Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)

1993-09-21 / 220. szám

1993. Szeptember 21., Kedd 77;. Szlovákia és a sajtó „felelőssége” Washington (MTI)­­ Minden olyan eset, amikor a helyi vagy a külföldi sajtó akárcsak szőrmentén, finoman célzást tesz valamiféle Szlovákiával kapcsolatos hibára, rögvest kioktató előadásra sarkallja Vladimír Meciar kormányfőt és helyetteseit a sajtó felelősségéről”, vagy ha ez nem lát­szik elég dörgedelmesnek, akkor ar­ra éreznek késztetést, hogy a gyer­mekcipőben járó demokrácia szétzú­zásával vádolják a bűnös sajtót - ír­ta szombati vezércikkében a The New York Times. A lap szerint ez nem egyedi jelenség a volt szocialis­ta országokban ám a szlovák politi­kusok különösen rigolyásan és tüzet okádva reagálnak a legenyhébb bí­rálatra is. Tavasszal Michal Kovác szlovák elnök azzal az ötlettel állt elő, hogy az ország hírügynöksége „szolgáljon az elnöki hivatal kinyúj­tott karjaként”.­­ És noha a nemze­ti televízió elvileg közszolgálati in­tézmény, a kormány egyszerűen el­távolítja az éléről azt az igazgatót, aki nem hajlandó a kormányzat ál­tal kiszabott mezsgyén járni. A bár­sonyos forradalom óta kilencen ke­rültek lapátra. A kulturális minisz­terhelyettes egyenesen a tájékozta­tási minisztérium felállítása mellett érvelt. Bizonyára megfeledkezett arról, hogy a tájékoztatási miniszté­rium egykönnyen átcsaphat propa­ganda-minisztériummá, végsősoron pedig - kiváltképpen ha felidézzük a keserves múltat -, a félelem minisz­tériumává - írta a The New York Times. * Bécs (MTI) - Sértődöttség érződik újabban az Ausztriával kapcsolatos szlovák megnyilatkozások hangne­mében - úja a bécsi Der Standard szombati kommentárjában, emlé­keztetve arra, hogy a szomszéd or­szág politikusai a függetlenség el­nyerése óta gyakorta nevezték Ausztriát példaképüknek. Pedig Ausztria aligha lehet modell példá­ul a kétnyelvű helységnévtáblák te­kintetében, avagy abban, ahogyan reagál a politikai megnyilatkozások visszhangjára - fűzi hozzá. Semmi­képpen sem hagyható azonban szó nélkül a kisebbségi ügyekért is fe­lelős kulturális miniszter, Dusán Slobodnik bécsi nyilatkozata, amely szerint az egész probléma csak a ne­gatív külföldi sajtóban, és a magyar kisebbség egyes­­ „az állammal nem éppen baráti” képviselőinél létezik. A Der Standard úgy véli, tény, Szlo­vákia időben alaposan elhúzza a ki­sebbségi jogok valóra váltását, amit az Európa Tanácsnak megígért, majd részben visszavont. És az is tény - úja a kommentár -, hogy a sin­tikkel és romákkal szemben meg­engedhetetlen a hangnem. A lap utal arra, hogy a Meciar beszédéből állítólag szó szerint idéző hírügy­nökségi újságírót most két év bör­tönbüntetés fenyegeti rágalmazá­sért, de, mint úja, a később hivata­losan közzétett szöveg önmagában is elég vad. Amit Meciar a romákról és a fe­hérekhez­ viszonyított adottságaik­ról mondott, az igencsak ros­­­szat sejtet. A szlovákiai magyarságról Pozsony (MTI)­­ A Národná Obro­­da hétfői számában Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Moz­galom elnöke egészoldalas interjú­ban mond véleményt a szlovákiai magyarságot és a jelenlegi szlováki­ai politikai helyzetet érintő kérdé­sekről. Szlovákia tervezett közigaz­gatási felosztásáról szólva Bugár ki­fejti, hogy a szlovákiai magyarság azért nem tartja elfogadhatónak a tervezetet, mert annak megvalósítá­sa esetén a magyar többségű járáso­kat szlovákok által lakott járásokkal egyesítenék s az így kialakított közi­gazgatási egységekben a magyar nemzetiségűek számaránya 20 szá­zalék alá csökkenne, ami igen ked­vezőtlen helyzetet teremtene. Bugár a „sci-fi” témakörébe sorolja az olyan szlovák aggodalmakat, melyek sze­rint megtörténhet, hogy a szlováki­ai magyarság népszavazás útján kí­sérelné meg Dél-Szlovákia elcsato­­lását. A határok kérdésről szólva el­mondta: - Noha Magyarországon Csurka Istvánnal azonosuló hangok is hallatszanak, számunkra az otta­ni kormány álláspontja a döntő. Ma­gyarország aláírta a határok érint­­hetetlenségéről szóló egyezmé­nyeket. .. Tényképek Jeszenszky Székelyföld útjain Bukarest (MTI) - Alighanem min­den résztvevő - a magyar külügymi­niszter és felesége, hivatalos kísére­te, a látogatásról tudósító újságírók a román és magyar vendéglátók, a felkeresett városok és falvak népe - számára emlékezetes marad a szombati nap nyolc és fél órás szá­guldása Székelyföld útjain. A gépko­csioszlop, amely reggel 9-kor indult Marosvásárhelyről, ahol a miniszter romániai látogatásának harmadik napját töltötte, húsz-huszonöt jár­műből állt (a sor változott, a 85 szá­zalékban magyar lakosságú Hargita megye határán még több gépkocsi csatlakozott hozzá). Elöl a rendőrség biztosító autója, majd a hivatalos konvoj nyolc járműve, aztán egy te­repjáróban kommandós elit-egység, mentőautó kettő is, aztán ismét rendőrség, majd a román és magyar sajtó, televízió karavánja, vagy száz ember. Kíváncsian köszöntve Az előre kijelölt állomások és a több rögtönzött stop között mindenütt, ahol lehetett 100-120 kilométeres sebességgel robogott a karaván. A kis székely falvakban az emberek ki­siettek a házak elé, kíváncsian, so­kan integetve köszöntötték a vendé­geket. Az út minden állomásának megvolt a maga eseménye, jelképe, érdekessége, meglepetése. Erdő­­szentgyörgyön a külügyminiszter - történészként a magyar-angol kap­csolatok kutatója - megtekinthette és megkoszorúzhatta a helybéli re­formátus templomban azt az emlék­táblát, amely Rhédey Claudia gróf­nőről emlékezik meg, Erzsébet an­gol királynő felmenő ági rokonáról. Az 1812-ben született és egy lovas­baleset következtében fiatalon el­hunyt Claudiát - maga is erdélyi fe­jedelmi család leszármazottja - egy württembergi herceg vette el, fiuk került - aki így Ted­ hercege lett - házasság révén a brit királyi család­ba. Az angol királyi ház ápolja ezt a családi köteléket, emléktáblát kül­dött, amely a templom falán látható, és a brit nagykövetség küldötte most is évente felkeresi a szép, ősi temp­lomot - a történelmi kapcsolatnak így megvan a falu számára a maga jelentősége is. Nem tervezett stop Szovátán, a gyönyörű hegyek között megbújó, Európában egyedülálló gyógyhatású melegvizű sóstónál ar­ról hallhattak a vendégek, hogy a vá­ros és vidéke, a gyógylétesítmények vezetői mind nagy reményeket fűz­nek a román-magyar kapcsolatok javításához, hiszen a rendkívül jó adottságú fürdőhely, téli-nyári üdü­lő (még sípálya is épült) és korszerű­en felszerelt balneológiai központ ki­használtsága korántsem teljes. Pe­dig itt példátlanul olcsó a kezelés (csak napi 3 dollár, mondta el Barta András főorvos), 4000 szálláshely várja a vendégeket minden pénztár­cához alkalmazkodva kempingtől a szállodáig), Magyarországról kön­­­nyen megközelíthető, nyelvi problé­ma nincs, itt és a környéken a lakos­ság elsöprő többsége magyar. Igaz, a román hivatalosságok jelenlétében mindezt a város és a gyógyszálló ma­gyar vezetői is románul adták elő a magyar külügyminiszternek - hogy aztán tolmács fordítsa saját anya­nyelvükre. Így volt ez másutt is Ma­ros megyében, még ha a prefektus cáfolta is, hogy erre - mint a sajtó ír­ta - ő adott utasítást. Parajdon, Hargita­ határán a gépko­­csioszlop azért fékezett, majd ka­nyargott szűk utcákon át, hogy a külügyminiszter, az erdélyi tájak szerelmese, aki sokszor jár már erre magánemberként , megkereshesse Ambrus György portáját, ahol 24 éve feleségével megszállt, és átadhassa az erről készült hajdani fényképet. Előre be nem tervezett stop, kérde­­zősködés a falu utcáin,­ hol is a por­ta, amelynek gazdája már meghalt. Szomszédasszony nyitja ki a zárt ka­put, a fotósok ugyanott fényképezik le a minisztert, ahol valaha a régi fel­­­vétel készült, majd ő maga vezeti a tyúkól mellett a hátsó kertbe a kísé­rőket, ahol a nagy zöld térség köze­pén áll a­ téli­ tartalék szénaboglya. Közben előkerül az özvegy, a minisz­ter és felesége meghatottan öleli meg. Pálinkával és szalonnával A karaván tovább hajt, olyannyira, hogy elmarad a megyehatáron szer­vezett hivatalos fogadtatás, Hargita megye választottai - kivétel nélkül, a Romániai Magyar Demokrata Szö­vetség szenátorai és képviselői, majd Don­ Vasloban, a kormány ál­tal a székelység tiltakozása dacára kinevezett román nemzetiségű pre­fektus, főispán - csak Simon Imre köröndi fazekas udvarán érik utol a minisztert. Baráti kézfogások a honatyákkal, magyar üdvözlő sza­vak Vasloban részéről is, aki bizto­­­sítja a minisztert, hogy ő hivatalá­ban mindenkivel azon a nyelven tár­gyalt magyarul vagy románul, ame­lyen óhajtja. A hangulatból úgy tű­nik, nem is elsősorban a személye el­len szól a helyi magyarság kifogása, hanem az­ elvet védi: magyar többsé­gű megyének elöljárója is legyen kö­zébe való. A kis műhelyben közben, amelynek alacsony tetőgerendáit súrolja a nyurga politikus. Simon Imre a betódult vendégek, fotósok előtt formálja korongján a kancsót, a miniszter aláírja, kiégetés­ után majd elküldik neki. De már most el­viheti magával a falu vezetésének ajándékát, amelyet Szász Domokos polgármester nyújt át neki: óriási köröndi vázát, mellé egy piros-fehér­­zöld színekben pompázó cserép virá­got. Ugyanolyan vázát kap Marcel­ Dinu államtitkár, aki a kormány ré­széről kíséri a delegációt­­ kék-sár­­ga-piros román színeket alkotó vi­rágkompozícióval. A látogatás el­nyúlik, a miniszter a boltban tapló­sapkát kap a fagombát dísztárgyak­ká formázó taplásztól, kínálják fi­nom kisüsti szilvapálinkával, majd szalonnával. Szükség is lesz rá, mert a protokol­losok kétségbeesésére a késés nő, olyannyira, végül ebédre sem marad idő Székelyudvarhelyen, a látogatás politikailag legfontosabb állomásán. Addig még lezajlik­ egy megható ta­lálkozás Farkaslaka templománál,­ a két vén cserfa alatt, ahová Tamá­si Áront, a nagy székely írót, a szé­kely lélek páratlan ismerőjét temet­ték. A ceremóniát a templomkert ke­rítéséhez tapadva követik a falusi emberek, a miniszter előbb a keríté­sen átnyúlva parolázik a jórészt idő­sebb emberekkel, asszonyokkal, majd érezve a helyzet furcsaságát, megkerüli az akadályt és közébük megy néhány perces meghitt beszél­getésre. .........­­ Köszönjük, hogy eljött, az Isten tartsa meg jó egészségben, jöjjön el máskor is, rázza a kezét egy törődött arcú fekete kendős asszony - ahogy még sokan mondják, teszik a többi állomásokon is. Emléktáblák, visszahelyezésre várva “ Székelyudvarhelyen, a százéves vá­rosháza aranyozott dísztermében alighanem kétszer annyian szorong­tak álva is.Ti­int amekkorára mére­tezték - vagy 250-300 ember - hogy hosszú, lelkes tapssal üdvözölhes­sék a városba, a térségbe először el­látogató­­ m­­agyar külügyminisztert. A két sarokban a piros-fehér-föld és a sárga-kék-piros zászlók mellett az egyesült Európa kék alapon csilla­gos lobogója: az egyedüli alkalom, hogy a magyar nemzeti színek is lát­hatók a házigazdáknál - mint kitű­nik, a prefektúra intencióinak elle­­­­nére. (Ami jelzi a még meglévő fur­csa érzékenységet és értetlenséget, hiszen - mint a miniszter is utal rá beszédében - a piros-fehér-zöld nem a magyar állam, hanem a magyar­­ság színe. Vosloban prefektus a me­gyehatáron a búcsúnál azonban azt mondja: biztos, abban, hogy a jövő­ben összefonódnak a két nemzet szí­nei, ahogy a miniszter kifejtette be­szédében­. Fél négy van, amikor Jeszenszky Géza 40 perces beszéde véget ér, ebédre már nincs idő. Az oszlop egye­­­­nesen Fehéregyháza felé robog, ahol múzeum és két emlékmű is őrzi az 1849-en, a vesztett harc mezején ele­sett költő, Petőfi Sándor emlékét. Az egyiket 1989 után megrongálták, a miniszter a másiknál, a Petőfi mú­zeumnál koszorúz. Itt kis, három te­remből álló,­a múlt században léte­sült kis múzeum emlékeztet a világ­­szabadság költőjére­­ és a magyar identitás védelmezéséért folytatott mindennapos munkára. Itt a múze­umban teszik el a koszorúkat,­ame­lyek az emlékmű lábazatára kerül­nek, s­ a földön vár az emlékházat egy évszázada létrehozó Haller Lou­ise grófnő emléktáblája, valamint a „Szabadság, szerelem” halhatatlan sorait idéző tíznyelvű tábla, amelye­ket a Ceausescu-érában vettek le a falról, arra, hogy ismét felerősíthes­sék. Itt Gábos Dezső a Petőfi emlé­két ápoló egyesület elnöke, a román polgármester mellett ő köszönti a magyar külügyminisztert, a jó együttélés jelképes gesztusával zá­­rul ez az állomás. Segesvár történel­mi várának már csak percek jutnak. Ebből a hajdani szász sasfészekből az alapítók java német földre tele­pült át, a kolostortemplom lelkésze, aki a megmaradok lelki atyja, néme­tül szól a vendégekhez. Aztán rövid séta, és a katolikus templomban magyar gyerekek éneklik gitárkísérettel a gyönyörű zsoltárt.Ez az a nap... Ez a búcsú, ez­­ volt­ az a napi------­ A marosvásárhelyi vár és a vártemplom Fotó: Marx József ~ ÉSZAK-Magyarország 13 Jelentés a gyilkosságokról Budapest (MTI)­­ Az Igazságügyi Minisztéri­um megbízólevelet adott - többek között - Var­ga Lajos káplánnak, a váci püspökség irodai­gazgatójának arra, hogy az 1944-1989 közötti törvénytelenségekről adatokat gyűjtsön. Még­­pedig azokról az esetekről, amikor papok voltak az áldozatok. Rögvest megemlít egy idevágó eseményt is a tudósítás: 1957. február 28-án, hittanóráról hazamenet, a Tisza gátján megggyilkolták Ke­nyeres Lajos tiszavárkonyi plébánost, amiről ha van irattári anyag, legföljebb annyi lehet, hogy megta­lálták a holttestet. Mivel büntető eljárás nélkül zárult a plébános élete, feltételezhetően politikai gyilkosság történt. Hallgathat is a vádlott .A megbízólevél - levelek­­ kiadóját, dr. Kahler Frigyest, az Igazságügyi Minisztérium elvi, büntetőjogi és kegyelmi főosztályának vezetőjét, először arról kérdeztem: hány ilyen megbízóle­velet írt alá? • Még februárban alakult egy 7 főnyi tényfeltá­ró bizottság jogászokból, levéltárosokból, törté­nészekből, s rajtuk kívül további negyven kuta­tó dolgozik az említett időszak törvénytelensé­geinek a feltárásán. Nem külön-külön vizsgál­juk az eseteket. Mi a hatalmi gépezet mechanizmusának folya­matát igyekszünk górcső alá venni. Tehát mondjuk Mosonmagyaróvár esetében ugyan nem kerüljük meg Dudás parancsnok szemé­lyét, s tettét, ám azon keresztül a mögöttes-fö­­löttes hatalom mibenléte számukra az elsőd­leges. □ Cikket írtam Szigethy Attilának, a Dunántú­li Nemzeti Tanács elnökének, a Hazánk című független politikai napilap kiadójának tragikus sorsáról. Akkor beszéltem egy győri történésszel, aki el­mondta, hogy hiába kérte föl az MSZMP megyei első titkárát, nem volt hajlandó szóba állni ve­le... ha bíróság elé állítják, állítanák, akkor va­jon köteles-e megnyilatkozni? • Sajnos, akkor sem! Ugyanis a büntető eljárás­jog értelmében hallgathat is a vádlott, ha úgy látja célszerűnek. S itt jön a mi munkánk, ugyanis a különféle írott és íratlan dokumentu­mok tükrében összegyűjthetők a különféle mo­tívumok. • Van- e határideje munkájuknak? • Voltaképpen nincs és nem is lehet, hiszen foly­­ton-folyvást merülhetnek föl újabb adalékok. . Mégis, úgy tervezzük, hogy már a közeljövőben, de mindenképpen ezen az őszön megírom, meg­írjuk az első összegező vázlat-jelentést. Azt mindenesetre már látjuk, hogy mit nem fogunk megtudni, bármennyire szeretnénk is. Kádár, Marosán, Biszku, Gáspár ? Például? • Jó lenne alaposabban tájékozódnunk arról a katonai bizottságról, amely 1956. október 23-25-e között működött a Honvédelmi Minisz­tériumban. Az írásba nem foglalt, szóbeli döntésekről csak­is tanúvallomással tudnánk információkhoz jutni. Ugyanez áll a Kádár-féle új vezetésre, hi­szen a pufajkás sortüzek nyilván nem véletle­nül dördültek el! Minderről persze maga Kádár János tudott volna érdemben, a legkimerítőb­­ben nyilatkozni, de hát emlékeit magával vitte a sírba. Ugyanez mondható el Marosán Györgyről is, akinek a memoárja éppúgy önigazoló-félreveze­tő, mint a „legvidámabb barakk” címen tévé­so­rozattá összeállt egyéb tanútévők - Biszku, Gáspár Sándor és társaik - emlékezései. A szakértőnek így is sokat mondóak ezek a mag­nóra és kamerára vett vallomások. A Kossuth tértől Berzencéig □ Sok fehér folttal találkozott? • A fehér foltokhoz sorolható mindmáig a Par­lament előtti híres-hírhedt csütörtöki véreng­zés is, hiszen nem tudjuk, kik is voltak a tette­sek. Kopácsi Sándor például azt úja, hogy ávé­­hások lőttek a tömegbe, ugyanis egy beosztotta­ja telefonálta meg neki, hogy a tér körüli házak­ban „majd mi megmutatjuk a csőcseléknek” jel­szóval ők készültek valamire. Biztosat azonban az '56-os főkapitány sem tud. Fölmerült, hogy a tettesek börtönőrök lettek volna. - Ismerem ezt a verziót. Mégis afelé hajlok ma­gam is, hogy az ÁVH volt a tettes - tanúnak azonban nem jelentkeznek. Mígnem a mosonmagyaróvári határőrök közül akadt nem is egy! Úgy látszik, bármennyire is azonos parancsnoksághoz tartozott a zöld és a kék ÁVH,­­ az utóbbiak voltak a megbízhatób­bak Rákosiéknak. A salgótarjáni, az egri, már pufajkások által el­követett gyilkosságok szintén kinyomozhatóak, legalábbis nagyobb részt. De azt már kevesen tudják, hogy még falvakban is akadtak sortü­zek. Például a baranyai Berzencén, ahol a beszolgáltatási papírokat égető parasztok közé lett egy határőr szakasz - négy halott lett a következmény... □ Az önök munkája szerteágazó. Nem ritkán ho­mályban kutatnak. Ön mit vállalt ebből? • A munkák összehangolása, az anyag értéke­lése, az összefoglaló jelentés megírása a legfon­tosabb dolgom. Hogy várhatók-e újabb momen­tumok? Mindenképp, mégpedig nagyon nagyon hosszú ideig.

Next