Esze Tamás Népe, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1980-01-01 / 1. szám

A ház a falu végén van •Jánd felé. Bár a vastag hótakaró betömte a na­gyobb kottyanókat, az arc bil­legéséből következtetni lehet, hogy errefelé még nincs aszfal­tozva az út. Különösen nyáron — mondja a mellettem ülő ko­csivezető —, egy jó kiadós eső után igencsak marasztaló a sár, ha valaki netán mégis erre té­ved. A házhoz érve hangos fogad­tatásban részesülünk. Kiskutya, nagy kutya, egyik dühösebben vicsorít, mint a másik. És, mivel a kapun is tábla adja tudtul „Vigyázz, a kutya hamis!”, jobb­nak látjuk nem kiszállni az autóból, míg valaki meg nem jelenik az udvaron. Aztán a nagy ugatásra közép­korú, erős, izmos testalkatú bar­na asszony jelenik meg a tor­nácon, hátraparancsolja a ku­tyákat, majd amikor azok már tisztes távolságra vannak tő­lünk, befelé invitál bennünket. Hát a falu végén — Kell a jó kutya ide a falu­végre — mondja Petrohai Sán­­dorné —, még ha egy kicsit ha­misak is. Hiszen a lakás egész éven át, de különösen a nyári időszakban kora reggeltől estig üresen, egyedül van. Még a ró­kák is idekapnának, vagy a gö­rény, ha ezek a kutyák nem vol­nának, így azonban nyugodtan vagyunk Nemigen teszi be ide a lábát se ember, se állat, aki nem ide tartozik. A szobában barátságos meleg és Petrohai Sándor, mint régi ismerős fogad bennünket. — Jókor jöttek — mondja, miután jövetelünk célját meg­mondjuk. — Ugyanis a felesé­gem még egy órával ezelőtt bent volt Fehérgyarmaton vásárolni. — Miért, itt Gulácson nem kapja meg, ami kell? — De igen, — veszi át a szót az asszony a férjétől —, csak tudja, ha nagyobb dolgot, vagy ruhát akarunk vásárolni, akkor Gyarmatra megyünk, esetleg Vásárosnaményba. — Most nagyobb vásárlás volt? — Igen, olyanformán. Ruhá­kat vettem. — Ezek szerint pénz már van, nem kell megvárni a zárszám­adást?, — Van hál’ istennek. Pénz is, egészség is. Bár úgy mondják, ez a kettő ritkán jár együtt. A mi családunk nem panaszkod­hat. Megvan mind a kettő. Egyébként a mi munkánkban sok pénzt keresni nehéz volna jó egészség nélkül. Pedig szé­pen kerestünk a férjemmel együtt a múlt évben. — Mennyit, ha nem titok? — Egyáltalán nem. Becsület­tel megdolgoztunk érte, így az­tán bátran mondhatom, a száz­ezernek nemigen sok híja volt. Dolgoztunk érte rendesen. Én a magam óráit felírtam. Felül jött ki háromezren. Pedig a téli idő­szakban, mint most is, nincs mindig elfoglaltságunk nekünk, asszonyoknak. Megmondom őszintén, már alig várom, hogy kitaláljanak valami munkát és hívjanak. Nem is annyira a pénz számít már. Inkább az unalom, a tétlenség rossz. Meg aztán jobb ott a többiek között. Le­het furcsán hangzik, de én na­gyon szeretek dolgozni. Még ka­pálni is, pedig az ritkaság. Volt nekem annyi cukorrépám a nyá­ron, hogy önnek se annyi. Pedig azzal aztán van munka bőven. Cselédsorban Petrohai Sándorné 1935-ben született Jándon. Mindössze tíz­éves volt, amikor a háború be­fejeződött, de az iskolát már egy évvel azelőtt abbahagyta. Három osztályt végzett. Nem azért, mert nem szeretett volna tanulni. Az ő családjuk is egyi­ke volt azoknak, akikhez a sors nagyon is kegyetlen volt. Erre Petrohainé így emlékszik vis­­­sza: — Még kicsi gyermekkorom­ban Gulácsra költöztünk a Szal­­ka-tanyára. Apám cseléd volt ott az uradalomban Nem volt valami rózsás a sorsunk, hár­man voltunk testvérek, de azért megvoltunk mi is, mint a többi cselédemberek. A baj később jött, amikor apám fogságba ke­rült, és nem is jött haza soha többet. A baj nem jár egyedül, 1946-ban szinte egyik napról a másikra meghalt egy 16 éves nővérem, így maradtunk ház­ban, anyám, a nővérem és én. — Mennyi földet kaptak? — Kaptunk mi öt holdat. De minek. Küszködés volt az csak. Volt egy kicsike kis tehenünk, aztán meg a szomszédunknak is egy, a kettőt összefogtuk és az­zal dolgoztunk. Hogy honnan volt szekerünk, eke, meg egyéb, arra már nem emlékszem. Azt tudom, hogy 12 éves koromtól dolgoztam annyit, amíg a tsz-be be nem léptünk, hogy az már nem is igaz. Ma sem tudom, hogy bírtam, hiszen 15 évesen arattam, kazlat raktam, hord­tam, kévét adogattam, a legne­hezebb munkákat, amit csak el lehet képzelni. — Mikor léptek be a tsz-be? Be a tsz-be — Ha jól emlékszem, 1950- ben. 16 éves voltam, és fejőgu­lyás lettem. Ez sem volt éppen a legrózsásabb, de nekem már megváltás volt. Hárman voltunk és 60 darab fejőstehén. Ezt fej­tük naponta kétszer. Kézzel. Hol volt akkor még fejőgép? Még targonca sem volt. A trágyát saroglyán hordtuk, karon. Ezen­kívül nekünk kellett végezni a takarmányozást, etetést, itatást. Úristen, ha visszaemlékszem, hogy hány vedér vizet kellett felhúzni a kútból egy-egy alka­lommal, azt meg se lehetett vol­na számolni. Ha most a férjem­mel beszélgetünk, ő ugyanis a tehenészetben van, mondja, hogy önitató, meg ilyenek. Nekünk még egy szivattyú sem volt. Az évek közben peregtek, vál­tották egymást. Petrohai Sán­dorné a tehenészetből a növény­­termesztésbe került. 1955-ben férjhez ment. — Hogyan is tör­tént az ismerkedés? — Mint az falun, vagy még inkább tanyán lenni szokott, is­mertük mi egymást már gyerek­korunktól fogva. Egymás mellett laktunk. Sanyi — mutat a fér­jére Petrohainé, aki szinte szó nélkül hallgatja a beszélgeté­sünket — már előbb is elvett volna, de én azt mondtam, majd ha a katonaidőt letöltöd, így volt ez szokásban. Az a fiú, aki katonaideje előtt volt m­ég, nem­igen beszélt házasságról, így csi­nálták apáink, nagyapáink. Hát mi is betartottuk. Egyébként a férjem is tsz-tag volt már. Ő vagy két évvel még korábban belépett, mint a mi családunk. Mi nagy boldogság — Mi következett a családala­pítás után? — A házépítés. Tudja, egy­ ideig ott laktunk az anyámék­­nál. Aztán 1956-ban építkezni kezdtünk és 1958-ban be is köl­töztünk. Nem nagy ház ez, amint látja. Kétszoba, konyha, előszo­ba, de nekünk a cselédlakás után mennyország volt és most is az. Hogy mit éreztem az első éjszaka, amikor itt aludtam, azt nehéz volna elmondani. És azt hiszem megérteni is csak az érti meg, akinek nem volt saját ott­hona. A máséban lakott. Szóval nagyon boldogok voltunk. Igaz, azt is meg kell mondani, hogy ez az érzés az elmúlt harminc év alatt kicsit megkopott. De jött helyette más jó érzés­. Hogy el ne kiabáljam, nekem az el­múlt évek alatt, amióta a tíz­­ben vagyok, elég sok jó jutott. Nem dicsekvésképpen mondom, de ami itt van, a ház, a házon belül vagy kívül, azt mind a tsz-ben szereztük. Én erre büsz­ke vagyok — Gondolom, azért akadt egy-két kellemetlen emléke is ez alatt a hosszú idő alatt? — Természetesen. Azonban úgy vagyok vele, hogy az ilyet igyekszem minél előbb elfelej­teni. 1956 őszén egyik nap ebé­det vittem a férjemnek a tsz-be. Útközben meg akartak verni. Fene tudja, nem féltem, inkább a tsz-t féltettem. Aztán az is el­múlt. Elfelejtettem. — Úgy hallottam, Petrohai Sándornét örömhír érte a na­pokban is. — Jaj, ezt nem is tudom, hogy merjem-e mondani? Elnök elvtárs ugyanis azt mondta, hogy ez még titok, úgy­hogy csak magának mondom. Tudja, megyünk Bulgárián ke­resztül Törökországba a nők napjára. Képzelheti, mennyire örülök, hiszen én még az or­szághatárt nem léptem át se­merre. Szóval nagyon boldog vagyok. Meg is ígérem magá­nak, ha visszajövök, mindent el­mesélek. Falcsik Ferenc „Furcsán hangzik, de szeretek dolgozni...11 i Újjáválasztották a pártvezetőségeket Napirenden a kongresszusi irányelvek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT nagyközségi bi­zottsága területén is megkezdőd­tek a XII. pártkongresszus idő­szakának politikai munkái. Min­den pártszervezet az ütemterv­nek megfelelően 1979. december és 1980. januárjában megtartot­ta az elmúlt 5 év munkájáról az értékelést, valamint a párt­vezetőségek újjáválasztó tag­gyűlését. A taggyűléseken a kommunisták megvitatták a Központi Bizottság 1979. decem­ber 9-én kiadott kongresszusi irányelveit. A pártszervezetek nagy fele­lősséggel tárgyalták az irányel­veket, az abban foglaltakkal tel­jes mértékben egyetértettek. Különösen azzal, hogy az eddi­gi eredmények pártunk helyes politikájának alapján születtek. A kommunisták helyeslik, hogy a XII. pártkongresszus „Erő­sítse meg a párt eddigi főbb politikai irányvonalát és a prog­ramnyilatkozatban megfogal­mazott távlati célokkal össz­hangban, valamint az elmúlt időszak tapasztalatait is figye­lembe véve, jelölje ki a fejlett szocialista társadalom építésé­nek további feladatait.” A PÁRTTAGSÁG, de az egész község lakossága továbbra is nagy bizalommal van a pártve­zetés iránt. Hisznek abban, hogy a párt irányításával úrrá le­szünk azokon a nehézségeken, amelyek jelenleg zavarják a gazdálkodásunkat és tovább fog erősödni, fejlődni szocialista tár­sadalmunk. A pártszervezetek a januári taggyűléseken újjáválasztották a pártvezetőségeket, megválasz­tották a községi pártértekezlet küldötteit. A termelőszövetkezet megválasztott új pártvezetése: A tarpai terület pártszervezet újonnan megválasztott vezető­sége: Szűcs László titkár, Fag­­­gyas Jenő, Hegyi Eleik, Szűcs Kálmán, Fekete Béláné, Szilá­gyi József, Torzsás Lajos veze­tőségi tagok. A gulácsi terület pártszervezet újonnan megválasztott vezető­sége: Csatári Sándor titkár, Sü­tő Alajosné, Kürtös Gusztáv, ifj. Siket Sándor, Baráth Sán­dor vezetőségi tagok. Tarpa Általános Iskola párt­­szervezetének újonnan megvá­lasztott vezetősége: Szabó Gábor titkár, ifj. Faggyas Jenő, Már­ton Károlyné vezetőségi tagok. ÁFÉSZ pártszervezetének újon­nan megválasztott vezetősége: Mihály Dezső titkár, Kiss Sán­dor, Ecsedi Béla vezetőségi ta­gok. Községi alap. Tarpa pártszer­vezetének újonnan megválasz­tott vezetősége: Maticska József titkár, Csürke Sándor, Huszti Lajos, Sütő Gábor, Sütő Erzsé­bet vezetőségi tagok. Községi alap. Gulács párt­­szervezetének újonnan megvá­lasztott vezetősége: Póthy Sán­dor titkár, Siket Sándorné, Szarka Károly vezetőségi tagok. Községi alap: Tivadar párt­­szervezetének újonnan megvá­lasztott vezetősége: Danó Sán­dor titkár, Gecse József vezető­ségi tag. A PÁRTSZERVEZETEK a je­lölő bizottságok javaslatai alap­ján megválasztották a 75 kül­döttet, akik a februárban sorra kerülő pártértekezleten vesznek részt. Az újonnan megválasztott pártvezetőségek megtartották el­ső üléseiket, ahol megosztották a reszortokat. A pártszervezetek vezetőségei állást foglalta­k ab­ban, hogy az 1980-as évben a legfontosabb feladatuk az új ve­zetőségeknek az, hogy maradék­talanul az élet minden terüle­tén végrehajtsák a párthatáro­zatokat. A gazdálkodásban meg­valósuljon az ésszerű takarékos­ság, a munkafegyelem szilárdí­tásával emelkedjen a termelés hatékonysága, javuljon a ter­melés minősége. A pártalapszervezetekben ké­szülnek a közelgő XII. párt­­kongresszusra, valamint hazánk felszabadulásának 35. évforduló­ja méltó megünneplésére. A munkahelyeken a szocialista brigádok, de a kollektívák min­den tagja teljesíti azokat a vál­lalásokat, amelyeket e két fon­tos esemény tiszteletére tettek. Szűcs László pb-titkár TÉLI TISZA-TÁJ. A befagyott Holt-Tiszti (Szabó László felvétele)

Next