Észak-Magyarország, 1990. szeptember (46. évfolyam, 205-229. szám)
1990-09-07 / 210. szám
1990. szeptember 7., péntek Az OMEK-on láttuk Talán nem voltak túlzottan elragadtatva attól a lehetőségtől a szikszói charolais húsmarhák, vagy épp a geleji óriás harcsa, hogy Budapesten, egy nagy kiállításon mutogathatják magukat. S mert eleinte igencsak hőség volt, ez még inkább rontott a közérzetükön. Csak feküdtek, lustálkodtak, s rettenetesen szenvedtek — velünk együtt — a melegtől. Az állatok közül sokan már nem is térnek vissza eredeti otthonukba, hiszen a héten árverés is lesz. Fotó: Dobos Klára Torgyán József • Orbán Viktorról Lapunk hasábjain a múlt héten kibontakozott egy vita Torgyán József és Orbán Viktor parlamenti frakcióvezetők között. Megkérdeztük a független kisgazda képviselőt, hogy válaszlehetőséget adjunk a személyét ért támadásra. — Mi a véleménye Orbán Viktornak Önre vonatkozó állításairól, melyek lapunk augusztus 29-i számában jelentek meg. — Ezt a stílust, amit ő megenged magának, nem lehet mérni a politika eszközeivel, ez nem a politika, hanem a büntetőjog területére tartozik. Én sem az életben, sem a politikában még nem találkoztam olyan útszéli stílussal, amit ő képvisel, s ezért büntetőjogi védelmet fogok kérni Orbán Viktorral szemben. Már akkor egyetemen oktattam, amikor ő még meg sem született. A földkerekség minden részéről, Ausztráliától Amerikáig kérik jogi tanácsaimat, Orbán Viktorról ilyet nem tudok. (7. z.) KÖZLEMÉNYEK Az „AVAS” Utazási Iroda ajánlatai: Bécs: 700 Ft, Isztambul: 2800 Ft + 22 DEM (szállással együtt), München: 1900 Ft, Drezda: 1800 Ft. Felvilágosítás a 84-000-as telefonon, jelentkezni lehet személyesen Miskolc, Tízes honvéd u. 22. szám alatt, vagy az 1. sz. kirendeltségünkön, Leninváros, Gagarin 40. szám alatt. (Tel.: 06-49-11-391.) További szolgáltatásaink: személy-, teherszállítás éjjel-nappal. AVAS Taxi 61-111. 1990. szeptember 10—15. között, Miskolcon a Mendikás és a Déli terelőút közötti Ruzsinszőlő úti Dübörgő híd, közműépítés miatt lezárásra kerül. Ezen időszak alatt, az átmenő forgalmat a Ruzsinszőlő úton megszüntetjük. METRÓ Közmű és Mélyépítő Kft. ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 A kőolaj ma rendkívül értékes és keresett árucikk a világpiacon. Ehhez nagymértékben hozzájárult Kuwait iraki annektálása is, amely azon túl, hogy nagyarányú olajáremelkedést idézett elő, bizonytalanná tette az importra szoruló országok beszerzéseit. Már csak ez hiányzott, mondogatják a szakemberek, nem volt elég, hogy a Szovjetunió — a korábban megkötött szerződést megszegve — jelentősen csökkentette kőolajszállítmányait. Érdekes pillantást vetni arra, hogy az elmúlt évtizedben hogyan alakult hazánk kőolajfeldolgozása. A statisztika szerint 1981-ben volt a legmagasabb érték: összesen 9,2 millió tonna hazai termelésű és vásárolt kőolajat dolgoztunk fel az országban. A további években ez a mennyiség többszázezer tonnával csökkent, tavaly volt a legkevesebb, 8,3 millió tonna, s Ami a Tiszai Kőolajipari Vállalatot illeti, az eredetileg évi hárommillió tonna kőolaj feldolgozására épült finomító még egyetlen esztendőben sem érte el a tervezett kapacitását. 1981-től 1986-ig évenként mintegy másfél millió tonna kőolaj feldolgozására nyílt lehetőség a TIFO-ban, amit óriási visszaesés követett, hiszen 1987 és 1989 között évenként mindössze nyolcszázezer tonna körüli kőolajjal gazdálkodhatott a vállalat. —■ Az idei év pedig egyszerűen elszomorító — mondta kérdésünkre Kónya Sándor, a TIFO vezérigazgatója. — Ha számba veszem a vállalat reális lehetőségeit, sajnos azt kell mondanom: nagy a valószínűsége annak, hogy az év hátralévő részében már nem érkezik kőolaj a vállalathoz, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy az esztendő eddig eltelt nyolc hónapjában mindössze 200 ezer tonna kőolajat és mintegy ugyanennyi fűtőolajat tudtunk feldolgozni. Nagyon boldog lennék, ha ebben tévednék, mert ez a TIFO számára előnyös lenne. — Azt már szinte félve kérdezem öntől, mire számíthat a vállalat 1991-ben. — Ma ebben olyan nagy a bizonytalanság, hogy csak jósolni tudok. Elkészült ugyan két termelési változat, ami százezer tonna hazai kőolaj és 200 ezer tonna fűtőolaj, illetve százezer tonna hazai kőolaj mellett 200 ezer tonna szovjet kőolaj és ugyanennyi fűtőolaj feldolgozását tartalmazza. Ez az elképzelés azonban az olajpiacon érzékelhető bizonytalanság miatt könnyen meghiúsulhat. — Nem mai keletű a hír, hogy előbb utóbb átszervezik az Országos Kőoalj és Gázipari Trösztöt, ahová a TIFO is tartozik. — Elmondhatom, hogy az ipari és kereskedelmi miniszter alapjában véve egyetért az OKGT átszervezésére vonatkozó tanulmányban foglaltakkal. E szerint Nemzeti Olajvállalat néven új szervezet jönne létre, amely az állami vagyon közvetlen tulajdonosa lenne. A miniszter azt is ésszerűnek találná, ha a vertikálisan a kőolajfeldolgozó iparra épülő szervezetek is, az átalakulást követően a Nemzeti Olajvállalat részei lennének. — A TIFO milyen álláspontot képvisel az átalakulást illetően? — Elképzelésünk nem változott: azzal értünk egyet, hogy a TIFO a feldolgozóipar integráns részeként tevékenykedjen, ami a mi értelmezésünk szerint magában foglalja a teljes kereskedelmi tevékenységet és ezen a bázison alakítanánk ki a vegyiparral egy olyan jellegű együttműködést. — Nem titok, hogy a TIFO elkészített egy tanulmányt, amely a térség nagyvállalatai együttműködésének erősítését szorgalmazza. — Valóban, létezik ilyen javaslat, amelynek lényege, hogy a kőolaj vásárlásával és a TíIFO-nál történő feldolgozásával biztosítanánk a TVK számára az olefingyár alapanyagát, míg a maradék fűtőolajnak a Tiszai Erőműben történő felhasználásával és a Magyar Villamos Művek Tröszt segítségével exportálni lehetne a villamos energiát. Ugyancsak készítettünk egy másik javaslatot is, amely gazdaságossági számításokkal támasztja alá, a TIFO-ban milyen fejlesztéseket lenne célszerű megvalósítani annak érdekében, hogy a TVK-t elláthassuk olyan pirolízisre alkalmas alapanyaggal, amit gyakorlatilag fűtőolajkomponensekből tudnánk előállítani. — Azt aligha vitatja valaki is, hogy a TIFO feldolgozó kapacitására az ország ellátása szempontjából szükség van. Ennek viszont ellentmond a finomítónak a jelenlegi és a közeljövőben várható termelési kötelezettsége, feladata. — Az FKGT vezetésének a véleménye egyértelmű. Belátható időn belül nem biztosítható a TIFU meglévő termelési kapacitásának kihasználása. Mindez azonban nem a mi hibánkból adódik, arra viszont figyelemmel kell lennünk, hogy az üzemeltető személyzet a lehetőségeken belül hasznos elfoglaltságot találjon, hogy a vállalat költségeit ily módon is csökkentsük. Már az elmúlt időszakban is arra törekedtünk, hogy a legkisebb megrázkódtatással legyünk úrrá a rajtunk kívül álló nehézségeken. Éppen ezért létszámstoppot vezettünk be mind az alkalmazotti, mind pedig a fizikai állománycsoportnál, és esetenként éltünk, illetve élünk a korengedményes nyugdíjazás lehetőségével is. Elmondhatom, nincs szándékunkban, hogy a jövőben drasztikus, adminisztratív módszerekkel csökkentsük a létszámot — mondta végezetül Kónya Sándor vezérigazgató. Lovas Lajos Öl^^pöm^tön|" A TIFO-t is sújtják az ellátási nehézségek Vádat kíván emelni a legfőbb ügyész az úgynevezett Duna-gate ügyben, a lehallgatások tényét feltáró Végvári József őrnagy és a másik fél, a lehallgatásokban szerepet játszó Horváth István volt belügyminiszter és Pallagi Ferenc, az állambiztonság egykori vezetője ellen. Megkértük dr. Györgyi Kálmánt, nyilatkozzon erről az Észak-Magyarország olvasóinak. — Ön a lehallgatási botrány kivizsgálásakor arra az álláspontra jutott, hogy vádat emel Végvári őrnagy ellen, kérem ismertesse ennek indokát. — Annak idején a Dunagate néven ismertté vált ügyben a nyomozást megszüntető határozat meghozatalára került sor. Az egyik oldalon Végvári urat, a másikon Pallagi és Horváth urat megrovásban részesítették. A megrovás egy érdekes jogintézmény, lényegében a nyomozás során a büntetőjogi felelősség megállapítását, ugyanakkor a cselekmény társadalomra veszélyességének csekély fokára tekintettel a büntetés mellőzését jelenti. Azoknak a bűncselekményeknek a törvényi büntetési tétele, amelyekkel alaposan gyanúsíthatók az említett urak, jelentős súlyúak. E bűncselekmények büntetési tételének felső határa öt évig terjedő szabadságvesztés. Ezekkel az ügyekkel kapcsolatban annak megállapítására, hogy a cselekmény társadalomra veszélyességének foka csekély, ez kétségeket ébreszthet. Bennem is kételyt ébresztett. Úgy gondoltam, hogy azokat a körülményeket, amelyeket az ügy kapcsán esetleg a büntetőjogi felelősséget kizáró hatásúnak lehet tekinteni, azt csak bírósági eljárás során lehet mindenoldalman megvizsgálni. Ezek a jog szempontjai. A nyomozást megszüntető határozathoz, ha mellette megrovást alkalmaznak, jogerőhatás nem fűződik, tehát annak jogi akadálya nincs, hogy az eljárás folytatását rendeljék el, adott esetben én ezt tettem. Engem ennek a döntésnek a meghozatalánál kizárólag jogi szempontok vezéreltek. Úgy gondolom, ez tisztességes eljárás. Az ügyben e beszélgetésikor a vádirat benyújtására még nem került sor, mert az iratok terheltek előtti ismertetése folyik. A vádemelés későbbi időpontban fog megtörténni. A Legfőbb Ügyész Úr, ön említette, a vádemelés szükségességének mérlegelésénél csak jogi szempontokat vett figyelembe, tehát a napi politika nem játszott szerepet? — Az ügyészség nem egy politikai hatóság, meg nem is egy kegyelmi hatóság. Az ügyészségnek az a dolga, hogy a hatályban levő jogszabályokat alkalmazza. A legjobb jogi tudásomnak, fölkészültségemnek megfelelően ezt a határozatot kellett hoznom, mert ez felel meg a hatályos jognak. — Többen nincsenek tisztában ebben az ügyben a vádemelés lehetséges következményeivel. Ha ön vádat emel, az automatikusan azt jelenti-e, hogy Végvári őrnagynak a börtönbe kell vonulnia? — Ez egy olyan feltételezés, amely az öné, és nem az enyém. A büntetőjogi felelősség feltételeivel kapcsolatban a következőket akarom elmondani. A Süntv.tő törvénykönyv különös részében meghatározott tényállások leírják azt a magatartást, amelyik általában bűncselekményt valósít meg. Vannak a törvényben olyan okok, amelyek az általában bűncselekménynek minősülő cselekmény büntethetőségét kizárják. Ezek a körülmények részben a cselekmény jogellenességével, részben a bűnösséggel függnek össze. Lehet, hogy valakinek a cselekménye bár megvalósítja a tényállást, de valamilyen körülmény miatt az mégsem jogellenes. Lehetséges az is, hogy a tényállás megvalósult, azonban személy szerint azért az elkövető nem tehető felelőssé. Mind a két ügyben olyan bonyolult jogi kérdések merültek fel, amelyeknek tisztázására — az én megítélésem szerint — a bíróság előtti eljárás ad megfelelő biztosítékot. Egy olyan eljárás, amelyben a vád és a védelem saját szempontjait előadhatja. Erre találták ki a kontradiktórikus eljárást. A XIX. század közepéig írásbeli volt a büntetőeljárás, akkor Európában a legjobbak szót emeltek a nyilvánosság, a szóbeliség és közvetlenség elveinek törvénybe iktatásáért. Lehetne minden büntetőeljárást úgy is lefolytatni, hogy a hatóság meg a védőik leveleznek, a levelekben kifejtik egymásnak jogi álláspontjukat, ami után a hatóság döntene. Azt hiszem, ebben az ügyben nem ez lett volna a jó eljárás. A kérdésem arra irányult, hogy amennyiben megállapítást nyer, hogy az elkövető a Büntetőtörvénykönyvben foglalt tényállást megvalósította és bűnös, akkor sem kell feltétlenül börtönbe vonulnia, mert vannak egyéb jogi lehetőségek, bár ez már bírósági hatáskörbe tartozik. — Először is a büntetés kiszabása a magyar joggyakorlatban nem azt jelenti, hogy az embert börtönbe csukják, mert általában a bíróságok által kiszabott büntetések túlnyomó része — háromnegyede — szabadságelvonással nem járó büntetés. De azt, hogy a bírósági tárgyalás alapján a bíróság milyen tényeket lát bizonyítottnak, ezenkívül az ott elhangzó jogi érvek közül melyiknek milyen jelentőséget tulajdonít, azt én előre megjósolni nem szeretném, mert ez a tárgyalás még nem folyt le. A büntetés kiszabásával kapcsolatban az ügyész akkor tehet indítványt, hogy ha a bizonyítási eljárás befejeződött, és az ügyben felmerült jogi szempontok kellő tisztasággal állnak a vádat képviselő ügyész előtt. Azonban jelenleg még a bírósági eljárás nem indult meg. — Van-e lehetőség kegyelemre? — Annak idején kegyelmi kérvényt nyújtottak be ebben az ügyben az egyik érintett személy számára, az ideiglenes köztársasági elnökhöz, Szűrös Mátyáshoz. Az Alkotmány rendelkezései szerint az ideiglenes köztársasági elnök eljárási kegyelmet nem adhat. Ennyiben kevesebb joggal rendelkezik, mint a megválasztott köztársasági elnök. A kegyelmet kérők részéről a kérelem ezért nem volt megalapozott. Most annyiban változott meg a helyzet, hogy az Országgyűlés megválasztotta Göncz Árpádot köztársasági elnökké, aki immár az Alkotmányban a köztársasági elnök számára biztosított jogok teljességét gyakorolhatja, így kegyelmet is adhat. Zelei Zoltán Duna-gate ügy A bíróság előtt kell tisztázni a felelősséget