Esztergom és Vidéke, 1884 (6. évfolyam, 1-104. szám)
1884-07-10 / 55. szám
Esztergom VI. évfolyam. 55. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 1.......................................*3 út fél évre.................................................. negyedévre............................................I . Egyes számára 7 kr. kr. •no ZÉCHENYI TÉR 35. Kován Isip szellemi részét illető közlemények kiikdlamlSk. KIADÓHIVATAL: ^SZÉCHENI-TÉR Novik hivatalos s a magán szintetések, a nyiliVd.be szánt közlemények, előfietési pénzek és reklamálások intézemlők. Csütörtök, 1884. julius 11-én f . Megjelenik: hetenkint kétszer. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: Gépek győzelme. Esztergom, ju 8. A gazdasági egyesület néhány tevékeny tagjának s különösen Szegedi S. titkárnak ismét nagy érdemei közérdekű gazdasági mozgalom vannak rendezése körül. Hétfőn reggel nemcsak Esztergommegye gazdaközönségének színe-java vett részt a párkányi mozgalmon, hanem messze vidékről is idesereglettek az érdeklődők s a szomszéd megyék igen erősen voltak képviselve. Arató gépek és cséplőgépek zakatoltak, szokatlan búgás és zaj csöditette össze a népet s a viaskodó gőzgépek, melyek versenyre készültek az emberi testi erővel, mintha örökre agyon akarnák rúgni az arató leányok dalát s a komor füst fellegek, mintha gyászba borítanák az aratók munkájának költészetét. A gépek csakugyan hadat üzennek a poesisnek, de diadalra juttatják a speculate szellem életrevalóságát. Lesz idő nemsokára, hogy az emberi nyers erő fölöslegessé válik, az ember szelleme fog uralkodni a természet által nyújtott erők fékezése és vezetése által. A nevezetes mozgalom igen tanulságos volt. Csak két dolgot sajnálunk, hogy nem valósult meg. Szerintünk az ilyen gépversenyre a megye s a környék összes gépészeinek első sorban is meg kellett volna jelenniük. De a kisbirtokosok is tömegesebben jelenhettek volna meg, azután érintenünk azt, hogy Meg kell a gépek magyarázata nem sporadikus megjegyzések, hanem részletesen kidolgozott, az az egész formás előadás által válhatott volna valóban gyümölcsözővé.Egyébiránt üdvözöljük mindazokat, kiknek a gépek diadalában oly szép osztályrészük volt. A század valódi férfiai ők, akik a kor vívmányait nemcsak megértik, de lehetőleg meg is telepítik virányiunkon. HIVATALOS FNFIDETtÍSEtí : MAGA N HI FI DET ÉS E K 1 szótól 100 szóig — fi t 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—200-ig . 2 „ 25 „ Iíólyegilíj 30 kr. megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltétnek. NYIÍJTTISA sora 20 kr HIRDETÉSEK. Utójáték (a doroghi választáshoz.) Kudlik Géza ügyvéd, az esztergomi függetlenségi párt elnöke beadta már vád feljelentését Niedermann Pál doroghi választási elnök ellen. A vádfeljelentés annak előadása után, hogy Niedermann Pál a panaszttevőnek régi ellensége, így folytatja : Bekövetkeztek az idei képviselőválasztások. Esztergom megye doroghi kerület egyesült függetlenségi és mérsékelt ellenzéki pártja által a képviselőjelöltséggel lettem megtisztelve és a párt küldöttsége által annak elvállalására fölszólítva. Én azonban, noha megválasztatásomat biztosan remélhettem, e megtiszteltetést el nem fogadtam. Személyes ellenségemet, aki eléggé boszankodott már azon is, hogy a megyei trvhatósági bizottságinak választott, nem különben az adófelszólamlási bizottságnak is bátorkodom tagja lenni, e körülmény a legnagyobb haragra ingerelte.. Tudta, tudnia kellett, hogy a tisztesség úgy hozza magával, hogy amely kerület egyik pártja engem a kijelöléssel megtisztel, oda legalább nézőnek és a megtiszteltetést megköszönendő el fogok menni. Erre alapította Niedermann Pál, az ottani választási elnök boszú tervét s akkor akarta ő velem hatalmát éreztetni, azt hívón, hogy én nem fogván tudni a meglepetés és a tett törvénytelen volta fölötti jogos fölháborodásomat leküzdeni, méltó fölhevülésemben olyasmit teszek, ami reám nézve járhat súlyos következményekkel.Csakhogy csalódott Niedermann Pál ebben, mert ha tette, a törvény, jog, személyes szabadságom és becsületem ellen elkövetett merénylet volt is, az isten jó volt, megőrizte higgadtságomat és tudván azt, hogy mint választási elnöknek, mily nagy hatalom áll rendelkezésére, a melynek támogatására föl és ismerve rabulisztikus természetét s tudván, hogy legcsekélyebb ellenállásom is e kritikus pillanatban esetleg százaknak kerülhet élete és testépségébe, tudtam érzelmeimen uralkodni és a törvényellenes inzultust, bízván a törvény büntető erejében, bízván biróságaink igazságosságában, békén eltűrtem. Előre lettem ugyan már többek s különösen Hübschl Alajos kir. járásbirósági segédtelekkönyvvezető, Nagy Pál kereskedő és Burián Pál ügyvéd esztergomi lakosok által figyelmeztetve, hogy Doroghra a választáshoz ne menjek, mert Niedermann Pál elfogat, miből az következik, hogy cselekményét már előre elhatározta. Ezen előre elhatározás tekintetében kérem a most nevezett Hübschl Alajos, vagy Pál és Burián Pálon kívül még Kruplauicz Kálmán kir. tanácsos alispánt Andrássy János megyei főjegyző, Bartha Ármin megyei tiszt. főjegyő, Reviczky Győző szolgabiró, Szabó Mihály tiszt.szolgabiró,Meszéna Ferencz tiszti ügyész Meszéna János nyug. törvényszéki biró, Meszéna Kálmán ügyvéd, Ivanics István megyei pénztári ellenőr, Ivanovics Béla tiszt, aljegyző, Földváry István ügyvéd, Etter Nándor mértékhitelesítő és magát Horváth Géza országgyűlési képviselő, esztergomi lakosokat tanultul kihallgatni, akik e tekintetben előreláthatólag fölvilágosítást fognak tudni adni. Történt, hogy én a választás napján folyó 1884. évi junius hó 15-én dr. Delli Adami Rezső egyetemi m. tanár és bpesti ügyvéd képviselőjelölttel egy kocsin Doroghra kimentem. Ott a plébánia épületébe a plébánoshoz mentünk és midőn ott egyideig beszélgettünk volna, nevezett képviselőjelölt választói közé ment, én pedig hallván, hogy a választók a község felső részén impozáns kocsisorokban gyülekeznek, a dr. Dell’Adami pártja részére kijelölt utczán elmentem egészen odáig, ahol e párt a főúttól és az ellenpárttól katona kordonnal el volt zárva. Itt azonban dr. Dell’Adarai pártján belől 4 sorban álló körülbelől 50 szuronyos katonától néhány lépésnyire megállottam és Wanke Sándor primási erdőmester, dr. Kelndorfer Ármin orvos, Kelndorfer Károly földbirtokos nyerges-ujfalusi és Magos Sándor kir. aljárásbiró esztergomi lakosokkal beszélgetve néztük az impozáns látványt, midőn dr. Dell’ Adami pártja több száz kocsin bevonult. — Ekkor s midőn a kocsis egészen még be sem vonult a katonaság által körülzárt, a párt részére kijelölt térre, melyen belől én állottam, a nélkül, hogy jövetelét előre láttam volna,két szuronyos csendőrrel hátam mnögött termett, Niedermann Pál választási elnök. Ez körülbelül délelőtti kilencz órakor és a választási küldöttség működésének helyétől mintegy 1500 lé ésnyi távolságban történt, ahol talán 100 ember is jelen volt. Niedermann Pál cselekménye jogtalan és törvényellenes voltának tudatában elhalványodva és arcza s egész testében remegve reám mordul: „Mit keres az ur itt?“ Felesém: „Látja hogy ez urakkal (értvén Wanke, Kerndorfer és Magos urakat) beszélgettek és nézem a bevonulást.“ Kérdezi: „Van-e az urnak itt szavazati joga?“ Felesém „Legjobban tudja, hogy Esztergomban van, ide csak békés szemlélőnek jöttem, mert e párt dr. Dell’ Adami előtt engem tisztelt meg a jelöltséggel és igy az eredményre kiváncsi vagyok.“ Erre nagy hangon azt mondja: Az ur itt veszteget, nekem följelentették.“ Én e képzelhetlen rágalmon elhülve kérdezem : Itt ez urak között, talán ezeket? Mire ő azt mondja: ‘„Igen, az ur veszteget! Csendőrök fogják el és kísérjék Esztergomba!“ Erre engem a dr. Dell’ Adami pártja részéről kijelölt helyről az azt elzáró katona kordonon keresztül, az országúton keresztül, az ott ismét fölállitott és és az országutat elzáró katona-kordonon is keresztül vezettetett a két szuronyos csendőrök és maga is velünk jött. Itt, a legutóbb említett katona kordonon kívül, attól néhány lépésnyire megállottunk s kérdezte hol a kocsim, megmondottam, hogy a plébánián. Erre azt mondotta, hogy elmegy érette, befogat, elküldi, azután menjek azon Esztergomba, honnét visszajönnöm megtiltja s egyszerszabud meghagyta a két csendőrnek, hogy egy darabig velem menjenek s csak mikor látják, hogy Esztergomba megyek, hagyjanak el. Ekkor az egyik szuronyos csendőrt mellettem és őrizetemre hagyva, a másikkal elment. És sok száz Az „Esster^iQ és Vidéke“ tárcája. Itoua. Afrikai hű ség ... a nap leolvadni készül az égről, pedig lám nem is lyrai poéta „ _ . hogy ne olvadoznám hát én, akinek ereiben a lelkesedés lángja lobog . . . most ■ veszem észre milyen nagyon is ruthmaikus lendületben indul ez a kis csevegés s már is holmi lángolásokra tér át, a mikor még egyszerűen csak a júliusi hőfoknál vagyunk s délutáni négy óra van s én ázsiai kényelemben, nem épen szalonképes toiletteben í heverészek az én kedves szerkesztő barátom kellemes és szellemes csinnal berendezett szalonjának pumlján. 0 de mily hiábavaló ábránd volt részemről az, hogy én most itt szépen álmodozhatom, addig mig eljő az est s vele azon óra, midőn földi szemeknek meg van engedve a csillagokban gyönyörködni — mert roham léptekben ront be egyszerre csak hozzám fent — kérlek tiszted barátom és azt mondja: légy szives és írd meg azt az ígért tárcát. Pokoli gondolat, nem hiszem, hogy egy Torquemade elméjében születhetett volna különb neme a tortúrának, mint az, hogy valaki, egy forró júliusi délután tárcát írjon — offo ! Fölemeltem fejemet és oly szemekkel néztem rá, mintha én lennék búza s ő a kővé változtatandó áldozat.Me— Lehetetlen — nyögtem le végre morgadalmas dörgedelemmel a végzetes szót s készültem újra ismét visszatévelyedni az álmok boldog országába. Azonban egy szerkesztő — az egy szörny még ha oly kedves aranyos is, mint e lapok szerkesztője — ha arról van szó, hogy tárczát kapni muszáj . . . Ez pedig tudvalevőleg a lehetetlennél is nagyobb úr. Odalépett egészen elém, komolyan rám nézett s csak ennyit szólt: — Hát ez az adott szó ! Mint a kit ágyúból lőttek ki úgy ugrottam talpra. — Elég ! Én sohasem szegtem meg szavamat még az életben, amit megígértem mindig meg is tartottam, legyőzte;:: velem született honi nyavalyánkat, a lustaságot s heroikus flegmával lépve az Íróasztal elé leültem s belemártottam a tollat a tintába. . . írni ? — írni de miről ? Hiszen meg van irva„Vojtina leveleiben* Aranynál, hogy X. y.-tól Fűzfa Pálig rinden poéta a napról, holdról és a csillagokról énekel s miután én most kötőféken és nem trenzlizve nyargalok a pegazuson, vulgo : prózában írok, még ezek a tárgyak is kiesnek hatáskörömből. Izzadok — izzadok és szorgalmasan törülöm gyöngyöző homlokomat. Egy kis hús szellőre, habloccsanásra, madárdalra vágyom ki a Dunára — a prímássziget titokzatos árnyai alá — nini mit is írtam csak le — prímás sziget — heuréka ! a tárgy megvan, és ez lesz az a pont, mely engem ki fog emelni a tárgykeresés meddő tévelygéséből, mint Archimedes a világot. . . Le fogom írni a mi pénteki kirándulásunkat, azt a kedves délutánt s mialatt ezt irom többé nem is fogok égni a júliusi hőségtől — mert homeopathikus szert fogok ellene alkalmazni. .Csütörtökön este egy vig vacsora mellett elhatároztuk, hogy kirándulunk, mármint mink, esztergomi „írók és művészek“ — s a szabadban lesz főzés, evés, ivás, táncz, mulatság és este a hold bűbájos fénye mellett grand csolnakázás áll Velencze, a fodrokat verő kék folyam habjain hazafelé. A terv élénk tetszésre talált és másnap négy óra után össze is gyűltünk a színház előtt megkezdeni a kivonulást. Egészen entre nous voltunk, csupa czigány nép, francia értelemben értve, miután Páriában az alatt a szó alatt, hogy „bohériens“ értetődik Dandet, egy Zola, Guy de Maupassant vagy Lozer a szebbik nemből nemkülönben pedig egy Sarah Bernhard, Theo vagy Van Zandt kisasszony — képzelhetni milyen vígan voltunk, ámbár némi kis vélemény különbségek a járműveket illetve, (kocsin, ladikon, vagy az apostolok lován történjék-e a diszfelvonulás ?) mégis akadt, a mi azonban kölcsönös gedésre szerencsésen elintéztetek, meg elémiután ki ki tetszésére bízatott az illető vehiculura választása. Ebből ugyan úgy fejlett ki, hogy a ki kocsin indult, az megirigyelte a ladikázókat s leszállva járművéről belekéredzkedett egy egy modern Charon hajójába, hogy szállíts át a Styxen — akarom mondani a Dunán, a ki viszont ladikán indult az elkezdett a szelíd habok kissé élénkebb lendületeire riadozni és addig nem nyugodott mig szárazra nem tétette magát s oda szegődött a gyalog sport művelőihez, a mely a mobilis jármű cserék és konfusióknak vége az lour hogy ladikok és kocsik egymásután tűnedezvén el a láthatárról, a társaság majdnem fele gyalog érkezett az átjáróhoz, hol a boldog átkeltek által a lombok zsonagó árnyaiból a kendő lobogtatással és illő éljenzésekkel fogadtak. Ott már lobogott a tűz és Abonyi Gyula, aki oly tüzesen pattogott előtte való este mint igazándi „svihák erdélyi“ most a pattogó tűz előtt neki gyürkőzve, újra ingujjban kavarta a pörköltet az óriási bográcsban, s oly lelkesedten kóstolgatta, hogy jó-e már, mint a mennyi lelkesedést ő szokott kelteni a világot jelentő deszkákon s mikor dicsértük, úgy ragyogtak a szemei akár csak egy nagyszerű alakítás után tapsoltuk volna ki s akár egy öreg Dumis, ő is olyan büszke volt szakács művészetére. Milyen vigy élet, mily élénkség fejlődött ki ama szép gyepszőnyegen, aztán mikor felteritettek — t. i. a tányérokat egy óriási körbe rakták, mellé kést, villát, Somolikné tálalt, a kis Nagy Dezső jelentette és helyet foglaltunk. Valóságos decameroni képzés volt látni azt a jókedvű kompániát ott körbe ülve s mikor halottam a kedves kis direktoráét, a bűbájos szép Ki88nót vagy lyrai prímád bnnánkat Halmaquót bohóságokon homéri kaczagásokra fakadni, senki emberfiának nem hittem volna, hogy Ők azok a művésznők