Esztergom és Vidéke, 1885 (7. évfolyam, 1-104. szám)

1885-11-08 / 90. szám

— Imre napját — mint nekünk P.-Gyarm­itról Lják, — fényesen meg­ünnepelték Remenyik Imre újonnan ki­nevezett p.-gyarmati inspektor ur ven­dégszerető házánál. A név ünnepély ren­des bálnak is beillett volna. A­z első négyest 20 pár tánczolta. Ott voltak a bájos háziasszonyon kívül Türk nő­vérek (Bajna) Remenyik nővérek (Eger) Placz Irmácska (Esztergom,) Gangl Gizela (Bajna,­ Hély Lujza (Z­ámbék) Dittrich Mariska (Bajna), Kuzmich Etel­ka (Esztergom,) Laztár Irma (Bil) Snei­­der Karolina (Gyiva,) Makné (P. Szó­modor) Ferlickné (Gyiva) stb. — A Magyar Ki­ály vendéglőse, Varga János, már átvette a Hadinger által birt helyiségeket s azokat nem­sokára ünnepélyesen meg is nyitja. — Téli tornacsarnok. A város ha­tósága a városi iskolák tanulóifjúsága számára a városház udvarán elég czél­­szerű ideiglenes téli tornacsarnokot emel­tetett. _Az Olvasó Kör ma este nyitja meg felolvasó-estéllyel és társas-vacso­rával az uj egyesületi helyiségeket, melyek már a szépen fejlődő kör tu­lajdon­házában kereshetők fel. — Uj Ügyvéd. Dr. Lengyel Soma fiatal váczi ügyvéd irodáját városunkba helyezte át s működését a Széch­enyi­­téren levő Mihalik-féle házban már m­eg is kezdte. Az ügyvédi kar dr. Lengyel Soma urban egy igen derék erővel gyarapodott. — Iparos estély. A kat.h. ipiros ifjak egyesülete dalkörének Borovicska A. vezetése alatt elért haladását be­mutatni óhajtván e végből nov. 22-ére tánccaal egybekötött dalestélyt rendez, melyre vonatkozó meghívók a napokban fognak szétküldetni. Az egyesület külön­ben felolvasásokra szavalatokig színda­rabok előadására is készül.Dr. Fehér Gyu­la plébános ur és társai szives közremű­ködése előre kikéretett, minek folytán a téli hónapok üres óráit az iparosok által eszközölt szak­tanításokkal is vegyítve hasznos és üdvös szórakozással fogja az egyesületi ifjúság eltölteni. —1. — Tűzoltók csarnoka. A városi plébánia templom előtti lóúsztató be­tömése nemsokára tén­nyé válik s tetejében a mellékes terület egybefog­lalásával tervben van egy nagyobb sza­bású építmény felállítása, a mely ma­­­gában foglalná az annyira szükséges­­ tornacsarnokat és a tűzoltók őrtanyá­m ——— jót. A tervet Prokopp J. városi mér­nök készítette s a városi gazdasági ta­nácsos úrnál van letéve. Lesz alkal­munk megtekinteni s különösen kíván­csiak vagyunk a leendő torna­terem alapterületénél a négyszög métereknek pontos kijelölésére, csak azért, mivel a reáliskolai tornahely térbeli viszonyát tárgyazó országos közoktatási tanács javaslata e részben minimális területül 160 négyszög­métert ir elő , tehát ennél az épitemlő torna helyiség alap­­terü­lete semmi esetre sem lehet kor­látol­tabb. — 1. — Az Olvasókör köszönete. Van­nak az olvasókörnek számos jóltevői, kiknek áldozatkészségét annak idejében hálás jegyzőkönyvi elismerésekben mél­tatta ; de volt és van ezek között olyan is, ki az egyesület keletkezése perczé­től ritka példáját mutatta ama törek­vésnek, mely czélul tűzte a kör anyagi és szellemi javát rendithet­len igyek­­véssel és teljes odaadással an­ra elő­mozdítani, hogy a körnek tekintélyt, maradandó életet biztosítson. S miből tűnt ki ezen páratlan buzgalom ? Ab­ban, hogy az illető nem kimélve időt, fáradságot, pénzt , odaállok­ mint sze­rén­y, de tisztességes viszonyok között élő családapa, először apróbb összegek­kel, később 45 frttal, másodszor saját kezdeményezésére maga és társai rizi­kójára házat vesz a körnek azután :az átalakításokkal járó túlkiadásokat elő­legezi, az építkezésnél aújavát, mellőző gondoskodással felügyel, szóval minden tért kiaknázni iparkodik a kör elő­nyére éppen akkor, midőn a vállaira súlyosodó teher közepette úgy a maga, mint neje egészsége veszélyes hanyat­lásnak indult. Ez több a jóakaratnál, több az áldozatkészségnél, ez majd­nem egyenlő a magunk javairól való lemondással ; — ilyen tettekre ily hely­zetben csak Dóczy Antal hazafisága képes ! Ilyen a valódi polgári hivatás betöltése mely példaként állhat mások előtt, hogy az, ki közelismerést keres, legyen tetterős és erejéhez mérten áldozatkész ott, hol a közjó cselekvésre szólítja. Köszönet tehát az olvasókör nevében Dóczy Antalnak, ki elnöki tisztét nemes gondoskodásával az egye­sület évkönyveiben hasznos intézkedé­seivel megörökítette. — Gy. — Pikáns novellák. Két érdekes szerelmi história fekszik előttünk. Az egyikben egy tisztviselő leánya a hősnő, a­ki beleszeret egy fiatal em­berbe. De a fiatal ember nem viszonozza forró érzelmeit s most a hölgy kény­telen egy kis kurázsl­áshoz folyamodni. Tárgyalni kezd egy vén asszonnyal, a­ki a legtitokzatosabb kérdések megol­dásánál mindig résen szokott ál­lani. A tárgyal­ó vége az, hogy a vén asszony öt forintot kér, mely összegért hajlan­dónak mutatkozik a kérlelhetetlen fiatal úr hajából szakálából s bajuszából né­hány szálat szerezni, azt pénteken éjjel elégetni, a hamvakat összeelegyiteni a boldogtalan Julia egy fürtjének ham­vával s mindebből pogácsát sütve kölcsönös szerelmet egym­ásiránt a po­­a­gácsaevök részéről fölkelteni. A vén asszony tárgyalni kezd egy takarítónő­vel a kérdéses varázsaikat­ őszek meg­szerzése ügyében, de a takarítónő el­árulja az ös­seesküvést a fiatal urnak s a históra itt azonnal uj fordulatot nyer. A kuruzsló­nő megrémül e nem mer többet a szerelmes kisasszonnyal talál­kozni. Julia azonban azért szeret, hogy csak azért se engedjen Minthogy a va­­rázspogácsa csak nem akart elkészülni, s a kőszívű fiatal ember csak nem akart meghódolni, fogta magát s bepöröl­te a kuruzsló vénasszonyt csalásért. Sokkal érdekesebb a második histó­ria­, melyben a szerelmes hősnő meg is éte­ti egy fiatalemberrel a szerelem támasztó süteményt. A falusi kis­asszony ugyanis izgatott sorokban le­velet ír S. czukrásznak, s egy forint­nyi melléklettel olyan süteményt kér, melyet „ha az a hideg fiatal ember megesz, akkor bárhová is kövesse a szerelmes leányt, hogy annyira szeres­sen beléje.“ A czukrász édes udvarias­sággal gondolkodik a bonyodalmas kérdés megoldásán és sokáig töri a fejét, hogy melyik süteményének le­hetne szerelemébresztő erőt tulajdoní­tani. Vé­gre küld husz darab külön­féle közül süteményt s azt hiszi, hogy azok csak föl fogja ébreszteni vala­melyik a kőszívű fiatalember hajlan­dóságát a heves kisasszony iránt. A falusi Júlia átküldi a húsz darab sü­teményt leendő áldozatának. A falusi gavallér azonban teljes realisztikus felfogással tudósítja másnap a ked­veskedő kisasszonyt, hogy nagy tisz­telője a süteményeknek s ha máskor is megörvendezteti, hát nagy örömmel fogadja, mert kis menyasszonya (ki szintén nagy tisztelője a jó sütemé­nyeknek) nem emel ellenvetést azon megfoghatatlan gyöngédség és figyelem iránt, mellyel a sütemények kedves küldőié­­t kitüntette. A falusi Júlia * 1 'erre annyira elkeseredett, hogy kény­telen volt keserű élete megéde­tésére saját maga számára azonnal száz sü­j­teményt rendelni. * Sorsjegyek részletfizetésre. Azon örvendetes körülményt hozzák köztudom.­Um­ hogy a pesti magyar ke­reskedelmi bank váltó üzlete Budapes­tien üzlet barátai sokoldalú kívánságai­nak m­egfelelőleg egy külön osztály­nyitott, a­mely, rászletfiz­tési ivek kibocsájtásával foglalkozik. Ezen inté­zet soliditilsának rég fennálló jó hír­neve jót áll azért hogy a közönség érdekei ezen irányban is a legszigorúb­ban megvédessenek, és elvárható hogy az ezen intézetnél újonan bevezetett üzletág számos részvételben fog része­süli. Mint e lap mai számába foglalt hirdetésben látható, az intézet a for­galom könnyítése czéljából, a helybeli piaczon Fried Arnold urat bízta meg.­FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KŐRÖS­Y LÁSZL­Ó. NYILTTÉR.*) Van szerencsém a n. é. közönséget értemteni, hogy ügyvédi irodámat Váczról Esztergomba (Szécheny­i-tér 380. sz. a. Mihalik Bálint-féle házba) he­lyeztem át. Esztergom, 1885 november havában. Teljes tisztelettel DR. LENGYEL SOMA, köz- és váltó ügyvéd. I«jfi*ztább éflvinfM SMmU-YJÍT legjobb asztali- és üdítő­ital, kitűnő hatásúnak bizonyult köhögésnél, gégebajoknál, gyomor- és hólyaghu­rutnál. Mattom H­enrik, Karlsbad és Budapest, aszó, igaz mosoly gúny talán kaczagás, har­­asány jó ízű nevetés nyújt. Senki se vigyázta, de senki se mellőzte. A vacsora vígan folyt s mint igazi elő­­fikelő helyeken gyorsan végződött. A férfia­­i­kon lehetett érezni, hogy a finom borok is működnek, de a kedves kis háziasszony csak ís annyit, hogy távozás előtt minden vendéget a barátságával még jobban lekötelezzen. — Te Péter, itt maradsz — szólította m­eg a háziúr öreg őszülő barátját. Mert lásd o­lyan messzire most nem lehet már menni. i Arra leütik az embert. Itt hálsz, az én szo­bámban. Már éjfél után két óra. Nem me­­hetsz barátom. Most következik a mi be­szélgetésünk. — Úgy úgy — búcsúzott el személyes­­ kézszoritással a kedves kis élénk házi asz­­s­zony. Régen látták egymást, mondják el t­­mi szivükön fekszik. Bíráljanak meg rai­­»gyen vagyok — ugy­e rossz vagyok — nem tudok semmit. gazdaasszony Miska az Mka. — Oh Ágnes ! ölelte át a férj kis fele­séget. Mennyi de mennyi édes boldogító van e [kár szóban — oh Ágnes — a­hol a férj és nő ennyiben is elmondhatják történetei­n­det. Meleg mosollyal vidám zajjal járt kelt a ju­farj, hogy a kis dolgozó szobában a hol tfifarkály ur hál — mindent rendben hozás­ain. Legyen még egy kis jó bo>- mint régen, riiivar, lámpa, gyertya, viz, gyufa pár könyv is a vendég alvás előtt még egy kicsit í ív vasút akarna. Mintha épen egy előkelő ur volna Péter, a Minden a mi szívre, szeretetre vallott. — Majd Jóskáról beszélek — kiáltott a házi r amint kiment hogy a cselédek közt valami rendelkezést tegyen. Jövök mindjárt, mindjárt vetkőzz csak, fék ügy, majd én melléd ülök, de n­e pih­enj .­­ . Jóskáról, a szegény bolond Jóskáról sokat fogok be­szélni — oh Jóska. . Jóska. . fekügy csak Péter. Oda künt a háziúr meghagyta hogy csönd legyen mind addier, m­ig az az úr fel nem kel. Senki se háborgassa. Alugyék csön­desen. Csitt. . . És lábujj hegyen eltűnt, mintha már Har­kály ur aludnék. Lassan lobogott a tűz a kandallóban s a vörös izzó szén, mely szinte pihenésre készült — ki-ki tekintett a ros­télyon át, hogy mit csinál Harkály Péter ? Örvend-e, boldog-e ? Tetszik-e vek , hogy jó emberek közt van ? Hiszi-e, hogy van még jó ember a világon ? Nem káprázat-e ez az egész est ? Nem ő gondolt­a-e ki így, forró ágyában ezt a képet ? Van-e még részvét a szenvedő iránt mikor ebből részvétből épen semmi basznunk ? Régi pap a barátjánál volt, egy szóval se m­árasztották ; — régi, ifjúkori barátjainál járt, azok oda voltak, hogy mit csináljanak ilyen vagabund­­dal ? s beszéltek a rész em­berekről, a­ki­ket mind el kellene csukni, hogy ne árt­hassanak : rokonoknál volt, azok lehordták, hogy mért nem tudta magát mérsékelni, testvéreinek irt, azok meg nem válaszoltak, mert, mert. . . Igen ha azt mondhatnék : bátyám a tábla­bíró — hm ! hm­ ! bátyám a tanácsos, hm ! hm­! öcsém az egyetemi tanár — hm ! hm ! Mind más ! De igy ? Bátyám­ a kis Harkály Péter — Ej, ej ! Péter, mit csinálsz ? Te nem aluszol ? — Péter lassan ló búj hegyen kimegy a szo­bából. Képtelen maradni. Hiába előtte a pompás tündöklő badacsonyi bor, hiába a halom nagyon drága szivar, a kényelmes ágy — az emberséges, szives család —nem­­ tud maradni. Nem tud. Mintha a nagy lutrit nyerte volna meg ! — a­melyet képtelenség ki nem beszélni a­­ széles világnak: fát rohan a néptelen ut­­czákon, ki szerette nyu­gvó ,felesége felé; nem fél, hogy gyermekei, vára leütik, mert nem is bántja senki ; nem fél hogy eltéved,­­ mert vezeti valami a sötét éjben ; — ve­zetik emberek, kikben nem laknak galilei ördögei patkányai, elpusztitói az ő kis kis gabonájának. Emberek a sötét éjben,­­ kiknek a szívok mint két nagy égi álló­­ csillag tündöklik­ a vak sötétségben, beme­legítve a hideg utczákat ; besugározva a néma, alvó falakat, kerítéseket; emberek, kiknek emberi igaz h­angjok van ; kik mu­tassák, hirdessék­­­ hogy Istennek hála a szegény Jézus hét vérző sebe is begyógyult! Nem igaz, hogy a becsületes embert el le­het tiporni, tönkre lehet tenni, gúnnyal, dölyffel, hazugsággal, irigységgel hálátlan­sággal, — nem igaz ! Nem igaz, hogy a bukott szegény embert senki se veszi többé észre, mint a rothadt almát ; nem igaz ! Vigyázanak reájuk e boldogtalan nyomorul­takra azok, kik ismerik kis Harkály Pétert, őt is észrevették : emberek a sötét hideg éj­ben. — Ne féljetek ! — kiáltott. Harkály úr gőzölgő bajusszal és füstölgő szakállal, amint szeretteihez benyitott. Ne féljetek. . senki se bántott. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal fele­lőséget a szerk. És a kibővült, ember reggelig beszélte a hű társnak, a felserkent gyermekeknek, hogy hogy volt, mire volt , mi volt, mikép is volt — hogy vannak még emberek a sötét éjben ! Tiszta becsületes emberek ! TOLNAI LAJOS: Egy nyerő ur. Mindenki gratulál neki s szemben nagyon örül, hogy nyert a kiállítási sorsjegy húzáson. Egész ismeretlen emberektől is forró kézszoritásokban részesül s hiába sze­rénykedik, mert már most fölösleges s hiába dem­en­tál, mert már nem hiszik el. Egy hét óta legalább is százan­ fe­jezték ki előtte szerencsekivánataikat, akik között azonban többen elég ud­variatlanul régi szám­aikat is elhozták másolatban. A meggratulált úr azon­ban végre is megunta a sors ezt a kíméletlen üldözését s elhatározta, hogy bizonytalan időre eltűnik. Tegnap egy emberbaráti egyesület disztagjává vá­lasztotta 8 három vállalkozó előnyös ajánlatot tett a hatalmas tőke értéke­sítésére. A nyerő ur végre az est órái­ban szigorú incognitóban külföldre me­nekült s erősen szidja azt az urat, ki fölvletésével az egész világot rája zú­dította.

Next