Észak-Magyarország, 1999. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)
1999-08-11 / 186. szám
1999. augusztus 11., szerda Kazincbarcika és környéke HÍRCSOKOR • Vendégváró Falu újságot adott ki Aggtelek polgármesteri hivatala a július 9—11 -i falunapok alkalmából Vendégváró Aggtelek címmel, amelyet a helyiek írtak, illusztráltak és állítottak össze. A község azt tervezi, hogy a nagy sikert aratott, 10 oldalas újságnak hasonló rendezvények kapcsán folytatása is lesz. • Szobor a költőnek. Tollas Tibor mellszobrát készítette el egy emigráns művész, a Los Angelesben élő Rózsa Olga, s azt a nagybarcai Tollas Tibor Emlékére Alapítványnak ajánlotta fel. Az alkotás megérkezett a költő szülőfalujába, a tervek szerint a felújítás előtt álló Tollas-emlékházban helyezik majd el. i mm Festőművész Mucsony (ÉM - SZN) - Ha nem ünnepelte volna a múlt héten ünnepségsorozattal a község a 780. évfordulóját, talán sosem tudom meg, hogy Kaulicsné Mezey Cecilia Csilla a Szilágyság festője. Pedig ezt ő vallja saját magáról. Én „csak” igazi gazdasszonyként ismertem, egyéni gazdálkodó férje segítője, támaszaként. Olyanként, aki gondoskodik az állatokról, túrót, gomolyasajtot készít, ebédet főz. Csendes szemlélődéssel, inkább visszahúzódva éli meg zajos társadalmi szerepeket vállaló férje tevékenységét. Pedig a jó gazdasszony - ritka párosítás - a tájképfestészetet egy másfajta, igen komoly elhivatottságnak tekinti. Hogy a festést hazájában, Erdélyben tanulta, s csak 1996-ban települt át Mucsonyba, legfeljebb, kedves, ízes beszéde mutatja. Igaz, nem az a hangoskodó típus. - Szilágykeresztúron születtem és azon a tájon, a Zilah melletti Nagydobén éltem - meséli. - A „hepehupás vén Szilágyban”, ahogy Ady becézte a vidéket. Ugyanabban a zilahi középiskolában végeztem, ahol a költő is tanult. S mert kicsi korom óta vonzott a rajzolás, nagyon komolyan kezdett érdekelni a festészet. Sikerült Zilahon egy olyan festészeti iskolába bekerülnöm, ahol elismert hivatásos művészek útmutatása mellett fejleszthettem tudássá a kedvtelést. Erdélyi tájak Csilla első kiállítása 13 éve volt, még Zilahon, ez után pedig évente alkotó táborokban szívta magába az ihletet, s ontotta a képeket, amelyekkel aztán egyre több országos kiállításon mutatkozott be. Nagybányán és Bukarestben az alkotások nem egy díjat nyertek. - A legemlékezetesebb szereplésem mégis az volt, amikor az 1989. decemberi romániai forradalom után a megyei egyesületünk jótékony célú kiállítást rendezett - vallja a fiatalasszony. Csilla jól emlékszik a dátumra, 1996. november 9-én települt át Mucsonyba végleg. Kicsit több, mint két évnek kellett eltelnie, hogy képei által ez a környék is megismerhesse az ő otthoni világát. Kazincbarcikán, aztán Ormosbányán volt tárlata. - A boldogságom most teljes, mert a mucsonyi közönségnek is bemutathatom a festményeimet, amelyekkel Erdély csodálatos tájaira kalauzolom el őket. Az oldalt szerkesztette: Szabó Nóra Telefonszáma: (46) 414-022/201 E-mail: nszabo@iscomp.hu ÍS2AX-KIGYU0BSZÜlS 4 Óriás paradicsomok az Apró-Paradicsomban Szabad volt egy táncra és ráadásként egy életre a növények között Nagybarca (ÉM - SZN) - Úgy kezdődött, hogy az egri magányosok klubja és a barcikai egyedülállók hasonló csoportja közös rendezvényén Apró István meglátta Marikát és megkérdezte: Szabad egy táncra? Azóta öt év telt el és az ő kis Paradicsomukban színpompás virágok, gyönyörű gyümölcsök, egykilós paradicsomok között élnek. Már a ház környezete önmagában is kész kánaán, ezerféle virág színorgiája. Aztán, ha beljebb megy az ember a kertbe, ahol a lehető legrendezettebb őserdő fogadja, no meg a fóliasátorba, ahol az óriás - 60-105 dekás! - paradicsomok lugasa alatt jár, már látnivaló: a növények jólétben élnek itt, egytől egyig szeretik a helyüket. Pedig nem igazán dús, termékeny talaj ez, csak éppen van, aki azzá tudja tenni. Apró Istvánról például sokan azt hiszik a faluban, szakmája a kertészet. - Traktoros voltam, úgy igazán csak öt éve kertészkedem, hobbiból. Rokkantnyugdíjas lettem ugyanis, megadta az Isten, hogy most bőven van időm bajlódni vele. Azóta, hogy együtt élünk itt Marikával... - mosolyog István a ház asszonyára. - Nem vagyok én főkertész, együtt csináljuk, csak nekem több türelmem van hozzá. Bódiné Marika helyesel: István sokat dolgozik, mindig barkácsol, fabrikál, kitalál valamit. Öntözőrendszert, kerítést, lugast, fóliát épít, finom bort készít, máskor meg nyeseget, teszvesz a ház körül, s itt az eredménye. A háziasszony fényképeket mutat, az egyiken hatalmas paprikák lógnak a nyakában, másutt meg István guggol gyönyörű répák között. A szilvásváradi születésű, később Csernelybe, majd Egerbe került traktoros büszkén meséli: az egerszalóki fenyveserdőt mind ő teraszosította. Szépen váltak el, ő mindent otthagyott a lakásban, a traktorját vitte csak magával, aztán eladta, s ide költözött Marikához, ahol kapott egy második esélyt az élettől. - Megszámolni sem tudom, hányféle virág van itt - mutat Bódiné a pompás kertre. - Egész télen fűrészporos kályhával fűtöttük a sátrat, ott teleltek a muskátlik, István ott fiasította őket. A „kertész" készséggel mesél: kéthetente permetezni kell és védeni a növényt a káros sugaraktól. A kertben sokkal silányabb minden, mint a sátorban - ismeri el. A kilós paradicsomot úgy keresztezték, hogy két fajtát egymás mellé ültettek, a méhecske pedig tette a dolgát. Muskátli lombtrágyát használnak mindenre, no meg tyúktrágyát áztatnak a négyezer liternyi tartályban összegyűjtött esővízben és ezzel is lazítják a talajt. Két naponta száz liter víz megy a locsolásra, vagy a saját kútból, vagy az esővízből. Csak arra kell vigyázni, hogy langyos legyen, s nem szabad fölülről locsolni, mert az a növény legnagyobb ellensége - tanácsolja Apró István. Őrpaga 12 szál kilyuggatott műanyag csövet vezetett a növények közti barázdákba, s csak megnyitja a csapot, már jön is egyenletesen a víz. Megéri a gondoskodás, állítják a társak, mert amit terem a munka, az megédesíti az életüket. Óriás paradicsomok között Fotó:Vajda János Tető alá kerül a leégett felsőtelekesi hivatal Felsőtelekes (ÉM -SZN) - Egy télen álltak a csupasz falak a szabad ég alatt, még egyet nem bírt volna ki a telekesi polgármesteri hivatal, ezért megpályáztatták, majd hozzáfogtak a tetőépítéshez. Az épület tavaly égett le, amikor iratokat akart megsemmisíteni egy hivatali dolgozó. Az újjáépítés 15 millió forintos költségvetéssel most megkezdődhetett, ha nem is az eredeti elképzelések szerint. Szinte azonnal vis major pályázatot adott be ugyan az önkormányzat, s megszavazta az ehhez szükséges 30 százalékos önrészt is, de a pénzt eddig nem nyerték el sem megyei, sem országos forrásból. Fecske Sándor polgármester azért továbbra is reménykedik, sőt, ha az idén nem megy, jövőre újra pályáznak. A fenyegető vizesedést viszont mindenképpen meg kellett állítani, így az állagmegóvás érdekében az önrésznek szánt 4 millió forintból megrendelte az önkormányzat az új tetőt, s a munkálatok már javában folynak. A községvezető azt is elmondta: hiába kértek méltányossági előleget a biztosítótól, a vita a kártalanításról tovább folyik. A társaság véleménye szerint ugyanis a szándékos gyújtogatásra nem jár kártérítés, míg a telekesiek azt tartják: ami történt, nem a biztosítási csalás kategóriába tartozik. Itthon 6 Faluház lesz a szuhakállói Bajcsy-Zsilinszky utcában álló műemlék lakóházból, ha az önkormányzatnak sikerül megvásárolnia. A képviselő-testület mielőbb dönteni szeretne a tervezett közösségi és tájház ügyében, Tinyó Ottó polgármester ezért felértékeltette az ingatlant. A négy örökös azonban a hiteles forgalmi ár dupláját jelölte meg, s még az eladást illetően sincs közöttük egyetértés. Fotó: Antal István Szabadidőtábor Császtapusztán, máltai segítséggel Ormosbánya (ÉM) Kézműves foglalkozásokon, kirándulásokon és más tartalmas szórakoztató programokon vehet részt öt napon át harminc szuhavölgyi gyermek Császtapusztán. A nyári szünidő utolsó napjait is kihasználva három községből harminc általános iskolás kisdiák érkezett a Rudolftelep melletti Császta üdülőbe. Augusztus 9-13. között három pedagógus felügyelete mellett, új nevelési módszer keretében, egészségmegtartó önsegítő kortárs csoportokban töltik szabadidejüket. Vagyis amit itt tanulnak, magukkal viszik az iskolájukba, s átadják tapasztalataikat társaiknak. A szabadidőtáborban gyalogtúrákon ismerkednek a természeti környezettel, sportolnak, kézműves foglalkozásokon vesznek részt a gyerekek, lesz tábortűz, táncház, számháború és még sokféle szórakoztató program. S mindez térítésmentes, az étkeztetés költségeiről ugyanis a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Gyermek és Ifjúsági Segítő Szervezete gondoskodik, amely már második éve támogatja a Szuhavölgyi Bányászlakta Települések Szövetsége családsegítő és gyermekjóléti szolgálatát a nyári táborok és más szociális kezdeményezések szervezésében. Motoros randevú Annyi kétkerekűt még nem látott a „lázbérci tető”, mint amennyi néhány nappal ezelőtt gyűlt össze a tó fölötti magaslaton. Az útmenti büfé gazdája, Zabari László motoros találkozóval egybekötött egésznapos rendezvényt szervezett, ahol a kötetlen időtöltés mellett az íjászat szépségeivel is megismerkedhettek az erre járók. A sajátos életformát képviselő fiatalabb és korosabb résztvevők egymást váltva jöttek-mentek, a nap folyamán mintegy 200 járművet közszemlére téve az egészen egyszerűtől az egyedi különlegességig, a Pannóniától a Harley-ig és a japán „repesztőkig”. A vállalkozó most arra készül, hogy amatőr rockegyüttesek találkozóját hirdeti meg, még a nyár folyamán. Fotó: Győrfi György