Hídlap, 2004. október-december (2. évfolyam, 195-257. szám)
2004-11-27 / 235. szám
hídlapmagazin 2004. november 27., szombat • HIDLAP Szálkán történt... Róka fogta csuka, avagy a 22-es csapdája Megint Szalka - mondhatná az olvasó, hiszen három héttel ezelőtt is e szlovákiai kis településről írtam. Akkor is megjegyeztem: ki hinné, hogy egy alig ezerszáz fős község ilyen sok érdekes ügyet rejt. Akkor az üresen álló patika keltette fel érdeklődésemet, most valami egészen más. A Letkés-Szalka között tíz éve átadott híd, vagyis annak 24 órás nyitva tartására irányuló kérdés régóta lóg a levegőben, ebbe még belekeveredik egy szlovákiai cég, a Kappa is. Hogy milyen módon van e kettő összefüggésben? Alább kiderül. Egy kis visszatekintő Az 1. világháború előtt Letkés és Szalka szomszédos települések voltak (jelenleg is azok). A háború után a trianoni egyezség után a két település szétszakadt, és határfaluvá váltak. Helyzetükön tovább rontott az, hogy 1944. december 20-án a németek felrobbantották a két községet összekötő hidat. Majd hosszú intermezzo után 1994-ben fontos eseményre került sor. Augusztus 27-én több magyarországi és szlovákiai államférfi jelenlétében megnyitották a Letkés- Szalka közötti határátkelőhelyet. Jelenleg reggel nyolc és este nyolc óra között tart nyitva az átkelő. Régóta próbálják eléri Szalka vezetői (bizonyára a letkésiek is), hogy 24 órán át üzemeljen a híd — eddig hiába. Ahol minden perc számít Tehát már tíz éve üzemel a határátkelőhely télen-nyáron az említett időpontok között. A polgármester papírok között kutatva mondja, hogy több szinten több intézményt szólítottak meg, írtak nekik levelet, kérték, hogy legyen 24 órás a nyitva tartás. Ám a válasz mindig ugyanaz: nem indokolja semmi, hogy a nyitva tartás kiszélesítését, mert az éjszaka folyamán úgysincs forgalom. Felmerül a kérdés - legalábbis bennem - hogy ha még sohasem volt nyitva a híd egész nap, honnan tudják a hivatalban, vagy egyáltalán bárki, hogyan állíthat ilyet, úgy sincs rajta forgalom. Véleményem egyezik a polgármesterével, aki szerint először ki kéne nyitni 24 órára a hidat mondjuk egy hét erejéig, és akkor kiderülhet, hogy van-e igény rá. Hiszen ha az emberek úgy tudják, hogy csak nyolcig van nyitva, akkor eleve nem próbálnak meg itt átkelni, hanem tesznek egy „kis” kerülőt Párkány, Ság, vagy esetleg Komárom felé. Bár a hivatal legutóbbi levele másfajta megoldást kínál. Azt írják, gondoltak arra, hogy reggel hattól este tízig tartson nyitva az átkelő. Bár nem lenne teljes siker, mégis elmozdulhatna pozitív irányba az ügy az eddigi vesztegléséből. A munkaerő szempontjából kedvező az ajánlat, Szálkáról ugyanis rendszeresen járnak az emberek Vámosmikolára dolgozni. Mivel a híd nyolckor nyit, elkésnek a munkahelyükről, a késést pedig délután kell ledolgozniuk azért, hogy meglegyen a törvényben előírt kötelező óraszámuk. Az átmenő forgalomból jelentős haszna van a településnek. A boltokban, a szórakozóhelyeken sok pénzt hagynak az emberek, a benzinturizmusról nem is beszélve. Igaz, az üzemanyagárak nagyjábóli kiegyenlítődése miatt nagy sorok nem alakulnak ki mostanában, de régebben előfordult, hogy szombat délelőtt a benzinkúttól számítva a harmadik háznál állt a sor vége. A munkába járás mellett a Szálkán és Letkésen tartott rendezvények szempontjából is jó lenne ez a módosítás, persze a legjobb a 24 órás nyitva tartás lenne. Az Ipolyparti-randevú, vagy a falunapok alkalmából harminc nappal korábban levélben kell kérni az illetékes szervet, hogy legyen szíves biztosítani a 24 órás nyitva tartást. De hát - mivel emberek vagyunk - előfordulhat hogy megfeledkezünk a harminc napról. És ha megtörténhet, meg is történik, és akkor a szokásos időpontban lezárják a hidat, rendezvény ide vagy oda - mondja Valasek Árpád polgármester. Mikor eszébe jutott, hogy elfelejtett levelet írni, telefonon próbálta megkérni a bürokratákat, hogy szíveskedjenek kérésének eleget tenni. De hát kérem a harminc nap, az harminc nap volt a válasz. Erre mondják, hogy Isten malmai lassan őrölnek. Mellesleg gondoljunk bele annak a falubelinek a helyzetébe, aki éppen hazafelé tart. Letkésnél ránéz az órájára és látja, hogy még két perc van nyolcig, így hazafelé veszi az irányt, a lehető legrövidebb úton, ám a határátkelőnél már senki sem található. Csalódottan kiszáll gépjárművéből, átnéz a túlpartra és látja háza tetejét. Egy perc és otthon lehetne. Majd visszaül kocsijába és autózik egy fél órát körbe, Ság felé. Emlékeztetem Önöket, hogy csak gondolkodnak ezen az illetékesek. Valószínűleg 2007-ig fognak ezen gondolkodni, akkor ugyanis belépünk a schengeni rendszerbe, és megszűnik a határellenőrzés. Vagyis nem kell majd ember egyáltalán a határátkelőkön. A háttérben valószínűleg pusztán anyagi okok állnak. Minek embert állítani ide, és fizetni a munkáját, ha három év múlva egyáltalán nem kell fizetni. Három év pedig hamar elröppen - szerintük legalábbis. Miért pont a Kappa? Májusban kormányközi megállapodás született arról, hogy a 3,5 tonnánál nagyobb teherautók nem járhatnak át az olyan kis hidakon, mint ami például Letkést Szálkával köti össze. Aki ismeri a két település szerkezetét az tudja, hogy elég szűk a hídról jövő út, mellesleg pár méterre tőle már áll az első lakóház. A teherautók nem csak a csendet zavarják meg, de komoly károkat okoznak az út menti házak állagában, magyarul repedeznek a falak. Mikor megszületett ez a megállapodás mindenki fellélegzett, hogy nem kell többet tartani a kocsik által okozott károktól. Aztán egyszer csak arra lettek figyelmesek a falubeli emberek, hogy nagy autók járnak ismét a község utcáin. Pontosabban csak a Kappa autói járnak. Valahogy sikerült elérniük, hogy december 31-ig még átjárhatnak a határátkelőn a teherautóik. Miért pont ők, hogyan, mi módon sikerült ezt elérniük? - merül fel a kérdés. Vajon miért fontos nekik ennyire az itteni átjárás, hogy ennek érdekében minden követ megmozgatva a két állam közötti megállapodás dacára megtehetik? És ha most megtehetik, akkor jövőre mégis mi akadályozhatja ezt meg? Ha ezt „megneszeli” a többi cég, akik korábban erre jártak, teljesen jogosan fogják azt mondani: ha a Kappa átjárhat, akkor mi is. Akkor végleg érvényét veszti majd - már ha egyáltalán még elmondható, hogy érvényben van a kormányközi megállapodás. Burkolt fenyegetés Persze nem hagyta annyiban a dolgot Szalka polgármestere sem. Levelezésbe kezdett, tiltakozott a hivataloknál, mire az a válasz jött: majd utána nézünk. „Megkeresett engem a Kappa egyik részlegigazgatója. Beszélgetésünk végén ez a fiatalember megkérdezte tőlem: tudom-e, hogy Kappában dolgoznak szalkaiak is. Azt a mondtam: persze, tudok róla. Mire a fiatalember megjegyezte: nem biztos, hogy sokáig ott is maradnak.” - meséli a megdöbbentő esetet a polgármester. Újabb tömeglevél után azt a választ kapta a szálkái hivatal, hogy a Kappának igenis engedélye van arra, hogy erre járjon. Nézzük a másik oldalt Mivel az újságírói etikett, és persze a kíváncsiság is úgy diktálja, megkérdezem a másik oldalt is, vagyis a Kappát. A fogadtatás szívélyes. Három úriember ül velem szemben a tárgyalóban. Válluk fölött a kukucskáló-ablakon keresztül érdeklődve szemlélem, hogyan folyik a munka a csarnokban. A Pozsonyból miattam, vagyis az ügy miatt Párkányba érkező Pavol Kalivoda, a cég logisztikai igazgatója mindenekelőtt megköszöni, hogy ellátogattunk hozzájuk. Teszi ezt egy tolmács, Oláh Norbert (Sales Manager for Hungary) segítségével, hiszen ő csak szlovákul beszél. A harmadik úriember, Bácskai Nándor, szállítmányozási és raktározási vezető, maga is szálkái származású. Miután megismertetem őket jelenlétem apropójával, készségesen válaszolnak. Elmondják, amit eddig is tudtam, mégpedig, hogy 2004. május 1-ig átjárhattak a hídon a 7,5 tonnás teherautók, majd életbe lépett az említett államközi egyezmény, így innentől kezdve - többek között a Szalka-Letkés határon nem közlekedhetnek 3,5 tonnánál nehezebb gépjárművek. A Kappa cégnek logisztikailag nagyon fontos ez a híd, hiszen termelésük 30-35 százalékát ezen keresztül szállítják Magyarországra, olyan üzemeknek mint például a Szobi szörpgyár, vagy a General Electric Vácon. Ezekhez a cégekhez a legrövidebb út a szálkái hídon át vezet, más útvonalon történő szállítás jelentős plusz költséget vonna maga után. Ezt elkerülendő a Kappa már május 4-én felkereste az illetékes szlovák hatóságokat az ügyben azzal a kéréssel, hogy engedélyezzék számukra a 7,5 tonna összsúlyt meg nem haladó teherautók átkelését a szálkai hídon. Ezek a szervek - a magyarországi társszervekkel is konzultálva - deklarálták számukra azt, hogy a korábbiakhoz hasonlóan használhatják a hidat. Az engedély nem általános érvényű, csak és kizárólag a Kappa cég autóira érvényes, ez év december 31-ig. Október 20-án azonban újabb kérelemmel fordultak az illetékesek felé, hogy hosszabbítsák meg ezt az engedélyt. Pavol Kalivoda elmondta, hogy szempontjukból rendkívül fontos, hogy használhassák a hidat. Az a céljuk ugyanis, hogy a régióban minél több helyen legyenek jelen. Ennek érdekében Esztergomban már működik egy kihelyezett irodájuk is. - Amennyiben arra kényszerülnénk, hogy kerülővel juttassuk el az árut a magyar partnerekhez, akkor az ezzel járó költségek miatt elveszíthetnénk versenyképességünket a magyar piacon - mondja a logisztikai igazgató. Levegőt szállítanak A cég képviselői szerint a papírdobozokat szállító napi átlag húsz autó nem okozhat akkora károkat az útban és a házakban, mint amiről a szálkai polgármester beszélt. Azt azért nem zárják ki, hogy a hídon átmenő forgalom miatt esetleg néhány régi, száz vagy több éves vályogház falai megrepedhetnek, de ez nem írható a Kappa rovására. Az igazgató elmondta: tárgyaltak az Ister-Granum Eurorégió közlekedési bizottságának illetékeseivel is. Mint mondja egyetértettek abban, hogy az Európai Unió nyitott szellemiségével ellentétes korlátozások bevezetésének nincs értelme. Ha a szálkái hídra érvényes korlátozás jövőre hatályba lépne, úgy csökkenne a Kappa magyar piaci érdekeltsége. Ennek pedig az lenne a folyománya, hogy a kevesebb megrendelés miatt kevesebb munkaerőre lenne szükségük. Burkolt fenyegetés alaptalan van Természetesen rákérdezek a Valasek Árpád által említett „fenyegetésre” is. Sajnos a cég logisztikai igazgatója nem kíván erre a vádra reagálni. Szerencsére Bácskai Nándor készségesebbnek mutatkozik. Mint mondja: szerinte egy félreértésről van szó, hiszen a szálkai polgármesterrel folytatott megbeszéléseken ilyen fenyegetés nem hangzott el. Mindössze a magyar piacok említett - esetleges - elvesztése miatt előbb felvázolt helyzetet ismertette vele is. A munkaerő-csökkenés pedig nemcsak a szálkaiakat érinti, hanem bármelyik náluk dolgozó alkalmazottat. Együttműködnének Szálkával Az igazgató tájékoztat arról, hogy még korábban együttműködést ajánlottak fel a szálkai polgármesternek, segítséget nyújtanának nekik a híd használatáért cserébe. Ezt továbbra is fenntartják, ha megkeresi őket a község vezetője. Kézenfekvő támogatás lenne, ha segítenék elérni, azt hogy 24 órás legyen a híd nyitva tartása, ám az igazgató szerint ez a Kappának nem létfontosságú. A belső határellenőrzések megszűnéséig a szállítást meg tudják oldani a korlátozott nyitva tartással is. Az éjjeli szállítás amúgy megnövelné a költségeiket, hiszen még egy műszakot kellene fenntartaniuk. Arra a kérdésemre, hogy vajon más cégek nem próbálták-e meggyőzni a hivatalokat arról, hogy engedélyezzék 7,5 tonnás autóiknak a híd használatot, azt a választ kapom, hogy hivatalosan nem tudnak ilyen próbálkozásokról. Nem „hivatalosan” azonban más a helyzet. Állítólag rengeteg „érdeklődő” akadt, aki tudni szerette volna a titok, pontosabban a híd nyitját, de számukra csak annyi segítséget tudtak adni, hogy forduljanak az illetékes hivatalokhoz. Ennek ellenére valószínűleg nem kell félni attól, hogy más cégek tömegesen kapnak engedélyt a szálkái híd használatára, hiszen Kappához hasonló méretű mamuta cég a szlovák oldalon nincs a környéken, kisebb vállalatok „kedvéért” pedig nehezen elképzelhető, hogy ismét módosítanák az érvényben lévő államközi egyezményt. Ismerjük hát mindkét fél álláspontját. Döntsön mindenki belátása szerint... • Szerző: Gyergyó Katalin Fotók: Szálkai Nándor Valasek Árpád, Szalka polgármestere /