Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)
1987-07-20 / 169. szám
1987. július 18., szombat Csak röviden... ATLÉTIKA. A Bp. Honvéd Tüzér utcai pályáján került megrendezésre a serdülő atléták országos összetett atlétikai bajnokságára. A DVTK fiataljai jól helytálltak, az 1973-as születésű leánycsapat (Hubicska, Lengyel, Dobai, Takács) első teli korcsoportjában. Az 1974-es fiúk (Asztalos, Takács, Tóth, Katika) a harmadik helyet szerezték meg. Egyéniben a fiúknál Deményi, a lányoknál Lengyel egyaránt a 6. helyet szerezték meg. LABDARÚGÁS. Hétfőn Mádon 17 órai kezdettel a Mádi Bányász területi csapatával edzőmérkőzést játszik a Tokaj-Certa Kupára készülő magyar ifjúsági válogatott, melynek technikai vezetője — a torna ideje alatt — Simon Gábor, a Sátoraljaújhelyi TK ügyvezető elnöke. Miért mellőzöttek Valamikor februármárciusban összefutottam Fodor Sándorral, a Miskolc Városi Labdarúgó Szövetség játékvezetői bizottságának elnökével. Elbeszélgettünk — panaszkodott. Sehogyan sem értette, hogy a megyei szövetség miért helyezte a partvonalon kívülre a miskolci futballbírókat? A vita 1986 decemberében kezdődött. A megyei szövetség levelet küldött és tudatta: a borsodi II. osztályú és az egyik serdülőcsoport mérkőzésein nem tart igényt a városi füttyösök közreműködésére. A miskolciak persze nem nyugodtak bele a „megváltoztathatatlanba”, válaszlevelet küldtek, aztán a válaszra is viszontválaszoltak. És ez így ment egy darabig. A Miskolc Városi Tanács V. B. ifjúsági és sportosztályán alaposan felkészültek a beszélgetésre. Kupecz László osztályvezető és Balogh Péter, a labdarúgó-szövetség elnöke egy dossziét tett elém. Benne iratok, feljegyzések, statisztikák lapultak. Az egész lehetett vagy ötven oldal. Kértek, hogy a tisztánlátás érdekében nézzem át valamennyit. A megyei és városi sportosztály, illetve a két labdarúgó-szövetség közti átiratokból kimásoltam a lényeget, így hangzott: „A városi szövetség játékvezetői bizottságában olyan személyek dolgoznak, akik a megyei szövetség korábbi munkájának rendjét veszélyeztették. A megye nem kíván olyan kollektívákkal együttműködni, amelyek bizonyították alkalmatlanságukat. Döntésünket a sportszakmai szempontok figyelembevételével hoztuk meg.” — Mi ezzel természetesen nem értettünk egyet, indoklást kértünk — mondta Balogh Péter. •— Sem szóban, sem pedig írásban nem közölték, hogy mit vétettek a miskolci bírók! Gyengén bíráskodtak, esetleg fegyelmi vétségeket követtek el? Ezekre máig nem derült fény. — Szövetségünkben és annak játékvezetői bizottságában igen komoly munka folyik — vette át a szót Kupecz László. — Többek között gondot fordítanak a képzésre, továbbképzésre, évenként „termelik” a bírókat. Ha tehát a döntés érvényben marad, nem kaphatnak egy bizonyos idő után nagyobb feladatokat, nincs előttük fejlődési, kifutási lehetőség! Ebben az esetben pedig felül kell vizsgálnunk jelenlegi stratégiájukat. Hogy szavaiknak nagyobb nyomatékot adjanak, beszédes számokat hívtak segítségül. A keretekben jelenleg többségben vannak azok, akik egykor a „jogelődnél”, a miskolci járásnál kezdték. A négy NB-s közül hármat, az öt területi bíró közül pedig ötöt tartanak „saját termésnek". A 25 fős megyei I. osztályú keretben 14, a 19 fős megyei II. osztályú „különítményben” pedig 9 a volt járásiak száma. — Ebből következik, hogy rosszul jártunk mi is, meg a megyei szövetség is! — folytatta tovább Balogh Péter. — Síposaink előtt elvágták a fejlődés lehetőségét, a jelentkezőknek nem mondhatjuk: nézzétek csak, hová juthattok! Vesztes a borsodi testület is, éspedig azért, mert a jövőben nem kap tulajdonképpen kész, rátermett embereket, olyanokat, akikre bármikor építhet. Még annyit, hogy ismerem a városokban, körzetekben folyó képzést, így nyugodt szívvel kijelenthetem: nem tudják felvenni velünk a versenyt.. Kupecz László pontokba szedte ellenvetéseit: 2.A döntést nem indokolták meg, 2. A határozat veszélyezteti a két szövetség ■között korábban kialakult jó kapcsolatot, 3. Sérti az egyéni és kollektív érdekeket, 4. Elvágja a „továbbtanulás" lehetőségét, 5. Csak a miskolci játékvezetői testület ellen irányul. Az utóbbi a legizgalmasabb : tulajdonképpen ki, kik ellen hozták? Egyébként úgy érezzük, hogy a pereskedés óta mellőzöttek vagyunk és a feszültség feloldása nem történt meg. A miskolciak meghallgatása után kétségtelenül megfogalmazódott bennem néhány kérdés. Ahhoz azonban, hogy a „veszekedés” mögött húzódó dolgok érthetővé váljanak, le kell írni a Miskolc Városi Labdarúgó Szövetség játékvezetői bizottsága vezérkarának összetételét. Elnök: Fodor Sándor. Főtitkár: Bodnár István. A fegyelmi bizottság vezetője: Kruj Géza. Szövetségi szaktanácsadó: Szkokén Zoltán. Az utóbbi három, pár esztendővel ezelőtt még a megyei szövetség játékvezetői bizottságában dolgozott. Aztán lemondtak ... Ők azok, akik „bizonyították alkalmatlanságukat, a megyei szövetség korábbi munkájának rendjét veszélyeztették." Név szerint nekem egyiküket sem nevezték meg, bár jól tudták: minden „miattuk" történt így. És milyen érdekes: az osztályok és a szövetségekközötti levélváltásokban sem szerepel Bodnár, Kruj és Szkokén neve. Óvatosságból, tapintatból, elővigyázatosságból? A vétlenek (az aktív bírók) tehát — a megyei szövetség szerint — miattuk bűnhődnek. Felkerestem Pesti Györgyöt, a Borsod megyei szövetség elnökét. A téma természetesen ismert volt előtte. — Vitathatatlan: a miskolci bírókra szükség lenne az egészséges versenyszellem fenntartása érdekében, és azt is elismerem: a kialakult helyzet nekünk sem jó. Viszont döntsék el a miskolciak, hogy számukra kik a fontosabbak! Azok, akik „tévútra” viszik az ügyet, vagy a tehetséges bírók? Az előbbiak nálunk alkalmatlanok voltak feladatuk ellátására, lemondtak. A városnál „menedéket” találtak és a háttérből irányítanak. Az egészségtelen rivalizálásnak több megnyilvánulása is akadt. A Bükkszentkereszten megrendezett nyári edzőtáborozásukra a megyei szövetség képviselőjét, nem hívták meg, az országos JB akkori elnökhelyettesét, Sándor Jánost viszont igen. Továbbmegyek : a Porcelán Kupának kétszer is „nekifutottunk”, mert közbeszólt a város; rendeztek egy tornát, hogy rivalizáljanak a Borossy Kupával; meg akarták hívni a Fradit, a Dózsát, a Vasast, az MTK-VM-et, ugyancsak a rivalizálás szellemében. A miskolci városi sportcsarnokban általunk rendezett, vagykezdeményezett események programját nemegyszer át kellett dolgoznunk, mert a már rögzített időpontokon változtattak. Mi sok mindent kitaláltunk, hogy rendezvényeinkkel szórakoztassuk a közönséget, elősegítsük az utánpótlás-nevelést. Miértnem teszi ugyanezt a város? Ami pedig a mellőzöttséget illeti: elnökségünket csak miskolciak alkotják, s amikor elhatároztuk a bővítést, eleve kimondtuk, hogy végre a vidékieket is látni akarjuk. — Nem sajnálják a nőtleneket, a mellőzött bírókat? — De igen! Éppen ezért feloldjuk decemberi merev állásfoglalásunkat. Ha a város átadja tehetségeit, foglalkoztatni fogjuk őket. A küldést viszont mi végezzük el. . Az utolsó „állomás” a megyei tanács vb ifjúsági és sportosztálya. Dr. Szádeczki Zoltán osztályvezető: — A megválaszolatlan kérdések mögött a múlt munkálkodik. Az egész nem más, mint az egyének személyes presztízsharca az önzetlen társadalmi munkások álarcába bújtatva. A labdarúgó-szövetség döntését tiszteletben tartom, saját hatáskörben intézkedtek, persze a miskolci szövetség továbbra is első az egyenlők között. A konfliktusok forrása a két osztály közötti együttműködés zavarában keresendő. Hogyan lehetséges az, hogy akik nálunk nem feleltek meg, „menedéket" találnak a városnál? Miért nem kérdezik meg tőlünk, hogy mi volt az oka lemondásuknak, menesztésüknek? Tipikus, azaz más szövetségekre is érvényes „tételekről” van szó. Korábban, amikor aDayka Gábor utcai „székházban” egy fedél alatt volt a megyei és a városi sporthivatal, illetve sportfelügyelőség, sok minden házon belül megoldódott, mondhatnám úgy is, hogy a vidék — járás, körzet, város — kárára. Az utóbbi nem kapott elegendő lehetőséget, az említett számok ezért csalóka „fényűek”. Végezetül: mind az egyesületek, mind a szakszövetségek öntevékeny alapon dolgoznak. Osztályunknak az a feladata, hogy munkájukat koordinálja, törvényességi szempontból felügyelje, a működéshez szükséges feltételeket biztosítsa. A megyei labdarúgó-szövetségnek saját hatáskörében joga volt eldönteni, hogy — térítés nélkül — kikkel kíván együtt dolgozni ! Eddig a vélemények, lehet velük vitatkozni, egyetérteni. A vitában a döntőbírói szerepre nem vállalkozom, nem is ez volt a célom. Csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a sportélet irányítóinak napról napra az ilyen, és ehhez hasonló „apróságokkal” is meg kell küzdeniük. A várva várt békekötés egy sokszemközti tárgyalás után születhet meg. Kolodzey Tamás ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Reménykedtünk, de legbelül azt súgta egy hang: csak lassan a testtel! Az „oroszlán barlangjában" ugyanis ritkán terem babér az arrafelé tévedő idegennek. Nos, Havannában, a junior ökölvívók 4. világbajnokságán a legtöbben a hazaiak elsöprő menetelésére voksoltak. A kubai ökölvívás erejét fölösleges lenne ezeken a hasábokon részletezni, Stevenson, Horta, Gomezés a többiek megtették ezt a szorítóban. Fellépésüket valóságos aranyeső fémjelezte. Mindezek ismeretében érthető tehát, hogy a fiatalok seregszemléjén meglehetős egyhangúsággal folyt az esélylatolgatás. Ne kerteljünk tovább: a hazaiak „mindössze” hat aranyérmet szereztek. Bármely más országban örömtüzeket gyújtanának ilyen teljesítmény esetén, Kubában azonban többet vártak fiataljaiktól ... Az egyik súlycsoportban még az is előfordult, hogy a döntőbe sem került hazai ökölvívó. Igen, az 57 kilósok mezőnyében a szovjet Ilijaszov ellenfele a magyar, egészen pontosan sajószentpéteri Szűcs László volt. A havannai ezüstérem története a miskolci futballbírók?„Hibát követtem el a döntőben...” — Milyen gondolatokkal utazott a világbajnokságra? — Helyt akartam állni, ki szerettem volna hozni magamból a maximumot. — Úgy is helyt lehet állni, hogy az ember kikap bemutatómérkőzésén, mégsem érheti szemrehányás ... — Ez valóban igaz megállapítás. — De ilyen szerepléssel mégsem lett volna elégedett ... — Pontosan így van. Nem azért készültem hónapokig egy ilyen rangos viadalra, hogy azonnal elköszönjek a küzdelmektől. Titokban megfordult a fejemben, hogy jó lenne dobogós helyen végezni. — Mielőtt az események közepébe vágnánk, kérem, mutatkozzon be, mondjon valamit önmagáról! — Tősgyökeres sajószentpéteri vagyok, hét esztendővel ezelőtt ismerkedtem meg az ökölvívással, jelenleg Nagy Imre az edzőm. Tizennyolc esztendős leszek, az idén végeztem el tanulmányaimat a 103-as Számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben, központi fűtésszerelő szakon. — Mikor hívták meg a válogatottba? — Két évvel ezelőtt figyeltek fel rám, amikor helyezést értem el a serdülő országos bajnokságon. Több versenyen kerültem a fináléba, ez lehetett a mozgatórugó. — Milyen eredménnyel végződött az első nemzetközi megméretkezés? — Egy Lengyelországban lebonyolított viadalon a harmadik helyet szereztem meg. Itthon, Szolnokon, a tavalyi IBV-n nem kerültem dobogóra. — Mikor érezte meg, hogy súlycsoportjában biztos utazó a kubai VB-re? — Valójában nem volt vetélytársam. (Közbevetés: Nagy Imre edző szerint az 57 kilóban nyüzsögnek a keménynél keményebb vetélytársak, bőséges a választék. Egy-egy hazai versenyt megelőzően jósolni sem igen lehet a végső sorrendre. Szűcs László azonban kiemelkedik a babérokra pályázók közül, biztos csapattagnak számított.) — Nyert már országos bajnokságot? — Nem, még nem sikerült. _ — Ne csodálkozzon, hogy hamarabb lett világbajnoki ezüstérmem, mint hazai arany. Eddig valahogy nem jött össze... Ifiben szereztem már ezüstöt, ebben az évben lehetőség adódik az érem fényesítésére. Az ifjúságit mindenképpen megnyerem, s talán a juniorok között is kereshetek valamit. — A világbajnokságot megelőzően mennyi időt töltött edzőtáborban? — Két hetet. Felkészülésem egyértelműen a klubnál történt, ez pedig a Borsodi Bányásznál folyó nívós szakmai munkálkodást dicséri. Súlycsoportjában 13-an léptek szorítóba. Két mérkőzést nyert, s bekerült a döntőbe. Melyik ellenféllel szemben kellett többet kiadnia magából? A panamai srác sokkal keményebb diónak bizonyult, mint a ghanai. Csak érdekességként említem: a pontozóknál az előzőt 5:0-ra, a ghanait pedig 3:2-re győztem le... — Mit tudott finalista ellenfeléről? — Úgy tapasztaltam, hogy támadó stílus jellemzi, a verekedős típusú sportolók közül valónak tűnt a számomra. — Miért maradt alul Ilijaszovval szemben? — Mert elkövettem azt a hibát, hogy helytelen taktikát alkalmaztam. A szovjet fiú várakozó álláspontra helyezkedett, s ezzel kizökkentett a ritmusból. Korábban mást csinált, ellenem kontrázni akart. Az első menetben még nem volt semmi baj, aztán fordult a kocka. Képtelen voltam változtatni, így csak alulmaradhattam. (Közbevetés: Takács Gábor, a Borsodi Bányász ökölvívó szakosztályának vezető edzője úgy véli, hogy 2—3 esztendő kell az érettség megszerzéséhez. A tapasztalatok birtokában aztán Szűcs László a felnőttek között is tekintélyt harcolhat ki magának. Elvként említi: a fiatal úgy dolgozzon, hogy egyetlen pillanatra se tévessze szeme elől a célt, ahová el akar jutni. Ha következetes, kitartó és szorgalmas, ráadásul még tehetséges is — nos, akkor nem lehet kétséges a siker.) — Miért ragadt a kötelek között? — Barátaim hoztak el az első edzésre. Sajószentpéteren szerencsére nem az a divat, hogy az edzők egymásnak engedik a ringben a jelentkezőket, s aztán, aki talpon marad, az másnap is jöhet... Szakszerű magyarázat után megismertettek az alapokkal, megtetszett a sportág, s elhatároztam, hogy én leszek a legjobb az élvonalban. Ezért csinálom. Meg a bizonyítani akarásért. — Bal fülében parányi fülbevaló díszeleg. Miért hordja? — Divat. Manapság sok fiatal visel ilyesmit. — A szorítóba is ezzel lép? — Nem, nem, még edzésen sem használom. Tiltják a szabályok. Doros László Szűcs László Cselgáncs A nemzetközi cselgáncsversenynaptár kiemelkedő téli eseménye a tbiliszi viadal, amelyet ezúttal csütörtöktől vasárnapig bonyolítanak le a grúz fővárosban. Mindenki örül annak, hogy ezt a nagy erőfelmérő eseményt áthelyezték nyárra, hiszen november 19—22. között, Esseraben bonyolítják le a világbajnokságot, és erre keresve sem lehetne jobb versenyt találni a tbiliszinél — mondta Keserű József, a magyar cselgáncsválogatott vezetőedzője. — Kedden hét sportolóval utazunk, és a felső négy súlycsoportban kell választ kapni néhány fontos kérdésre. A Tbiliszibe utazók névsora: 78 kg: Németh, Csonka, Tóth A.; 86 kg: Tóth J.; 95 kg: Tamás A.; nehézsúly: Tolnai, Dubovszky. Ma és holnap Mályi tónap A Miskolc Városi KISZ- bizottság ma és holnap rendezi meg a Mályi tónap elnevezésű tömegsportversenyeket. Az eseményre a szervezők műsorfüzetet jelentettek meg, melyben ismertették a részletes programot. Szombat: A kispályás labdarúgó-mérkőzésekre 9-től az MN csapatpihenőjében és a KISZ-üdülőben kerül sor. Férfi tenisz: kezdés 9-kor az Ipari Elektronikai Közös Vállalat és a csapatpihenő pályáin. Szörf: nevezni 12 óra 30-ig lehet, rajt a strandon 13 órakor. A vasárnapi menetrend, triatlon: gyülekezés reggel fél nyolctól a KISZ-bizottság üdülőjében, rajt: 9-kor. Úszás: jelentkezés és gyülekezés a viatlannal azonos időben. Tollaslabda: csapatpihenő — 9 óra. Női kézilabda: KISZ-üdülő — 9 óra. Női tenisz: Ipari Elektronikai Közös Vállalat — 10 óra 45. Tó körüli futás és kerékpár: mindkét szám rajtja a Vitorlás bisztró melletti parkolóból, közvetlenül a triatlonisták azonos versenyszámai után. Valamennyi sportág győztesei háromnapos tátrai üdülésen vehetnek részt, a helyezettek pedig tárgyjutalomban részesülnek.