Észak-Magyarország, 1987. július (43. évfolyam, 153-179. szám)

1987-07-20 / 169. szám

1987. július 18., szombat Csak röviden... ATLÉTIKA. A Bp. Hon­véd Tüzér utcai pályáján került megrendezésre a ser­dülő atléták országos össze­­tett atlétikai bajnokságára. A DVTK fiataljai jól helyt­álltak, az 1973-as születésű leánycsapat (Hubicska, Len­gyel, Dobai, Takács) első teli korcsoportjában. Az 1974-es fiúk (Asztalos, Takács, Tóth, Katika) a harmadik helyet szerezték meg. Egyé­niben a fiúknál Deményi, a lányoknál Lengyel egyaránt a 6. helyet szerezték meg. LABDARÚGÁS. Hétfőn Mádon 17 órai kezdettel a Mádi Bányász területi csa­patával edzőmérkőzést ját­szik a Tokaj-Certa Kupára készülő magyar ifjúsági vá­logatott, melynek technikai vezetője — a torna ideje alatt — Simon Gábor, a Sátoraljaújhelyi TK ügyve­zető elnöke. Miért mellőzöttek Valamikor február­­márciusban összefu­tottam Fodor Sán­dorral, a Miskolc Városi Labdarúgó Szövetség játékvezetői bizottságának elnökével. Elbeszélgettünk — panaszkodott. Sehogyan sem értette, hogy a megyei szövetség miért helyezte a partvonalon kívülre a mis­kolci futballbírókat? A vita 1986 decemberében kezdődött. A megyei szövet­ség levelet küldött és tudat­ta: a borsodi II. osztályú és az egyik serdülőcsoport mérkőzésein nem tart igényt a városi füttyösök közre­működésére. A miskolciak persze nem nyugodtak bele a „megvál­­tozta­thatatlanba”, válaszle­velet küldtek, aztán a vá­laszra is viszontválaszoltak. És ez így ment egy darabig. A Miskolc Városi Tanács V. B. ifjúsági és sportosztá­lyán alaposan felkészültek a­­ beszélgetésre. Kupecz Lász­ló osztályvezető és Balogh Péter, a labdarúgó-szövet­ség elnöke egy dossziét tett elém. Benne iratok, feljegy­zések, statisztikák lapultak. Az egész lehetett vagy ötven oldal. Kértek, hogy a tisz­tánlátás érdekében nézzem át valamennyit. A megyei és városi sport­­osztály, illetve a két labda­rúgó-szövetség közti átira­tokból kimásoltam a lénye­get, így hangzott: „A városi­ szövetség játékvezetői bi­zottságában olyan személyek dolgoznak, akik a megyei szövetség korábbi munkájá­nak rendjét veszélyeztették. A megye nem kíván olyan kollektívákkal együttműköd­ni, amelyek bizonyították alkalmatlanságukat. Dönté­sünket a sportszakmai szem­pontok figyelembevételével hoztuk meg.” — Mi ezzel természetesen nem értettünk egyet, indok­lást kértünk — mondta Ba­logh Péter. •— Sem szóban, sem pedig írásban nem kö­zölték, hogy mit vétettek a miskolci bírók! Gyengén bí­ráskodtak, esetleg fegyelmi vétségeket követtek el? Ezekre máig nem derült fény. — Szövetségünkben és an­nak játékvezetői bizottságá­ban igen komoly munka fo­lyik — vette át a szót Ku­­pecz László. — Többek kö­zött gondot fordítanak a képzésre, továbbképzésre, évenként „termelik” a bíró­kat. Ha tehát a döntés ér­vényben marad, nem kap­hatnak egy bizonyos idő után nagyobb feladatokat, nincs előttük fejlődési, kifu­tási lehetőség! Ebben az esetben pedig felül kell vizs­gálnunk jelenlegi stratégiá­jukat. Hogy szavaiknak nagyobb nyomatékot adjanak, beszé­des számokat hívtak segít­ségül. A keretekben jelenleg többségben vannak azok, akik egykor a „jogelődnél”, a miskolci járásnál kezdték. A négy NB-s közül hármat, az öt területi bíró közül pe­dig ötöt tartanak „saját ter­mésnek". A 25 fős megyei I. osztályú keretben 14, a 19 fős megyei II. osztályú „kü­lönítményben” pedig 9 a volt járásiak száma. — Ebből következik, hogy rosszul jártunk mi is, meg a megyei szövetség is! — folytatta tovább Balogh Pé­ter. — Síposaink előtt el­vágták a fejlődés lehetősé­gét, a jelentkezőknek nem mondhatjuk: nézzétek csak, hová juthattok! Vesztes a borsodi testület is, éspedig azért, mert a jövőben nem kap tulajdonképpen kész, rátermett embereket, olyano­kat, akikre bármikor épít­het. Még annyit, hogy isme­rem a városokban, körzetek­ben folyó képzést, így nyu­godt szívvel kijelenthetem: nem tudják felvenni velünk a versenyt.. Kupecz László pontokba szedte ellenvetéseit: 2­­.A döntést nem indo­kolták meg, 2. A határozat veszélyezteti a két szövetség ■között korábban kialakult jó kapcsolatot, 3. Sérti az egyé­ni és kollektív érdekeket, 4. Elvágja a „továbbtanulás" le­hetőségét, 5. Csak a miskolci játékvezetői testület ellen irányul. Az utóbbi a legiz­galmasabb : tulajdonképpen ki, kik ellen hozták? Egyéb­ként úgy érezzük, hogy a pe­reskedés óta mellőzöttek va­gyunk és a feszültség felol­dása nem történt meg. A miskolciak meghallgatá­sa után kétségtelenül meg­fogalmazódott bennem né­hány kérdés. Ahhoz azonban, hogy a „veszekedés” mögött húzódó dolgok érthetővé vál­janak, le kell írni a Mis­kolc Városi Labdarúgó Szö­vetség játékvezetői bizottsá­ga vezérkarának összetéte­lét. Elnök: Fodor Sándor. Főtitkár: Bodnár István. A fegyelmi bizottság vezetője: Kruj Géza. Szövetségi szak­­tanácsadó: Szkokén Zoltán. Az utóbbi három, pár esz­tendővel ezelőtt még a me­gyei szövetség játékvezetői bizottságában dolgozott. Az­tán lemondtak ... Ők azok, akik „bizonyították alkalmat­lanságukat, a megyei szövet­ség korábbi munkájának rendjét veszélyeztették." Név szerint nekem egyiküket sem nevezték meg, bár jól tud­ták: minden „miattuk" tör­tént így. És milyen érdekes: az osztályok és a szövetsé­gek­­közötti levélváltásokban sem szerepel Bodnár,­ Kruj és Szkokén neve. Óvatosság­ból, tapintatból, elővigyáza­tosságból? A vétlenek (az aktív bírók) tehát — a me­gyei szövetség szerint — mi­attuk bűnhődnek. Felkerestem Pesti Györ­gyöt, a Borsod megyei szö­vetség elnökét. A téma ter­mészetesen ismert volt előt­te. — Vitathatatlan: a mis­kolci bírókra szükség lenne az egészséges versenyszellem fenntartása érdekében, és azt is elismerem: a kialakult helyzet nekünk sem jó. Vi­szont döntsék el a miskol­ciak, hogy számukra kik a fontosabbak! Azok, akik „tévútra” viszik az ügyet, vagy a tehetséges bírók? Az előbbiak nálunk alkalmat­lanok voltak feladatuk ellá­tására, lemondtak. A város­nál „menedéket” találtak és a háttérből irányítanak. Az egészségtelen rivalizálásnak több megnyilvánulása is akadt. A Bükkszentkereszten megrendezett nyári edzőtá­borozásukra a megyei szö­vetség képviselőjét, nem hív­ták meg, az országos JB ak­kori elnökhelyettesét, Sán­dor Jánost viszont igen. To­vábbmegyek : a Porcelán Kupának kétszer is „neki­futottunk”, mert közbe­szólt a város; rendeztek egy tornát, hogy rivalizálja­nak a Borossy Kupával; meg akarták hívni a Fra­dit, a Dózsát, a Vasast, az M­TK-VM-et, ugyancsak a­ rivalizálás szellemében. A miskolci városi sportcsar­nokban általunk rendezett, vagy­­kezdeményezett esemé­nyek programját nemegy­szer át kellett dolgoznunk,­ mert a már rögzített idő­pontokon változtattak. Mi sok mindent kitaláltunk, hogy rendezvényeinkkel szó­rakoztassuk a közönséget, elősegítsük az utánpótlás-ne­velést. Miért­­nem teszi ugyanezt a város? Ami pe­dig a mellőzöttséget illeti: elnökségünket csak miskol­ciak alkotják, s amikor el­határoztuk a bővítést, eleve kimondtuk, hogy végre a vi­dékieket is látni akarjuk. — Nem sajnálják a nőt­leneket, a mellőzött bírókat? — De igen! Éppen ezért feloldjuk decemberi merev állásfoglalásunkat. Ha a vá­ros átadja tehetségeit, fog­lalkoztatni fogjuk őket. A küldést viszont mi végezzük el. . Az utolsó „állomás” a me­gyei tanács vb ifjúsági és sportosztálya. Dr. Szádeczki Zoltán osztályvezető: — A megválaszolatlan kérdések mögött a múlt munkálkodik. Az egész nem más, mint az egyének sze­mélyes presztízsharca az ön­zetlen társadalmi munkások álarcába bújtatva. A labda­rúgó-szövetség döntését tisz­teletben tartom, saját hatás­körben intézkedtek, persze a miskolci szövetség továbbra is első az egyenlők között. A konfliktusok forrása a két osztály közötti együttműkö­dés zavarában keresendő. Hogyan lehetséges az, hogy akik nálunk nem feleltek meg, „menedéket" találnak a városnál? Miért nem kér­dezik meg tőlünk, hogy mi volt az oka lemondásuk­nak, menesztésüknek? Ti­pikus, azaz más szövetségek­re is érvényes „tételekről” van szó. Korábban, amikor a­­Dayka Gábor utcai „szék­házban” egy fedél alatt volt a megyei és a városi sport­­hivatal, illetve sportfelügye­lőség, sok minden házon be­lül megoldódott, mondhat­nám úgy is, hogy a vidék — járás, körzet, város — kárára. Az utóbbi nem ka­pott elegendő lehetőséget, az említett számok ezért csaló­ka „fényűek”. Végezetül: mind az egyesületek, mind a szakszövetségek öntevé­keny alapon dolgoznak. Osz­tályunknak az a feladata, hogy munkájukat koordinál­ja, törvényességi szempont­ból felügyelje, a működés­hez szükséges feltételeket biztosítsa. A megyei labda­rúgó-szövetségnek saját ha­táskörében joga volt eldön­teni, hogy — térítés nélkül — kikkel kíván együtt dol­gozni ! Eddig a vélemények, lehet velük vitatkoz­ni, egyetérteni. A vi­tában a döntőbírói szerepre nem vállalkozom, nem is ez volt a célom. Csupán azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a sport­élet irányítóinak napról nap­ra az ilyen, és ehhez ha­sonló „apróságokkal” is meg kell küzdeniük. A várva várt békekötés egy sok­szemközti tárgyalás után születhet meg. Kolodzey Tamás ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 15 Reménykedtünk, de leg­bel­ü­l azt súgta egy hang: csak lassan a testtel! Az „oroszlán barlangjá­ban" ugyanis ritkán terem babér az arrafelé tévedő idegennek. Nos, Ha­vannában, a junior ökölvívók 4. világ­bajnokságán a legtöbben a hazaiak elsöprő menetelésére voksoltak. A ku­bai ökölvívás erejét fölösleges lenne ezeken a hasábokon részletezni, Ste­venson, Horta, Gomez­­és a többiek megtették ezt a szorítóban. Fellépésü­ket valóságos aranyeső fémjelezte. Mindezek ismeretében érthető tehát, hogy a fiatalok seregszemléjén megle­hetős egyhangúsággal folyt az esély­­latolgatás. Ne kerteljünk tovább: a hazaiak „mindössze” hat aranyérmet szereztek. Bármely más országban örömtüzeket gyújtanának ilyen teljesítmény esetén, Kubában azonban többet vártak fiatal­jaiktól ... Az egyik súlycsoportban még az is előfordult, hogy a d­öntőbe sem került hazai ökölvívó. Igen, az 57 kilósok mezőnyében a szovjet Ilijaszov ellenfele a magyar, egészen pontosan sajószentpéteri Szűcs László volt. A havannai ezüstérem története a miskolci futballbírók?„Hibát követtem el a döntőben...” — Milyen gondolatokkal utazott a világbajnokságra? — Helyt akartam állni, ki szerettem volna hozni magamból a maximumot. — Úgy is helyt lehet áll­ni, hogy az ember kikap be­mutatómérkőzésén, mégsem érheti szemrehányás ... — Ez valóban igaz meg­állapítás. — De ilyen szerepléssel mégsem lett volna elége­dett ... — Pontosan így van. Nem azért készültem hónapokig egy ilyen rangos viadalra, hogy azonnal elköszönjek a küzdelmektől. Titokban meg­fordult a fejemben, hogy jó lenne dobogós helyen vé­gezni. — Mielőtt az események közepébe vágnánk, k­érem, mutatkozzon be, mondjon valamit önmagáról! — Tősgyökeres sajószent­­péteri vagyok, hét eszten­dővel ezelőtt ismerkedtem meg az ökölvívással, je­lenleg Nagy Imre az edzőm. Tizennyolc esztendős leszek, az idén végeztem el tanul­mányaimat a 103-as Számú Ipari Szakmunkásképző In­tézetben, központi fűtéssze­relő szakon. — Mikor hívták meg a válogatottba? — Két évvel ezelőtt fi­gyeltek fel rám, amikor he­lyezést értem el a serdülő országos bajnokságon. Több versenyen kerültem a finá­léba, ez lehetett a mozgató­rugó. — Milyen eredménnyel végződött az első nemzetkö­zi megmér­etkezés? — Egy Lengyelországban lebonyolított viadalon a har­madik helyet szereztem meg. Itthon, Szolnokon, a tava­lyi IBV-n nem kerültem dobogóra. — Mikor érezte meg, hogy súlycsoportjában biztos uta­zó a kubai VB-re? — Valójában nem volt vetélytársam. (Közbevetés: Nagy Imre edző szerint az 57 kilóban nyüzsögnek a keménynél keményebb vetélytársak, bő­séges a választék. Egy-egy hazai versenyt megelőzően jósolni sem igen lehet a végső sorrendre. Szűcs Lász­ló azonban kiemelkedik a babérokra pályázók közül, biztos csapattagnak számí­tott.) — Nyert már országos bajnokságot? — Nem, még nem sikerült. _ — Ne csodálkozzon, hogy hamarabb lett világbajnoki ezüstérmem, mint hazai arany. Eddig valahogy nem jött össze... Ifiben szerez­tem már ezüstöt, ebben az évben lehetőség adódik az érem fényesítésére. Az if­júságit mindenképpen meg­nyerem, s talán a juniorok között is kereshetek vala­mit. — A világbajnokságot megelőzően mennyi időt töl­tött edzőtáborban? — Két hetet. Felkészülé­sem egyértelműen a klub­nál történt, ez pedig a Bor­sodi Bányásznál folyó nívós szakmai munkálkodást di­cséri.­­ Súlycsoportjában 13-an léptek szorítóba. Két mér­kőzést nyert, s bekerült a döntőbe. Melyik ellenféllel szemben kellett többet ki­adnia magából? A panamai srác sokkal keményebb diónak bizo­nyult, mint a ghanai. Csak érdekességként említem: a pontozóknál az előzőt 5:0-ra, a ghanait pedig 3:2-re győz­tem le... — Mit tudott finalista el­lenfeléről? — Úgy tapasztaltam, hogy támadó stílus jellemzi, a verekedős típusú sportolók közül valónak tűnt a szá­momra. — Miért maradt alul Ili­­jaszovval szemben? — Mert elkövettem azt a hibát, hogy helytelen takti­kát alkalmaztam. A szovjet fiú várakozó álláspontra he­lyezkedett, s ezzel kizökken­tett a ritmusból. Korábban mást csinált, ellenem kont­rázni akart. Az első me­netben még nem volt sem­mi baj, aztán fordult a koc­ka. Képtelen voltam változ­tatni, így csak alulmarad­hattam. (Közbevetés: Takács Gá­bor, a Borsodi Bányász ökölvívó szakosztályának ve­zető edzője úgy véli, hogy 2—3 esztendő kell az érett­ség megszerzéséhez. A ta­pasztalatok birtokában az­tán Szűcs László a felnőt­tek között is tekintélyt har­colhat ki magának. Elvként említi: a fiatal úgy dolgoz­zon, hogy egyetlen pillanat­ra se tévessze szeme elől a célt, ahová el akar jutni. Ha következetes, kitartó és szorgalmas, ráadásul még tehetséges is — nos, akkor nem lehet kétséges a siker.) — Miért ragadt a kötelek között? — Barátaim hoztak el az első edzésre. Sajószentpéte­­ren szerencsére nem az a divat, hogy az edzők egy­másnak engedik a ringben a jelentkezőket, s aztán, aki talpon marad, az másnap is jöhet... Szakszerű ma­gyarázat után megismertet­tek az alapokkal, megtet­szett a sportág, s elhatároz­tam, hogy én leszek a leg­jobb az élvonalban. Ezért csinálom. Meg a bizonyítani akarásért. — Bal fülében parányi fülbevaló díszeleg. Miért hordja? — Divat. Manapság sok fiatal visel ilyesmit. — A szorítóba is ezzel lép? — Nem, nem, még edzé­sen sem használom. Tiltják a szabályok. Doros László Szűcs László Cselgáncs A nemzetközi cselgáncs­versenynaptár kiemelkedő té­li eseménye a tbiliszi viadal, amelyet ezúttal csütörtöktől vasárnapig bonyolítanak le a grúz fővárosban.­­ Mindenki örül annak, hogy ezt a nagy erőfelmérő eseményt áthelyezték nyárra, hiszen november 19—22. kö­zött, Esseraben bonyolítják le a világbajnokságot, és erre keresve sem lehetne jobb versenyt találni a tbiliszinél — mondta Keserű József, a magyar cselgáncsválogatott vezető­edzője. — Kedden hét sportolóval utazunk, és a felső négy súlycsoportban kell választ kapni néhány fontos kérdésre. A Tbiliszibe utazók név­sora: 78 kg: Németh, Cson­­ka, Tóth A.; 86 kg: Tóth J.; 95 kg: Tamás A.; nehézsúly: Tolnai, Dubovszky. Ma és holnap Mályi tónap A Miskolc Városi K­ISZ- bizottság ma és holnap ren­dezi meg a Mályi tónap el­nevezésű tömegsportverse­­nyek­et. Az eseményre a szervezők műsorfüzetet je­lentettek meg, melyben is­mertették a részletes prog­ramot. Szombat: A kispályás labdarúgó-mérkőzésekre 9-től az MN csapatpihenőjében és a K­ISZ-üdülőben kerül sor. Férfi tenisz: kezdés 9-kor az Ipari Elektronikai Közös Vállalat és a csapatpihenő pályáin. Szörf: nevezni 12 óra 30-ig lehet, rajt a stran­don 13 órakor. A vasárnapi menetrend, triatlon: gyülekezés reggel fél nyolctól a KISZ-bizott­­ság üdülőjében, rajt: 9-kor. Úszás: jelentkezés és gyüle­kezés a viatlannal azonos időben. Tollaslabda: csapat­­pihenő — 9 óra. Női kézi­labda: KISZ-üdülő — 9 óra. Női tenisz: Ipari Elektroni­kai Közös Vállalat — 10 óra 45. Tó körüli futás és kerék­pár: mindkét szám rajtja a Vitorlás bisztró melletti par­kolóból, közvetlenül a triat­­lonisták azonos versenyszá­mai után. Valamennyi sportág győz­tesei háromnapos tátrai üdülésen vehetnek részt, a helyezettek pedig tárgyjuta­lomban részesülnek.

Next