Esztergom és Vidéke, 1885 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1885-08-02 / 62. szám

Egy kis szemle. -(Reminiscentiák. A Tévedt Nő előadása után Kre­­csányi Ignác­, nagy színtársulatának minden tagját meghívta egy úri tár­saság a Haöinger-féle helyiség nagy­termébe, hogy illendően elbúcsúzhas­sál­ azoktól, akik olyan sok szép órát szereztek nekünk. Meg az utolsó kardalos is a leg­­élvezhetőbb társal­gású emberek közé tartozott. Volt pedig a társulatnál né­hány nagyhírű művésznő, néhány szép jövőjű művész, azután sok tehetséges színész s végül egy egész raj imbizi­­osus tanítvány. Mert Krecsányi társu­lata Magyarország vidéki színészetének első iskolája. Nincs pedig színigazga­tónk, aki annyi idealismusszal és oda­adással élne testtel*lélekkel magasztos hivatásának. Tanító, igazgató, rendező, tanácsadó, mester és jó barát volt ő egyszerre. Akkor azt ígérték nekünk, hogy az idén újra felkeresnek s az ígéret gyü­mölcsei nem értek­ meg. Öröm volt végig nézni azon a remek és intel­l­i­­­­gens társaságon. A rendezőséggel együtt­ vagy hat­vanan voltak. Salon közön­sége volt az teljesen. A társaság hangulata még a pezsgő gyöngyözése közben is előkelő és választékos s minden ara­nyos vidámság mellett sem megfeled­kező soha. A szép Kissné üdvözlő beszéde még­­­ most is megcsendül lelkünkben. De azt­ sem felejtettük el, hogy egy kardalos mennyi szellemmel köszöntötte fel az­ esztergomi közönséget. Szóval volt kik­­­kel búcsúzkodni. Az idén szó nélkül váltunk el. Üres ház előtt ment az utolsó da­rab, gyorsan ledarálták, még a felvo­násközöket se igen tartották meg. El­siettek. Esze ágába se jutott senkinek a bankert gondolata, fanyar hangulat­ban oszlott szét a közönség, meg a színtársulat. Másnap már másfelé próbáltak sze­rencsot. Csak egy ember maradt itt hagya­tékban, ami különben javait kivéve, egész rendes história. Az az egy em­ber az utolsó napon rendesen lázadó lesz és elcsapja magától a szintársu­latot. így cselekedett ezúttal is a tár­sulat egyik szinlaphordója, ki a bucsú­ a versek szüretén tökéletesen megőrült. Másnap vége volt a mámornak meg az apró pénznek s a szerencsétlen szám­űzött hamleti tépelődésben merengett a sziget árnyas gesztenyefái között, s a kalapom is szívesen le veszem elölte s nem győzöm eléggé c­odálni, hogy az ökölnyi kölyök, mily zsarnoki inquisitióval bánik elő vele. Mikor végig húz ostorával széles há­tán, mindég az életét féltem annak a ma­roknyi polgártársnak. De hát vannak is rendkívüli dolgok. Hercules fonalat tartott karjain Omphalé asszonyságnál. A bojtár gyerek kalapját botja hegyére téve, az alá menekül. Az a kalap az egész eget eltakarja fölötte. Zsirosképí­ mezítlá­bas kamasz, olyan korban, mikor már a lányokra is pislog a b*­lfi 1 megmozdult ér­zékenység. Átlát tenyerébe támasztva, gu­lyás flegmával dudolgat : Hej az nagy korcsma udvarába, hií természet van a lányba. Hej hamis szive van jaz lánynak, Ka jaz lelke a Terkának. Sam­ajdálom, sa­jná’om. ÉS a nótára, mintha valami sürgöny lett volna, csak megfeleli a térségen a Tec­.n, 8 elkezd madár nyelven kiabálni, „P­ipnj, P ® pajt pap ij, pa—a—paj“ olyan szépet; jár a szája az eszemadtának, hogy magam­nak is kedvem volna beállani libának, h­a menyasszonyom nem volna. Csak ott ki­abál, pedig az egész vidéken rajta kívül egyetlen liba sincs. Lassanként a­ sarkon lévő fűzfáig jön, ahol az a villámhárítós ökör istálló van, villogó pislantásokat vetve a koplaló felé. Én ez alatt a felett gon­dolkozom­­ ,Istenem ! mily jó volna ura­dalmi ökörnek lenni, ahol még a m­ubákat Végtelen nagy az ellentét a zavai a az idei színi saison között. A színészet kedvelőinek fáj Aradi bukása, de elvégre is Aradi tragédi­áját Aradi emberei írták meg s Aradi Gr­ iő az idén csak azért jött olyan közepes társulattal s annyi keleti in­­dolentiával, hogy annál inkább meg­szerettesse velünk Krecsányi emlékét s annál inkább vissza óhajtássá közön­ségünkkel a szebb idők társulatát. Levél a kiállításról. Budapest, jul. 30. (Vasmüvészet a műiparban.) II. Tehát ez a művészi asztalka a vas­­művészetnek egy egészen új neme, me­lyet Jungfer talált fel és alkalmaz először. E körü­lfoglalás lombfürészmunka s rajta egész vadászmenet van kidom­borítva és kieiseulirozva. Ezek a fü­g­­gönytartók és kandalló garnitúrák bizo­nyára különösebben érdeklik kegyedet; ezek nyersen vannak kovácsolva, aztán páczolva és végre aczélkefével tisztítva, mely eljárást szintén Jungfer alkalmazta először s ettől nyernek tárgyai oly szép csillogó fényt, mintha ezüstből volnának. Itt vannak métr­e n­sív szerű ráesőza­tok, bútor és kapuvasalások és kézzel domborított kapudíszitések, de ezek ugy­e nem érdeklik. Jó, nem terhelem vele , hanem úgy látom ez a réz-mesterem­ber itt középen jobban megnyerte tét szólót. Ez asszonyom a borításnak remekét képezi, rézlemezdom és művé­szi alakítás tekintetében sokkal maga­sabb fokon áll, mint a bécsi Raih­h­aus hires vasembere. — Igazán, gyönyörű tárgyak — szölt kegyed őszinte bensőséggel, — s bizonyára nagy kelendőségnek is örven­denek. Mondja hány házat szerzett már ezekből Jungfer ur ? —­ Egyet asszonyom, azt a műhelyt a melyben a remek tárgyakat 150 munkásával együtt előállítja. — Hogyan, csal­ egyet? Igen egyszerűen, Jungfert nem a ha­szon utáni vágy, de az ambíczió veze­ti, hogy a műlakatosságot, hazánkban a fejlődés és művészet legmagasabb fo­kára emelje s erre áldozza keresménye tetemes részét. Akar tényeket? íme. Mikor a Ferenczvárosi templomot épí­tették, Jungfer egy 3000 frtos kaput ajánlott fel, csakhogy a templom egé­szen olyszerű legyen s a várkerti ba­zár mű vasrácsozatát oly olcsón ajánlot­ta, mint más az öntötteket, csakhogy a SHin engedik megütni az isten nyilának. Ez alatt aztán a bojtár mint valami guerilla, neki kavarodik, oda setteg a fűzfához, se szó, se beszéd, olyant csókol a Tecza pi­ruló arczán, hogy szinte megcsendül belé a fülem. Válj te akasztófa teh­éncsordás, megmondom a Tecza mámijának, hogy ez­után maga menjen a libákat keresni. Én pedig tovább haladván, vissza­vonom szavamat, hogy nincs poézis a koplalón. Van biz az, csakhogy nem mindenki veszi észre. Bennem annyira megkeseredett a jóindulat e jelenet láttára, hogy nem szán­tam többé az éhező teheneket sem, ott hagytam fehéret, feketét, tarka borját s kaján irigységgel pislantva a bojtárra, siet­tettem a parasztkocsi elé fogott két girhes elöljárót. S még gyötri lelkemet, hogy most is a kínzó tudat boldogabb az a me­­zitlábos , mosdatlan ficzkó, mint én aki azt leírom, ő gyalo­g mehet a szeretőjéhez, nekem kocsit kell fogadnom. Ő csókot kap, nem gardírozza senki, nekem meg majd csak hogy telephonnal kell vele beszélnem. Hja ,­mert az anyja nem hagyja szeretni, aztán meg nagyon rá szokott mindenre azt mondani ,,kérem az nem illik ám.“ S . . . a versvas kerítés szépségét bebizonyítsa. Igaz, hogy szép örökséget vett át déd­apja, nagyapja, és atyjától, kik mind jeles lakatosmesterek voltak, de ő emel­te azt oly fokra, hogy ma nemcsak hazánkban elsőrangú művelője a műla­­katosságnak, de külföldi szaktekinté­lyek elismerése szerint, a kontinensen is egyike a leghivatottabb mestereknek. De ne mutasson unott képet, asszo­nyom. Jöjjön, ránduljunk át a változatosság kedvéért közeli királypavillon­­ba, melynek diszitéséhez Jungfer szín­tén remek tárgyakkal járult. Íme középterem nagy diszcsillárja, melyen a a nyers vas és rézdomboritás összee­gyeztetése először van szerencsésen al­kalmazva, valamint a 4 fali csillár , a király szobájában levő német renais­sance sty­ben tartott fekete csillár, valamint a lépcső lámpaállványai és lámpái, a közép­szoba nehéz kandalló­­garnitúrája, az ajtó és ablakzárak mind Jungfeit dicsérik mesterükül. A gáz­­társulat pavilonjában —ne féljen, oda már nem fogom elárasztani, — csak megemlítem, hogy Jungfer ott is állí­tott ki 5 szép vertvas lámpát s e pa­­villonban ő az egyedüli magyar kiál­­­litó. Lássa, ezeket nálamnál érdemesebb hozzá­értő emberektől tanultam el, s hogy kegyednek a kiállitás e nagybe­csű kollektiójáról referálhassak, mely­nek elsőrangú voltát legjobban bizo­nyítja az, hogy szak- és képes­lapja­ink méltónak találták azt képben is bemutatni a műve & hazai közönségnek. (Vige.) Szőlőtermelőinkhez. Az Országos kiállítás tartama alatt nagyszabású szőlőkiállitást rendeznek, melynek ügyét kiválóan ajánljuk szép szőlővidéi­ fink figyelmébe. A kiállítás elnöksége által hozzánk beküldött, tel­je­sen tájékoztató felhívás a következő: I. A kiállítás tárgya és vezetése. Az 1885. évi országos általános kiál­litás tartama alatt alább megjelölt he­lyen és időben friss szőlőfürtből nem­zetközi időleges kiállítás rendezted­­. Ezen kiállítás ügyeinek rendezését egy külön bizottság vállalta el. II. A ki­állítás helye és tartama. A nemzetközi sző­lő ki­ál­litás Budapesten, a főváros ál­tal a városligetben felajánlott terü­le­ten tartatik meg és pedig I. évi szep­tember hó 24-től október hó 4-ig be­zárólag. közi III. A kiállítás czélja: A nemzet­szőlő kiállítás czélja : Magyaror­szág és a külföld jelesebb szőlőfajai­nak megismertetése, a termelés állapo­tának feltüntetése s a közönségnek a beszerzési források tekintetében adandó tájékozás. IV. A kiállítás tárgya. A nemzet­közi szőlőkiállitás tárgya lehet: a) szőlőfü­rt levágott állapotban ; b) cse­repekben vagy edényekben nevelt sző­lőtő gyümölcscsel együtt. V. Dijak és kitüntetések. A kiállí­tott és jutalomra méltó szőlőfürtök, a külön kibocsájtanló jury szabályzat ér­telmében pénzdíjakban és kitüntetések­ben részesülnek. A kitüntetések a kö­vetkezők : 1. Nagy díszoklevelek, 2. nagy bronzérmek. Az érmek mellett­i érdemet részletesebben kitüntető oklevelek adatnak ki. VI. Szállítási kedvezmények. A ki­állításra küldendő tárgyak részére vasúti és gőzhajó­ási társulatok által a jelentékeny szállítási kedvezmények esz­közüi tették ki. Minden bejelentőnek a bejelentett tárgyak kedvezményes szál­­ltása érdekében a kiállítási hivatal ál­tal igazolvány küldetik, mely a feladá­si állomáson a szállítólevélhez csatol­­tatik. VII. Külön szabályok a szőlő cso­magolása és szállítására nézve. Szőlő­fürtöt levágott állapotban kiállításra minden magyar és küldhet a külföldi kiállító , de a berni phylloxeta-egyez­­mény értelmében a csomagolásnak ne­m szabad szőlőlevelekkel eszközöltetnie. Cserepekben, avagy edényekben év5 szőlőtőt csakis Magyarország területéről lehet beküldeni s ezeknek a m­ár tárgyban kiadott kormányrendelet értel­­­­­m­ében zárt vagyonokban és a cseré­pen felül vászonnal körülcsomagolást szabad beküldet­niök. Az ily tőkék be­küldésére a földmivelés-, ipar- és ke­reskedelemügyi mini­steriumtól nyert igazolvány szükséges, mely feladáskor a szállítólevélhez lesz csatolandó. Azz így kiállított tőkék a kiállításról vissza nem vihetők. VIII. Bejelentés és a tárgyak bekül­dése. A bejelentésnek az országos bi­zottság által ingyen szétküldött beje­lentő íveken két példányban gondosan és ol­vashatólag írva f. évi szeptember hó 10-ig kell megtétetnie. A bejelen­tési ívek közvetlenül a kiállítási hiva­talhoz (Budapest, városliget) küldendők. A szőlőfürtök beküldési határideje szep­tember hó 20-ika. Minden szőlőfajból legalább 2—3 fürt küldendő be. IX. Térdij­s kiállítási szerelvények. Térdijul minden négyszögméter után 2 frt fizetendő s fél négyszögméternél kevesebb hely nem adatik. Állványok, asztalok s edényekről a kiállítási bi­zottság gondoskodik. A térdij a beje­lentés elfogadásának közlése után fize­tendő s a már befizetett térdij semmi körülmények közt sem adatik vissza. X. Eladás. Az országos kiállítási bizottság kívánatra elvállalja a kiál­lításon bemutatott s a kiállítónál na­gyobb készletben levő csemegeszőlő el­adását és közvetítését, az erre vonat­kozólag külön felállított eladási iroda szabályai szerint. XI. Katalógus: A katalógus részére a kiállítók az országos bizottsággal — czímükön kívül — kellő időben és röviden oly statisztikai és leíró adatokat is közölhetnek, melyek ter­melésükre vagy üzletükre vonatkoznak. XII. A jury. A bíráló bizottság az ország kiváló szakértőiből fog megala*­kutatni. Ezenkívül külföldi bejelenté­sek esetében minden egyes idegen ál­lam jogosítva lesz a kiállítók szám­aránya szerint megállapítandó jurornak a jury be­küldésére. XIII. A szabályzat elfogadása. Min­den kiállító bejelentésének beküldésé­vel mind magára, mind képviselőire elfogadja a fentebbi határozatokat és aláveti magát az országos bizottság további s a kiállításra vonatkozó ha­tározatainak. Gróf Zichy Jenő, másodelnök, Matlekovits, elnök. HÍREK. — Majer István püspök úr irodal­mi működésének félszázados évforduló­­­­jának ünnepét augusztus közepén fog­­­­jul­ megülni. Az ünnep előkészítésén a már is hangulatos közlemények fára­­­­­doznak, melyek közül a legutóbbi gya­­­m­­ánt Dr. Walter Gyula mél­ta­tó köz­­leményét említjük, mely épen most je­­­­­lent meg a püspök úr sikerült kópé­­­­­vel a Magyar Sionban. — A váczi püspökség. A Pesti­ íj Napló hiteles forrásból közli, hogy a js váczi püspökséget Ipolyi Arnold besz­­­ s­zerezoi püspöknek fogják adományozni i­ s az ő helyét, egy uj püspök foglalja el. Tudvalevő hogy Ipolyi Arnold je­!’je­lenlegi püspöksége a legszerényebb d­ dotálója.­­ — Uj püspökség. Nagy mozgalom űi

Next