Észak-Magyarország, 1999. december (55. évfolyam, 280-305. szám)

1999-12-16 / 293. szám

1999. december 16., csütörtök HÍRCSOKOR • Adventi muzsika. Teadélutánra várják a diósgyőrieket a városrész képviselői de­cember 17-én, pénteken délután 4 órára az Ady Endre Művelődési Házban. Az ün­nepi műsorban közreműködnek a diós­győri Erkel Ferenc Zeneiskola növendékei és - Pogonyi Lászlóné vezényletével - a Diósgyőri Vasas Kórus tagjai. • Táncos karácsony. Karácsonyköszöntő­­évzáró ünnepséget rendez december 18- án, szombaton az Ady Endre Művelődési Házban a Szinvavölgyi Táncegyüttes. •Tíz tánc. A Mozgásművészeti Egység új­ra meghirdeti 10 tánc elnevezésű tanfo­lyamát a miskolci Ifjúsági és Szabadidő Házban. A foglalkozásokat Sólyom Attila vezeti. A jelentkezéseket január közepéig várják. Tollas Tibor emléke Nagybarca (ÉM) - Irodalmi műsorral egybekötött szavalóversenyt rendez Tollas Tibor költő születésének 79. évfordulóján a Kecskés Tollas Tibor Emlékére Alapít­vány és a nagybarcai önkormányzat de­cember 18-án, szombaton a község műve­lődési házában. A rendezvény az alapít­vány kibővített kuratóriumi ülésével kez­dődik délután fél 3-kor, az ezt követő iro­dalmi emlékműsort délután 4-től, míg az általános iskolások szavalóversenyét fél 5- től hallhatják az érdeklődők, a középisko­lások versenye negyed 6-kor, az ered­ményhirdetés este 6 órakor kezdődik. Árpád vezér és a diákok Halász Magdolna „A kultúra fejedelmei a leszármazottak” - olvashatjuk Kelemen Erzsébet, a népsze­rű bodrogközi költő hangulatos köszöntő­versében, amely a sárospataki Árpád Ve­zér Gimnázium 1998-1999-es évkönyvének első oldalát színesíti. Az új kötet sok szép sikert, számos új eredményt rögzít. A kötet szerkesztője Dobai Béla igénye­sen összeállított nevelés- és helytörténeti dokumentumot adott közre azzal a szándék­kal, hogy az intézmény növendékein és pe­dagógusain kívül a kutatók, az érdeklődők, az oktatási intézményekben tanító szakem­berek, és a várost szeretők megismerjék a fél évtizedes középfokú intézményben folyó sokszínű oktató és nevelő munkát. Az évkönyv nyitó fejezetében - Oktató­nevelő munkánk címmel - a gimnázium szaktanárai kis tanulmányokban számol­nak be a különböző tantárgyak oktatásá­nak sikeres módszereiről, a regionális, megyei, országos és nemzetközi versenye­ken elért eredményekről. A kötet következő részében - Felnőttek az iskolapadokban címmel - az érettebb korúak középfokú intézményben folyó le­velező oktatásáról olvashatunk részletes és érdekes tájékoztatást. Ezt követi a Szem előtt a diákönkormányzat című feje­zet, amely a „sulidemokrácia” gyakorlá­sához ad „módszertani” útmutatást. A hagyományőrzés különleges formáját megjelenítő Árpád-ház Klub megalakulá­sáról, sokszínű tevékenységéről olvasha­tunk riportot a Hallat magáról az Árpád­ház Klub című részben. Az Árpád Vezér Gimnáziumban megkü­lönböztetett figyelemmel foglaloznak a te­hetséges növendékekkel. Az ötödik fejezet­ben „tollforgató” tanárok tudományos pub­likációi mellett „tollforgató diákok” munká­it is tanulmányozhatjuk, amelyek a tehet­séggondozás ékes bizonyítékai. A műalkotások között vers, elbeszélés, ér­tékes tanulmány, valamint útibeszámoló is található. A kötet következő fejezetében a gimnáziummal kapcsolatban megjelent publikációkat olvashatjuk újra. A több té­telből álló cikkbibliográfia pedig az intéz­mény működésének, imázsának „tükre”. A gazdag sajtószemléhez csak gratulálni lehet! A Hogy szívekbe menjen által a dal című részben az évkönyv a Bodrog partján és a Pataki diákok dala kottáját és teljes szövegét adja közre. Ezek kultúrtörténeti érdekessége, hogy a dalok két zeneszerzője és az átdolgozó Klacskó Béla neves pataki művésztanár volt. A dokumentum követke­ző két fejezete az intézmény tanárait, dolgo­zóit és a hatodik tanév növendékeit mutat­ja be. Az elmúlt tanév nevezetes eseményei fényképek segítségével is feleleveníthetők. felilí-MMiliMIMia Ék Kultúra / Hirdetés 8 Táncaink és ártérbe épült házaink Találkozás Sebő Ferenccel, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetőjével Miskolc (ÉM­­­FG) - A zene, a tánc éppúgy a kommunikációs rendszerünk része, mint a gesztusaink, a szavaink. Elbu­­tulásunkhoz vezet, ha nem is­merjük a hagyományainkat, állítja Sebő Ferenc, a Magyar Állami Népi Együttes vezetője. • Nemrégiben megyénkben ven­dégszerepelt a Magyar Állami Népi Együttes. Mennyire tartja fontosnak a vidéki fellépéseket? • Nagyon fontos lenne, de nincs pénzünk. Az alapító okiratunk­ban is megfogalmazódott, hogy olyan műhely, olyan fórum va­gyunk, amely propagálja a nép­táncot, a néphagyományokat. Hál,, Istennek elég nagy az ér­deklődés a hagyományaink iránt. A táncházmozgalom meg­hozta a maga gyümölcseit. A 70- es évek elején a Bartók Tánc­­együttes volt az élcsapat, ott ké­szültek olyan koreográfiák, ame­lyek megdöbbentették az embe­reket, és kedvet ébresztettek a néptánc iránt. Egymást erősítet­te a mozgalom és a profizmus. Ez a modell most tudna teljessé válni, amikor már nem egy amatőr együttes a vezérhajója ennek a mozgalomnak, hanem egy államilag is támogatott, önálló költségvetéssel rendelke­ző intézmény. • Ha kevés is az állami támoga­tás, a nagy érdeklődés miatt a jegybevétel sem elhanyagolható! • A nemzeti államnak köteles­sége, hogy anyagilag támogassa saját nemzetének kommunikáci­ós rendszerét. A népzenét, a néptáncot, a hagyományainkat nem lehet piaci körülmények közé kényszeríteni, még akkor sem, ha ebből időnként anyagi hasznot is lehet csinálni. Olyan ez, mint a beszélt nyelv, lehet az ilyen vagy olyan, de nem kér­dés, a gyermekeinket meg kell-e tanítani beszélni. A zene, a tánc éppúgy a kommunikációs rend­szerünk része, mint a gesztusa­ink, a szavaink. • A táncházak elterjedése ellené­re a népzenénkre, néptáncunkra úgy tekintünk, mint a falusi szo­kások emlékeire. Kell ez ma min­denkinek? • Elég nagy baj ez nekünk, hogy az utóbbi 400 évben nem volt nyugalom ebben a térség­ben. A harcok, háborúk nyomán elpusztultak a kastélyok, leégtek a könyvtárak, megrongálódott a társadalom. Egyetlen társadal­mi réteg maradt - úgy-ahogy - a helyén: a parasztság. Most már csak öreg cselédektől tud­juk visszahallgatni a Tinódi­­dallamokat. Rengeteg informá­ció öröklődött így nemzedékről nemzedékre. A parasztember­nek 900-1000 évig nem jutott volna eszébe, hogy a házát ár­térbe építse, hogy a vízvezető árkokat betemesse vagy fel­szántsa. Nem az elbutulás, a polgárosodás felé kellene halad­nunk. Az pedig ott kezdődik, hogy alapul vesszük a nemzeti műveltséget, azt ápoljuk, és ar­ra építjük a további tudnivaló­kat. Most nagyon speciális helyzetben vagyunk, hiszen egyrészt nagyon kell vigyáz­nunk magunkra, ugyanakkor semmiről sem szabad lemarad­nunk. Igenis élni kell a korszerű technika által felkínált lehetősé­gekkel. Fel kell tenni az inter­netre a népzenénket, meg kell mutatnunk a világnak. Nem len­ne szabad szégyellnünk azt, amink van. Az igazodásban semmit sem segít ez az öngyil­kos viselkedési mód, mert aki eleve leértékeli magát, eltitkol­ja, letagadja, amije van, az csak másodrendű lehet... • Mit lehet ez ellen tenni? Mi­képpen lehetne erősíteni nemzeti önbecsülésünket? • Nem biztatnék senkit hamis viselkedésre. Nem kell felvágni a hagyományainkkal, de nem is szabad szégyellni, hanem meg kell tanulni. Ugyanúgy meg kell tanulni, mint a nyelvet. A nyelv­újítás idején sem mondták, hogy annyira nehezen használható a magyar, hogy vegyük inkább át a németet vagy az angolt! • Mit vállal ebből a nagy mun­kából az együttes? • A műsorainkkal szeretnénk felcsillogtatni hagyományaink szépségét. A táncszínházi tevé­kenység mellett felépítjük a ha­gyományőrző műhelyünket, en­nek alapja a Martin György Könyvtár, erre épül a média­tár. Létrehoztunk egy hang­stúdiót, ez egy digitális és ana­lóg rendszer összekapcsolva. Ma ez Budapest egyik legjobb hangstúdiója. Tervezünk egy táncműhelyt is, ahol a szakmai kurzusokon egy-egy táncot min­den részletében feldolgozunk majd. Erre épülhet a színpadi koreográfia, ebből gazdálkodhat­nak a szakemberek, de hozzájut­hatnak az érdeklődők is. Sebő Ferenc tekerőlant-kísérettel énekel­Fotó: végh Csaba Szürke ló. A kassai Thália Színház társulata Gál Sándor író, Jakab Zoltán zeneszerző A szürke ló című zenés mesejáté­kát mutatja be ma és holnap délelőtt 10 órától és délután 4 órától Miskolcon az Ady Endre Művelődési Házban. Az előadás rendezője Derzsényi Péter. Felvételünkön Illés Oszkár (Róka), Fabó Tibor (Farkas), a háttérben a rókafiak: Rák Viktória és Czompál Krisztina. Fotó: V.Cs. Millenniumi mese Miskolc (ÉM) - Millenniumi mesék - az ezredvég diákpró­zája címmel középiskolások számára hirdet országos iro­dalmi pályázatot a Teleki Te­hetséggondozó Kollégium. Egy szerző két művel, és egy rövid bemutatkozó írással jelentkez­het a pályázatra. Tematikai megkötés nincs. A szövegeket három példányban kell elkül­deni 2000. január 21-ig a kollé­gium címére (3527 Miskolc, Se­lyemrét u. 1.) Megkülönböztetett szeretete jeléül küldte képeslapjait Nagykarácsonyon keresztül! Ünnepi jókívánságait 10 forintért karácsonyi díszbe öltöztetjük. Amit ír, azt a szeretete diktálja, amire ír, abból nálunk kedvére válogathat: karácsonyi képeslapok és bélyegek a Magyar Postától. Karácsonyi küldemények a Magyar Postával A szeretet így többre képes. Hirdetés

Next