Észak-Magyarország, 1999. augusztus (55. évfolyam, 178-202. szám)

1999-08-11 / 186. szám

1999. augusztus 11., szerda Kazincbarcika és környéke HÍRCSOKOR • Vendégváró­ Falu­ újságot adott ki Aggtelek polgármesteri hivatala a július 9—11 -i falunapok alkalmából Vendégváró Aggtelek címmel, amelyet a helyiek írtak, illusztráltak és állítottak össze. A község azt tervezi, hogy a nagy sikert aratott, 10 oldalas újságnak hasonló rendezvények kapcsán folytatása is lesz. • Szobor a költőnek. Tollas Tibor mell­szobrát készítette el egy emigráns mű­vész, a Los Angelesben élő Rózsa Olga, s azt a nagybarcai Tollas Tibor Emlékére Alapítványnak ajánlotta fel. Az alkotás megérkezett a költő szülőfalujába, a ter­vek szerint a felújítás előtt álló Tollas-em­lékházban helyezik majd el. i mm Festőművész Mucsony (ÉM - SZN) - Ha nem ünnepelte volna a múlt héten ün­nepségsorozattal a község a 780. év­fordulóját, talán sosem tudom meg, hogy Kau­­licsné Mezey Ce­cilia Csilla a Szi­lágyság festője. Pedig ezt ő vallja saját magáról. Én „csak” igazi gaz­­dasszonyként is­mertem, egyéni gazdálkodó férje segítője, támaszaként. Olyanként, aki gondoskodik az állatokról, túrót, gomolyasajtot készít, ebédet főz. Csendes szemlélődéssel, inkább visszahúzódva éli meg zajos társadalmi szerepeket vállaló férje tevékenységét. Pedig a jó gazdasszony - ritka párosí­tás - a tájképfestészetet egy másfajta, igen komoly elhivatottságnak tekinti. Hogy a festést hazájában, Erdélyben tanulta, s csak 1996-ban települt át Mucsonyba, leg­feljebb, kedves, ízes beszéde mutatja. Igaz, nem az a hangoskodó típus. - Szilágykeresztúron születtem és azon a tájon, a Zilah melletti Nagydobén éltem - meséli. - A „hepehupás vén Szilágy­ban”, ahogy Ady becézte a vidéket. Ugyanabban a zilahi középiskolában vé­geztem, ahol a költő is tanult. S mert ki­csi korom óta vonzott a rajzolás, nagyon komolyan kezdett érdekelni a festészet. Sikerült Zilahon egy olyan festészeti isko­lába bekerülnöm, ahol elismert hivatásos művészek útmutatása mellett fejleszthet­tem tudássá a kedvtelést. Erdélyi tájak Csilla első kiállítása 13 éve volt, még Zila­hon, ez után pedig évente alkotó táborok­ban szívta magába az ihletet, s ontotta a képeket, amelyekkel aztán egyre több or­szágos kiállításon mutatkozott be. Nagy­bányán és Bukarestben az alkotások nem egy díjat nyertek. - A legemlékezetesebb szereplésem mé­gis az volt, amikor az 1989. decemberi ro­mániai forradalom után a megyei egyesü­letünk jótékony célú kiállítást rendezett - vallja a fiatalasszony. Csilla jól emlékszik a dátumra, 1996. november 9-én települt át Mucsonyba vég­leg. Kicsit több, mint két évnek kellett el­telnie, hogy képei által ez a környék is megismerhesse az ő otthoni világát. Ka­zincbarcikán, aztán Ormosbányán volt tárlata. - A boldogságom most teljes, mert a mucsonyi közönségnek is bemutathatom a festményeimet, amelyekkel Erdély cso­dálatos tájaira kalauzolom el őket. Az oldalt szerkesztette:­­ Szabó Nóra Telefonszáma: (46) 414-022/201 E-mail: nszabo@iscomp.hu ÍS2AX-KI­GYU0BSZÜlS 4 Óriás paradicsomok az Apró-Paradicsomban Szabad volt egy táncra­­ és ráadásként egy életre a növények között Nagybarca (ÉM - SZN) - Úgy kezdődött, hogy az egri ma­gányosok klubja és a barci­­kai egyedülállók hasonló csoportja közös rendezvé­nyén Apró István meglátta Marikát és megkérdezte: Szabad egy táncra? Azóta öt év telt el és az ő kis Pa­radicsomukban színpompás virá­gok, gyönyörű gyümölcsök, egy­kilós paradicsomok között élnek. Már a ház környezete önma­gában is kész kánaán, ezerféle virág színorgiája. Aztán, ha bel­jebb megy az ember a kertbe, ahol a lehető legrendezettebb őserdő fogadja, no meg a fóliasá­torba, ahol az óriás - 60-105 de­­kás! - paradicsomok lugasa alatt jár, már látnivaló: a növények jólétben élnek itt, egytől egyig szeretik a helyüket. Pedig nem igazán dús, termékeny talaj ez, csak éppen van, aki azzá tudja tenni. Apró Istvánról például so­kan azt hiszik a faluban, szak­mája a kertészet. - Traktoros voltam, úgy iga­zán csak öt éve kertészkedem, hobbiból. Rokkantnyugdíjas let­tem ugyanis, megadta az Isten, hogy most bőven van időm baj­lódni vele. Azóta, hogy együtt élünk itt Marikával... - moso­lyog István a ház asszonyára. - Nem vagyok én főkertész, együtt csináljuk, csak nekem több türelmem van hozzá. Bódiné Marika helyesel: Ist­ván sokat dolgozik, mindig bar­kácsol, fabrikál, kitalál valamit. Öntözőrendszert, kerítést, lu­gast, fóliát épít, finom bort ké­szít, máskor meg nyeseget, tesz­­vesz a ház körül, s itt az ered­ménye. A háziasszony fényképe­ket mutat, az egyiken hatalmas paprikák lógnak a nyakában, másutt meg István guggol gyö­nyörű répák között. A szilvásvá­radi születésű, később Csernely­­be, majd Egerbe került trakto­ros büszkén meséli: az egersza­­lóki fenyveserdőt mind ő tera­­szosította. Szépen váltak el, ő mindent otthagyott a lakásban, a traktorját vitte csak magával, aztán eladta, s ide költözött Ma­rikához, ahol kapott egy máso­dik esélyt az élettől. - Megszámolni sem tudom, hányféle virág van itt - mutat Bódiné a pompás kertre. - Egész télen fűrészporos kályhával fű­töttük a sátrat, ott teleltek a muskátlik, István ott fiasította őket. A „kertész" készséggel mesél: kéthetente permetezni kell és védeni a növényt a káros suga­raktól. A kertben sokkal silá­nyabb minden, mint a sátorban - ismeri el. A kilós paradicso­mot úgy keresztezték, hogy két fajtát egymás mellé ültettek, a méhecske pedig tette a dolgát. Muskátli lombtrágyát használ­nak mindenre, no meg tyúktrá­gyát áztatnak a négyezer liter­nyi tartályban összegyűjtött eső­vízben és ezzel is lazítják a ta­lajt. Két naponta száz liter víz megy a locsolásra, vagy a saját kútból, vagy az esővízből. Csak arra kell vigyázni, hogy langyos legyen, s nem szabad fölülről lo­csolni, mert az a növény legna­gyobb ellensége - tanácsolja Ap­ró István. Ő­rpaga 12 szál ki­lyuggatott műanyag csövet veze­tett a növények közti barázdák­ba, s csak megnyitja a csapot, már jön is egyenletesen a víz. Megéri a gondoskodás, állítják a társak, mert amit terem a mun­ka, az megédesíti az életüket. Óriás paradicsomok között Fotó:Vajda János Tető alá kerül a leégett felsőtelekesi hivatal Felsőtelekes (ÉM -­SZN) - Egy télen álltak a csupasz fa­lak a szabad ég alatt, még egyet nem bírt volna ki a te­­lekesi polgármesteri hivatal, ezért megpályáztatták, majd hozzáfogtak a tetőépítéshez. Az épület tavaly égett le, ami­kor iratokat akart megsemmisí­teni egy hivatali dolgozó. Az új­jáépítés 15 millió forintos költ­ségvetéssel most megkezdődhe­tett, ha nem is az eredeti elkép­zelések szerint. Szinte azonnal vis major pályázatot adott be ugyan az önkormányzat, s meg­szavazta az ehhez szükséges 30 százalékos önrészt is, de a pénzt eddig nem nyerték el sem me­gyei, sem országos forrásból. Fecske Sándor polgármester azért továbbra is reménykedik, sőt, ha az idén nem megy, jövő­re újra pályáznak. A fenyegető vizesedést vi­szont mindenképpen meg kellett állítani, így az állagmegóvás ér­dekében az önrésznek szánt 4 millió forintból megrendelte az önkormányzat az új tetőt, s a munkálatok már javában foly­nak. A községvezető azt is el­mondta: hiába kértek méltá­nyossági előleget a biztosítótól, a vita a kártalanításról tovább folyik. A társaság véleménye szerint ugyanis a szándékos gyújtogatásra nem jár kártérí­tés, míg a telekesiek azt tartják: ami történt, nem a biztosítási csalás kategóriába tartozik. Itt­hon 6 Faluház lesz a szuhakállói Bajcsy-Zsilinszky utcában ál­ló műemlék lakóházból, ha az önkormányzatnak sikerül meg­vásárolnia. A képviselő-testület mielőbb dönteni szeretne a tervezett közösségi és tájház ügyében, Tinyó Ottó polgármes­ter ezért felértékeltette az ingatlant. A négy örökös azonban a hiteles forgalmi ár dupláját jelölte meg, s még az eladást ille­tően sincs közöttük egyetértés. Fotó: Antal István Szabadidőtábor Császtapusztán, máltai segítséggel Ormosbánya (ÉM)­­ Kézmű­ves foglalkozásokon, kirán­dulásokon és más tartalmas szórakoztató programokon vehet részt öt napon át har­minc szuhavölgyi gyermek Császtapusztán. A nyári szünidő utolsó napjait is kihasználva három községből harminc általános iskolás kisdi­ák érkezett a Rudolftelep mellet­ti Császta üdülőbe. Augusztus 9-13. között három pedagógus felügyelete mellett, új nevelési módszer keretében, egészség­megtartó önsegítő kortárs cso­portokban töltik szabadidejüket. Vagyis amit itt tanulnak, ma­gukkal viszik az iskolájukba, s átadják tapasztalataikat társaik­nak. A szabadidőtáborban gya­logtúrákon ismerkednek a ter­mészeti környezettel, sportol­nak, kézműves foglalkozásokon vesznek részt a gyerekek, lesz tábortűz, táncház, számháború és még sokféle szórakoztató program. S mindez térítésmen­tes, az étkeztetés költségeiről ugyanis a Magyar Máltai Szere­tetszolgálat Gyermek és Ifjúsági Segítő Szervezete gondoskodik, amely már második éve támo­gatja a Szuhavölgyi Bányászlak­ta Települések Szövetsége csa­ládsegítő és gyermekjóléti szol­gálatát a nyári táborok és más szociális kezdeményezések szer­vezésében. Motoros randevú Annyi kétkerekűt még nem látott a „lázbérci tető”, mint amennyi néhány nappal eze­lőtt gyűlt össze a tó fölötti magaslaton. Az útmenti büfé gazdája, Zabari László moto­ros találkozóval egybekötött egésznapos rendezvényt szer­vezett, ahol a kötetlen időtöl­tés mellett az íjászat szépsé­geivel is megismerkedhettek az erre járók. A sajátos élet­formát képviselő fiatalabb és korosabb résztvevők egymást váltva jöttek-mentek, a nap folyamán mintegy 200 jármű­vet közszemlére téve az egé­szen egyszerűtől az egyedi különlegességig, a Pannóniá­tól a Harley-ig és a japán „repesztőkig”. A vállalkozó most arra készül, hogy ama­tőr rockegyüttesek találkozó­ját hirdeti meg, még a nyár folyamán. Fotó: Győrfi György

Next