Esztergom és Vidéke, 1880 (2. évfolyam, 1-105. szám)

1880-07-01 / 53. szám

Esztergom, II. évfolyam. 53. szám. Csütörtök 1880. julius 1 én. ESZTERGOM és TIMI Városi és megyei érdekeink közlönye. Előfizetési ár : egész évre............................................6 írt. — kr. fél évre..................................................* — « évnegyedre............................................1 . 50 . Egyes szám: 8 kr. Az előfizetési pénzek a kiadó hivatalhoz, a Széchenyi téren intézendők. Megjelenik : hetenként kétszer vasárnap és csütörtökön. Nyilttér petit soronként 30 kr. Hirdetések a legolcsóbb áron közöltetnek. A lap szellemi részét illető levelezések, a szerkesztőséghez, SZÉCHENYI TÉR^ SZÁM ALATT, intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Vidéki hangok. Az „Általános tanügyi közlöny “ (Aradról) Martins hó 4-iki száma, vegyes hírei között: „Egy derék községi biró“ czmmű újdonság van, mely Temesmegye Perszkova község biráját dicséri s a községi kiraknak példányul állítja — és pedig nagyon méltán — azon erélyeért, miszerint megyei hatósága intézkedését, — a tanköteles gyermekeknek a korcsmái mulatságokbóli kitiltására nézve, — hivatásához illő pontossággal teljesíti ; emlékezetembe idézte : az esztergommegyei közigazgatási bizottság hasonnemű intézkedését s ezzel kapcsolatban a vidék községi elöljáróinak e tekintetbeni közönyét , mondhatni vétkes hanyagságát. A közerkölcsiség érdekében nem állhatom meg, hogy fél ne szóllaljak ; részint azért hogy megismertessem a vidéki erkölcsök valódi képét ; részint azért, hogy felkeltsem a megyei hatóság figyelmét, intézkedéseinek, a községi elöljáróságok általi végrehajtására nézve. Megszólal a falusi barnák adózálogból kikerült hangszere, sürgölődik a vendéglős a bor keresztsége körül, összegyülekezik a különböző nemű vendégsereg, tánczra perdül az ifjúság és közöttük a tankötelesek nagy sokasága. Olyan szépen járják, oly szépen bokáznak, hogy meg nem állhatják a bámuló szülők dicséretüket nyilvánítani : „ez ám a gyerek, ebből lesz ám derék ember, de nézze csak komámasszony, az én lyányomat, ebből lesz ám még csak a menyecske ! „És igazok is volna, nagyon igazok , ha egyebet nem látnánk, ha egyebet nem hallanánk. De nézzünk csak végig a korcsma padokon s vegyük számba a vendégkoszorú tagjait s látjuk, hogy egynegyede tankötelesekből áll , még pedig többnyire bodor füstöket eregetve a szájukba nem illő összesodort dohánynyélből, és bátran üritgetve a literek kábító, kénnel bővelkedő tartalmát. Itt már a községek érdemes szolgái lelkesítik az őket kínálgató serdülő tanköteleseket : „Ne félj öcsém igyál, itt vagyunk mi !“ Ha figyelemmel végighallgatjuk a pajkosabbnál pajkosabb beszédeket, kacskaringos istenkáromlásokat, illetlenségeket s az erkölcstelen beszédek le nem írható nemeit és ráadásul az élemedettek de bátor egy gyerek ; jóváhagyó ítéleteit : „be, de ki meri mondani a szót,“ elszorul a szív, látván, hogy mindezeknek nagyrésze tankötelesekből ered és tanköteleseket illet. A mulatság végefelé jár, vagy verekedés, vagy az éjfélhez közelgető óramutató, legtöbbször pedig a bor mámorának miatta. A korcsma ajtón hömpölögve kitántorgókat s néha kigördülőket szemlélve, fölháborodik minden nemesebb érzelem a sok részeg tanköteles láttára. És mindez tisztelt olvasó, a községi birák jelenlétében és a községi szolgák ellenőrzése mellett az itt lerajzolt rendben történik Pedig az érdemes községi elöljáróságokat ezekért nem is lehet vádolni , hiszen dobszó mellett kihirdetteték a megyei közigazgatási bizottságnak ide vonatkozó rendeletét. Bezáródott a korcsma ajtó, nyugalomra tértek a hivatásuknak megfelelt rendőri közegek és immár el is lehetne dalolni ama régi dalt : „Alusznak minden állatok, nyugszik föld és ég,w (módosítva) ha a sok boldog szerelmes, nem dúdolna meg ; hanem ekkor kezdődik még el az utczai finom társalgás s a bájos falusi hangverseny, melyben ismét a tankötelesek hangjai érdemlik ki az első dicséretet. Talán mégis unta már a tisztelt olvasó, ezt a művelt lelkeket elszomorító, de valódi képét olvasni, a falusi erkölcsöknek. Én is meguntam, tehát befejezem soraimat , mert hiszen az ismétlő tanköteles leányok már hazatértek a szülői konyhába, az ismétlő tanköteles fiuk pedig, a szülői ház helyett, valamelyik konyha tűzhelyénél meglelték a nekik nem való boldogságot. Hanem azért figyelembe ajánlom úgy e körülményeket, mint a határozatok végrehajtását, így tanító. „1SZTÍ1SQM ÉS VIDÉKEN TÁRCZÁJA, Hervadt tájon... . Hervadt tájon, őszi tájon, Kényes szemmel elbolyongok Szerelemről, lemondásról Suttognak a néma lombok, S mig hallgatom a sok lombot, Miről suttog, miről regél, Megcsendül a dal szivemben: „Szomorúan zúg, búg a széla. . . Megállók a csermely partján, Melynek lágyan, zsongó habja A föléje hajló ágat Szerelemmel átkarolja, S mig suttognak, enyelegnek, Megrezzen az őszi levél, Tartott bokron a csalogány „Csendről, nyugalomról beszél“... Elhagyom a rónatájat Utam rengetegbe téved, Oh, mily kihalt s elhagyatott, Milyen sivár itt az élet ! . . Alig látszik egy-két madár Az is nézi merre szálljon, Merre talál tájat, a hol a Kis madárka csőig az ágonK. . . Ilyen az én éltem útja Mint e puszta, néma vadon, Kiért lángolt még e kebel, Rég elfödé a sirhalom, S nincsen, a mi visszaadja Vesztett üdvöm, boldogságom, Fájó szívvel, tört reménynyel „Temetőbe, sírba vágyonP.. . • Lévai Sándor Egy műkedvelői előadás keservei. Karczolat. II. Azt azonban elfeledték megnézni, hogy hányadik is volt az a ház, mert E. városban a főpapi házak igen egyformák ; tanakodtak, hogy melyik volt az ? — Ez volt — mondja Edit ; megjegyeztem a virágokat. Becsengetnek. De óhegek ! A baraczk lekváros tót madame áll előttük ! — A szó megakadt torkukon; csak bámulták egymást. Végre Békiné jött szóhoz. — Bocsánat „nagysád“ eltévesztettük a házat . . . nem ide akartunk jönni . . . igazán nem ide . . . — Óh kirem alasan eu kirem bocsánat, hogy ilyen úrnőkét olyan gorombán meg rótam. De nagyon boszús rótam, mert elromlota zenyim baraczkom. Ali kérem tudjuk mi méltányolni haragját, most mikor drága a baraczk. — Óh igen kirem nagyon draga a baraczk , de mivel lehetek szolgálatokra ? Mi a nagyságos urat szeretnénk megkérni, ha hozzájárulna valamivel a nemes czélhoz. Itt van kérem ez a lap, ez többet mond. — Oh kérem csak tessen elolvasni magának . . . A nagyságos ur nem adni semmit; én adom 2 frtot. — Igen szépen köszönjük a czél nevében. Kérnénk becses nevét, hogy a helybeli lapban nyugtázhassuk. — G. né vagyok, úgy tesen írni, mint ahogy a miniszter ur írja, mert zenyim férjem „valaha” abul a családbul jötte a világra. — Hogy a miniszter ur hogy írja a nevét azt ugyan nem tudták, de biztosították G. né asszonyt, hogy egészen úgy írták le, mint a miniszter ur szokta. A „nagysád” oly udvariasan kisérte ki őket hogy előtte való nap alig hitték volna képesnek. — No lásd, milyen véletlenül jutottunk 2 fihoz; tegnap nem hittem volna, hogy még ettől a goromba asszonytól is kapjunk valamit — mondá Edit. — Ne bántsd szegényt ! hisz nem ő volt az oka, hanem az az átkozott barack, hogy elromlott neki. . . . Elmentek még a jótékonyság angyalához. Azt mondják, csak a nők lehetnek angyalok, pedig dehogy. Az a főpap, akihez oly örömmel mentek, a szó szoros értelmében jótékonyság angyala , nem ereszt ő el szegényt soha segély nélkül ; fele jövedelmét a szegény szerencsétleneknek adja. Áldja őt is mindenki. S milyen kíméletesen adja a segélyt. Békincs Edit egészen meg voltak hatva, midőn az aranyat e szavakkal nyujtá át nekik : — Fogadják kérem szívesen e csekélységet, Igen sok szegényem van , nem adhatok többet. Kisérje áldásom nemes fáradozásaikat. Nem tudtak rá most felelni csak azt, hogy: vajha sok ily nemes lélek volna a világon. — Az előadás napja eljött. Min-