Esztergom és Vidéke, 1882 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1882-12-03 / 97. szám
Tehát a pesti gyárosokra nézve semmi hátrány sem háramlik, akár az esztergomi kőszenet a budapesti állami vaspályától kell behozniuk, akár a tervezett óbudai pályaudvartól. A budai gyárakra nézve azonban az arány egészen más, és ezeknek igen is nagy hátrányra szolgálna, ha kénytelenek lennének a kőszenet a budapesti állami vaspályától hozni, mint az a következő számításból kiderül ugyanis : Egy nagyon teher kőszén az esztergomi bányákból a budapesti állami vaspálya udvarra szállítva 12 frt., fuvarbér onnan Budára 9 frt, hidrám 1.50 kr., összesen 22.50 kr. Egy nagyon teher kőszén az esztergomi bányákból az óbudai vaspályaudvarba szállítva 7.50 kr., fuvarbér Budára 6 frt., összesen 13.50 kr. Tehát holott a pesti gyárosoknak mindegy lehet, akár a budapesti pályaudvartól kell hozni a szenet, akár Ó- Budáról, a budai gyárosoknak a budapesti állami vaspályaudvartól való hozatal majd még egyszer annyiba kerülne, mint az ó-budai vaspályától, és mint hogy ezek is annyi adót fizetnek, mint akár a pestiek, ezeknek is kell módot nyújtani a kőszénszükségletnek minél előnyösebb úton való megszerzésére. Ha az ó-budai-uj-szőnyi vasút létesül, nem adok tiz husz évet, hogy a budai gyárak nem megduplázódnak, de megháromszorosodnak. BAZORÁD J. REZSŐ. Jótékony egyesületünk. (Felhívás a jószivü emberekhez.) Nincs is nemesebb hivatásu egyesületünk hamarjában, mint a jótékony egyesület. Elnöke a főszékesegyházi káptalan egyik legnépszerűbb tagja, Májer István püspök s főfacsora több szép asszony, aki nagy hatalom, mikor jótékonyságot kell gyakorolni. Ez az egyesület már évek óta valóságos áldás városunk azon szegényeire nézve, akik nem nyilvános koldusfirmák, hanem valóságos szegények. Akik inkább foszlányosan járnak, hideg szobában laknak, sokat nélkülöznek, de azért nem nyújtják ki a kezüket alamizsnáért. Ezeken a szegényeken segíteni a legnemesebb feladat. És a jótékony egyesület ezen legnemesebb feladatnak mindig megfelel. Lapunk legolvasottabb rovatában soroljuk elő a hivatalos adatokat az egyesület működéséről. Itt csak azt elemezzük, hogy mire vagyunk utalva mindnyájan, ha szegényeinken segíteni akarunk. Mindenekelőtt iratkozzunk be a jótékony egyesületbe. Az idén úgyis visszavonulnak a nyilvános adakozásgyűjtéstől, meg a híres jótékony egyesületi bálból, ahol csupa merő jótékonyságból olyan kitűnően tudott mulatni Esztergom. De azért ne vonuljon tőle vissza a közönség jó részének pártfogása. Járuljon hozzá kiki a maga módja szerint az egyesület pénztárának gyarapításához, hogy legyen a kis Jézuska születésnapján a szegény gyerekek számára karácsonyfa s a szűkölködőknek egy kis segélyezés. Nemsokára jön az ujesztendei üdvözletektől való megváltásra a felhívás. Néhány forint árán mennyi időt nyerünk s mennyi fáradalomtól váltatunk meg! lás ebben a jótékony egyesület járul Hő, hogy jótékonyságot gyakoroljon az egész művelt társadalommal szembeni csak azért, hogy azután annál több ínségesnek nyújthasson alamizsnát. Na tehát jótékonyságot akarunk gyakorolni, gyakoroljuk azt a jótékony egyesületnek minden tekintetben való pártfogása által. Ezt az udvarias axiómát egy házsártos feleségű ember a napokban átlépte, mikor azt vitatta neki valaki: — Hívd Sassaparilla doctort, az gyógyította „megboldogult“ feleségemet is. Hívja. És mi történt ? Az özvegy ember orvos ajánlására hallgató beteg feleségű ember neje fölgyógyult. Apróságok. Ha úgy reggel hetedfálkor kitekintek ablakomon, azt hiszem hogy a Themse partján lakom. Hatalmas köd gomolyodik a piros fodrokban lejtő esztergomi forró Rubicon fölött mely mohón házasodik össze a legüdébb illatú párákkal. Nem kell hozzá egyéb csak egy kis phantasia. Néhány ezer gyárat s négy millió embert képzelek magam elé s azt hiszem, hogy Londonban vagyok. A nyüzsgő mozgás s a világvárosi elevenség olyan sötét decemberi reggelen még nem is jut az ember eszébe. A mi szeretetre méltó Andrássy Gyulánk is azt hitte, hogy mikor a vasúti dologban fölszólalkozott, akkor uj irányt adott a kérdésnek. Az ő phantásiája példáiul szentül azt hitte, hogy az „országos éselekek “-nek más felé kell vasutat törni s Esztergom maradjon még néhány száz évig a vén leányok sorában. Mégis csak jó ha az embernek jó phantásiája van. polgároknak.Különösen a jámbor választó . A „Pester Lloyd“ nagyon gavallérosan van szerkesztve. Olyan könnyen osztogatja a grófi koronát meg az aranygyapjut, akárcsak Milán a Takova rendet. így történt, hogy jó Andrássy Gyulánkat mindig grófozta s az aranygyapjas Andrássy Gyulával tévesztette össze. Ez sem egyéb semmibe sem kerülő s mégis nagyon jól eső phantásiánál. * Deczemberben vagyunk. Bekopogtatott a szigorú tél s városatyáink örömére pompás asphalt burkolattal látja el a várost, egyenletesen mindenfelé, akárha csak egyesült Esztergomot ismerne. De ugyanaz a szigorú tél nemsokára kiszedi a hajóhidat s mi akkor egyenesen Szibériába kerülünk, ahol minden keményen befagy, még a deficit is. Ilyenkor érezzük csak legkomolyabban, hogy mit jelent az, ha Európából elszakadunk. Ilyenkor ragadnának csak itt egyszer mindazok, akik olyan ékesen vonták meg tőlünk a vasutat. Majd megszavaznák mindjárt amint elszabadulhatnának. * Bizonyos Lewinsky nevű vándorszínész törtet Esztergomba. Azonnal egy műértő bizottság alakult, mely csak olyan föltétel mellett bocsátja be a vakmerőt, ha csakis olyan darabokat választ előadásra, melyeket már mindenki ismer s azokat is olyan kihagyásokkal hogy még annak sem legyen oka pirulnia, a ki nem is konyit hozzá, de azért megkritizálja.* Mindenütt visszavonás. Az aranyifjuság azért nem existál, mert össze nem tart. Az egyesületek azért panganak és tespednek, mert össze nem tartanak. Tehát uj elemekre van szükség. És igy rukkol ki a tisztikar, melyben van aranyifjuság s van összetartás az egyenruhában. De van kard is a társadalom heréi által emelt akadályok legyőzésére. * Sokat elsóztak már Esztergomban s azért mégse szeretik, ha az ember sóval dolgozik. Még most is viseli Rovó Bán azokat a sebeket, melyeket naptárbeli karczolataiért kapott nagyrészt zsoldosoktól. Hogy azonban ezentúl ne a legnyilvánosabb helyeken s ne egész váratlanul kellessék szembe állania a halállal, az uj naptár megjelenése napján már a következő felhívást szögezteti ki ajtajára : „Itt minden áldott nap délután öttől hétig fegyveres és lovagias elégtételt szolgálnak. Előjegyzések a törvényes 24 óra előtt eszközöltetnek. Jó kimenetről „kereskedtetik. “* Özvegy ember orvos ajánlását beteg feleségű embernek nem szabad sohase elogadnia. Pórul járt bécsiek. (Ázsiai hanyagság Esztergomban.) Három bécsi ur érkezett szerdán este Esztergomba. Járatukban megvettek egy czement-gyárat s készülőben voltak hazafelé. Este volt már, mikor a vonathoz igyekeztek, hogy mielőbb visszatérhessenek Bécsbe. Fölrakódnak a kocsira s neki vágtatnak a ködös est homályába. Egyszerre csak hatalmasat zökken a kocsi, mert a vízivárosi hid előtt levő kövezési munkálatokhoz ér. A zökkenés után hatalmasat fordul s mind a három jómódú bécsi vállalkozót beleforditja a tátongó sárgödörbe. Alig tértek magukhoz az első ijedelemből s alig érezték, hogy nem robbant szét a koponyájuk valami kemény kövön s nem töröttek karjuk, azon törték megrendült fejüket, hogy most már hogyan vánszorogjanak ki a sárörvényből. az Nagy nehezen végre kimenekülnek elevenen eltemetés veszélyéből s rettentő lucskosan, sárosan, szurtosan szedik össze zúzott táskáikat a kocsi mellől. — Ez már mégis csak ázsiai állapot ! — fakad ki az első s letörli kezéről a melegen serkenő vért. — És ezt a várost városnak merik nevezni! mondja neheztelve a másik s összenyomoritott kalapját halássza ki egy kátyúból. — No Esztergomot ugyancsak örökre meg fogjuk emlegetni ! — sopánkodta a harmadik nyöszörögve s bordáit olvasgatva. — Csak egy akkora fényű lámpást tettek volna ki akárcsak egy szentjánosbogár. — Vagy «torlaszolták volna az utat valami figyelmeztető jellel. — Mégis csak bűnös hanyagság kell hozzá azon egyén részéről, a kit e dologban felelőssé tehetünk. Több ilyen érdekes szóváltást cseréltek még a jámbor németek, azután nem a legudvariasabb kifejezések közt mentek vissza a Fürdő vendéglőbe ahol nagy részvéttel s néhányan mulató arcczal fogadták a pórul járt bécsieket, akik még rádásul le is késtek a vonatról. Azután tiszteljük még tovább is azokat a, gyöngefej ü teásurakat, akik a helyi sajtó többszörös figyelmeztetése daczára sem okulnak s nem tűznek ki esténként legalább egy garasos lámpát. Ugyan micsoda arczet vágnának hozzá ha a felelős urakat a legszigorúbb büntetésben részesítenék. Vagy ahol kevés egy kis kifordulás, ahoz legalábbis egy pár ember elnyomorodása vagy agyonzúzódása szükséges ? Elmondották a contrát erélyesen és igazán, ahogy dukált. Nem lehet tehát a mi föladatunk az érdekes kérdést újra variálni, mert a mi okoskodásunk végső eredménye is csak oda vezetne, ahol óriási tüntető betűkkel van fölírva : , — Van fiatalság ! És hogy van fiatalság, az majd a jövő esztendő jamunidusában fog elválni. Jótékony egyesületünk hatalmas tábornokai, a szép bizottság tagjai, az idén nem vonulnak síkra, nem gyüléseznek, nem diskurálnak, nem jour fixeznek s nem rendeznek semmit. Nagyon elegánsan ütötték el a dolgot azzal az indokolással, hogy : — Nincs fiatalság. Ez a megtagadott nemzedék azonban összeszedőzködik, egyesül, tömörül és adióba lép, hogy csak azért se maradjon úgy. És egy jótékony czéli bál összeállításán fáradozik, melynek tiszta jövedelmét a jótékony egyesületnek ajánlja föl. Lesz tehát jótékony egyesületi bál megint, csakhogy más hadi tervvel s más katonasággal. A megtagadott nemzedék kiáll a sikra s megczáfolja a szép asszonyok boszankodó örömére azt a tételt, hogy nincs fiatalság. Van is, lesz is. Most csak az aranyifjuságon múlik, hogy erélyes acióba lépjen. Hogy megbízó nyitsa létét, Hogy csak azért se engedjen. Hogy csak azért is megmutassa. Különben igaza lenne a vádnak s kiszorulnának Carneval birodalmának kormányzásából. Legyen a jelszó az hogy : nem szabad a jó katonának tért veszteni s még kevésbé visszavonulni, mikor a szép ellenség kételkedni kezd vitézségében. Egyesüljön tehát az aranyifjuság s mutassa meg, hogy csak azértse enged abból a jasból, amihez mindig legtöbb joga van. —• n. Farsangi levél. (Adventi tentával.) Nincs fiatalság ! Sok változatú akkordban emlékeztek már meg erről a könnyedén odavetett liémáról. Hírek. — Herczegprimásunk szerdán délben a hajón utazott le Budapestre Mátéf* István püspök kíséretében, hogy az uj koronaőr választásban részt vegyen. Az ünnepélyességre a herczegprimás diszfogatát s legszebb lovait is elvitték. — — A király hosszabb kihallgatáson fogadta herczegprimásunkat s kiváló elismerését fejezte ki, hogy a nagyszerű építkezések és újabb műalkotások födözését a herczegprimás egészen a sajátjából eszközölte. — Herczegprimásunk Májer István püspök kíséretében tegnap délelőtt visszaérkezett a fővárosból. — A Pázmány emlék ünnepélyes fölavatását azért váltja föl egyszerűbb templomi szertartási ünnep, mert herczegprimási palota még mindig nincsen annyira rendben, hogy több gént is magába fogadhasson. Már idepedig ha a magyar egyetem megalapítójának s a Pazmaneum alkotójának emlékezetére ünnepélyt rendeznek, akkor bizonyára számos és díszes vendég érkeznék városunkba. Minthogy pedig a herczegprimás részéről, mint a kitűnő emlékmű fölav Utója, és fölavatója részéről nagyobb ünnepélyességek ez alkalommal nem merülhetnek föl, annálfogva a tervezett irodalmi estély is máskorra halasztatik. Mind Dr. Földváry István ódája, mind lapunk szerkesztőjének felolvasása Pázmányról a viszonyok természete miatt egyelőre félben marad. Lesz még rá mindenesetre alkalom, hogy Pázmány dicső emlékezete-