Esztergom és Vidéke, 1885 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1885-08-02 / 62. szám
Egy kis szemle. -(Reminiscentiák. A Tévedt Nő előadása után Krecsányi Ignác, nagy színtársulatának minden tagját meghívta egy úri társaság a Haöinger-féle helyiség nagytermébe, hogy illendően elbúcsúzhassál azoktól, akik olyan sok szép órát szereztek nekünk. Meg az utolsó kardalos is a legélvezhetőbb társalgású emberek közé tartozott. Volt pedig a társulatnál néhány nagyhírű művésznő, néhány szép jövőjű művész, azután sok tehetséges színész s végül egy egész raj imbiziosus tanítvány. Mert Krecsányi társulata Magyarország vidéki színészetének első iskolája. Nincs pedig színigazgatónk, aki annyi idealismusszal és odaadással élne testtel*lélekkel magasztos hivatásának. Tanító, igazgató, rendező, tanácsadó, mester és jó barát volt ő egyszerre. Akkor azt ígérték nekünk, hogy az idén újra felkeresnek s az ígéret gyümölcsei nem értek meg. Öröm volt végig nézni azon a remek és intelligens társaságon. A rendezőséggel együtt vagy hatvanan voltak. Salon közönsége volt az teljesen. A társaság hangulata még a pezsgő gyöngyözése közben is előkelő és választékos s minden aranyos vidámság mellett sem megfeledkező soha. A szép Kissné üdvözlő beszéde még most is megcsendül lelkünkben. De azt sem felejtettük el, hogy egy kardalos mennyi szellemmel köszöntötte fel az esztergomi közönséget. Szóval volt kikkel búcsúzkodni. Az idén szó nélkül váltunk el. Üres ház előtt ment az utolsó darab, gyorsan ledarálták, még a felvonásközöket se igen tartották meg. Elsiettek. Esze ágába se jutott senkinek a bankert gondolata, fanyar hangulatban oszlott szét a közönség, meg a színtársulat. Másnap már másfelé próbáltak szerencsot. Csak egy ember maradt itt hagyatékban, ami különben javait kivéve, egész rendes história. Az az egy ember az utolsó napon rendesen lázadó lesz és elcsapja magától a szintársulatot. így cselekedett ezúttal is a társulat egyik szinlaphordója, ki a bucsú a versek szüretén tökéletesen megőrült. Másnap vége volt a mámornak meg az apró pénznek s a szerencsétlen száműzött hamleti tépelődésben merengett a sziget árnyas gesztenyefái között, s a kalapom is szívesen le veszem elölte s nem győzöm eléggé codálni, hogy az ökölnyi kölyök, mily zsarnoki inquisitióval bánik elő vele. Mikor végig húz ostorával széles hátán, mindég az életét féltem annak a maroknyi polgártársnak. De hát vannak is rendkívüli dolgok. Hercules fonalat tartott karjain Omphalé asszonyságnál. A bojtár gyerek kalapját botja hegyére téve, az alá menekül. Az a kalap az egész eget eltakarja fölötte. Zsirosképí mezítlábas kamasz, olyan korban, mikor már a lányokra is pislog a b*lfi 1 megmozdult érzékenység. Átlát tenyerébe támasztva, gulyás flegmával dudolgat : Hej az nagy korcsma udvarába, hií természet van a lányba. Hej hamis szive van jaz lánynak, Ka jaz lelke a Terkának. Samajdálom, sajná’om. ÉS a nótára, mintha valami sürgöny lett volna, csak megfeleli a térségen a Tec.n, 8 elkezd madár nyelven kiabálni, „Pipnj, P ® pajt pap ij, pa—a—paj“ olyan szépet; jár a szája az eszemadtának, hogy magamnak is kedvem volna beállani libának, ha menyasszonyom nem volna. Csak ott kiabál, pedig az egész vidéken rajta kívül egyetlen liba sincs. Lassanként a sarkon lévő fűzfáig jön, ahol az a villámhárítós ökör istálló van, villogó pislantásokat vetve a koplaló felé. Én ez alatt a felett gondolkozom ,Istenem ! mily jó volna uradalmi ökörnek lenni, ahol még a mubákat Végtelen nagy az ellentét a zavai a az idei színi saison között. A színészet kedvelőinek fáj Aradi bukása, de elvégre is Aradi tragédiáját Aradi emberei írták meg s Aradi Gr iő az idén csak azért jött olyan közepes társulattal s annyi keleti indolentiával, hogy annál inkább megszerettesse velünk Krecsányi emlékét s annál inkább vissza óhajtássá közönségünkkel a szebb idők társulatát. Levél a kiállításról. Budapest, jul. 30. (Vasmüvészet a műiparban.) II. Tehát ez a művészi asztalka a vasművészetnek egy egészen új neme, melyet Jungfer talált fel és alkalmaz először. E körülfoglalás lombfürészmunka s rajta egész vadászmenet van kidomborítva és kieiseulirozva. Ezek a függönytartók és kandalló garnitúrák bizonyára különösebben érdeklik kegyedet; ezek nyersen vannak kovácsolva, aztán páczolva és végre aczélkefével tisztítva, mely eljárást szintén Jungfer alkalmazta először s ettől nyernek tárgyai oly szép csillogó fényt, mintha ezüstből volnának. Itt vannak métre nsív szerű ráesőzatok, bútor és kapuvasalások és kézzel domborított kapudíszitések, de ezek ugye nem érdeklik. Jó, nem terhelem vele , hanem úgy látom ez a réz-mesterember itt középen jobban megnyerte tét szólót. Ez asszonyom a borításnak remekét képezi, rézlemezdom és művészi alakítás tekintetében sokkal magasabb fokon áll, mint a bécsi Raihhaus hires vasembere. — Igazán, gyönyörű tárgyak — szölt kegyed őszinte bensőséggel, — s bizonyára nagy kelendőségnek is örvendenek. Mondja hány házat szerzett már ezekből Jungfer ur ? — Egyet asszonyom, azt a műhelyt a melyben a remek tárgyakat 150 munkásával együtt előállítja. — Hogyan, csal egyet? Igen egyszerűen, Jungfert nem a haszon utáni vágy, de az ambíczió vezeti, hogy a műlakatosságot, hazánkban a fejlődés és művészet legmagasabb fokára emelje s erre áldozza keresménye tetemes részét. Akar tényeket? íme. Mikor a Ferenczvárosi templomot építették, Jungfer egy 3000 frtos kaput ajánlott fel, csakhogy a templom egészen olyszerű legyen s a várkerti bazár mű vasrácsozatát oly olcsón ajánlotta, mint más az öntötteket, csakhogy a SHin engedik megütni az isten nyilának. Ez alatt aztán a bojtár mint valami guerilla, neki kavarodik, oda setteg a fűzfához, se szó, se beszéd, olyant csókol a Tecza piruló arczán, hogy szinte megcsendül belé a fülem. Válj te akasztófa tehéncsordás, megmondom a Tecza mámijának, hogy ezután maga menjen a libákat keresni. Én pedig tovább haladván, visszavonom szavamat, hogy nincs poézis a koplalón. Van biz az, csakhogy nem mindenki veszi észre. Bennem annyira megkeseredett a jóindulat e jelenet láttára, hogy nem szántam többé az éhező teheneket sem, ott hagytam fehéret, feketét, tarka borját s kaján irigységgel pislantva a bojtárra, siettettem a parasztkocsi elé fogott két girhes elöljárót. S még gyötri lelkemet, hogy most is a kínzó tudat boldogabb az a mezitlábos , mosdatlan ficzkó, mint én aki azt leírom, ő gyalog mehet a szeretőjéhez, nekem kocsit kell fogadnom. Ő csókot kap, nem gardírozza senki, nekem meg majd csak hogy telephonnal kell vele beszélnem. Hja ,mert az anyja nem hagyja szeretni, aztán meg nagyon rá szokott mindenre azt mondani ,,kérem az nem illik ám.“ S . . . a versvas kerítés szépségét bebizonyítsa. Igaz, hogy szép örökséget vett át dédapja, nagyapja, és atyjától, kik mind jeles lakatosmesterek voltak, de ő emelte azt oly fokra, hogy ma nemcsak hazánkban elsőrangú művelője a műlakatosságnak, de külföldi szaktekintélyek elismerése szerint, a kontinensen is egyike a leghivatottabb mestereknek. De ne mutasson unott képet, asszonyom. Jöjjön, ránduljunk át a változatosság kedvéért közeli királypavillonba, melynek diszitéséhez Jungfer színtén remek tárgyakkal járult. Íme középterem nagy diszcsillárja, melyen a a nyers vas és rézdomboritás összeegyeztetése először van szerencsésen alkalmazva, valamint a 4 fali csillár , a király szobájában levő német renaissance styben tartott fekete csillár, valamint a lépcső lámpaállványai és lámpái, a középszoba nehéz kandallógarnitúrája, az ajtó és ablakzárak mind Jungfeit dicsérik mesterükül. A gáztársulat pavilonjában —ne féljen, oda már nem fogom elárasztani, — csak megemlítem, hogy Jungfer ott is állított ki 5 szép vertvas lámpát s e pavillonban ő az egyedüli magyar kiállitó. Lássa, ezeket nálamnál érdemesebb hozzáértő emberektől tanultam el, s hogy kegyednek a kiállitás e nagybecsű kollektiójáról referálhassak, melynek elsőrangú voltát legjobban bizonyítja az, hogy szak- és képeslapjaink méltónak találták azt képben is bemutatni a műve & hazai közönségnek. (Vige.) Szőlőtermelőinkhez. Az Országos kiállítás tartama alatt nagyszabású szőlőkiállitást rendeznek, melynek ügyét kiválóan ajánljuk szép szőlővidéi fink figyelmébe. A kiállítás elnöksége által hozzánk beküldött, teljesen tájékoztató felhívás a következő: I. A kiállítás tárgya és vezetése. Az 1885. évi országos általános kiállitás tartama alatt alább megjelölt helyen és időben friss szőlőfürtből nemzetközi időleges kiállítás rendezted. Ezen kiállítás ügyeinek rendezését egy külön bizottság vállalta el. II. A kiállítás helye és tartama. A nemzetközi szőlő kiállitás Budapesten, a főváros által a városligetben felajánlott területen tartatik meg és pedig I. évi szeptember hó 24-től október hó 4-ig bezárólag. közi III. A kiállítás czélja: A nemzetszőlő kiállítás czélja : Magyarország és a külföld jelesebb szőlőfajainak megismertetése, a termelés állapotának feltüntetése s a közönségnek a beszerzési források tekintetében adandó tájékozás. IV. A kiállítás tárgya. A nemzetközi szőlőkiállitás tárgya lehet: a) szőlőfürt levágott állapotban ; b) cserepekben vagy edényekben nevelt szőlőtő gyümölcscsel együtt. V. Dijak és kitüntetések. A kiállított és jutalomra méltó szőlőfürtök, a külön kibocsájtanló jury szabályzat értelmében pénzdíjakban és kitüntetésekben részesülnek. A kitüntetések a következők : 1. Nagy díszoklevelek, 2. nagy bronzérmek. Az érmek melletti érdemet részletesebben kitüntető oklevelek adatnak ki. VI. Szállítási kedvezmények. A kiállításra küldendő tárgyak részére vasúti és gőzhajóási társulatok által a jelentékeny szállítási kedvezmények eszközüi tették ki. Minden bejelentőnek a bejelentett tárgyak kedvezményes szálltása érdekében a kiállítási hivatal által igazolvány küldetik, mely a feladási állomáson a szállítólevélhez csatoltatik. VII. Külön szabályok a szőlő csomagolása és szállítására nézve. Szőlőfürtöt levágott állapotban kiállításra minden magyar és küldhet a külföldi kiállító , de a berni phylloxeta-egyezmény értelmében a csomagolásnak nem szabad szőlőlevelekkel eszközöltetnie. Cserepekben, avagy edényekben év5 szőlőtőt csakis Magyarország területéről lehet beküldeni s ezeknek a már tárgyban kiadott kormányrendelet értelmében zárt vagyonokban és a cserépen felül vászonnal körülcsomagolást szabad beküldetniök. Az ily tőkék beküldésére a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi ministeriumtól nyert igazolvány szükséges, mely feladáskor a szállítólevélhez lesz csatolandó. Azz így kiállított tőkék a kiállításról vissza nem vihetők. VIII. Bejelentés és a tárgyak beküldése. A bejelentésnek az országos bizottság által ingyen szétküldött bejelentő íveken két példányban gondosan és olvashatólag írva f. évi szeptember hó 10-ig kell megtétetnie. A bejelentési ívek közvetlenül a kiállítási hivatalhoz (Budapest, városliget) küldendők. A szőlőfürtök beküldési határideje szeptember hó 20-ika. Minden szőlőfajból legalább 2—3 fürt küldendő be. IX. Térdijs kiállítási szerelvények. Térdijul minden négyszögméter után 2 frt fizetendő s fél négyszögméternél kevesebb hely nem adatik. Állványok, asztalok s edényekről a kiállítási bizottság gondoskodik. A térdij a bejelentés elfogadásának közlése után fizetendő s a már befizetett térdij semmi körülmények közt sem adatik vissza. X. Eladás. Az országos kiállítási bizottság kívánatra elvállalja a kiállításon bemutatott s a kiállítónál nagyobb készletben levő csemegeszőlő eladását és közvetítését, az erre vonatkozólag külön felállított eladási iroda szabályai szerint. XI. Katalógus: A katalógus részére a kiállítók az országos bizottsággal — czímükön kívül — kellő időben és röviden oly statisztikai és leíró adatokat is közölhetnek, melyek termelésükre vagy üzletükre vonatkoznak. XII. A jury. A bíráló bizottság az ország kiváló szakértőiből fog megala*kutatni. Ezenkívül külföldi bejelentések esetében minden egyes idegen állam jogosítva lesz a kiállítók számaránya szerint megállapítandó jurornak a jury beküldésére. XIII. A szabályzat elfogadása. Minden kiállító bejelentésének beküldésével mind magára, mind képviselőire elfogadja a fentebbi határozatokat és aláveti magát az országos bizottság további s a kiállításra vonatkozó határozatainak. Gróf Zichy Jenő, másodelnök, Matlekovits, elnök. HÍREK. — Majer István püspök úr irodalmi működésének félszázados évfordulójának ünnepét augusztus közepén fogjul megülni. Az ünnep előkészítésén a már is hangulatos közlemények fáradoznak, melyek közül a legutóbbi gyamánt Dr. Walter Gyula méltató közleményét említjük, mely épen most jelent meg a püspök úr sikerült kópével a Magyar Sionban. — A váczi püspökség. A Pesti íj Napló hiteles forrásból közli, hogy a js váczi püspökséget Ipolyi Arnold besz szerezoi püspöknek fogják adományozni i s az ő helyét, egy uj püspök foglalja el. Tudvalevő hogy Ipolyi Arnold je!’jelenlegi püspöksége a legszerényebb d dotálója. — Uj püspökség. Nagy mozgalom űi