Esztergom és Vidéke, 1884 (6. évfolyam, 1-104. szám)

1884-10-19 / 84. szám

Esztergom VI. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre..............................................6 Irt. — kr­fél évre........................................................i » ~ • negyedévre..............................................I * » Egyes szám ára 7 kr. 84. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. Imnvá ív lep szellemi részét, illető közlemények küil­lemiSk* KIADÓHIVATAL: jSZÉCHENI-TÉR hová­rí hivatalos s a magán l­ivetések, a nyilttérre szánt köz­lemények, elöli­­etési pénzek és reclamálisok­ intézendők. Vasárnap, 1884. október 19-én f IIIVATAL­OS iiiudktkszk : 1 szótól 100 szóig — fi­l. 76 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-i" . 2 „ 20 „ Bélyegilíj 30 kr. MAG­ÁNFTIRDEI ESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltetnek. NYILTTÉV sora 20 Kr Megjelenik heten­kint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: Széchenyi tér 35. HIRDETÉSEK. ttsmssssm----------------------­ Gazdasági egyesületünk, Esztergom, okt. 17. A gazdasági egyesületeknek ország­szerte nevezetes missiójuk van. Műkö­désüket figyelemmel kíséri a hazai sajtó, törekvéseiket gyámolítja a kormány s mozgalmaikat tanulsággal veszi tudomá­sul a közönség nem gazda része is. Minden megyének meg­van a maga gazdasági egyesülete, honnan a gazdál­kodás vezéreszméi, az újabb vívmányok népszerűsítése, a­ termelés vetekedése s a gazdasági érdekek előmozdításának tervei folytonosan kisugárzanak. Amilyen igaz, hogy Magyarország specziálisan gazdasággal, (ha nem is egé­szen gazdálkodással) foglalkozó ország, olyan igaz, hogy az első egyesületek fölé kellene emelkednie a gazdasági egyesületeknek. Gazdáink szerencséjétől függ Magyarország szerencséje, gazdáink bajai okozzák hazánk bajait is. A gazdasági egyesület tehát nem afféle minden áron egyesüilésdit játszó szövetkezet, hol alkalma nyílik néhány embernek magát az elölülői méltóságban s a szónoklás magasabb régióiban igen jutányosan gyakorolni, hanem egy olyan komoly szövetkezet, mely nemzetléti té­nyezőkkel számol. Gazdasági egyesületünk eddigelé egy igen jóakaratú, de rendkívül rossz stylil folyóiratot adott ki, melybe meglehetős sok pénzt temetett el. Elérte-e az az irodalmi vállalat az ő czélját ? Az intelligens gazda-osztály számára egy kicsit naiv, a nép számára érthe­tetlen volt. Nem lehet és nem szabad azt kívánnunk, hogy minden kitűnő gazda a hírlap­irodalomban is kitűnő­ség legyen. A gazdasági egyesület tit­­i karjai pedig, a­kik a drága vállalatot szerkesztették, csakugyan kitűnő gazdák, de rossz írók voltak. Ez a vállalat megszűnt. Országszerte meg kellene szüntetni­­azt a sok halva születő egyesületi szem­lét, mely a gazdasági ismereteket olyan arabusul akarja hirdetni. Vannak kitű­nően szerkesztett gazdasági szaklapjaink viseljék azok gondját egyes vidékek spe­­cziális gazdasági érdekeinek. És viselni is fogják, csak tüntessék ki az egye­sületek pártfogásukkal. Gazdasági egyesületünk érdekes kiál­lításokkal s népszerű előadásokkal ok­tassa megyénk gazda közönségét s min­denesetre eredményesebben fog működni, mintha irodalmi téren akarná nézeteit terjeszteni. Gazdasági érdekeinket védelmezze min­den irányban, tüntesse ki a jót, javítsa a gyöngét, nemesítse a kevésbé nemeset, de gyakorlati útmutatásokkal­­ Rendezzen továbbra is érdekes és tanulságos ver­senyeket, mutassa be máskor is a gé­pek diadalát s a nemesített termények győzelmét. Ilyen alapokon a gazdasági egyesü­letnek nevezetes álláspontja van, mely­ről páratlan érdemekkel vívhatja ki az elismerést. Mert valódi hazafiui érde­meket arat, melyek valódi nemzeti éti érdekekkel állanak szövetségben. Az „Esztergom és Vidéke“ tárcája. QiCz mondjátok... Reménytelen haldoklónak Beszélhettek »jövő nyár“-ról, Világtalan, vak koldusnak A­ ragyogó napsugárról, »Életfogytig“ ítélt rabnak Beszélhettek kegyelemről, Csak énnekem ne szólj­atok Boldogságról — szerelemről. Mondhatjátok: a legmélyebb Seb is beforr idő múlva, Hogy a villámsujtott, fának Törzse is még kihajt újra ; Hogy a hervadt őszi tájra Uj tavasz hoz enyhét, árnyat. Hogy a sötét éjszakára Szép mosolygó hajnal támad. M­ondhatjátok­, hogy az első Szerelem csak bűvös álom. Ha szétfoszol, elsiratjuk, S vigaszt lelünk uj virágon , Hogy a szivnes első lángja Szalmatűz csak, muló, rövid, Ha ellobbant, akad még szem, Mely a szívbe szikrát röpit, De én nekem ne mondjátok, Hogy meggyógyul beteg szivem, Hogy még egyszer szeretni fog Ép’ oly forrón, ép’ oly híven. Ne mondjátok !•.. tudom én azt, A nő a kertben, ti. A föld termékenysége a gondozástól eltekintve is, különböző. Van jó és rósz föld, de a rósz földet meg lehet javí­tani a trágyázás által. Trágyázás a­­ kertészeti teendők egyik legfontosabbika, mert ez adja meg az erőt, a termőké­pességet, melyet a már kifejlett növény a földtől saját élete fen tartására elvont. A földet még egyébként is lehet, sőt kell a természetre alkalmassá tenni, ha pl. sok agyagot tartalmaz és ez által reped­és kemény, akkor por, hamu vagy szénpor és trágya által kell javítani, poros talajt ellenben iszap és agyag ál­tal kell használhatóvá tenni. A talajt javítjuk az évenkénti ősszel kapálás és fordítás, de főleg a trágya által, mely lehet állati, növényi, vagy vegyes, sőt mesterséges is, mert többé-kevésbé min­den szerves, vagy romladozó anyag al­kalmas erre. A termőtalaj épen tartásá­hoz tartozik a gyom és tövis kiirtása is, ezek annyira kiszívhatják a föld táperejét, hogy azután a bele­ültetett nö­vény nem képes megélni. Azért, mielőtt a háziasszony a tulajdonképeni kerté­szeti munkálatokhoz fogna, ezen elő­munkálatokat kell elvégeztetni, mert csak így fog czélt érni. A föld olyan mint az ember, csak akkor terem rajta valami, ha tápláljuk, valamint az ember is csak úgy képes dolgozni, ha táplál­kozik és a földnek e táplálkozási mű­­velete a fent felsorolt három művelet­ben áll : a talajjavítás, a trágyázás és a gyomlálás és ehez járul még az ön­tüzés. Az öntözés tulajdonképen nem annyira a növényeket, mint inkább a földet illeti, mert a föld magába szívja a vizet és a gyökereken keresztül képes csak a növény a nedvességet felvenni. Öntözésére a folyó és az esővíz alkal­mas, de ha ez nem volna, a kútvizet a levegőn állva kell hagyni, hogy a naptól átmelegedjék és elveszítse némi­­­­leg keménységét, általában sokkal jobb egyszer, de jól, mint többször, de ke­veset öntözhetni. Az öntözést legjobb alkonyatkor végezni,de nagy melegekben kora reggel is kell, egyáltalában minél melegebb az idő annál gyakrabban kell öntözni, mert az öntözés nem ártalmas. A növényeket azonban magokat is ön­tözni kell, mert a likacsokat, melyeken át lélegzenek, meg kell a portól sza­badítani. A kerti munkálatok elvégzése a kert nagyságától függ. Ha a kert nagy, úgy kifizeti magát szakértelmes kertészt tar­tani, kisebb kertekbe azonban ügyes napszámosokat kell fogadni, mert a cse­lédeket csak akkor szabad a munkához vinni, ha a konyhai dolgok erőltetés nélkül ezt megengedik. A kert kényelméhez tartoznak az utak és fasorok, azok szépségéhez a virág­ágyak csinos és arányos beosztása és hasznosságához a vetemény ágyak kellő elrendezése és gondozása. A háziasszony kertjét mind e kivánalmaknak megfele­lően rendezze be, mert különben nem fogja azt az élvezetet találni benne, melyet várt. Az utakban nem szabad takarékoskodni, legyenek azok elég szé­lesek. Nagyobb kertekben kell továbbá szabad füves pázsitokat hagyni, hol a gyermekek játszhatnak anélkül, hogy kárt tennének, legczélszerűbb a helye­ket a gyümölcsösökben hagyni, hol úgy is ritkán van egyéb vetemény. Külön­ben, mielőtt a kertet gyümölcsös, vete­ményes és virágos kertté osztanék, meg kell fontolni először annak irányát a nap fekvése, víztartalma és talaja te­kintetében és csak azután szabad ter­vezni és a tervet véghez vinni. S most még néhány szót az egyes kerti osztá­lyokról. Hogy a szív csak egyszer szeret Ott a tavasz soha sem fakaszt Ú­j v­i­r­á­g­o­t,—a­­ szerelmet... VÁRKONYI DEZSŐ. ofitóűzzi 9bpCom­a. (Scitovszky és Benedek.) Akik ma a fogaskerekű vasút dübörgése mellett feljutnak a Svábhegyre, alig emlé­keznek már vissza arra az időre, mikor a testvérváros apraja-nagyja fényes ünnepi öltözetben, óriási nagyságú nemzeti zászlók lobogása, a Rákóczi-induló hangjai mellett ezrével és ezrével tódult arra a hegyre, me­lyet Döbrentey Istenhegynek, az ötvenes évek germanizációja Svábhegynek,— 1860. év október 7-én Budapest polgársága pedig Széchenyi-hegynek nevezett el. Gyönyörű őszi nap volt, épen vasárnap. A díszfogatok egész láncolatot képeztek a Svábhegy és Pest között. Az arisztokracia­, köztük Eötvös báróval, a legszebb svábhegyi villa tulajdo­nosával, kinek »Karthauzi“ nevű hajlékához annyi monda, annyi rege fűződött— a pol­gárság, a középosztály, írók­ ügyvédek, or­vosok, e napon ott adtak légyottot egymás­nak ! — Az ünnepély hőse Scitovszky prí­más volt, ki hat lovas batárján hajtatott fel a hegyre. Kettős célja volt ez ünnepély­nek. Az épen akkor befejezett kápolna fel­szentelése s a hegy ujjákeresztelése. Egy kőrakás búslakodik ma ott a hegyormon dél­keletre a pályaháztól. Bozót, cse­re nőtte ma körül. A középső kiemelendő piramison e szavak olvashatók : Széchenyi emlékének 1860. okt. 7. Ezt a a kőrakást gyöngéd női kezek hordták össze, lelkes honleányok rak­ták egymásra hálás emlékéül a legnagyobb magyarnak, kinek nagy nevére keresztelte Budapest egyik legszebb és legnagyobb or­mát a Svábhegyet ! A prímás misézett Funk plébános prédi­kált, éneket pedig a tömeg ezrei zengettek. Természetesen a »Szózatot.“ Mert akkor ez volt imádsága is meg templomi éneke is a magyarnak. Mikor a prímás a kápolna szentelést elvégezte, elment templomi dísz­ben fényes papi segédlettel a kőrakáshoz és azt megszentelte. Aztán az Eötvös-villába tért be reggelire. De a nép egy pillanatra sem akart megfosztva lenni a népszerű­ fő­paptól. Kiabált, lármázott: Lássuk atyán­kat! Lássuk a prímást! Eötvös kijött, el­­mondá, hogy most reggeliz­ő eminenciája. Mit sem használt. Mi látni akarjuk ! rengett a levegő. Az ősz főpapnak szerfelett tetszett ez az ováció, s otthagyva Kiflit, kávét, kijött az erkélyre s könnyekre fakadt szemekkel buzdította a polgárokat kitartásra és csü­g­­gedetlen reményre. »A győzelem el nem maradhat“ fejezte be szavait, aztán beült fogatjába, a tömeg pedig körülvette azt s több mint 40,000 ember kisérte vissza szál­lására gyalog az ország főpapját. Persze az ilyen tüntetésekről a hazai la­pok egy sort sem írhattak, eltilta azoknak azt a cenzúra, hanem annál többet írtak a külföldi lapok. Erről az ünnepélyről az »A­u­g­s­b­u­rg­e­r A­l1­g­e­ra eine Zeitung“ azt írta, hogy egy német pap prédikált azon magyarul (persze Funkot, az akkori kriszti­navárosi plébánost az augsburgi kávénénike német papnak tartá) a pestieknek, a­kik nem is értették. „Egyátalán folytasd az „A. A. Z.“ — Magyarországban roppant izga­tások történnek a magyarság mellett. És ugyan kik izgatnak ? 1] renegát szerbek és oláhok, 2) a német papok, 3) a német ügy­védek 4) a Magyarországba bevándorlót!; falusi jegyzők, 5) legfőképen pedig a —a zsidók!“ A mai nemzedéknek sejtelme sincs arról, — mi volt az akkori idők lelkesedésének a Szózat. Ezer ágyutól sem félt annyira Be­nedek meg Neuwirt, mint a „Szózat”-tól. Tiltották is, ahogy csak tudták. Hanem hát csak azért is énekelték mindenütt. Egy szé­kesfehérvári korcsm­árossal történt, hogy jó­kedvű vendégei Noé apánk találmányát „Szózattal“ találtak dicsőíteni. Két zsandár a­épen arra vetődvén, tekintélyüket azzal akar­ták fitogtatni, hogy eltiltották a hazafias énekét. Tévedésből aztán úgy elpüfölh­ettek, hogy két hétig őrizték az ágyat. Mikor pe­dig a jó érzelmű, de a magyar nyelvet rosszul beszélő korcsmárost kérdőre vonták,, hogy hát mit énekeltek vendégei — ártat­lan arcot vágva azt felelte, hogy hisz nem a szózatot énekelték, hanem egy egészen loyalis, ártatlan éneket, „so etwas, hogy die haza ist rendetlen !“ A svábhegyi demonstráció következett. Kálváriaszentelés volt s mint akkor szokás­ban volt, egybegyült ott vagy fél ország. A prímás maga harangozott, sajátkezűiig húzta a harangot annak emlékére, hogy az udvari zsinaton lett elhatározva a déli ha­­rangszó Magyarországon —harangozás után pedig gr. Brunzvicknét, meg gr. Eszterházy­­nét. vezette karján az ebédhez. Mikor egy nyitrai tót a bíborba öltözött prímást meg

Next