Esztergom és Vidéke, 1883 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1883-10-18 / 84. szám

Esztergom, V. évfolyam 84. szám. JAEG.JELENI­C HETENKIN­T KÉTSZER­. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. ELŐFIZETÉSI ÁR egész éve.......................................... fél évre , negyedévre ................................... Egyes szám ára 7 kr. 6 fil. - 1­3 ■ - „ 50 lej*. » Városi s megyei érdekeink közlönye. P­FALZ-HAZ ELSŐ EMELET hová a. lap szellemi részét illető közlemények kühlendük. KIADÓHIVATAL: jSZÉCHENYTÉR y'j., hová. a k­ivit.'ilos s a magán hird­etések­, a­ nyiltlerbe szánt köz­lemények, előfizetési pénzük és voeliMiiálisok in­tézemlők. Csütörtök, 1883. október Ifl-An HIRDETÉSEK. Til V ATA liOS 111 lí I) lOT'IőSM K : 1 szótól 100 szóig — fi t. 75 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-ig . 2 „ 25 „ Hely égd­íj 30 kr. ” A fi­l N­ Ilii HETESEK megálla­pod­ás szerint lehető legj utó íigosa­b­ban közöl to­nék. N YI IjTTICII sora 20 tuv SZERKESZTŐSÉG: A mi kis gazdáink. ii. Múltkori vezércikkünkben ti mi kis gazdáink állapotának restaurálását pendí­tettük meg s erre hivatottnak egyes­­ebedül a gazdasági egyesületet nevez­tük meg. Jelen közlemén­yünkben az eszme gyakorlati oldalát fejtegetjük. Nyilvánvaló mindennapi események, közé tartoznak, mikor kis gazdáink vagy a pénzintézetek, vagy az uzsorá­sok, vagy az ügyvédek áldozatai lesz­nek. A kis gazdát egy évi rész termés gyakran olyan hitelműveletre unszolja, melyek egész vagyonából kiüthetik. — Egyszerre csak nem győzi a ka­ma­tot, a hitelező végrehajtat s a néhány bolt­­­­n­yi szántóföldek olyan botrányos jutá­nyossággal jutnak kótyavetyélni, hogy a százakra felszaporodott perköltségekre még a ház is áldozatul esik. A kis gazda azután örökre nyomorékká van téve. Erkölcsileg és anyagilag is töké­letesen megbukott ember. Az elpusztulásnak oka rendesen ket­tőben vonható össze. Kis gazdáink elő­ször is még a legnagyobb szorgalom mellett is nem képesek nagy eredmé­nyeket fölmutatni, mert ugyanúgy dol­goznak, ugyanúgy gondolkodnak s ugyanolyan csökönyösen ragaszkodnak az ősi rendszerhez vagyis inkább az ősi rendszer­te­len­ség Imz, a­k­á­r ö­rega­p­á­i­k. A mi kis gazdáink számára hiába van gazdasági tudomány, mint az ol­vasni nem tudó ember számára hiába való a könyv. Elpusztulásának második oka a kön­­nyelműség, meg a jóhiszeműség. A rom­latlan, egyszerű, nyilt és becsületes magyar gazda azt hiszi mindenkiről, hogy olyan romlatlan, olyan egyszerű, olyan nyilt és olyan becsületes mint mindenki. Nem lát keresztül az uzsorás pókhálóján, nem sejti a furfang fogá­sait s áldozatul esik akár a keresztény zsidóknak, akár a zsidó uzsorásoknak. Tapasztalati tény, hogy a mint a kis gazda eladósodik, menthetetlenül el is pusztul. Nem tud többé kimenekülni a hínárból s nem tudja többé a földet czéljaira nézve kigyümölcsöztetni, ter­mékenyebbé tenni. Gazdasági egyesületünknek tehát ket­tős irányban kellene a mi kis­gazdáink sorsa javítását eszközölni. Először is oktató, másodszor gyá­­molító irányban. Oktató irányban úgy, hogy a szá­mukra szükséges ismereteket népszerű, egyszerű módon részint szóbeli, részint írásbeli után hozzá­férhetővé kell tenni. A gazdasági egyesület igen könnyen oda tudna hatni, hogy már a falusi iskolákban meginduljon az irány kezdete. Népszerű nyelven itt igen jutányos, vagy egész ingyenes füzetekben kellene számukra az ismereteket terjeszteni s e részben nem lenne szabad semmi áldo­zattól sem visszariadni. Gyámolitó irányban akként hathatna a gazdasági egyesület, ha kis gazdáin­kat megmenti a nyomorult uzsorások hálójából s anyagi viszonyaik rendezé­sére tisztességes pénzintézeteknél olcsóbb forrásokhoz segiti. Be kellene tehát vonni hatáskörébe minden esztergomi kis gazdát s akkor ez a kettős nemes törekvés nemsokára meghozná áldását. A mi kis gazdáink sorsa van an­­­nyira­ szomorú, hogy javítását a gazda­sági egyesület legm­­aga­sztosabb és leg­sürgősebb tennivalói közé sorozza. Ajánljuk az eszmét gazdasági egye­sületünk lelkes vezérférfiainak Őszinte jóindulatába. ESZTERGOM FELSZABADULÁSA. VI. Emlékérmek. A győzelmi érmek ismertetésére még a következők hátralékosak : 7. Ezüst emlékérem L G L betűk­kel (Läufer nürnbergi réz éremmetsző bélyege) Az érem elő­lapján három czim­erpajzs a bajor, lothringiai és bal­­decki czimerrel, felül a czimere­k fölött . IN AUG. MDCLXXXV a czimerek alatt PFEILE DES HFILS | WIEDER DIESYRER | 2 KÖN. XIII.V. 17. Alul három összekötött nyílvessző. Hátlapja: Az érem mezejében az esztergomi üt­közet van belevésve, felül Érsekújvár tervrajzával, alul a szelvényben ez áll: SCHLACHT BEI GRAY [ 6­16. AUG. Az érem kill karimáján : DAS THATEN DIE DREY HELDEN 2. SAM.23.V.17. Weiss III kt. 7247.[sz. Leysernél 318. Széchenyinél 31 tábla II. szám. Hessnél 958. szám­ára 6 Mark átb­. 10 mm. Súlya 22­8 gr. 8. Ugyanezen emlékérem bronzban a külkarikán felirat nélkül. Hessnél 959. ára 1 mark 50 pf. 9. Ezüst emlékérem. A mezőben csata,­tér, e fölött koronázott egy fejű sas pálmaágat kardot s egy térképet tart, melyen Érsekújvár tervrajza l­átható következő kétsoros felirattal : NEU HEUSELDEN 1­9­16. AUG. EROB. és NEUTRA FLUS. A háttérben város látható, mely fölött szivárványon s fél­holdon fénysugarak közt a Leid. Szűz balra halad. Alul a szelvényben két sor: SCHLACHT BEY GRAN | 6.|.16. AUG. I Hátlapján © IN | AUGUSTA­­LIA I CAESARTS et IMPERII | CIXXLXXXV. Négy porosz felirat, ezalatt döntött keresztbe fektetett két zászlós kard, ezen babérkoszorú (I.G.L. bélyeg.) a külkarimán . PERCUTIES SYROS DONECCONSUMAS. 2. REG, V. 17. Átm. 40 mm, súlya 22­7 grm. Hessnél 960, szám­ára 10 márk. 10. Ezüst emlékérem G. H. (Hausch­ nürnbergi érem­metszőtől) Érsekújvár és Esztergom bevételére. A­ mérete 41 mm. Súlya 18 grm. Kiadatlan. Hess­­nél 961. szám­ára 20 márka. 11. Ezüst emlékérem I. K. (Kittel éremmetszőtől) Előlapján Érsekujvár tervrajzával és a következő felirattal : AULA LUIS PRO PRIOQ SOLUM DIADEMATE PULSAS. Hátlapján 16 soros felirat: VYVARINUM­­ I­. 26. SEPT. AN. 1663. | A TURCISCAPTA| SED SUCCENTURIANTE | SEMPER AUGUSTISSIMI | LEOPOLDI | IN­­D­UST­RIO SO CONSILIO | DIVINA PROVIDENTIA | PRO FL­­G­ATO PAL DIFAD | STRIGONIENS. CAPT03 SUPPETIAS | ALLAT VROBBARBA­­RO | GLORIOSO ASSULTU | 1­. 19. AUG. IT A RECENTA | VIMOX fIV­­STRA | F­LYgTANS bVdA | SEQ Varé | Széchenyinél 35. tábla 18. sz. átm. 26 mm. Hessnél 962. ára 6 mark. 12. Ezüst emlékérem M. S. (Schal­­lenberger Mihály arc­metszőtől) Eszter­gom bevételének emlékére. Az érem előlapján II. Mátyás magyar hadi ök­ü- ŐSZI NAPSUGÁR. Elbeszélés. Irma kedves, de ragyogni szerető, kissé kaczér nő volt. Túl ugyan a harminczon, de még mindig tudott mosolyogni a férfi­akra Szerette férjét, de gyermekét — ha lett volna — bizonyára még jobban szereti. Fér­finak átka a nőtelenség, nőnek átka a gyer­­mektelenség , az viszi őket rendesen — még idején túl is — hiúságra, kaczérságra, kön­­­nyelműségre. Lasztóczyék estélyén egy déli fiatalember tűnt szemébe. Nem volt ismeretlen, látta már egyszer. Egy bűnügyi tárgyaláskor, hol egy férfigyilkossággal vádolt ártatlan nő vé­dőügyvéde volt. Ez — Zenészi Oszkár, ki­nek hírnevét épen ez a védbeszéd, melynek következménye a szegény nő fényes fölmen­tése lett, alapította meg. Ah ! szemei ragyognak, midőn az ártat­lanság e hős védőjét újra látja. Eszébe jut a szivfogó beszéd, melynek hatása alatt keb­lét reszketve hullámzanus szemeit könnyek­­kel meglelni érzé ... a tetszés moraj . . . a lel­kes ül­és pírja az arczoko­n . . . a néma csend... a fojtott hangon kihirdetett íté­let ... a fal­rengető taps ... az „éljen“ ! . . . Szeretne hozzá sietni, s ott megmondani, hogy ő rég ismeri őt, büszke rá, hogy épen akkor ismerte meg. . . ! Az ifjú ügyvéd barátaival társalog ; ő ilije karján előttük vonul el. Az egész tár­saság üdvözli őket. Irma kecsesen fejet hajt s szelíd mosolya czélpontul az ifjú mély, sötét szemeit választja ki. Mintha csak azt mondta volna: — Fogadja nagyrabecsülésemet. Én jól emlékszem önre, és szivem úgy érzi, mintha a diadalért, melyet ékesszo­lásával az igaz­ság aratott, önnek hálával tartoznék... S valóban, Irma ennyit érzett csak. E perczben nem gondolt egyébre. A kölcsönös bemutatás után még az es­tély alatt alkalmat vett ezt neki magának is megmondani Ezt is, meg többet is. Szó szót kergetett, mint szokás oly körben, mely nem elégii meg főtárgyul az­­ időjárást. S Irma lelke mámorba ringott Oszkár vá­lasztékos s mégis egyszerű modora s szel­lemes, költőileg gazdag társalgása alatt. — Valóban, ez kiváló ember. — Gon­­dolá magában. — Mily boldog leend a nő, ki őt egykor büszkén férjének vall­hatja ! Most már erre is gondolt. De mi ez ? . . . Oszkárt mindig és min­dig abban az egy körben látja. Odahagyja íme tudós urak, úri politikusok komoly vi­táit, barátai vig­asztalát, sőt a szeretetre­méltó, kedves háziasszonyt is a convenabla frázisok elmondása után. Feltűnő elevenség­gel, szokatlan jó kedéllyel társalog, eltűnik az a büszke haloványság nyilt arczáról. . . Ki ez a leány ? Ki ez a Miért különb ez a többinél ?hamupipőke ? Már erre is gondolt. — Az a leányka, kedvesem ? Fehérek kis leánya a Róza. Most került még csak ki a nevelőintézetből. Ártatlan, egyszerű, kedves kis teremtés, s mint láthatod : igen szép. Olyan a lelke is. — Igen, igen, kedves Irmám. Ez az egész család igen szeretetreméltó. Atyja kitűnő hivatalnok, igen kedvelt, szorgalmas ember a belügyminisztériumban. Kezdődik újra a táncz. Oszkár mindig „azzal a leánnyal“ tánczol. Bizonyosan egész reggelig csak „azzal“ fog tánczolni ! Hogy csicseregnek együtt ! Hogy suttognak ! Iga­zán sok, igazán feltűnő ! .... De im, most közeledik! Irmát kéri fel egy tómra. Épen a mazurka. Ábrándos, kedves egy táncz... kivált mikor hévvel tudja átkarolni valaki a nőt. Hévvel átkarolni, keblére ölelni! De nem igy, ah, nem igy, mint Oszkár ! Arra azonban egy tour is teljesen elég, hogy ügyesen egy­­ látogatási ígéretet csaljon ki az ifjútól a nő. Igen, Oszkár megígérte , s nagyon, de nagyon szívesen várják. Óh, azt láthatta, a­felől már kétsége sem lehet.­­ Hazamennek, ír­j­át közönyösen veszi kar­jára a férj. Beülnek a kocsiba. A férj ásit, azt mondja, hogy nagyon álmos. Ezzel bi­zonyosan azt akarja mondani, hogy : korábban is hazamehettünk volna, angyalom. De nem, még annyit sem szól. Hallgat. Nini, hisz ez el is aludt ! — No, unalmas egy ember ez a Józsi ! Úgy kell — a szó teljes értelmében — fölrázni álmából, mikor a kocsi házuk előtt megáll. — Ha én ily nyugodtan tudnék aludni! És Irma csakugyan nem tud aludni. Bántja Őt egy kép. Annak a Fehér Rózának, annak a kis hamupipőkének ártatlan szép képe, ingerültté teszi a mosolya ! Soká hányja-veti magát dadogó selyem­ vánkosai között. Forró az a párna, nem ad álmot ! Másnap szemein úgy látszik, min­tha sírt volna. Lehet, hogy igaz is. De jaj a sze­gény szobaleánynak, a­ki ezt szánakozva kérdezni is merte ! A szakácsáénak is kijut a porból. A Jean is leteremtetik. Megmon­­datik neki, hogy­­ nagyon ügyetlen és va­lami kiáll­hatatlan képe van. Jean vállat von, — szomorúan jelezvén,, hogy sajnálja, de ő nem teh­et erről. Szóval : Irma nagyon rosz hangulatban van, egész az idegességig. Zsémbel. Zsör­tölődik. Senki sem tudja kedvre hozni, mindenki ellenére tesz, mintha csak az és­ő boszantására Összeesküdtek volna Még Jó­zsi is, ki a szalonban a drága szőnyegre ejti szivarja hamuját. Hallatlan ! Hiszen ez va­lóságos merénylet! Szegény, boldogtalan nő! . . . Egy nap aztán mondja a férj,, hogy Ze­­t­ényi Oszkárral találkozott, ki megígérte, hogy ma beváltja szavát :• tiszteletét fogja tenni. — Édesem­. ! — mondja az ebédnél a férj, olyan különös ize van ma ennek a le­vesnek. Egészen hasonlít ahoz a leveshez, a­melyik-------koz más. Képz­elő­dés fiacskám, csupa képzelődés. Te neked mindig vannak ilyen Bicskéid. Ez a leves egészen rendes, egészen, jó leves. Egyébiránt bocsás meg, nem pörölhetem de­­rűire-borura minden csekélységért a szakág­úét, mert a­milyen kényes, még felmondja a szolgálatot. S kapok-e majd jobbat ? — No jó ! Hanem ezt a Jeant el­csap­hatnád. Valami kiállhatatlan képe van, s a mellett szörnyű ügyetlen az istenadta!

Next