Észak Magyarország, 2018. január (74. évfolyam, 1-26. szám)
2018-01-23 / 19. szám
6 Kultúra A zenei nevelést is szolgálják MISKOLC. Elsősorban a zene népszerűsítését, Miskolc város és a megye fiataljainak zenei nevelését, az idősebb korosztály kulturált időtöltését, igényes szórakozását szolgálja az a három együttműködési megállapodás, amelyet a magyar kultúra napján írt alá Szászné Pónizs Krisztina, a Miskolci Szimfonikus Zenekar Nonprofit Kft. ügyvezetője, Csabay Csilla, a Miskolci Egressy Béni - Erkel Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola igazgatója, Gúr Péter Attila, a Miskolci Egyesített Szociális, Egészségügyi és Gyermekjóléti Intézmény megbízott igazgatója, valamint dr. Prokai Margit, a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár igazgatója. A megyei könyvtár zenemű- és hangtárának gyűjteménye a város zeneiskolájának oktató munkáját fogja segíteni. A városban élő szépkorúak szervezett formában is részesei lesznek, lehetnek a II. Rákóczi Ferenc Megyei és Városi Könyvtár irodalmi és zenei programjainak. ÉM Zenére szerződtek... fotó: ki „Rossz érzés, ha két-három napig nem fényképezhetek...” A fotóriporter. Ezt a címet viseli Laczó József sajószentpéteri fényképkiállítása. MISKOLC, SAJÓSZENTPÉTER. Kezdő újságíró voltam a Déli Hírlapnál, amikor Laczó József már a társlap, az Észak-Magyarország fotórovatának vezetője, ismert és elismert fotóriporter volt. Együtt ugyan soha nem dolgoztunk, de egy-egy eseményen egyidőben dolgozva volt alkalmam megfigyelni azt az alaposságot, odafigyelést, műgondot, ahogy fényképfelvétel formájában megörökítette a történéseket. Éppen ezért örültem, hogy én írhatok arról, hogy az immár nyugalmazott fotográfusnak, Laczó Józsefnek kiállítása nyílt meg tegnap délután a Sajószentpéteri Kulturális Központban, A fotóriporter címmel. Az, hogy ez a fotókiállítás éppen a Himnusz születésnapján, a magyar kultúra napján nyílt meg, jelzésértékkel bír: az élet dolgainak igényes, művészi szintű bemutatása fényképfelvétel formájában fontos része a magyar kultúrának, mint ahogy azok is fontos részei, akik fényképezőgépükkel folytatják ezt a tevékenységet. A hőskorszak lovagja Laczó József akkor kezdte a fényképezést, amikor nemhogy szuper kamerákkal felszerelt okostelefonok, vagy digitális fényképezőgépek nem voltak, hanem még motoros-filmes gépek sem nagyon. Minden exponálás után kézzel kellett újra továbbítani a gépben a filmet, kézzel felhúzni a gépet és ezzel újra exponálható állapotba hozni. Gondoljanak csak bele, milyen lehetett mondjuk egy labdarúgó-mérkőzést végigfényképezni ilyen technikával. Ráadásul úgy, hogy egyegy témára jó esetben egy 36, vagy egy 24 kockás - akkor még - fekete-fehér film állt rendelkezésre. Annyi kattintással kellett elegendő jó fényképfelvételt készíteni. (Ma ez úgy történik, hogy a fotós sorozatra állítva nyomja a gép gombját, amely másodpercenként tucatnyit képes exponálni, és a végén az egyegy momentumról készült 40-50 kockából utólag választják ki azt az egyet, ami megfelelő. „Kétségtelen más világ volt fotóriporteri szemszögből is, és fura módon - idegenkedtem akkor, amikor megjelentek a digitális gépek, mert attól tartottam, hogy azzal a technikával nem lehet majd olyan jó minőségű képeket készíteni, mint a filmesgépekkel. Aztán szépen hozzászoktam és én is élveztem a digitális technika kényelmét, előnyeit - magyarázta Laczó József. - Persze munkásságom legjava filmen található meg és a Herman Ottó Múzeumban tekinthető meg, mint kordokumentum.” A bányászélet pillanatai Mint megtudtuk, a mostani sajószentpéteri kiállítás anyagát is a Herman Ottó Múzeumtól kérték el. „A kiállítás valamennyi darabja fekete-fehér. Legjavát a hetvenes-nyolcvanas években a bányákban készült képeim alkotják. Akkor élte hőskorát a környéken a szénbányászat, a Sajószentpéteren élők mindennapjait is az határozta meg. Abba az időbe szeretném visszakalauzolni azokat, akik maguk is tanúi lehettek az akkori életnek, és azokat is, akik csak a történelemkönyvek lapjairól ismerik már a bányászéletet...” De hogy is kötődik Laczó József fotóriporter a bányászathoz? Úgy, hogy 1969-ben került a Borsod Megyei Lapkiadó Vállalathoz és gyakornokként a Borsodi Bányász szerkesztőségében dolgozott. „Hetente két-három napot a bányában töltöttem, megörökíthettem a bányászok munkáját, mindennapjait. Nagyon jó iskola volt emberként és fotóriporterként egyaránt...” Munkájával elégedettek voltak, hiszen alig három év elteltével már a megyei napilapnál, az Észak-Magyarországnál dolgozott, jó tíz év elteltével már a fotórovat vezetője volt és egészen 1997-ig naponta készítette a fényképfelvételeket az élet minden területéről anyalapja és több országos napilap, hetilap, magazin számára. Megszámlálhatatlan publikáció, kiállítás és elismerés kísérte fotóriporteri pályáját. Mindig van mit fotózni Mit csinál ma egy nyugalmazott fotóriporter? Egyáltalán lehet-e nyugdíjazni a fotóst? Erre azt mondja, hogy: „Mindig kint vagyok valahol az utcán, vagy a természetben, kezemben a fényképezőgépemmel. Ha rossz az idő, nekem is rossz. Egyszerűen rosszul érzem magam, ha két-három napig nem tudok kimenni és nem fényképezek. Akkor otthon addig rakosgatok tárgyakat, igazítgatok háttereket, amíg kialakul belőle valami jó kompozíció és már készül is a fénykép...” Megtudjuk, hogy nincs ugyan újság, ahol meg lehetne jelentetni néhány jól sikerült képet, de ott a Facebook, ahol az ismerősök és ismeretlenek szívesen fogadnak egy-egy jól elkapott élethelyzetet. SZANISZLÓ BÁLINT balint.szaniszlo@eszak.hu A fotóriporter munka közben... FOTÓK: MAGÁNARCHÍVUM Spanyolnátha-kötetek megjelenésével készültek A kultúra napja igazi ünnep az alkotóknak, művészeknek. Miskolc. Mit jelent a magyar kultúra napja egy alkotóművésznek, milyen emlékeket őriz az ünneppel kapcsolatban és hogyan készült az ideire? Erről kérdeztük Vass Tibor költő, képzőművészt, a Spanyolnátha művészeti folyóirat alapító főszerkesztőjét. Egykor... - A magyar kultúra napjáról az első kellemes emlékeim Miskolchoz kötődnek. 1996-ban, a Mini Galériában ekkor nyitotta meg Bohár András az önálló mail art kiállításomat. Rá egy évre a Miskolci Galéria múzeumi népművelőjeként dolgoztam, s az intézmény delegált a Kölcsey-emléktábla avatására. Furcsa, de ha elsétálok a Széchenyi utca 38. sz. alatti ház falán álló emléktábla közelében, ahol ismereteink szerint Kölcsey 1830-ban lakott, e momentum apró részletei még ma is gyakran eszembe jutnak. A környék szüntelen és igen zajos forgatagában néhányan elénekeltük a Himnuszt, koszorúkat helyeztünk a tábla alá. Az a pár perc, az a pár mozdulat, a maga kiharcolt csendjével feledhetetlenné tette számomra a villanyrendőri dübörgésben. Akkor még nem volt divat a médiának kisebb-nagyobb kütyüivel belemászni az ember szájába, arrébb lökdösni szereplőket egy-egy jó felvétel érdekében. Többnyire tapasztalt kollégák dolgoztak, s így meg tudott maradni intimnek az ünnep - sorolja emlékeit a költő. ...és most kíváncsiak voltunk arra, hogy telt, telik az idei kultúraünnep. - A kultúra napján a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermébe voltam hivatalos, ahol A századelő irodalma (A századelő költészete, A századelő novellái, A századelő gondolkodói) című antológiacsalád ünnepi bemutatóját tartották. Versemmel a századelő költészete című antológiában szerepelek, melyet Az év versei című antológiasorozatból válogattak be. De a költő szűkebb pátriája, Hernádkak sem maradt kultúra-napi rendezvény nélkül. A Spanyolnátha nemzetközi mail art művésztelepen 21-én ünnepeltük a két legújabb Spanyolnátha-kötet megjelenését. Falánk idő - fantázia és fúga, avagy beszélgetések Turczi Istvánnal címmel megjelent interjúkötetünkre a minap a budapesti Írók Boltjában rendezett bemutató videó felvételének bemutatásával is készültünk. A Tompa Mihály születésének 200. évfordulója alkalmából Néha olyan jól beszélek címmel kiadott antológia Hernádkakon szintén ekkor debütált, írásaikat miskolci szerzők elevenítették meg. Külön öröm számomra, hogy 23-án az eme kötetben is szereplő Miklós Gábor kapja a Mazsaroff Miklós-díjat, akinek a Spanyolnátha művészeti folyóirat nevében ezúton is gratulálok! - tette hozzá Vass Tibor. EMHI Vass Tibor fotó: vasslevente ÉSZAK 2018. JANUÁR 23., KEDD Több helyszín, számos program A Művelődésért kitüntető díjakat adtak át Ózdon, az Olvasó Színház termében. ÓZD. A magyar kultúra napján több eseményre is ellátogathattak az ózdiak, hiszen délelőtt és a délutáni, kora esti órákban is egymást érték a programok. A Nemzeti Filmtörténeti Élményparkban ózdi és putnoki diákok közösen szavalták el a Himnuszt, népdalt énekeltek és egy filmvetítésen is részt vehettek. Megtekinthették a magyar Filmtörténeti kiállítást, valamint filmes karaokén is kipróbálhatták magukat. A Digitális Erőműben a Mizerák 75 tárlat várta a látogatókat. Az egykori kiváló fotóriporter, Mizerák István alkotásai, portréfotói kerültek közszemlére. Továbbvinni az örökséget A Himnuszunk születésének napján, elsősorban a diákok, a fiatalok előtt kell világossá tenni, hogy milyen kincset gondoznak, amikor a magyarság kultúrájáról beszélünk - fogalmazott az esemény megnyitóján Riz Gábor, országgyűlési képviselő. - Legyen az a beszélt nyelvünk, az énekünk, a táncunk, épített örökségi elemünk, vagy bármi más, ami megkülönböztet bennünket a többi néptől. Nagyon fontos, hogy utódainknak továbbadjuk azt az örökséget, amit őseinktől kaptunk, kiegészítve a mai, modern értékekkel. A kultúra mindig gyarapszik, bízunk benne, hogy sokáig fennmarad, ami kimondottan a magyarság jegyeit hordozza magában. Kitüntetések A korábbi évek hagyományait folytatva, a városi ünnepséget ezúttal is az Olvasó Színház termében tartották, előtte azonban az épületben megnyitották a VI. Folyosó tárlatot. A gálaműsor keretében a borsodi település alpolgármestere köszöntötte a megjelent vendégeket. - A világ változik, amihez alkalmazkodnunk kell - mondta Farkas Péter Barnabás, Ózd Város alpolgármestere. - Nem csupán az a jó, ami régen volt, de meg kell becsülnünk azt is, amit a korábbi generációktól kaptunk. Soha nem szabad elfelednünk, honnan jöttünk. A kultúra szempontjából meg kell találnunk azt a középutat, amely a hagyományokra épül, de a modern világban is érvényes. Nekünk pedig vigyáznunk kell arra a gyári hagyományra, azokra a helyi jellegzetességekre, ami ózdivá tesz bennünket. Farkas Péter Barnabás köszöntő szavai után átadták a hatodik esztendeje hagyományos Művelődésért Kitüntető Díjat. Ebben az esztendőben az Aranygyűszű Díszítőművészeti Kör vezetőjének, Lukácsi Lászlónénak a munkáját ismerték el. A mecenatúra kategóriában pedig Palotai István és Palotai Ádám rendezvényfotóst díjazták egy kisplasztikai alkotással. Az ózdi program lezárásaként az Akusztikus Trió, Vadkerti Imre, Zsupka Attila és Sipos Dávid adott koncertet az Olvasóban. EMME A díjazottak (balról jobbra) Palotai Ádám, Lukácsi Lászlóné és Palotai István FOTÓ: ME