Esztergom és Vidéke, 1884 (6. évfolyam, 1-104. szám)

1884-07-10 / 55. szám

Esztergom VI. évfolyam. 55. szám. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 1.......................................*3 út fél évre.................................................. negyedévre............................................I . Egyes szám­ára 7 kr.­­ kr. •no ZÉCHEN­YI­ TÉR 35. Ková­n Isip szellemi részét illető közlemények kiikdlamlSk. KIADÓHIVATAL: ^SZÉCHENI-TÉR N­ovi­­­k hivatalos s a magán szintetések, a nyiliVd.be szánt köz­lemények, előfi­­etési pénzek és reklam­álások­ intézemlők. Csütörtök, 1884. julius 11­-én­ f . M­egjelenik: hetenkint kétszer. VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. Városi s megyei érdekeink közlönye. SZERKESZTŐSÉG: Gépek győzelme. Esztergom, ju­­ 8. A gazdasági egyesület néhány tevé­keny tagjának s különösen Szegedi S. titkárnak ismét nagy érdemei közérdekű gazdasági mozgalom vannak rende­zése körül. Hétfőn reggel nemcsak Esztergom­­megye gazdaközönségének színe-java vett részt a párkányi mozgalmon, hanem messze vidékről is idesereglettek az ér­deklődők s a szomszéd megyék igen erősen voltak képviselve. Arató gépek és cséplőgépek zakatol­tak, szokatlan búgás és zaj csöditette össze a népet s a viaskodó gőzgépek, melyek versenyre készültek az emberi testi erővel, mintha örökre agyon akar­nák rúgni az arató leányok dalát s a komor füst fellegek, mintha gyászba borítanák az aratók munkájának költé­szetét. A gépek csakugyan hadat üzennek a poesisnek, de diadalra juttatják a spe­culate szellem életrevalóságát. Lesz idő nemsokára, hogy az emberi nyers erő fölöslegessé válik, az ember szelleme fog uralkodni a természet által nyújtott erők fékezése és vezetése által. A nevezetes mozgalom igen tanulságos volt. Csak két dolgot sajnálunk, hogy nem valósult meg. Szerintünk az ilyen gépversenyre a megye s a környék összes gépészeinek első sorban is meg kellett volna jelen­niük. De a kisbirtokosok is tömegeseb­ben jelenhettek volna meg, azután érintenünk azt, hogy Meg kell a gépek magyarázata nem­ sporadikus megjegy­zések, hanem részletesen kidolgozott, az az egész formás előadás által válhatott volna valóban gyümölcsözővé.Egyébiránt üdvözöljük mindazokat, kiknek a gépek diadalában oly szép osztályrészük volt. A század valódi férfiai ők, a­kik a kor vívmányait nemcsak megértik, de lehe­tőleg meg is telepítik virányiunkon. HIVATALOS FN­FIDETtÍSEtí :­ M­AG­A N HI FI D­ET ÉS E K 1 szótól 100 szóig — fi t 7ő kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—200-ig . 2 „ 25 „ Iíólyegilíj 30 kr. megállapodás szerint lehető legj­utányosabb­an közöl­tét­nek. NYIÍJTTISA sora 20 k­r HIRDETÉSEK. Utójáték (a doroghi választáshoz.) Kudlik Géza ügyvéd, az esztergomi füg­getlenségi párt elnöke beadta már vád fel­jelentését Niedermann Pál doroghi válasz­tási elnök ellen. A vádfeljelentés annak előadása után, hogy Niedermann Pál a panaszttevőnek régi el­lensége, így folytatja : Bekövetkeztek az idei képviselőválasztások. Esztergom megye do­roghi kerület egyesült függetlenségi és mér­sékelt ellenzéki pártja által a képviselője­löltséggel lettem megtisztelve és a párt kül­döttsége által annak elvállalására fölszólítva. Én azonban, noha megválasztat­ásom­at biz­tosan remélhettem, e megtiszteltetést el nem fogadtam. Személyes ellenségemet, a­ki elég­gé boszankodott már azon is, hogy a me­gyei trvhatósági bizottságinak választott, nem különben az adófelszólamlási bizottságnak is bátorkodom tagja lenni, e körülmény a leg­nagyobb haragra ingerelte.. Tudta, tudnia kellett, hogy a tisztesség úgy hozza magá­val, hogy a­mely kerület egyik pártja en­­gem­ a kijelöléssel megtisztel, oda legalább nézőnek és a megtiszteltetést megköszönendő el fogok menni. Erre alapította Niedermann Pál, az ottani választási elnök boszú tervét s akkor akarta ő velem hatalmát éreztetni, azt hívón, hogy én nem fogván tudni a meglepetés és a tett törvénytelen volta fö­lötti jogos fölháborodásom­at leküzdeni, méltó fölhevülésemben olyasmit teszek, a­mi reám nézve járhat súlyos következményekkel.Csak­hogy csalódott Niedermann Pál ebben, mert ha tette, a törvény, jog, személyes szabad­ságom és becsületem ellen elkövetett me­rénylet volt is, az isten jó volt, megőrizte higgadtságomat és tudván azt, hogy mint választási elnöknek, mily nagy hatalom áll rendelkezésére, a melynek támogatására föl és ismerve rabulisztikus természetét s tud­ván, hogy legcsekélyebb ellenállásom is e kritikus pillanatban esetleg százaknak kerül­het élete és testépségébe, tudtam érzelmei­men uralkodni és a törvényellenes inzultust, bízván a törvény büntető erejében, bízván biróságaink igazságosságában, békén eltűr­tem. Előre lettem ugyan már többek s kü­lönösen Hübschl Alajos kir. járásbirósági segédtelekkönyvvezető, Nagy Pál kereskedő és Burián Pál ügyvéd esztergomi lakosok által figyelmeztetve, hogy Doroghra a vá­lasztáshoz ne menjek, mert Niedermann Pál elfogat, miből az következik, hogy cselek­ményét már előre elhatározta. Ezen előre elhatározás tekintetében kérem a most ne­vezett Hübschl Alajos, vagy Pál és Burián Pálon kívül még Kruplauicz Kálmán kir. tanácsos alispánt Andrássy János megyei fő­jegyző, Bartha Ármin megyei tiszt. főjegyő, Reviczky Győző szolgabiró, Szabó Mihály tiszt.szolgabiró,Meszéna Ferencz tiszti ügyész Meszéna János nyug. törvényszéki biró, Me­­széna Kálmán ügyvéd, Ivanics István me­gyei pénztári ellenőr, Ivanovics Béla tiszt, aljegyző, Földváry István ügyvéd, Etter Nán­­dor mértékhitelesítő és magát Horváth Géza országgyűlési képviselő, esztergomi lakoso­kat tanultul kihallgatni, a­kik e tekintetben előreláthatólag fölvilágosítást fognak tudni adni. Történt, hogy én a választás napján folyó 1884. évi junius hó 15-én dr. Delli Adami Rezső egyetemi m. tanár és bpesti ügyvéd képviselőjelölttel egy kocsin Doroghra kimentem. Ott a plébánia épületébe a plébá­noshoz mentünk és midőn ott egyideig be­szélgettünk volna, nevezett képviselőjelölt választói közé ment, én pedig hallván, hogy a választók a község felső részén impozáns kocsisorokban gyülekeznek, a dr. Dell’Adami pártja részére kijelölt utczán elmentem egé­szen odáig, a­hol e párt a főúttól és az ellenpárttól katona kordonnal el volt zárva. Itt azonban dr. Dell’Adarai pártján belől 4 sorban álló körülbelől 50 szuronyos kato­nától néhány lépésnyire megállottam és Wan­ke Sándor primási erdőmester, dr. Kelndor­­fer Ármin orvos, Kelndorfer Károly földbir­tokos nyerges-ujfalusi és Magos Sándor kir. aljárásbiró esztergomi lakosokkal beszélgetve néztük az impozáns látványt, midőn dr. Dell’ Adami pártja több száz kocsin bevonult. — Ekkor s midőn a kocsis egészen még be sem vonult a katonaság által körülzárt, a párt részére kijelölt térre, melyen belől én állottam, a nélkül, hogy jövetelét előre lát­tam volna,két szuronyos csendőrrel hátam mnö­gött termett, Niedermann Pál választási el­nök. Ez körülbelül délelőtti kilencz órakor és a választási küldöttség működésének he­lyétől mintegy 1500 lé ésnyi távolságban történt, a­hol talán 100 ember is jelen volt. Niedermann Pál cselekménye jogtalan és törvényellenes voltának tudatában elhalvá­nyodva és arcza s egész testében remegve reám mordul: „Mit keres az ur itt?“ Fe­lesém­: „Látja hogy ez urakkal (értvén Wanke, Kerndorfer és Magos urakat) be­szélgettek és nézem a bevonulást.“ Kérdezi: „Van-e az urnak itt szavazati joga?“ Fe­lesém­ „Legjobban tudja, hogy Esztergom­ban van, ide csak békés szemlélőnek jöttem, mert e párt dr. Dell’ Adami előtt engem tisztelt meg a jelöltséggel és igy az ered­ményre kiváncsi vagyok.“ Erre nagy hangon azt mondja: Az ur itt veszteget, nekem följelentették.“ Én­ e képzelhetlen rágalmon elhülve kérdezem : Itt ez urak között, talán ezeket? Mire ő azt mondja: ‘„Igen, az ur veszteget! Csendőrök fogják el és kísérjék Esztergomba!“ Erre engem a dr. Dell’ Adami pártja részéről kijelölt helyről az azt elzáró katona kordonon keresztül, az ország­úton keresztül, az ott ismét fölállitott és és az országutat elzáró katona-kordonon is keresztül vezettetett a két szuronyos csen­dőrök és maga is velünk jött. Itt, a legu­tóbb említett katona kordonon kívül, attól néhány lépésnyire megállottunk s kérdezte hol a kocsim, megmondottam, hogy a plé­bánián. Erre azt mondotta, hogy el­megy érette, befogat, elküldi, azután menjek azon Esztergomba, honnét visszajönnöm megtiltja s egyszerszabud meghagyta a két csendőr­nek, hogy egy darabig velem menjenek s csak mikor látják, hogy Esztergomba me­gyek, hagyjanak el. Ekkor az egyik szuro­nyos csendőrt mellettem és őrizetemre hagyva, a másikkal elment. És sok száz Az „Esster^iQ és Vidéke“ tárcája. Itoua. Afrikai hű ség ... a nap leolvadni ké­szül az égről, pedig lám nem is lyrai poéta „ _ . hogy ne olvadoznám hát én, akinek ereiben a lelkesedés lángja lobog . . . most ■ veszem észre milyen nagyon is ruthmaikus lendületben indul ez a kis csevegés s már is holmi lángolásokra tér át, a mikor még egyszerűen csak a júliusi hőfoknál vagyunk s délutáni négy óra van s én ázsiai kénye­lemben, nem épen szalonképes toiletteben í heverészek az én kedves szerkesztő barátom kelle­mes és szellemes csinnal berendezett szalonjának pu­ml­ján. 0 de mily hiábavaló ábránd volt részem­ről az, hogy én most itt szépen álmodoz­­hatom, addig mig eljő az est s vele azon óra, midőn földi szemeknek meg van enged­ve a csillagokban gyönyörködni — mert ro­ham léptekben ront be egyszerre csak hoz­zám fent — kérlek tiszted barátom és azt mondja: légy szives és írd meg azt az ígért tárcát. Pokoli gondolat, nem hiszem, hogy egy Torquemade elméjében születhetett volna különb neme a tortúrának, mint az, hogy valaki, egy forró júliusi délután tárcát írjon — offo ! Fölemeltem fejemet és oly sze­mekkel néztem rá, mintha én lennék búza s ő a kővé változtatandó áldozat.Me­— Lehetetlen — nyögtem le végre mor­gadalmas dörgedelemmel a végzetes szót s készültem újra ismét vissza­tévelyedni az álmok boldog országába. Azonban egy szerkesztő — az egy szörny még ha oly kedves aranyos is, mint e la­pok szerkesztője — ha arról van szó, hogy tárczát kapni muszáj . . . Ez pedig tudvalevőleg a lehetetlennél is nagyobb úr. Odalépett egészen elém, komolyan rám nézett s csak ennyit szólt: — Hát ez az adott szó ! Mint a kit ágyúból lőttek ki úgy ugrot­tam talpra. — Elég ! Én sohasem szegtem meg szavamat még az életben, a­mit megígértem mindig meg­ is tartottam, legyőzte;:: velem született honi nyavalyánkat, a lustaságot s heroikus fleg­mával lépve az Íróasztal elé leültem s bele­mártottam a tollat a tintába. . . írni ? — írni de miről ? Hiszen meg van irva„Vojtina leveleiben* Aranynál, hogy X. y.-tól Fűzfa Pálig r­inden poéta a nap­ról, holdról és a csillagokról énekel s mi­után én most kötőféken és nem trenzlizve nyargalok a pegazuson, vulgo : prózában írok, még ezek a tárgyak is kiesnek hatás­körömből. Izzadok — izzadok és szorgalmasan tö­rülöm gyöngyöző homlokomat. Egy kis hús szellőre, habloc­csanásra, madárdalra vágyom ki a Dunára — a prí­­mássziget titokzatos árnyai alá — nini mit is írtam csak le — prímás sziget — heu­réka ! a tárgy megvan, és ez lesz az a pont, mely engem ki fog emelni a tárgy­keresés meddő tévelygéséből, mint Archimedes a világot. . . Le fogom írni a mi pénteki kirándulásun­kat, azt a kedves délutánt s mialatt ezt irom többé nem is fogok égni a júliusi hő­ségtől — mert homeo­pathikus szert fogok ellene alkalmazni. .Csütörtökön este egy vig vacsora mellett elhatároztuk, hogy kirándulunk, már­mint mink, esztergomi „írók és művészek“ — s a szabadban lesz főzés, evés, ivás, táncz, mulatság és este a hold bűbájos fénye mel­lett grand csolnakázás á­ll Velencze, a fod­rokat verő kék folyam habjain hazafelé. A terv élénk tetszésre talált és másnap négy óra után össze is gyűltünk a színház előtt megkezdeni a kivonulást. Egészen entre nous voltunk, csupa czigány nép, francia értelemben értve, miután Pá­riában az alatt a szó alatt, hogy „bohér­iens“ értetődik Dandet, egy Zola, Guy de Maupassant vagy Lozer a szebbik nemből nemkülönben pedig egy Sarah Bern­­hard, Theo vagy Van Zandt kisasszony — képzelhetni milyen vígan voltunk, ámbár némi kis vélemény különbségek a járműve­ket illetve, (kocsin, ladikon, vagy az apos­tolok lován történjék-e a diszfelvonulás ?) még­is akadt, a mi azonban kölcsönös gedésre szerencsésen elintéztetek, meg elé­miután ki ki tetszésére bízatott az illető vehiculura választása. Ebből ugyan úgy fejlett ki, hogy a ki kocsin indult, az megirigyelte a ladikázókat s leszállva járművéről belekéredzkedett egy egy modern Charon hajójába, hogy szállíts át a Styxen — akarom mondani a Dunán, a ki viszont ladikán indult az elkezdett a szelíd habok kissé élénkebb lendületeire riadozni és addig nem nyugodott mig szá­razra nem tétette magát s oda szegődött a gyalog sport művelőihez, a mely a mobilis jármű cserék és konfusióknak vége az lour hogy ladikok és kocsik egymásután tűne­­dezvén el a láthatárról, a társaság majd­­nem­ fele gyalog érkezett az átjáróhoz, hol a boldog átkeltek által a lombok zson­a­gó árnyaiból a kendő lobogtatással és illő éljenzésekkel fogadtak. Ott már lobogott a tűz és Abonyi Gyula, a­ki oly tüzesen pattogott előtte való este mint igazándi „svihák erdélyi“ most a pat­togó tűz előtt neki gyürkőzve, újra ingujj­­ban kavarta a pörköltet az óriási bogrács­ban, s oly lelkesedten kóstolgatta, hogy jó-e már, mint a mennyi lelkesedést ő szokott kelteni a világot jelentő deszkákon s mikor dicsértük, úgy ragyogtak a szemei akár csak­ egy nagyszerű alakítás után tapsoltuk volna ki s akár egy öreg Dumis,­ ő is olyan büszke volt szakács művészetére. Milyen vigy élet, mily élénkség fejlődött ki ama szép gyepszőnyegen, aztán mikor felteritettek — t. i. a tányérokat egy óriási körbe rakták, mellé kést, villát, Somolikné tálalt, a kis Nagy Dezső jelentette és helyet foglaltunk. Valóságos decameroni képzés volt látni azt a jókedvű kompániát ott körbe ülve s mikor halottam a kedves kis direktoráét, a bűbájos szép Ki88nót vagy lyrai prímád bn­­nánkat Halmaquót bohóságokon homéri ka­­czagásokra fakadni, senki emberfiának nem­ hittem volna, hogy Ők azok a művésznők

Next