Esztergom, 1896 (1. évfolyam, 1-52. szám)

1896-04-19 / 16. szám

egyetlen lépést sem tettek az uzsorás nagytőke megbuktatására, sőt ellenkezőleg, a legutóbbi bécsi választásnál a szociáldemokraták mindnyájan a börze jelöltjeire szavaztak. E különös jelenség oka igen egyszerű. A munkásokat nyomorba sülyesztő nagy­tőke képviselői majdnem kivétel nélkül zsidók, és az elnyomott munkásokból alakult szociáldemokrácia vezetői szintén zsidók. Ezek aztán a szegény mun­kásokat félrevezetik, megcsalják Midőn a nagy­tőkét megtámadni vélik, épen akkor szolgálják. A prágai gyűlés elnökségében : Steiner, Schil­ler, dr. Ellenbogen, mint zsidók. Alsó-Ausztriában a pártnak 35,000 bejegyzett tagja van, kikhez még 3000 nő is tartozik a hiva­talos jelentés szerint. Ebből is látható, mily hamis volt azon hí­resztelés a bécsi községtanácsosok választásánál, hogy a szociáldemokraták képezik Ausztriában a nép többségét. Láttuk, hogy ott csupán a harma­dik választási kúriában 31,000 keresztényszocialista szavazott. És íme Prágában maguk hivatalosan jelen­tik, hogy egész Alsó-Ausztriában 35,000 párttag­juk van. Felső-Ausztriában a szociáldemokraták kétség­beejtő jövőnek néznek eléje. Fájdalommal jelentik e gyűlésen, hogy a keresztényszocialisták ijesztő mérvben uralkodnak. Salzburgban szintén »a papok tönkre teszik a dicső elveket.« Csehországban, dacára hogy igen sok a mun­kás, mégis csak 14,000 elvtárs van. Morvaország számtalan gyárai közt alig 2900 párttagot számlálnak. Ez általános áttekintés azon meggyőződést nyújtja, hogy a keresztényszocialisták hasonlíthat­lanul nagyobb számban vannak, mint a pogány alapon álló és zsidóktól vezetett szociáldemokraták. És így, ha behoznák az általános szavazatjogot, biztosan a keresztényszocialisták lennének a győzők. Ezért hangsúlyozza és követeli a keresztény párt a szavazatjog kiterjesztését, míg a liberálisok — kiknél pedig az »általános szavazatjog« a leg­inkább hangoztatott programmpont volt! — min­denképen akadályozzák. Lueger, midőn a választási jogot minden 30 éves polgár számára követeli, az igazi népjog őszinte harcosa, míg a liberálisok hazug ürügyek alatt e jogot megtagadják. Pedig a világ ezen irányban halad. A fel­világosodás lehat a néprétegekke, a jogot tenni fogják és kérlelhetlenül ítélnek majd. köve­az itélet olyan lesz, milyen a nép. Liberális, vagy keresztény. A szociáldemokrácia és a ke­resztényszocializmus nagy mérkőzése. Esztergom város tisztujitása. Esztergom, 1896. április 16. Ritka érdeklődés mellett folyt le városunk tisztujítása csütörtökön. A képviselőtestület tagjai 17 kivételével mind megjelentek. A gyülésterem kicsinek bizonyult annyi ember egybegyűjtésére. A hangulat után ítélve, rég nem láttunk oly ará­nyú elevenséget, mint e kétségtelenül nagy napon, midőn az egyesülés óta először járult a képviselő­testület az urnához, hogy az egyesült Esztergom­nak, ahhoz méltó tisztviselőket adjon. A lefolyt választás egyrészt megnyilatkozása volt azon szel­lemnek, amelyet a képviselőtestület a város kor­mányzatában követni kíván, másrészt bírálat azok fölött, kiket nem tartott illetékesnek arra a polcra, melyre reflektáltak. Kisebb hullámzást a polgármesteri állás betöltése keltett, és éppen Niedermann József iránt való tekintetből, sehogy sem helyeselhetjük azok eljárását, kik őt a pá­lyázatra erőltették. Az eredmény előre látható volt s ha Niedermann felléptetésének csak az volt a célja, hogy a kormánypárt és ellenzék közötti számarányt kimutassa, ugy e kimutatás az azt követelőkre nem volt valami örvendetes, mert bizonyítéka volt azon antipathiának, melyet a kormánypárti törekvések Esztergom polgárságában keltenek. Nagyobb volt a hullámzás a közgyámi állás betöltése körül. Itt már vegyes, politikai és személyes érzelmek vegyültek szabatos akkordba, hogy a pálmát annak adják, ki a képviselőtes­tület bizalmát, rokonszenvét megnyerte. Az el­esettekről ne legyen többé említés, a csata be van fejezve, s hisszük, a város ügyeinek haladá­sát, bármely politikai meggyőződést követ is va­laki, egy szívvel, egy ambícióval fogja mindenki , előmozdítani. A tisztújítás lefolyása következő volt: A közgyűlést megelőzőleg a királyvárosi plébánia templomban 9 órakor Csáky Károly­­ gróf püspök Veni Sanctét celebrált, melyen a képviselőtestület nagyobb része megjelent. A l­­ lassú gyülekezés miatt Matina Lajos h. polgár­­­mester csak 10 óra után nyithatta meg a gyü­­­lést, s megnyitva, az alispán meghívására I Niedermann­­ József, Rudolf Mihály és Brenner I József képviselőkből álló küldöttséget menesztett. Andrássy János alispán üdvözölve a képviselő­testületet, felhívta azt a tisztujitás megejtésére.­­ Erre Matina Lajos h. polgármester maga és tiszt­társai nevében hivataláról lemondott s annak jelvé­­­­­­nyeit az alispán kezeibe letette. Az elnöklő al­ispán a szavazatszedő bizottság elnökévé Boszi­ j­yai István kanonokot jelölte ki, ki a szavazatokat összeíró képviselőkkel bámulatos kitartással vé­­­gezte nagy felelősséggel járó tisztét. A szavazat­szedő bizottság elfoglalván helyét, megkezdődött a szavazás, melynek eredményeként következők választattak meg: Polgármester Matina Lajos;­­ gazdasági tanácsos Kollár Károly volt főjegyző; pénzügyi tanácsos Hoffmann Ferenc volt sz­­ tamási jegyző ; tiszti ügyész dr. Földváry István; mérnök Tiefenthal Gyula ; erdőmester Nozdroviczky Miklós ; számvevő Dóczy Antal ; házi pénztárnok­­ Szabó József; házi pénztári ellenőr Hajnali Gyula;­­ levéltárnok Csernó­­ József; közgyám Sinka Ferenc­­ Pál; I. számtiszt Huray Ferenc; II. számtiszt­i Fray Vince ; kataszteri nyilvántartó Czakó Gábor ;­­­­ rendőrfogalmazó Unger Hugó ; I. végrehajtó Ma­­j­o­gos János; rendőrségi írnok Hauslehner János;­­ levéltári segéd Osváth Andor. A polgármesteri állásnál Matina Lajos 128, Niedermann­­ József 29 szavazatot kapott, s így Matina Lajos 99 szótöbbséggel lett Esztergom pol­gármesterévé megválasztva. A közgyárai állásnál Sinka Ferenc Pál 98 szavazattal, Bártfay Géza 54 szavazata ellenében lett megválasztva. A kezelő s segédszemélyzeti állásoknál a szavazatok a kije­löltek között megoszlottak. Nagyobb majoritással Huray Ferenc és Magos János lettek megválasztva. A polgármester megválasztása után Andrássy alispán melegen üdvözölte Matina polgármestert, mire Matina Lajos letette az esküt, s megválasz­tása fölött meleg szavakban tolmácsolta háláját. Az összes szavazások bevégzésével az alispán föl­eskette a tisztikart, a tisztújítás pártatlan és ro­­­­­­konszenves vezetéséért pedig Matina polgármester­e : fejezte ki neki Esztergom város közönségének köszönetét. Frey Ferenc országgyűlési képviselőnk a tisztikarhoz intézett nagyhatású beszédet, ki­emelve hatáskörük magasztosságát, melynek hiva­tásos betöltését ily hivatása magaslatán álló tisz­tikartól méltán elvárhatja Esztergom közönsége Még Andrássy alispán intézett a közgyűléshez néhány buzdító szót, mire fél négy felé a város­atyák szétszéledtek.­­ Esztergom vármegye és a mil­lenium. A Magyarország fennállásának ezredik év­­i fordulóját ünneplő Esztergom vármegye ünnepsé­­­­get rendező bizottsága most már végleges érvén­­­­­nyel megállapította a következő részletes prog­­­­ram­­ot: 1. Május 13-án reggel 9 órakor a törvény­hatóság bizottságának tagjai — lehetőleg magyar I díszruhában, vagy fekete szalonöltönyben vármegye tanácskozó termében összegyűlnek. — a 2. 9 és 1/2 óra előtt 5 perccel a két főszolga­ s a biró által kisért vármegyei zászló előlvitele mellett a vármegyeház hátsó kapuján át a bizottság­i Esztergom sz. kir. város plébánia templomába­­ megy. 3. Fél 10 órakor a most nevezett plébánia templomban ünnepélyes »Te Deum.« 4. 10 órakor a vármegye alispán,ha meg­ I­nyitja a közgyűlést, O Eminenciája, a bibornok­­ hercegprímásért és a főispánért 5 tagú küldöttség megy, a mely őket a díszközgyűlésbe meghívja. E méltóságok megérkeztéig az­ alispán az ülést fölfüggeszti 5. A főispán megérkezik s elfoglalja elnöki­­ székét. 6. Megérkezése a bibornok hercegprímás Ő Eminenciájának, mely alkalommal őt a vármegye­ház lépcsőházában az alispán, míg a terembe érkezésekor a főispán fogadja. 7. O Eminenciája és kísérete helyeiket el­foglalva, elnöklő főispán megnyitja a folytatólagos díszközgyűlést. 8. Bessenye­i és Tepélyi Szabó Mihály, a vármegye főjegyzőjének megemlékező beszéde az 1000-ik évről. 9. Egyházpakai Andrássy János alispán dics­beszéde Ő Felsége Urunk Királyunk, a legalkotmá­nyosabb uralkodóról. 10. Mattyasóci Mattyasovszky Vilmos, a vármegye főügyésze a törvényhatóság nevében üdvözli a Bibornok Hercegprímás Ő Eminenciáját, mint Magyarország első zászlós urát és Esztergom vármegye örökös főispánját. 11. Földváry István beszéde az ország alkotmányos kormányáról. 12. Késmárki Frey Ferenc indítványa, hogy ez alkalommal Ő Felsé­géhez hódoló távirat intéztessék. 13. A főispán a díszközgyűlést 14. Délutáni 1 órakor a fürdő bezárja vendéglőben bankett lesz. (Egy teríték ára 4 frt.) amelyre vo­natkozó aláírási ivek az ünnepélyek rendező bi­zottságának elnökénél, a polgármester és főszolga­bíró uraknál megkaphatók s ezenkívül oly kére­lemmel küldetnek szét az igen tisztelt megye­bizottsági tag uraknak, hogy az iveket akár alá­írva, akár üresen, folyó év május 5-ig a rendező bizottság elnökéhez szíveskedjenek visszaküldeni. 15 Este, sötétedéskor a régi fellegvár éjszak­nyugati ormán, a sz.-tamáshegyen és a »Kuklender«­nevű­ dombon kigyuladnak az örömtüzek s 8 és 1/8 órakor a Széchényi térről a város kapitányá­nak felügyelete alatt és zenekíséret mellett meg­indul a fáklyásmenet . Eminenciájához a bibornok hercegprímás úrhoz, kinek palotája előtt dr. Perényi Kálmán párkányi járási főszolgabíró tartja az alkalmi ünnepi beszédet, ezután a menet a Főispán úr ő méltóságának lakása előtt állapo­dik meg, hol is Reviczky Győző esztergomi já­rási főszolgabíró szónokol; míg végre visszatér a menet az ünnepség tulajdonképeni kiinduló pontját képező vármegyeháza elé, hol néhány hazafias szellemű zenedarab eljátszása után a fáklyák ki­oltatnak. A rendező bizottság mindent elkövet arra nézve, hogy az ünnepély minél lélekemelőbb le­gyen, felkéri tehát a megyebizottság minden egyes tagját arra, hogy ez ünnepség pompáját megjele­nésével emelni s minden erejével odahatni töre­kedjék, hogy az kitűzött céljához méltó legyen. E végből ismételve kéri a rendező bizottság a megyebizottsági tagokat, a főszolgabírókat, Esz­tergom sz. kir. város polgármesterét, ennek utján a város tisztikarát és tehetősebb polgárait, hogy a díszközgyűlésen és az ezt követő bankettre magyar díszruhában avagy fekete szalonöltönyben szíveskedjenek megjelenni. Levelezés: Fels­ő-S­zeli ünnepe. Az esztergomi érseki megyéhez tartozó, Pozsony vármegyében fekvő Felső-Szeli község nagy napra virradt f­ év ápril 12-én, Fehérva­sárnapon. Specziár Lajos plébános tartotta plébá­nos­ beigtatásának ötvenedik évfordulóját. Nagy sor ez! Egy és ugyanazon helyen öt­ven évig működni az Úr szőlőjében Ilyen ünne­pély a ritkaságok közé tartozik, méltó a meg­ünneplésre. Eljött részt venni az örömben a plébános urnák iskolatársa, kivel együtt szenteltettek föl: Boltizár József püspök ur Esztergomból. Meg­jelent a választókerületnek országgyűlési képvise­lője dr. Hortoványi József, a főbírája Ujj István ; az esperesi kerület papsága mint jó testvérek, elhozták szivök szeretetét. De sőt más kerületek­ből is jöttek, mert a jubilánst az egész vidék kedveli. Meg is érdemli. Nem bánt senkit, szí­vességet tesz, amennyire telik tőle. Soha sem nyugtalankodott, sohasem panaszkodott, úgy vette az életet, amint van. Azt gondolta, a felső­szelű­ hívek is üdvözülni akarnak, azokat is kell valakinek vezetni a mennyországba. Ha a Gondviselés őt rendelte oda, hát megállja helyét, amig birja. Pedig a plébániai javadalom nagyon is a harmadranguak közé tartozik A jubiláris plébános ur érdemeit soha sem emlegette, pedig tehette volna. Fölhozunk egyet: 1849. jun. 19-én a magyar hadsereg átjött a Vágón Negyednél és az osztrák hadsereget Zsigárd, Pered, Deáki községekből kiszorítván, becsületesen elverte. De már ekkor az országban volt az orosz sereg is, mely az­ osztrák csapatok romjaival Galánthánál egyesülve, a magyar had­sereget visszaűzte a Vágón, jun. 22-én. Ezen

Next