Esztergom és Vidéke, 1879 (1. évfolyam, 1-61. szám)
1879-10-19 / 41. szám
Esztergom, I. évfolyam. Vasárnap 1879. október 19-én. közérdekű, nemzetgazdászati, ipar-kereskedelmi és szépirodalmi közlöny. Előfizetési ár: fél évre..............................................4M. — kr. évnegyedre.........................................20 20 „ Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, Széchenyi téren intézendők. 4L szám. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Hirdetések a legolcsóbb áron kezeltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉPV 35-IK SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. „1SZTS55QM 1§ VIDÉKE»« TÁBKÁJA," Régi dal. „Holtomiglan“ . . . „holtodiglan“ . . . Már elrebbent, már elhangzott. Szép menyasszony, szép koszorús, Mért oly halvány a te arczod ? . . . „Esküdjél forró szerelmet, A keresztre tegyed ujjad!“ De a sápadt szép menyasszony Csak forró kényeket hullat. „Isten engem úgy segéljen!“ . . . . . . Könyörülj óh Isten anyja ! . . . Halvány ajkán sóhaj támad, Vőlegénye meg ne hallja! „Áldd meg Isten ezt a szép párt, — Szól a pap — ha összehoztad ! És a gyűrűt fölcseréli , a menyasszony összeroskad. Szölgyémy Ferencz: Közgyűlésünk. Kénytelenek vagyunk felszólalni. Azon közgyűlésünk, melyről a jövő évi költségvetés tárgyalása a beadott indítvány folytán lemaradt a napirendről, oly kevéssé volt látogatott, hogy kötelességünkké vált képviselőink illető részét újra emlékeztetni. A költségvetés lesz a napirenden. Tartalom nehezebb szavakat nem mondhatunk. Nem mondhatunk már azért sem, mert a költségvetés nem csak minden egyes polgárt a legközelebbről érdeklő tárgy, hanem azért is, mert a jelen esetben ennek tárgyalása más, mellékúton becsúsztatott kérdéseket is felölel. Ilyen kérdés — ha a tanügyi bizottság elkészült jelentésével, a reáliskolák ügyében beadott indítvány. Ilyen kérdés az adófelügyelőség által beadott átirat-e, beadvány-e, indítvány-e, magunk sem tudjuk. A reáliskolák ügyében beadott indítvány oly horderejű, hogy ha városi tanügyünkben az annyira óhajtott helyes fordulatot mihamarabb keresztül akarjuk vinni, azt már itt el kell elvileg intézni, mely a folyó tanévre ugyan gyakorlati hasznát az elvnek nem vehetjük, de a gyakorlati intézkedések mégis annyi időt vesznek okvetlen igénybe, melyek az iskolai évnek még hátra levő részét teljesen fölemésztik. De megköveteli ezt a mostani reáliskolánál alkalmazott tanerők érdeke is. A városnak nem szabad méltánytalannak lenni. A reáliskolánk ellen emelt indítvány nem a tanerők hiánya vagy gyengesége miatt tétetett, hanem a rendszer elhibázottsága miatt és épen ezért, mivel legkisebb kifogást nem tehetünk az alkalmazott tanerők ellen, szükséges, hogy az ez irányban hozandó határozat ideje korán legyen meghozva, hogy ők ne legyenek meglepve általa. Azon esetben pedig, ha a közgyűlés a beadott indítványt elejtené, ennek kimondásával sem szabad késni, nem szabad folytonos Damokles kardot lebegtetni azok fejei fölött, kikre gyermekeink egy részének nevelését bíztuk. E tárgy pedig megérdemli, hogy képviselőink mind, kivétel nélkül foglalkozzanak vele és ne mulasszák el az alkalmat nézeteik és szavuk érvényesítésére. Ami az adófelügyelőség átiratát illeti, eltekintve teljesen annak érdemleges tartalmától, sem kedvét sem helyét nem találva annak, hogy érdemileg foglalkozzunk vele, van ez átiratnak elvi jelentőségű oldala : mi jogon akar az adófelügyelőség befolyást szerezni a város azon jogaiba, hogy a tisztviselői állások felett egymaga rendelkezik ? Nem tudjuk, hogy a tanács minő véleményadással fogja e tárgyat a közgyűlés elé terjeszteni, nem is kutatjuk; e tekintetben teljesen fölösleges is volna megjegyzésünk, de másrészt ez esetben teljes bizalommal vagyunk a tanács jogérzete iránt. A tanács véleménye fölött azonban a közgyűlés határozata dönt és nézetünk szerint ez újra oly tárgy, hogy megérdemli a fáradságot, miszerint képviselőink foglalkozzanak künn a szabadban a munkájukat végzett szedők danája közt ábrándozni, néha néha megnézve a mulató, tánczoló fiatalságot, feltűnést, a szép ajkakról dicséretet, a férfiakéról irigykedő megjegyzéseket kelteni egy-egy sikerült tűzjáték által; egészen átadni magát a reménynek, hogy hátha még fogékony lehet a kebel is a tűzjátéknak átvitt értelemben vett egyik neme iránt, sat, sat. Azután lett belőle oly fogvaczogtató, bundát előkivánó, majdnem csepegős őszi este, hogy akárhova inkább kívánkoztunk, mint a szabadba. De ne legyünk hálátlanok. Különösen ne az idő iránt, midőn ennek legnagyobb mogorvasága is teremt oly kellemes helyzeteket, hogy odaadnánk érte sokszor a legkellemesebb tavaszt. A társaság nem oly nagy, mint azt elképzeltük; az idő beszorított többnyire a „hajlókba,“ hol azután igyekeztünk a legjobban elhelyezkedni; midőn már azután azt véltük, hogy no most már jól vagyunk, akkor sült ki, hogy épen választott helyünkön vagyunk legjobban útban. És ez annyiszor ismétlődött, ahányszor helyet találtunk, míg végre megfőtt a gulyáshús is, készen lettek a kiszabott sajtolással is, eltakarították az itt ott lerakott állani való szőlőt is és mindenki a bográcsféle húzódott. Mindig fogok rajta csodálkozni, hogyan fértünk el annyian azon a kis helyen! Természetes, hogy az összeszorulásnak a bográcsházi térésen kívül itt ott akadt más indoka is, hanem miután az illetők úgy még jobban érezték magukat, ne legyen nekünk hozzá semmi szavunk és én részemről még azt sem árulom el, miszerint láttam, hogy ketten a hideg süteményt is elkezdték fújni és a nagy hívásban véletlenül összeértek az ajkak! Az ő dolguk. Sajnálom mégis, hogy az egyik tervezett kirándulás elmaradt. Minő helyes lett volna, két omnibuson, mindegyiken 10—12 egyén, nagy zászlót lobogvele, de ne csak magán utón foglalkozzanak, hanem a legilletékesebb helyen, a közgyűlésen. És végre maga a főkérdés, a költségvetés. Határozottan kimondhatjuk, tapasztaltuk miszerint a költségvetéssel nemcsak képviselői körök, hanem magán egyének is tüzetesen foglalkoznak és minden munkára készek csakhogy a költségvetés a törvény keretén belül, de a körülményekhez mérten a város anyagi állapotának megfeleljen. Az átalános érdeken fölül ez is oly indok, mely megfigyelést érdemel, hogy ne adjunk újra alkalmat a város belügyeivel oly közegeknek is foglalkozni, mely közegek legalábbis távol állanak városunktól. És ha ily körülmények közt azt tapasztaljuk, hogy képviselőink még e kérdés tárgyalásánál is szeretnek visszahúzódni, hogy még e kérdéssel szemben is találnak kifogást, mellyel elmaradásukat menteni vélik, akkor okvetlen kötelességünk felszólalni. Felszólalni sürgetőleg, felszólalni kérőleg, sőt a mi érdekeink védésére és képviseletére lévén a közgyűlés hivatva, még követelőleg is és a felszólítást nem vehetik rossz néven. Nem csak tisztesség a képviselőség, hanem állás is, mely állás épen a bizalom folytán kötelességeket is ró az azt betöltőkre, mely kötelesség teljesítését jogunk van elvárni. Azért még egyszer kérjük képviselőink figyelmét. A költségvetés lesz a napirenden. Veritas. Vasárnapi levél. ( Vége. — Összeszorultunk. — Elmaradt kirándulás. — Magányos cimbalom. — Discretiót! — Beteg kislány. — Bál. — A férj fél órája. — Panasz. — „Kálmán“ este. — Híres dal. — Távirat. — Emlékeztető az indítványra. — Ha idő lesz. — Tehát vége a szüretnek is. Bizony ez is megcsalta reményeimet. Erősen számítottam reá, hogy mily kitűnő mulatság lesz, kedves őszi esténként tatva, az országúton vagy zenélve kirukkolni a szüret helyére és megenni, meginni a gazdának minden ennivalóját és fél termését. Legényember még, nem kellett volna sajnálni, hogy talán a megivott bor ára kellett volna a gyermekeknek czipőre. Hanem hát a rendezőség nagyon nagy kaliberű puskát akart használni és nem lehetett összehozni elegendő puskaport. — Majd jövő évre! — Annál jobban sikerült az a solo-czimbalom mellett végig tánczolt szüret, daczára a nagy zajnak, daczára a hely kicsiségének. Igazán, sokszor nem tudja az ember, melyik a kellemesebb helyzet, a magány-e vagy a túl nagy népesség; mindegyiknek meg vannak a maga kellemei, csak a kedély és hangulat kell hozzá. Megtámasztva az ajtót, lopva füstölve egy szivart, békében maradva még a tánczot óhajtó hölgyektől is — helyemet elfoglalta náluk egy vállalkozó szellemű özvegy, ki nagyon rövidnek találja elmúlt boldogsága tartamát, — egész nyugodtan lehetett szemlélni a megkezdett, folytatott, sokszor be is fejezett, álarczos bálba illő iutris.iit, az obiigát sóhajokkal, lopott kézszoritásokkal, Tikosan rabolt — de ne legyünk indiserétek, mert csak a saját fejünkre zúditnánk a förgeteget. Csak az a kis beteg leány bántott, kinek nem volt szabad tánczolnia és kénytelen volt élvezetet keresni a czimbalom hangjaiban. Pedig hogy szeretett volna részt venni a mulatság zajosabb részében is! Nagyon lehangolta őt kényszer helyzete, még a szőlőfajok meghatározási módja is igen halavány mosolyt volt képes ajkaira csalni. Vége ezeknek a kedélyes estéknek is. Végre megérkezett a messze kivánt, rettegett eső és szétvágta a jó kedv folyását. — Bálban is voltunk, kedélyes, fesztelen bálban. Hogyha Agglegény mondja azt a jelzőt: fesztelen.