióval, az ellenőrzéssel, a megelőzéssel, az úgyneve­zett szakmai rásegítéssel, az edzéselméleti pedagógiával. — Nézzünk egy konkrét példát! — Előbb tisztázzunk egy lényeges dolgot. Van-e a testneveléssel és sporttal foglalkozó tudományos prob­léma? A felelet egyértelmű igen! Ahhoz, hogy egy test­nevelő tanár magas színvo­nalon tudja megtartani óráit, elméletileg­ szakmailag és gyakorlatilag tökéletesen fel­készültnek kell lennie. Igen ám, de ez csak úgy képzel­hető el, ha előzőleg az ille­tékes területen dolgozók tu­dományos kutatásokkal, hosszú évek megfigyelései­vel, gyűjtőmunkájával pél­dául szakirodalmat „terem­tenek”, melyből aztán lehet tanulni. Itt szeretném meg­jegyezni, hogy a testnevelő tanárokkal kapcsolatban „gondjaink” vannak. Közü­lük csak kevesen vállalkoz­nak a tudományos munkára, többségükből hiányzik az ilyen irányú érdeklődés. Ta­lán azért, mert a befekte­tett időt és fáradságot — az eredményhez, esetleg elisme­réshez viszonyítva — sokall­ják. — Milyen az információ­­áramlás a MAB-on belül? Hogyan jutnak el a tagjaik által végzett kutatások a „fogyasztókhoz"? — Mivel a témaválasztást egymás között csináljuk, így értelemszerűen a már elvég­zett feladatot is magunk kö­zött vitatjuk meg először. Aztán szélesítjük a kört egy tudományos ülés összehívá­sával, melyre természetesen azokat invitáljuk, akiket az adott dolog elsősorban érint. A következő lépcsőt — a MAB regionális szerepének megfelelően — mondjuk egy egri előadássorozat jelenthe­ti. Nagyon fontos, hogy a kutatásokat, megfigyeléseket, felméréseket publikálni kell, nehogy veszendőbe menje­nek. A mi feladatunk tehát tulajdonképpen az ismeret­­terjesztés is, no persze nem a TIT szintjén. — A MAB által kiírt pá­lyázatokon a sport- és moz­gásbiológiai munkabizottság tagjai közül célba ért-e már valaki? — Örömmel mondhatom: igen! Dr. Peja Márta, a Gyermekegészségügyi Köz­pont osztályvezető főorvosa a gyógytestnevelés és a re­habilitáció téma­körében pá­lyázatot nyert. Óriási men­­­nyiségű hasznosítható adat birtokában van, s az elkö­vetkezendőkben szervezünk egy tudományos ülést, hogy a köztudatba is átültessük a lényeget, s mindenki számá­ra elérhetővé tegyük. Mert a legfontosabb a kutatások közkinccsé tétele! — A decemberi ülésüket követően „néhányan” kifogá­solták, hogy nem kaptak meghívót. — A MAB nagytermében tömegeket nem tudtunk el­helyezni, a meghívók is sor­számozottak voltak, s csak annyit postáztunk, amennyi hely akadt. — Elmondaná az előadások lényegét? — Szilágyi professzor az űrkutatásban alkalmazott él­vonalbeli módszerekkel drá­maian támasztotta alá a m­­ozgásszegény életmód kö­vetkezményeit. Az izomsor­vadást, a csontritkulást, a mozgatórendszer károsulását „ecsetelte”. Valamennyiünk számára világossá vált, hogy mit kozkáztatunk. Vállaltuk az elhangzottak továbbítását! Frenkl professzor az általá­nos, közép- és felsőfokú is­kolák kapcsolatát elemezte. Kifejtette: felülről lefelé „mutogatnak”, lentről pedig felfelé. Mire a diák az egye­temekre, főiskolákra kerül, a tanulásra hivatkozva gyakor­latilag már semmilyen moz­gást nem végez. Társadalmi és egyéni szinten sem kö­zömbös, hogy a végzett ér­telmiség — a jövő letétemé­nyesei — milyen állapotban vannak! Meg kell szüntetni az egymásra mutogatást, s az iskolatípusokban kiemelt feladatként kell kezelni a testkultúra ügyét. Befejezésül leszögezte: a MAB sport- és mozgásbioló­giai munkabizottságában sem csalhatatlanok dolgoznak, ezért az érdeklődőknek teret, a kíváncsiskodóknak pedig lehetőséget adnak a tevé­kenységükbe való bepillan­tásra. Kolodzey Tamás Csak röviden... JÁTÉKVEZETŐI TANFO­LYAMOT indít a Leninvá­­rosi Labdarúgó Szövetség já­tékvezetői bizottsága. Az ér­deklődők február 15-ig je­lentkezhetnek. A tanfolyam­mal kapcsolatos bővebb fel­világosítást hétfői napokon 15 órától adnak a Leninvá­­ros Városi Tanács művelő­dési, egészségügyi és sport­osztályán. Sí: Jól szerepeltek a Hon­véd Papp József SE serdü­lő alpesi síelői az országos bajnokságon. Óriás műlesik­lásban a serdülő II. korcso­portban Deák Endre a má­sodik helyet szerezte meg. A csapatbajnoki aranyat eb­ben a számban a Deák—Ke­len—Szala összeállítású együttes nyerte. MEGVÁLTOZTAK a DVTK központi­ telefonszá­mai. A jövőben a klubot az 52-496, az 52-388 és az 52- 585-ös számokon hívhatják az érdeklődők. Fernen A február 8-i, Ciprus—Ma­gyarország labdarúgó EB- selejtező mérkőzésről a cip­rusi televízió nem ad hely­színi közvetítést. A Magyar Televízió forgatócsoportja azonban ott lesz az esemé­nyen, s kedden, február 10- én, 21.25 perces kezdettel a második műsorban egyórás összefoglalót sugároz a ta­lálkozóról.

Next