Észak-Magyarország, 1991. október (47. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-01 / 230. szám

XLVII. évfolyam, 230. szám 1991. október 1. Kedd óra: 5,80 Ft BORSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN FÜGGETLEN NAPILAPJA A beteg is segítse a gyógyulást Híre elég egymillióról Ózdon Ismeretes, hogy november elején kihelyezett kormány­ülés lesz Miskolcon. Az or­szág vezetése közvetlen kö­zelről ismerkedhet a térség, megyénk és a szomszédos Heves megye helyzetével, égető gondjaival. Ezek sorá­ban minden valószínűség szerint az egyik legfontosabb téma lett volna Ózd és kör­nyékének elhúzódó foglal­koztatási problémája, az a gazdasági mélypont, amely­től a kohászváros sokadik nekifutás után sem tud el­rugaszkodni. Ám a kormány nem várt november elejéig, legutóbbi ülésén úgy dön­tött, hogy a jelenleginél is nagyobb munkanélküliség el­kerülése érdekében egyedi válságkezelő intézkedésekre szánja el magát. A kohászati tevékenység rész­beni újrain­dításához egymilliárd fo­rinttal járul hozzá. Ponto­­sab­ban a már megadott elő­leghez 980 milliót szavazott meg, hogy legalább a gazda­ságosan működtethető egysé­gek maradjanak talpon, il­letve némely üzemek korlá­tozott kapacitással működ­hessenek tovább. Másrészt feladatául tűzte ki a foglal­koztatási gondok enyhítésé­re, kezelésére felállított bi­zottságnak: mielőbb dolgozza ki koncepcióját illetve tegye lehetővé a beérkező pályá­zatok gyors elbírálását. A kormány tehát a segít­ségnyújtáshoz időpontot kí­náló novembert sem várta meg, megérezve a gazdasági, foglalkoztatási nehézségekből fakadó feszí­te­bbségen túl a kétségkívül mind jobban ér­zékelhető pszichés feszültsé­geket is. Nem sokkal e döntés után dr. Kupa Mihály pénzügy­­miniszter a következőképpen kommentálta a kormány el­határozását, amivel Ózd se­gítségére sietett: Két válasz­tási lehetőség volt a város és környéke elhúzódó válsá­gának, elsősor­ban a munka­erőhelyzet javításának meg­oldására. Egyrészt a nagy­arányú és gyors átképzés. Körülbelül hétezer dühös ember átképzéséről kellett volna gondoskodni, ám ettől új mun­kah­elyeik még nem születtek volna. A másik, a meglévő (vagy megvolt) munka­helyeken hozzásegíte­ni minél több ózdit a hely­­beni kenyérkeresethez. Eh­hez is, ah­hoz is pénz kellett, ám ismerve a jelenleg kiala­kult ózdi képet, még ez sem számít hosszútávú megol­dásnak. Ha ott helyben azt mondják,­­hogy csak arra elég ez az egymilliárd, hogy év végéig elodázza a bajo­kat, én azt mondom, legalább húsvétig elégnek kell lennie ennyi­­ pénznek. Az igazi ba­jokat súlyosbítja, hogy na­gyok az ellentétek a vezetők között, a helyi önkormány­zattól kezdve az üzemek ve­zetői között egyaránt. Példa­ként mondhatom, hogy a ha­sonló gondokkal küszködő Dunaújvárosban sokkal könnyebben kilábalnak a válságból, mert egységeseb­bek a vezetés szándékai. Pe­dig a munkahelyeken itt is díjazható elképzelések fogal­mazódnak meg, állítom, fan­tasztikus jó fejek munkál­kodnak. És ez az, amiben bízni lehet, bízni kell a ki­magasló értéket képviselő felkészültségben. Röviden, akik bíznak Ózd talpraállásában, a jelenlegi­nél kedvezőbb, a város és környéke egészének megúju­lásában, a megoldást nem, vagy nemcsak milliárdok be­fektetésének függvényében látják. A gyógyuláshoz a be­tegnek is hozzá kell járul­nia, akarnia kell. Nagy József M­entőöv Emlékszem, évekkel ezelőtt - még a múlt rendszerben - az ózdiak egy mindenevő motorral rukkoltak elő, amelyet akkor egy Ladába építettek bele. Az egykori Tervhivatal egykori elnökének mutogatva kijelentették: ez a jövő, ez más, mint a kohászat, több annál, a motor akár étolajjal is elmegy. Csak éppen pénz kell sorozatgyártásához ... Nos, pénzt nem kaptak hozzá,­­ pedig mekkora ötlet volt - a motorgyártás hamvába hullt. Mint annyi más Ózdon. De követelés, kérés, fenyegetés mindig volt. Ko­rábban is, most is. Az egymilliárd forintos támogatás - amelyet múlt heti ülésén szavazott meg a kormány az óz­di kohászatnak - pillanatnyi mentőöv. Arra elég, hogy ideig-óráig felszínen tartsa az iparágat Ózdon, de arra nem, hogy megmentse, hogy kihúzza a mélyvízből, a ká­tyúból. Mentőövvel evickélni a tó, vagy a folyó­­ közepéről a part felé, fárasztó, kimerítő, süllyesztő ... Úszni kellene megtanulni, nem a bedobandó mentőöv­re várni. A pénzügyminiszter valahogy­ úgy fogalmazott: több sültgalamb nem repül Ózd felé. Hát, nem oly biz­­­tos ... A munkanélküliség fenyegető rémét, sztrájk kilátás­ba helyezését emlegetve bármi előfordulhat. Akár egy újabb galamb kopasztása és sütése is . .. Mint már több­ször, mint most is ... Szóval, a város szivében levő holt gyárat ismét srarnak hívhatják, bár a k­ohór'vegleg TtyugdlVOTtfll­. tudomy'hányszor elmondatott: csokid és kizárólag o­daságos termelőegységeket kell meghagyni, a többit fe­lejteni kell. Eddig, nem felejtették! Erősebb volt az ózdi lobby, bármilyen racionális gazdasági számításnál. A kohászat tehát kohászat marad. Az egymilliárdból ideig-óráig el lehet élni. Megélni nem. Félő, hamar el­fogy a pénz, és akkor újból ott a város, ott a gyár, ahol a part szakad. Felejteni kellene a vasgyártást, félre a tra­díciókkal, másra, jobbra van szükség. Mondjuk, egy úszó­mesterre ... És olyanokra, akik úszni szeretnének. Mentőöv nélkül .. . I. S. Nem a kormány lakája — mondja az államtitkár kontra köztársasági hivatal? Nem a legkedvezőbb elő­jelekkel készülődik Borsod- Abaúj-Zemplén a novembe­ri, kihelyezett kormányülés­re. A megyei közgyűlés és a köztársasági megbízott hiva­tala között ugyanis ellenté­tek feszülnek. Erre enged­nek következtetni a megyei önkormányzat múlt heti ülé­sén elhangzott kijelentések és ezt támasztja alá dr. Gyu­lai Gábor államtitkár, köz­­társasági megbízott nyilatko­zata, aki tegnap fogadta la­punk munkatársát. — A megyei önkormány­zat és a köztársasági megbí­zotti hivatal között — mon­dotta az államtitkár — egy­általában nem felhőtlenek a kapcsolatok. A közgyűlés és annak vezetője a közelmúlt­ban barátságtalan lépéseket tett velünk szemben, ame­lyeket mi egyszerűen provo­kációnak tartunk. Június harmadikán, amikor ebben a hivatalban (amelyben koráb­ban ugyan a tanács volt el­helyezve, de mindenképpen állami tulajdon) a megyei közgyűlés elnöke megszün­tette az áramszolgáltatást. A szünet délelőtt több, mint két órán keresztül tartott. Szeptember 26-án, a megyei közgyűlésen Szabó György a személyemet sértő és lejára­tásomra irányuló kijelentése­ket tett. Felszólalásokra re­agálva felhozta, jó-e, ha a kormány ülésén az asztal mindkét oldalán a kormány emberei ülnek. Állította, hogy egy kormányzati tiszt­viselő — s ezzel rám cél­zott —, aki felelősséggel tar­tozik a kormánynak, úgy­mond, nem dörgölheti gazdá­ja orra alá annak hibáit. Szabó úrnak tudnia kellett, hogy mint a megyei közgyű­lés választott vezetője, ő is jelen lesz a kormány ülésén, s ott jogában áll hozzászólni. Ígéretet tettem rá, hogy a megyei önkormányzat által összeállított írásos anyagot a saját magunk által készített tanulmány mellett, változat­lan tartalommal továbbítjuk a miniszterelnöki hivatalhoz. Ugyanakkor a kormányülést előkészítő koordinációs érte­kezleten egyértelműen kije­lentettem, őszintén és kriti­kusan tárom majd fel a kormány ülésén a térség gondjait, s mindazt a nyo­masztó terhet, amelyet az eltelt négy évtizedből örök­ségként kaptunk. Dr. Gyullai Gábor a ké­sőbbiekben kijelentette: — Az elmúlt rendszerben én nem töltöttem be olyan tisztséget, amelyben módom­ban állt volna „kitanulni” a szervilis magatartást. Így ki­kérem magamnak az olyan kijelentéseket, amelyek en­gem a kormány lakójaként kívánnak beállítani. Az ilyen jellegű kijelentés rosszindu­latot takar és alkalmas ar­ra, hogy a helyi közvéle­ményt megtévessze, a jó szándékú összefogást meg­akadályozza. Ezért az ilyen és hasonló tartalmú meg­nyilatkozásokat visszautasí­tom, azok ellen határozot­tan tiltakozom. U. J. 47 éve a megye * minden településén: Önállóság van — pénz nincs Utat keresnek a kis faluk Egy esztendő telt el a helyhatósági választások óta. Az eltelt időszakban gyökeresen megváltozott a települések és a megyei önkormányzat viszonya, kapcsolata. A ko­rábbi közös tanácsok megszűntével, Borsod-Abaúj-Zemp­­lén m­­egye területén 348 önkormányzati testület látott ház­ellátásáhai. • (Folytatás a 2. oldalon) Szabó György, a megyei közgyűlés elnöke, a polgármesterek körében. Ez a posta már nem az a posta­i szállítási üzem Miskolcon Tájékoztatóra hívta tegnap Kertész István, a Miskolci Postaigazgatóság igazgatója a sajtó munkatársait. Abból az alkalomból, hogy bemu­tassa a csütörtökön hivatalosan is átadásra ke­rülő szállítási üzemüket. (Folytatás a 2. oldalon) Vagyonátvétel, lakásnévjegyzék, utcanevek A miskolci közgyűlés előtt tegnap Csaba Tamás pol­gármester vezetésével ta­nácskozott a miskolci ön­kormányzat közgyűlése. El­sőként az önkormányzati vagyon átvételének helyze­te, az ezzel kapcsolatos to­vábbi feladatok­­ kerültek napirendre. Ez a munka ja­vában tart, ez év február­­­jától a polgármesteri hivata­lon belül önálló szervezeti egységként létrehozott va­gyonkezelő és vállalkozási osztály közreműködésével, s a megyei vagyonátadó bi­zottság döntéseinek figye­lembevételével. Ám, amint az a hozzászóló képviselők, valamint a különböző bizott­ságok véleményéből is kide­rült, még igen sok a tenni­való. Nem beszélve a tisz­tázatlan kérdések soráról. A környezetvédelmi bizott­ság képviselője vetette fel például azt, hogy a Bükki Nemzeti Park nem tartozik az önkormányzathoz, ám a rajta keresztüli folyó néhány patak, vagy például Ómas­­(Folytatás a 2. oldalon)

Next