Esztergom és Vidéke, 1885 (7. évfolyam, 1-104. szám)
1885-11-08 / 90. szám
— Imre napját — mint nekünk P.-Gyarmitról Lják, — fényesen megünnepelték Remenyik Imre újonnan kinevezett p.-gyarmati inspektor ur vendégszerető házánál. A név ünnepély rendes bálnak is beillett volna. Az első négyest 20 pár tánczolta. Ott voltak a bájos háziasszonyon kívül Türk nővérek (Bajna) Remenyik nővérek (Eger) Placz Irmácska (Esztergom,) Gangl Gizela (Bajna, Hély Lujza (Zámbék) Dittrich Mariska (Bajna), Kuzmich Etelka (Esztergom,) Laztár Irma (Bil) Sneider Karolina (Gyiva,) Makné (P. Szómodor) Ferlickné (Gyiva) stb. — A Magyar Kiály vendéglőse, Varga János, már átvette a Hadinger által birt helyiségeket s azokat nemsokára ünnepélyesen meg is nyitja. — Téli tornacsarnok. A város hatósága a városi iskolák tanulóifjúsága számára a városház udvarán elég czélszerű ideiglenes téli tornacsarnokot emeltetett. _Az Olvasó Kör ma este nyitja meg felolvasó-estéllyel és társas-vacsorával az uj egyesületi helyiségeket, melyek már a szépen fejlődő kör tulajdonházában kereshetők fel. — Uj Ügyvéd. Dr. Lengyel Soma fiatal váczi ügyvéd irodáját városunkba helyezte át s működését a Széchenyitéren levő Mihalik-féle házban már meg is kezdte. Az ügyvédi kar dr. Lengyel Soma urban egy igen derék erővel gyarapodott. — Iparos estély. A kat.h. ipiros ifjak egyesülete dalkörének Borovicska A. vezetése alatt elért haladását bemutatni óhajtván e végből nov. 22-ére tánccaal egybekötött dalestélyt rendez, melyre vonatkozó meghívók a napokban fognak szétküldetni. Az egyesület különben felolvasásokra szavalatokig színdarabok előadására is készül.Dr. Fehér Gyula plébános ur és társai szives közreműködése előre kikéretett, minek folytán a téli hónapok üres óráit az iparosok által eszközölt szaktanításokkal is vegyítve hasznos és üdvös szórakozással fogja az egyesületi ifjúság eltölteni. —1. — Tűzoltók csarnoka. A városi plébánia templom előtti lóúsztató betömése nemsokára ténnyé válik s tetejében a mellékes terület egybefoglalásával tervben van egy nagyobb szabású építmény felállítása, a mely magában foglalná az annyira szükséges tornacsarnokat és a tűzoltók őrtanyám ——— jót. A tervet Prokopp J. városi mérnök készítette s a városi gazdasági tanácsos úrnál van letéve. Lesz alkalmunk megtekinteni s különösen kíváncsiak vagyunk a leendő tornaterem alapterületénél a négyszög métereknek pontos kijelölésére, csak azért, mivel a reáliskolai tornahely térbeli viszonyát tárgyazó országos közoktatási tanács javaslata e részben minimális területül 160 négyszögmétert ir elő , tehát ennél az épitemlő torna helyiség alapterülete semmi esetre sem lehet korlátoltabb. — 1. — Az Olvasókör köszönete. Vannak az olvasókörnek számos jóltevői, kiknek áldozatkészségét annak idejében hálás jegyzőkönyvi elismerésekben méltatta ; de volt és van ezek között olyan is, ki az egyesület keletkezése perczétől ritka példáját mutatta ama törekvésnek, mely czélul tűzte a kör anyagi és szellemi javát rendithetlen igyekvéssel és teljes odaadással anra előmozdítani, hogy a körnek tekintélyt, maradandó életet biztosítson. S miből tűnt ki ezen páratlan buzgalom ? Abban, hogy az illető nem kimélve időt, fáradságot, pénzt , odaállok mint szerény, de tisztességes viszonyok között élő családapa, először apróbb összegekkel, később 45 frttal, másodszor saját kezdeményezésére maga és társai rizikójára házat vesz a körnek azután :az átalakításokkal járó túlkiadásokat előlegezi, az építkezésnél aújavát, mellőző gondoskodással felügyel, szóval minden tért kiaknázni iparkodik a kör előnyére éppen akkor, midőn a vállaira súlyosodó teher közepette úgy a maga, mint neje egészsége veszélyes hanyatlásnak indult. Ez több a jóakaratnál, több az áldozatkészségnél, ez majdnem egyenlő a magunk javairól való lemondással ; — ilyen tettekre ily helyzetben csak Dóczy Antal hazafisága képes ! Ilyen a valódi polgári hivatás betöltése mely példaként állhat mások előtt, hogy az, ki közelismerést keres, legyen tetterős és erejéhez mérten áldozatkész ott, hol a közjó cselekvésre szólítja. Köszönet tehát az olvasókör nevében Dóczy Antalnak, ki elnöki tisztét nemes gondoskodásával az egyesület évkönyveiben hasznos intézkedéseivel megörökítette. — Gy. — Pikáns novellák. Két érdekes szerelmi história fekszik előttünk. Az egyikben egy tisztviselő leánya a hősnő, aki beleszeret egy fiatal emberbe. De a fiatal ember nem viszonozza forró érzelmeit s most a hölgy kénytelen egy kis kurázsláshoz folyamodni. Tárgyalni kezd egy vén asszonnyal, aki a legtitokzatosabb kérdések megoldásánál mindig résen szokott állani. A tárgyaló vége az, hogy a vén asszony öt forintot kér, mely összegért hajlandónak mutatkozik a kérlelhetetlen fiatal úr hajából szakálából s bajuszából néhány szálat szerezni, azt pénteken éjjel elégetni, a hamvakat összeelegyiteni a boldogtalan Julia egy fürtjének hamvával s mindebből pogácsát sütve kölcsönös szerelmet egymásiránt a poagácsaevök részéről fölkelteni. A vén asszony tárgyalni kezd egy takarítónővel a kérdéses varázsaikat őszek megszerzése ügyében, de a takarítónő elárulja az össeesküvést a fiatal urnak s a históra itt azonnal uj fordulatot nyer. A kuruzslónő megrémül e nem mer többet a szerelmes kisasszonnyal találkozni. Julia azonban azért szeret, hogy csak azért se engedjen Minthogy a varázspogácsa csak nem akart elkészülni, s a kőszívű fiatal ember csak nem akart meghódolni, fogta magát s bepörölte a kuruzsló vénasszonyt csalásért. Sokkal érdekesebb a második história, melyben a szerelmes hősnő meg is éteti egy fiatalemberrel a szerelem támasztó süteményt. A falusi kisasszony ugyanis izgatott sorokban levelet ír S. czukrásznak, s egy forintnyi melléklettel olyan süteményt kér, melyet „ha az a hideg fiatal ember megesz, akkor bárhová is kövesse a szerelmes leányt, hogy annyira szeressen beléje.“ A czukrász édes udvariassággal gondolkodik a bonyodalmas kérdés megoldásán és sokáig töri a fejét, hogy melyik süteményének lehetne szerelemébresztő erőt tulajdonítani. Végre küld husz darab különféle közül süteményt s azt hiszi, hogy azok csak föl fogja ébreszteni valamelyik a kőszívű fiatalember hajlandóságát a heves kisasszony iránt. A falusi Júlia átküldi a húsz darab süteményt leendő áldozatának. A falusi gavallér azonban teljes realisztikus felfogással tudósítja másnap a kedveskedő kisasszonyt, hogy nagy tisztelője a süteményeknek s ha máskor is megörvendezteti, hát nagy örömmel fogadja, mert kis menyasszonya (ki szintén nagy tisztelője a jó süteményeknek) nem emel ellenvetést azon megfoghatatlan gyöngédség és figyelem iránt, mellyel a sütemények kedves küldőiét kitüntette. A falusi Júlia * 1 'erre annyira elkeseredett, hogy kénytelen volt keserű élete megédetésére saját maga számára azonnal száz süjteményt rendelni. * Sorsjegyek részletfizetésre. Azon örvendetes körülményt hozzák köztudom.Um hogy a pesti magyar kereskedelmi bank váltó üzlete Budapestien üzlet barátai sokoldalú kívánságainak megfelelőleg egy külön osztálynyitott, amely, rászletfiztési ivek kibocsájtásával foglalkozik. Ezen intézet soliditilsának rég fennálló jó hírneve jót áll azért hogy a közönség érdekei ezen irányban is a legszigorúbban megvédessenek, és elvárható hogy az ezen intézetnél újonan bevezetett üzletág számos részvételben fog részesüli. Mint e lap mai számába foglalt hirdetésben látható, az intézet a forgalom könnyítése czéljából, a helybeli piaczon Fried Arnold urat bízta meg.FELELŐS SZERKESZTŐ: Dr. KŐRÖSY LÁSZLÓ. NYILTTÉR.*) Van szerencsém a n. é. közönséget értemteni, hogy ügyvédi irodámat Váczról Esztergomba (Széchenyi-tér 380. sz. a. Mihalik Bálint-féle házba) helyeztem át. Esztergom, 1885 november havában. Teljes tisztelettel DR. LENGYEL SOMA, köz- és váltó ügyvéd. I«jfi*ztább éflvinfM SMmU-YJÍT legjobb asztali- és üdítőital, kitűnő hatásúnak bizonyult köhögésnél, gégebajoknál, gyomor- és hólyaghurutnál. Mattom Henrik, Karlsbad és Budapest, aszó, igaz mosoly gúny talán kaczagás, harasány jó ízű nevetés nyújt. Senki se vigyázta, de senki se mellőzte. A vacsora vígan folyt s mint igazi előfikelő helyeken gyorsan végződött. A férfiaikon lehetett érezni, hogy a finom borok is működnek, de a kedves kis háziasszony csak ís annyit, hogy távozás előtt minden vendéget a barátságával még jobban lekötelezzen. — Te Péter, itt maradsz — szólította meg a háziúr öreg őszülő barátját. Mert lásd olyan messzire most nem lehet már menni. i Arra leütik az embert. Itt hálsz, az én szobámban. Már éjfél után két óra. Nem mehetsz barátom. Most következik a mi beszélgetésünk. — Úgy úgy — búcsúzott el személyes kézszoritással a kedves kis élénk házi aszszony. Régen látták egymást, mondják el tmi szivükön fekszik. Bíráljanak meg rai»gyen vagyok — ugye rossz vagyok — nem tudok semmit. gazdaasszony Miska az Mka. — Oh Ágnes ! ölelte át a férj kis feleséget. Mennyi de mennyi édes boldogító van e [kár szóban — oh Ágnes — ahol a férj és nő ennyiben is elmondhatják történeteindet. Meleg mosollyal vidám zajjal járt kelt a jufarj, hogy a kis dolgozó szobában a hol tfifarkály ur hál — mindent rendben hozásain. Legyen még egy kis jó bo>- mint régen, riiivar, lámpa, gyertya, viz, gyufa pár könyv is a vendég alvás előtt még egy kicsit í ív vasút akarna. Mintha épen egy előkelő ur volna Péter, a Minden a mi szívre, szeretetre vallott. — Majd Jóskáról beszélek — kiáltott a házi r amint kiment hogy a cselédek közt valami rendelkezést tegyen. Jövök mindjárt, mindjárt vetkőzz csak, fék ügy, majd én melléd ülök, de ne pihenj . . Jóskáról, a szegény bolond Jóskáról sokat fogok beszélni — oh Jóska. . Jóska. . fekügy csak Péter. Oda künt a háziúr meghagyta hogy csönd legyen mind addier, mig az az úr fel nem kel. Senki se háborgassa. Alugyék csöndesen. Csitt. . . És lábujj hegyen eltűnt, mintha már Harkály ur aludnék. Lassan lobogott a tűz a kandallóban s a vörös izzó szén, mely szinte pihenésre készült — ki-ki tekintett a rostélyon át, hogy mit csinál Harkály Péter ? Örvend-e, boldog-e ? Tetszik-e vek , hogy jó emberek közt van ? Hiszi-e, hogy van még jó ember a világon ? Nem káprázat-e ez az egész est ? Nem ő gondolta-e ki így, forró ágyában ezt a képet ? Van-e még részvét a szenvedő iránt mikor ebből részvétből épen semmi basznunk ? Régi pap a barátjánál volt, egy szóval se márasztották ; — régi, ifjúkori barátjainál járt, azok oda voltak, hogy mit csináljanak ilyen vagabunddal ? s beszéltek a rész emberekről, akiket mind el kellene csukni, hogy ne árthassanak : rokonoknál volt, azok lehordták, hogy mért nem tudta magát mérsékelni, testvéreinek irt, azok meg nem válaszoltak, mert, mert. . . Igen ha azt mondhatnék : bátyám a táblabíró — hm ! hm ! bátyám a tanácsos, hm ! hm! öcsém az egyetemi tanár — hm ! hm ! Mind más ! De igy ? Bátyám a kis Harkály Péter — Ej, ej ! Péter, mit csinálsz ? Te nem aluszol ? — Péter lassan ló búj hegyen kimegy a szobából. Képtelen maradni. Hiába előtte a pompás tündöklő badacsonyi bor, hiába a halom nagyon drága szivar, a kényelmes ágy — az emberséges, szives család —nem tud maradni. Nem tud. Mintha a nagy lutrit nyerte volna meg ! — amelyet képtelenség ki nem beszélni a széles világnak: fát rohan a néptelen utczákon, ki szerette nyugvó ,felesége felé; nem fél, hogy gyermekei, vára leütik, mert nem is bántja senki ; nem fél hogy eltéved, mert vezeti valami a sötét éjben ; — vezetik emberek, kikben nem laknak galilei ördögei patkányai, elpusztitói az ő kis kis gabonájának. Emberek a sötét éjben, kiknek a szívok mint két nagy égi álló csillag tündöklik a vak sötétségben, bemelegítve a hideg utczákat ; besugározva a néma, alvó falakat, kerítéseket; emberek, kiknek emberi igaz hangjok van ; kik mutassák, hirdessék hogy Istennek hála a szegény Jézus hét vérző sebe is begyógyult! Nem igaz, hogy a becsületes embert el lehet tiporni, tönkre lehet tenni, gúnnyal, dölyffel, hazugsággal, irigységgel hálátlansággal, — nem igaz ! Nem igaz, hogy a bukott szegény embert senki se veszi többé észre, mint a rothadt almát ; nem igaz ! Vigyázanak reájuk e boldogtalan nyomorultakra azok, kik ismerik kis Harkály Pétert, őt is észrevették : emberek a sötét hideg éjben. — Ne féljetek ! — kiáltott. Harkály úr gőzölgő bajusszal és füstölgő szakállal, amint szeretteihez benyitott. Ne féljetek. . senki se bántott. *) E rovat alatt közlőitekért nem vállal felelőséget a szerk. És a kibővült, ember reggelig beszélte a hű társnak, a felserkent gyermekeknek, hogy hogy volt, mire volt , mi volt, mikép is volt — hogy vannak még emberek a sötét éjben ! Tiszta becsületes emberek ! TOLNAI LAJOS: Egy nyerő ur. Mindenki gratulál neki s szemben nagyon örül, hogy nyert a kiállítási sorsjegy húzáson. Egész ismeretlen emberektől is forró kézszoritásokban részesül s hiába szerénykedik, mert már most fölösleges s hiába dementál, mert már nem hiszik el. Egy hét óta legalább is százan fejezték ki előtte szerencsekivánataikat, akik között azonban többen elég udvariatlanul régi számaikat is elhozták másolatban. A meggratulált úr azonban végre is megunta a sors ezt a kíméletlen üldözését s elhatározta, hogy bizonytalan időre eltűnik. Tegnap egy emberbaráti egyesület disztagjává választotta 8 három vállalkozó előnyös ajánlatot tett a hatalmas tőke értékesítésére. A nyerő ur végre az est óráiban szigorú incognitóban külföldre menekült s erősen szidja azt az urat, ki fölvletésével az egész világot rája zúdította.