Észak-Magyarország, 1992. szeptember (48. évfolyam, 206-231. szám)

1992-09-24 / 226. szám

1992. Szeptember 24., Csütörtök Kedves Bácsik, Nénik ! Az Abaújszántó című önkormányzati híradó szeptemberi számában olvas­tuk a következő felhívást:­­K­edves bácsik, nénik! Szépen kérem, segítsenek, én még ki­csi vagyok, mégis sokat szenvedek. Ahhoz, hogy hosszú legyen életem, sok- sok vérre lenne szükségem. Jöjjön el és segítsen, adjon vért önként 1992. szeptember 24-én - azaz ma­­ délelőtt 9-től délután 5 óráig az Abaújszántói Általános Iskola tor­natermében. Köszönöm az életem! Egy beteg kisgyermek * Reméljük, hogy a kisgyermek kérő szavai megértésre, emberi segítségre és áldozatkészségre találnak. Nyílt levél a miniszterhez Tisztelt Gergátz Elemér Miniszter Úr! Egy miniszter hivatalból sokszor nyi­latkozik, Ön is. Ez rendben is lenne, nem baj, de az már igen, hogy amit mond, az esetenként több, mint meg­lepő. Hivatalba lépése idején szakmai körökben még szó nélkül hagyták, vagy csak egymás közt mondták ki a lehangoló véleményüket, de ennyi „tanuló idő” után már felelősségtelje­sebb nyilatkozatot is elvárnánk. Legutóbb Pápán nyilatkozott, nem ép­pen pápai bölcsességgel, még csak nem is szakmai előrelátással. A részle­teket mellőzve csak néhány gondolat: „hagyjuk már a mezőgazdaság súlyos gondjainak állandó felemlegetését..., a mezőgazdaság változatlanul húzó ágazat, még terhelhető..., export szaldója pozitív.” stb. Ez Öntől, az ágazat felelős miniszterétől, több mint meglepő, katasztrofális, mint az ágazatának helyzete, amit Ön sajnos nem is érzékel. Tisztelt Miniszter Úr! Ezt úgy értsük, hogy még nem men­tünk eléggé tönkre? Nagyobb elvonást javasol ágazatától a miniszter? Nem elég a sok csőd és felszámolás? Ve­szélyesen csökken az állatállomány nemcsak a nagyüzemi szektorban, sőt a kistermelőknél még gyorsabban! Gyakorlatilag nincs műtrágyázás, nincs beruházás, nincs fejlesztés, csak balkáni irányú visszafejlesztés, hála a hozzá nem értő kormánynak, a koalí­ciónak, most, amikor európai verseny­ben kellene helytállni! Nem elég sú­lyos a helyzet aszály nélkül is? Csök­ken a termelés, amit inkább növelni kellene. Lehet az is, hogy Ön előrelátó és szá­mol azzal, amivel én és az AGRÁR­SZÖVETSÉG nem szeretne: még to­vább csökken a belső fogyasztás, mert olyan drága lesz a hús, a tej, stb., hogy sokan nem fogják bírni megfizetni és akkor minek is termelnénk annyit. Az is lehet, hogy mi látjuk bo­rúsan a jövőt és a kormány égboltja derűs, de félek, hogy a borús oldalon állunk sokkal többen. Ön utalt az import lehetőségre is, de kérdés miből lesz rá dollár fedezet? Akkor biztos nem lesz pozitív az ex­portszaldó, sőt nagyobb baj is lesz..., éppen ezért volna egy szerény, de valószínű eredményesebb és a fo­gyasztók számára is elfogadhatóbb javaslatunk. A gondok lekezelése he­lyett, azok megoldása. Ennek kulcsa pedig az érdekeltség és nem a kény­szer, a termelők megbecsülése és nem a tönkretétele. Kísérleti alanyok let­tünk és velünk együtt az egész ország! Tisztelettel kérem a „kísérlet” mel­lőzését, mert alanya, a korábban élen járó mezőgazdaság szorgalmas parasztságával együtt már nem bírja, de a vásárlók se fogják, pedig még csak azután jön a kárpótlás, földbérlet, a kétkulcsos ÁFA, stb. súlyos hatása. Ez együtt már több mint sok és mindez a szakértelmet lebecsülő kormány­­politika következménye. Ha ön segíteni nem tud, legalább együt­térzést tanúsítson. Becsüljék meg a paraszti munkát, mert e nélkül nincs ÉLET! Tisztelettel: Szilágyi Adolf az Agrárszövetség megyei elnöke Szólástér/Vegyes A nagy átverés Hogyan kell tanítani a demokráciát általános iskolás fokon Tulajdonképpen több száz szülő becsapottnak tudhatja magát. Ki csapott be kiket és mivel? Nos, azt hiszem a tények közzététele segíthet a tisztánlátásban és ez a tényközlés ilyen esetben kötelező. Segíthet abban is, hogy levonjunk bizonyos követ­keztetéseket. Tehát a tények: 1./ Ez év februárjában a Katowice úti 10. sz. iskolába járó gyermekek szülei kaptak egy levelet. A levelet az iskola igazgatója /akkori igazgatója!/ és a körzet katolikus és református­­ lel­készei írták alá. Tudni kell, hogy az iskolába járó gyerekek nagyobb része hittan oktatásra járt. A levél így szólt: „A következő tanévtől kezdve biz­tosítjuk a rendes órarendi keretben a hittanórát. Ezzel segíteni akarjuk az oktatás eredményességét és elkerüljük azt, hogy a gyerekeknek és a szülőknek a hittanóra külön megter­helést okozzon. Azok számára, akik nem kívánják gyermekük hittan oktatását, egyidejű­leg ugyancsak órarendi keretben er­kölcstant fognak tanítani az iskola tanárai.Meggyőződésünk, hogy a gy­ermekeiket felelősen nevelő szülők értékelni fogják azt a komoly segít­séget, amelyet iskolánk a keresztény szellemiség, erkölcs és kulturális értékek ismertetésével és oktatásával, nemkülönben a színvonalas hittanok­­tatással nyújtani kíván. Ezért kérjük a kedves szülőket, hogy a mellékelt válaszborítékban kitöltve, aláírva küldjék vissza iskolánknak a szándékuknak megfelelő Nyilatkoza­tot.” Eddig a levél. 2.­­ Érdemes kihangsúlyozni és megje­gyezni, hogy mindössze 4 szülő akadt, aki gyermeke számára sem vallásos, sem laikus erkölcsi oktatást nem kért. A szülők 70 százaléka gyermeke val­lásoktatását kérte, 30 százaléka erkölcstan oktatást kért. Válaszukat úgy is értelmezhetjük: természetesnek találták, hogy az iskola nem mondhat le nevelési feladatairól. 3.­­ A miskolci önkormányzat kezdet­től fogva többségében nem helyeselte az önkormányzati kezelésben működ­tetett általános iskola ilyen jellegű ne­velési programját. A kinevezéséért pá­lyázó iskolaigazgató egykettőre ész­revehette, hogy kinevezése megújítá­sának az ügye az önkormányzati fóru­mon nem kap támogatást és nem sok esélye van az igazgatói kinevezésre. 4/ A tantestület a kérdésben meg­oszlott. 5 / Az önkormányzat tagjai azonban első titkos szavazásukon meglepetés­re bizalmat szavaztak az igazgatónak és ezzel az iskola tervezett programjá­nak! A titkos szavazás eredménye azt mutatta, hogy a képviselők is embe­rek, mi több, szülők és nagyszülők, akik látják az ifjúság nevelésében ta­pasztalható problémákat, és adott esetben nem állnák útját egy-egy jó­szándékú igyekezetnek. 6 / A happy end azonban elmaradt. A miskolci önkormányzatban - az önkormányzati választásunk eredmé­nyeként többségben lévő FIDESZ, SZDSZ, MSZP és MSZMP semmis­nek nyilvánították az érvényes titkos szavazást. Alkotmánybírósági dön­tésre hivatkozva nyilvános szavazásra tartottak igényt, és egy hét múlva megismételték az igazgató újrakine­­vezésének az elbírálását. Most már a nyílt szavazáson az önko­rmányzati képviselők a kötelező párt­­fegyelemnek megfelelően szavaztak, így az igazgatót és vele a beígért nevelési programot leszavazták. Hogy ez mit jelentett az érintetteknek, arról nehéz felmérést készíteni. 7./ A 10-es iskolában az új tanév elkezdődött. A hitoktatás számára nem mondható rossznak a légkör. A hittanórák a korábbi szisztéma szerint csatlakozó órában vannak. A gyerekek vagy tanítás előtt egy órá­val korábban jönnek hittanra, vagy a tanítás után egy órával még ott marad­nak. Mindent összegezve egy nagy tanul­sággal szolgált az ügy. Az SZDSZ, a FIDESZ, az MSZP és az MSZMP keményen és következetesen ellene van annak, hogy a hittanoktatás óra­rendi keretben történhessen, hogy az iskola keresztény szellemű nevelési programot felvállaljon. Akarjanak, kérjenek, óhajtsanak a szülők bármit, a gyerek lehet a szülőé, de az iskola az úgy látszik SZDSZ, FIDESZ, MSZP és MSZMP ér­telmezésben a pártoké. Mert de­mokratikusan választottunk önkor­mányzatot, és ez a demokrácia az ál­talános iskolás fokon. Kartal Ernő rk. plébános Miskolc Agrárszövetségi állásfoglalás a közoktatásról 1­ Az Agrárszövetség egyelőre még problematikusnak látja az iskolaszer­­kezet átalakításának nagyvonalú lépé­seit. Nem tapasztaltunk ugyanis a tár­sadalomban olyan vitát, felkészült­séget, amely a törvény hatálybalépését követően viszonylag zökkenőmente­sen biztosíthatná az átmenetet. Az iskolaszerkezet - egyébként kívánatos - átalakítása nem egyszerűen techni­kai kérdés, bár abban is kételkedünk, hogy az átalakítás építménybeli, osz­­tálylétesítési és mindezt képzéssel követő feltételei akár 4-5 éven belül is megteremthetők! Minden probléma végül is az átmenet finanszírozásának kérdéseiben csúcsosodik ki. Akkor amikor kárpótlásra 100 milliárd forint, az igen bizonytalanul haladó ESPO-ra újabb 100 milliárd forint szükségel­tetik, a költségvetés tervezett hiánya 190-195 milliárd forint, nem látjuk garanciáját annak, hogy egy hasonló nagyságrendű összeg az általánosan képző iskolarendszer belső szerke­zetének átalakítására előteremthető volna! Utalunk arra, hogy a már hatá­lyos közszolgálati tv. 1994-ben ese­dékes új bérosztályaira szükséges - a szakmai szakszervezetek által számí­tott -, 100 milliárd forint elő­teremtésére sincs semmi esély. (Csak jelezzük, hogy a tv. melléklete, szá­mításai a közalkalmazotti bér­­kategória bevezetését a pedagógus területen 20 milliárd forint vonzatú­nak, az iskolarendszer infrastruk­turális fejlesztését 3 év alatt 20-20 milliárd forint, azaz 60 milliárd forint költségigényűnek feltételezi.) E problémának mutatkozik egy, a politikai demokráciára és a jogál­lamiság ismérveire kiható, szélesebb társadalmi következménye is. Ha ugyanis egyre több olyan magas szintű törvény születik, amely meg­valósítása az anyagi-financiális feltételek miatt nem lehetséges, rész­leges vagy elhúzódó, csökken a tár­sadalomban a törvényekbe vetett biza­lom, azoknak a társadalmi együttélést szabályozó normatív jelentősége. Megnőhet az állam jogellenes, ideig­lenes, felhatalmazásos formulákon való beavatkozásának lehetősége a civil társadalomba. Ezek veszélyes lehetőségek! Mindez ellenkezik az alkotmány szellemével, csökkenti a jogbiztonságot, ami pedig egy civi­lizált jogállam alapköve. 2. A közoktatási törvény hatályba lépését követően - hasonló okok miatt, mint azt az előző pontban érintettük -, sürgősen sort kell keríteni a közok­tatásban dolgozók bérének ren­dezésére. 3.­­ A nemzeti alaptantervi munkála­tokat a társadalom nyilvánossága előtt, széles körű szakmai konszenzus alapján kell elvégezni. 4. / A közoktatás fejlesztésére ren­delkezésre álló pénzeszközök leg­nagyobb részét az esélyegyenlőség megteremtésére kell fordítani. Vésze­sen nő a 8. osztályt be nem fejezők, vagy azt követően pályára nem ke­rülők száma, s ez térségi probléma­ként kulmináltan jelentkezik a munkanélküliséggel összefüggésben. A hátrányos helyzetű kistérségek, iskolák fejlesztését, végleges lesza­kadásukat az önkormányzatokkal együttműködve meg kell akadá­lyozni! 5.­­ A BOK, TOK és egyéb szakmai el­lenőrzési szervek körüli vitát felold­hatja, ha a magyar pedagógustár­sadalom és a szakma irányt vesz a pedagógusi kamarák megteremtése felé. A szakmai felügyeletet elláthat­nák a szakmai önkormányzatként ala­kuló ilyen társadalmi köztestületek, s ekkor kevesebb volna az averzió a központi irányítás irányában. 6.­­ Az állami oktatásnak ideológia­­mentesnek, ideológiai­ értékmentes­nek kell lennie, s a lehető legtökélete­sebb mértékben biztosítani kell a lelkiismeret szabadságát a közokta­tásban. Mi a laikus állam és a legteljesebb mértékig laikus közoktatás mellett vagyunk. Az iskolákban oktatott ismeretek, s a társadalmi értékek hátterében egyet­len „ideológiát” ismerünk el, az euró­pai társadalomfejlődés humanisztikus értékeit, amelyek között igen előkelő helyet foglal el a más világnézetek, vi­lágképek és mentalitások iránti meg­értés, a kooperáció és a szolidáris se­gítségnyújtás értéke. Mindezt egy nemzeti kultúra szerves értékállományának közvetítésével együtt gondoljuk el. Dr. Horváth László Zoltán az Agrárszövetség szakértője Műemlékek önkormányzati tulajdonba adásáról Ez év májusában jelent meg az a kor­mányrendelet, amely a műemlékek „sorsáról” intézkedett. A rendelet sze­rint a kiemelkedő jelentőségűek továbbra is állami tulajdonba marad­nak, míg a többiek, helyi jelentő­ségűek, vagy műemlék jellegűek önkormányzati tulajdonba is kerülhet­nek, ha arra azok igényt tartanak. Megyénkben 23 jelentős műemlék marad állami tulajdonban, amelyet, mint azt dr. Mezőközy Andrástól, a Megyei Vagyonátadó Bizottság helyettes vezetőjétől megtudtuk - át is adtak a Kincstári Vagyonkezelő Szer­vezetnek. Ezek közé tartozik például az edelényi Coburg-kastély, a kékedi egykori Melczer-kastély, míg - mint ter­mészeti érték és terület -a füzérrad­­ványi egykori Károlyi-kastély a Környezet és Természetvédelmi Mi­nisztérium gondozásába került. Az igénylés alapján, a Vagyonátadó Bizottság döntésével a putnoki egyko­ri Serényi-kastély az önkormányzat kezelésébe került, több más, külön­böző községekben igényelt épü­letekkel együtt. Megszületett a bizottság döntése műemlék, illetve műemlék jellegű épület önkormányzati tulajdonba adásáról -Sárospatakon és Sátoral­jaújhelyen is. Sárospatakon az egyko­ri Rákóczi-vár természetesen állami tulajdonba marad - de számos, a belvárosban lévő védettséget élvező épület kerül a határozó jogeöre emelkedése után, rövid határidőn belül a város tulajdonába. Ehhez a Műemléki Hivatal is hozzájárult, így kerülhetett sor az átruházásra. Természetesen felhasználásával, gon­dozásával kapcsolatban a megfelelő előírásoknak eleget kell tenni. KL Miskolc - ÉSZAK-Magyarország 9 Születésnapjára - tudományos ülés Keveseknek adatik meg, hogy a születésnapjukra a csokor virág és a jókívánságok mellé egy tu­dományos ülést nyújtsanak át - ajándékképpen. Azon sokak, akik ismerik dr. Herczegh László, nyugdíjas sebész főorvost, címzetes egyetemi do­censt, cseppet sem csodálkoznak ezen. Bizonyára sokan jönnek el ma Miskolctapolcára, hogy köszöntsék őt a 70. születésnapján: professzo­rok, főorvosok, orvosok, pályatársak, tanítványok és még olyanok is, akik csak hírből ismerik Hercegh László munkásságát. A mai tudományos tisztelgést a megyei kórház sebészeti osztályának orvosai, nővérei szervezték meg, azé az osztályé, amelynek 26 éven keresztül volt az osztályvezető főorvosa. Utódja, dr. Csáky Gergely kandidátus soha nem dolgozott Herczegh tanár úrral, de mint mondja, azért pályázta meg ennek az osztálynak a vezetését, mert az alma mater közös, mindketten a debreceni egyetemen tanultak, debreceni k­linikán dolgoztak, tehát a szellem is hasonló lehet. Nem tévedett Csáky főorvos úr, 1988. januárja óta szinte semmi sem vál­tozott az osztályon, majdnem ugyanazok az orvosok operálnak, majdnem ugyanazok a nővérek ápolják a betegeket... Amikor Herczegh László az osztály élére került, meg kellett szerveznie annak a munkáját. Azt mondják, kiváló pedagógiai érzéke, demokratikus vezetési stílusa segítette abban, hogy jól képzett, hi­vatástudattal rendelkező orvosi és szakdolgozói kollektíva alakuljon ki. Ő volt az, aki azonnal bevezette a modern gépi altatást és egy sor újdon­ságnak számító műtéti eljárást. A hazai sebészek érdeklődésének homlokterébe került a miskolci vastagbél sebészet, a daganatos vastagbél korszerű kezelése. Úttörő munkának számított, amikor bevezette a gépi varrattechnikát. Szaktudásának, alkotókedvének nem csak a miskol­ci kórház látta hasznát, hanem a megye többi kórháza is, hiszen hosszú ideig Herczegh tanár úr volt Borsod-Abaúj-Zemplén szakfelügyelő sebész főorvosa. Tevékenységét honorálta a szakma: 1979-ben kiváló orvos lett, majd 1981-ben ő kapta meg a Magyar Sebész Társaság Balassa János Emlékér­mét, amelyet a legkiválóbb sebészorvosok csak egyszer kaphatnak meg életükben. Dr. Herczegh László ma is kitűnő egészségben éli a nyugdíjas éveket. Bejár az osztályra, érdeklődik a szakma iránt. Nagyon örül a mai születésnapi tudo­mányos ülésnek és a holnapi tudományos előadás­­sorozatnak, ahol új sebészi technikáról hallhat. Dr. Herczegh László­Fotó: Farkas Maya Lévay Györgyi Tisztázatlanságok az Expo körül Budapest (ISB­SZ) - Nincs még elfogadott finan­szírozási terve az 1996-os budapesti világkiállítás­nak - hangzott el azon a fórumon, amelyet parla­menti pártok, társadalmi és érdekvédelmi szer­vezetek képviselői részvételével rendeztek a Bu­dapesti Nemzetközi Vásár területén. Hiányoznak még az érdemi munka feltételei - hangoztatta­­ többek között Kósa Lajos (Fidesz), Pál László (MSZP), Dragon Pál (FKgP), valamint Keszthelyi Péter, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara főtitkára. Kósa Lajos szerint nem tisztá­zott még, hogy mely beruházások valósíthatók meg tisztán vállalkozói alapon, s melyekhez kell állami pénzeket mozgósítani. Kovács István, a Vállalkozók Országos Szövet­ségének társelnöke úgy vélte, hogy a magántőkére nem lehet számítani olyan beruházások esetében, amelyeknél az utóhasznosítás nem biztosított. Az Expo területe később oktatási intézmények kezelésébe kerül, így erre nehéz beruházókat talál­ni. Félő tehát, hogy az állam szerepe a kívánatosnál nagyobb lesz a beruházások finanszírozásában. Kuncze Gábor (SZDSZ) ehhez azt fűzte hozzá, hogy minél előrébb haladunk az időben, annál inkább kell számítanunk a külföldi befektetőkre, s végül előfordulhat, hogy a magyar szereplők telje­sen kiszorulnak a világkiállítással kapcsolatos beruházásokból. Ennek megelőzésére olyan feltételrendszert kellene kidolgozni, amely biztosít­ja a hazai beszállítók és kivitelezők részvételét a munkákban.

Next