Esztergom, 1920 (25. évfolyam, 1-227. szám)
1920-09-26 / 189. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP AZ ESZTERGOMI KERESZTÉNY NEMZETI EGYESÜLÉS PÁRTJÁNAK HIVATALOS LAPJA Megjelenik kedden, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési ára : Egy hónapra 10 K, vidékre 14 K. F cYVPQ Q70m VVO • hétköznap 80 fillér, ^&JC Ö öA<MU CLL Cí • vasárnap 1 korona. Főszerkesztő: Homor Imre. Felelős szerkesztő : Gábriel István. Kéziratok és előfizetések Lőrinc utca 5. szám alá küldendők. Hirdetések felvétetnek Buzárovits Gusztáv könyvnyomdájában. Reformkísérletek. Esztergom, 1920. szept. 25. (g.) E szóval jelölhetjük azt a forrongó társadalmi felbuzdulást, amely végre a magyar parlamentet gyors munkára, a keresztény magyarságot védő törvények határozott megalkotására késztette és amely most már a nemzetgyűlést s a magyar közélet tényezőit nem engedi pihenni és tétovázni mindaddig, amíg a keresztény Magyarország eszméje megvalósítva nincs. Szükség volt már valamely lüktető erőre, szükség volt már erre a felbuzdulásra, amelyből a reformkísérletek özöne fakadt a küzködő keresztény magyarság felsegítésére, noha nem mondhatjuk, hogy az ellenforradalom óta a numerus claususig nem történt semmi. Mert valami mégis csak történt. Hogy mi történt, azt talán a magyar történelem így fogja megállapítani : a választásból győzelmesen kikerült keresztény elvek SZÍVÓS küzdelme a parlamentbe lopózott reakció és zsidó liberalizmus ellen, amely küzdelem meddővé tette a magyar politikai, gazdasági és társadalmi életet egyaránt. A tespedésbe való visszaesés keserű érzete azonban szerencsére nem ölte meg bennünk a feltámadás gondolatát. Érezzük, hogy a törvényhozás elhanyagolta a szociális problémákat és az Ébredő Magyarok ezeknek a sürgős megoldását a magyar nemzet követelései közé iktatják. Érezzük, hogy az irányzat legfőbb kerékkötői a névleges keresztények, azért a Keresztény Nemzeti Liga a meggyőződéses, hitbeli keresztényeket akarja táborába tömöríteni, hogy a szabadkőműves-materializmussal szemben, amely nemzeti életünk megrontója, győzelmesen felvehessük a harcot, mert csak így szerezhetjük vissza Szent István országát. Íme, két reformkísérlet, amely csak együttesen boldogulhat. Azaz addig nem lehet ideális belső kereszténységet teremteni, amíg az égető szociális bajok meggyógyítva nincsenek. Mindkettő keresztényszocialista gondolat és azoknak a törtető, hazájukon sürgősen segíteni akaró reformkísérleteknek a testvére, amelyek szintén a keresztényszocializmus eszmeköréből vannak véve. Ezeket az eszméket a keresztényszocializmus egyesítette magában és konstruálta össze a keresztény világnézet harci készségévé. A reformoknak megvan az időrendjük és erkölcsi s gazdasági alapjuktól a terméketlenség veszedelme nélkül nem szakíthatók el. Ha pl. szociális törvények és intézkedések nélkül, a nyomortanyák kikerülésével hirdetjük a kereszténység idealizmusát, akkor nem haladunk előre az új Magyarország felé vivő úton, hanem visszafelé teszünk egy lépést. Ezeknek a reformtörekvéseknek tehát külön-külön igen kevés aktív erejük lehet. És mégis megértjük a buzgóságot, a türelmetlenséget, a reformkísérletek sorozatát, mert ebben a keresztény világnézet mindenáron való küzködését, a harc abba nem hagyását látjuk, — igaz, hogy százfelé lépett tervvel, azonban mégis egy irányban. Csak azt nem értjük meg, miért késik oly soká az az idő, amidőn a magyar társadalom belátja, hogy a terveknek szerves kapcsolatuk van és hogy egységes reformmal hamarább célt érünk. Csak azt nem értjük meg, hogy ha már „kátyúba került a keresztény Magyarország szekere", miért akarnak oly sokan előre ülni és nógatni, miért akarják a szekeret ugyanakkor hátrafelé tolni, amikor előre is nyomják és miért nem kerülünk inkább együvé hátra, ahol egységes tervvel nagyot lökhetünk rajta! ? A Csonka-Magyarország körül élő események, az egymást kergető társadalmi evolúciók, idehaza a gazdasági nyomorúság és a társadalmi osztályok közötti ellenségeskedés szítása, amely az állami életet működésében zavarja: ezek mindmind annak az ellenséges világnézetnek leszámolásra kész jelenlétét mutatják, amellyel szemben egyszer már elvesztettük a harcot. Ennek a világnézeti farkasszemnézésnek mielőbb véget kell szakítani. Erről a végezésről pedig azt kell feljegyeznie a történelemnek : A reformkísérleteknek vége szakadt, az eszmék és elvek ismét összetalálkoztak és összeszerveződtek ott, ahonnan a lázas törekvés kiszakította őket és a keresztény Magyarország megalapozása végre sikerült. NŐK ROUflTn: A Szociális Missziótársulat gyűlése. A Szociális Missziótársulat Esztergomi Szervezete, mint már jeleztük, f. hó 26.-án, vasárnap d. u. 4 órakor a főgimnázium dísztermében nagyszabású gyűlést tart. A gyűlésen megjelenik központi kiküldöttünk, Rónai Paula missziós nővér és szólni fog az esztergomiakhoz. Keresztény magyar nők! Egy évi munkánkról kell beszámolnunk. Aki kivette a részét a munkából, jöjjön el, hogy új eszméket kapjon, lelkesedést merítsen, aki pedig eddig még csak a néző szerepét töltötte be, jöjjön segítőtársnak, hogy becsületes, szorgalmas munkával és tettekkel is elősegítsük a keresztény Magyarország újjáépítését. Felhívás kézimunka-kurzusra. Kedves szülők, kik leánykáikat a délutáni órákban kézimunkával AZ „ESZTERGOM" TÁRCÁJA. Visegrád romjain. — Óda.*Romok felett Megállunk ma egy pillanatra csak. Egy pillanatra végignéz szemünk A múltnak hosszú század évein. Megkérdezzük e porladó kövektől: Akkor is így járt itt a bús magyar, Akkor is ennyi aggódás között Tengette napját? Igy élt akkor is, Igy élt és gyűlölt, igy imádkozott, Igy lelkesült és épp igy vétkezett, Mikor e vén kövek még ifjabbak valának S mikor e hegynek büszke homlokán Királyok léptek fenntartott jogarral S szavuktól hosszú termek hangozának ... ? Egy pillanatra végignéz szemünk A múltnak hosszú századévein S a ködbe süllyedt múltnak fátyolát Feltárja itt a szent emlékezés ... ! Ki jön alant? Fehér lovon üget S utána hosszan marcona vitézek ? ... Felnéz e hegyre sejtő némasággal, Majd megy tovább, amerre habbetűit Dunánk ezüst kanyargásokban irja. Ő volt a nagy, a hős honfoglaló! Bejárja ő az új föld tájait, Megnézi minden síkját, sziklabércét — S hová tekintetet szögez, Sok évezrednek szent helyévé válik. Visegrád! Ekkor jegyze el Magyarságunknak áhitathelyévé, Hová erőt megy majd meríteni Hazát elvesztett unokáknak lelke. Látom Istvánnak papjait bolyongni... A hegy alján még, hol Mátyás forrása Ma hűs vizet ad tikkadó utasnak, Felhangozik az áldozati ének S a vad pogány magyar napszállatában Ott mond imát Hadúrnak s áldozattal Fehér lovát ajánlja fel a földért! S előtűnik a szent kereszt . . . Fehéren, Vakító fényben kel a kelő nappal . . . A durva, elpogányult harc fia szemét El-eltakarja; büszke daccal szembe Fordul, — de nincs erő, Mely ellenállna „Jézusnak" nevére! És Jézus győz a zord magyar dacon; Visegrád ormán is harangszó csendül S a győzedelmet szerte hirdeti. De mondd, mi az? Hát nem lett a magyar Jézus hivévá ? Szelíddé, nemessé, Szivét keresztvíz nem törhette meg, Hogy tudjon testvért testvérként szerezni? Jaj, nem, a magyar még most is pogány, Bár ezredév elmúlt felette régen ! Elmúlt felette vészes ezredév És lettek nagyjai és szentjei, Apostolok, kik a magyar nevet Világon szerte fénnyel szóraták be, De a magyar megtérni nem tudott, Pogány maradt s marad mig Jaj, őshibáját le nem vétkezi: Amig viszálykodik, pártoskodik, Amig testvér testvért űz önmagától És egybe nem forr mind egy gondolatban! Te szólhatsz erről Salamon-torony, Te magyar ősbűn első oszlopa, Te testvérharcok nagy, sötét emléke, Amelynek mélye testvérátkokat Hangoztatott s a sziklaoldalak Visszhangozták e szót: „Viszálykodás !" S hiába volt a fény Károly alatt, Salamon átkát visszahozta mindég A völgyi szellő ama bús toronyból És „Zács Bódognak bosszús szelleme" Meg-megjelen ma is mély éjszakákon . .. Hallom Klárának sikoltásait, — Idegen erkölcs jött magyar helyébe — Megejtett szűznek elhaló ajakáról * Az esztergomi turista egyesületnek a visegrádi romoknál f. évi július hó 4.-én tartott hazafias ünnepélyén szavalta Merényi Gyula.