Észak-Magyarország, 1999. szeptember (55. évfolyam, 203-228. szám)
1999-09-07 / 208. szám
1999. szeptember 7., kedd EGY HELY A sétáló Pásztor Attila !em vagyok túl öreg, sőt, nem is tudnék órákig mesélni sem a régi nagy időkről, sem más egyébről, amiről ilyenkor mesélni szoktak az emberek. Így nem tudom, mert nem is láttam, hogy (nagyon) régen milyen volt Miskolc mostani sétálóutcája. Egy biztos: szép volt, és a színház, a boltok sem hiányoztak róla már akkor sem. Arra viszont már emlékszem, amikor az autók egyszer csak másfelé kezdtek járni, és az 1-es busz is más irányban rótta a köröket. A villamos (ha nem is az első) maradt, s szállítja azokat, akiknek éppen nincs ideje, kedve végigmenni a központon. Annak idején a gimnázium ablakából figyeltem - s elég sokat gondolkodtam rajta - mit csinálhat az a sok ember ott az utcán, mondjuk egy kedd délelőtt, amikor nekem koptatni kellett a padot. Most, hogy az időm engedi, már sejtem. Pedig tanultam a fővárosban, sőt Nyíregyházán is szedtem a tanárok igéjét, közben persze, mert az idő engedte, csatangoltunk is. De nem voltak kedvenc helyeink, én pedig nem is éreztem jól magam. Nem volt ismerős az utca, a bolt, a vendéglátóipari alapegység, nem köszöntek rám az emberek, nem ismertem senkit. Érthető, hiszen idegen voltam. Jöttem inkább haza, mert kellett az, hogy ugyanazon az úton századszor is bólintsak az ismerősnek, kellett az, hogy kezet fogjak azzal, akivel akarok. Többéves hagyomány nálam, hogy naponta kimegyek a „sétáló"-ra. Pedig sokszor nincs is célom, csak megyek. Nézem az embereket, a vásárlókat, a járkálókat. Ahogy ők is engem. Aztán ha venni kell, hát veszek, mert szinte mindent találok. Ha enni kell, hát eszek, mert van hol. Ha nézni akarok, hát nézek, mert lehet. Meg csak úgy járkálok, ugyanazon az úton, figyelem apró rezdüléseit, változásait is számon tartom. Este fénynél, kivilágított házaknál, szobroknál, fáradt villamosok mellett. Sokszor nem történik semmi, de így jó. Nem is kell, hogy történjen, mert nekem akkor is egyszerűen szép, és ha kimarad a vizit, hiányzik. Múlt idő - jelen idő. Azért indultunk az Avasi temetőbe, hogy sírverseket keressünk. Az 1928-ban készült, első komoly miskolci idegenforgalmi kiadvány ugyanis a város érdekességei között említi a rímekbe szedett sírfeliratokat. Az Avas oldalában megbújó, több mint százéves hantok kövein azonban csak nevek, évszámok, búcsúzó sorok állnak. Vagy az idő és az emlékezet múltát mutató porladás és gyom. Fotó: Vajda János Az oldalt szerkesztette: Nyikes Zita Telefonszáma: (46) 414-022/215 E-mail: nyikes@iscomp.hu Miskolci polgár 4 Könyvek, hetek és némi felüdülés Az idegenforgalom kezdetei a húszas-harmincas évekre tehetők Miskolcon Miskolc (ÉM - NyZ) - Az idegenforgalom a huszadik században kezdett kialakulni Magyarországon, Miskolcon a húszas-harmincas években lendültek meg az események. Jöttek. Aki tehette, az pedig ment néhány hétre. Nyugat-Európában már a XVIIXVIII. században voltak olyan társadalmi rétegek, amelyek az élvezet és a szórakozás céljából utaztak más tájakra. Magyarországon azonban csak a XX. században kezdett kialakulni a turizmus és az idegenforgalom. Hívogató propaganda Somorjai Lehel, Miskolc idegenforgalmi törekvései a két világháború között címmel készített tanulmányában azt is leírja, hogy a megyeszékhelyen a huszas években kezdődött el a kísérletezés: egyesületek, idegenforgalmi szövetségek jöttek létre. 1923-ban például megalakult a Miskolci Erzsébet Fürdőrészvénytársaság. Célja az volt, hogy létesítsen és üzemben tartson egy modern közfürdőt, és azt megismertesse a miskolci és a nem miskolci közönséggel. Nem sokkal később, 1928-ban „Miskolc város vezetősége elhatározta, hogy a város idegenforgalmának növelésére idegenforgalmi hivatalt szervez, melynek célja (...) a város és környéke (...) természeti szépségeinek, gyógy és kultúr tényezőinek, ipari és kereskedelmi értékeinek a legszélesebb körben való ismertetésével e helyeket könnyen, kényelmesen és olcsón hozzáférhetővé tenni”. Miskolc város Idegenforgalmi Hivatala a városházára, majd a Széchenyi utca egyik épületébe került. Ekkor készültek az első könyvek, plakátok, fényképek és prospektusok is. Unger Hugó, az idegenforgalmi hivatal vezetője 1928-ban megírta Miskolc első idegenforgalmi kiadványát. Ismertetve a város történelmét, érdekességeit - Jézus kútját, melyből a monda szerint bor folyt, az Avasi temető humoros sírfeliratait, a miskolci kocsonyát - felsorolva a közintézmények címlistáját, az egyesületeket, templomokat, gyárakat, a taxi- és benzintöltő állomásokat, a színházakat és mozikat, a mulatókat, vendéglőket, kávéházakat, szállodákat, könyvtárakat, fürdőket. 1933-ra megszületett a város hivatalos idegenforgalmi plakátja. Pályázatot hirdettek, Burány Nándor festőművész, rajztanár nyertesként 100 pengő honoráriumot kapott munkájáért, ezenkívül a vasúti pályaudvarokon is felállították a „Jobb itthon” című plakátját. A háború előtti évek nagy idegenforgalmi rendezvénye a Miskolci Hét volt. Kétszer is - 1934 és 1936 augusztusában várták a bel- és külföldi turistákat. (Az 1934-es hét azért is volt nevezetes, mert ekkor ünnepelte Miskolc törvényhatósággá alakulásának 25. évfordulóját.) Ipari kiállítás és vásár, képzőművészeti kiállítás, népiskolai szemléltető gyűjtemény - ez volt a legnagyobb szenzáció tanácskozások, hangversenyek, tornászbemutatók, motor- és autóverseny, nemzetközi bridge csapatverseny, lóverseny, teniszbemutatók, néprajzi felvonulás és tűzijáték színhelye volt Miskolc. Az összesítés szerint az egy hét alatt harmincezer idegen járt a városban. Az 1936-ban rendezett eseménysorozat viszont kifizetetlen számlákról és harmincezer pengős ráfizetésről vált hírhedtté. Ha tehették, mentek Az idegenek jöttek, de hová mentek a miskolciak? - vetődik fel a kérdés. Kevesen vannak azonban, akik emlékeikkel segíthetnek az ötven-hatvan évvel ezelőtti események felidézésében. A hetvenes éveiben járó Fekete Józseffel egy nyugdíjas klubban beszélgettünk. Az idős ember nem tudott viszont olyan történeteket mesélni, melyek alapján általánosítható lenne: így nyaraltak a miskolci polgárok. Csupán saját gyermekkori történetét adja tovább. - Édesapám mozdonyfűtő volt, a vasutasok gyermekeinek szerveztek nyaralásokat a Balaton partján. Gyermekként én is többször voltam ilyenen. Négyen voltunk testvérek, de tőlünk telhetően általában csak ketten-ketten mentünk nyaralni. A háború előtti időkben voltam Balatonszabadiban, Keszthelyen. Az iparosok, gyáristák gyermekeinek is szerveztek nyaralásokat, az iskolaidő első napjaiban az élményeinket soroltuk. Mondhatom, a balatoni nyaralás ütötte a nívót! Az is felsejlik, hogy a tehetősebbek családostul töltöttek el néhány hetet az ország más vidékein. Ha mód és lehetőség volt, külföldre is utaztak, de jóval kevesebben, mint ma. A társadalmi hovatartozás nem kényszerítette ki, de a pihenés, kikapcsolódás miatt igyekeztek sokan elutazni a miskolci nyárból. Miskolci nevezetesség: a valaha volt tavifürdő Nyaralni Miskolcon? Hát lehet ilyesmi is? Miskolc (ÉMSZ) - A századelőhöz képest az ezredforduló idejére jelentősen megváltoztak Miskolc vendégváró lehetőségei. Az idegenforgalmat napjainkban az önkormányzat is fontosnak érzi. - Az 1997-ben elfogadott városfejlesztési stratégiában jelentős szerepet kapott az idegenforgalom fejlesztése - mondta Lencsés József, a városháza várospolitikai és informatikai osztályának vezetője. - Elkészült például egy felmérés, és bármilyen meglepő is, Miskolcnak nagyobb az idegenforgalmi vonzereje, mint például Egernek - hangsúlyozta. A város közgyűlése idegenforgalmi programot is elfogadott a múlt évben. Ennek nyomatékos eleme Miskolc egységes idegenforgalmi tájékoztató rendszerének kialakítása, bővítése. A program megvalósítása között említendő a napokban átadott Tourinform Iroda, a közelmúltban kihelyezett számítógépes információs pultok, tájékoztató füzetcsomagok és kiadványok megjelentetése, idegenforgalmi táblák elhelyezése - sorolta az osztályvezető a már megvalósult terveket, a bővítés pedig jövőre folytatódik. A város költségvetéséből az idén 20 millió forintot fordítottunk idegenforgalmi, turisztikai célokra. A jövő évben terveink szerint 15 millió forintot költhet majd az önkormányzat arra, hogy ne pusztán napokra, de hetekre is érdemesnek érezzék A Tourinform IrodaFotó: Bujdos T. Száz éve írták „Nyaralni Miskolczon? Hát lehet ilyesmi is? Jobban mondva, itt csak tűrni lehet a nyár forróságát, szívni be a szaharai port, s a város tüzet sugárzó falai között nem gyönyörűség a júliusi napokat átélni” - kezdte „Egy nyaraló” levelét, melyet a Miskolczi Napló 1902. július 6-ai számában közölt a napilap szerkesztője. nyaralásuk színhelyéül választani az emberek Miskolcot és környékét - mondta Lencsés József. Ady utca: vibráló sokadalom, szüntelen forgalom Miskolc (ÉMSZ) - Igen forgalmas a város egyik központi fekvésű utcája, az Ady utca. A vásártér közelsége miatt hasonlóan alakulhatott ez a múlt században is. Ő volt az, akiben teljes lett az idő, akinek elébe jutottak az előfutárok, aki kimondta a szót, amit ki kellett mondani - olvashatjuk a modern magyar irodalom egyedülálló alakjának, Ady Endrének (1877-1919) a méltatását. Róla, a „hétszilvafás nemesi családból” származó költőről nevezték el Miskolc egyik legnagyobb forgalmú utcáját. A város egykori vámszedőinek helyeit, a Szentpéteri és a Zsolcai kaput köti össze ez az utca, tovább vezetve Budapest irányába a Sajószentpéter felől érkező forgalmat. Hodobay Sándor, a század első felének egyik polgármestere (1922-1935) nevéhez fűződik az utcával azonos néven ismertté vált vasbeton híd átadása, mely központi elhelyezkedése folytán gyakorta szolgál tájékozódási irányadóul. Maga az utca akkor még a Lichtenstein, korábban pedig a Király nevet viselte. Fejedelmi elnevezések, bár egyszerű színhelyről van szó. Különösen így volt ez akkor, amikor a forgalmas, zajos főút nem választotta el ennyire az utcát a Búza vásártértől, s annak hangulatát egészen a Széchenyi utcáig vitték a portékáikat kínálók és vásárlók. Az utca Zsolcai kaput érintő saroképületének emeletén működő vendégfogadó is elsősorban e sokadalom hangulatához illeszkedett. Táblája pedig hirdette: a Hotel Budapest várja itt a betérőket. A szálló épületének másik oldalán a múlt században legendássá vált Kubacska-féle „vas-, aczél-, és rézáruk üzlete” állt 1920-ig azon ipari termékeket árusító üzletek sorában, melyek jól kiegészítették a mezőgazdasági termékek szomszédos piacát. A napjainkban műemlék jellegű, egykori „Aranykasza” épülete - bár késő klasszicista stílusban emelt küllemét elvesztette - megőrizte kereskedelmi jellegét: söröző, ételbár, földszinti, pincebeli helyiségekben pedig többféle üzlet található. Ehhez hasonlóak egymást érő bejáratai jellemzik a gyalogos forgalom számára leginkább járható utcarészt, melynek talán legújabb eleme a MIÉP irodája. A közelmúlttól tapasztalható - bár az előbbitől teljességgel eltérő - újdonságnak tekinthető az az illat is, mely szinte segíti a képzeletet az utca századeleji hangulatához röpíteni. Ez pedig nem más, mint az aluljáró melletti saroképület ablakain át kiszűrődő kürtőskalácsillat. Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2