Esztergom, 1920 (25. évfolyam, 1-227. szám)

1920-06-01 / 124. szám

RGOM POLITIKAI NAPILAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik minden nap délután. Előfizetési ára: Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. T­rixmc CzQm «51»0 • hétköznap 80 fillér, "ŐJ^ oLaLil did. vasárnap 1 korona. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc­ utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyv­nyomdájában. Esztergom vármegye törvényhatósága a békeszerződés aláírásáról. Lapunk vasárnapi számában már rövidesen jeleztük, hogy a szombati törvényhatósági köz­gyűlésen a békeszerződés aláírásának ügye is napirendre került. E fontos kérdéssel már a megyegyűlést megnyitó beszédében is foglalkozott Palkovics László alispán, részletesen azonban Somogy vár­megye közönségének átiratával kapcsolatban fej­tette ki a közgyűlés állásfoglalását. Somogy vármegye közönsége ugyanis a békeszerződés aláírásának megtagadása mellett foglalt állást. Tekintettel azonban arra, hogy ez az állásfoglalás az ellenállhatatlan kényszerhely­zet hatása alatt meghaladottá vált, vármegyénk törvényhatósága a helyzet szülte viszonyok te­kintetbevételével elfogadta Palkovics László al­ispánnak a békeszerződés aláírása kérdésében a kormányhoz intézendő felirati javaslatát, mely­­­nek szövegét válaszul Somogy vármegyével is közli. Ezen — történelmileg is nevezetes — fel­irat és válasz befejező részét az alábbiakban közöljük: „Esztergom vármegye nem tiltakozik többé. Nem átkozza a „kezet", amely aláírja azt az írást. Hisz nem fog az megrögzíteni semmit. Mert nem fogja belevinni a magyar lelket, a magyar szivet, a magyar érzést. De annál inkább hiszi, hogy abból az acéltollból, amelyet többé nem az átok súlya alatt remegő „kéz" vezet, ki fog, mert ki kell pattannia a halál küszöbén az ezeréves élet ama szikrájának, amely újra gyújt, hogy tisztító tűzként kiváltsa az önzetlen hazaszeretetnek igazi lángját, amely végre el fogja hamvasztani az országban dúló örökös pártviszályt, gyűlölködést, a minden magasztos célt háttérbe­­ szorító egyéni érvényesülés áldat­lan harcát. És ha ez utolsó pillanatban, a halál küszöbén önzetlenül újra egyek leszünk, ha az önös, vagy pártérdekek fölé fogjuk végre he­lyezni az ország egyedül­álló legszentebb érde­két, szóval ha igaz keresztények és a régi jel­lemhű magyarjai leszünk e hazának, akkor nyert ügyünk lesz az országon kívül és belül egyaránt, amelyet nem áshat alá, nem rendíthet meg többé a szóban forgó, vagy bármely hasonló szerződésnek nevezett írásmű. Ily gondolatok és érzelmek hatják át vár­megyénket a testvér Somogy vm. korábban kelt átiratának mostani tárgyalása alkalmával. Sőt ez érzelmeket meggyőződésse acélozta a kialakult idők szülte körülmények intő szava. Amely azonban szinte nem jelent lemondást, azt nem, nem, soha! Hanem jelenti a válságos idők még válságosabb pillanatainak oly értelmű ki­használását, amely éppen az erősebb ellenfél látszólagos jogán újra felszínre hívja a mi meg­tépett, látszólag romba döntött, valójában pedig élő, mert örök igazságban gyökeredző jogunkat ehhez a hazához és annak minden talpalatnyi rögéhez. Vármegyénk ezeket küldi atyafiságos üd­vözlettel válaszul a testvér Somogy vármegyének és erről feliratilag az ország kormányát is érte­síteni rendeli. Egyben mélységes kötelességet óhajt tenni azzal, amikor a hálának és elismerésnek szívből jövő szavaival köszönti gr. Apponyi Albertet, aki mint a békedelegáció elnöke, ha nem is hozhatta magával a teljes sikert, de dicsőséget és mindenek elismerését váltotta ki akkor, ami­kor a nemes önmegtagadás minden súlyával a vállain, egyedül lángoló hazaszeretetétől vezérel­tetve, ragyogó ékesszólásával és páratlan állam­férfiúi bölcsességével bizonyította ellenfeleink előtt ügyünk igazát és egyengette azt a rögös utat, amelyen, ha ma még a Kálváriát járjuk is, de amely út végül mégis a megváltáshoz vezet." Lengyelországban és Ukrajnában volt hadifoglyok hazatérése. A Magyar Távirati Iroda jelenti, hogy a lengyel hadsereg előnyomulása következtében sok hadifogoly szabadult fel Ukrajnában, kik között a magyar honosok túlsúlyban vannak. Hazaszállításuk a lengyel kormánnyal egyet­értésben történik, még­pedig egyelőre hetenkint két kórházvonattal, melyeket a m. kir. hadügy­miniszter élelemmel és megfelelő felszereléssel küld Lembergbe. Eddig beérkezett hírek szerint körülbelül 20.000 hadifogoly vár Ukrajnában hazaszállításra. A betegeket kórházakban gyógy­kezelik. Jelenleg útban van hazafelé az első szállítmány, köztük 36 tiszt. HIREK. * Dr. Schaub szaléziánus a turini világkon­gresszuson. Mint lapunk egyik múltkori számá­ban említettük, dr. Schaub Mihály, Nyergesúj­falun működő szaléziánus pap Turinba utazott, hogy ott a szaléziak és szalézi munkatársak vi­lágkongresszusán a magyar szaléziakat képviselje. Dr. Schaub május hó 21.-i kelettel Turinból a következőket írja: „36 órai utazás után gyors­vonaton békebeli kényelemmel megérkeztem régi otthonomba. (A levélíró ugyanis a turini egye­temen tette le a bölcseleti és hittudományi doktorátust). Tegnap megkezdődött a kongres­­szus, melyen nagy hatással felolvastuk a herceg­prímás ő Eminenciájának olasz nyelven irt szép levelét és én magyarul mondottam üdvözlő sza­vakat, amikor is tüntetőleg tapsoltak Magyar­ország mellett 42 nemzet képviselete jelenlété­ben. Az első ülésen egy bíbornok, öt püspök, egy miniszter és nagyon sok más előkelőség vett részt." * Csónakavató ünnepély. Az Esztergomi Bencés Főgimnázium Holló-Cserkész-Csapata va­sárnap d. u. 6 órakor a Dunagőzhajózási rt. hajóállomásán egészen újszerű cserkész-ünnepélyt tartott, amely nagyszámú érdeklődő közönség részvétele mellett kiváló sikerrel folyt le. A cserkész-csapat két csónakját, a „Holló"-t és a „ Sirály "-t avatták fel a cserkészek számára. Az avató ünnepély a „Vigan fiúk..." c. cserkész­induló eléneklésével kezdődött, majd Barta László fg. IV. o. t. szavalta el Homor Imrének „A csónakos" c. költeményét nagy hatással. Ezután a csónakavatás szertartása következett. Dr. Molnár Szulpic főgimnáziumi igazgató szép beszéd kísé­retében beszentelte a csónakokat. A kereszt­anyák, Palkovics Lászlóné és Dr. Polner Zol­tánná az egyházi szertartás alatt a csónakokat nemzeti színű szalagon tartották, melyek apró zászlókkal és virágfüzérekkel dúsan fel voltak díszítve. Minden egyes evezőn is virágcsokor volt Az egyházi szertartás után a keresztanyák virágot szórtak a csónakokba. Palkovics Lász­lóné a következő szavakkal: "Holló! Isten ne­vében előre! Híven szolgáld a cserkészt, ki híven szolgálja a hazát. Bátran küzdj meg az árral, mint a hű cserkész az akadállyal." — Dr. Pol­ner Zoltánné: „Sirály / Örömmel hintlek meg virággal, hogy a mi szeretett és bátor cserké­szeinket Isten nevében virágos utakon hordozd! Edzd és erősítsd izmaikat, hogy a hazának jó és önfeláldozó fiai lehessenek!" — A csónak nevének említésekor lehullottak a csónakok ne­vét fedő leplek.A kedves jelenet után a jelen­voltak emelkedett érzésekkel a Himnuszt éne­kelték. Majd 12 cserkészfiú tette le cserkész­fogadalmát a nagyközönség előtt a Dr. Mattya­sovszky Kasszián bencéstanár parancsnok kezeihez a cserkészeknél előirt érdekes szabályok szerint. E jelenet mély hatást tett a jelen voltakra. A fogadalom után a „Fiúk, fel a fejjel" c. cser­készinduló pattogó ütemei hangzottak fel az ifjak ajkáról. Most Sas László fg. II. o. t. Homor Imrének „Az áradó Duna mellett" c. irredenta versét szavalta el, melynek végén átmutatva a Duna túlsó partjára, a közönség zúgó lelkesedése mellett ismételte: „Nem, nem, soha!" A hatásos ünnepélyt a „Szózat" eléneklése fejezte be. Az ünnepség végén az új csónakok a keresztanyák­kal körútra indultak. A Holló kormányosa Gratzer Antal, a Sirály kormányosa Katona Miklós volt. * Zarándoklat Márianosztrára. Legutóbbi számunkban megírtuk, hogy a Kath. Munkásnő­egyesület és a Kath. Legényegyesület „Kolping" turista csoportja zarándoklatot rendez Mária­nosztra kegyhelyre. A zarándoklat vasárnap folyt le és szépen sikerült. A résztvevők­ a hajnali hajóval indultak Szobig, ahonnan Loczner G­usztáv karkáplánnak, a Munkásnőegyesület agilis elnö­kének vezetésével szép rendben, gyalogosan men­tek Márianosztrára. A Nagy Lajos király által alapított templomban Dr. Porubszky Géza belv. káplán, a Legényegyesület egyházi elnöke tar­tott szép szentbeszédet a Magyarok Nagyasszonya iránti tiszteletről, majd Loczner Gusztáv ünnepi szentmisét mondott. Mise után megtekintették a nevezetességeket és este bécsi hajóval érkeztek vissza városunkba egy szép nap kedves emlékével. * A testnevelés fejlesztése érdekében a hon­védelmi minisztérium a községeket községi sport­telepek felállítására szólítja fel, illetőleg arra, hogy a község sportoló ifjúsága számára sport­telepet jelöljenek ki. A honvédelmi miniszter kü­lönben statisztika összeállítását is kívánja az iskolákba járó és az iskolát már elhagyott ifjú­ság testnevelése és közöttük a sport elterjedtsége tekintetében. * Az EHE vezetőségétől azt az értesülést nyertük, hogy az egyesület újbóli működésbe lépését kizárólag az tette aktuálissá, hogy az EHE eddigi stagnálásának okai megszűntek, vagyis a tagok már nincsenek harctéren s az egyesület épülete és sporteszközei is felszabadul­tak a tavalyi kommunista lefoglalás alól. Szom­bati számunkban „Az EHE felébredése" c. cik­künk tehát ily értelemben kiigazításra szorul, mert abban azt állítottuk, hogy az egyesületet a MOVE rázta fel álmaiból. * Mi lesz a pénzünkkel? A békeszerződés, mint ismeretes, arra kötelezi Magyarországot, hogy a régi Osztrák-Magyar Bank pénzjegyeit bizonyos idő múlva saját pénzével helyettesítse. E rendelkezéssel kapcsolatban újabban nyugta­lanító és megtévesztő hírek kerültek forgalomba a mai pénzjegyek értékének leszállításáról s új pénzláb megállapításáról. Báró Korányi Frigyes pénzügyminiszter a közönség megnyugtatására és tájékoztatására ez ügyben a következőket jelen­tette ki: A kormányt a békeszerződés arra kö­telezi, hogy az Osztrák-Magyar­ Bank felszámo­lása következtében pénzügyeinek rendezéséről ideiglenesen gondoskodjék. Nevezetesen kimondja, hogy az osztrák békeszerződés életbeléptét kö­vető 12 hónapi határidőn belül azok az államok,

Next