Eszmélet, 2008 (20. évfolyam, 77-80. szám)

2008 / 77. szám

E számunk minden bizonnyal olvasóink teljes körének érdeklődésére számíthat, mert a kelet-európai - mindenekelőtt a magyar, a szovjet és a lengyel - munkásság történelmi sorsa alkotja számunk alapvető tema­tikáját. Számos adalékot kapunk annak a problémának a megértéséhez, hogy a munkásosztály a rendszerváltás után miért volt képtelen ellenállni a tőkés kisajátítással járó szociális degradációnak. A munkásság „szoci­alizációját” évtizedeken keresztül az állami alávetettség határozta meg, szinte lehetetlenné téve így a közösségi osztályöntudat elsajátítását, mi­vel ez az öntudat a szocialista állam­párt monopóliuma maradt. Két írás foglalkozik a munkásság rendszerváltást követő kálváriájának hátterét alkotó jóléti vívmányok lerombolásának tapasztalataival, illetve a tőkés szisztéma emberi, anyagi és természeti erőinek pazarló felhasználásá­val, a rendszer élősködő természetével. E tematikai keretben különös szerepre tett szert a cigányság problémája, amelynek „antropológiai” aspektusaival is megismerkedhet az érdeklődő olvasó. „Rövid távon egy demokratikus rendszerben sem fontosabb, hogy mit gondol az emberek többsége, mint a kommunista diktatúrák idején.” Göran Therborn Eszmélet, 28, 16. o. „...a mai közbeszédben a munkásosztály szó legalább olyan idegenül hangzik, mint mondjuk a Tolbuchin körút neve. De míg az utóbbit jobb társaságban lehet emlegetni, addig az előbbi sokak szemében valódi »politikai inkorrektség« [...] a baloldalnak csak akkor van jövője, ha nem mond le a kapitalizmus kritikájáról és a kapitalizmusnál igazságosabb rendszer reményéről.” Hegyi Gyula Eszmélet, 62, 14. és 18. o. „A cigányok megélhetési formái valójában nagyban függenek annak a társadalomnak a gazdaságától, amely az integrálódást elvárja tőlük.” Alain Reyniers Eszmélet, 54, 66. o.

Next