Észak-Magyarország, 1999. szeptember (55. évfolyam, 203-228. szám)

1999-09-07 / 208. szám

1999. szeptember 7., kedd EGY HELY A sétáló Pásztor Attila !­em vagyok túl öreg, sőt, nem is tudnék órákig mesélni sem a régi nagy időkről, sem más egyébről, amiről ilyenkor mesélni szoktak az emberek. Így nem tudom, mert nem is lát­tam, hogy (nagyon) régen milyen volt Miskolc­­ mostani­­ sétálóutcája. Egy biztos: szép volt, és a színház, a boltok sem hiányoztak róla már akkor sem. Arra viszont már emlék­szem, amikor az autók egyszer csak másfelé kezdtek járni, és az 1-es busz is más irányban rótta a köröket. A villamos (ha nem is az első) maradt, s szállítja azokat, akiknek éppen nincs ideje, kedve végigmenni a központon. Annak idején a gimnázium ablakából figyel­tem - s elég sokat gondolkodtam rajta - mit csinálhat az a sok ember ott az utcán, mond­juk egy kedd délelőtt, amikor nekem koptatni kellett a padot. Most, hogy az időm engedi, már sejtem. Pedig tanultam a fővárosban, sőt Nyíregy­házán is szedtem a tanárok igéjét, közben persze, mert az idő engedte, csatangoltunk is. De nem voltak kedvenc helyeink, én pedig nem is éreztem jól magam. Nem volt ismerős az utca, a bolt, a vendéglátóipari alapegység, nem köszöntek rám az emberek, nem ismer­tem senkit. Érthető, hiszen idegen voltam. Jöttem inkább haza, mert kellett az, hogy ugyanazon az úton századszor is bólintsak az ismerősnek, kellett az, hogy kezet fogjak az­zal, akivel akarok. T­öbbéves hagyomány nálam, hogy na­ponta kimegyek a „sétáló"-ra. Pedig sokszor nincs is célom, csak megyek. Nézem az em­bereket, a vásárlókat, a járkálókat. Ahogy ők is engem. Aztán ha venni kell, hát veszek, mert szinte mindent találok. Ha enni kell, hát eszek, mert van hol. Ha nézni akarok, hát né­zek, mert lehet. Meg csak úgy járkálok, ugyanazon az úton, figyelem apró rezdülése­it, változásait is számon tartom. Este fénynél, kivilágított házaknál, szobroknál, fáradt villa­mosok mellett. Sokszor nem történik semmi, de így jó. Nem is kell, hogy történjen, mert nekem akkor is egyszerűen szép, és ha kima­rad a vizit, hiányzik. Múlt idő - jelen idő. Azért in­dultunk az Avasi temetőbe, hogy sírverse­ket keressünk. Az 1928-ban készült, első komoly miskolci idegenforgalmi kiad­vány ugyanis a város érdekességei között említi a rímekbe szedett sírfeliratokat. Az Avas oldalában megbújó, több mint százéves hantok kövein azonban csak ne­vek, évszámok, búcsúzó sorok állnak. Vagy az idő és az emlékezet múltát mutató porla­dás és gyom. Fotó: Vajda János Az oldalt szerkesztette: Nyikes Zita Telefonszáma: (46) 414-022/215 E-mail: nyikes@iscomp.hu Miskolci polgár 4 Könyvek, hetek és némi felüdülés Az idegenforgalom kezdetei a húszas-harmincas évekre tehetők Miskolcon Miskolc (ÉM - NyZ) - Az ide­genforgalom a huszadik szá­zadban kezdett kialakulni Magyarországon, Miskolcon a húszas-harmincas években lendültek meg az esemé­nyek. Jöttek. Aki tehette, az pedig ment néhány hétre. Nyugat-Európában már a XVII­­XVIII. században voltak olyan társadalmi rétegek, amelyek az élvezet és a szórakozás céljából utaztak más tájakra. Magyaror­szágon azonban csak a XX. szá­zadban kezdett kialakulni a tu­rizmus és az idegenforgalom. Hívogató propaganda Somorjai Lehel, Miskolc idegen­­forgalmi törekvései a két világ­háború között címmel készített tanulmányában azt is leírja, hogy a megyeszékhelyen a hu­szas években kezdődött el a kí­sérletezés: egyesületek, idegen­­forgalmi szövetségek jöttek lét­re. 1923-ban például megalakult a Miskolci Erzsébet Fürdőrész­vénytársaság. Célja az volt, hogy létesítsen és üzemben tart­son egy modern közfürdőt, és azt megismertesse a miskolci és a nem miskolci közönséggel. Nem sokkal később, 1928-ban „Miskolc város vezetősége elha­tározta, hogy a város idegen­for­galmának növelésére idegenfor­galmi hivatalt szervez, melynek célja (...) a város és környéke (...) természeti szépségeinek, gyógy és kultúr tényezőinek, ipari és kereskedelmi értékei­nek a legszélesebb körben való ismertetésével e helyeket kön­­­nyen, kényelmesen és olcsón hozzáférhetővé tenni”. Miskolc város Idegenforgalmi Hivatala a városházára, majd a Széchenyi utca egyik épületébe került. Ekkor készültek az első köny­vek, plakátok, fényképek és prospektusok is. Unger Hugó, az idegenforgalmi hivatal vezetője 1928-ban megírta Miskolc első idegenforgalmi kiadványát. Is­mertetve a város történelmét, érdekességeit - Jézus kútját, melyből a monda szerint bor folyt, az Avasi temető humoros sírfeliratait, a miskolci kocso­nyát - felsorolva a közintézmé­nyek címlistáját, az egyesülete­ket, templomokat, gyárakat, a taxi- és benzintöltő állomásokat, a színházakat és mozikat, a mu­latókat, vendéglőket, kávéháza­kat, szállodákat, könyvtárakat, fürdőket. 1933-ra megszületett a város hivatalos idegenforgalmi plakát­ja. Pályázatot hirdettek, Burány Nándor festőművész, rajztanár nyertesként 100 pengő honorári­umot kapott munkájáért, ezen­kívül a vasúti pályaudvarokon is felállították a „Jobb itthon” című plakátját. A háború előtti évek nagy ide­genforgalmi rendezvénye a Mis­kolci Hét volt. Kétszer is - 1934 és 1936 augusztusában­­ várták a bel- és külföldi turistákat. (Az 1934-es hét azért is volt neveze­tes, mert ekkor ünnepelte Mis­kolc törvényhatósággá alakulásá­nak 25. évfordulóját.) Ipari kiállí­tás és vásár, képzőművészeti ki­állítás, népiskolai szemléltető gyűjtemény - ez volt a legna­gyobb szenzáció tanácskozá­sok, hangversenyek, tornászbe­mutatók, motor- és autóverseny, nemzetközi bridge csapatver­seny, lóverseny, teniszbemuta­tók, néprajzi felvonulás és tűzijá­ték színhelye volt Miskolc. Az összesítés szerint az egy hét alatt harmincezer idegen járt a város­ban. Az 1936-ban rendezett ese­ménysorozat viszont kifizetetlen számlákról és harmincezer pen­gős ráfizetésről vált hírhedtté. Ha tehették, mentek Az idegenek jöttek, de hová mentek a miskolciak? - vetődik fel a kérdés. Kevesen vannak azonban, akik emlékeikkel se­gíthetnek az ötven-hatvan évvel ezelőtti események felidézésé­ben. A hetvenes éveiben járó Fe­kete Józseffel egy nyugdíjas klubban beszélgettünk. Az idős ember nem tudott viszont olyan történeteket mesélni, melyek alapján általánosítható lenne: így nyaraltak a miskolci polgá­rok. Csupán saját gyermekkori történetét adja tovább. - Édesapám mozdonyfűtő volt, a vasutasok gyermekeinek szerveztek nyaralásokat a Bala­ton partján. Gyermekként én is többször voltam ilyenen. Né­gyen voltunk testvérek, de tő­lünk telhetően általában csak ketten-ketten mentünk nyaralni. A háború előtti időkben voltam Balatonszabadiban, Keszthelyen. Az iparosok, gyáristák gyerme­keinek is szerveztek nyaraláso­kat, az iskolaidő első napjaiban az élményeinket soroltuk. Mondhatom, a balatoni nyaralás ütötte a nívót! Az is felsejlik, hogy a tehető­sebbek családostul töltöttek el néhány hetet az ország más vi­dékein. Ha mód és lehetőség volt, külföldre is utaztak, de jó­val kevesebben, mint ma. A tár­sadalmi hovatartozás nem kény­szerítette ki, de a pihenés, ki­­kapcsolódás miatt igyekeztek so­kan elutazni a miskolci nyárból. Miskolci nevezetesség: a valaha volt tavifürdő Nyaralni Miskolcon? Hát lehet ilyesmi is? Miskolc (ÉM­­­SZ) - A század­­előhöz képest az ezredfordu­ló idejére jelentősen megvál­toztak Miskolc vendégváró le­hetőségei. Az idegenforgal­mat napjainkban az önkor­mányzat is fontosnak érzi. - Az 1997-ben elfogadott város­­fejlesztési stratégiában jelentős szerepet kapott az idegenforga­lom fejlesztése - mondta Len­csés József, a városháza város­­politikai és informatikai osztá­lyának vezetője. - Elkészült pél­dául egy felmérés, és bármilyen meglepő is, Miskolcnak nagyobb az idegenforgalmi vonzereje, mint például Egernek - hangsú­lyozta. A város közgyűlése idegenfor­galmi programot is elfogadott a múlt évben. Ennek nyomatékos eleme Miskolc egységes idegen­forgalmi tájékoztató rendszeré­nek kialakítása, bővítése.­­ A program megvalósítása között említendő a napokban átadott Tourinform Iroda, a kö­zelmúltban kihelyezett számító­­gépes információs pultok, tájé­koztató füzetcsomagok és kiad­ványok megjelentetése, idegen­­forgalmi táblák elhelyezése - so­rolta az osztályvezető a már megvalósult terveket, a bővítés pedig jövőre folytatódik.­­ A város költségvetéséből az idén 20 millió forintot fordítot­tunk idegenforgalmi, turisztikai célokra. A jövő évben terveink szerint 15 millió forintot költhet majd az önkormányzat arra, hogy ne pusztán napokra, de he­tekre is érdemesnek érezzék A Tourinform Iroda­Fotó: Bujdos T. Száz éve írták „Nyaralni Miskolczon? Hát lehet ilyesmi is? Jobban mondva, itt csak tűrni le­het a nyár forróságát, szív­ni be a szaharai port, s a város tüzet sugárzó falai között nem gyönyörűség a júliusi napokat átélni” - kezdte „Egy nyaraló” leve­lét, melyet a Miskolczi Nap­ló 1902. július 6-ai számá­ban közölt a napilap szer­kesztője. nyaralásuk színhelyéül választa­ni az emberek Miskolcot és kör­nyékét - mondta Lencsés József. Ady utca: vibráló sokadalom, szüntelen forgalom Miskolc (ÉM­­­SZ) - Igen for­galmas a város egyik köz­ponti fekvésű utcája, az Ady utca. A vásártér közelsége miatt hasonlóan alakulha­tott ez a múlt században is. Ő volt az, akiben teljes lett az idő, akinek elébe jutottak az elő­futárok, aki kimondta a szót, amit ki kellett mondani - ol­vashatjuk a modern magyar irodalom egyedülálló alakjá­nak, Ady Endrének (1877-1919) a méltatását. Róla, a „hétszilvafás nemesi családból” származó költőről nevezték el Miskolc egyik legnagyobb for­galmú utcáját. A város egykori vámszedőinek helyeit, a Szent­­péteri és a Zsolcai kaput köti össze ez az utca, tovább vezetve Budapest irányába a Sajószent­­péter felől érkező forgalmat. Hodobay Sándor, a század el­ső felének egyik polgármestere (1922-1935) nevéhez fűződik az utcával azonos néven ismertté vált vasbeton híd átadása, mely központi elhelyezkedése folytán gyakorta szolgál tájékozódási irányadóul. Maga az utca akkor még a Lichtenstein, korábban pedig a Király nevet viselte. Fe­jedelmi elnevezések, bár egysze­rű színhelyről van szó. Különö­sen így volt ez akkor, amikor a forgalmas, zajos főút nem vá­lasztotta el ennyire az utcát a Búza vásártértől, s annak han­gulatát egészen a Széchenyi ut­cáig vitték a portékáikat kíná­lók és vásárlók. Az utca Zsolcai kaput érintő saroképületének emeletén működő vendégfogadó is elsősorban e sokadalom han­gulatához illeszkedett. Táblája pedig hirdette: a Hotel Budapest várja itt a betérőket. A szálló épületének másik ol­dalán a múlt században legendás­sá vált Kubacska-féle „vas-, aczél-, és rézáruk üzlete” állt 1920-ig azon ipari termékeket árusító üz­letek sorában, melyek jól kiegé­szítették a mezőgazdasági termé­kek szomszédos piacát. A napjainkban műemlék jelle­gű, egykori „Aranykasza” épüle­te - bár késő klasszicista stílus­ban emelt küllemét elvesztette - megőrizte kereskedelmi jellegét: söröző, ételbár, földszinti, pince­beli helyiségekben pedig többfé­le üzlet található. Ehhez hason­lóak egymást érő bejáratai jel­lemzik a gyalogos forgalom szá­mára leginkább járható utca­részt, melynek talán legújabb eleme a MIÉP irodája. A közel­múlttól tapasztalható - bár az előbbitől teljességgel eltérő - új­donságnak tekinthető az az illat is, mely szinte segíti a képzele­tet az utca századeleji hangula­tához röpíteni. Ez pedig nem más, mint az aluljáró melletti saroképület ablakain át kiszűrő­dő kürtőskalácsillat. Forrás: Dobrossy István: Miskolc írásban és képekben 2

Next