Észak-Magyarország, 2000. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

2000-01-03 / 1. szám

2000. január 3., hétfő • Ötvösművész seregszemle. Január 9-ig még látható a Részkor - avagy tisztelet Engelsz Józsefnek, a tanárnak címmel a budapesti Iparművészeti Múzeumban megrendezett kiállítás, amelyen 53 kiváló ötvösművész munkáit mutatják be. • Guruló évnyitás. A rövid téli szünet után ma, január 3-án, hétfőn a Kékszakállú her­ceg vára című színpadi játék próbájával kezdődik az új év a miskolci Pécsi Sándor Guruló Színházban. Az első előadásuk janu­ár 10-én, hétfőn délután 4 órától a diósgyő­ri Vasas Művelődési Központban Molnár Ferenc Doktor úr című műve lesz. Felhívás írásra Budapest (ÉM) - Tematikus pályázatokra is vár írásokat az Alterra Svájci-Magyar Kiadó Kft. Elmélkedéseket (az 56-os témá­nál visszaemlékezéseket), verseket, novellá­kat, dramoletteket várnak max. 5 oldal ter­jedelemben a 2000 éve született Krisztus, a Millennium, illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc témakörében. A Nagyma­ma meséi kategóriában gyermekeknek (ma­ximum 6 éves korig) szóló hagyományos mesét, prózát lehet beküldeni két oldal ter­jedelemben, valamint várnak bordalokat is. A legérdekesebb kategória azonban a repoetizmus jegyében meghirdetett re­­mix-verseké. A jövő évezred új poétikai irányzata megteremtésének céljával vár­ják az 1930 előtt elhunyt szerzők művei­nek mind tartalmi, mind formai átdolgo­zását: post-postmodernizálását, direkt ak­tualizálását, poposítását, rapesítését... A díjazottak az önköltség megtérítésén túl 30, 20,10 ezer forintot kapnak. A munká­kat 2000. március 31-ig kell eljuttatni a kia­dó címére: 1054 Budapest, Széchenyi u. 1/D. Olvasókönyv Sárospatak (ÉM­­­FG) - Lesz-e olvasó gyermek a következő évezredben? - tette fel a kérdést Eigner Judit budapesti könyv­táros a Magyar Olvasástársaság 1999 máju­sában Sárospatakon megrendezett konfe­renciáján. Az ott elhangzott előadások egy részét a sárospataki Városi Könyvtár gon­dozásában nemrégiben megjelent kötetben is megtaláljuk, így tudjuk a választ a tanul­mány címében feltett kérdésre. Lesz olvasó gyermek a következő évezredben. Lennie kell! Ezért dolgozik az 1991. október 31-én megalakult Magyar Olvasástársaság is. A tavaszi konferencián mintegy 130 résztvevő, óvónők, tanárok, egyetemi és főiskolai oktatók, gyermekkönyvtárosok, tankönyvszerkesztők, kutatók tanácskoz­tak az olvasás romló esélyeit látva a vál­toztatás lehetőségeiről, az olvasásfejlesztés módszereiről. A most megjelent kötet a történelmi háttér bemutatása után rövid helyzetjelentésben elemzi az olvasás és írás mai állapotát, a korunkra jellemző ol­­­vasási szokásokat. A terjedelmesebb har­madik fejezet az olvasás jövőjéről, az olva­sás megszerettetésének lehetőségeiről szól. Hogy miért olyan fontos az olvasás? Mi­ért ragaszkodnak néhányan makacsul a be­tűkhöz, amikor már régen a képé a vezető szerep?! A televízió bűvöletében él az or­szág, számítógépes játékokkal szórakozik minden gyerek, a szenvedélybetegségek kö­zött is számon tartják az internetet.....Az ol­vasó gyerek a betűkből alkot képet saját fantáziája szerint. A mai - képernyőhöz nőtt - gyermek képzeletét viszont mások né­pesítik be kész figurákkal, méghozzá üzleti alapon. Mások sugallják az értékeket és cé­lokat. Manipulálható és kiszámítható lesz, érzelmileg elsivárosodik, megszokja környe­zete üzemszerű működését. Nem érzi az al­kotás izgalmát és örömét. Mindent megrág­va, előre elkészítve, konzervként kap” - fo­galmaz idézett tanulmányában Eigner Ju­dit. Persze, a könyvtáros is elismeri a kor­szerű technika hasznát. A dokumentumok nyilvántartásához, az információs igények kielégítéséhez szükség is van a korszerű adathordozókra, az internetes kapcsolatra. De szükség van, szükségünk van a könyvre, az olvasásra is. Figyeljünk ismét a szakem­ber szavára: „A könyvön szellemünk, lel­künk pallérozódik. Nem akcióval hat: a be­tűket összeolvasva, munka árán jutunk el a nekünk szánt üzenetig. Ha könyvet teszünk gyermekeink elé, van esély arra, hogy alko­­tó-teremtő ember legyen, stabil értékrend­del, jó beszédkészséggel. Anyanyelvét és ha­záját ismerő, szerető, dús fantáziájú, élénk belső életet élő, igaz emberré váljon.” ÍSZJUMMGYARORSZÁG I Kultúra 8 Galéria a műhely felett, belépő nélkül Éveken át készítette a saját bemutatóhelyét Bolacsek László iparművész Kazincbarcika (ÉM­­­FK) - Ke­vesen büszkélkedhetnek sa­ját galériával. Még keveseb­ben a saját műhelyük felett. A kazincbarcikai Bolacsek László iparművész galériájá­hoz is hosszú út vezetett. Csalogány út 7. - a családi há­zon semmi sem utal arra, hogy galéria van a kapun túl. Be kell csengetni. A ház ura, Bolacsek László nyit ajtót és máris vezeti a látogatót az udvar végében ál­ló épület felé. Ajtó, ajtó, ajtó Miközben a vékony járdacsíkon navigálja a vendéget, már mondja is, mi vár rá odabenn. - A műhelyem felett rendez­tem be a galériát. Nem kell meg­lepődni, ha kicsit nagy a rendet­lenség - és már nyitja is az aj­tót. Rézműves műhelye az „elő­csarnok”, éppen csillárt készít, az alkatrészek mindenhol ott vö­röslenek. - Még nem ez a galéria - mondja. - Az fenn van. Még egy ajtó nyílik, ezúttal lépcsőkre. Bolacsek László egy otthonosan berendezett szobába vezeti a műkedvelőt. - Tulajdonképpen ez a pihenő­szobám. Ha szükség van rá, ezt is át tudom alakítani a műtár­gyaknak... Még néhány másod­perc és már ott is vagyunk. Újabb ajtó, újabb lépcsők. Vé­gül a tetőtér, telis-tele műtár­gyakkal. A kisplasztikák java­részt a galéria tulajdonosának munkái, de több barát alkotásai is helyet kaptak. Kiállít például Mezey István, E. Szabó István, T. Tóth Gyula, Fülöp Tibor. Jobb a raktárnál - Mi, művészek gyakran nem tudjuk hova rakni a munkáin­kat - mesél a mini galéria létre­jöttéről a tulajdonos. - Eladni nem lehet mindet, hiszen tarta­lékolni kell a kiállításokra is, a nagyobbik részétől meg amúgy sem tudnék megválni. Jobb megoldásnak tartom a bemuta­tást, mint a raktározást. Lassan tíz éve készül már ez az egysze­rű kiállítóterem is. A Műhely Galéria, mert ,a kérdésre hirtelen ezt a nevet mondta a tulajdonos, a fiatalok és a kortársak előtt is nyitva áll, lehetőséget kínál a bemutatko­zásra. Nyitva, ha otthon van­ ­ A Tourinform listáján is rajta van a műhelyem-galériám. Kér­dezték tőlem az adatfelvételnél, hogy mennyibe kerül a belépő. Mondtam, semennyibe, mert nincs ilyen. Aztán a nyitvatar­tási időt akarták megtudni, er­re azt feleltem, hogy amikor itt­hon vagyok. A tárlatvezető is én vagyok egyben. Az iroda egy holland csoportot mindenesetre már elkalauzolt hozzám. Ahogy elnéztem őket, kellemes él­ményben volt részük. A mű­helyben meg is mutattam ne­kik, mi hogyan készül. Nagyon élvezték. Néhány kuriózumot is talál­hat a látogató. Két furcsa tárgy áll a galéria legszembetűnőbb helyén. Idő koptatta rövid vas­­rudakat lehámló bronzköpeny ölel át. Ha valaki önálló műalko­tásnak nézné őket, a házigazda kijavítja. A tanulság pikája - A barcikai Rákóczi téren áll Búza Barna lovas kuruc szobra, amely a kezében egy hosszú ru­dat, egy pikát tart - mutatja a szemléltető fotót is a szoborról Bolacsek László. - A mester több mint negyven éve a célra dolgozta rá a bronzot, de az idő múlásával a vas elkorrodálódott és ledobta magáról a burkolatát. A város engem bízott meg, hogy cseréljem ki a pikát. Meg is tet­tem, de emlékbe elraktam ezt a két darabot az eredetiből - hi­szen szakmai tanulsággal is szolgál. Bolacsek László a kortárs művészek és minden érdeklődő előtt nyitott galériájában­Fotó: vajda János Az első kiállítás - a szeretet nyelvén Miskolc (ÉM)­­ Az év első új kiállítása már holnap meg­nyílik: a Diósgyőri Képző­művész Stúdió tagjai mutatkoznak be a miskolci Ady Endre Művelődési Házban. A Diósgyőri Képzőművész Stú­dió tagjainak alkotásaiból nyílik - A szeretet nyelvén címmel - kiállítás január 4-én, kedden dél­után 5 órakor a diósgyőri Ady Endre Művelődési Házban. A tárlatot Alakszainé Oláh Anna­mária, Miskolc alpolgármestere nyitja meg. A megnyitó műsorá­ban közreműködik Szabados Ambrus, valamint a La Giralda együttes (Kis Róbert és Kiszty Roland). A Diósgyőri Képzőművész Stúdió 1976 januárjában alakult meg Kletz László miskolci kép­zőművész és menedzser vezeté­sével. Hazánkban ez volt az első olyan alkotó közösség, amely soha nem tartozott semmilyen intézményhez, nem tette ki ma­gát közvetlenül a politika befo­lyásának. A mostani kiállítás mottója a Bibliából ismert Szeretet-him­­nusz (lKor. 13, 1-2). A tárlaton Homola Krisztina, Kletz László, Koscsó László, S. Marján Ida, Szlifka Anna és Veres Attila al­kotásait láthatják az érdeklődők. Szent István, a korona és a legendák Beszélgetés Fodor Istvánnal, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatójával Budapest (MTI)­­ Államalapí­tó királyunkról, Szent István­ról, mindmáig számtalan le­genda él, csakúgy, mint a kor­ról, megkoronázásáról, az uralkodásáról. Vajon igaz-e, hogy az akkori dátumváltásos világvégevárás miatt elha­lasztották megkoronázását? □ Igaz-e, hogy I. István koroná­zását már 999 végére tervezték, de a papok, a jósok, jövendőmondók próféciája az volt, hogy elpusztul az emberiség az ezredfordulóra. Ezért halasztották volna a koro­názást az ezredik év végére? - kérdezte az MTI Fodor István professzort, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatóját. • Tény, hogy a világvégét jósló jövendölések miatt 999 utolsó napjait nagy zűrzavar, félelem kísérte, de ez a koronázást alig­ha zavarta. Ugyanis a körülmé­nyek, István és környezetének törekvései amellett szóltak, hogy 1001. január elsején, Esztergom­ban tartsák meg a magyar állam­­alapítást demonstráló koroná­zást. Feltehetően így is történt. Ennek meghatározó jelentősége volt mind a magyar államiság sorsa, mind a kereszténység to­vábbi erősödése szempontjából. Ezt tudta II. Szilveszter római pápa és mindazok, akik Géza nagyfejedelem környezetében él­tek. Mindenekelőtt Géza érdeme, hogy Esztergom a keresztény be­folyást választotta. Ezért kapta a pápától I. István a koronát. □ Ez a korona azonban nem azo­nos azzal, amelyet ma ismerünk. • A koronával kapcsolatos le­genda szerint az egyház iránti hűsége elismeréseként különö­sen szép koronát küldött a pápa I. Istvánnak. Ez a történet úgy él, mintha az itthon őrzött, a cí­merünkben is látható, gyönyörű magyar koronáról lenne szó -jegyzi meg a főigazgató. Pedig, mint sokan tudják, az általunk szent korona néven ismert kirá­lyi jelkép nem I. Istváné. Ugyan­is, amikor meghalt, koronája visszakerült a pápai kancelláriá­hoz és onnan később nyomtala­nul eltűnt. Az eredeti korona egy diadém volt, ami az 1031-ben szőtt koronázási paláston is lát­ható. Az abroncskorona mellé valószínű, hogy még más felség­­jelvényeket is küldött a pápa, lándzsát, országalmát. Ezeket 1045-ben, Péter koronázását kö­vetően Henrik német-római csá­szár küldte vissza Rómába, ahol szintén nyomuk veszett. Ezért másik koronáról kellett gondos­kodni. Az 1074-77 között készí­tett felső részt, a korona latinát nyugati, az alsó részét pedig, a korona graecat bizánci mesterek készítették és valószínűleg csak a XII. végén építették össze. □ Államalapító királyunk széles­körű műveltsége legendaként él a köztudatban. Megerősítheti ezt a kutató? • A fiához írt, Intelmek című, egyetlen írásgyűjteményből is kiderül, I. István valóban nagy műveltséggel rendelkezett. A ma is élvezetes olvasmány kora filo­zófiai, egyházbölcseleti ismere­teit rendkívül eredeti módon tükrözi vissza. Apja, Géza a leg­kiválóbb nyugati egyházi tanító­kat fogadta fel fia mellé. Nem­csak kora tudományos ismerete­it, idegen nyelveket sajátíthatott el, hanem az egész kontinensről is képet alkothatott. Törvényei­ben, valamint cselekedeteiben a tanultak sajátos alkalmazása ölt testet, amiket a magyarság mű­veltségi szintjéhez, szokásaihoz igazított. Ennek köszönhetően az egykori nomád magyarság úgy vette fel a kereszténységet, hogy megőrizte sokszínű etnikai összetételét.

Next