Észak-Magyarország, 1999. január (55. évfolyam, 1-25. szám)

1999-01-13 / 10. szám

1999. január 13., szerda HÍRCSOKOR • Új jegyző, Szuhakálló korábbi jegyzője nem sokkal az önkormányzati választáso­kat követően lemondott, az önkormány­zat pályázatára pedig hatan jelentkeztek. A döntéshozók Herczeg Tibor, Zádorfalva jelenlegi jegyzője mellett voksoltak, aki­nek szolgálati lakást is biztosítanak. A szakember április 1-jén áll munkába.­­ • Tömbösített testnevelés. Mivel a tardo­­nai Jókai Mór Általános Iskolának nincs tornaterme, február végéig a szülők bele­egyezésével „tömbösítették" a testneve­lés órákat. Az átmeneti tanterv szerint a hét egyik napján az iskola 129 tanulója a miskolci fedett strandon tanulnak úszni, illetve bükki téli túrákon szán­kóznak, síelnek, mozognak reggel 8-tól délután 1 óráig - tájékoztatott Lovas Albert igazgató. • Új házban a régi hivatal. Rudolftelepen pályázati támogatással befejeződött a Jó­zsef Attila Művelődési Ház teljes felújítása. A községi könyvtárat az emeletről egy tá­gas, igényes földszinti helyiségbe költöztet­ték, a polgármesteri hivatal pedig a régi épületéből a művelődési ház emeletére költözött. A korábbi községházát az önkor­mányzat szolgálati lakásként hasznosítja. EM-PORTRE A versmondó lány Bánhorváti (EM -SZN) - Talán szí­nésznő leszek - fon­tolgatja a 13 éves Máté Zsuzsanna. - De lehet, hogy pe­dagógus, nyelvész, vagy történész. Az biztos, hogy a Frá­ter Gimnáziumba megyek, oda járt a Máté Zsuzsanna nővérem is. A bánhorváti iskola hetedikes tanulója. Tavaly és egy évvel korábban is megnyer­te a megyei Tollas Tibor szavalóverseny általános iskolás kategóriáját, az országos versenyen Lakitelken pedig második lett.­­ Hatodikban Weöres Sándor Az éjsza­ka csodái, az országoson pedig Gérecz At­tila Karácsonyi ének a börtönben című versét mondtam. Legutóbb Arany­ balla­dát választottunk anyával, a Zách Klárát - magyarázza. - Azt mondják, jó az előadó készségem, sokan sarkallnak, csináljam tovább, abba ne hagyjam. A magyar, az angol, és az ének a kedvencem és rajzol­ni, zongorázni is nagyon szeretek. Sinkovits és Malek a példa Színjátszókörbe, nyelvtan tehetséggondo­zásra, történelem szakkörre is jár Zsuzsi. Az iskolai szavalóversenyeken és a kultu­rális szemléken mindig sikere volt az is­kolában. Hogy készül a nyertes szavalat? Először memorizálja a szöveget, aztán a magyar szakos pedagógus mama segít a hangsúlyozásban, a mimikában, még a tü­kör előtt is gyakorolni kell - avat be. - Előtte talán kicsit izgulok, de amikor már a versre koncentrálok és átélem, amit mondok, nem érek rá a lámpalázzal foglalkozni. A kulisszatitkok közül még az is ki­derül, hogy otthon gyakran musicalt, olykor Mozart-dalokat énekel. A barát­nőjével időnként eljátszanak a maguk forgatókönyve alapján egy-egy tévésoro­zatot. Pajtása gyakran szorít érte, mert mindig akad egy-egy szavaló-, helyesíró verseny, zongoravizsga. Buzdítja gépésztechnikus édesapja és jogászhall­gató nővére is. S lehet, hogy ösztönözné - ha hallaná verset mondani - a két példakép, Sinkovits Imre és Malek And­rea is... Máté Zsuzsanna Az oldalt szerkesztette: Szabó Nóra Telefonszáma: (46) 414-022/202 fmeJimiHiSt­ íi máéi $ Könyvárus, ételhordó, tornázó óvónénik „Szívesen lennénk rugalmasabbak, de mások a szülők kényelmi szempontjai” Sajóivánka (ÉM - SZN) - Az öt­letes és lelkes sajóivánkai óvó­nők szívesen kelnének reggel korábban és mennének haza kicsit később, ha ezzel akár egy kisgyermeket is megtart­hatnának az intézménynek. Nem is lehet itt túlságosan nagy létszámban gondolkodni, hiszen a község egyetlen intézménye 20 fős létszámmal kezdte az ősszel az óvodai szezont.­­ Sokan beviszik kényelmi szempontok miatt a gyerekeiket oda, ahol dolgoznak, leginkább Kazincbarcikára - magyarázza a vezető óvónő. - A város ugyan ígérte, hogy ezt megakadályo­zandó magasabb térítési díjat fog kérni olyan gyerekek szülei­től, akik óvodát fenntartó tele­pülésen laknak, de eddig ebből semmi nem lett. Ez talán megol­daná a városkörnyéki óvodák, általános iskolák gondját. Egy kistelepülésen sokba kerül mű­ködtetni az intézményeket, fő­ként, ha nincsenek maximálisan kihasználva. A hetvenes-nyolcvanas évek­ben Sajóivánka amolyan agglo­merációs szomszédja lett Ka­zincbarcikának; sokan költöztek ki a kellemes környezetű, a vá­rostól csak néhány kilométer­nyire lévő faluba. Aztán a köz­ség 26-os főút menti része még­sem kapcsolódott össze az új házsor révén a hegy alatt meg­húzódó régi faluval: alaposan megcsappant az építkező kedv. - Aki Barcikán, Bánrévén dol­gozik, az igazából talán csak aludni jár haza - véli Nyisalo­­vits Zsoltné. - Hiába jönnénk be akár egy apróság miatt is már fél hétkor és maradnánk szíve­sen ötig, ezen a nyáron is három kiscsoportos korú gyermeket vitt városi óvodába a mamája. Van, hogy a nagyobbik testvér már úgyis oda jár iskolába, hát oviba is behordják a kisebbet. A 20-ból 6 olyan gyermekünk van, akinek a családjában mindkét szülő dolgozik, de még ilyen esetben is vannak nagymamák. Az óvoda épülete ugyan jó ál­lapotban van, s berendezése is hangulatos, ötletes, a karbantar­tások viszont olykor anyagi okokból elmaradoznak. Az in­tézmény dolgozói karácsony előtt a szülőkkel közösen köny­vet árultak, s ennek néhány ezer forintnyi megmaradt juta­lékát költötték a gyerekek új já­tékaira. Rendezték szülők-neve­­lők bálját, egy kislány apukája használt gumiabroncsokat ho­zott a rönkjátékok mellé az ud­varra. Majd kunyerálunk festé­ket és kiszínezzük - mondják az óvónők, hiszen néhány hete a vezető óvónőnek van már kép­zett munkatársa Fodorné Truzsi Tímea személyében. A dolgos hétköznapokon ha kell, kihord­ják a szociális ebédet az ovi­konyháról, készülnek a gyere­kekkel a jeles napokra, kiveszik a részüket a helyi rendezvények szervezéséből, hogy olykor kissé felrázzák az alvó települést. Elégedettek az apró sikerek­kel, fiatalok és lelkesek lévén elégedetlenek az általános helyzettel, s közben dadusi se­gítséggel felcsavarják a sző­nyeget, nekilátnak tornázni a gyerekekkel. A létszámon vál­toztatni úgysem tudnak, hát csinálják, amit vállaltak, ami a hivatásuk­­ a maguk lehető­ségei között. Testnevelés az ivánkai óvodában­Fotó: Vajda János A katonavonatoktól az InterPiciig Kazincbarcika (ÉM)­­ Az ez­redfordulóra megújul a ka­zincbarcikai százéves állo­más. A sétálóutcán az utaso­kat szolgálná egy új iroda. A barcikai vasutas csapatnak oklevelet adott át Király Bálint polgármester, a MÁV miskolci igazgatósága újabb emlékszala­got kötött az állomási zászlóra, a dolgozók pedig a vasutas szakszervezetek támogatásával emléktáblát avattak. Nemrégi­ben volt ugyanis 100 éve, hogy a barcikai vasútállomást megnyitották a közforgalom számára. Husonyicza Gábor állomásfő­nök szerint a századfordulón nagy presztízse volt a vasúti munkának, s eztán már nem kellett Vadnára, vagy Sajószent­­péterre menni gyalogosan, sze­kérrel a vonathoz. Járt itt kato­naszerelvény, páncélvonat, vit­tek kivándorlókat, menekülte­ket, városépítő rabokat, sokmil­lió tonna árut, s közben az állo­más mögött felépült egy város. A gőzösökből dízeljárművek let­tek, majd ezeket is villanymoz­donyokra cserélték, s ma már a miskolc-ózdi InterPici egyik ál­lomása is ez. Az állomáson az ezredforduló­ra készülnek. Hozzákezdtek a peronépítési munkákhoz, a gáz­korszerűsítéshez, szóba került egy autóparkoló és a 26-os főút­tól ide vezető bekötő út szélesí­tése, újraaszfaltozása. A jövő évezred utazási igényeit a belvá­ros meglehetősen eldugott me­netjegyirodája helyett egy repre­zentatív, sétálóutca-beli hely­jegy- és utasinformációs szolgá­lat megnyitásával is szeretnék majd kielégíteni. Az ezredfordulóra megújul az állomás Fotó: Vajda János István követőit várják a táblajátékosok Felsőnyárád, Budapest (ÉM) - Nagy István tavaly óta már „profi" malmozó, de a Ma­gyar Táblajátékosok Társasá­ga Egyesület (MTTE) bárkit szívesen fogad soraiba, aki szereti az „elmés" játékokat, hiszen interneten is állandó kapcsolatot tarthatnak egy­mással a játékosok. Két héttel ezelőtti Kazincbarci­­ka-környéki oldalunkban bemu­tattuk a felsőnyárádi Nagy Ist­vánt, aki a tavalyi őszi Budapes­ti Nemzetközi Vásáron ismerke­dett meg a táblajátékosok fővá­rosban alakult társaságával, s nem sokkal később már meg­nyerte az MTTE feladványmeg­oldó versenyét. Portréja kap­csán az egyesület elnöke, Nagy László doktor kiegészítésül tájé­koztatta lapunkat arról, hogy István mint „5000-es szintet” tel­jesített játékos, egyike lesz az idén induló profi versenyek résztvevőinek. Az MTTE országosan működ­teti minősítő rendszerét, s noha csak havonta tudja frissíteni honlapját az interneten, mint­egy félszáz táblás játék, feladvá­nyok, pályázatok, ingyen letölt­hető játékok, egyesületi hírek és más információk érhetők el a http://www.tvnet.hu/mtte cí­men. Az akciókban tehát akár ott­honából is bárki részt vehet, nem kell a budapesti rendszeres játszóházakon személyesen meg­jelennie. A szervezők ez­úton is igyekeznek eljutni a versenyek­be még be nem kapcsolódott ré­giók játékosaihoz, akik közül a helyi megméretések legjobbjait az idén már 7. alkalommal vár­ják az őszi BNV játszóházába. Nagy István (jobbra) otthon is játszik Fotó: Antal István Itt­hon 5 A szekrénnyel a holmit is vitték Miskolc, Kazincbarcika (ÉM)­­ Egy kazincbarcikai házaspár elemes szekrény­sort vásárolt hirdetés alap­ján egy miskolci asszonytól, aki azonban személyes iratait egy fiókban hagyta, s azóta sem kapta vissza. A decemberben jutányos áron meghirdetett szekrény­sor iránt a fiatal pár telefo­non érdeklődött, majd egy 4- 5 éves kislánnyal hamaro­san - és váratlanul - megér­kezett a bútorért. Az eladónak azonnal kellett pakolnia, így egy fiókban ben­ne maradtak fontos iratai és más személyes holmijai. „El­mennék én azokért a számuk­ra értéktelen dolgokért, de még a nevüket sem tudom, csak annyit mondtak, hogy Barcikán laknak családi ház­ban” - panaszolta, s kéri, hogy ha a vásárlók olvassák az írást, vagy valaki tud ró­luk, értesítse őt a 46/316-665- ös telefonszámon. Aggteleki templomtorony. Az Árpád kori magyar templomok torony nélkül épültek, s később haranglábat kap­tak. Aggtelken azonban a református templomtól egyedülálló­an nagy távolságra, mintegy 200 méterre lévő, korábban őr- és tűztoronyként funkcionált kőtornyot alakították át a XVIII. század végén gótikus stílusban harangtoronynak. Már a tatár­­dúláskor, később pedig a II. világháború idején is fontos szere­pe volt a falu védelmében, ezért helyezték el falán a világhá­borús hősök emléktábláját. Fotó: Antal István

Next