Észak-Magyarország, 1991. február (47. évfolyam, 27-50. szám)
1991-02-01 / 27. szám
BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA Ma: '_!> '/ s'L'JZZ .jy S:.Y/; y/JUisa aonaz&j/ ■ iVÍ fjy oáíí’íHsllBj1LSTí3 Angol—magyar kooperációban korszerűsítik a miskolci szennyvíztisztítót Sajtótájékoztatót tartottak tegnap a Miskolci Vízműveknél. Az egyetlen téma a megyeszékhely központi szennyvíztisztító telepének korszerűsítése volt. A vízművek tavaly júliusban (az Európai Gazdasági Közösség környezetvédelmi célú anyagi támogatásával) nemzetközi pályázatot hirdetett a központi szennyvíztisztító korszerűbbé, környezetbarátabbá tételére. A határidő lejártával értékelték a benyújtott pályaműveket, s ezek között legmegfelelőbbnek az angol Mott MacDonald Water Supply and Wastewater vízügyi cég ajánlatát tartották és fogadták el. Mint arról Major Ádám, a Miskolci Vízművek műszaki igazgatója beszámolt, hét nyugat-európai vízügyi cég terveiből választhattak, ennyi terv érkezett ugyanis a pályázatra. A feltételek között szerepelt, hogy minden külföldi vállalat nevezzen meg a tervezetben olyan magyar szakértői csoportot, amellyel együtt kíván dolgozni. Az angol cég választása a budapesti székhelyű •K + K (Környezetgazdálkodási és Közműtervező) Kft— re esett. Az 1991. január 3- át követő szerződéskötés után —, mely az angol cég és az EGK magyarországi (Folytatás a 2. oldalon) Mil: tisza város Hivatalosan tegnap még Leninváros volt a neve a településnek, mától viszont Tiszaújváros szerepel a helységnévtáblán. Mint arról lapunkban beszámoltunk, a város önkormányzati testülete - a lakosságtól beérkezett véleményeket figyelembe véve - még a múlt évben döntött arról, hogy Leninváros helyett Tiszaújváros legyen a hajdanvolt Tiszaszederkény neve. Miután a köztársasági elnök rendeletileg jóváhagyta az önkormányzat által a városnév változtatásáról felterjesztett javaslatot, 1991. február 1-től Leninvárosi Tiszaújvárosnak nevezik. Csütörtökön délután már hozzáfogtak a helységnévtáblák kicseréléséhez, ezzel egyidejűleg megváltozik a város húsz utcaneve is. Ezeknek az utcanévtábláknak a cseréjét folyamatosan végzik az illetékesek. Húsz évet nem szabad visszalépni (Budapest, 1991. január 31., 11 óra, Kossuth tér) Mint a „régi szép” időkben , a Parlament épületét rögtönzött kerítés és élő rendőrkordon veszi körül. Szemben a rendőrökkel, a kordon innenső oldalán több száz vidéki gazda álldogál, transzparensekkel. Egymással beszélgetnek, hangosan és indulatosan kiabálnak, szidják a kormányt, a rendszert, a kommunistákat — hallgatják a tömeg közepén szónokló embert. — Felelőtlenség a gyeplőt a lovak közé dobni a piacgazdaság nevében — kiáltja a tömegnek az Országos Gazdaszövetség szónoka. Elégedett zúgás hallatszik, valaki a Parlament ablakaiból leselkedők felé rázza az öklét: — Ott vigyorognak, ni! Nyisd ki az ablakot, te szemét! — üvölti, miközben a szónok arról beszél, hogy szakemberek helyett felkészületlen, döntésképtelen „káderek” ülnek a felelős posztokon. — Eddig tárgyaltunk, most megmutatjuk, hogy a tej csatornába öntése nem volt jelképes — mondja. — Eljöttünk a Parlament elé, ingyen osztjuk a tejet, hogy lássák, komolyan beszélünk. Februárban folytatjuk a tárgyalásokat, de ha azok sem járnak eredménnyel, újra eljövünk. A „tejügy” igencsak felborzolta a kedélyeket. „A mi munkánk túró?” — teszi fel a kérdést a Kossuth téren összegyűlt tejtermelők egyik transzparense. „Tejétől bűzlik a kormány” — áll egy másikon, arrább pedig ez olvasható: „Tejjel megyünk a falnak”. Az indulatok szinte nekifeszülnek a rendőrkordonnak, neki a Parlament épületének, átterjednek a szintén több száz fős bámészkodó tömegre. A tér sarkában két teherautó áll. Körülötte emberek, kezüket segélykérőn a magasba nyújtva , mint megannyi fuldokló. Többnyire idős nők és férfiak küzdenek az ingyentejért, viszik kézben, szatyorban, kannában, isszák az utcasarkon. Tejben fürdik az aszfalt. A rendőrök talált kocsmákat, sálakat, táskákat szorongatnak a kezükben. A gyengéket elsodorja a tömeg. — Engedjék ki, aki már kapott — kiáltja a teherautóról a tejet osztó férfi. Fejkendős öregasszony bújik ki a szinte már acsarkodó, toporzékoló sokaságból, ölében, mint talált kincs, néhány zacskó tej. — 4200 litert hoztunk — mondja a férfi a plafon —, egy óra alatt mind elfogyott. Az önmagukat gerjesztő indulatokat nehéz lecsillapítani. Egyedül az az öt tehén bámul mélán a világba, amelyek — ahogyan az őket ideszállító IFA platóján elhelyezett felirat hirdeti — még a vágóhídra sem kellenek. Alkalmi szónok a Magyarok Nemzeti Szövetsége nevében kiáltványt olvas fel. Menjen mindenki, haza — biztatja a lábai előtt zúgó, támadni kész darázsrajt a szónok. Nehezen verekszem magam a közelébe. Tóth Lászlót, a szegvári Puskin Téesz elnökét, aki a szarvasmarhatenyésztők szövetségének országos választmányi tagjaként szólt a demonstráció résztvevőihez, szoros embergyűrű veszi körül. Mindenki egyszerre beszél, hadonászik, káromkodik. — Folytatják a tárgyalásokat a kormánnyal és a szakminisztériumokkal ? — kérdezem Tóth Lászlót. — Folytatjuk, mert bár születtek megegyezések, azok, a mi megítélésünk szerint, nem elégségesek. Egy asszony arról beszél mellettem, hogy van olyan termelő, aki örömmel megszabadulna az állataitól, ha lenne, aki átveszi azokat. Az emberek bizonytalanok, naponta változik a helyzet a tej ügyében, a jószágok meg közben éhen halnak, mert nincs miből etetni őket Egy öregúr azzal a javaslattal áll elő, hogy ne azoknak adjanak egyszeri kárpótlást, akik levágják a tehenet, hanem azoknak, akik ezekben a nehéz időkben is megtartják az állományt. — Mi lesz, ha minden paraszt levágja a teheneit? — teszi fel nekem a kérdést. —Jövőre ki fog tejet adni a nagyságos uraknak? Tényleg, ki? (Folytatás a 2. oldalon) Hát veletek akkor most már mi legyen? Fejjünk, vagy vágjunk? Tavaszra gondolva szállítják a vetőmagot Fagyott a föld a határban. Hiányzik a hótakaró az őszi vetésekről. Nemcsak azért, hogy megvédje az őszi búzát, árpát a száraz hidegek kártételétől, hanem azért is, mert megint nem lesz mit magába szívjon olvadáskor a föld, hacsak nem esik még kiadós téli csapadék. Bár a kutya nem ette még meg a telet, a mezőgazdaságban már a tavaszi munkákra, a vetésre készülnek. A gazdaságokba folyamatosan érkeznek a megrendelt vetőmagok. Mint Kavalecz Barna, a Magma Vetőmag Kft. Borsod megyei termelési osztályának vezetője tájékoztatott, folyamatos a kiszállítás a borsóvetőmagból csakúgy, mint a tavaszi árpából, zabból is, amelyet elsősorban a zempléni részeken termesztenek. Értékesítenek természetesen egyéb vetőmagvakat is, így többek között pillangósokat, mint lucernát és ugyancsak jelentős termőtájjal rendelkező vörösherét is. Ezekből elegendő készlettel rendelkeznek az igények kielégítésére. Megyénkben jelentős területen termesztenek burgonyát. Nemcsak a Szabolccsal határos homokos területeken, de a Sajó völgyében és más termőtájon is fontos növény ez. A kft. most méri fel, hol mennyi vetőgumóra lesz szükség. Két fajtát tudnak ajánlani: a már közismert holland Desirée-t, valamint a hazai szaporítású bőtermő, étkezési Cikláment. Ezekre várják a termelő gazdaságok megrendelését. Újabb hitel hazánknak A legfejlettebb 24 ország várhatóan 500 millió dollár értékű hitelt folyósít hazánknak. A hintel feltételeiről a közeljövőben kezdődnek meg a tárgyalások — tájélkoztattta az MTI-t Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese.Hárshegyi Firligyes a napokban — Masztonyi Jánossal, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkárával együtt — erről folytatott megbeszéléseket Brüsszelben. A tárgyalások során megállapodtak a Közös Piac által Magyarországnak három évre megítélt 370 millió ECU értékű hitel második részletének, 260 millió ECU-inak a folyósításáról. A kölcsönhöz hazánk valószínűleg (Folytatás a 2. oldalon) Közvélemény-kutatással a demokráciáért Tapolca kapcsán Miskolc egységéről A Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja mellett létrejött tavaly nyáron Miskolcon a Reguesat Közvélemény- és Piackutató Kft. A három főből álló,, de meglehetősen nagy holdudvarral rendelkező új szerveződés eddig az asztalra stette az országgyűlési,képviselői, illetőleg az önkormányzati választások politika -szociológiai elemzését, jelenleg az újrakezdési kölcsönből létesült kisvállalkozások hatékonyságát, életképességét vizsgálja. És napoikon belül eljut a megrendelőhöz — Miskolc Város Polgármesteri Hivatalához — i a Miskolctapolca önállósági törekvéseiről készített közvéleménykuitartás eredménye is. E sokakat érdeklő kérdésről, és Tapolca kapcsán Miskolc egységének, tavagy városirészi autonómiákká való széthullásának esélyeiről kértünk interjút Szabó Györgynétől, az MTA Regiteszt ügyvezető igazgatójától. — Szinte azokban a napokban kezdődött meg a közvélemény-kutatás, amelyekben Tapolcán aláírásokat gyűjtöttek az elszakadás mellett. Az aláírásokkal a tapolcaiak kifejezték az akaratukat. Akkor vajon miért volt szüksége a polgármesteri hivatalnak e széles körű közvélemény-kutatásra is? — Gondolom azért, hogy árnyaltabb információhoz jusson, és az így szerzett információkat a későbbiekben is alkalmazni tudja, ha szükség lesz rá. Korábban Magyarországon az volt a gyakorlat, hogy a döntések meghozatala után szondázták meg rá lakosságot, ezzel szemben ez most előzetes kutatás volt, amely az önkormányzat demokratikus attitűdjeként fogható fel. Ahogy haladunk a demokratikus intézményrendszer kialakulása felé, úgy válik a közvélemény-kutatás is mindennapjaink megszokott elemévé. (Folytatás az 5. oldalon)