Esztergom és Vidéke, 1879 (1. évfolyam, 1-61. szám)
1879-09-11 / 30. szám
Azok a „bizonyos körök“ nélkülözhetlen alkatrészei mindennemű mozgalmaknak s minthogy annélkül is olyan nagyon parányi társadalmunk van, visszavonulásuk ha nem is buktat meg bizonyos mozgalmakat, de nagyon is meggyöngít. Adja a kedvező fordulat, hogy ezek a „bizonyos körök“ a többi ,lenézett köröknek“ bizonyos elöljáró példázatokat szolgáltassanak műveltségben, társadalmi formákban és lelkesedésben. Akkor azután nem lesznek „bizonyos körök,“ hanem csak „biztos közönség.“ Ezt a morált vettük ki derék tűzoltó egyesületünk múlt vasárnapi vigalmából. 6. Szinházi szemle. (KLyó) Egyfolytában jönnek mennek az előadások. A jó társaság s a jó közönség csaknem merül ki. Ilyen egyfolytában került szikre múlt szombaton Lecoq operettje a Kis menyecske. Oda tartozik a Lecoq kedves költeményei közé, melyek még jó sokáig újdonságok maradnak. Valljuk meg azonban, hogy halála után ítélve a Kis menyecske talán legszerényebb hódításokat cselekedett. Erezi (Sant Carlo) csupa merő csínnal és kecsesel sürgött forgott s énekelt a podesta kegyenczében s az ő dicsősége, hogy az operetta legunalmasabb részeiben ő maga sohasem vált unalmassá. Alszeghy Ilon (Graciella) tökéletesen beváltotta eddigi jó hírnevét, gondosan játszott, érzéssel énekelt. Csak egy kicsit több fürgeséget és elevenebb arczjátékot ajánlunk neki. Follinus (Montellascone) legtöbbször kifogástalanul állta meg helyét, de gyakran kirívó modorosságba esett. Egyöntetű mozdulatok, egyhangú szavalat, változatlan arczjáték kísérik ilyenkor. Follinus valóban jeles tehetség s mint ilyen tépte is le magáról a sallangokat. Nikó Lina (Lucrétia) sok tűzzel csittegett csattogott, de néha túlzással. Az csak a közönség kedve, ha Nikó Lina továbbra is fölséges kedvvel játszik, csak azután ne csapjon az a kedv korlátlanságba. Négyüket illette legkiválóbban az est érdeme, amit a közönség tapsai el is ismertek. A chorusok mint rendesen kifogástalanok voltak , ez megint a karmester érdeme. * * * Vasárnap Müller Ottó Nini ebe czimű operettejét mutatták be. A pajkos operette-et csak Hennequin és Milaud gondolhatták ki. Csupa csáb, csupa leleményesség, csupa vidorság és csupa öröm. Csak úgy örülnek neki a fiatal kopaszok s a vén parókák. A „Kis Niniche” fürge és csapongó szerepét Alszeghy Ilon vette kezébe. Többször volt alkalmunk a Népszínház Ninicheeit látni, de maga a kedves, kaczér alak is több igénynyel ruházott föl. Alszeghy Niniche tagadhatlanul takaros ajfajta hölgyecske volt, csakhogy kevés tűzzel és eredetiséggel. Múltkori megjegyzésünket kellene e helyütt ismételnünk, habár ez alkalommal olykor-olykor gyújtott is. Boros Lajos (a diplomata gróf) egy kicsit több előkelőséggel mozoghatott volna, de átalában kivívta a közönség megelégedését. Mikei (Gregoire) jó tulajdonságait fölül tudta keríteni hátrányain. Nem túlzott se mozdulataiban, se arczjátékában, se szavalatában. Follinus (Bopefszil Anatol gróf) teljesen kifogástalanul énekelte a megháromszorzott coupletteit; játéka is több helyütt kitűnt. 0. Takács H. (Szilleriné özvegy) határozottan fölülmúlta Pártényiné ismeretes alakítását. A közönség derült hangulatban, díszes számban és átalában megelégedéssel élvezte a kedves Operette jó kedvvel írt szövegét és csapodár zenéjét. Hétfőn Csepreghy Sárga Csikó-ja. A darabról már elmondtuk volt egy ízben véleményünket, amit ien is tartunk. A népszínházban csak legközelebb adták ötvenedszer, amikor is Csepreghyt megtisztelő ovatiokban részesítették. Beődy (Márton, csikós gazda) a népszínmű legdrámaibb és leghatásosabb szerepében legkiválóbb sikerrel állta meg helyét. Felfogásban és kivitelben mutatja be valójában tanulmányos és tapasztalatos tehetségét. Nikó Lina (Erzsike) csapodár jó kedvvel énekelte Soldosné ellenállhatatlan dalait. Játékát is csupa öröm volt végignézni. Kiss Ferkó (Laczi) talán rosszul volt disponálva, mert hol énekel, hol játék helyzetei vesztették el minden színüket. Pedig Kissnek kiváló orgánuma s rokonszenves játéka van egyébkor. Boros (a csárdás) aligha jellemzett minálunk egy szerepet annyira, mint ezt. Törülmetszett népiesség, a leghívebb valóság s a legkiválóbb siker sorakoztak melléje. Dezséri (pusztabiró) és Somló (a fia) teljes eredménnyel oldották meg részüket. Közönség igen tisztességes közép számban. A felségesen mulató karzat zsúfolt. * * * Kedden nagyon változatos programmot élveztünk. Egy kis bohózat, egy kis magánvígjáték, egy kis operettes kis ballet került a deszkákra. A kis bohózat az egyik Follinus átdolgozása: Vidám Náczi volt. Vagy hogy teljes czimmel szolgáljunk: Polgármester választás Nagy Kikindán. Nagyon egészséges, de itt ott nagyon nyers, ha nem is durva bohózat. Indokolás, lélektan, jellemzés és magasabb rendű cselekvény alig van benne. Pollinus Vidám Náczija, Mikes polgármester-jelöltje és Boros városi írnoka azonban gyakran megkaczagtatták a közönséget. Adámi Piroska (Lilla) csak még mindig pazarolja fürgeségét s tékozolja mosolyait. Pedig nagyon jól tenné ha már egy kicsikét jobban gazdálkodnék velők. A bohózat után jött a balett, melyben Carlo de Pasqualis „római balletmester. “ Fabri Leopoldina, a „bécsi opera privát tánczosnője“ és Sis éri Julietta léptek föl. Fabri Leopoldina remekelt és elismerésben részesült. A boldogtalan asszony czímű magánjelenet, melyet a másik Follinus fordított s nálunk már Márkus Emilia is bemutatott, Gerő Lina alkotása volt. A széptehetségű színésznő ez esti sikeréhez mi is csak elismerésünkkel járulhatunk. Erre megint a deli termetű s ügyes és biztos mozgású Fabri Leopoldina tánczosnő lépett föl s eljárta a csárdást. Táncza közben megesett rajta az a „balszerencse,“ hogy lehullt a sarkantyúja, mire Ő nagy művészettel leesett. Ez is de különösen ügyessége nagyban kivívta a közönség legkiválóbb rokonszenvét. Végül Müller Szerelmi Varázsital czimű operette-je került elő. Alszeghi Ilon nagyon festői viseletű, de nagyon hideg; Boros a borbélyban minden tekintetben kiváló; Erezi a pórimban csupa kellem és melegség ; Adámi Piroska Margitban csupa tékozló volt mosolyával és üdeségével. A változatos programmot a csinos közönség nemcsak kellemes szórakozással, de sokszor élvezettel hallgatta végig. Hírek. — Költségvetés. A pénzügyi bizottság keddi ülésében folytatta a költségvetés tárgyalását, mely tárgyalás folyamán a múlt számunkban közlött felszólalás folytán a kiadási előirányzatot teljesen visszautasította és a törvény értelmébeni átdolgozás, illetve a törvény értelmébeni külön csoportosítás eszközlése végett az ügyész és a főjegyző uraknak kiadta. Részletek: A hivatalos lap subventiója töröltetett. A községi bíráskodásra vonatkozólag továbbá azon határozatot hozta, miszerint ezt az eddigiek szerint a békebíró hatáskörében meghagyatni, és csak a mezei károk felvételére a kapitányságot utasítani, de a bíráskodást ez esetben is a békebíróságnál hagyni véleményezte. A bevételi előirányzatot szerdán délután tárgyalta a bizottság, mely szinte átdolgozás végett az ügyészség és főjegyző úrhoz áttétetett. A főjegyző és ügyész urak, ha munkájukkal készen lesznek, ezt újra a pénzügyi bizottságnak beterjesztik, mely ekkor újra tárgyalás alá veendi az egész dolgozatot, és ha lehetséges, ez a legelső közgyűlés elé fog terjesztetni. Egyúttal megemlítjük, hogy a pénzügyi bizottság elhatározta, hogy ezentúl a kir. adó kivetésével Bártfay Géza úr bizassék meg. — A közönség félrevezetése az a nyomtatott rágalom, mintha lapunk belső munkatársa, Bártfay Géza ur az adófelügyelőség által jutott volna hivatalába, s hogy most, mint félkegyelműt ugyancsak az adófelügyelőség távoztathatna el. A pénzügyminisztérium az 1877-iki 36. rendelettel az illeték nyilvántartását e városokban mindenütt városi tisztviselőkre bízza. Tehát nem az adófelügyelőség rendelete szerint. Azután Bártfay urat a közgyűlés választotta még pedig egyhangúlag, tehát megint nem az adófelügyelőség. Végül azok az urak nem is az illetéknyilvántartási hivatal, hanem Bártfay úr személye ellen dedalálnak, de mit is lehetne most várni nemes adófelügyelőségünktől ? A zaklatás és üldözés nem fogja elkerülni a kormány figyelmét. Intézkedtünk, hogy a kormány is kezeihez vegye lapunk mai számát. — Utolsó majális. Palkovics Károly úr a mai napra több városi tisztviselőt és képviselőt a körtélyesben tartandó mulatságra hívott meg. Az indulás c. u. egy órakor lesz a város majorból. Kedélyes mulatságnak ígérkezik, már csak azért is, mert nem pénzen vett társasebéd, hanem zárt mulatság lesz, mely talán bezárja az idei majálisok sorát, mert az ezentúl a szabadban tartandó mulatságok neve már szüret lesz. — Fúzió. Jön a kis Fáma s az ő csacska ajkaival „aszongya,“ hogy Rényi Rezső ur és Sarkadi ur lapja octóber elsejére szépen el fog aludni az urban. Hozzá teszi azután egy kis malicziával, hogy Rényi ur és Sarkadi uram főmunkatársai lesznek egy uj lapnak, melyet Hahn Rezső ur fog szerkeszteni. Ez azután már csakugyan érdekes. Jön erre egy uj hir s „aszongya,“ hogy Sarkadi ur mint szerkesztő csakugyan lehetetlen minálunk. Még erre se szólunk. Ie már azt örvendezéssel fogadjuk, hogy Hahn Rezső ur menti meg az ügyet,még pedig úgy hogy higgadtan és helyi ösmeretekkel fog hozzá egy uj laphoz. Rényi Rezső ur lapja csöndes végelgyengülésben sorvad el. Jámbor volt teljes „életében.“ De menyországba is jut érte. Sarkadi uram orgánuma képtelen erőlködésekben dől ki. Gonosz volt teljes „napjaiban.“ De nem tudom, hova jut érte. Azután jön Halm Rezső úr és megindít egy uj lapot régi emberekkel. Beszéljen csak a kis Fáma, majd hallgatunk mi, hogy amire ő elhallgat, akkorra mi beszéljünk. Színház. Ma színre kerül a „kis doctor“ operette, szombaton pedig a „bornevilli harangok.“ Ez utóbbi darabot Beedy úr bérletszünetben és helyár felemeléssel fogja adatni, miután a darabra tett költség oly nagy, hogy máskép áldozatba kerülne: maga a zene partitúra 200 frtba került és hozzá a díszletek! A közönség a csekély áremelésért azonban oly élvezetes estében részesül, a minő estéje még Esztergomban színházban nem volt, mert nemcsak a működő tagok tehetsége, hanem azok erős igyekezete is összpontosul e darabban, a szabatos és összevágó előadás pedig mindig főkelléke minden darabnak. Úgy hisszük, hogy közönségünk méltányolni fogja Beődy úr igyekezetét és a felemelt helyárak nem fogják visszariasztani a nem közönséges előadási látogatásától. Egyúttal megemlítjük Beődy úrnak, hogy az idő viszonyai miatt helyesen tenne, ha előadásait már hét órakor kezdené, amint ez már a budapesti színpadokon megtörtént. Az idő erre alkalmas. — Színházi közönségünk — pedig ez időszerint ez igen szép és díszes közönség — mindig hangosabban nyilatkozik a Lőrincz utcza kövezete feletti boszankodásában. Hogy meddig tart ez állapot, nem tudjuk; azt hisszük addig — míg valaki erre is nem hagyományoz egy összeget; hogy pedig addig hiába ne várjunk, mi leszünk rajta, hogy egy műkedvelői előadás rendeztessék a jövő tél folyamán e czélra és mig ez meglesz minden egyes számunkban el fogjuk ismételni: a Lőrincz utcza kövezése még mindig a régi ! — Újra kalap? Vasárnap este a színházban egy úriember megkérte az előtte ülő hölgyet, hogy vegye le kalapját. A megszólított hölgy azonnal engedett a kérésnek. Reméljük azonban, hogy ez csak paródia akart lenni. — A tűzoltó egylet, illetve a mászóház javára Weisz Antal ur szerkesztőségünknek egy forintot adott át, melyet köszönettel nyugtázunk és rendeltetése helyére fordítunk. — Katonáink kedden d. e. 11 órakor megérkeztek. Elsőbb a negyedik, utána negyedórás időközzel az ötödik zászlóalj legénysége épen és egészségben tért meg. Meglehetős néző csoport gyűlt össze a kaszárnyák előtt és örültek, hogy láthatják őket újra. Az Annatemplom előtt akadtak Örzsikék, kik Peczek Demeter-üknek virágokkal jöttek eléjük; az „isten hoztá“-t szívből hangoztatja egész városunk. — Véres párbaj színhelyévé vált volna csöndes kis városunk, ha . . . De hát úgy történt, hogy az egyik fiatal ember egy másik fiatal embernek szőlőcsutkát röpített bájos szemei közé, mire ez a másik fiatal ember hasonlóan cselekedett. Ez a véres párbaj első felvonása Erre kimenesztetnek a tanúk. A megsértett fél egy igen lovaglás Adonis, a sértő egy nagyon nyájas dandy. A segédek kivonulnak. A sértőt fölkeresik irodájában. Minthogy azonban nem találják, megindulnak a szülői házba. Ez a második felvonás. A nyájas dandy édesapja kétségbe van esve mert kedves fia soha életében még verébre se lőtt. Maga a nyájas dandy azonban visszautasítja a párbajt. A kemény manzsettás segédek komolyan távoznak. A nyájas dandy kezd kétségbeesni a következmények felett. A megsértett fél közönséges agyonpuffantással fenyegetőzik. És mi a dráma vége ? Az utolsó felvonásban a publikum kaczagni kezd s a nagyszabású véres dráma csúnyául megbukik. — Süttö. Innen onnan kénytelenek leszünk Süttő érdemes községének állandó rovatot nyitni. F. hó 3-án a község 60 éves tehenésze, ki a községet 30 éven át szolgálta, felakasztotta magát. Hulláját a temetőn kívül elásták. Ez alkalomból megemlékszünk még egyszer a 26 számban közölt hírünkre. A körorvos ur czáfolatot küldött be, melyben rectificálni kiséri meg eljárását. Tudomásunk és pedig határozzott tudomásunk van róla, hogy a dunaparton talált hulla megvizsgálása csak megnézésből állott. Többre nem reflektálunk. A most közölt esetből azonban fölmerül a kérdés: váljon elég-e a megnézés, és ennek alapján jegyzőkönyv? Váljon a forma határoz-e vagy a lényeg? Váljon miért nem bonczoltatott fel az öngyilkos ? Ennyit az orvos úrnak. A szolgabíróságtól pedig bátrak vagyunk kérdezni, vajjon meddig fogja tűrni, hogy a holtak — bárhogy haltak el — a temetőn kívül takargassanak el ? A plébános soha nem ul a temető felett; ha nem szabad az öngyilkosnak egyházi kíséretet adni a temetéshez, ez az ő dolga, semmi szavunk ellene, — de azt nem szabad tűrni, hogy a holttest valaha oly helyen takaritassék el, mely nem e czélra volt szánva. Az ember is érdemel figyelmet, ha már holt is, de még az illem és közegészségügy is. És e tekintetben elég mesélni valónk volna a süttői és piszkei határokból. Kérjük a szolgabíró urat, terjessze ki figyelmét az ily esetekre is. Leléden kedden tűz ütött ki a pinczék közt. Leégett a pinczeház és ez alkalommal nagy szerencsétlenség történt, ugyanis a molnár pinczéjében levolt rakva az idei galnatennése, és midőn kihordáshoz láttak, a pincze beszakadt és öt embert ott temetett. Az ötből hármat kimentettek, de ezek közül is egy már meghalt, kettő pedig veszélyesen megsebesülve fekszik. Kettő pedig benyúlt. — Szerencsétlenség. Múlt szombaton délután özv. Német György Jánosné lábatlani lakos 15 éves János fia egy kocsideszkán akart a Dunán úszkálni és kényelműségének áldozata lett, lecsúszván a deszkáról eltűnt a hullámok között. Hulláját ez ideig nem találták meg. Felelős szerkesztő: Igazmondó. * * *