Észak-Magyarország, 1993. november (49. évfolyam, 255-280. szám)
1993-11-16 / 268. szám
Nagy siker volt Miskolc (ÉM) A nagy érdeklődésnek köszönhetően a Miskolci Nemzeti Színház az elmúlt évad több sikeres darabját is felújítja, így újra láthatjuk a Játékszínben a Godot-t, és a Daliástól nyugatra (Acélmagnóliák) című amerikai történetet, a nagyszínházban az operettkedvelők a két évvel ezelőtt bemutatott Csárdáskirálynőnek tapsolhatnak, újra műsorra tűzik a Háromlevelű lóhere című darabot, és az idei karácsony sem múlhat el a Diótörő nélkül. Pro Cultura Újvidék (ÉM) - Az újvidéki színház az idén ünnepelte fennállásának huszadik évfordulóját. Ebből az alkalomból Pro Cultura Hungarica emlékplakettel tüntették ki november elején Faragó Árpád igazgatót, amelyet Kálmán Attila művelődési és közoktatási államtitkár adott át. Az 1973-ban a helyi képviselő-testület által létrehozott Újvidéki Színház (Novosadsko Pozoriste) ma a Vajdaság egyetlen magyar társulata. Faragó Árpád előtt Németh P. István majd Gion Nándor irányította a színházat, melynek állandó rendezője nincs, így vendégként számos ismert jugoszláv” és magyar rendező (Jancsó Miklós, Babarczy László, Harag György, Miszlay István) állított már színpadra Csehov-, Albee-, Mrozek-, Molnár Ferenc-, vagy, éppen Gion Nándor-darabot Újvidéken. Természetesen a délszláv válság a színházat is érintette, több vezető férfiszínész (a katonai behívók és a pénztelenség elől) Magyarországra települt, inkább csak főiskolai hallgatók és idősebbek maradtak a színházban. Ennek ellenére ebben az évben eddig hét bemutatójuk volt. Jelenleg hat állandó színésszel dolgoznak, s a vidéki fellépésekkel együtt évi százhúsz előadást tartanak. A jubileumot méltóképpen szeretnék megünnepelni, ezért vendégszereplésre hívtak több magyarországi, erdélyi és felvidéki társulatot. Miller és Csiszár Pécs (MTI) - Arthur Miller: Közjáték Vichyben című drámáját mutatták be az elmúlt pénteken Pécsett. A második világháborúban, a németek által megszállt Franciaországban játszódik a történet, a deportálások kezdetén. A rendkívül puritán díszlet - néhány pad illusztrálja a szürkére és zöldre festett rendőrségi várótermet - és a szinte köznapi viseletnek megfelelő jelmez egyfajta segédeszköze a rendezőnek, Csiszár Imrének abban, hogy kizárólag a témára irányítsa a néző figyelmét. Az egyfelvonásos darab főbb szerepeit Balikó Tamás, a pécsi társulat új direktora, Barkó György, Kiss Jenő, Rázga Miklós és Ujváry Zoltán játssza. A díszletet a rendező Csiszár Imre, a jelmezeket Szakács Györgyi tervezte. A hét premierjei Budapest (MTI) - Peter Shaffer: Amadeus című művét tűzte műsorára a Madách Színház. A kétfelvonásos dráma premierje pénteken lesz. Salierit Mácsai Pál, Mozartot Szűcs Gábor alakítja. Az előadás érdekessége, hogy Mozart zenéjére koreográfiáit táncjelenetek is helyet kaptak a produkcióban. Kerényi Imre állította színpadra az Erzsébet körúti Amadeust. A Nemzeti Színház új Sütő Andrásdarabot mutat be. Az ugató madár főszereplője Bodor Péter székely ezermester, szobrász, műszerész, építész, lakatos, órás. A kalandos sorsú művész-mesterembert Koncz Gábor formálja meg, Gróf Rhédey Claudiát Varga Mária játssza. A színművet Sík Ferenc rendezte. Az első előadást pénteken tartják a Nemzetiben is. A marcipán nevű kedvelt édesség „feltalálását” követhetik nyomon a nézők a Kolibri Fészekben, szombaton. Jaan Kross játékának címe: Marcipán mester. Kross művét Békés Pál gondozta, a dalokat a Novák János - Fábri Péter szerzőpáros írta. Korunk hőse, a nagy túlélő Beszélgetés Telihay Péter színházi rendezővel Miskolc (EMFG) - Az elmúlt színházi évad egyik legsikeresebb darabja volt a Telihay Péter által rendezett Stuart Mária-előadás. A királynőt körülvevő ifjú szaktanácsadókban nagyon sokan a mai menedzserekre, ahogy mondani szokták, korunk hőseire ismerlek. Most pedig a színház műsorfüzetében ezt íra a rendező Kurázsi mamáról: korunk hőse, a nagy túlélőt. Hős vagy túlélő? - kérdeztük Telihay Pétertől. • Nyilván a maga értelmében mind a két jelző fontos. Mert ma nagyon hősies dolog bármit is túlélni. Az egy másik kérdés, hogy megéri-e túlélni, de attól az még hősies gesztus. De ugyanolyan hangsúly van azon, hogy túlélő. Mert ez a kor, amelyben fizikai, szellemi és érzelmi értelemben is rendkívüli pressziónak van kitéve az ember, tehát a megélhetés is nehéz, már ebben a nagyon primer, fizikai értelmében is hősies dolog a túlélés. Főleg most, amikor látjuk, mi zajlik az úgynevezett közéletben, a szellemi értelemben vett túlélés is komoly helytállást követel. Nem kis feladat, hogy az ember megőrizzen valamiféle korrekt és konzekvens szellemiséget magával és a világgal. A harmadik pedig mindennek az érzelmi vetülete, ami talán a legnehezebb. Hiszen a fizikai és a szellemi presszió először a szívünkben, a gyomrunkban jelenik meg. Az állandó kihívások miatt az érzelmeink egyfolytában kavarognak, egy-egy problémára hol felerősödnek, hol eltompulnak. Ez rendkívüli érzelmi, lelki befektetést igényel tőlünk, nagyobbat, mintha egy nyugodt korban élnénk. Ennek a háromféle nyomásnak kiélezett, szélsőséges megjelenési formája a háború. A túlélés problémája - mindenféle értelemben - a háborúban hatványozottan jelentkezik. Ez a darab arról szól, hogy van egy nő, aki felfogja, hogy az elsődleges parancs a fizikai túlélés. És van három ember, akikben még élnek ideák. Ezek az emberek egy olyan helyzetben, amelyben a fizikai létezés az egyetlen cselekvési szempont - megpróbálnak úgy élni, úgy cselekedni, mintha a világ normális lenne. Ezért aztán meg kell halniuk. • Ezzel azt akarja mondani, hogy nincs esély a becsületes túlélésre? • Nem erre gondoltam. Arról van szó, ha az ember egy kiélezett helyzetben - mint amilyen a háború, amikor elsődleges létparancs a fizikai túlélés - megpróbál becsületes lenni, akkor tudnia kell, hogy az életét kockáztatja. Lehet becsületes, túl lehet élni tisztességgel is, de ez a veszélyesebb. Szerintem Brecht erre akarta felhívni a figyelmet. □ Tehát nem Kurázsi mama a főszereplő? • De Kurázsi mama a főszereplő, csak ne felejtsük el, a darab címe: Kurázsi mama és gyermekei. Az ő relációjuk adja az előadás lényegét. • Lehet szeretni Kurázsi mamát? • Nincs ilyen érzelmi viszonyom vele. Igyekszem empátiával közelíteni hozzá, megértem az ő igazságát is, megfejteni és ábrázolni. Még akkor is, ha ezzel az igazsággal alkalmasint nem értek egyet. • A televízióban állandóan látjuk a háborús képeket, lassan mindennapi lesz a borzalom. A színház meglehetősen zárt világ, mennyire jutnak el ide a külvilág hírei? • Ez a legfontosabb kérdés volt, amikor a darabról gondolkoztunk. Abból indultunk ki, hogy nem szabad azzal versenyezni, amit a televízióban látunk akár Grúziából, akár Boszniából. Tehát a háború borzalmait, embertorzító, embertpróbáló hatását másképpen kell megmutatnunk. Egyáltalán nem akarok borzalmat vinni a színpadra. Igyekszem a választási helyzetekre összpontosítani. Tehát arra, hogy ki hogyan dönt egy szélsőséges esetben. Elfogadja-e a törvényszerűségeket vagy próbál ellenszegülni. Talán a legfontosabbnak tartottam azt a kérdést, hogy mi a véleményünk a háborúról, hogyan vélekednek erről a történetről. Ha sikerül megcsinálni az előadást, akkor lesz egy sokkal személyesebb, alanyibb szintje annál, minthogy csak eljátszunk egy színdarabot. Ezt az előadást tizennégy színész játssza, és ők színeként jönnek be a színpadra, és színészeként távoznak. De valahogyan majd viszonyulnak a történethez, tehát lesz véleményük erről a háborúról, és ezt ki is fogják fejteni. □ Brecht már a saját korában is rendkívül vitatott szerzőnek számított. Most pedig díszelőadásban játsszák majd a Kurázsi mamát. Nem fél a vádaktól... • Igen hallottam már, hogy marxista, kommunista, zsidó... Azt gondolom, hogy bárki, aki ezt mondja vagy gondolja, annak fogalma nincs a színházról, a színházi törvényszerűségekről. Az ilyen vélekedéseknek semmi közük nincs a színházhoz. Brecht a világirodalom egyik legnagyobb színházi szerzője. Darabjai mélyek, bonyolultak, valódi igazságokat hordoznak, az emberről beszélnek, költészet van bennük. És semmi közük könyvszagú ideológiához, nem keveri össze a saját gondolatait, eszméit azzal, aminek meg kell jelennie a színpadon. Ő elsősorban az embert ábrázolja, én pedig egyébként sem tudnám instrukcióba adni a színészeknek a Kommunista Kiáltványt. Telihoy Péter rendezőFotó: Jómnay György Margitai Ági és Szervét Tibor a Kurázsi mama próbáján Operakórusok és a táncosok Miskolc (ÉM) - A Miskolci Nemzeti Színház kezdeményezésére november 20-án, szombaton városunkban rendezik meg a magyarországi színházak operakórusainak találkozóját. A nagyszínházban este hét órakor kezdődő gálaműsorban fellép a Magyar Állami Operaház gyermekkórusa, a pécsi, a debreceni, a győri és természetesen a házigazda miskolci színház énekkara. Tisztelegve nagy zeneszerzőnk, Erkel Ferenc emléke előtt a Hunyadi László-nyitánnyal kezdődik az est, zárószámként pedig a Bánk bán egyik részletét adja elő az egyesített kórus. A gálaműsorban felcsendül - többek között - Bizet: Carmen, Verdi: Nabucco, Verdi: Aida, Donizetti: Don Pasquale, Puccini: Manon Lescaut, Verdi: Trubadúr, Mozart: Varázsfuvola, Mascagni: Parasztbecsület, Humperdinck: Jancsi és Juliska című operájának egy-egy részlete. Az operagálán a kórustagokon és a szofistákon kívül bemutatkoznak a Miskolci Nemzeti Színház balettkarának tagjai is. Az ő előadásukban láthatjuk Csajkovszkij Diótörőjének Hópelyhek tánca című részletét, és közreműködnek a Aida II. felvonásának fináléjában is. A megújult színházi balettkar ezekben a napokban az operagálára készül, de rövidesen megkezdődnek a Diótörő című balett felújító próbái, utána pedig következhet az évad meglepetése: Delibes Coppe fiája. A népszerű szerelmi balett címszereplője Anderkó Olga lesz. Szeriőz bohóc Miskolc (ÉM - B.A.) - Hát igen, az ősi - talán csak ösztönös? - emberi dilemma: lenni vagy játszani... Bejön. Leül. Mit leül? Keresztbe veti magát a fotelen. Kockás szoknyája látnom engedi térdét. A térdet, amelynek hatása volt a sorsára, s amelynek beszélgetésünkben is jut egy parányi epizódszerep. Nevetgél. Minduntalan visszakérdez, de a választ már nem várja meg. Omlik belőle a szó. Képtelenség követni. Aki ennyit beszél, nyilván fontos közölnivalója van a világgal. Mi lenne ez az üzenet? Bang! A kérdés telibe találja. Elvéti a tempót. De nem jön zavarba. Míg az az érzésem, hogy az arcomról akarja leolvasni, milyen választ hallanék, már mondja is. „Jó véleménnyel vagyok a világról. Csak annyira nem fontos a számomra, hogy külön közölnivalóm legyen. Ami adódik, azt meg elmondom a színpadon” - így Várkonyi Szilvia. „Úgy szeretnék élni, hogy mikor örökre lecsukom a szemem, ne legyen szégyenkeznivalóm. És a gyerekemet becsülettel fel akarom nevelni”-fűzi hozzá. A térde és a gyereke... „Balerina szerettem volna lenni. De azt mondták: nagy a térdem” - magyarázza, s már mutatja, feszíti is a hálómintás-harisnyás térdét. Nem adta fel - derül ki. Táncolni tanult Jeszenszky Endrénél. Tánctudásának köszöneti, hogy a korábbi sikertelen felvételi után bekerült a színművészeti főiskola operett-musical tanszakára. Előtte még elvégezte a varieté-bohóciskolát. „Jeles eredménnyel lettem bohóc. Nem sminkes, hanem átlényegülős, komoly, szeriéz bohóc voltam” - emlékszik. Dolgozott Kecskeméten, a Rockszínházzal, s az utóbbi évtizedben a miskolci teátrumban. Itt minden évben csak két szerepet játszik, hogy jusson ideje Márk fiára is. A nagyérdemű emiatt leginkább operett-szubrettként ismerheti. „Ha kiöregszem, még mindig próbálkozhatom prózai szerepekkel” - ezzel mintha magát nyugtatná: igazából nem mulasztott eddig semmit, jöhet a „nagy dobás”. (Arról viszont még nem gondolkodott, hogy mit játszana szívesen prózában.) Fontos darab volt az életében a West Side Story és a Nyomorultak a Rockszínházzal, a La Mancha lovagja, a Cirkuszhercegnő, a Cigányszerelem és a Mária főhadnagy Miskolcon. Most a Játékszínben a Kapj el!-ben, az amerikai poéngyáros Niel Simon kamaramusicaljében játszik. Közben azon dolgozik, hogy mind többen ismerjék meg képességeit. Az Interoperett Vigadóbeli újévi koncertjében tizennégy ország közvetíti majd, amint németül népszerű operett melódiákat énekel. Már nem nevetgél, ahogy személyesebb dolgok felé terelődik a beszélgetés. Nem tudom szabatosabban leírni a szituációt: éber, kutató - gyanakvó? - tekintete mögé rejtőzik. „A megérzések” - mondja. „A megérzések adják meg az irányt az embernek, hogy merre menjen.” Hogy milyen utat járó, erről sem bocsátkozik részletekbe. „Nyíltnak és keménynek ismerem magam. De igyekszem udvarias és kedves lenni. Szeretem az embereket. Még azoknak sem akarok rosszat, akik rosszat tesznek velem” - analizálja magát. „A legkevésbé az önzést, a szeretetlenséget szeretem. Szeretem viszont az odaadást. Lelki értelemben” - folytatja. Megjegyzi-e az évfordulókat? - kérdezem. Tagadó a válasz. Pedig napra pontosan éppen most tíz év, hogy Miskolcon először színpadra lépett, a Cigányszerelemben árulom el, hogy készültem. „Látja, és még csak egy szál virágot sem kaptam” - enged meg egy amolyan operettes kis kacajt. Mintha azt mondaná a nevetése: nem kell komolyan venni. Várkonyi Szilvia a Nyomorultakban Fotó: Papp Dezső