Esztergom és Vidéke, 1879 (1. évfolyam, 1-61. szám)

1879-09-11 / 30. szám

Azok a „bizonyos körök“ nélkülözhetlen alkat­részei mindennemű mozgalmaknak s minthogy annél­­kül is olyan nagyon parányi társadalmunk van, vissza­vonulásuk ha nem is buktat meg bizonyos mozgal­makat, de nagyon is meggyöngít. Adja a kedvező fordulat, hogy ezek a „bizo­nyos körök“ a többi ,lenézett köröknek“ bizonyos elöljáró példázatokat szolgáltassanak műveltségben, társadalmi formákban és lelkesedésben. Akkor azután nem lesznek „bizonyos körök,“ hanem csak „biztos közönség.“ Ezt a morált vettük ki derék tűzoltó egyesületünk múlt vasárnapi vigalmából. 6. Szinházi szemle. (KLyó) Egy­folytában jönnek mennek az elő­adások. A jó társaság s a jó közönség csaknem me­rül ki. Ilyen egy­folytában került szik­re múlt szom­baton Lecoq operettje a Kis menyecske. Oda tartozik a Lecoq kedves költeményei közé, melyek még jó sokáig újdonságok maradnak. Valljuk meg azonban, hogy halála után ítélve a Kis menyecske talán legszerényebb hódításokat cselekedett. Erezi (Sant Carlo) csupa merő csínnal és kecsesel sürgött forgott s énekelt a podesta kegyen­­czében s az ő dicsősége, hogy az operetta legunal­masabb részeiben ő maga sohasem vált unalmassá. Alszeghy Ilon (Graciella) tökéletesen bevál­totta eddigi jó hírnevét, gondosan játszott, érzéssel énekelt. Csak egy kicsit több fürgeséget és elevenebb arczjátékot ajánlunk neki. F­o­l­lin­us (Montellascone) legtöbbször kifogás­talanul állta meg helyét, de gyakran kirívó modo­rosságba esett. Egyöntetű mozdulatok, egyhangú szavalat, változatlan arczjáték kísérik ilyenkor. Fol­­linus valóban jeles tehetség s mint ilyen tépte is le magáról a sallangokat. Nikó Lina (Lucrétia) sok tűzzel csittegett csattogott, de néha túlzással. Az csak a közönség kedve, ha Nikó Lina továbbra is fölséges kedvvel játszik, csak azután ne csapjon az a kedv korlátlan­ságba. Négyüket illette legkiválóbban az est érdeme, a­mit a közönség tapsai el is ismertek. A choru­­sok mint rendesen kifogástalanok voltak , ez megint a karmester érdeme. * * * Vasárnap Müller Ottó Nini ebe czimű­ ope­­rettejét mutatták be. A pajkos operette-et csak Hen­­nequin és Milaud gondolhatták ki. Csupa csáb, csu­pa leleményesség, csupa vidorság és csupa öröm. Csak úgy örülnek neki a fiatal kopaszok s a vén parókák. A „Kis Nini­che” fürge és csapongó szerepét Alszeghy Ilon vette kezébe. Többször volt al­kalmunk a Népszínház Ninicheeit látni, de maga a kedves, kaczér alak is több igénynyel ruházott föl. Alszeghy Niniche tagadhatlanul takaros ajfajta höl­­gyecske volt, csakhogy kevés tűzzel és eredetiséggel. Múltkori megjegyzésünket kellene e helyütt ismétel­nünk, habár ez alkalommal olykor-olykor gyúj­tott is. Boros Lajos (a diplomata gróf) egy kicsit több előkelőséggel mozoghatott volna, de átalában kivívta a közönség megelégedését. Mikei (Gregoire) jó tulajdonságait fölül tudta keríteni hátrányain. Nem túlzott se mozdulataiban, se arczjátékában, se szavalatában. Foll­in­us (Bopefszil Anatol gróf) teljesen ki­fogástalanul énekelte a megháromszorzott coupletteit; játéka is több helyütt kitűnt. 0. Takács H. (Szilleriné özvegy) határozot­tan fölülmúlta Pártényiné ismeretes alakítását. A közönség derült hangulatban, díszes számban és átalában megelégedéssel élvezte a kedves Operette jó kedvvel írt szövegét és csapodár zenéjét. Hétfőn Csepreghy Sárga Csikó-ja. A da­rabról már elmondtuk volt egy ízben véleményünket, a­mit ien is tartunk. A népszínházban csak legkö­zelebb adták ötvenedszer, a­mikor is Csepreghyt megtisztelő ovatiokban részesítették. Beődy (Márton, csikós gazda) a népszínmű legdrámaibb és leghatásosabb szerepében legkiválóbb sikerrel állta meg helyét. Felfogásban és kivitelben mutatja be valójában tanulmányos és tapasztalatos tehetségét. Nikó Lina (Erzsike) csapodár jó kedvvel énekelte Soldosné ellenállhatatlan dalait. Játékát is csupa öröm volt végignézni. Kiss F­e­r­k­ó (Laczi) talán rosszul volt dis­­ponálva, mert hol énekel, hol játék helyzetei vesz­tették el minden színüket. Pedig Kissnek kiváló or­gánuma s rokonszenves játéka van egyébkor. Boros (a csárdás) aligha jellemzett minálunk egy szerepet annyira, mint ezt. Törülmetszett népi­­esség, a leghívebb valóság s a legkiválóbb siker sorakoztak melléje. Dezséri (pusztabiró) és Somló (a fia) tel­jes eredmén­­nyel oldották meg részüket. Közönség igen tisztességes közép számban. A felségesen mulató karzat zsúfolt. * * * Kedden nagyon változatos programmot élvez­tünk. Egy kis bohózat, egy kis m­agánvígjáték, egy kis operette­s kis ballet került a deszkákra. A kis bohózat az egyik Follinu­s átdolgozása: Vidám Náczi volt. Vagy hogy teljes czimmel szolgáljunk: Polgármester választás Nagy Ki­kin­dán. Nagyon egészséges, de itt ott nagyon nyers, ha nem is durva bohózat. Indokolás, lélektan, jellemzés és magasabb rendű cselekvény alig van benne. Pollin­u­s Vidám Náczija, M­i­k­e­s polgármes­ter-jelöltje és Boros városi írnoka azonban gyakran megkaczagtatták a közönséget. A­d­á­m­i Piroska (Lilla) csak még mindig pazarolja fürgeségét s tékozolja mosolyait. Pedig nagyon jól tenné ha már egy kicsikét jobban gaz­dálkodnék velők. A bohózat után jött a balett, melyben Car­lo de Pasqualis „római balletmester. “ Fabri Leopoldina, a „bécsi opera privát tán­­czosnője“ és S­­is éri Julietta léptek föl. Fabri Leopoldina remekelt és elismerésben részesült. A boldogtalan asszony czímű magánj­e­­lenet, melyet a másik Follinus fordított s nálunk már Márkus Emilia is bemutatott, G­erő Lina alko­tása volt. A széptehetségű színésznő ez esti sikeré­hez mi is csak elismerésünkkel járulhatunk. Erre megint a deli termetű s ügyes és biztos mozgású Fabri Leopoldina tánczosnő lépett föl s eljárta a csárdást. Táncza közben megesett rajta az a „balszerencse,“ hogy lehullt a sarkantyúja, mire Ő nagy művészettel leesett. Ez is de különösen ügyes­sége nagyban kivívta a közönség legkiválóbb rokon­­szenvét. Végül Müller Szerelmi Varázsital czimű operette-je került elő. Alszeghi Ilon nagyon fes­tői viseletű, de nagyon hideg; Boros a borbélyban minden tekintetben kiváló; Erezi a pórimban csupa kellem és melegség ; A­d­á­m­i Piroska Margitban csupa tékozló volt mosolyával és üdeségével. A változatos programmot a csinos közönség nemcsak kellemes szórakozással, de sokszor élvezet­tel hallgatta végig. Hírek. — Költségvetés. A pénzügyi bizottság keddi ülésében folytatta a költségvetés tárgyalását, mely tárgyalás folyamán a múlt számunkban közlött fel­szólalás folytán a kiadási előirányzatot teljesen vis­­­szautasította és a törvény értelmébeni átdolgozás, illetve a törvény értelmébeni külön csoportosítás esz­közlése végett­ az ügyész és a főjegyző uraknak ki­adta. Részletek: A hivatalos lap subventiója töröl­tetett. A községi bíráskodásra vonatkozólag továbbá azon határozatot hozta, miszerint ezt az eddigiek szerint a békebíró hatáskörében meghagyatni, és csak a mezei károk felvételére a kapitányságot utasítani, de a bíráskodást ez esetben is a békebíróságnál hagyni véleményezte. A bevételi előirányzatot szer­dán délután tárgyalta a bizottság, mely szinte átdol­gozás végett az ügyészség és főjegyző úrhoz áttéte­tett. A főjegyző és ügyész urak, ha munkájukkal készen lesznek, ezt újra a pénzügyi bizottságnak be­terjesztik, mely ekkor újra tárgyalás alá veendi az egész dolgozatot, és ha lehetséges, ez a legelső köz­gyűlés elé fog terjesztetni. Egyúttal megemlítjük, hogy a pénzügyi bizottság elhatározta, hogy ezentúl a kir. adó kivetésével Bártfay Géza úr bizassék meg. — A közönség félrevezetése az a nyomtatott rágalom, mintha lapunk belső munkatársa, Bártfay Géza ur az adófelügyelőség által jutott volna hiva­talába, s hogy most, mint félkegyelműt ugyancsak az adófelügyelőség távoztathatna el. A pénzügymi­nisztérium az 1877-iki 36. rendelettel az illeték nyil­vántartását e városokban mindenütt városi tisztvise­lőkre bízza. Tehát nem az adófelügyelőség rendelete szerint. Azután Bártfay urat a közgyűlés választotta még pedig egyhangúlag, tehát megint nem az adó­­felügyelőség. Végül azok az urak nem is az illeték­nyilvántartási hivatal, hanem Bártfay úr személye ellen dedal­álnak, de mit is lehetne most várni ne­mes adófelügyelőségünktől ? A zaklatás és üldözés nem fogja elkerülni a kormány figyelmét. Intézked­tünk, hogy a kormány is kezeihez vegye lapunk mai számát. — Utolsó majális. Palkovics Károly úr a mai napra több városi tisztviselőt és képviselőt a körté­­lyesben tartandó mulatságra hívott meg. Az indulás c­. u. egy órakor lesz a város majorból. Kedélyes mulatságnak ígérkezik, már csak azért is, mert nem pénzen vett társasebéd, hanem zárt mulatság lesz, mely talán bezárja az idei majálisok sorát, mert az ezentúl a szabadban tartandó mulatságok neve már szüret lesz. — Fúzió. Jön a kis Fáma s az ő csacska ajkai­val „aszongya,“ hogy Rényi Rezső ur és Sarkadi ur lapja octóber elsejére szépen el fog aludni az urban. Hozzá teszi azután egy kis malicziával, hogy Rényi ur és Sarkadi uram főmunkatársai lesznek egy uj­­ lapnak, melyet Hahn Rezső ur fog szerkeszteni. Ez azután már csakugyan érdekes. Jön erre egy uj hir s „aszongya,“ hogy Sarkadi ur mint szerkesztő csak­ugyan lehetetlen minálunk. Még erre se szólunk. I­e már azt örvendezéssel fogadjuk, hogy Hahn Rezső ur menti meg az ügyet,­­még pedig úgy hogy hig­gadtan és helyi ösmeretekkel fog hozzá egy uj lap­hoz. Rényi Rezső ur lapja csöndes végelgyengülésben sorvad el. Jámbor volt teljes „életében.“ De menyor­szágba is jut érte. Sarkadi uram orgánuma képtelen erőlködésekben dől ki. Gonosz volt teljes „napjai­ban.“ De nem tudom, hova jut érte. Azután jön Halm Rezső úr és megindít egy uj lapot régi embe­rekkel. Beszéljen csak a kis Fáma, majd hallgatunk mi, hogy a­mire ő elhallgat, akkorra mi beszéljünk. Színház. Ma színre kerül a „kis doctor“ operette, szombaton pedig a „bornevilli harangok.“ Ez utóbbi darabot Beedy úr bérletszünetben és helyár felemeléssel fogja adatni, miután a darabra tett költség oly nagy, hogy máskép áldozatba kerülne: maga a zene partitúra 200 frtba került és hozzá a díszletek! A közönség a csekély ár­emelésért azon­ban oly élvezetes estében részesül, a minő estéje még Esztergomban színházban nem volt, mert nemcsak a működő tagok tehetsége, hanem azok erős igye­kezete is összpontosul e darabban, a szabatos és összevágó előadás pedig mindig főkelléke minden da­rabnak. Úgy hisszük, hogy közönségünk méltányolni fogja Beődy úr igyekezetét és a felemelt helyárak nem fogják visszariasztani a nem közönséges előadási látogatásától. Egyúttal megemlítjük Beődy úrnak, hogy az idő viszonyai miatt helyesen tenne, ha elő­adásait már hét órakor kezdené, amint ez már a budapesti színpadokon megtörtént. Az idő erre al­kalmas. — Színházi közönségünk — pedig ez idősze­rint ez igen szép és díszes közönség — mindig han­gosabban nyilatkozik a Lőrincz utcza kövezete feletti boszankodásában. Hogy meddig tart ez állapot, nem tudjuk; azt hisszük addig — míg valaki erre is nem hagyományoz egy összeget; hogy pedig addig hiába ne várjunk, mi leszünk rajta, hogy egy mű­kedvelői előadás rendeztessék a jövő tél folyamán e czélra és mig ez meglesz minden egyes számunk­ban el fogjuk ismételni: a Lőrincz utcza kövezése még mindig a régi ! — Újra kalap? Vasárnap este a színházban egy úri­ember megkérte az előtte ü­lő hölgyet, hogy vegye le kalapját. A megszólított hölgy azonnal en­gedett a kérésnek. Reméljük azonban, hogy ez csak paródia akart lenni. — A tűzoltó egylet, illetve a mászóház javára Weisz Antal ur szerkesztőségünknek egy forintot adott át, melyet köszönettel nyugtázunk és rendel­­tetése helyére fordítunk. — Katonáink kedden d. e. 11 órakor megér­keztek. Elsőbb a negyedik, utána negyedórás időköz­zel az ötödik zászlóalj legénysége épen és egészség­­­ben tért meg. Meglehetős néző csoport gyűlt össze a kaszárnyák előtt és örültek, hogy láthatják őket újra. Az Annatemplom előtt akadtak Örzsikék, kik Peczek Demeter-üknek virágokkal jöttek eléjük; az „isten hoztá“-t szívből hangoztatja egész városunk. — Véres párbaj színhelyévé vált volna csön­des kis városunk, ha . . . De hát úgy történt, hogy az egyik fiatal ember egy másik fiatal embernek szőlőcsutkát röpített bájos szemei közé, mire ez a másik fiatal ember hasonlóan cselekedett. Ez a véres párbaj első felvonása Erre kimenesztetnek a tanúk. A megsértett fél egy igen lovaglás Adonis, a sértő egy nagyon nyájas dandy. A segédek kivonulnak. A sértőt fölkeresik irodájában. Minthogy azonban nem találják, megindulnak a szülői házba. Ez a második felvonás. A nyájas dandy édes­apja kétségbe van esve mert kedves fia soha életében még verébre se lőtt. Maga a nyájas dandy azonban visszautasítja a pár­bajt. A kemény manzsettás segédek komolyan távoz­nak. A nyájas dandy kezd kétségbeesni a következ­mények felett. A megsértett fél közönséges agyon­­puffantással fenyegetőzik. És mi a dráma vége ? Az utolsó felvonásban a publikum kaczagni kezd s a nagy­szabású véres dráma csúnyául megbukik. — Süttö. Innen onnan kénytelenek leszünk Süttő érdemes községének állandó rovatot nyitni. F. hó 3-án a község 60 éves tehenésze, ki a községet 30 éven át szolgálta, felakasztotta magát. Hulláját a temetőn kívül elásták.­­ Ez alkalomból megemlék­­szünk még egyszer a 26 számban közölt hírünkre. A körorvos ur czáfolatot küldött be, melyben rectificálni kiséri meg eljárását. Tudomásunk és pedig határoz­­zott tudomásunk van róla, hogy a dunaparton talált hulla megvizsgálása csak megnézésből állott. Többre nem reflektálunk. A most közölt esetből azonban föl­merül a kérdés: váljon elég-e a megnézés, és ennek alapján jegyzőkönyv? Váljon a forma határoz­-e vagy a lényeg? Váljon miért nem bonczoltatott fel az ön­gyilkos ? Ennyit az orvos úrnak. A szolgabíróságtól pedig bátrak vagyunk kérdezni, vajjon meddig fogja tűrni, hogy a holtak — bárhogy haltak el­ — a te­metőn kívül takargassanak el ? A plébános soha nem ul a temető felett; ha nem szabad az öngyilkosnak egyházi kíséretet adni a temetéshez, ez az ő dolga, semmi szavunk ellene, — de azt nem szabad tűrni, hogy a holttest valaha oly helyen takaritassék el, mely nem e czélra volt szánva. Az ember­­ is érde­mel figyelmet, ha már holt is, de még az illem és közegészség­ügy is. És e tekintetben elég mesélni valónk volna a süttői és piszkei határokból. Kérjük a szolgabíró urat, terjessze ki figyelmét az ily ese­tekre is. Leléden kedden tűz ütött ki a pinczék közt. Leégett a pinczeház és ez alkalommal nagy szeren­csétlenség történt, ugyanis a molnár pinczéjében le­volt rakva az idei galnatennése, és midőn kihordás­hoz láttak, a pincze beszakadt és öt embert ott te­metett. Az ötből hármat kimentettek, de ezek közül is egy már meghalt, kettő pedig veszélyesen meg­sebesülve fekszik. Kettő pedig ben­yúlt. — Szerencsétlenség. Múlt szombaton délután özv. Német György Jánosné lábatlani lakos 15 éves János fia egy kocsideszkán akart a Dunán úszkálni és kényelműségének áldozata lett, lecsúszván a desz­káról eltűnt a hullámok között. Hulláját ez ideig nem találták meg. Felelős szerkesztő: Igazmondó. * * *

Next