Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)
1886-01-03 / 1. szám
az ipariskola növendékei is szép sikert arattak. Irodalmi életünket Zádori János kanonok Magyar Sionja, az Esztergom és Vidéke, a Mulattató zsebkönyvtár, az Isten igéje s az Esztergomi Közlöny képviselték. Lapunk munkatársai voltak a lefolyt évben : Balázs Sándor Dr. Berényi Gyula (közegészségügy), Brzorád Rezső Burány János (vasutügy) Blttner Rózsbert, Gróf Cáky György, Dr. Faldvári Ltván, Gyarmati József (nevelés-ügy) Haber Samu, H vosi József, Inczédi László, Kompolthy Tivadar, Lányi Adolár, Lévai Sándor, Lillovay Viktória Luby Sándor, Majer István püspök, Matina Lajos (városi ügyek) Maikus József, Munkácsy Kálmán, Nedeczky Gáspár, Niedermann József (városi figyeli), Palásthy Erzsike, Pollics Géza (megyei figyeli), Petrovics László, Porzaclt Kálmán, Pólya Lajos, Pósa Lajos Reviczky Gyula, Rovara Frigyes (gazdaság), Rényi Renső, Sárbogárdi, Sebők Zsigmond, Sabó Alajos (közügyek), Szirmai Gerő Lajos, Tolnai Lajos, Torkos László, Gróf Vay Sándor, Várkonyi Dezső és Dr. Walter Gyula. Ezen díszes szellemi táboron kívül a közönség köréből is igen nagy számmal támogattak közvetlen tudósításokkal és érdekes közleményekkel. Lapunk szerkesztője (Giston, Alienn, Ombre stb. néve k alatt) mindenre kiterjeszkedő figyelemmel kísérte társadalmi életünk történetét. Rndes rovataink (Gyöngyélet, Esztergomi levél, Olvasó asztal, Mozaik stb.) megnyerték olvasóink tetszését. Munkácsi Kálmántól és Petényi Kálmántól egy kötetre való elbeszélés, Lányi Adoártól egy kötettel jelent meg. Az Egyetértést Bánfai Géza, a Magyar Államot Dr. Walter Gyula képviselte. Lapunk szerkeztője több napilapba írt közleményeket. Rényi Rezső aesthetikai dolgozatokkal tsim föl. A szini saisont Aradi Gerő töltötte ki középszerű társulattal s nagy részvét hiány mellett. toltabbak voltak azonban Annál látogat tisztikar tagjai által rendezett téli dilettáns előadások. Meg kell azonban emlékeznünk azokról is, akik eltávoztak körünkből. Halottjaink voltak : Bátori Schulz Bódog, Kruesz Krizosztom, Konok Benedek, Dr. Say Mór, Nitler Ferencz, Palkovits Ignácz, Dr. Hatta János, Máriffy Ödön st.h., kiket, a közélet méltán írjászolt mneg, mert sokat vesztett bennnök. Városházi állapotok, I. Tele. képviselő testület! Esztergom sz. kir. városi ellenőrző és számon kérő bizottság által a. városi hivatalok vizsgálatának 1885 évi <]oczember stó 7ik és következő napjain forranatositilsáról van szerencsénk a következőket előterjeszteni, u. m. : I. Az illető iktató könyvek szerint a folyó 1885. évben deczember hó 5 - ik napjáig beérkezett: 1) a polgármesteri iktatóba . . . 2547 ügyért összesen 10.902 ügyért II. A városi levéltárunk egyszersmind tanácsi, közgyűlési és árvaszéki iktatói hivatalának megvizsgálásánál tapasztaltatott, hogy az összes beadványok beiktatva és irattári számmal ellátva vannak és hogy a mutatók pontosan elkészíttettek. A bizottság csupán azt nehezteli hogy az 1872 évtől fogva terjedt árvaügyi iratok még mindig nincsenek a városi levéltárban, holott a közgyűlés 3885 sz. a. ezt az eljáró bizottság mult évi jelentése folytán elrendelte. Erre nézve azonban a városi levéltárnok úr előadta, hogy a mondott mulasztás vádja a városi kiadót terheli, mivel a többszöri szóbeli felszóló lavára az árvizéki iratokat kezelése alá adni vonakodott, — egyebekben a levéltáriokár kijelentette, hogy kérdéses árvaszéki iratokat csak is úgy helyezheti el a levéltárban, mint ezt a városi tanácshoz 161. 1885. sz. a jelentésében is jelezte, ha a levéltár második helyiségében új állványok állíttatnak föl. Különben az élt író bizottság a városi levéltárban tevő 1861 —1871. év végéig r terjedő időről való telekkönyvi beadványokat, — mint melyek különben is az esztergomi kir. járásbíróság őrizete alatt levő hitel telekkönyvek kiegészítő részét képezik s melyek a fennálló szabályok szerint a telekkönyvi hatóság őrizete, kezelése alá lennének helyezet] *k. — a városi levéltárból eltávolítani , illetve a nevezett bíróságnak átadatni javasolja, — mi által a levéltárban jelentékeny hely állana a város rendelkezésére és az árvaszéki iratok elhelyezhetők lennének. III. A városi kiadó hivatalt és az irodát, a bizottságnak nem volt alkalma ez.uttal megvizsgáltiitni, mivel Polyák Vilmos városi kiadó, egyuttal kórház biztos hivatalától 1885 évi deczember hót ik napja óta törvénytelenül távol van és mivel a kiadóhivatalban azon időben a kiadó eljirásáról kellő felvilágositást senki sem volt, képes a bizottságunk adni. Annyit azonban a bizottság constatált hogy kiadó könyvet a közigazgatási tett ügyekről, ezen évben sem vezet kiadó és kórházbiztospaklamint a fölohi II. pontban ezen, vaérintett mulasztása, de legfőkép hivatalának többszörösen, ismételt, és hosszabb időn* kiterjedő törvénytelen távolléte, illetve kimaradása az eljáró bizottságot arra utalják, hogy a közgyűlés előtt Pólyák Vilmos ellen a fegyelmi eljárás folyamatba tételét és legszigorúbb büntetését indítványozza. IV. A polgármesteri segéd úr eljárási és működésére nézve a bizottság azt tapasztalta, hogy a 2517 drb beadvány közül a 204. beadvány volt mulatóba csupán bejegyezve ; továbbá, hogy a polgármesteri iratok irattározása min knségítő , míg a kapitányi hivatalban az iktató és mit tiltó könyv vezetése pontosabbnak találtatolt. V. A tanácsi és közgyűlési összesen 3670 ig darabból feldolgozás végett kioszlatott : a) a főjegyző úrnak . . 1019 drb, b) az aljegyző „ . . 1731 „ e) a kapitány „ . . 152 „ d) elnöki elintézés alá vétetett 738 „ tözgyülésekről és illetve 190 ügyárgyalásáról szólt .A közgyűlési jegyzőkönyveket a főjegyző úr által elkészitve találta ; m g ellenben ugyancsak a főjegyző úr mult évi előadóij könyvében az ügyek elintézéséről a*i elismerés, — úgy miként azt a megye törvényhatósági bizottsága 247.85.. sz. a. kelt határozatával elrendelte, —mindez ideig nem foglaltatik. 2) a rendőrkapitányhoz a) kö iiraz^atasi ügy 2793 drb. b) erdei kibírási ügy 19 M u) kihágái „ 78 „ d) mezei rendőri „ 91 „ e) község bind „ 856 3837 „ 3) tanácsi es külcgyülési . . . . 3670 „ 4) árványi . . . . . . • • 348 (Folyt. köv.) összesen: 3670 drb. Az árvaszéki összesen 848 ügydarab feldolgozását kivétel nélkül az aljegyző úr teljesítette. Ezen ütyek elintézését illetőleg az aljegyző úr a neki kiosztott 1731 tanácsi ügyet 20 ügy kivételével, az árvaszéki ügyeket pedig mind feldolgozta. A főjegyző úr a neki kiosztott 1049 ügy közül 1 elintézett 880 darabot, tehát, ná a hátralékban van 169 darab ügy. Egyébként, a bizottság az 1885. évi -------- , az?.' jm.’. « . nae A nőkről s a nőknek. Mikor az asszonyok ördögök, akkori a férfiak nem bántják karmaikat ; de nem angyalok, akkor nincs sürgősebb teendőjük, minthogy szárnyaikat elnyúlják. ♦ A közönséges szellem követi a divatot ; a hiú túlozza , de a jóízlésüt érvényre emeli. * A hallgatag természetes ellensége a csacsogónak. * Régi sértést megbocsátani csaknem annyi, mint újra fölhatalmazni. ♦ A fondorkodás tág kertjében mindent ápolni kell. Még az együgyi iektÍ hiúságát is. aan—■—cm, ".f. * , j'i'i t ■ tti *■", J »ataBa—ws A Zenei Körből. (Szilveszter-est,je.) A Zenei Kör kedélyes estélyt rögtönzött az ó-év tisztességes eltemetésére s az uj esztendő ünnepélyes fogadtatására. Az estély igen diczes és kedves közönséget vont össze a Fürdő vendéglők nagy termébe, hol a katonai zenekari rövid hangversenye után megkezdődött a nagy tombola, mely sokszor hatalmas derültséget idézett elő. Tombola után körtáncz következett.. Pont, tizenkét órakor Büttner Róbert érkezett a körbe Munkácsy Mariska uri hölgygyel, ki az emlékajándékot azon mi át is kapta. Erre nagy trombita néiig görnyedező férfin harsogás közt , egy hatalmas ládát hozott a terembe mely teli volt levelekkel. Minden részvevő hölgy és ur számára külön levél és külön gratuláczió. Több mint százhatvan levelet osztott ki a levélhordó-uniformisba buj • — H it ilyen méreg drága az ! Adja oda 15 írtért.. — De kérem, hol hallotta az ur, hogy itt alkudni lehet. ! ? — Ejnye azt a tök magon bízott, tintanyaló árnyékusát, hát én csak „ur“ vagyok ? Mi ? Aztán még itt alkudni sem Időd, ? De nagyra van ! Hogy az . . . Uram bocsá’ ! — Adja ide hát, 16 Írtért, azt a két kilétet. — Ne bolondozzék az úr énvelem ! Tovább ! A nemzetes ur piheget-pattogott még egy darabig a mostani vibíg sorsán Aztán maga mellé kűri uniós la a Pistát,. Belé emeltette magát abba a kimondnatlan irigy kerekül«. Hogy ő bizony elmegy Pestre kocsin : more patrio. Hasztalan kapaczitátta a kocsis : ezekkel a barmokkal Ítélet nlig sem érünk oda Hiába koptatta száját a hajdú Neki csak egy szava volt : hajts ! No hát elhajtottak egy darabig. Egyszer a csak hallja ám a nemzetes ur, hogy füttös mozdony. Elmosolyodik s visszakiált : Miattam ugyan fütyülhetsz, én má’ csak nem fordulok vissza. A lovak még bírták egy ideig, de csakhamar felmondták a szolgálatot. N*im használt azoknak még a hámfa sem. Mit, volt mit tenni , bebandukolt a Pista a legközelebbi faluba, onnan hozott magával egy pár állatot, melyek a múltak emlékeit elvitték a nem messze fekvő állomásig-csodáltatni. Ott aztán a nézők és az u. n. szellemes megjegyzők szórakoztatták estéiig, a mikor is mérgében 26 forintokat kiszúrván, a hajdúval egyetemben elgyorsvonatoztak. Már csak azt nem mesélem el, a mi nemzetes urunk, hogyan kopott csaknem bajba a „kirondoktonal“, midőn követeltek attól, hogy hit kilyukasztotta jegyeiket, hát csak fizesse is meg. Azt sem mesélem el, hhány gazembert deklarált a legpohárköszöntőbb tónusban németnek, muszkának. Hallgatok a hordárokkal való intermezzójáról is, akik a világtól elmaradt nemzetes urat, nyomban a kiszállásnál kegyesek voltak pártfogásuk alá venni és rozoga lábait, illő pumpolásért, a legnagyobb készséggel sétáltatták meg Avval sem lopom az időt, miképpen teremtét lézte össze a kellerbe halni járó lelket, mikor csak „öreg urunk“ merte őt titulálni ; meg avval sem, hogy mennyire összacsipkedte a szoba ciczus czifferblattját — annak méltó indignatiójára. Azt sem, hogy érleemben „Szó“ néven hallotta midőn az az elemózsitta bordó „kellner). igy titulálni rendelt ■ egy kis gyomortölteléket, Rákot, Su, — ezt persze a ez gúnyok elértvén, rázendítették a Rákóczi nótát s megugratták az öreg urat, H mem egyenesen kimegyünk a terj mám killitásba. Mi, bizony csak omnibuson, mig a nemzet és ur hordárok kalauzolása mellett az apostolok lovain — ami ez irka 10 annyiba került neki , hanem el is káromitotta ám a jordán Krisztusáét. Természetesen megbámulta azt a sok hamisbéllésű, kebeldús mgysámot, a kik viiragot, trofikot, sorsjegyet, kávét, fagylaltot l és még egyebet árultak; de hozzájuk közeledni sem sem nem lehetett, sem nem mert: mindegyiknek volt egy sereg svihákja. Pedig ugyancsak fúrta ára az oldalát az a sok szives fehérnép! Hajdújával együtt hát csak czéltalanul kódorgott. És sok mindent láttak, de semmit sem kértek, majd meg sokat néztek, s de mit sem láttak, így holyongás közben beleakadtak egy terménykiálitóba, a kinek zavart pénzviszonyait éppen úgy ismerték 3 vármegyében, mint a bányának szépségét, — s a ki ezen a két bajon egyszere szeretett volna túladni. Szóra szó következett. None«, nemzetes és vitézlő Gásárvári és Ppafalvi Janó« ur de eadem elkezdte gyónni, hogy mennyire szeretne ő most megházasodni ; mennyire szeretne „ősi dicső“ fészkébe egy iczi-piczi 1 kis tubikát vinni ! Hogy a tenyerén hordaná a nőt, meg a gyereket; harmattal itatná, szinmézel etetné, csókjával takarná, lehelettől óvná stb. stb. A nemzetes ur beszélt tovább. Mikor kifogyott, a szobot, elején kezdte; harmattal itatnám, szinmézzel etetném, csókommal takarnám lehelettől óvnám . . . A hajdú majd a fejet nyelte el gazdája beszéde felett való ámultában. A modern papa végig nézte mégegyszer az öreg urat s alig tudta nevetését maigába fojtani. De hát úgy gondolkozott,, hogy az öreget, — oda ígérvén neki lányok, majd most rászedi s kifizetteti vele adósságát. Hát tudja mit, nemzetes uram ? — Odaadom a lányomat, ha egy kicsit kisegít a binárból. — Mi—itt ? Igazán ? Feleségül ? — és a nemzetes úr fiatalos tűzzel verte össze a bokáját — ponton nézte a Pistát, az repetálta. Nyakába borult leendő apósának — és lőu czvikipuszi-zápor ! Volt a papa kezének is mit szenvednie! Kebeléből soha a jók szakadtak fel, hogy teremtucsc«» a fiúista kivaszkolt bajusza is megremgett iJ bele. Szemei annyira szikráztak, hogy velők 3k bátran szivarn lehetet volna gyújtani. — De mérsékelje magát, nemzetes uram, ,c beszéljünk komolyan. Látja kérem, 10 ezer is 1 forinttal engem kisegít, uagyon. — Elhiszem, — ha nem kérem szépen, én édes, kedves tpög**m — ez sok, igen sok jel pénz ebben a mai nyomoruságo* világban... — Ha látná, nemzetes uram, milyenre gyönyörű az én leányom ! Ha tudná, hányon költő megénekelte a helyi lapokban ! ha tudná, nemzetes uram, bizonyára beszélne igy. — Különben — — — No-no, édes kedves apósom, — no ot 'csak nem haragszik? Ug ve ne-cui ? Csáki« legalább láthatnám hát, azt a tubikát, — a rézangyalok! — Meg ha ide ölelhetném a dobogó szivemre, ha belenézhetnék — li : milyen sinfi is a szeme ? — Sötét, mint a nemetes úr kalpagja — Ha belenéhetnék olyan sötét s zemébe, mint, a kalpagom; ha vállamon nyugtatná fejecskéjét; ha játsztatnám — milyen is a fi haja ? — Szőke, mint a kender. — H» játszhatnál!) kender-szőke hajával !« — ha ajkáról mosolyogna felém a hajnal !« (hm !) ok akkor minden áldozatra képes 8« volnék. . . Hanem szó a mi szó : 10 ezer forint mégis — ugye édes, kedves ap som sok ? — Nemzetes uram, ha sok , beiz én bár is mennyim sajnálom is, nem lehetek apát». H«. pedig de sokan kérik ám a lányom ! ! ; Nemes nemzetes és vRézló Goeárvári és ^ Oh, ,il nem mi ií