Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)
1883-01-01 / 1. szám
Esztergom, V. évfolyam.EGJELENIK HETENKINT KÉTSZER. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. egész évre V ELŐFIZETÉSI ÁR: ...............................................0 I — fél évre . ...............................................3 „negyedévre . . . Egye ..........................1 „ 50 ára 7 kr. kr. * I. szám. / SZERKESZTŐSÉG:a fasz-haz első emelet hová a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. KIADÓHIVATAL: SZÉCHENYI TÉR. 35., hová a hivatalos s a magán hirdetések, a nyilttérbe szánt közlemények, előfizetési pénzek és reklamálások intézendők. Vasárnap, 1883. januári év. HIVATALOS HIRDETÉSEK: 1 szótól 100 szóig — fi t 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ •. Bélyegdíj 30 kr. MAGÁNHIRDETÉSEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltetnek. NYÍLTTÉR sora 20 Kr. HIRDETÉSEK. Közönségünkhöz. Az „Esztergom és Vidéke“ 1883- ban ötödik évi pályafutását kezdi meg s hű szolgája lesz ismét városunk és megyénk anyagi és szellemi érdekeinek. Esztergom helyi sajtójában az Esztergom és Vidéke nemcsak hetenként kétszeri megjelenése, de öt esztendős pályája által is olyan mozzanatot jelez, melyhez foghatót nem találunk. Mint minden év elején, úgy most is programminnk vezéreszméjének latkoztatjuk ki, hogy függetlenek mivagyunk minden irányban, de azért megmaradunk mindég az ildom és jóizlés törvényei között. A lap szerkesztősége, munkatársainak köre és kiadása ugyanaz marad s reméljük, hogy ugyanazon olvasó közönség is csoportosul megint körénk, melynek pártfogása eddig elő is buzdítóan hatott reánk A helyi eseményeknek nem száraz krónikásai, de élénk följegyzői kívánunk lenni s minden legcsekélyebb közéletbeli eseményt sem hagyunk figyelmen kívül. Munkatársaink mellett a közönség sok tagja is lapunk tartalmát gazdagítja több rendű, kisebb-nagyobb tudósításaival, úgy hogy a mostani források mellett már nem küzdünk többé a kezdet akadályai között. Reméljük, hogy olvasóink pártfogása megújítást fog találni az uj év elején s reméljük, hogy fáradozásainkat méltányolni fogja az a közönség, melynek érdekeit szolgálni legelső kötelességünk Az „ESZTERGOM és VIDÉKE“ szerk. Az „Esztergom és Vidéke" tárczája Mosolyoddal. . . Mosolyoddal válaszoltál, Amikor a jó emberek Könnyes szemmel panaszolták, Hogy én érted mit szenvedek. E mosolyért más fejedre Irtóztató átkot kérne. Ezt nem tudlak megátkozni . . . Áldjon meg az Isten érte ! Mikor tőled. . . Mikor tőled elbucsuztam. Gúny mosolyra nyílott ajkad, Reméled, mint költők szokták Megátkozlak, megsiratlak. Öl ne kívánd, mert ha téged Utólérne szörnyű átkom, Nem lehetne senki nálad Nyomorultabb e világon. lévai Sándor: Az „Esztergom és Vidéke“ hetenkint csütörtökön és vasárnap megjelenő helyi lap előfizetési ára : egész évre 6 frt, félévre 3 frt, évnegyedre 1 frt 50 kr. Az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba (Széchenyi tér 35. sz. alá) intézendők. A KIADÓHIVATAL. Uj takarékpénztár. „Népnevelés és műveltség“ jöjjön el a te országod, ezért sóhajtunk mi fel időnként, mi, akik szorosabb összeköttetésben vagyunk a néppel és időnként érezzük a tövisszúrást, melyet nem gyakran a neveletlenség és miveletlenség éreztet velünk. A templomok és népiskolák csak részben tényezői a művelődésnek, de hogy egy állampolgár, társadalmi műveltségre tegyen szert, szükséges az olvasás, társalgás, történelmi, földrajzi, természetrajzi és tani, bölcsészeti, szépirodalmi ismeret. Alakítsunk tehát oly helyeket, hol ezen könyvek képviselve vannak, társuljunk. Hogy minő hatása van a társulati szellemnek a nemzetek életére, hogy mit képes e téren csak egyetlen magas érzelmű hazafi és emberbarát létesíteni, arra például szolgálhat hazánk „legnagyobb magyarjának“, gróf Széchenyi Istvánnak működése. Alakítsunk tehát olvasóköröket, ébresszük fel a népben az olvasás szenvedélyét, zárjuk ki a ponyvairodalmat. Alakítsunk községi takarékpénztárakat, mely alapra a legszegényebb munkás is képes 50 krt adni évenkint, készítsünk erre nézve alapszabályt, — melynek egy pontja a betett pénz helyett az erkölcsi életet tisztázó könyveket rendelne kiosztani, —sük meg a hirlapolvasást, kedvelheskülönösen a helyi, a megye területén szerkesztett lapok pártolását, melyek legközvetlenebb érdekeink ellenőrei. Ezen uj élet lesz az, mi népünk szellemi életét fejleszteni fogja és elvonja oly helyektől, mint a korcsmázás, melynek vészes következményei eléggé ismeretesek társadalmi életünkben. Hívja fel a tanfelügyelőség időnként a községek lakosait olvasókörök alakítására, írja le azok magasztos czélját és eredményét. Felhívom még a hatodik nagy hatalmat a sajtót, mert tudom, hogy ennek hatása a közvélemény megteremtésében és vezetésében, a visszaélések ellenőrzésében, a minden ágú ismeretek gyors elterjedésében áll, előkészítője a törvényhozási és társadalmi reformoknak, közege a politikai és társulati érdekeknek. Pártolja a sajtó az új takarékpénztárak eszméjét, mert hiszen azon intézmény czélja lenne, hogy kiszorítsa a ponyvairodalmat mint a babona, sötétség terjesztőjét és hasson úgy önállókig nyílt sisakkal, hogy a valódi mivelődés eszközeit és azokat kiknek az kezükben van, ébressze, lelkesítse, figyelmeztesse, hogy ki ki tudományát a társadalom és az emberiség javára használja fel. PÓLYA LAJOS: Mai számunkhoz féliv melléklet van csatolva. Fővárosi levél. Immár hat éve annak, hogy a sugárúti művészház első kiállítása alkalmából egy párizsi fiatal festő képeiről emlékeztem meg, akit az esztergomiak is mindannyian ismertek. Azóta sok minden változott. Nemcsak az „Esztergom“, melynek hasábjain ama soraim megjelentek, boldogult inég az Urban, hanem a fiatal festő is — olvasóimtán már sejtik, hogy Paczkáról van szó — kinek akkoron rózsásan mosolygott a jövő, nagyon is eltűnt szem elől, sokan mondják : hajótörést szenvedett. Hogy mi okozta az ő bukását, ezt részletezni és fejtegetni, tán nagyon messze vinne bennünket; bukásának egyik fő okát azonban megnevezhetem anélkül, úgy hiszem, hogy tévednék és ez a túlcsigázott várakozás, mellyel vele szemben a közönség és a kritika viseltettek. Ezen jogosulatlan követelést pedig épen a művész jó barátai és pártfogolói idézték elő ama túlhajtott hírlapi dicsériádákkal, melyekkel Paczkának használni, egy nagy úrnak hízelegni, önmaguknak pedig kegyes mosolyokat szerezni törekedtek. — No, de bármikép volt is, örüljünk neki, hogy míg az áldott emlékű „Esztergom“ még mos is alussza, minden valósziűség szerint „örök“ álmát, addig a mi művészünk újra feltámadott és lábra állt.'Ezt mondatja velünk az ő nagy képe, s mely az idei őszi tárlaton feltűnést keltett daczár? annak, hogy ezen tárlat azt eddigi kiállításokat úgy számra nézve mint belső értékben messze túlhaladta. Benczúr, Mészöly, Markó és Spányi képei bizonyságul szolgálnak, hogy van bevégzett magyar művészetünk. Szilveszter éj. — Töredék. — Mintha még most is hallanám,mint zúgott a vihar s hatalmas erejével a járókelők szemébe szórta a házfedelekről lesöpört havat. Éppen ma egy éve volt. Lamabár barátommal egy egész esztendőt temető torra voltunk hivatalosak. Örömmel siettünk a kedves körbe és alig vártuk, hogy elérjük azt az egyszerű kis házat, melynek küszöbe akkor még oly szent volt előttem, mint ájtatos hivő előtt a templom küszöbe. Azóta, sok minden megváltozott, de nem is csoda, hisz egy egész év múlt el. Hiúság, múlandóság minden s azért nem lehet semmi sem örök . Vígan dúdolva, ifjú makacssággal dadolni akartunk az élesen sikoltó elemmel, nem törődve s nem is sejtve mily óriási gúny van a tomboló természet e megszokott játékában : a mint arczunkba vágódtak a megfagyott hószemerek. . . . Mily boldog az, ki azt hogy mind az, amit lát, jó és szép !hiszi, Oh boldog kor, Imi a gondolatok helyét az ábrándok foglalják el, mikor nézünk - de nem látunk és a gondra még nincs időnk! Beléptünk. Angyalszelid arezon gyermeteg öröm ártatlan mosolya fogadott.a Alig vettük észre, hogy mily gyorsan röppentek a perczek s mikor után — leányos házak hagyományos estek szokása szerint — az ősi ólomöntés fantastikus alakjait, szentül hivő jóslásként kutattuk . . . vágyó kíváncsisággal álltuk aztán körül a tűzhelyet, lesve a hatalmas edényben forró vizet, vájjon melyikünknek dobja fel szikére a tésztából gyúrt böt, nem hagyva természetesen addig gömböket, míg az illető olykor pirulva, olykor harag avagy örömmel, meg nem mutatta azt a piczike papirszeletet, melyért helyes kis kezét, a mig a forró megégette tésztából, meg bírta menteni. Volt aztán nevetés és kedvesen csengő kaczaj, ahogy az apró kis papirszelet ezt vagy azt a nevet jósolta, annak a leendő felesége, vagy ennek a jövendő férjéül. A nekem jutott jósczédulát még most is őrizem. Ma tehát egy éves már Akkor ugyan kissé duzzogtam a sors ellen, mert még G. nevű ismerősöm egy sem volt. Ma — egy hosszú év alatt — már egyike lett e név is azoknak a feledhetetlen emlékeknek, melyek fájók és szomorral leverők... De ne nézzünk a jövőbe, sötét a fátyol mely eltakarja és bizonytalan az. Maradjunk még ez este a jelennél, hisz oly rövid, oly futó, oly múlandó már ez, alig hogy csak perczei vannak s a legnagyobb tragoediából, az életből el lesz temetve ismét egy nagy jelenet, egy hosszú múlt egy egész év, s egy új felvonást hoz majd színre a jövő, melynek végét ember ki nem kérdezhetné, ha megéri-e ? Egy haldokló ágyánál vagyunk, lehetett tehát, hogy el ne fogadjék a kebel. Lay is gyorsalácrorul a mutató a ketyegő antik órán, intve a szemlélőt, a rideg számítással kimért perezre, ahol meg kell szállni mindennek. Egyedül vagyok. Mély csönd vesz körül. Gyertyám lángja még lehelettől se lobog, oly ünnepélyes e perez. Gondolataimnak menetét nem zavarja senki semmi, pedig a nagy temetésen, én is részt veszek, hol egy egész év emlékeitől búcsúznak el. És kell is hogy ez estesen minden egyén lelkébe szálljon, számot adva önmagának mindenről, ami jót s rosszat tett. Ha nem volna a lelkiismeret ítélet éjjele ez úgy másnap miért kívánna egy egész világ egymásnak boldogságot ? Voltak az őskorban, akik még az időt imádták istenük gyanánt. Ma már egy tisztultabb felfogás előtt állunk. Aki nem hisz semmiben, az nevetve feleli : bolondság minden ! De azért lehetetlen, hogy ne volna egy mindenek felett uralgó, megmagyarázhatatlan, megfoghatatlan valami, s ez az örök Mindenség, mely körül forog és mozog minden. Ennek végtelen tengerébe nyugszik le az elmúlt idő, magával vive azokat is, kik vele együtt az elmúlás és megsemmisülés hontalan honába térnek. Voltak és nem fognak lenni soha többé. Kérjetek az rt bocsánatot mindazoktól, a kiket megbántottatok — s bocsássatok meg mindazoknak a kik megbántottak, csak akkor hajthatjátok nyugodt álomra fo-és