Érseki nőnevelő intézet, Esztergom, 1941

L RENDÜNK JUBILÁL. Óh, mily boldogan száll Te Deumunk égbetörő hangja, ami­kor e két évszámra tekintünk! Jubilálunk! Örvendezünk, mert a leg­kegyesebb ÜR elfogadta szolgálatainkat, amelyeket az ő nevében az emberiség lelki-testi javára immár egy évszázad óta Neki felaján­lunk. 1842. augusztus 21-e volt az az emlékezetes nap, amikor a szentéletű Hám János, szatmári püspök atyai szeretettel fogadta a Gumpendorfban (Bécs külvárosa) kiképzett öt magyar nővért és fő­nöknőjüket: Strasser Xavériát. Átadta nekik a most 100 évet ün­neplő „Alma Matert“, sok szerzetesnek és növendéknek boldog, bé­kés otthonát. Szerzetes Kongregációnk azóta hagyományosan őrzi és továbbfejleszti a K. e. Püspök által eléje tűzött életprogramját: ka­tolikus és magyar szellemben közelebb vinni a lelkeket Istenhez. Ezen fenséges célt igyekszik elérni nemcsak az iskolák katedráin és nevelőintézetekben, hanem a kórházak betegágyainál és a távoli missiókban is. A terebélyes fává nőtt mustármag egyik erőteljes hajtása az esztergom-vizivárosi zárda is, amely 77 éves múltra tud visszatekin­teni. Polgári iskolánk 1891. óta nevelte és neveli a város és környék leányifjúságát. Gyakorlati ismereteket, öntudatos vallásosságot és áldozatrakész hazaszer­etetet vittek innen magukkal a növendékek az életbe. S hogy ezt az itt meggyújtott lángocskát nem hagyták ki­aludni, bizonyítja városunk hölgyközönségének minden vallásos és erőteljes hazafias megmozdulása. Polgári iskolai tanulóink száma is évről-évre nőt. Mindez csak azt igazolja, hogy szerzetes-kongregá­ciónk életképes, életet adó. Ez boldog örömmel tölt el bennünket s arra buzdít, hogy a szent Püspök által elindított úton tovább is ki­tartó buzgósággal, töretlenül őrizzük meg szellemünket, mert ezzel drága magyar hazánkban ápoljuk a lelkek virágos kertjét, amelyre gyönyörűsé­ggel tekint az Úr Jézus! 1842—1942.

Next