Hídlap, 2007. április (5. évfolyam, 64-83. szám)

2007-04-20 / 77. szám

HÍDLAP • 2007. április 20., péntek A társulás sem menti meg a falusi iskolákat? Mogyorósbányán szeptembertől nem lesz felső tagozat Mint arról beszámoltunk, a falusi iskolák társulás útján próbálnak eleget tenni a létszámkövetelményeknek annak érdekében, hogy ne kelljen másik intézménybe tagozódniuk. Van, ahol azonban ez sem segít. Mogyorósbánya például tavaly tár­sult Táttal, most azonban a csökkenő normatíva és a település hiánya miatt a fel­ső tagozat feladására kényszerülnek. Egy mogyorósbányai olvasónk sze­rint a falu vezetése a költségvetési hi­ány csökkentésének rendeli alá az is­kola megtartását, ezért kényszerülnek az 5-8. osztályos gyerekek szeptem­bertől Tátra járni. „Mivel a működés körül pletykák keringtek, a szülők jobbnak látják elvinni a gyerekeket hat-nyolc osztályos gimnáziumokba, va­gy más esztergomi iskolába. Nem tudom elképzelni, hogy ötlet sincs a felső tagozat megmentésére, illetve hogy a pedagógusok miért nyugodtak bele, hogy kiengedik a községből a gyerekeket” - mondta olvasónk. Havrancsik Tibor polgármester sze­rint nem lehetett tovább húzni a teljes iskola községben tartását, a normatíva­­csökkenés miatt ugyanis gondba kerül­tek a finanszírozással, és erre a tavaly megkötött Táttal való társulás sem ho­zott megoldást. „Nincs komoly adóbe­vételi forrásunk, nem tudjuk tovább fenntartani mind a nyolc osztályt, a községnek ugyanis a működési költsé­gek felét kellett volna biztosítania” - mondta lapunknak a polgármester. A mogyorósbányai felső tagozatosok ezért szeptembertől Tátra járnak, azon­ban ez is vet fel újabb problémákat is. Nem tudni ugyanis, hogy milyen posztra veszik át a pedagógusokat Táton, bár a szándékot már jelezték, il­letve azt sem, hogy hogyan oldják meg a szlovák nemzetiségi és az angol nyel­vű oktatást, Táton ugyanis német nem­zetiségi iskola működik. „A pontos fel­tételeket még le kell tisztáznunk, de bí­zom benne, hogy a szakmai bizottsá­gok a májusi beiratkozásig megoldják ezeket a gondokat” - tette hozzá Havrancsik Tibor. Maros Lajosné, a mogyorósbányai Általános Iskola igazgatója szerint a fi­nanszírozási problémákat az okozza, hogy a kormány a létszámkövetelmé­nyeknél figyelembe veszi, ha az iskola nemzetiségi, a normatív támogatások­nál viszont nem számít, hogy így eleve kevesebb gyerekkel számolhatnak. „Jelenleg ötvennyolc tanulónk van, az utánuk járó támogatás egyáltalán nem elegendő az iskola két épületének és teljes apparátusának fenntartásához. Bár a szülők nagyon nem örültek a döntésnek, de el kellett fogadnunk, hogy nem lehet tovább fenntartani ilyen formában az iskolánkat” - mond­ta a Hídlapnak az igazgató. • P. K. L­A­P ( S­Z ) E­S Gulya István Imázs Van az országkép - ugye, az imázs - amire anno a nyavalyás szélső­jobbos polgári párt merészelt első ízben komolyan költeni. (Volt, nem­de bár és például, az ominózus ingyenes és változékony színvonalú - rosszabb jobb - újság, aminek speciei most nem jut eszembe a pontos neve („Millenniumi izé”, talán országjáró?), ingyenesen szórták, és persze balhézott az elfogulatlan média, hogy verik elfelé a közpénzt, pedig inkább gyógyíthatatlan beteg árvákat és éhező ikerterhes óvónők által vezetett nyugdíjascsoportokat mentenének a Duna jegéről.) Mert a kisházáról kialakított benyomás fontos. Tényleg az. Most, pél­dának okáért, hogy iszonyú tragédia történt odaát, amikor is a virginiai egyetemen lövöldözött egy ámokfutó dél-koreai diák, és végzett har­minckét szerencsétlen diákkal (majd magával), nincs az a mezei átlag­amerikai (de bárki az euro-atlanti övezetben), aki a vágott­ szem láttán ne kaparászna az oldal táskájában az önvédelmijéért. (Most ne firtas­suk, hogy ahol a lakosság 80%-a könnyedén tehet szert fegyverre, ott el is sülnek azok, már drága-jó Csehov megírta volt, ha egy helyen elő­kerül egy pisztoly, előbb-utóbb lőnek vele.) Az olajos bőr (és a bur­­nusz) mellé felsorakozott a ferdevágású szem. Pedig hát a mintegy negyvennyolcmillió dél-koreai nem szokott amerikai campusokban (vagy bárhol) mészárolni ártatlan embereket. A történtek után azonban nagy valószínűséggel mégis azonosítják egyiket a másikkal. Mink, magyarok most viszont örülhetünk a nemzetközi megítélést ille­tően, hogy (27 éve pauzát követően) kering egy honfitársunk az űrben, és április 21-ig még marad, még ha el is származott, és konkrétan nem itt lakik. (Elment világot látni, szerencsét kovácsolni. Itt, sajnos nehéz. Gazembernek kell ahhoz lenni - jegyzem meg, nem múló tisztelettel a kivételeknek.) De hozzánk - és a világhoz - beszél, fejjel felfelé és le­felé, és ami a legfontosabb: magyarul. Mint ahogy imágó szempontjá­ból nagyobb jelentőséggel bír, hogy a kontinens sajtója ránk irányította a figyelmet a 2012-es futball-Eb-pályázat kapcsán, és ilyetén tekintet­ben mellékes, hogy végül a lengyel-ukrán koalíció lett a befutó. Azonban mink, itt a panelben (úgy amblokk: a határokon belül szoron­gó polgárok) zsigereinkben érezzük, az igazi hírünket a világba az ala­posan és precízen végiggondolt reformok viszik. Hiszen a kiszámítha­tóság fontos. Csak ránézünk a fő­ pénzügyér okos-szép buksijára, és hallgatjuk, ahogy a régi rutin szerint mondja, dehogy lesz itt vizitdíj­emelés jövőre. Tehát lesz. Illetve viszi majd az új egészségügyi minisz­ter, és mivel az aspiránsok közül az egyiknek a soha nem múló nyílt te­kintete nem szemcsepp következménye, hanem annak az őszinte bizto­sítéka, hogy már nem kell félnünk semmit, boldogulnunk jó lesz, mert éberen vigyáznak ránk, tudjuk, mihez tartsuk magunkat. (Ahhoz, hogy fizessünk.) www.istergranum.hu Elbocsátások a Szent Borbála Kórházban Az intézmény eddig orvoshiánnyal küzdött, most a tét a tét Folytatás az 1. oldalról A nyártól munka nélkül maradó 115 főből 90-en aktív dolgozók, 25-en vi­szont már nyugdíjasként lesznek kény­telenek elhagyni a kórházat. Az elbo­csátásokkal évi 200 millió forintot tud­nak megspórolni a tatabányaiak, de még így is egyéb forrásokat kell találniuk a hiány pótlására. A leépítésről szóló vég­ső döntést április 26-i ülésén hozza meg a közgyűlés. A Szent Borbála Kórház­nak súlyponti intézményként 24 órás sürgősségi ellátást kell biztosítania, így a legfontosabb feladat egy sürgősségi centrum létrehozása a baleseti ambulan­cia helyén, ami önmagában mintegy félmilliárdos költségű beruházást jelent. Ezen kívül több diagnosztikai berende­zést - érfestéses vizsgálatot lehetővé te­vő DSA készüléket és a szív- és érrend­szeri izotópos diagnosztikára alkalmas eszközt­­ is be kell szerezniük, ami Országosan mintegy 1100 orvos és 4500 szakdolgozó maradhat hamarosan munka nélkül, akik számára az úgynevezett Mobi­litás Programmal próbál segítséget nyúj­tani a tárca. Aki vállalja, hogy távolabbi, munkaerőhiánnyal küzdő intézményben folytatja pályafutását, illetve átképzi ma­gát, egy 500 millió forintos keretből pá­lyázhat támogatásért májustól. Az összeg a régi és az új lakóhely távolságától függ, aki például 50 kilométernél messzebb ta­lál munkát és egy évig ott marad, egysze­ri támogatásként háromhavi illetményét kaphatja meg segítségül, szintén több százmilliós költséggel jár. Az esztergomi Vaszary Kolos Kórház sem tudja elkerülni a leépítést, itt azon­ban a korábban felmerült 70 helyett vé­gül csak 39 dolgozótól kell megválniuk. * (szabó) Nem könnyű ma férfinak lenni! Fiatalon húzzák az igát, 45 felett senkinek sem kellenek Két civil szervezetnek a közelmúltban napvilágot látott tanulmányai a férfiaknak a munkahelyen és a családban való helyt­állását, valamint az idősebb kori álláske­resési esélyeit veszi górcső alá. Az ered­mény elkeserítő: erejük teljében a kizsák­mányolás, 45 év felett pedig a felesleges­ség érzése kínozza a férjeket, édesapákat. Arról, hogy az anyaságra készülő nők, illetve a gyes lejárta után a munka­erőpiacra visszatérni kívánó, részmun­kaidős-, vagy távmunkát kereső édes­anyák milyen nehéz helyzetben vannak, számtalanszor hallunk a mindennapok­ban. A gyerekekkel és a házimunkával elfoglalt nőként, a panaszkodni nem igazán szerető, nehezen megnyíló férfi­ak oldalán talán eszünkbe sem jut, hogy a teremtés koronáinak sincs könnyű dolga, amikor a munkája és a magánéle­te közötti egyensúlyt keresi. A Fiatal Nőkért Alapítvány nemrég nyilvánosságra hozott kutatásából kide­rül: a hazai közép- és felsővezető férfiak nehezen tudják összeegyeztetni a munkát és a családot. Borbíró Fanni, az alapít­vány munkatársa arról számolt be, hogy a megkérdezettek közül sokan panaszkod­tak a gyermekekkel szembeni lelkiisme­­ret-furdalásra, ugyanakkor társuktól meg­értést és „edzettséget” várnak a helyzet megkönnyítéséhez. Ez a probléma nem­csak a versenyszférában és a közéletben tevékenykedőket és nemcsak a vezetőket sújtja, hiszen beosztottként, fizikai dolgo­zóként vagy vállalkozóként is általában több mint nyolcórás munkát várnak el a főnökök, vagy az „élet farkastörvényei”. A hazai munkaadók és szakszerveze­tek által létrehozott Szenior Foglalkoz­tatási Szövetség viszont mindkét nem középkorú tagjainak problémáira hívta fel a figyelmet egy múlt heti fórumon. Vadász János, a szervezet elnöke rámu­tatott: Magyarországon még nem isme­rik fel azt, hogy egy idősebb, tapasztalt szakember hatalmas versenyelőnyt je­lenthet a munkáltatónak. Ehelyett ha­zánkban az 55 évnél idősebbek közül csak minden ötödiknek van munkahe­lye, legrosszabb helyzetben pedig a szakképzetlen férfiak vannak. A tudo­mányos élet területén kívül nem jellem­ző az sem, hogy az idősebb szakembe­rek tovább képezzék magukat, ezért az újonnan létrejött szövetség képzési és foglalkoztatást segítő akciókat indítana az érintettek számára. A szervezet azon is szeretne segíteni, hogy a munkálta­tók ismerjék fel a szenior korosztály­ban rejlő előnyöket a fiatalabbakkal szemben, és ne tegyék ki őket olyan hátrányoknak, amelyet a megbecsülés hiánya, a kirekesztettség érzése okoz. Ha a végső cél, a kifejezetten az idő­sebb társadalmi csoport igényei szerint működő, külföldön már létező „szenior­ipar” megvalósul, akkor a mostani fiatal nemzedék azon tagjait, akik túlélik a lá­tástól vakulásig való munka okozta stresszt, legalább nem fenyegeti az a ve­szély, hogy a feleslegesség érzése miatt romoljon meg idő előtt egészségi állapota. • Gábor Éva

Next