Esze Tamás Népe, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-01-01 / 1. szám
A ház a falu végén van •Jánd felé. Bár a vastag hótakaró betömte a nagyobb kottyanókat, az arc billegéséből következtetni lehet, hogy errefelé még nincs aszfaltozva az út. Különösen nyáron — mondja a mellettem ülő kocsivezető —, egy jó kiadós eső után igencsak marasztaló a sár, ha valaki netán mégis erre téved. A házhoz érve hangos fogadtatásban részesülünk. Kiskutya, nagy kutya, egyik dühösebben vicsorít, mint a másik. És, mivel a kapun is tábla adja tudtul „Vigyázz, a kutya hamis!”, jobbnak látjuk nem kiszállni az autóból, míg valaki meg nem jelenik az udvaron. Aztán a nagy ugatásra középkorú, erős, izmos testalkatú barna asszony jelenik meg a tornácon, hátraparancsolja a kutyákat, majd amikor azok már tisztes távolságra vannak tőlünk, befelé invitál bennünket. Hát a falu végén — Kell a jó kutya ide a faluvégre — mondja Petrohai Sándorné —, még ha egy kicsit hamisak is. Hiszen a lakás egész éven át, de különösen a nyári időszakban kora reggeltől estig üresen, egyedül van. Még a rókák is idekapnának, vagy a görény, ha ezek a kutyák nem volnának, így azonban nyugodtan vagyunk Nemigen teszi be ide a lábát se ember, se állat, aki nem ide tartozik. A szobában barátságos meleg és Petrohai Sándor, mint régi ismerős fogad bennünket. — Jókor jöttek — mondja, miután jövetelünk célját megmondjuk. — Ugyanis a feleségem még egy órával ezelőtt bent volt Fehérgyarmaton vásárolni. — Miért, itt Gulácson nem kapja meg, ami kell? — De igen, — veszi át a szót az asszony a férjétől —, csak tudja, ha nagyobb dolgot, vagy ruhát akarunk vásárolni, akkor Gyarmatra megyünk, esetleg Vásárosnaményba. — Most nagyobb vásárlás volt? — Igen, olyanformán. Ruhákat vettem. — Ezek szerint pénz már van, nem kell megvárni a zárszámadást?, — Van hál’ istennek. Pénz is, egészség is. Bár úgy mondják, ez a kettő ritkán jár együtt. A mi családunk nem panaszkodhat. Megvan mind a kettő. Egyébként a mi munkánkban sok pénzt keresni nehéz volna jó egészség nélkül. Pedig szépen kerestünk a férjemmel együtt a múlt évben. — Mennyit, ha nem titok? — Egyáltalán nem. Becsülettel megdolgoztunk érte, így aztán bátran mondhatom, a százezernek nemigen sok híja volt. Dolgoztunk érte rendesen. Én a magam óráit felírtam. Felül jött ki háromezren. Pedig a téli időszakban, mint most is, nincs mindig elfoglaltságunk nekünk, asszonyoknak. Megmondom őszintén, már alig várom, hogy kitaláljanak valami munkát és hívjanak. Nem is annyira a pénz számít már. Inkább az unalom, a tétlenség rossz. Meg aztán jobb ott a többiek között. Lehet furcsán hangzik, de én nagyon szeretek dolgozni. Még kapálni is, pedig az ritkaság. Volt nekem annyi cukorrépám a nyáron, hogy önnek se annyi. Pedig azzal aztán van munka bőven. Cselédsorban Petrohai Sándorné 1935-ben született Jándon. Mindössze tízéves volt, amikor a háború befejeződött, de az iskolát már egy évvel azelőtt abbahagyta. Három osztályt végzett. Nem azért, mert nem szeretett volna tanulni. Az ő családjuk is egyike volt azoknak, akikhez a sors nagyon is kegyetlen volt. Erre Petrohainé így emlékszik vissza: — Még kicsi gyermekkoromban Gulácsra költöztünk a Szalka-tanyára. Apám cseléd volt ott az uradalomban Nem volt valami rózsás a sorsunk, hárman voltunk testvérek, de azért megvoltunk mi is, mint a többi cselédemberek. A baj később jött, amikor apám fogságba került, és nem is jött haza soha többet. A baj nem jár egyedül, 1946-ban szinte egyik napról a másikra meghalt egy 16 éves nővérem, így maradtunk házban, anyám, a nővérem és én. — Mennyi földet kaptak? — Kaptunk mi öt holdat. De minek. Küszködés volt az csak. Volt egy kicsike kis tehenünk, aztán meg a szomszédunknak is egy, a kettőt összefogtuk és azzal dolgoztunk. Hogy honnan volt szekerünk, eke, meg egyéb, arra már nem emlékszem. Azt tudom, hogy 12 éves koromtól dolgoztam annyit, amíg a tsz-be be nem léptünk, hogy az már nem is igaz. Ma sem tudom, hogy bírtam, hiszen 15 évesen arattam, kazlat raktam, hordtam, kévét adogattam, a legnehezebb munkákat, amit csak el lehet képzelni. — Mikor léptek be a tsz-be? Be a tsz-be — Ha jól emlékszem, 1950- ben. 16 éves voltam, és fejőgulyás lettem. Ez sem volt éppen a legrózsásabb, de nekem már megváltás volt. Hárman voltunk és 60 darab fejőstehén. Ezt fejtük naponta kétszer. Kézzel. Hol volt akkor még fejőgép? Még targonca sem volt. A trágyát saroglyán hordtuk, karon. Ezenkívül nekünk kellett végezni a takarmányozást, etetést, itatást. Úristen, ha visszaemlékszem, hogy hány vedér vizet kellett felhúzni a kútból egy-egy alkalommal, azt meg se lehetett volna számolni. Ha most a férjemmel beszélgetünk, ő ugyanis a tehenészetben van, mondja, hogy önitató, meg ilyenek. Nekünk még egy szivattyú sem volt. Az évek közben peregtek, váltották egymást. Petrohai Sándorné a tehenészetből a növénytermesztésbe került. 1955-ben férjhez ment. — Hogyan is történt az ismerkedés? — Mint az falun, vagy még inkább tanyán lenni szokott, ismertük mi egymást már gyerekkorunktól fogva. Egymás mellett laktunk. Sanyi — mutat a férjére Petrohainé, aki szinte szó nélkül hallgatja a beszélgetésünket — már előbb is elvett volna, de én azt mondtam, majd ha a katonaidőt letöltöd, így volt ez szokásban. Az a fiú, aki katonaideje előtt volt még, nemigen beszélt házasságról, így csinálták apáink, nagyapáink. Hát mi is betartottuk. Egyébként a férjem is tsz-tag volt már. Ő vagy két évvel még korábban belépett, mint a mi családunk. Mi nagy boldogság — Mi következett a családalapítás után? — A házépítés. Tudja, egy ideig ott laktunk az anyáméknál. Aztán 1956-ban építkezni kezdtünk és 1958-ban be is költöztünk. Nem nagy ház ez, amint látja. Kétszoba, konyha, előszoba, de nekünk a cselédlakás után mennyország volt és most is az. Hogy mit éreztem az első éjszaka, amikor itt aludtam, azt nehéz volna elmondani. És azt hiszem megérteni is csak az érti meg, akinek nem volt saját otthona. A máséban lakott. Szóval nagyon boldogok voltunk. Igaz, azt is meg kell mondani, hogy ez az érzés az elmúlt harminc év alatt kicsit megkopott. De jött helyette más jó érzés. Hogy el ne kiabáljam, nekem az elmúlt évek alatt, amióta a tízben vagyok, elég sok jó jutott. Nem dicsekvésképpen mondom, de ami itt van, a ház, a házon belül vagy kívül, azt mind a tsz-ben szereztük. Én erre büszke vagyok — Gondolom, azért akadt egy-két kellemetlen emléke is ez alatt a hosszú idő alatt? — Természetesen. Azonban úgy vagyok vele, hogy az ilyet igyekszem minél előbb elfelejteni. 1956 őszén egyik nap ebédet vittem a férjemnek a tsz-be. Útközben meg akartak verni. Fene tudja, nem féltem, inkább a tsz-t féltettem. Aztán az is elmúlt. Elfelejtettem. — Úgy hallottam, Petrohai Sándornét örömhír érte a napokban is. — Jaj, ezt nem is tudom, hogy merjem-e mondani? Elnök elvtárs ugyanis azt mondta, hogy ez még titok, úgyhogy csak magának mondom. Tudja, megyünk Bulgárián keresztül Törökországba a nők napjára. Képzelheti, mennyire örülök, hiszen én még az országhatárt nem léptem át semerre. Szóval nagyon boldog vagyok. Meg is ígérem magának, ha visszajövök, mindent elmesélek. Falcsik Ferenc „Furcsán hangzik, de szeretek dolgozni...11 i Újjáválasztották a pártvezetőségeket Napirenden a kongresszusi irányelvek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT nagyközségi bizottsága területén is megkezdődtek a XII. pártkongresszus időszakának politikai munkái. Minden pártszervezet az ütemtervnek megfelelően 1979. december és 1980. januárjában megtartotta az elmúlt 5 év munkájáról az értékelést, valamint a pártvezetőségek újjáválasztó taggyűlését. A taggyűléseken a kommunisták megvitatták a Központi Bizottság 1979. december 9-én kiadott kongresszusi irányelveit. A pártszervezetek nagy felelősséggel tárgyalták az irányelveket, az abban foglaltakkal teljes mértékben egyetértettek. Különösen azzal, hogy az eddigi eredmények pártunk helyes politikájának alapján születtek. A kommunisták helyeslik, hogy a XII. pártkongresszus „Erősítse meg a párt eddigi főbb politikai irányvonalát és a programnyilatkozatban megfogalmazott távlati célokkal összhangban, valamint az elmúlt időszak tapasztalatait is figyelembe véve, jelölje ki a fejlett szocialista társadalom építésének további feladatait.” A PÁRTTAGSÁG, de az egész község lakossága továbbra is nagy bizalommal van a pártvezetés iránt. Hisznek abban, hogy a párt irányításával úrrá leszünk azokon a nehézségeken, amelyek jelenleg zavarják a gazdálkodásunkat és tovább fog erősödni, fejlődni szocialista társadalmunk. A pártszervezetek a januári taggyűléseken újjáválasztották a pártvezetőségeket, megválasztották a községi pártértekezlet küldötteit. A termelőszövetkezet megválasztott új pártvezetése: A tarpai terület pártszervezet újonnan megválasztott vezetősége: Szűcs László titkár, Faggyas Jenő, Hegyi Eleik, Szűcs Kálmán, Fekete Béláné, Szilágyi József, Torzsás Lajos vezetőségi tagok. A gulácsi terület pártszervezet újonnan megválasztott vezetősége: Csatári Sándor titkár, Sütő Alajosné, Kürtös Gusztáv, ifj. Siket Sándor, Baráth Sándor vezetőségi tagok. Tarpa Általános Iskola pártszervezetének újonnan megválasztott vezetősége: Szabó Gábor titkár, ifj. Faggyas Jenő, Márton Károlyné vezetőségi tagok. ÁFÉSZ pártszervezetének újonnan megválasztott vezetősége: Mihály Dezső titkár, Kiss Sándor, Ecsedi Béla vezetőségi tagok. Községi alap. Tarpa pártszervezetének újonnan megválasztott vezetősége: Maticska József titkár, Csürke Sándor, Huszti Lajos, Sütő Gábor, Sütő Erzsébet vezetőségi tagok. Községi alap. Gulács pártszervezetének újonnan megválasztott vezetősége: Póthy Sándor titkár, Siket Sándorné, Szarka Károly vezetőségi tagok. Községi alap: Tivadar pártszervezetének újonnan megválasztott vezetősége: Danó Sándor titkár, Gecse József vezetőségi tag. A PÁRTSZERVEZETEK a jelölő bizottságok javaslatai alapján megválasztották a 75 küldöttet, akik a februárban sorra kerülő pártértekezleten vesznek részt. Az újonnan megválasztott pártvezetőségek megtartották első üléseiket, ahol megosztották a reszortokat. A pártszervezetek vezetőségei állást foglaltak abban, hogy az 1980-as évben a legfontosabb feladatuk az új vezetőségeknek az, hogy maradéktalanul az élet minden területén végrehajtsák a párthatározatokat. A gazdálkodásban megvalósuljon az ésszerű takarékosság, a munkafegyelem szilárdításával emelkedjen a termelés hatékonysága, javuljon a termelés minősége. A pártalapszervezetekben készülnek a közelgő XII. pártkongresszusra, valamint hazánk felszabadulásának 35. évfordulója méltó megünneplésére. A munkahelyeken a szocialista brigádok, de a kollektívák minden tagja teljesíti azokat a vállalásokat, amelyeket e két fontos esemény tiszteletére tettek. Szűcs László pb-titkár TÉLI TISZA-TÁJ. A befagyott Holt-Tiszti (Szabó László felvétele)