Esztergom és Vidéke, 1884 (6. évfolyam, 1-104. szám)
1884-10-19 / 84. szám
Esztergom VI. évfolyam. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre..............................................6 Irt. — krfél évre........................................................i » ~ • negyedévre..............................................I * » Egyes szám ára 7 kr. 84. szám. Városi s megyei érdekeink közlönye. Imnvá ív lep szellemi részét, illető közlemények küillemiSk* KIADÓHIVATAL: jSZÉCHENI-TÉR hovárí hivatalos s a magán livetések, a nyilttérre szánt közlemények, elölietési pénzek és reclamálisok intézendők. Vasárnap, 1884. október 19-én f IIIVATALOS iiiudktkszk : 1 szótól 100 szóig — fil. 76 kr. 100—200-ig . 1 „ 50 „ 200—300-i" . 2 „ 20 „ Bélyegilíj 30 kr. MAGÁNFTIRDEI ESEK megállapodás szerint lehető legjutányosabban közöltetnek. NYILTTÉV sora 20 Kr Megjelenik hetenkint kétszer: 7 VASÁRNAP ÉS CSÜTÖRTÖKÖN. SZERKESZTŐSÉG: Széchenyi tér 35. HIRDETÉSEK. ttsmssssm---------------------- Gazdasági egyesületünk, Esztergom, okt. 17. A gazdasági egyesületeknek országszerte nevezetes missiójuk van. Működésüket figyelemmel kíséri a hazai sajtó, törekvéseiket gyámolítja a kormány s mozgalmaikat tanulsággal veszi tudomásul a közönség nem gazda része is. Minden megyének megvan a maga gazdasági egyesülete, honnan a gazdálkodás vezéreszméi, az újabb vívmányok népszerűsítése, a termelés vetekedése s a gazdasági érdekek előmozdításának tervei folytonosan kisugárzanak. Amilyen igaz, hogy Magyarország specziálisan gazdasággal, (ha nem is egészen gazdálkodással) foglalkozó ország, olyan igaz, hogy az első egyesületek fölé kellene emelkednie a gazdasági egyesületeknek. Gazdáink szerencséjétől függ Magyarország szerencséje, gazdáink bajai okozzák hazánk bajait is. A gazdasági egyesület tehát nem afféle minden áron egyesüilésdit játszó szövetkezet, hol alkalma nyílik néhány embernek magát az elölülői méltóságban s a szónoklás magasabb régióiban igen jutányosan gyakorolni, hanem egy olyan komoly szövetkezet, mely nemzetléti tényezőkkel számol. Gazdasági egyesületünk eddigelé egy igen jóakaratú, de rendkívül rossz stylil folyóiratot adott ki, melybe meglehetős sok pénzt temetett el. Elérte-e az az irodalmi vállalat az ő czélját ? Az intelligens gazda-osztály számára egy kicsit naiv, a nép számára érthetetlen volt. Nem lehet és nem szabad azt kívánnunk, hogy minden kitűnő gazda a hírlapirodalomban is kitűnőség legyen. A gazdasági egyesület titi karjai pedig, akik a drága vállalatot szerkesztették, csakugyan kitűnő gazdák, de rossz írók voltak. Ez a vállalat megszűnt. Országszerte meg kellene szüntetniazt a sok halva születő egyesületi szemlét, mely a gazdasági ismereteket olyan arabusul akarja hirdetni. Vannak kitűnően szerkesztett gazdasági szaklapjaink viseljék azok gondját egyes vidékek specziális gazdasági érdekeinek. És viselni is fogják, csak tüntessék ki az egyesületek pártfogásukkal. Gazdasági egyesületünk érdekes kiállításokkal s népszerű előadásokkal oktassa megyénk gazda közönségét s mindenesetre eredményesebben fog működni, mintha irodalmi téren akarná nézeteit terjeszteni. Gazdasági érdekeinket védelmezze minden irányban, tüntesse ki a jót, javítsa a gyöngét, nemesítse a kevésbé nemeset, de gyakorlati útmutatásokkal Rendezzen továbbra is érdekes és tanulságos versenyeket, mutassa be máskor is a gépek diadalát s a nemesített termények győzelmét. Ilyen alapokon a gazdasági egyesületnek nevezetes álláspontja van, melyről páratlan érdemekkel vívhatja ki az elismerést. Mert valódi hazafiui érdemeket arat, melyek valódi nemzeti éti érdekekkel állanak szövetségben. Az „Esztergom és Vidéke“ tárcája. QiCz mondjátok... Reménytelen haldoklónak Beszélhettek »jövő nyár“-ról, Világtalan, vak koldusnak A ragyogó napsugárról, »Életfogytig“ ítélt rabnak Beszélhettek kegyelemről, Csak énnekem ne szóljatok Boldogságról — szerelemről. Mondhatjátok: a legmélyebb Seb is beforr idő múlva, Hogy a villámsujtott, fának Törzse is még kihajt újra ; Hogy a hervadt őszi tájra Uj tavasz hoz enyhét, árnyat. Hogy a sötét éjszakára Szép mosolygó hajnal támad. Mondhatjátok, hogy az első Szerelem csak bűvös álom. Ha szétfoszol, elsiratjuk, S vigaszt lelünk uj virágon , Hogy a szivnes első lángja Szalmatűz csak, muló, rövid, Ha ellobbant, akad még szem, Mely a szívbe szikrát röpit, De én nekem ne mondjátok, Hogy meggyógyul beteg szivem, Hogy még egyszer szeretni fog Ép’ oly forrón, ép’ oly híven. Ne mondjátok !•.. tudom én azt, A nő a kertben, ti. A föld termékenysége a gondozástól eltekintve is, különböző. Van jó és rósz föld, de a rósz földet meg lehet javítani a trágyázás által. Trágyázás a kertészeti teendők egyik legfontosabbika, mert ez adja meg az erőt, a termőképességet, melyet a már kifejlett növény a földtől saját élete fen tartására elvont. A földet még egyébként is lehet, sőt kell a természetre alkalmassá tenni, ha pl. sok agyagot tartalmaz és ez által repedés kemény, akkor por, hamu vagy szénpor és trágya által kell javítani, poros talajt ellenben iszap és agyag által kell használhatóvá tenni. A talajt javítjuk az évenkénti ősszel kapálás és fordítás, de főleg a trágya által, mely lehet állati, növényi, vagy vegyes, sőt mesterséges is, mert többé-kevésbé minden szerves, vagy romladozó anyag alkalmas erre. A termőtalaj épen tartásához tartozik a gyom és tövis kiirtása is, ezek annyira kiszívhatják a föld táperejét, hogy azután a beleültetett növény nem képes megélni. Azért, mielőtt a háziasszony a tulajdonképeni kertészeti munkálatokhoz fogna, ezen előmunkálatokat kell elvégeztetni, mert csak így fog czélt érni. A föld olyan mint az ember, csak akkor terem rajta valami, ha tápláljuk, valamint az ember is csak úgy képes dolgozni, ha táplálkozik és a földnek e táplálkozási művelete a fent felsorolt három műveletben áll : a talajjavítás, a trágyázás és a gyomlálás és ehez járul még az öntüzés. Az öntözés tulajdonképen nem annyira a növényeket, mint inkább a földet illeti, mert a föld magába szívja a vizet és a gyökereken keresztül képes csak a növény a nedvességet felvenni. Öntözésére a folyó és az esővíz alkalmas, de ha ez nem volna, a kútvizet a levegőn állva kell hagyni, hogy a naptól átmelegedjék és elveszítse némileg keménységét, általában sokkal jobb egyszer, de jól, mint többször, de keveset öntözhetni. Az öntözést legjobb alkonyatkor végezni,de nagy melegekben kora reggel is kell, egyáltalában minél melegebb az idő annál gyakrabban kell öntözni, mert az öntözés nem ártalmas. A növényeket azonban magokat is öntözni kell, mert a likacsokat, melyeken át lélegzenek, meg kell a portól szabadítani. A kerti munkálatok elvégzése a kert nagyságától függ. Ha a kert nagy, úgy kifizeti magát szakértelmes kertészt tartani, kisebb kertekbe azonban ügyes napszámosokat kell fogadni, mert a cselédeket csak akkor szabad a munkához vinni, ha a konyhai dolgok erőltetés nélkül ezt megengedik. A kert kényelméhez tartoznak az utak és fasorok, azok szépségéhez a virágágyak csinos és arányos beosztása és hasznosságához a vetemény ágyak kellő elrendezése és gondozása. A háziasszony kertjét mind e kivánalmaknak megfelelően rendezze be, mert különben nem fogja azt az élvezetet találni benne, melyet várt. Az utakban nem szabad takarékoskodni, legyenek azok elég szélesek. Nagyobb kertekben kell továbbá szabad füves pázsitokat hagyni, hol a gyermekek játszhatnak anélkül, hogy kárt tennének, legczélszerűbb a helyeket a gyümölcsösökben hagyni, hol úgy is ritkán van egyéb vetemény. Különben, mielőtt a kertet gyümölcsös, veteményes és virágos kertté osztanék, meg kell fontolni először annak irányát a nap fekvése, víztartalma és talaja tekintetében és csak azután szabad tervezni és a tervet véghez vinni. S most még néhány szót az egyes kerti osztályokról. Hogy a szív csak egyszer szeret Ott a tavasz soha sem fakaszt Új virágot,—a szerelmet... VÁRKONYI DEZSŐ. ofitóűzzi 9bpComa. (Scitovszky és Benedek.) Akik ma a fogaskerekű vasút dübörgése mellett feljutnak a Svábhegyre, alig emlékeznek már vissza arra az időre, mikor a testvérváros apraja-nagyja fényes ünnepi öltözetben, óriási nagyságú nemzeti zászlók lobogása, a Rákóczi-induló hangjai mellett ezrével és ezrével tódult arra a hegyre, melyet Döbrentey Istenhegynek, az ötvenes évek germanizációja Svábhegynek,— 1860. év október 7-én Budapest polgársága pedig Széchenyi-hegynek nevezett el. Gyönyörű őszi nap volt, épen vasárnap. A díszfogatok egész láncolatot képeztek a Svábhegy és Pest között. Az arisztokracia, köztük Eötvös báróval, a legszebb svábhegyi villa tulajdonosával, kinek »Karthauzi“ nevű hajlékához annyi monda, annyi rege fűződött— a polgárság, a középosztály, írók ügyvédek, orvosok, e napon ott adtak légyottot egymásnak ! — Az ünnepély hőse Scitovszky prímás volt, ki hat lovas batárján hajtatott fel a hegyre. Kettős célja volt ez ünnepélynek. Az épen akkor befejezett kápolna felszentelése s a hegy ujjákeresztelése. Egy kőrakás búslakodik ma ott a hegyormon délkeletre a pályaháztól. Bozót, csere nőtte ma körül. A középső kiemelendő piramison e szavak olvashatók : Széchenyi emlékének 1860. okt. 7. Ezt a a kőrakást gyöngéd női kezek hordták össze, lelkes honleányok rakták egymásra hálás emlékéül a legnagyobb magyarnak, kinek nagy nevére keresztelte Budapest egyik legszebb és legnagyobb ormát a Svábhegyet ! A prímás misézett Funk plébános prédikált, éneket pedig a tömeg ezrei zengettek. Természetesen a »Szózatot.“ Mert akkor ez volt imádsága is meg templomi éneke is a magyarnak. Mikor a prímás a kápolna szentelést elvégezte, elment templomi díszben fényes papi segédlettel a kőrakáshoz és azt megszentelte. Aztán az Eötvös-villába tért be reggelire. De a nép egy pillanatra sem akart megfosztva lenni a népszerű főpaptól. Kiabált, lármázott: Lássuk atyánkat! Lássuk a prímást! Eötvös kijött, elmondá, hogy most reggeliző eminenciája. Mit sem használt. Mi látni akarjuk ! rengett a levegő. Az ősz főpapnak szerfelett tetszett ez az ováció, s otthagyva Kiflit, kávét, kijött az erkélyre s könnyekre fakadt szemekkel buzdította a polgárokat kitartásra és csüggedetlen reményre. »A győzelem el nem maradhat“ fejezte be szavait, aztán beült fogatjába, a tömeg pedig körülvette azt s több mint 40,000 ember kisérte vissza szállására gyalog az ország főpapját. Persze az ilyen tüntetésekről a hazai lapok egy sort sem írhattak, eltilta azoknak azt a cenzúra, hanem annál többet írtak a külföldi lapok. Erről az ünnepélyről az »Augsburger Al1gera eine Zeitung“ azt írta, hogy egy német pap prédikált azon magyarul (persze Funkot, az akkori krisztinavárosi plébánost az augsburgi kávénénike német papnak tartá) a pestieknek, akik nem is értették. „Egyátalán folytasd az „A. A. Z.“ — Magyarországban roppant izgatások történnek a magyarság mellett. És ugyan kik izgatnak ? 1] renegát szerbek és oláhok, 2) a német papok, 3) a német ügyvédek 4) a Magyarországba bevándorlót!; falusi jegyzők, 5) legfőképen pedig a —a zsidók!“ A mai nemzedéknek sejtelme sincs arról, — mi volt az akkori idők lelkesedésének a Szózat. Ezer ágyutól sem félt annyira Benedek meg Neuwirt, mint a „Szózat”-tól. Tiltották is, ahogy csak tudták. Hanem hát csak azért is énekelték mindenütt. Egy székesfehérvári korcsmárossal történt, hogy jókedvű vendégei Noé apánk találmányát „Szózattal“ találtak dicsőíteni. Két zsandár aépen arra vetődvén, tekintélyüket azzal akarták fitogtatni, hogy eltiltották a hazafias énekét. Tévedésből aztán úgy elpüfölhettek, hogy két hétig őrizték az ágyat. Mikor pedig a jó érzelmű, de a magyar nyelvet rosszul beszélő korcsmárost kérdőre vonták,, hogy hát mit énekeltek vendégei — ártatlan arcot vágva azt felelte, hogy hisz nem a szózatot énekelték, hanem egy egészen loyalis, ártatlan éneket, „so etwas, hogy die haza ist rendetlen !“ A svábhegyi demonstráció következett. Kálváriaszentelés volt s mint akkor szokásban volt, egybegyült ott vagy fél ország. A prímás maga harangozott, sajátkezűiig húzta a harangot annak emlékére, hogy az udvari zsinaton lett elhatározva a déli harangszó Magyarországon —harangozás után pedig gr. Brunzvicknét, meg gr. Eszterházynét. vezette karján az ebédhez. Mikor egy nyitrai tót a bíborba öltözött prímást meg