Hídlap, 2006. május (4. évfolyam, 85-106. szám)
2006-05-27 / 104. szám
HÍDLAP • 2006. május 27., szombat hídlapmagazin Nyolcvankét éve alakult meg a Magyar Nemzeti Bank A Népszövetségi kölcsön folyósításának feltételeként, 1924 májusában jött létre a Magyar Nemzeti Bank. Az intézmény önálló, a kormánytól független jegybankként alakult meg. Ausztria-Magyarországon a XIX. század elejétől az ún. jegybanki feladatokat az 1816. július 1-től működő Osztrák Nemzeti Bank - Österreichische National Bank majd a kiegyezést követően 1878. szeptember 30-án létrehozott Osztrák-Magyar Bank látta el. A birodalom kezdeti adottságait figyelembe véve a magyar bankrendszer kialakulása szorosan összefügg az osztrák rendszer kialakulásával. Az 1816 és 1878 közötti időszakot tárgyalva fontos megemlíteni, hogy egyedül az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején, a Batthyány Lajos vezette első független magyar kormány bízta a jegybanki feladatok ellátását a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankra, tehát egy kereskedelmi intézményre. Itt nyomtatták az un. Kossuth-bankókat is. A kiegyezés alkalmával Deákék terveiben ugyan szerepelt egy önálló Magyar Nemzeti Bank létrehozása, de ezt az osztrákok nem engedték, így az Osztrák-Magyar Monarchiában a jegybanki feladatokat a már említett Osztrák-Magyar Bank látta el, egészen 1918-ig, az első világháború végéig. Ezek után, 1921. július 11-én megalakult a Magyar Királyi Állami Jegyintézet, majd 1924-ben a Magyar Nemzeti Bank (MNB). Az intézmény részvénytársasági formában alakult meg, 30 millió aranykorona alaptőkével, melynek 39,5 százaléka került állami tulajdonba, a többit magánbefektetők, döntően vállalatok jegyezték le. 1924. június 24-én kezdte meg munkáját. Első elnöke Popovics Sándor volt, akit a kormány nevezett ki. A bank irányító testülete a közgyűlés által választott 13 tagú Főtanács volt, amelynek tagjait a közgyűlés választotta meg, csakúgy mint az alelnököket és a számvizsgáló bizottság tagjait. A kormány közvetlen módon is, egy az államfő által kinevezett kormánybiztos által, befolyással bírt a bank működésére. Az MNB legfőbb feladata a magyar valuta értékállóságának megteremtése és garantálása volt. Így történt, hogy az első világháború után az inflálódott koronát stabilizálta, majd kibocsátotta a pengőt, kezelte az államadósságot. Később, a bethleni konszolidáció derekán, 1929 őszén kirobbant gazdasági válság miatt a Magyar Nemzeti Bank áttért a kötött devizagazdálkodásra. A második világháború idején azonban hiába próbálta megakadályozni a nemzeti valuta, a pengő inflációját. A háború befejezése után a pengő a világtörténelem eddigi legnagyobb méretű pénzromlását produkálta. 1946. augusztus 1-jén, a stabilizáció folyományaképpen jelent meg az új fizetőeszköz, a forint. Az 1947-es államosítást követően a bankrendszert átalakult, a kereskedelmi bankok és a takarékpénztárak megszűntek. 1987. január 1-jével állt vissza Magyarországon a kétszintű bankrendszer, s 1991 októberében vált ismét függetlenné a jegybank. • Bánhidy András Magyarország Szent Esztendeje Hatvannyolc éve, május 25-én vette kezdetét a XXXIV. Nemzetközi Eucharisztikus Világkongresszus Budapesten Az oltáriszentség tiszteletére rendezi meg a katolikus egyház immár 1881 óta a nemzetközi eucharisztikus kongresszust. Az elismert, már életében nagy tekintélynek örvendő Serédi Jusztinián hercegprímás regnálása alatt, 1938-ban nyerte el Budapest a kongresszus megrendezésének jogát. Május 25-29. között zajlott a rendezvény, mely a megrendezett istentiszteletekkel, ünnepségekkel, körmenetekkel a Magyar Katolikus Egyház erejét és a világegyházzal való egységét igyekezett bizonyítani. A világkongresszust komoly szervezési előkészületek előzték meg, hiszen a nemzetközi szimpózium mellett Magyarországon is ünnep volt 1938-ban. Szent István emlékév, első királyunk dalának 900. évfordulója alkalmából. Miután Serédi 1936. november 24-én, XI. Pius pápától megkapta a jóváhagyást a kongresszus megrendezésére, még közel két év állt rendelkezésre, hogy a Magyar Katolikus Egyház méltó ünnepségsorozattal fogadja vendégeit. A Magyar Püspöki Kar körlevélben értesítette a híveket az eseményről, majd 1937 májusában kezdetét vette „Magyarország Szent Esztendeje”. Díszgyűléseket szerveztek egyházi, politikai vezetők, irányítók részvételével, az Actio Catholica segítségével, érseki, püspöki székhelyeken. A hivatalos meghívókat a kongresszusra, pontosan egy évvel a kitűzött időpont előtt, 1937. május 26-án küldték szét. A lelkiismeretes készülődést követően 1938. május 25-én érkezett el a megnyitó napja, mely aznap reggel a Szent István-bazilikában, szentmisével vette kezdetét. Délután ünnepélyes keretek között, XI. Pius pápa bullájának felolvasásával nyitották meg a kongresszust, melyen elhangzott Serédi Jusztinián hercegprímás, majd Hóman Bálint miniszter beszéde. Ezt követően Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, a pápa legátusa a későbbi XII. Pius - tartotta meg ünnepi szónoklatát, kinek tiszteletére Horthy Miklós kormányzó a Várban adott fogadást. Az eljövendő napokban a gyűlések, szakosztályi ülések, felvonulások mellett, melyeken az egyházi előkelőségek mellett politikusok is felszólaltak, mint Imrédy, vagy Hóman, sor került a katonák szentmiséjére, a KALOT felvonulására, a „gyermekek szentáldozására”, díszelőadásra az Operaházban, s végül a pápai legátus félmilliós zárómiséjére és a Szentatya szózatára, melyet a Vatikáni Rádión keresztül, kihangosítva lehetett hallani. 29-én este véget ért a budapesti világkongresszus, s másnap Serédi meghirdette a Szent István-évet. A kongresszuson, az ünnepségeken való milliós részvétel Szűz Mária országában nagy lendületet adott hazánk közép-európai szerepvállalásának, s a kettős szent év eszmeileg, szellemileg kiemelte Magyarországot a náci Németország és a keleti bolsevizmus szorításából. • Szabó Anna Éva Esztergomi író a Onagy Zoltán Esztergomban él, de ennek nem sok látható jelével találkozhat a város. Ő maga nemigen mozdul ki Bánomból. Legalább annyira nem jár le, mint Babits a múlt század első évtizedeiben, a közösségi eseményeken nem látjuk, a televíziós felkéréseket visszautasította. Maradjunk annyiban, soha nem látjuk, kivéve publicisztikáját, kritikáit, irodalmi műveit. - Soha nem látunk. Miért? - Hol kellene látni? - Ha valami történik a városban, ott. - Nem vagyok színész, nem vagyok közéleti ember, író vagyok, akit helyhez köt a munkája. Mentem éppen eleget az elmúlt évtizedekben. Most a munka ideje jött el. Szerencsére nem kellett utána futnom, itthon talált. - Van ennek a látszólagos mozdulatlanságnak valami köze ahhoz, hogy internetes irodalmi folyóiratot működtetsz főszerkesztőként ? - Persze. A net mindent házhoz szállít. - Azért azt nehéz felfogni, hogy ne volnál kíváncsi az olvasóidra. - Kíváncsi vagyok természetesen... -De? - De az elmúlt tizenhat évben a magyar valóság a politikáról szól, hol vadul, hol hamisan, én pedig úgy gondolom, az élet rövid ahhoz, hogy az ember belefolyjon a politikába, ha nem abból akar élni. Túl sok időt visz el a szövetségesek felkutatása. Az írás magányos feladat, a művek maguk keresnek szövetségest. - Három esztergomi vonatkozású köteted jelenik meg az idén, ami egyrészt hihetetlen, másrészt nem is hittük volna, hogy ennyire patrióta vagy. - A patriotizmus kor- és személyfüggő. Nemigen láttam huszonöt éves patriótát. Fiatalember számára nyitva a világ, választ magának csillagot, amennyit csak akar, ha úgy alakul, évente újat. Én nem vagyok fiatalember, csak nagyon nagy jóindulattal. így alakult, hogy a városban él minden élő, nem virtuális ember, aki fontos számomra. - Ezzel más is így lehet, mégsem kezd el azonnal hivatásszerűen Esztergom jelenével és múltjával foglalkozni. - Mást látok többnyire, mint más. Munkahelyi ártalom. Egyénként sem voltam teljesen szűz Esztergom ügyében, mert tizenvalahány éve egy formabontó Balassi-monográfiára készülve, már írtam Esztergom-prózákat, Balassi halálát, évfordulós látogatásait a városban. Szerintem ebből is könyv lesz valamikor, de most menjünk végig a 2006-ban megjelenő könyveiden. Előtte egy kiegészítő kérdést. 2002-ben jelent meg az utolsó köteted. Miért? Minden időm belement a terasz.hu-ba, és az Onagy-oldalba. Nem is lehet másként. Ha az ember kifelé kacsintgat, a papírirodalom felé, félszívvel csinálja az üvegen olvashatót. Nehezen láttam be, hogy az internet magyarországi fejlődése lelassul, hogy a kultúra mostohatestvérré válása azt jelenti, már remény sincs arra, hogy olyan pénzügyi konstrukciót találjunk ki, ami megél. - Ez most politika ? - Igen. Politika. Nyomorpolitika. - Jöjjenek könyvek. A Babits-szexregény (Tavaszi iramlás ősszel) is formabontóra sikeredett... Babits formabontó egyéniség volt, házassága Tanner Ilonkával formabontó házasság volt, egyedül a mélységes művészettörténészi hódolat írathatott róla olyan dolgozatokat, amihez hasonlókat hatvan éven keresztül olvashattunk. Bennem mákszemnyi hódolat sincs. Ráadásul a kor, ami Babits halálát követte, minden korábbinál formabontóbb. Ezt a kort szívjuk ma is. - Tehát Babits élete a tárgy. - Babits, Tanner Ilonka, Esztergom, és az esztergomi kisház. - De akkor mi az, hogy szex? - Idézettel vagyok kénytelen válaszolni, nehogy valami profán állítást tegyek. Czeizel Endre idén megjelenő Babits-tanulmányában olvasható, hogy Tanner Ilonka részletes naplót vezetett a Babitscsal folytatott szexuális életéről. Szeretkezéseik feljegyzett havi átlagos száma a vizsgált időszakban a következőképpen alakult: 1922-ben 0, 1923-ban 0, 1924-ben 0, 1925-ben 0, 1926-ban 0. Hozzáteszem szemérmesen, hogy bánomi dombon 1921-ben házasodtak össze. Babits nem volt egy dúvad. - Fontos ez, ha a művek felől közelítünk egy klasszikust? - Az ember úgy van megszerkesztve, hogy az élet minden vonatkozó szegmense minden szegmenssel összefügg, legyen bár író, költő vagy esztergályos. Ha vashiány, az vérszegénység, ha szerelemhiány, az inspirációs befulladás, pszichés defekt. Szerelem nélkül nincs semmi, csak a semmi. Ez a kérdés. Erről szól a könyv. Ma, öt évvel a kötet lezárása után, többet tudhatunk. De a kötet összefüggéseit még az összeszedett adatok alapján magam kombináltam ki, mert éppen inspirált voltam. - A másik kötet Ötvenhat író Esztergomról. Szép, testes antológia. Az alapötlet onnan való, hogy bárhol elhangzott, Esztergomban élek, mindenkinek felcsillant a szeme, akár keresztény ember, akár történelemfüggő, hogy jaj, az a szép kisváros, gyönyörű végvár, méltóságos Bazilika a Dunakanyarban. Na mondom, ha igen, írjátok meg a városhoz kapcsolódó meghatározó élményeteket. És lassan elindultak befelé a történetek. Aztán a polgármester rábólintott, legyen belőle könyv, kézbe fogható, olvasható. És jön. - Itt megint kitaláltál valamit. - Úgy is van. Nem tudom, hogy van-e egyetlen város a földtekén, amely megjelentette volna valaha kortárs írók történeteit. - Kik szerepelnek a kötetben ? - Szerepel a középgeneráció, Kossuth- és József Attila-díjasok, és fiatalok, fiatalabbak. Ötvenöt, velem együtt ötvenhat író. Nem szívesen emelnék ki senkit. El kell olvasni. Csuda dolgok vannak benne. Ahány ember, annyiféle Esztergom-kép. Meghökkentően sokrétű, sokszínű. Soklelkűen zajos. Jól tudom, hogy június másodikán könyvbemutató volt a Babits könyvtárban? Jól. Meglepő, de nagyon sok szerző bejelentkezett, hogy itt lesz. Szinte osztálytalálkozó. Azzal együtt, hogy sem a kiadó, sem a könyvtár nem fizet se honort, se útiköltséget, amit ilyenkor szokás. Mint egy osztálytalálkozó, saját költségen. Úgy tűnik, nekem fontos volt az antológia, a szerzőknek is fontos. Szerencse, hogy a fiatalok még nem jöttek rá, pénzből élünk. Tart a lelkesedés. És hát meglátogatják a várost, amiről emlékezetből írtak. Lesz nagy csodálkozás, mert ez nem a nyolcvanas, kilencvenes évek Esztergoma. - A harmadik kötet a Sötétkapu - Halottak napja. Az első magyarországi ötvenhatos sortűz és környezete? - Sötétkapu, ötvenhat. Valamikor szeptemberben jelenik meg. - Ez is politika? - Nem. A politikát emberek csinálják, emberek szenvedik meg. Ha valaki ragyogóan él a politikából, az politika, amikor más megszenvedi a politikát, az nem politika, hanem kiszolgáltatottság. A regény három ember, egy testvérpár és egy tizennyolc éves lány ötvenhatos mozgásán és kiszolgáltatottságán át vizsgálja a három koncentrált napot. -A szereplők azonosíthatóan esztergomiak? - Esztergomban élnek az események idején. Összecsúszik a fikció és a valóság. Az alanyok létező emberek voltak ötvenhatban, de menet közben megváltoztak a regény követelményeinek megfelelően. Valójában egy drámai szerelem története, amelyet a kor a maga speciális módszereivel szétzúz. - Ezek készen vannak, nyomda, egyebek. Az írónak sok feladata nincs. Mi van a tarsolyban? - Megnézem ezt a Balassi-anyagot, a dokumentációt, ha már eszembe juttattad. Azon kívül éppen most kaptam felkérést egy kulturális folyóirattól, hogy készítsem el a tervezetet, decemberre hozzak össze egy anyagot, amelyben Esztergom egy vizuális város turné állomása. Terveik szerint nyáron Székesfehérvár, ősszel Tata, s télen, ha vállalom, Esztergom mutatkozik be. Költők, írók, fotósok, képzőművészek, esszéisták, építészek. Nemcsak esztergomiak, hanem Esztergom-kötődésűek. Most beszélgetünk a részletekről, hogyan, miképpen képzeli a főszerkesztő. De aligha jut erre energia, Esztergomban semmi nem könnyű nekem. Elég rendesen kint vagyok a városszélen. , P.O.Z.