Észak-Magyarország, 1993. szeptember (49. évfolyam, 203-228. szám)
1993-09-21 / 220. szám
1993. Szeptember 21., Kedd 77;. Szlovákia és a sajtó „felelőssége” Washington (MTI) Minden olyan eset, amikor a helyi vagy a külföldi sajtó akárcsak szőrmentén, finoman célzást tesz valamiféle Szlovákiával kapcsolatos hibára, rögvest kioktató előadásra sarkallja Vladimír Meciar kormányfőt és helyetteseit a sajtó felelősségéről”, vagy ha ez nem látszik elég dörgedelmesnek, akkor arra éreznek késztetést, hogy a gyermekcipőben járó demokrácia szétzúzásával vádolják a bűnös sajtót - írta szombati vezércikkében a The New York Times. A lap szerint ez nem egyedi jelenség a volt szocialista országokban ám a szlovák politikusok különösen rigolyásan és tüzet okádva reagálnak a legenyhébb bírálatra is. Tavasszal Michal Kovác szlovák elnök azzal az ötlettel állt elő, hogy az ország hírügynöksége „szolgáljon az elnöki hivatal kinyújtott karjaként”. És noha a nemzeti televízió elvileg közszolgálati intézmény, a kormány egyszerűen eltávolítja az éléről azt az igazgatót, aki nem hajlandó a kormányzat által kiszabott mezsgyén járni. A bársonyos forradalom óta kilencen kerültek lapátra. A kulturális miniszterhelyettes egyenesen a tájékoztatási minisztérium felállítása mellett érvelt. Bizonyára megfeledkezett arról, hogy a tájékoztatási minisztérium egykönnyen átcsaphat propaganda-minisztériummá, végsősoron pedig - kiváltképpen ha felidézzük a keserves múltat -, a félelem minisztériumává - írta a The New York Times. * Bécs (MTI) - Sértődöttség érződik újabban az Ausztriával kapcsolatos szlovák megnyilatkozások hangnemében - úja a bécsi Der Standard szombati kommentárjában, emlékeztetve arra, hogy a szomszéd ország politikusai a függetlenség elnyerése óta gyakorta nevezték Ausztriát példaképüknek. Pedig Ausztria aligha lehet modell például a kétnyelvű helységnévtáblák tekintetében, avagy abban, ahogyan reagál a politikai megnyilatkozások visszhangjára - fűzi hozzá. Semmiképpen sem hagyható azonban szó nélkül a kisebbségi ügyekért is felelős kulturális miniszter, Dusán Slobodnik bécsi nyilatkozata, amely szerint az egész probléma csak a negatív külföldi sajtóban, és a magyar kisebbség egyes „az állammal nem éppen baráti” képviselőinél létezik. A Der Standard úgy véli, tény, Szlovákia időben alaposan elhúzza a kisebbségi jogok valóra váltását, amit az Európa Tanácsnak megígért, majd részben visszavont. És az is tény - úja a kommentár -, hogy a sintikkel és romákkal szemben megengedhetetlen a hangnem. A lap utal arra, hogy a Meciar beszédéből állítólag szó szerint idéző hírügynökségi újságírót most két év börtönbüntetés fenyegeti rágalmazásért, de, mint úja, a később hivatalosan közzétett szöveg önmagában is elég vad. Amit Meciar a romákról és a fehérekhez viszonyított adottságaikról mondott, az igencsak rosszat sejtet. A szlovákiai magyarságról Pozsony (MTI) A Národná Obroda hétfői számában Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke egészoldalas interjúban mond véleményt a szlovákiai magyarságot és a jelenlegi szlovákiai politikai helyzetet érintő kérdésekről. Szlovákia tervezett közigazgatási felosztásáról szólva Bugár kifejti, hogy a szlovákiai magyarság azért nem tartja elfogadhatónak a tervezetet, mert annak megvalósítása esetén a magyar többségű járásokat szlovákok által lakott járásokkal egyesítenék s az így kialakított közigazgatási egységekben a magyar nemzetiségűek számaránya 20 százalék alá csökkenne, ami igen kedvezőtlen helyzetet teremtene. Bugár a „sci-fi” témakörébe sorolja az olyan szlovák aggodalmakat, melyek szerint megtörténhet, hogy a szlovákiai magyarság népszavazás útján kísérelné meg Dél-Szlovákia elcsatolását. A határok kérdésről szólva elmondta: - Noha Magyarországon Csurka Istvánnal azonosuló hangok is hallatszanak, számunkra az ottani kormány álláspontja a döntő. Magyarország aláírta a határok érinthetetlenségéről szóló egyezményeket. .. Tényképek Jeszenszky Székelyföld útjain Bukarest (MTI) - Alighanem minden résztvevő - a magyar külügyminiszter és felesége, hivatalos kísérete, a látogatásról tudósító újságírók a román és magyar vendéglátók, a felkeresett városok és falvak népe - számára emlékezetes marad a szombati nap nyolc és fél órás száguldása Székelyföld útjain. A gépkocsioszlop, amely reggel 9-kor indult Marosvásárhelyről, ahol a miniszter romániai látogatásának harmadik napját töltötte, húsz-huszonöt járműből állt (a sor változott, a 85 százalékban magyar lakosságú Hargita megye határán még több gépkocsi csatlakozott hozzá). Elöl a rendőrség biztosító autója, majd a hivatalos konvoj nyolc járműve, aztán egy terepjáróban kommandós elit-egység, mentőautó kettő is, aztán ismét rendőrség, majd a román és magyar sajtó, televízió karavánja, vagy száz ember. Kíváncsian köszöntve Az előre kijelölt állomások és a több rögtönzött stop között mindenütt, ahol lehetett 100-120 kilométeres sebességgel robogott a karaván. A kis székely falvakban az emberek kisiettek a házak elé, kíváncsian, sokan integetve köszöntötték a vendégeket. Az út minden állomásának megvolt a maga eseménye, jelképe, érdekessége, meglepetése. Erdőszentgyörgyön a külügyminiszter - történészként a magyar-angol kapcsolatok kutatója - megtekinthette és megkoszorúzhatta a helybéli református templomban azt az emléktáblát, amely Rhédey Claudia grófnőről emlékezik meg, Erzsébet angol királynő felmenő ági rokonáról. Az 1812-ben született és egy lovasbaleset következtében fiatalon elhunyt Claudiát - maga is erdélyi fejedelmi család leszármazottja - egy württembergi herceg vette el, fiuk került - aki így Ted hercege lett - házasság révén a brit királyi családba. Az angol királyi ház ápolja ezt a családi köteléket, emléktáblát küldött, amely a templom falán látható, és a brit nagykövetség küldötte most is évente felkeresi a szép, ősi templomot - a történelmi kapcsolatnak így megvan a falu számára a maga jelentősége is. Nem tervezett stop Szovátán, a gyönyörű hegyek között megbújó, Európában egyedülálló gyógyhatású melegvizű sóstónál arról hallhattak a vendégek, hogy a város és vidéke, a gyógylétesítmények vezetői mind nagy reményeket fűznek a román-magyar kapcsolatok javításához, hiszen a rendkívül jó adottságú fürdőhely, téli-nyári üdülő (még sípálya is épült) és korszerűen felszerelt balneológiai központ kihasználtsága korántsem teljes. Pedig itt példátlanul olcsó a kezelés (csak napi 3 dollár, mondta el Barta András főorvos), 4000 szálláshely várja a vendégeket minden pénztárcához alkalmazkodva kempingtől a szállodáig), Magyarországról könnyen megközelíthető, nyelvi probléma nincs, itt és a környéken a lakosság elsöprő többsége magyar. Igaz, a román hivatalosságok jelenlétében mindezt a város és a gyógyszálló magyar vezetői is románul adták elő a magyar külügyminiszternek - hogy aztán tolmács fordítsa saját anyanyelvükre. Így volt ez másutt is Maros megyében, még ha a prefektus cáfolta is, hogy erre - mint a sajtó írta - ő adott utasítást. Parajdon, Hargita határán a gépkocsioszlop azért fékezett, majd kanyargott szűk utcákon át, hogy a külügyminiszter, az erdélyi tájak szerelmese, aki sokszor jár már erre magánemberként , megkereshesse Ambrus György portáját, ahol 24 éve feleségével megszállt, és átadhassa az erről készült hajdani fényképet. Előre be nem tervezett stop, kérdezősködés a falu utcáin, hol is a porta, amelynek gazdája már meghalt. Szomszédasszony nyitja ki a zárt kaput, a fotósok ugyanott fényképezik le a minisztert, ahol valaha a régi felvétel készült, majd ő maga vezeti a tyúkól mellett a hátsó kertbe a kísérőket, ahol a nagy zöld térség közepén áll a téli tartalék szénaboglya. Közben előkerül az özvegy, a miniszter és felesége meghatottan öleli meg. Pálinkával és szalonnával A karaván tovább hajt, olyannyira, hogy elmarad a megyehatáron szervezett hivatalos fogadtatás, Hargita megye választottai - kivétel nélkül, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség szenátorai és képviselői, majd Don Vasloban, a kormány által a székelység tiltakozása dacára kinevezett román nemzetiségű prefektus, főispán - csak Simon Imre köröndi fazekas udvarán érik utol a minisztert. Baráti kézfogások a honatyákkal, magyar üdvözlő szavak Vasloban részéről is, aki biztosítja a minisztert, hogy ő hivatalában mindenkivel azon a nyelven tárgyalt magyarul vagy románul, amelyen óhajtja. A hangulatból úgy tűnik, nem is elsősorban a személye ellen szól a helyi magyarság kifogása, hanem az elvet védi: magyar többségű megyének elöljárója is legyen közébe való. A kis műhelyben közben, amelynek alacsony tetőgerendáit súrolja a nyurga politikus. Simon Imre a betódult vendégek, fotósok előtt formálja korongján a kancsót, a miniszter aláírja, kiégetés után majd elküldik neki. De már most elviheti magával a falu vezetésének ajándékát, amelyet Szász Domokos polgármester nyújt át neki: óriási köröndi vázát, mellé egy piros-fehérzöld színekben pompázó cserép virágot. Ugyanolyan vázát kap Marcel Dinu államtitkár, aki a kormány részéről kíséri a delegációt kék-sárga-piros román színeket alkotó virágkompozícióval. A látogatás elnyúlik, a miniszter a boltban taplósapkát kap a fagombát dísztárgyakká formázó taplásztól, kínálják finom kisüsti szilvapálinkával, majd szalonnával. Szükség is lesz rá, mert a protokollosok kétségbeesésére a késés nő, olyannyira, végül ebédre sem marad idő Székelyudvarhelyen, a látogatás politikailag legfontosabb állomásán. Addig még lezajlik egy megható találkozás Farkaslaka templománál, a két vén cserfa alatt, ahová Tamási Áront, a nagy székely írót, a székely lélek páratlan ismerőjét temették. A ceremóniát a templomkert kerítéséhez tapadva követik a falusi emberek, a miniszter előbb a kerítésen átnyúlva parolázik a jórészt idősebb emberekkel, asszonyokkal, majd érezve a helyzet furcsaságát, megkerüli az akadályt és közébük megy néhány perces meghitt beszélgetésre. ......... Köszönjük, hogy eljött, az Isten tartsa meg jó egészségben, jöjjön el máskor is, rázza a kezét egy törődött arcú fekete kendős asszony - ahogy még sokan mondják, teszik a többi állomásokon is. Emléktáblák, visszahelyezésre várva “ Székelyudvarhelyen, a százéves városháza aranyozott dísztermében alighanem kétszer annyian szorongtak álva is.Tiint amekkorára méretezték - vagy 250-300 ember - hogy hosszú, lelkes tapssal üdvözölhessék a városba, a térségbe először ellátogató magyar külügyminisztert. A két sarokban a piros-fehér-föld és a sárga-kék-piros zászlók mellett az egyesült Európa kék alapon csillagos lobogója: az egyedüli alkalom, hogy a magyar nemzeti színek is láthatók a házigazdáknál - mint kitűnik, a prefektúra intencióinak ellenére. (Ami jelzi a még meglévő furcsa érzékenységet és értetlenséget, hiszen - mint a miniszter is utal rá beszédében - a piros-fehér-zöld nem a magyar állam, hanem a magyarság színe. Vosloban prefektus a megyehatáron a búcsúnál azonban azt mondja: biztos, abban, hogy a jövőben összefonódnak a két nemzet színei, ahogy a miniszter kifejtette beszédében. Fél négy van, amikor Jeszenszky Géza 40 perces beszéde véget ér, ebédre már nincs idő. Az oszlop egyenesen Fehéregyháza felé robog, ahol múzeum és két emlékmű is őrzi az 1849-en, a vesztett harc mezején elesett költő, Petőfi Sándor emlékét. Az egyiket 1989 után megrongálták, a miniszter a másiknál, a Petőfi múzeumnál koszorúz. Itt kis, három teremből álló,a múlt században létesült kis múzeum emlékeztet a világszabadság költőjére és a magyar identitás védelmezéséért folytatott mindennapos munkára. Itt a múzeumban teszik el a koszorúkat,amelyek az emlékmű lábazatára kerülnek, s a földön vár az emlékházat egy évszázada létrehozó Haller Louise grófnő emléktáblája, valamint a „Szabadság, szerelem” halhatatlan sorait idéző tíznyelvű tábla, amelyeket a Ceausescu-érában vettek le a falról, arra, hogy ismét felerősíthessék. Itt Gábos Dezső a Petőfi emlékét ápoló egyesület elnöke, a román polgármester mellett ő köszönti a magyar külügyminisztert, a jó együttélés jelképes gesztusával zárul ez az állomás. Segesvár történelmi várának már csak percek jutnak. Ebből a hajdani szász sasfészekből az alapítók java német földre települt át, a kolostortemplom lelkésze, aki a megmaradok lelki atyja, németül szól a vendégekhez. Aztán rövid séta, és a katolikus templomban magyar gyerekek éneklik gitárkísérettel a gyönyörű zsoltárt.Ez az a nap... Ez a búcsú, ez volt az a napi------ A marosvásárhelyi vár és a vártemplom Fotó: Marx József ~ ÉSZAK-Magyarország 13 Jelentés a gyilkosságokról Budapest (MTI) Az Igazságügyi Minisztérium megbízólevelet adott - többek között - Varga Lajos káplánnak, a váci püspökség irodaigazgatójának arra, hogy az 1944-1989 közötti törvénytelenségekről adatokat gyűjtsön. Mégpedig azokról az esetekről, amikor papok voltak az áldozatok. Rögvest megemlít egy idevágó eseményt is a tudósítás: 1957. február 28-án, hittanóráról hazamenet, a Tisza gátján megggyilkolták Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébánost, amiről ha van irattári anyag, legföljebb annyi lehet, hogy megtalálták a holttestet. Mivel büntető eljárás nélkül zárult a plébános élete, feltételezhetően politikai gyilkosság történt. Hallgathat is a vádlott .A megbízólevél - levelek kiadóját, dr. Kahler Frigyest, az Igazságügyi Minisztérium elvi, büntetőjogi és kegyelmi főosztályának vezetőjét, először arról kérdeztem: hány ilyen megbízólevelet írt alá? • Még februárban alakult egy 7 főnyi tényfeltáró bizottság jogászokból, levéltárosokból, történészekből, s rajtuk kívül további negyven kutató dolgozik az említett időszak törvénytelenségeinek a feltárásán. Nem külön-külön vizsgáljuk az eseteket. Mi a hatalmi gépezet mechanizmusának folyamatát igyekszünk górcső alá venni. Tehát mondjuk Mosonmagyaróvár esetében ugyan nem kerüljük meg Dudás parancsnok személyét, s tettét, ám azon keresztül a mögöttes-fölöttes hatalom mibenléte számukra az elsődleges. □ Cikket írtam Szigethy Attilának, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökének, a Hazánk című független politikai napilap kiadójának tragikus sorsáról. Akkor beszéltem egy győri történésszel, aki elmondta, hogy hiába kérte föl az MSZMP megyei első titkárát, nem volt hajlandó szóba állni vele... ha bíróság elé állítják, állítanák, akkor vajon köteles-e megnyilatkozni? • Sajnos, akkor sem! Ugyanis a büntető eljárásjog értelmében hallgathat is a vádlott, ha úgy látja célszerűnek. S itt jön a mi munkánk, ugyanis a különféle írott és íratlan dokumentumok tükrében összegyűjthetők a különféle motívumok. • Van- e határideje munkájuknak? • Voltaképpen nincs és nem is lehet, hiszen folyton-folyvást merülhetnek föl újabb adalékok. . Mégis, úgy tervezzük, hogy már a közeljövőben, de mindenképpen ezen az őszön megírom, megírjuk az első összegező vázlat-jelentést. Azt mindenesetre már látjuk, hogy mit nem fogunk megtudni, bármennyire szeretnénk is. Kádár, Marosán, Biszku, Gáspár ? Például? • Jó lenne alaposabban tájékozódnunk arról a katonai bizottságról, amely 1956. október 23-25-e között működött a Honvédelmi Minisztériumban. Az írásba nem foglalt, szóbeli döntésekről csakis tanúvallomással tudnánk információkhoz jutni. Ugyanez áll a Kádár-féle új vezetésre, hiszen a pufajkás sortüzek nyilván nem véletlenül dördültek el! Minderről persze maga Kádár János tudott volna érdemben, a legkimerítőbben nyilatkozni, de hát emlékeit magával vitte a sírba. Ugyanez mondható el Marosán Györgyről is, akinek a memoárja éppúgy önigazoló-félrevezető, mint a „legvidámabb barakk” címen tévésorozattá összeállt egyéb tanútévők - Biszku, Gáspár Sándor és társaik - emlékezései. A szakértőnek így is sokat mondóak ezek a magnóra és kamerára vett vallomások. A Kossuth tértől Berzencéig □ Sok fehér folttal találkozott? • A fehér foltokhoz sorolható mindmáig a Parlament előtti híres-hírhedt csütörtöki vérengzés is, hiszen nem tudjuk, kik is voltak a tettesek. Kopácsi Sándor például azt úja, hogy ávéhások lőttek a tömegbe, ugyanis egy beosztottaja telefonálta meg neki, hogy a tér körüli házakban „majd mi megmutatjuk a csőcseléknek” jelszóval ők készültek valamire. Biztosat azonban az '56-os főkapitány sem tud. Fölmerült, hogy a tettesek börtönőrök lettek volna. - Ismerem ezt a verziót. Mégis afelé hajlok magam is, hogy az ÁVH volt a tettes - tanúnak azonban nem jelentkeznek. Mígnem a mosonmagyaróvári határőrök közül akadt nem is egy! Úgy látszik, bármennyire is azonos parancsnoksághoz tartozott a zöld és a kék ÁVH, az utóbbiak voltak a megbízhatóbbak Rákosiéknak. A salgótarjáni, az egri, már pufajkások által elkövetett gyilkosságok szintén kinyomozhatóak, legalábbis nagyobb részt. De azt már kevesen tudják, hogy még falvakban is akadtak sortüzek. Például a baranyai Berzencén, ahol a beszolgáltatási papírokat égető parasztok közé lett egy határőr szakasz - négy halott lett a következmény... □ Az önök munkája szerteágazó. Nem ritkán homályban kutatnak. Ön mit vállalt ebből? • A munkák összehangolása, az anyag értékelése, az összefoglaló jelentés megírása a legfontosabb dolgom. Hogy várhatók-e újabb momentumok? Mindenképp, mégpedig nagyon nagyon hosszú ideig.