Esztergom és Vidéke, 1886 (8. évfolyam, 1-104. szám)

1886-01-03 / 1. szám

az ipariskola növendékei is szép sikert arattak. Irodalmi életünket Zádori János ka­nonok Magyar Sionja, az Esz­­tergom­ és Vidéke, a Mulat­tató zsebkönyvtár, az Isten igéje s az Esztergomi Közlöny képviselték. Lapunk munkatársai voltak a lefolyt évben : Balázs Sándor Dr. Berényi Gyula (közegészségügy), Brzorád Rezső Burány János (vasutügy) Bl­ttner Ró­zs­bert, Gróf C­áky György, Dr. Fald­vári Ltván, Gyarmati József (nevelés-­ügy) Haber Samu, H­ vosi József, In­czédi László, Kompolthy Tivadar, Lányi Adolár, Lévai Sándor, Lillovay Viktória Luby Sándor, Majer István püspök, Matina Lajos (városi ügyek) Maikus József, Munkácsy Kálmán, Nedeczky Gáspár, Niederman­n József (városi figyeli), Palásth­y Erzsike, Pollics Géza (megyei figyeli), Petrovics László, Por­zaclt Kálmán, Pólya Lajos, Pósa Lajos Reviczky Gyula, Rovara Frigyes (gaz­daság), Rényi Renső, Sárbogárdi, Sebők Zsigmond, S­abó Alajos (közügy­ek), Szirmai Gerő Lajos, Tolnai Lajos, Tor­kos László, Gróf Vay Sándor, Várko­­nyi Dezs­ő és Dr. Walter Gyula. Ezen díszes szellemi táboron kívül a közönség köréből is igen nagy szám­mal támogattak közvetlen tudósítások­kal és érdekes közleményekkel. Lapunk szerkesztője (Giston­, Alienn, Ombre stb­. néve k alatt) mindenre ki­­terjeszkedő figyelemmel kísérte társa­dalmi életünk történetét. R­ndes ro­vataink (Gyöngyélet, Esztergomi levél, Olvasó asztal, Mozaik stb.) megnyerték olvasóink tetszését. Munkácsi Kálmántól és Petényi Kál­mántól egy kötetre való elbeszélés, Lányi Ado­ártól egy kötet­tel jelent meg. Az Egyetértést Bánfai Géza, a Ma­gyar Államot Dr. Walter Gyula kép­viselte. Lapunk szerke­ztője több napi­lapba írt közleményeket. Rényi Rezső aesthetikai dolgozatokkal tsim föl. A szini saisont Aradi Gerő töl­tötte ki középszerű társulattal s nagy részvét hiány mellett. toltabbak voltak azonban Annál látoga­t tisztikar tagjai által rendezett téli dilettáns előadások. Meg kell azonban emlékeznünk azok­ról is, akik eltávoztak körünkből. Halottjaink voltak : Bátori Schulz Bódog, Kruesz Krizosztom, Konok Be­nedek, Dr. Say Mór, Ni­tler Feren­cz, Palkovits Ignácz, Dr. Hatta János, Máriffy Ödön st.h., kiket, a közélet méltán ír­jászolt mneg, mert sokat vesz­tett bennnök. Városházi állapotok, I. Tele. képviselő testület! Esztergom sz. kir. városi ellenőrző és számon kérő bizottság ált­al a. városi hivatalok vizsgálatának 1885 évi <]o­czem­ber stó 7­ik és következő napjain forranatosi­tilsáról van szerencsénk a következőket előterjeszteni, u. m. : I. Az illető iktató könyvek szerint a folyó 1885. évben deczember hó 5 - ik napjáig beérkezett: 1) a polgármesteri iktatóba . . . 2547 ügyért összesen 10.902 ügyért II. A városi levéltárunk egyszersmind tanácsi, közgyűlési és árvaszéki iktatói hivatalának m­egvizsgálásánál tapasztal­­tatott, hogy az összes beadványok beiktatva és irattári számmal ellátva­ vannak és hogy a mutatók pontosan elkészíttettek. A bizottság csupán azt nehezteli hogy az 1872 évtől fogva terjedt árvaügyi iratok még mindig nincsenek a városi levéltárban, holott a közgyű­lés 3­­885 sz. a. ezt az eljáró bi­zottság mult évi jelentése folytán el­rendelte. Erre nézve azonban a városi levél­tárnok úr előadta, hogy a mondott mul­asztás vádja a városi kiadó­t ter­heli, mivel a többszöri szóbeli fel­szó­­ló lavára az árvizéki iratokat kezelése alá adni vonakodott, — egyebekben a levéltári­ok­ár kijelentette, hogy kérdéses árvaszéki iratokat csak is úgy­­ helyezheti el a levéltárban, mint ezt a városi tanácshoz 1­61­­.­ 1885. sz. a jelentésében is jelezte, h­a a levél­tár második helyiségében új állványok ál­líttatnak föl. Különben az élt író bi­zottság a városi levél­tárban tevő 1861 —1871. év végéig r terjedő idő­ről való telekkönyvi beadványokat, — mint melyek különben is az eszter­gomi kir. járásbíróság őrizete alatt levő hitel telekkönyvek kiegészítő ré­szét képezik s melyek a fennálló sza­bályok szerint a telekkönyvi hatóság őrizete, kezelése alá lennének helye­zet] *k. — a városi levéltárból eltá­volítani , illetve a nevezett bíróság­nak átadatni javasolja, — mi által a levéltárban jelentékeny hely állana a város rendelkezésére és az árvaszéki iratok elhelyezhetők lennének. III. A városi kiadó hivatalt és az irodát, a bizottságnak nem volt alkal­ma ez.uttal m­egviz­sgáltiitni, mivel Po­l­y­á­k Vilmos városi kiadó, egyuttal kórház biztos hivatalától 1885 évi deczem­ber hó­t ik napja óta törvény­­telenül távol van és mivel a kiadóhi­vatalban azon időben a kiadó eljirá­­sáról kellő fel­világosit­ást senki sem volt, képes a bizottságunk adni. Annyit azonban a bizottság consta­­tált hogy kiadó könyvet a közigazga­tási tett­ ügyekről, ezen évben sem veze­t kiadó és kórházbiztospak­lamint a föl­ohi II. pontban ezen, va­érintett mulasztása, de legfőkép hivatalának többszörösen, ismételt, és hosszabb időn* kiterjedő törvénytelen távolléte, illetve kimaradása az eljáró bizottságot arra utalják, hogy a közgyűlés előtt Pó­lyák Vilmos ellen a fegyelmi eljárás folyamatba tételét és legszigorúbb bün­tetését indítványozza. IV. A polgármesteri segéd úr el­járási és működésére nézve a bizott­ság azt tapasztalta, hogy a 2517 drb beadvány közül a 204. beadvány volt mulatóba csupán bejegyezve ; to­vábbá, hogy a polgármesteri iratok irattározása min knségítő , míg a ka­pitányi hivatalban az iktató és mit tiltó könyv vezetése pontosabbnak ta­­l­ál­ta­tolt. V. A tanácsi és közgyűlési összesen 3670 i­g­ darabból feldolgozás végett kioszlatott : a) a főjegyző úrnak . . 1019 drb, b) az aljegyző „ . . 1731 „ e) a kapitány „ . . 152 „ d) elnöki elintézés alá vétetett 738 „ tözgyülésekről és illetve 190 ügy­árgyalásáról szól­t .A közgyűlési jegyző­könyveket a főjegyző úr által elké­­szitve találta ; m g ellenben ugyan­c­­sak a főjegyző úr mult évi előadóij könyvében az ügyek elintézéséről a*i elism­erés, — úgy miként azt a me­gye törvényhatósági bizottsága 247.­85.. sz. a. kelt határozatával elrendelte, —­­mindez ideig nem foglaltatik. 2) a rendőrkapitányh­oz a) kö­ iiraz^atasi ügy 2793 drb. b) erdei kib­írási ügy 19 M u) kih­ágá­i „ 78 „ d) mezei rendőri „ 91 „ e) község bind „ 856 3837 „ 3) tanácsi es külcgyülési . . . . 3670 „ 4) árván­y­­i . . . . . . • • 348 (Folyt. köv.) összesen: 3670 drb. Az árvaszéki összesen 848 ügyda­­rab feldolgozását kivétel nélkül az al­jegyző úr teljesítette. Ezen üt­yek elintézését illetőleg az aljegyző úr a neki kiosztott 1731 ta­nácsi ü­gyet 20 ügy kivételével, az árvaszéki ügyeket pedig mind feldol­gozta. A főjegyző úr a neki kiosztott 1049 ügy kö­zü­l 1 elintézett 880 darabot­, te­hát, ná­ a hátralékban van 169 darab ügy. Egyébként, a bizottság az 1885. évi -------- , az?.' jm.’. « . nae A nőkről s a nőknek. Mikor az asszonyok ördögök, akkori a férfiak nem bántják karmaikat ; de n­em angyalok, akkor nincs sürgősebb te­endőjük, minthogy szárnyaikat elnyúl­ják. ♦ A közönséges szellem követi a di­vatot ; a hiú túlozza , de a jóízlésüt érvényre emeli. * A hallgatag természetes ellensége a­ csacsogó­nak. * Régi sértést megbocsátani csaknem­ annyi, mint újra fölhatalmazni. ♦ A fondorkodás tág kertjében min­dent ápolni kell. Még az együgyi­ iektÍ hiúságát is. aan—■—cm, ".f. * , j'i'i t ■ tti *■", J »ataBa—ws A Zenei Körből. (Szilveszter-est,je.) A Zenei Kör kedélyes estélyt rög­­­­tönzött az ó-év tisztességes eltemeté­­­sére s az uj esztendő ünnepélyes fo­­­gadtatásár­a. Az estély igen diczes és kedves kö­­­zönséget vont össze a Fürdő vendéglő­k nagy termébe, hol a katonai zenekar­i rövid hangversenye után megkezdődött­ a nagy tombola, mely sokszor hatalmas­ derültséget idézett elő. Tombola után körtáncz következett.. Pont, tizenkét órakor Büttner Róbert érkezett a körbe Munkácsy Mariska uri hölgygyel, ki az emlékajándékot azon­­­ mi­ át is kapta. Erre nagy trombita néiig görnye­dező férfin harsogás közt , egy hatalmas­ ládát hozott a terembe mely teli volt levelekkel. Minden részvevő hölgy és­ ur számára külön levél és külön gra­­tuláczió. Töb­b mint százhatvan levelet­­ osztott ki a levélhordó-uniformisba buj­ • — H it ilyen méreg drága az ! Adja oda 15 írtért.. — De kérem, hol hallotta az ur, hogy itt alkudni lehet. ! ? — Ejnye azt a tök magon bízott, tinta­nyaló árnyéku­sát, hát én csak „ur“ vagyok ? Mi ? Aztán még itt alkudni sem I­dőd, ? De nagyra van ! Hogy az . . . Uram bocsá’ ! — Adja ide h­át, 16 Írtért, azt a két kilétet. — Ne bolondozzék az úr énvelem ! Tovább ! A nemzetes ur pih­eget-pattogott még egy darabig a mostani vibíg sorsán Aztán maga mellé kűri uniós la a Pistát,. Belé emel­tette magát abba a kimondnatlan irigy ke­rekül­«. Hogy ő bizony elmegy Pestre ko­csin : more patrio. Hasztalan kapaczitátta a kocsis : ezekkel a barmokkal Ítélet n­lig sem érünk oda Hiába koptatta száját a hajdú Neki csak egy szava volt : hajts ! No hát elhajtottak egy darabig. Egyszer a csak hallja ám a nemzetes ur, hogy füt­t­ös mozdony. Elmosolyodik s visszakiált : Miattam ugyan fütyülhetsz, én má’ csak nem fordulok vissza. A lovak még bírták egy ideig, de csak­hamar felmondták a szolgálatot. N*im hasz­nált azoknak még a hámfa sem. Mit, volt mit tenni , bebandukolt a Pista a legköze­lebbi faluba, onnan hozott magával egy pár állatot, melyek a múltak emlékeit elvitték a nem messze fekvő állomásig-csodáltatni. Ott aztán a nézők és az u. n. szellemes megjegyzők szórakoztatták estéiig, a mi­kor is mérgében 26 forintokat kiszúrván, a hajdúval egyetemben elgyorsvonatoztak. Már csak azt nem mesélem el, a mi nemzetes urunk, hogyan kopott csaknem­­ bajba a „kirondoktonal“, midőn követelte­k attól, hogy hit kilyukasztotta jegyeiket, hát csak fizesse is meg. Azt sem mesélem el, hhány gazembert deklarált a legpohárkö­­szöntőbb tónusban németnek, muszkának. Hallgatok a hordárokkal való intermezzó­­járól is, a­kik a világtól elmaradt nemze­tes urat, nyomban a kiszállásnál kegyesek­­ voltak pártfogásuk alá venni és rozoga lá­bait, illő pumpolásért, a legnagyobb kész­séggel sétáltatták meg Avval sem lopom az időt, miképpen terem­tét lézte össze a kell­erbe halni járó lelket, mikor csak „öreg urunk“ merte őt titulálni ; meg av­val sem, hogy mennyire összacsipkedte a szoba c­­iczus czifferblat­tját — annak méltó indignatiójára. Azt sem, hogy érle­emben „Szó“ néven hallotta midőn az az elemózsitta bordó „kellner). igy titulálni rendelt ■ egy kis gyomortölteléket,­ Rákot, Su, — ezt persze a ez gúnyok elértvén, rázendítet­ték a Rákóczi nótát s megugratták az öreg urat, H mem egyenesen kimegyünk a ter­j mám ki­­­llitásba. Mi, bizony csak omnibuson, mig a nem­zet és ur hordárok kalauzolása m­ellett az apostolok lovain — ami ez irka 10 annyi­ba került neki , hanem el is káromitotta ám a jordán Krisztusáét. Természetesen megbámulta azt a sok hamisbéllésű, kebeldús mgysámot, a kik vi­­iragot, trofikot, sorsjegyet, kávét, fagylaltot l és még egyebet árultak; de hozzájuk kö­­­­zeledni sem sem nem lehetett, sem­­ nem mert: mindegyiknek volt egy se­reg svihákja. Pedig ugyancsak fúrta ára az oldalát az a sok szives fehérnép! Hajdújával együtt hát csak czéltalanul kódorgott. És sok mindent láttak, de sem­­m­it sem kértek, majd meg sokat néztek, s­­ de mit sem láttak, így holyongás közben beleakadtak egy terménykiá­litóba, a kinek zavart pénzvi­­­­szonyait éppen úgy ismerték 3 vármegyé­ben, mint a bányának szépségét, — s a ki ezen a két bajon egysze­re szeretett volna­­ túladni. Szóra szó következett. None«, nemzetes és vitézlő Gásárvári és P­pafalvi Janó« ur de eadem elkezdte gyónni, hogy mennyire szeretne ő most megh­­ázasodni ; mennyire­­ szeretne „ősi dicső“ fészkébe egy iczi-piczi 1 kis tubikát vinni ! Hogy a tenyerén hordaná a nőt­, meg a gyereket; harmattal itatná, szinmé­zel etetné, csókjával takarná, lehe­lettől óvná stb. stb. A nemzetes ur beszélt tovább. Mikor kifogyott, a szobot, elején kezdte; harmat­tal itatnám, szinmézzel etetném, csókommal takarnám lehelettől óvnám . . . A hajdú majd a fejet nyelte el gazdája beszéde felett való ámultában. A modern papa végig nézte mégegyszer az öreg urat s alig tudta nevetését ma­igába fojtani. De hát úgy gondolkozott,, hogy az öreget, — oda ígérvén neki lá­nyok, majd most rászedi s kifizetteti vele adósságát. Hát tudja mit, nemzetes uram ? — Oda­adom­ a lányomat, ha egy kicsit kise­gít a binárból. — Mi—i­tt ? Igazán ? Feleségül ? — és a nemzetes úr fiatalos tűzzel verte össze a bokáját — ponton nézte a Pistát,­ az repe­­tálta. Nyakába borult leendő apósának — és lőu czvikipuszi-zápor ! Volt a papa ke­zének is mit szenvednie! Kebeléből soha­­ a jók szakadtak fel, hogy teremtucsc«» a fi­úista kiv­aszkolt bajusza is megremgett iJ bele. Szemei annyira szikráztak, hogy velők 3k bátran szivarn lehetet volna gyújtani. — De mérsékelje magát, nemzetes uram, ,c beszéljünk komolyan. Látja kérem, 10 ezer is 1 forinttal engem kisegít, u­agyon. — E­lhiszem, — ha nem kérem szépen, én édes, kedves tpög**m — ez sok, igen sok je­­l pénz ebben a mai nyomoruságo* világban... — Ha látná, nemzetes uram, milyen­re gyönyörű az én leányom ! Ha tudná, hányon költő megénekelte a helyi lapokban ! ha tudná, nemzetes uram, bizonyára­­ beszélne igy. — Különben — — — No-no, édes kedves apósom, — no ot 'csak nem haragszik? Ug­ v­e ne-cui ? Csáki« legalább láthatnám hát, azt a tubikát, — a­­ rézangyalok! — Meg ha ide ölelhetném a dobogó szivemre, ha belenézhetnék — l­i : milyen s­­infi is a szeme ? — Sötét, mint a nem­etes úr kalpagja — Ha belen­é­hetnék olyan­­ sötét s zem­ébe, mint, a kalpagom; ha vállamon nyugtatná fejecskéjét; ha játsztatnám — milyen is a fi haja ? — Szőke, mint a kender. — H» játszhatnál!) kender-szőke hajával !«­ — ha ajkáról mosolyogna felém a hajnal !« (hm !) ok akkor minden áldozatra képes 8« volnék. . . Hanem szó a mi szó : 10 ezer forint mégis — ugy­e édes, kedves ap som sok ? — Nemzetes uram, ha sok , beiz én bár­­­ is mennyim sajnálom is, nem lehetek apát». H«­. pedig de sokan kérik ám a lányom ! ! ; Nemes nemzetes és vRézló Goeárvári és ^ Oh, ,il nem m­­­i ií

Next